Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt vártam, hogy önálló gondolata is lesz képviselő úrnak, de hiába vártunk erre öt percet, nem sikerült hozzátenni ilyet. Ungár Péter frakcióvezető kollégájának volt önálló gondolata, ő elmondta ezekről az akciókról a véleményét: ez egy öncélú magamutogatás, aminek nincs más célja, mint bekerülni a médiába. Ő így ítélte meg ezeket az akciókat, amelyek zajlanak.

De térjünk vissza a pedagógus-kérdéskörre! Tudja, Magyarországon az elmúlt 30 évben nem nagyon volt olyan időszak, amikor annyi egyeztetés történt pedagógusokkal, pedagógus-szakszervezetekkel, szülőkkel, tanárokkal, érdekképviseletekkel, mint az elmúlt hónapokban. (Kanász-Nagy Máté: De sikerült?) Indítottuk ezt azzal, hogy három körben a pedagógusok véleményét kértük ki több nagyon fontos kérdésben, ezeknek egy része a mostani új életpályatörvény-tervezetben is szerepel. Erre az első körben 25 ezer pedagógus válaszolt, aztán több mint 30 ezer, 33 ezer, utána pedig 18 ezer. Folytattuk szülői konzultációval, ebben 130 ezer szülő válaszolt a kérdéseinkre. Ezek digitális kérdőívek voltak. Tavaly decemberben pedig 400 iskola vezetőjét is összehívtuk, hol az igazgató, hol az iskola képviselője jött el, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egy egész napos konzultációt tartottunk.

A szakszervezetekkel a konzultációk száma kilenc környékén áll, május 2-án volt az utolsó. Már az előtt is tartottunk egy konzultációt, mielőtt kitettük volna a törvényjavaslatot társadalmi vitára, hogy miként fog maga a konzultáció menete lezajlani, tehát már a konzultációról is konzultáltunk a pedagógus-szakszervezetekkel. Majd utána, húsvét kivételével, szinte minden héten egymásnak adták a kilincset a pedagógus-szakszervezetek. Összehívtuk a köznevelés-stratégiai kerekasztalt a módosítási irányok kapcsán, ülésezett az Országos Köznevelési Tanács, egyeztettünk az Országos Diáktanáccsal, az államtitkár úr részt vett az Országos Diákparlament ülésén.

Elmondható tehát, hogy ennyi egyeztetésre soha nem került sor. Ön ezt egy mondattal elintézte: nincsenek egyeztetések. Ezt mondta ön, tisztelt képviselő úr. Most már több mint két hónapja, március 2-án került ki a javaslat, és március 1-jén volt a javaslatról az első egyeztetés. Nos, erről a folyamatról mondta ön azt, hogy nincs egyeztetés. Azt is tudhatja, ha követi a híreket, persze, ha csak egyik részét olvassa a híreknek, akkor nem tűnt fel, hogy 63 javaslatból, amelyet módosításként nyújtottak be a szakszervezetek még a parlamentnek be nem nyújtott törvényjavaslat kapcsán, körülbelül 45-öt fogadott el teljesen vagy részben a kormányzat, és 18 javaslaton folyik jelenleg az egyeztetés és a vita. Az utolsó, legnagyobb vitát kiváltó pontok természetesen a szakszervezetek saját ügyei: a saját maguk órakedvezménye, jogállása, erről folyik a legtovább a vita a szakszervezetekkel, hogy mi lesz a szakszervezetekkel.

Ennek a módosításnak a célja, tisztelt képviselő úr, valóban az, hogy a magyar diákok számára minél jobb iskolákat tudjunk biztosítani. Amikor a baloldal volt kormányon, bezárták az iskolákat 381 helyen, elbocsátották a tanárokat tömegesen, 15 ezer pedagógust bocsátottak el, és mellette még csökkentették is a pedagógusok fizetését, valamint tandíjassá tették a pedagógusképzést.

(11.10)

Ez az a csomag, amit önök úgy mondanak, hogy vonzóvá teszi a pedagóguspályát. Az, hogy csökken a fizetésed, megszűnik a munkahelyed, bezárják az iskolát, fizetni kell a pedagógusképzésért, nem mondható éppen vonzónak. Ez az, amit a baloldal kínált.

Amit a szakszervezetek az elmúlt időszakban tesznek vagy nem tesznek  nézze, azt most nem én fogom minősíteni, hanem maguk a tagok minősítették. 23 ezer tagja volt a legnagyobb pedagógus-szakszervezetnek nem is olyan rég, pár évvel ezelőtt, 23 ezer  most 9 ezer. Az egyik szakszervezet képviseli a tagok 6 százalékát, a hangosabb 1,3 százalékát, mármint a pedagógusok 6 százalékát és 1,3 százalékát, a Nemzeti Pedagógus Kar pedig több mint 100 ezer pedagógust képvisel. (Arató Gergely: Az kötelező!) Tudja, szerintem az, hogy a szakszervezeteket, a PSZ-t az elmúlt években a tagjaik több mint fele hagyta el, a tagok több mint fele adta vissza a tagkönyvét, a tagok több mint fele fordított hátat a szakszervezeteknek, lehet, hogy pont azért van, mert nem az érdekképviseletet érzik, hanem azt érzik, hogy mintha itt pártközleményeket adnának ki szakszervezeti fejléccel, és ezért mondták azt a tagoknak több mint a fele, hogy ők ebből nem kérnek, ők ebben nem maradnak. Ezért csökken mind a két ismert szakszervezet, a PSZ, PDSZ is messze-messze a reprezentativitási küszöb alá.

Tisztelt Képviselő Úr! Mi azt szeretnénk, hogyha pedagógusbér-emelés lenne (Kanász-Nagy Máté: Mikor?), és azt kérjük önöktől, hogy ezt ne akadályozzák. Ha rajtunk múlna, január 1-jétől már minden magyar pedagógusnak 561 ezer forint lenne az átlagfizetése. Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és önök ismerték be, hogy az önök európai parlamenti képviselői havi 6 millió forintért azért dolgoznak Brüsszelben, hogy ne legyen a pedagógusok fizetése 2025-től 800 ezer forint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy ne kapja meg Magyarország a neki járó forrásokat, a Magyarországnak járó forrásokat.

Én arra szólítom föl önöket, hogy hagyják abba ezt a tevékenységet, és végre engedjék, hogy a magyar pedagógusokhoz eljusson az a forrás, ami őket megilleti! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)