Felszólalás adatai

Felszólalások:   65-69   69-75   75-81      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tehát Varju László képviselő úr nem kívánt élni a felszólalás lehetőségével. Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Emlékeztetem önöket, hogy a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés függessze fel. Felhívom figyelmüket, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséhez a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Varju László országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 146 igen szavazattal, 29 nem ellenében, tartózkodás nélkül Varju László országgyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggesztette.

Tisztelt Országgyűlés! Örömmel tájékoztatom önöket, hogy az Intersteno, a gyorsírók, gépírók és szövegszerkesztők júliusban, Szardínián megrendezett világbajnokságán az Országgyűlés Hivatalának gyorsírói ismét kiemelkedő eredményt értek el. (Nagy taps.)

Vicai Erika negyedik világbajnoki címét szerezte meg. (Nagy taps.  Vicai Erika felállva köszöni meg a tapsot.) Árvayné Dani Judit második (Nagy taps.), Madarász Mária harmadik (Nagy taps.  Madarász Mária felállva köszöni meg a tapsot.), Horváth Éva Szilvia ötödik helyezést ért el. (Nagy taps.) Az Országgyűlés és a magam nevében mindannyiuknak gratulálok, és munkájukhoz további sok sikert kívánok.

Tisztelt Országgyűlés! Most, 15 óra 50 perckor áttérünk az interpellációk és azonnali kérdések tárgyalására.

Tisztelt Országgyűlés! Nunkovics Tibor, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: „Már szedni áldozatait a rabszolgatörvény!” címmel. Nunkovics Tibor képviselő urat illeti a szó.

NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szokták mondani, hogy az emberek átlagosan három hétig szoktak emlékezni egy-egy, számukra negatív politikai eseményre. Ezt a szabályt a rabszolgatörvény esetében, azt gondolom, hogy nyugodtan semmisnek tekinthetjük, hiszen nemcsak egy évvel ezelőtt váltott ki komoly indulatokat, hanem napjainkban is; pontosan azért, mert mára elérte azt az első 15-20 ezer munkavállalót, akiket a munkáltatóik éppen most is próbálnak győzködni, hogy írják alá az ezzel kapcsolatos nyilatkozatot.

(15.50)

A Vasas Szakszervezet tájékoztatása szerint sokan ennek hatására inkább felmondanak, de a többség, félve a munkahelye elvesztésétől, illetve a különböző bónuszok, mozgó bérek esetleges megvonásától, mégis inkább aláírja ezt a nyilatkozatot, még úgy is, hogy tudják, hogy kevesebb időt fognak tölteni családjukkal, még több stressz fogja őket érni, és a nagyobb fizikai megterhelésnek is ki lesznek téve. Ennek ellenére mégis aláírják nagyon sokan sajnos ezt a nyilatkozatot, pedig ez a három dolog együttesen azért már, gondoljunk bele, komoly egészségügyi kockázatot is rejthet magában, és figyelembe véve, hogy Magyarországon milyen az egészségügyi rendszer, én azt gondolom mint volt gyári munkás, hogy egyik dolgozó sem akar ilyen feltételek mellett dolgozni ma Magyarországon, nem véletlen, hogy ennyien hagyják el ezt az országot.

Nyilvánvaló tehát, hogy Kósa Lajosnak a szánalmas, akkori kommunikációja igazából teljesen ellentétes volt a valósággal, hiszen itt arról szólt az egész, hogy tulajdonképpen a munkaerőhiányt akarják ezzel megoldani, azzal, hogy a munkaidőkeretet növelik, illetve azzal is, hogy mindenféle keleti munkaerőt, főleg ukránokat, és itt nem a kárpátaljai magyarokra gondolok, hanem konkrétan ukrán munkavállalókra gondolok, őket és társaikat hozzák be tömegével ebbe az országba, ahelyett, hogy végre felfognák azt, hogy itt a béremelésre, bérunióra lenne szükség. De persze önök más megoldásokat látnak, hiszen jól látjuk azt, hogy ott vannak például a Borkai Zsoltok, azok a paprikajancsik, akik itt jachtoznak ebben az országban, míg a mérleg másik oldalán ott vannak azok a becsületes dolgozók, akik már tényleg szó szerint halálra dolgozzák magukat azért, hogy el tudják tartani a családjukat, és tisztességben fel tudják nevelni gyermekeiket.

Higgyék el nekem, hogy ezek az emberek nem akarnak sokat. Nem azt szeretnék, hogy úgy gazdagodjanak, mint Mészáros Lőrinc, csupán annyit szeretnének, hogy a becsületes munkájukért olyan tisztességes bért kapjanak, amivel el tudják tartani a családjukat, esetleg tudnak fizetni egy autót vagy tudnak fizetni egy lakást, de ne adj’ isten, még évente egyszer nyaralni is el tudják vinni a családot. Azt hiszem, hogy a XXI. században itt, Magyarországon, Európa közepén ez nem kellene hogy egy olyan hú, de nagy álom legyen, mégis a társadalom többsége számára ez elérhetetlen.

Kérdezem tehát tisztelt államtitkár urat, hogy mikor hajlandóak végre belátni azt, hogy a gazdaságpolitikájuk és a munkaerő-politikájuk megbukott, és nem a munkaidő növelésére van szükség, meg nem külföldi munkaerőre van szükség, hanem arra van szükség, hogy a magyarokat tisztességesen megfizessék. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Bodó Sándor államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr.

