Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elismerve a mindenkori miniszterelnöknek azon jogát, hogy a kormány szerkezetét, felépítését a miniszterelnök gyakorlatilag szabadon alakítja, kérem, engedjék meg, hogy pár gondolat erejéig a javaslattal kapcsolatosan a Jobbik képviselőcsoportjának véleményét megosszam önökkel. Minden bizonnyal nincs vita közöttünk abban, hogy a kormányzati működés struktúrájának elsősorban a kormány igényeinek kell megfelelnie, azonban azt is látni kell, hogy a struktúra megfelelősége a kormányzat, az állami irányítás egészének teljesítménye alapján minősíthető.

(10.00)

Ez a tény könyörtelenül rávilágít arra, hogy valójában miért volt szükség a korábbi kormányzati szerkezet változtatására. A megelőző kormányok teljesítményei ugyanis nagyon sok tekintetben nemhogy előremutatóak nem voltak, hanem egyenesen siralmasak. Gondolok itt elsősorban a soha korábban nem látott méreteket öltő elvándorlásra, az oktatás, az egészségügy katasztrofális állapotára, a termőföldek elherdálására, a törvényileg legalizált korrupció elképesztő mértékére, és a sort nyilván napestig lehetne folytatni.

Önök - élen a Miniszterelnöki Kabinetirodával - egy látszatkormányzást folytattak, egy kommunikációs propagandagépezetet működtettek és működtetnek jelenleg is ahelyett, hogy legalább a legkisebb erőfeszítéseket megtették volna az említett, hazánk jelenét és jövőjét is alapjaiban befolyásoló súlyos problémák megoldására. Jóllehet, a statútumrendelet megjelenéséig gyakorlatilag a törvényben felsorolt nevek üres dobozokat jelentenek csupán, azonban a vázlatos szerkezet alapján már most kijelenthető, hogy optimizmusra továbbra sincs okunk.

Jól látható, hogy az önök igényei továbbra sem a valós problémák felszámolására vonatkoznak, sokkal inkább arra, hogy saját magukat úgymond bebiztosítva már most megkezdjék a felszínes, demagóg kampányukat a soron következő választásokra. Ugyanott folytatják most, ahol az előző ciklusban abbahagyták. Elmondható, hogy már leplezni sem kívánják azt a szándékot, amely szerint a Fidesz továbbra sem az ország javára szeretne kormányozni, hanem sokkal inkább uralkodni és dirigálni akar.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy miért gondoljuk mindezt? A szűkebb értelemben vett központi irányítás - vagy ahogy a tervezet indoklása fogalmaz, kormányzati központ, magyarán a miniszterelnök személye körüli slepp - immáron lényegében három tárcát foglal magában úgy, hogy közben sem az oktatás, sem az egészségügy, sem a gazdaságfejlesztés nem kap majd önálló minisztériumot. Ez a tény már önmagában is döbbenetes.

Emellett az is elgondolkodtató azonban, hogy a miniszterelnök vajon milyen bizalommal bír az újonnan kiválasztott miniszterei irányában, ha egy olyan rendszert hoz létre, amelyben bármikor bármilyen ügyben átnyúl az egyes szaktárcák feladat- és hatáskörén. A korábban sokat kritizált kézi vezérlés várhatóan nemhogy visszaszorul, hanem a sokszorosára fog erősödni. Ez a működési modell nemcsak az egyes szaktárcák vezetőiben és munkatársaiban, hanem a társadalom egészében hatalmas bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot keletkeztet. A miniszterelnök személye körüli intézményi erősítés egyértelműen jelzi, hogy továbbra is a kegyencek és udvaroncok szerepe fog erősödni a legfelső irányításban, nem pedig a szakmaiságé.

Ezzel együtt a laikusok számára is szembetűnő, hogy a miniszterelnök úr azzal, hogy saját magát tette meg egy minisztériumi szintű intézmény, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjévé, sakknyelven fogalmazva: berosált. Mi másként lehetne értékelni ezt a különös visszalépést, amely kvázi miniszteri rangba helyezi azt a miniszterelnököt, akinek normális esetben legszűkebb apparátusát éppen a miniszterei jelentették?

E szokatlan taktikai lépésnek azonban nyilvánvalóan olyan hozadéka is kell hogy legyen, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez pedig a számonkérhetőség biztosítása és biztosítéka. Jóhiszeműen azt mondom, hogy önök elfelejtették lefektetni annak garanciáit, hogy a Miniszterelnöki Kormányiroda is, ha már felépítésében és feladatellátásában is a többi tárcához hasonlatos, kérdezhető és interpellálható legyen. Márpedig ez egy ilyen saját magát bármely feladattal és hatáskörrel ellátni képes szerv esetében alapvető igényként merülhet fel. Ezen igény maradéktalan kielégítése érdekében egyébként törvényjavaslattal éltem, amit a mai napon benyújtottam, amelyet bízom benne, hogy valamennyien támogatni tudnak és fognak. Abban a nem várt esetben, ha ez mégsem így lenne, joggal merül fel, hogy önöknek nemcsak a totális hatalomkoncentráció elérése a céljuk, hanem mindezt úgy kívánják elérni, hogy egyúttal az állampolgárokat, a széles körű közvéleményt megfosztják a tájékozódás alapvető jogától.

Itt jegyzem meg, hogy segíteni kívánjuk a miniszterelnök urat abban is, hogy a jövőben elkerülje a számára halaszthatatlan közfeladatként jelentkező, függöny mögé bujkálás méltatlan helyzetét is. Javaslom ugyanis, hogy válaszadással ne kelljen a harmadik, soron következő azonnali kérdések órájára várni, a személyes felelet kötelező legyen már a soron következő azonnali kérdések körében is. Bizonyos vagyok abban, hogy ennek fontosságát önök is megértik, hiszen az előttünk fekvő jogszabálytervezet indoklásában éppen önök rögzítik, hogy „hatékony és gyors reagálású kormányra van szükség, mert a világban percek alatt olyan változások mennek végbe, amelyek mindannyiunk életét érintik”.

Visszatérve a konkrét javaslathoz: oktatás, egészségügy, gazdaságfejlesztés önálló szaktárcaként történő szerepeltetése mellett kifejezetten égető hiányát érezzük egy társadalompolitikai minisztériumnak is. Jóllehet, miniszterelnök úr úgy gondolja, hogy több százezer honfitársunk kalandvágyból él Nyugat-Európában, mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Az elvándorlás megállítása kizárólag megfelelő társadalmi háló és jólét biztosítása mellett lenne lehetséges, amely valamennyi generáció és élethelyzet számára olyan alapvető igény lenne, amelyet csak egy önálló szaktárca tudott volna garantálni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat semmi jelét nem mutatja a túlburjánzó bürokrácia megállításának sem. Ajánlom szíves figyelmükbe, hogy miközben folyamatos önkorlátozást ígértek, a költségvetési intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak és köztisztviselők létszáma nemhogy csökkent volna, hanem a 2010-es 772 ezer főről 2017-re 842 ezerre emelkedett. A tervezett kormányzati szerkezet nyomán minden bizonnyal ez a szám csak tovább fog emelkedni.

Összefoglalva tehát: a végletekig erősödő centralizációval párhuzamosan a szakmaiság további hanyatlását, a számonkérhetőség és átláthatóság erőteljes korlátozását, az évek óta halasztott és az egész ország jövőjét gúzsba kötő problémák megoldására vonatkozó igény teljes hiányát olvassuk ki az elénk tárt kormányzati szerkezetből, amely meglátásunk szerint nem szolgálja majd a többségi társadalom gyarapodását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)