Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Elképesztő az, hogy egy egész ország háborodott föl a rabszolgatörvényen. Amikor utcára mennek az emberek, amikor tízből kilenc ember úgy gondolja, hogy nem lehet ezt a törvényt elfogadni, amikor országszerte félpályás útlezárásokra készülnek az emberek, akkor nem arról van szó, hogy ez egy-két ember problémája, vagy elszigetelt társadalmi csoporté, hanem világosan látszik, hogy a magyar társadalom többségét érinti ez a kérdés. Az ország problémájáról beszélünk most. Önök a saját országuk ellen küzdenek!

(14.00)

Önök a saját honfitársaikat akarják áruba bocsátani a rabszolgatörvénnyel. A szakszervezetek, a dolgozók és nagyon sokan ebben az országban világossá tették, hogy európai magyarként szabad emberek szeretnének lenni, nem pedig rabszolgák. Értsék meg, képviselőtársaim, ők is haza szeretnének menni a családjaikhoz, és nem egész nap, reggeltől estig bemenni a gyárba hétvégén is, és folyamatosan ott dolgozni. Én értem, hogy önöknek az Orbán család a legfontosabb. De fogadják már el, hogy másoknak a saját családjuk a legfontosabb, szeretnének a gyerekeikkel, a nagyszülőkkel időt tölteni. (Arató Gergely: Úgy van.)

Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, lássuk be, hogy úgy akarják elfogadni a nép ellenében ezt a törvényt, hogy még csak nem is volt szabályos. Még csak nem is volt szabályos! Ha szerdán erről a törvényjavaslatról az Országgyűlés szavaz, akkor nyilvánvalóan törvénytelen az egész. Hiszen az általános vitája ennek a törvényjavaslatnak nem zárult le. Az persze lehet, hogy Lezsák Sándor alelnök úr egy pillanatban megunta a munkát, és úgy gondolta, nemhogy túlórázik, de a munkáját sem végzi el, és elnémítja az ellenzéki képviselőket, vagy szót sem ad nekik; mert én például így jártam. De ettől még, képviselőtársaim, ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája nem zárult le. Márpedig, ha egy törvényjavaslatnak nem zárult le az általános vitája, akkor arról szavazni nem lehet. Tehát tessenek szépen bejönni a parlamentbe és vitatkozni! Államtitkár úr érdemi vitát szeretett volna. Hát, mi is azt szerettünk volna, csak éppen megakadályozták, és itt sem volt, meg sem szólalt ebben a kérdésben érdemben.

Azt látjuk, hogy önöknek nem probléma az, hogy 400 óra legyen a túlmunka, ez nem probléma. Önök a saját rendes munkaidejüket se akarták végigdolgozni, mert úgy döntöttek, hogy elfáradtak vagy unják, vagy zavaró az, ami az Országgyűlésben zajlik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megértem, ha zavaró. De akkor tessenek más foglalkozást választani! Az a nagy helyzet, hogy most azért ülünk itt, hogy bizonyos kérdésekről vitatkozzunk. Ez igazi abszurd történet és abszolút pofátlanság, hogy miközben itt nem hajlandóak dolgozni, addig a népre simán rávágják a túlórát. Tudomásul venni ugyan nehéz, de látjuk, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy önök azt gondolják, hogy a magyarok droidok; összeszerelő droidok egy összeszerelő üzemben, egy összeszerelő magyar gazdaságban.

De, képviselőtársaim, az elmúlt nyolc évben rengeteg európai uniós  sátáni európai uniós  forrás érkezett, amiből saját lábára lehetett volna állítani a magyar gazdaságot, de nem sikerült. (Dr. Völner Pál közbeszól.) Képviselőtársaim, luxuskastély, az van. Magánrepülő, az van. Luxusjacht, az van. Eldobott szaros pelenka, az van  és az rendben van. Gucci táska, az rendben van. Bécsben flangálni karácsonyi ajándékot vásárolni, az rendben van. De tisztességes, a munkavállalót védő munka törvénykönyve az nincs, mert az nem tetszik maguknak. Mert inkább szeretik a luxust, de nem kedvelik azt, ha olyan ügyekkel kell foglalkozni, ami valóban meghatározza a magyar társadalom életét.

Önök évek óta elüldözik a magyarokat ebből az országból. Nem tudom, nem tapasztalják? Nem találkoztak olyanokkal, akiknek a gyerekei vagy már lassan az egész család külföldön van, és csak Skype-on lehet beszélgetni, mert elmennek. Azt gondolják, hogy ezzel a törvénnyel itthon fognak maradni az emberek? Vagy vissza fognak jönni külföldről? Nem, képviselőtársaim!

Az az igazság, hogy az lesz a vége, hogy akik eddig itthon dolgoztak, azok is inkább azon fogják törni a fejüket, hogy hogyan hagyhatják el az országot. Ez mindannyiunknak veszteség, teljesen mindegy, hogy kire szavaztak, ez mindannyiunknak veszteség. Mert az a magyar, aki elmegy ebből az országból, nagyon nehezen fog már hazajönni. Önök, képviselőtársaim, egy dolgot bebizonyítottak: a demokrácia lebontásán és a lopáson kívül semmihez nem értenek. Az égadta világon semmihez nem értenek. Az az igazság, hogy azt láttuk az elmúlt években, hogy ezt a hozzá nem értést mindig mindenféle szép nevű programokba csomagolták be; Kisfaludy-program meg mit tudom én, rengeteg program.

Talán emlékeznek, két héttel ezelőtt beszéltem önöknek az „út a börtönben” programról. Na, az a nagy helyzet, képviselőtársaim, hogy amit önök az elmúlt években itt műveltek, az az „út a börtönben” program keretében működik. És ízlelgessék… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)