Felszólalás adatai

Felszólalások:   13-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A Párbeszéd részéről Tordai Bence következik: „O, IO, CIO, ORBANIZÁCIÓ” címmel. (Moraj.) Én se értettem.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, kedves házelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ó, ió, ció, orbanizáció, hogyha nem értette a címét a kedves képviselőtársam. Tehát, tisztelt Országgyűlés, ezen a héten fejeződik be az iskolaév, a 8. tanév az Orbán-rezsimben. Kimondani is sok, hát még végigélni diákként, szülőként vagy pedagógusként. Nyolc éve folyik a magyar oktatási rendszer orbanizációja. Igen: orbanizálják az oktatást, hiszen mára egyértelművé vált, hogy az iskolarendszerben bekövetkezett változások kizárólag Orbán Viktor hatalmi mestertervét szolgálják. (Németh Szilárd István: Kizárólag!?) Alattvalókkal teli ország, alattvalókkal teli iskola  ez minden önkényúr vágyálma. Legyen csend, rend és fegyelem az osztálytermekben és az egész országban! Ez az, ami az orbáni oktatáspolitikát vezérli. A fideszes oktatásirányításban ehhez képest másodlagos szempont, hogy jól érzi-e magát a gyerek az iskolában, hogy a legjobbat tudja-e magából kihozni a pedagógus, hogy reggelente jó szívvel, nyugodtan engedi-e el a csemetéjét a szülő.

(13.50)

Nem az a fideszes politika vezérlő célja, hogy fejlődjenek a gyerekek, hogy sikeres és boldog felnőttekké váljanak, nem az a célja, hogy az iskola csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket, csak az, hogy engedelmes alattvalókat neveljenek. A XXI. században a sikeres oktatási rendszerek megtanítják a gyerekeket gondolkodni, kérdezni, együttműködni és megoldásokat találni. De ami máshol siker, az itt „Orbanisztánban” veszély. Itt annak örülnek, ha a kedves állampolgár nem gondolkodik, hanem elfogad, nem kérdez, hanem bólogat, és nem együttműködésben talál megoldást, hanem elszigetelten várja, hogy kegyesen gondoskodjanak róla. A következmények? A magyar diákok egyre rosszabb teljesítményt mutatnak a nemzetközi felmérésekben, mind több család menekíti ki a gyerekeit a közoktatásból, a legjobbak már külföldön végzik egyetemi tanulmányaikat. Növekszik a korai iskolaelhagyók száma, és drasztikusan csökken az egyetemi képzésben részt vevők aránya, miközben minden ötödik gyerek úgy jön ki az iskolából, hogy funkcionális analfabéta marad.

Ha az állampártban egy pillanatig is komolyan gondolnák, amit az úgynevezett miniszterelnök mondott, hogy 2030-ra legyünk Európa öt legjobb országa között, akkor éppen az ellenkező irányba mennének az oktatáspolitikában is. De ahogy elnézzük az új miniszter nyilatkozatait, szertefoszlik a maradék reményünk is bármilyen pozitív fordulatra. Így hát nem marad más, mint hogy arra kérjem a kormányt, a minisztert, az államtitkárt, sőt nem is kérek, hanem a magyar szülők nevében sírva könyörgök, hogy ha már használni nem tudnak vagy nem akarnak, akkor legalább ártani ne ártsanak többet a gyerekeknek és a magyar oktatásügynek. (Moraj a kormánypártok soraiban.  Révész Máriusz: Az én gyerekeim nevében ne könyörögj sírva!) Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úrra vár a feladat, hogy válaszoljon. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Még az időkerete fele hátralett volna, hogy az oktatásügyről beszéljen, de ha nem, nem. Tudja, önökről nekem másik két -ció végződésű szó jut eszembe akkor, amikor oktatásügyről beszélünk. Az egyik a privatizáció, a másik pedig a liberalizáció. Mert önök, az önök világnézete, az önökkel szövetségben tevékenykedő Szocialista Párt, vagy az önök szellemi elődei, az SZDSZ mind-mind ezt vallották, és önöknek sincs más, mint magára hagyni a magyar oktatásügyet, ahogy szellemi elődeik is tették, amikor úgy eladósították az önkormányzatokat, hogy 1200 milliárd forint hiányzott az oktatási, szociális, egészségügyi kiadásokból, és ezt kötvényekből, hitelekből fedezték az önkormányzatok; és a liberalizáció, amelynek révén mindenkit, leginkább azokat, akik tényleg felzárkózási segítségre szorulnának, őket hagyták magukra, hogy történjen velük, amit akarnak. Ennek volt az eredménye az, hogy több mint 300 helyen lakatot tettek az iskolaépületek ajtajára, 15 ezer tanárt elbocsátottak, és egy teljes havi fizetést elvettek minden magyar oktatásban dolgozótól.