BODÓ SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Úgy érzem, hogy egy kicsit méltatlan, sőt nem is kicsit, nagyon, hogy a magyar gazdaság egyik legfontosabb törvényéről, a gazdaságot szabályozó törvényről ilyen slendrián elnevezéssel beszél. De tulajdonképpen ezen még akár át is léphetnénk, hiszen ettől jóval nagyobb tévedések is vannak abban, amit ön elmondott. Az egyik nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy ön egy olyan munkatörvénykönyvet képzel el elmondása szerint, ami az összes munkavállaló apró, legkisebb részleteket is tartalmazó foglalkoztatásától kezdődően a legnagyobb cégeken keresztül mindenütt alkalmazható. Hát, tisztelt képviselő úr, hangsúlyozom, a legfontosabb alapok megléte mellett azért higgye el, hogy jelentős különbségek vannak ezeknél a cégeknél, és nagyon lényeges az, és nemzetközi tendencia is egyébként, hogy adjunk teret annak, hogy a munkaadók és a munkavállalók tudjanak valamilyen szinten megegyezni. Ez egy fontos dolog, de továbbra is fenntartom, hangsúlyozva, hogy az alappillérek rendben vannak. Ennek a megegyezésnek tehát helyet kell adni, és amikor néhány hónappal ezelőtt a munka törvénykönyve kapcsán erre a lehetőségre felhívtuk a figyelmet, nagyjából párttársai is hasonló stílusban reagáltak, mint ahogyan ön most tette.

Tehát nézzük meg, hogy mi történt azóta! Nevezetesen az történt, hogy jelentősen megszaporodott azoknak a cégeknek a száma, ahol kollektív szerződéseket kötöttek, illetve kollektív szerződések kötése előtt állnak. Ez egy lényeges kérdés, hiszen a korábbi években az volt a tapasztalat, hogy egészen minimális változások voltak, évente egy-két-három alkalom volt csak, ahol ilyen szerződések köttettek, most pedig mondhatjuk azt, hogy 20 alkalommal már megtörtént a megállapodás, és 67 esetben pedig ez folyamatban van. Ez mindenképpen azt jelenti olvasatomban, hogy a munkaadók és a munkavállalók komolyan veszik ezt a lehetőséget, és tárgyalnak erről a kérdésről.

A következő, ami szintén lényegi kérdés, és minden megállapodásnak, azt gondolom, az egyik alapja, hogy hogyan alakulnak a bérek. Nos, én megdöbbenve hallottam, és olvastam képviselő úr reagálását, természetesen azt, hogy Magyarországon a munkabérek nem emelkedtek.

Tisztelettel arra kérem, hogy beszélgessen néhány munkaadóval, néhány munkavállalóval, és kérdezze meg őket, hogy mi is történt az elmúlt időszakban. Nézze meg azokat a statisztikákat, azokat az adatokat, amelyek egyébként nyilvánosak, és teljesen egyértelműen láthatja, hogy bizony Magyarországon a munkabérek növekedtek, jelentősen növekedtek, évente 10 százalékot meghaladó mértékben is, és ebben az esetben bizony most már a munkaadóknak az a célja, hogy még inkább hatékonyabbá tegyék a cégüket, hogy ezeket a munkabéreket ki tudják fizetni.

Természetesen ezek a megállapodások nem légből kapottak, nyilván kellenek hozzá kormányzati intézkedések, vannak is, ezek az adórendszert jelentik, célzott támogatást a cégek, a foglalkoztatók felé, a családi kedvezményeket. De azt is látnunk kell, hogy ebben a helyzetben a cégek is jelentős beruházásokat invesztálnak, és ez egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy hatékonyabban tudjanak termelni, és több munkabért tudjanak fizetni.

A szociális partnerekkel megállapodás köttetett 2016-ban, és azóta is tart ez tulajdonképpen, aminek egyértelműen az a lényege, hogy a bérmegállapításkor a munkaadók képviselői, a munkavállalók képviselői és a kormányzat képviselői jelen vannak. A garantált minimálbér, a minimálbér emelkedése kapcsán megfogalmazódott egy 8 százalékos bérajánlás is, tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a tárgyalóasztalnál a felek ne tudtak volna valamiben megállapodni. Ez pedig nevezetesen a béremelkedés.

És nyilván felmerülhet a kérdés, hogy valamennyi jövedelemsávban érzékelhető-e ez. Igen, érzékelhető, és valamennyi ágazatban  mezőgazdaság, építőipar  egyaránt, és látható az is, hogy a sajnos még alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők is olyan munkakörökben tudnak dolgozni, illetve olyan jövedelemre tudnak szert tenni, ami több, mint a korábbi időszakban volt. Fölmerül a kérdés, hogy vajon hogyan és miképpen alakul ez nemzetközi viszonylatban. Csak egy mondat: 36 ország közül Magyarország a harmadik legnagyobb adócsökkentést érte el a bérköltségek arányához képest.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselő urat, elfogadja-e az államtitkári választ. Öné a szó.

(16.00)

NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót. Nem tudom elfogadni. Az a helyzet, hogy ezt a törvényt nem én neveztem el így, meg nem mi neveztük el így, hanem az emberek nevezték el, mert úgy érezték… (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Buli van Aprajafalván, vagy mi a baj? A kollektív szerződésről valószínű, hogy így papírformában nagyon jókat lehet olvasni meg hallani, csak ha valakinek ezt alá is kell írnia, az már egy teljesen más tészta. És, kedves államtitkár úr, én nagyon szívesen elviszem önt valamikor bármelyik gyárba Magyarországon, beszélgessen el az ott dolgozókkal, mert az emberek nem statisztikákból élnek, tudja, hanem az emberek pénzből próbálnának megélni, de nem tudnak, és ezért hagyják el ezt az országot. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.  Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadják-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 99 igen szavazattal, 38 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Hiller István, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az innovációért és technológiáért felelős miniszterhez: „Mi lesz a felvételizőkkel?” címmel. Hiller István alelnök urat illeti a szó. Parancsoljon!

Felszólalások:   65-69   69-75   75-81      Ülésnap adatai