Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki még élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Az általános vitát lezárom. Államtitkár úr kíván-e reflektálni? (Jelzésre:) Jelzi, hogy nem. A módosító javaslatok benyújtására, tisztelt Országgyűlés, csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

Elsőként napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ungár Péter képviselő úr, az LMP képviselője: „Az SNI-s gyerekek oktatásáról” címmel. Parancsoljon!

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai felszólalást a családok évének szeretném dedikálni, megmutatni azt, hogy kik azok a családok, akiket a családok évében is hátrahagy a kormány, akik a legtöbb állami segítségre szorulnának, mégsem kapják meg ezeket a segítségeket, amiket az államnak amúgy nekik szolgáltatnia kéne. Egy állampolgári levéllel szeretném kezdeni. Kilencéves, ép értelmű, autista kisfiamat úgy tudtam beiskolázni Debrecenben az egyedüli intézményben, ahol van külön autista tagozat, hogy három napot adott a szakértői bizottság, hogy találjak debreceni lakcímet, akkor tudja csak az iskola felvenni. Ez ugyanis azért van, mert Hajdú megyében nincs még egy olyan iskola, ami egy ilyen gyermeket el tudna látni, ami egy ilyen gyermeket be tudna iskolázni. Továbbmegy, azt mondta, hogy tavaly kezdtük az első osztályt  a hölgy megoldotta a problémát , és utána az eddig nem beszélő kisfia el is kezdett beszélni. Ezt követően a logopédust, amit amúgy előír a törvény mint kötelezőt autizmusspecifikus fejlesztésben biztosítani, nem biztosította az iskola. További problémája ennek az embernek, akit a családok évében hátrahagyott a magyar kormány, hogy kétszer kell megtennie azt a húsz kilométert a Debrecen melletti Hajdú megyei településről naponta, ami az iskoláztatáshoz kell. Ez neki 1700 forintjába kerül naponta, az ápolási díj 53 ezer forint, amit kap. A két számot, gondolom, össze tudják hasonlítani.

Az a helyzet, hogy csomó ilyen történetet hallottunk, rengeteg olyan történet van, ami megmutatja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő családokat nem támogatta a kormány kellőképpen. Az egyik legnagyobb probléma az, és amiben én törvénymódosítóval fogok élni, hogy az állami intézményekben, olyan iskolákban, ahol az alapító okirat tartalmazza, hogy SNI-s gyermeket fogadnak, ott sincs megfelelő gyógypedagógusszám, nincsenek fejlesztések, és egyszerűen semmilyen módon nem készült föl az ilyen iskola arra, hogy ilyen gyerekeket fogadjon, csupán beleírták ezeket az alapító okiratba.

Szeretném hozzátenni azt, hogy volt olyan állampolgár, aki elmondta, hogy három és fél éves kisgyerekét elkezdte óvodáztatni, de intézményt kellett rögtön váltani, mert az óvónők nem tudtak mit kezdeni a gyermekkel; ez egy olyan óvoda, ahol szintén benne volt az alapító okiratban, hogy SNI-s gyerekeket fogadnak. Külön terembe szerették volna küldeni, és az altatást is külön akarták megoldani.

Továbbmegyek, és ez is törvénymódosító javaslatomnak része lesz: pedagógusasszisztenseknek kell az osztályban lenniük, illetve a szülőket a beszoktatás idején be kell engedniük az óvodába, hiszen ezeknek a gyerekeknek több idő kell ahhoz, hogy be tudjanak szokni egy ilyen új intézménybe.

(21.10)

Azt is el kell mondani, hogy az iskolák és óvodák rengeteg szülőt utasítanak el teljesen értelmetlen okokra hivatkozva. Nagyon sokszor a tankerületi központ sem tud mit mondani, és a jegyzőnél meg a különböző állami szerveknél kell bolyongani összevissza. Több állampolgártól kaptunk megkeresést 2018-ban, a családok évében, október 3-a van, hogy mostanáig nem tudta kijelölni a tankerület, hogy melyik az az iskola, amelyik az ő autista gyerekének megfelelő lenne. Ez így van más SNI-s gyermekeknél is. Egyszerűen azért, mert a tankerület nem tud mit mondani, a jegyző összevissza beszél, és azok az iskolák, ahol ez az alapító okiratban volt, nincsenek felkészülve ilyen gyermekek fogadására.

Ráadásul hozzá kell tenni  és ez egy személyes tapasztalat , hogy Szombathelyen például van egy autista gyermekeket meg felnőtteket foglalkoztató nappali otthon. Itt egy kisbusszal szállítják a megyéből szerte és kasul, Répcelakról meg Kőszegről a gyermekeket. Elromlott a kisbusza ennek az intézménynek. Ha elromlik a kisbusza, akkor három hétig, amíg az önkormányzat valamilyen speciális keretből ezt nem rendezi, nem lehet egyszerűen megoldani azt, hogy a megyéből szállítsák mindenhova a gyermekeket. Ugyanis az a helyzet, hogy jelenleg megyék vannak Magyarországon, ahol egy vagy nulla olyan oktatási intézmény van a családok évében, ahol az SNI-s gyermekeket fogadni tudják.

Amivel az elején kezdtem, hogy a hölgynek meg kellett változtatni a lakcímét azért, hogy a gyermeke részt tudjon venni olyanban, ami törvényileg garantált alapvető joga, azt mutatja, hogy Magyarországon az SNI-s gyermekekre nincsen hangsúly helyezve. Ez nagyon kevés pénzből megoldható lenne, pár törvénymódosítással ez kezelhető lenne, és nem kerülne többe, mint mondjuk, körülbelül egy megyei jogú városi stadion.

Be fogok adni erről egy törvénymódosítót a napokban, a következő hetekben, arra kérem a kormánypárti képviselőket és az ellenzékieket is természetesen, hogy ezt támogassák, és végre a családok évében foglalkozzunk azokkal, akikkel a legtöbbet kell foglalkozni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)