De hogy mivel kívánjuk mi a saját hatalmunkat bebetonozni, erre hozott példákat. Ön szerint a mostani kormányzat hatalmának bebetonozása az, hogy 3 éves kortól kötelező óvodába járni, és ezzel csökkentjük a társadalmi különbségeket? Ön szerint az, hogy 60 százalékkal csökkent az iskolai hiányzások aránya annak köszönhetően, hogy az iskoláztatási támogatások most már iskolába járáshoz vannak kötve, ez bármifajta negatívumot jelent Magyarország számára? Ön azt mondja, hogy nem nevel vitakultúrára a magyar köznevelés rendszere. Tisztelt Képviselő Úr! Ön és az összes többi ellenzéki képviselőtársa mást nem csinál nyolc éve, mint ha bármilyen magyar új fejlesztésű tankönyvben talál egy olyan felvetést, egy olyan forrásidézetet, egy olyan szemelvényt, amely a diákokat párbeszédre, vitára sarkallja, rögtön tíz körömmel ráugranak, és azt mondják, hogy micsoda szörnyűség található a tankönyvekben, amikor ezek a könyvekben pontosan azért vannak benne, hogy a gyerekek vitatkozzanak róla, ezért provokatívak sokszor a szövegek. Amikor önök egy ilyet találnak, akkor azt a közoktatás szégyenének nevezik, hogy vitára sarkalljuk a diákokat, majd itt azt mondják, hogy nincs elég vitára okot adó tartalom a tankönyvekben.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön mindent és mindennek az ellenkezőjét is mondja, mert semmit, de semmit nem gondolnak a magyar oktatásügyről, csak azt, hogy liberalizálni kell és privatizálni kell, mert erről szólt a korábbi liberális kormányzás. És ne feledjük el, hogy azok, akik a legtöbb hasznot lefölözték a magyar tankönyvrendszerből, azok a tankönyveknek alig 10 százalékát állították elő, mert optimalizálták a piacukat a leginkább bevételt termelő tankönyvekre. (Arató Gergely: 30 százalék.)

Tisztelt Képviselő Úr! Az OECD-országokban ön szerint a diplomásátlagbér hány százalékát keresik a pedagógusok? Nem hiszem, hogy tudja: 80 százalék. Ön szerint Magyarországon a pedagógusok a diplomásátlagbér hány százalékát keresik? 82. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Többet keresnek Magyarországon a diplomásátlagbérhez képest az OECD kimutatása szerint a pedagógusok, mint máshol. Ez annak köszönhető, hogy ma 550 milliárd forinttal több van az oktatási költségvetésben, mint nyolc évvel ezelőtt. Ez a GDP másfél százaléka. A GDP másfél százalékával költünk ma többet oktatásra, köznevelésre, mint amennyit akkor költött az ország, amikor megkaptuk a kormányzás lehetőségét. Melyik területen indította el a kormányzat az első olyan programot, amely egy átfogó bérfejlesztést és karrierívet, pályát kínált a közszférában dolgozóknak? Az első életpálya pontosan a pedagógusoknak, a tanároknak indult el, mert ezt tartottuk a legfontosabbnak, hogy kezdjük ezzel, és így 50 százalékot emeltünk átlagosan a pedagógusok bérén.

Bevezettük a Klebelsberg-ösztöndíjat, pontosan azért, hogy azok a gyerekek, akik olyan részén születnek az országnak, ahol bizonyos szakos tanárokból hiány van, mert mondjuk, nincs annyira kémiatanár, vagy nincs földrajztanár, vagy bármilyen más tanárból hiány van; hogy ott is legyen szakos tanár, és ott is szakos tanár tanítsa őket, hiszen ott egy generációs lemaradást kell behozni, ezért hoztuk létre a Klebelsberg-ösztöndíjat, amely félévente az egyetemi képzés alatt most már 375 ezer forintot is elérhet.

Hogy mindenki tudjon továbbtanulni, ezért tettük kamatmentessé a Diákhitel2-t. Hogy mindenki könnyebben tudjon boldogulni, ezért fizeti ma már ki a diákok nyelvvizsgájának díját a magyar állam. Hogy könnyebb legyen elhelyezkedni, ezért fizeti ki most már a KRESZ-tanfolyamnak és a KRESZ-vizsgának a díját a magyar állam. Hogy nehéz helyzetből is lehessen boldogulni, már az iskola előtt fel lehessen készülni arra, hogy hogyan kell az iskolában az időt beosztani, koncentrálni, másokhoz igazodni, ezért működtetünk 112 „Biztos kezdet” gyerekházat, ezért van 275 tanodánk országszerte, és ezért foglalkozunk ezekben az intézményekben a különböző felzárkózási programokban összességében 72 496 diákkal és fiatallal, és ezeknek egy jó részét most már mind-mind költségvetési forrásból finanszírozzuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennek is köszönhető, hogy a diplomások aránya Magyarországon  ezt elmondom röviden  6 év alatt 17 százalékról 20,5 százalékra nőtt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   13-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai