Felszólalás adatai

Felszólalások:   247-256   257-270   271-272      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. A határozathozatalokra a szerdai ülésnapon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek a magasházak építésének szabályozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/406. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Tuzson Bence úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fővárosunk vagy Magyarország látképe olyan érték, aminek a megőrzése, azt gondolom, mindannyiunknak kötelessége. A városfejlesztés, az ország fejlesztése, szabályozása kapcsán rendszeresen át kell tekinteni azokat a szabályokat, amelyek egyes rendelkezésekre vonatkoznak, így például az úgynevezett magasházakra.

(19.10)

Hiszen nem mindegy egy ország történetében, egy város történetében, hogy a látképe hosszú távon nemcsak a mi életünkre kiható módon, hanem bizony a gyerekeink számára, az unokáink számára hogyan fog alakulni. Engedjék meg, hogy mielőtt a szabályozás részleteibe belemennék, egy-két olyan megjegyzést tegyek, ami a történeti háttérre vonatkozik, hiszen arról, hogyan alakult Budapesten, illetve Magyarországon a magasházak sorsa, története, arról érdemes néhány szót ejteni.

A világon szinte mindenhol vagy nagyon sok helyen voltak olyan szabályok, amelyekben egy épület méretét valamilyen szimbolikus ponthoz igazították. Ilyen volt például Rómában a Szent Péter-bazilika, a Szent Péter-bazilikánál magasabb épületet nem lehetett építeni. Vagy Amerikában, Washingtonban a Capitolium épülete, a Capitolium csúcsa volt az a pont, aminél magasabb épületet nem lehetett építeni.

Budapest esetében is vannak ilyen pontok, és van olyan pont, aminél magasabb épületet nem szabad vagy nem érdemes építeni. Viszont azt is elmondhatjuk Budapestről, hogy történeti okoknál fogva magasház vagy olyan épület, amit magasépületnek nevezhetünk, viszonylag kevés van. Budapesten több olyan épület, szimbolikus csúcs, kupola van, amihez érdemes igazítani a magasházak méretét. Leginkább jellemző talán az az épület, amiben most is vagyunk, hiszen az Országháznak a legmagasabb pontja 96 méter. Maga az épület ilyen magas. Csak zárójelesen szeretném megjegyezni, hogy sokan azért gondolják, hogy 96 méteres az Országház csúcsa, merthogy a millenniumra emlékeztek ezzel a magassággal. De a valóság az, hogy akkor még, amikor elkezdték építeni az épületet, még nem tudták, hogy mikor lesz a millennium megünneplése. Egy évvel korábbra tervezték, tehát a valóságban nem ehhez igazodik a magasság. De 96 méter magas egyébként a Szent Péter-bazilika teteje, csúcsa is, hiszen ott a legmagasabb pont is ugyanezt a magasságot tükrözi. Tehát ez az a pont, aminél magasabb épületet Budapesten nem érdemes és nem is szabad építeni. Nem is épült egyébként ennél magasabb épület.

Vannak még azért magas épületek, amik történetileg így alakultak. A Mátyás-templomnak például a déli tornya 76 méter magas. Ugye, ott azért egy kicsit más a jellemző, hiszen az a Várhegyen álló épület, tehát ennek megfelelően nyilván Budapest látképe szempontjából az arányok mások. De ez egy 76 méteres épület. Vagy például a budai Várnak, palotának a mostani kupolamagassága nem mindig volt egyébként ekkora, mert az eredeti tervek szerint azért más volt ennek a kubatúrája, de jelen pillanatban 56 méter magas. Ezek azok a magasságok, amelyek jellemzőek voltak Budapest történetére a múltban is.

Természetesen Budapest történetében azért építettek még magas épületeket, amelyek a 65 métert is meghaladták. Ilyen a SOTE épületének Nagyvárad téri épülete, amelyik meghaladta a 65 métert, 89 méter magasságú, vagy például az ORFK székháza, aminek a teljes mérete a 94 métert is eléri, tehát az egy igen magas épület, beleértve azt a tornyot is, ami a tetején áll. De 65 métert meghaladó hét templomtorony is van, és nyolc darab olyan kémény, gyárkémény vagy pedig torony is, ami ezt a méretet meghaladja.

Történetileg Magyarországon, illetve Budapesten több lépésben alakultak ki egyébként a most hatályos szabályok is, először az épületek magasságával 1914-ben kezdtek el foglalkozni, amikor 25 méterben húzták meg Budapesten az épületek magassági határát. Az igazi magasházvita, ami már a kor követelményei alapján felvetődő vita volt, az 1953-ban kezdődött el. Ekkor vetődött fel az, hogy Budapesten vajon milyen magas épületeket lehet megalkotni, és ez a vita lángolt föl aztán később a rendszerváltást követően is. Akkor az építészek szakmailag is próbáltak erre reagálni, és ’95-ben kialakult egy szabályozás, ami már egy meghatározott külső vonalhoz képest megengedte a magasházak megépítését, de akkor ennek egyébként magassági korlátja nem volt, és ’98-ban akkor megépült a 94 méteres magasságával az ORFK épülete is, illetve más irodaépület is, ami az 50 métert meghaladta 53 méteres magasságával.

2002-ben egy új szabályozás volt Budapesten érvényben, egy új szabályozás alakult, aminek értelmében 55 méterben határozták meg az épületek magasságát, és ennek megfelelően aztán ez a szabályozás egészen 2006-ig vagy későbbi ideig is hatályban volt. 2006-ban már az Árpád hídnál megépülhettek azok az épületek, amelyek bizony eléggé magas épületek voltak, hiszen az akkori építési szabályok alapján a Duna és az Europe Tower is megépülhetett. Ez most is látszik az Árpád híd két oldalán mint két elég nagy, magas épület.

2015-ben a főváros egy újabb szabályozást fogadott el, ez már egy összetettebb szabályozás volt, amiben különböző szabályozási vonalakat határoztak meg. Volt olyan területrész, ahol 65-90 méter közötti magasságú épületet is megengedtek, majd jellemzően kívül, tehát a Hungária körúton is kívüli helyeken már a 90-120 méter közötti magasság is lehetővé vált. Tekintettel arra, hogy egy város fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy milyen épületek, építmények épülnek, érdemes átgondolni azt, hogy az ilyen típusú szabályozást törvényi szintre emeljük, és törvényi szinten határozzuk meg azokat a magassági korlátokat, amelyek az épületek magasságára vonatkoznak.

Hangsúlyozottan itt az épület legmagasabb pontjáról beszélünk, ami elkülönül az építménymagasságtól. Tehát azt a pontot tekintjük épületmagasságnak, amikor a talajszinttel találkozik az épület, és az onnantól számított legmagasabb pont. Az építmény magassága egy átlagolt magasság, az mást jelent, tehát annál magasabb vagy alacsonyabb is lehet az építménymagasság, mint az épületnek a legmagasabb pontja.

Ezzel kapcsolatban a benyújtott törvényjavaslathoz képest egy módosító indítvány is érkezett kormánypárti képviselők részéről, jelesül én nyújtottam be egy módosító indítványt. Így engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban a saját megjegyzéseimet is hozzátegyem, tekintettel arra, hogy ezt a kettőt most már ilyen formában együtt tárgyalja a Ház, ez is már az Országgyűlés előtt van, és a jelenlegi benyújtott törvényjavaslathoz képest módosításokat is tartalmaz.

A benyújtott törvényjavaslat módosításával együtt az új szabályozás akként alakulna, hogy Magyarországon, illetve Budapesten az építménymagasság alapvetően 65 méteres magasságban lenne meghúzva, tehát ez lenne az épület legmagasabb pontja. Ettől eltérni 90 méteres magasságig csak abban az esetben lehetne, amennyiben a központi tervtanács ehhez hozzájárul. Tehát itt olyan speciális eljárás lépne be, amelyikben nemcsak egy véleményezési joga lenne a központi tervtanácsnak, hanem ügydöntő jellegű lenne a határozata, azaz amennyiben ő városképi szempontból nem találja helyesnek ennek az épületnek a megépülését, úgy kötelező erővel kell a véleményét az eljárás során figyelembe venni.

Természetesen a mostani szabályozás és a szabályozás módosítása érinthetne megszerzett vagy szerzett jogokat is. Ennek megfelelően a szabályozást úgy szeretnénk megalkotni, hogy az a folyamatban levő eljárásokra is kiterjedjen, de az olyan jellegű eljárásokra, ahol már elfogadott, tehát jogerős építési engedély van, azokra az eljárásokra nem terjedne ki a mostani szabályozás.

Külön megemlíti a törvényjavaslat a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokat. Itt lehetőséget ad a törvény arra, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásoknál  és ez más típusú építési problémáknak a megoldására is lehetőséget ad  a szabályozásban a sajátos jelleget is érvényesíteni lehessen, azaz ennek megfelelően eltérést engedne a kiemelő rendeletben a hatályos szabályozástól.

(19.20)

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetében a jogszabály még egyértelműsítő követelményeket tartalmazna, tehát itt lennének olyan szabályok, amelyek a korábbiakban nem voltak egyértelműek, de itt most egyértelművé tenné a szabályozás jellegét, azt, hogy mit jelent a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás, illetve az ebből következő rendeletalkotás szabályozási köre.

Van olyan kérdés, amit szintén szeretnénk ebben a jogszabályban elvarrni, ami ugyancsak az épített környezethez kapcsolódik, méghozzá az egyes településrendezési feladatok megvalósítására vonatkozó kötelezettséget, hiszen az Étv. 60. §-a előírja azt, hogy az új településrendezési eszközöket meddig kell bevezetni. Itt az önkormányzatokra ró kötelezettséget a jogszabály. A jelenlegi szabályozás szerint 2018. december 31-ig kell hozzáigazítani a szabályukat a jelenleg hatályos országos szabályokhoz. Tekintettel azonban arra, hogy ez a kis önkormányzatok számára is feladatot és felelősséget jelent, van jó pár olyan önkormányzat, amely ennek a kötelezettségének nem tett még eleget, így a törvény módosításával ezt a határidőt egy évvel, azaz 2019. december 31-ig tolnánk ki.

Röviden összefoglalva ezt tartalmazza a mostani törvényjavaslat, kiegészítve a már benyújtott módosító javaslattal is. Kérem önöket, hogy ezt a javaslatot ennek megfelelően támogassák majd. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megadom a szót Manninger Jenőnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

MANNINGER JENŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a toronyház fogalmát a meglévő beépítések és építési szabályozásokban rögzített építési jogok figyelembevételével módosítja, és 90 méterben határozza meg a toronyházaknak tekinthető épületek legmagasabb pontját, amelybe beleszámít  ahogy államtitkár úr elmondta  minden egyéb berendezés, az épületgépészettől az antennákig bezárólag. A toronyházakat illetően a történelem során a városépítésben mindig komoly viták voltak, ahogy hallottuk. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy Párizsban is az Eiffel-tornyot is nagyon sokan ellenezték, de ma már nehéz elképzelni Párizst az Eiffel-torony nélkül. Budapesten pedig, azt mondhatjuk el, hogy általában különös gonddal kellett és kell ügyelni arra, hogy a XIX. század végén, XX. század elején kialakított városkép és város lényegében ne módosuljon, és annál lényegesen magasabb épületek  ez gyakorlatilag nagyjából a Hungária körút környékét jelenti  nem tesznek jót, mert megváltoztatják a kialakult városképet. Nagyon fontos, hogy az új javaslat államilag is szabályozza a 90 métert. Azt gondolom, hogy ez igen jó, mert lehetővé teszi az ország egyedi építészeti és arculati motívumainak európai szinten egyedülálló és nemzetközi védelem alatt álló fővárosi sziluettjének a megóvását.

Meg kell még említenem még egy feladatot, amely az önkormányzatok, főleg a kisebb önkormányzatok számára fontos. Az építési törvényben jelenleg hatályos, a helyi építési szabályzatok alkalmazására vonatkozó 2018. december 31-i jogvesztő határidő módosítása az önkormányzatok településrendezési feladatainak ellátását segíti. Éppen ezért a települések építészeti minőségének támogatása érdekében a kormány további egy évre, azaz 2019. december 31-ig biztosítja az építések helyi rendjét szabályozó településrendezési eszközök alkalmazását.

Kérem képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák a törvényjavaslatot, és egyben elmondhatom, hogy a Fidesz-frakció nevében támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Hegedűs Lórántnénak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egy új keletű dolog, hiszen egy nagyobbacska törvénycsomagot, ami az Otrt., a Balaton-törvény és az agglomerációs törvény összevonásáról, valamint a településkép-védelmi törvény negyedik módosításáról és az építési törvénynek most már az n plusz egyedik változtatásáról szólt volna, a kormányzat még a tavalyi év decemberében nyújtotta be. Annak a tárgyalására nem kerülhetett sor, csak egy ötpárti egyeztetés volt ebben az ügyben. Ez a jogszabályhely, amely a magasházakra, a toronyházakra vonatkozott volna, már akkor benne volt, de akkor ezt még egy lakonikus egyszerűségű egy mondattal elintézték. Úgy szólt ez a mondat  ha szabad, ebből az eredeti törvényjavaslatból olvasnám fel , hogy beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területen toronyház nem helyezhető el. Ez a mondat hézagmentesen lezárja egész Magyarország területét, tehát nincs olyan területe egyetlen magyarországi önkormányzatnak sem, amely nem egyik vagy másik csoportba lenne besorolva. Tehát nyugodtan mondhatták volna, hogy toronyházat nem lehet építeni Magyarországon, de önök előtte még gondosan definiálták, hogy mit jelentene a toronyház fogalma.

Most megütközéssel és meglepődéssel hallottam államtitkár úrtól, hogy ön mint előterjesztő, saját magát felülírva egy, az eredeti törvénynél még hosszabb módosító indítványt adott be. Most egy kicsit tanácstalan is vagyok, elnök úr, hogy tulajdonképpen miről is beszéljünk, mert az egy eléggé furcsa műfaj volt, amit az államtitkár úr előadott számunkra, hogy egyszerre mint a tárgy előadója, valamint opponense is beszélt. De azért én maradnék a tárgynál, tehát a törvényjavaslatnál, mert hiszen az ön által előterjesztett módosító indítvány egy valójában teljesen új történet sok tekintetben.

Szóval, ott még nem 90 méterről beszéltünk, hanem az eredeti törvényjavaslat szerint csak 65 méterről. Egyébként pedig olyan nincs, hogy központi tervtanács, nyilvánvalóan a mindenkori településnek, adott esetben, mivel most a Fővárosi Önkormányzatról beszélünk, nyilván annak a tervtanácsáról lehet szó. Annak egy véleményezése mondhatja ki, hogy megépülhete adott esetben egy 90 méter magas építmény Magyarországon vagy sem. Illetve szintén az eredeti törvényjavaslat szerint az ezen törvény hatálybalépését követően indult eljárásokban, valamint a hatálybalépést megelőzően indult eljárásokban nem lehet majd engedélyezni toronyház építését, azon kívül pedig, ha már végleges építési engedély kiadásra került. Gyakorlatilag megint csak azt kell mondjam, hogy minden esetre, ami eszünkbe juthat, kivéve akkor, ha már az építési napló megnyitásra került.

Most térjünk rá arra, hogy valójában miről is szól ez az egész törvényjavaslat. Tudjuk, hogy a Kopaszi-gáton a Garancsiék megvettek az Eximbank segítségével 16,5 milliárd forintért egy elég nagy területet, ahol összességében eredetileg 30-40 ezer ember lakhatását tették volna lehetővé, és ezen beépítési elképzelésnek az egyik épülete lett volna ez a 120 méter magas épület, amit egyébként az UNESCO maga is megkifogásolt nálunk. Felhívta a Fővárosi Önkormányzat és a Közgyűlés figyelmét, hogy ne módosítsák, illetve ha már módosították, akkor vonják vissza a városrendezési szabályzatnak azt az elképzelését, miszerint itt ilyen magasságú épületet el lehessen helyezni.

Ha már ön igazodási pontokat mondott, és beszédének az első körülbelül kilenc percében az elmúlt kétezer év építéstörténetét adta itt elő nekünk rendkívül színes módon, akkor mondjuk el, hogy önök igazodási pontnak tartották a Gellérthegyet, amihez képest csak 10 méterrel lett volna kevesebb ez az épület. Eddig a 96 méteres kupoláról, illetve annak a csúcsáról beszélhettünk, a Szent István-bazilikáról beszélhettünk mint elég jelentős épületről Magyarországon, Budapesten, és most lett volna egy közel Gellérthegy nagyságú épület. De azt is elmondta az UNESCO, hogy eléggé sérülékeny az a status quo, ami a világörökségi látványt, illetve annak a védelmét jelenti, tehát felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy ebből a szabályozásból jó lenne mihamarább kivonulni.

(19.30)

Na most, nyugodtan leszűkíthetjük ennek a törvénynek a hatáskörét egyetlenegy cégre, egyetlenegy cégcsoportra, nevezetesen Orbán Viktor kötélbarátjára, Garancsira. Valamint azt is mondjuk el azért, hogy időközben belépett a képbe a MOL is 2017 vége felé, akik azt mondták, hogy ők maguk építenék meg ezt a bizonyos toronyházat. De azt elképzelhetőnek tartották, hogy a Market lenne a kivitelező. Tehát ilyen értelemben nem került volna ki Garancsi a képből.

Önök azt tételezik föl, az eredeti törvényjavaslatban olvasom, hogy abban az esetben, ha megnyitásra került már az építési napló, akkor viszont kártalanítás illetné meg a tulajdonost. Na most, azt se ártana tisztázni, hogy mit nevezünk az építési napló megnyitásának egészen pontosan. Ha az adatokat feltöltötték már? Ha a szereplő körök leosztásra kerültek? Vagy ha már átadták a munkaterületet hivatalosan? Ezen törvény hatályba léptetését önök június 30-ra tolták ki.

Tehát kérdés, én egyedi építési hatósági ügyekbe nem láthatok bele, tehát pontosan nem tudom, hogy ezen MOL-székháznak most éppen hol tart az engedélyezése, nagyon kérem, hogy erre konkrétan válaszoljon nekünk, hogy ezek szerint megnyitottáke már az építési naplót ezen ügy kapcsán. Mert azért jó lenne tudni, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk mint kártalanításról. Azt mondják, arról lehet hallani, hogy 1 millió forintos négyzetméterárak lesznek itt ezen székházépületben, és 83 ezer bruttó négyzetmétert akarnának beépíteni.

Ha csak ezt veszem alapul, a kártalanítás összege igen sok milliárd forint lesz, tisztelt államtitkár úr; még akkor is, ha egyébként a kormányzat magához vonja a kártalanítás összegének meghatározásával kapcsolatos előírásokat, illetve azt, hogy ki az, aki megállapíthatja, hogy mennyi a valódi kár értéke. Mindazonáltal sok tíz milliárd is elképzelhető, hogy itt felmerülhet, tehát egy jelentős költségvetési összeg is. Kérem, hogy még mielőtt a költségvetési törvény vitájába belekezdünk, azért ezt tisztázzuk itt, a Ház előtt, mert adott esetben akkor azt is el kell mondani, hogy mely forrásokból fogják majd elvonni ezt az iszonyatosan nagy összeget.

Aztán az ön módosító indítványa arról szól, hogy nem is 65 méter, elnézést kérünk, hanem 90 méter. Lehet, hogy ezt a matekot önök már elvégezték, és kiderült, hogy reménytelenül sok lenne az a kártalanítás, amit ki kéne fizetni adott esetben a MOL-nak? Vagy miről szól ez a történet valójában? Nem beszélve arról, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű esetekben, ahogy ön is mondta, ettől is el lehetne térni. Tehát valójában akkor kivonulnak ebből az egész történetből, és rögtön, amint benyújtották, már puhítják föl az egész jogszabályt.

Azt gondolom, hogy az, ami elfogadható lenne mind városképvédelmi szempontból itt, Budapesten, de egész Magyarországon, az az, hogy a hagyományainkat tiszteljük, és kimondjuk, hogy így alakult Budapest városszerkezete, így alakult a városszövet, vannak ugyan magas épületek, de jellemzően ez a Hungária körúton kívüli területre esik, tehát még a központi városképet, a Duna-parti látványt annyira nem zavarja be. Noha egyébként ott is vannak olyan épületek, amelyek már a világörökségi védelem elbírálásakor kérdőjelessé tették az egész megítélését, és sok kritikát kaptak. De hogy most még beleépítsünk vagy hagyjuk, hogy bármilyen módon ez az épület felépítésre kerüljön ott, a Kopaszi-gáton, és ez a gyönyörű szép látvány egyszer s mindenkorra eltűnjön, ez szerintem nem tartható, nem elfogadható.

Jelzem egyébként, hogy amikor annak az ötpárti értekezletnek ezen pontjához érkeztünk volna, és én rákérdeztem konkrétan, hogy akkor mi lesz a Garancsi-féle toronyházzal, mert a lehetőség akkor még adva volt, hogy építsenek ilyen nagy toronyházat, akkor azt mondták, hogy majd lássam meg, hogy mi a Miniszterelnökség hozzáállása ehhez a kérdéshez. Akkor most megláthattam, önök visszavesznek 65 méterig, de utána még lehet 90, vagy 90-nél is több lehet adott esetben, ha nemzetgazdasági szempontból olyan nagyságrendű, olyan fontos, olyan szép az az épület. Ja, bocs, nem is annyira szép, mert ha megnézzük azokat a bizonyos látványterveket, amik a Foster-irodától kikerültek már, hát, azt gondolom, hogy legalábbis tájidegennek lehet nevezni, finoman szólva.

Úgyhogy egyetlenegy módot vagy egyetlenegy pontot tudunk ebben az egész törvényjavaslatban támogatni, hogy tehát, még egyszer: Magyarország területén se a beépítésre kijelölt, se pedig a beépítésre nem kijelölt területeken nem állhat toronyház. Ez az egyetlen normális és észszerű hozzáállás, amit mi el tudunk fogadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Csárdi Antalnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Készültem egy szép vezérszónokival, de mégis kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogy mi ez a bohóckodás. Bocsánat, van egy törvényjavaslat, amiről döntenünk kell, és a mai napon 16 óra 14 perckor beérkezik egy módosító javaslat, ami nem kis mértékben módosít a tervezett törvényen, hanem 65 méterről 90 méterre, ami egyébként a 90 métert sem vési betonba. Ha csak annyira szilárd a 95 méter, mint az Alaptörvényünk gránitszilárdsága, akkor ugyanúgy vesztesek vagyunk.Egy olyan városról beszélünk, amelyiknek az építészeti hagyományaira és értékeire joggal vagyunk büszkék. Egy olyan városról és annak településképéről beszélünk, olyan ország településképeiről beszélünk, ahol joggal védjük meg világörökségi elismerést kapott épületeinket, és jelen pillanatban arról szól ez a törvényjavaslat, hogy ezt most dobjuk kukába. Őrület!

Megmondom őszintén, arra gondoltam, és az van itt nekem leírva, hogy akár még támogatni is lehetne, csak a probléma ott van, hogy egy sokkal nagyobb problémára, egy problémahalmazra hívja föl a figyelmet. De sajnos most még ennél is rosszabb a helyzet, mert gyakorlatilag leírták egy törvényjavaslatba azt az elmúlt években már mindennap megélt és mindennap átélt gyakorlatot, hogy vannak nekünk haverjaink, vannak nekünk érdekeltségeink, gazdasági érdekcsoportjaink, és majd őket kell kiszolgálni. Erről szólt eddig végig folyamatosan a kiemelt beruházások rendszere. Erről szólt gyakorlatilag a Városliget lebetonozása.

Azt gondolom, ennek egyszer s mindenkorra véget kellene vetni, merthogy városaink fejlesztése koncepciótlan. És nem azért koncepciótlan, mert a városvezetőink alkalmatlanok. Nem azért koncepciótlan, mert az itt élők, a közgyűlések nem akarnak beleszólni a saját városuk városképébe, hanem azért, tisztelt Ház, mert a Fidesz-kormányzat és a fideszes parlamenti többség úgy gondolja, hogy majd ő eldönti. Ő majd eldönti a Fővárosi Közgyűlés helyett meg Szeged város önkormányzata helyett, és bármelyik települést mondhatnám még.

Egy épület, egy városrész vagy egy közlekedési infrastruktúra lényege nem az, hogy ki tudja olcsón lenyúlni a telket, hogy ki kedves a kormányzatnak, melyik építész, láttunk ilyet a Nemzeti Színház kapcsán. Az sem érdekes, hogy kinek van a kormány nagyzási hóbortját kiszolgáló ötlete, a múzeumi negyed és a Városliget problémájáról beszélek jelen pillanatban. Mint ahogy így született meg gyakorlatilag egy olyan teniszstadion ötlete, ami mellett elbújhat Wimbledon, a Margitszigetre, Budapest utolsó érintetlen vagy igazán értékes zöld területei egyikére.

Mindeközben, miközben egy ilyen törvénytervezetet ilyen módosítóval, ilyen módosítással, ilyen célokkal és ilyen háttérrel a Ház elé mernek hozni, aközben világszerte vagy legalábbis Európa legtöbb részén az a fő cél, hogy fenntartható és okosvárosokat építsünk. Magyarországon ennek nyoma sincs, az ideömlő európai támogatások ellenére sem, mert a presztízsberuházások elviszik a támogatásokat. Azt gondolom, hogy nem a főváros, nem a kerületek és végképp nem a helyben élők döntenek a településfejlesztési, -rendezési kérdésekben, pedig így volna helyes.

(19.40)

Nem itt kellene nekünk erről beszélni, hanem a Fővárosi Közgyűlésben, szakmabeliekkel, és nem parlamenti döntés kell ahhoz! Mit láttunk egyébként? Gondoljuk csak végig! Volt egy történeti áttekintés, amiért külön köszönet Tuzson Bence államtitkár úrnak, de a történeti áttekintésből valóban kifelejtette Garancsi Istvánt, pedig azt gondolom, hogy a magasházak kapcsán Garancsi Istvánnak jelentős szerepe van a történeti áttekintésben.

Mert mi is történt? Megálmodott egy városnegyedet, egy olyan városnegyedet, aminek előzetesen sem a közlekedési infrastruktúrája, sem a közszolgáltatási infrastruktúrája nem állt rendelkezésre  nem baj, majd azt utólag megcsinálja a város! És azt gondolom, hogy ugyanez a Garancsi István, amikor a magasházak kapcsán láthatóan kialakult a vita, akkor elengedte ezt az ötletet, így jött képbe gyakorlatilag egy igen nagy magyar vállalat. Lássuk be őszintén, hogy az a fajta vita, amit Budapesten a budapestieknek kellett volna lefolytatniuk, és amiről dönteni Budapesten a budapestieknek kellett volna, az nem történt meg.

Láttuk a látványterveket. Egy unalmas, négyzetalapú oszlopról vagy hasábról beszéltünk, ez volt az első terv. A második terv pedig egy bakancs formájú épület volt, szintén 120 méter magasságra építve.

És most azt látjuk, hogy azután, hogy itt tényleg többen felsóhajtottak, hogy végre, a kormányzat megérti a társadalom üzenetét, hogy nem akarunk magasházakat, mert nem biztonságosak, nem akarunk magasházakat, mert nem illenek a város szövetébe. És akkor itt ülök, készülök egy vezérszónoki felszólalásra, ráadásul életem első vezérszónoki felszólalására, a pontos idő 19 óra 40 perc, és azzal kell szembenéznem, azzal kell szembesülnöm, hogy ma délután negyed ötkor önök benyújtottak, illetve személy szerint ön nyújtott be egy módosítót, hogy egyébként jó-jó, ne legyenek magasházak, de azért inkább kicsit mégis. Lehetne egy olyan kérése a parlamentnek, az ellenzéknek vagy akár nekem személyesen, hogy ha már a városrendezési elképzeléseik nem a megfelelő helyen születnek, többek között nem a parlamentben és többek között nem a fővárosban a Városházán, akkor legalább az ezzel kapcsolatos törvények tárgyalását megelőző napig döntsék már el, hogy mit szeretnének ezzel a várossal!

Ne haragudjon, azt gondolom, hogy ennek kapcsán kellene beszélnünk önkormányzati finanszírozásról; kellene beszélnünk arról, hogy milyen irányba kellene menni ennek a városnak, ennek az országnak, de ennek nyoma nincsen. Mert azt látjuk, amit pár évvel ezelőtt Finta Sándor mondott, aki a Kortárs Építészeti Központ vezetője volt ebben az időben, azt mondta: „Ez egy nagyon furcsa helyzet, mert alapvetően nem létezik várostervezés Budapesten sem. A kutatásra épülő várostervezés helyett inkább egy spontán városfejlődési folyamat van, amelyben nagyon erős szerepe van az ingatlanfejlesztők által diktált tempónak vagy lobbinak, ha úgy tetszik. Telekről telekre alakuló városfejlődés tapasztalható, és nem túlzás azt mondani, hogy ez esetleges.”

És igen, tisztelt Ház, tisztelt elnök úr, azért esetleges, mert nincs érdemi kapcsolat a lakosság, az önkormányzat és a kormányzati döntéshozók között. És ebben leginkább az utóbbiak érdeklődésének a hiánya miatt, az itt ülők érdeklődésének a hiánya miatt. Az önkormányzatok autonómiáját megalapozó feltételek lenullázása, hatásköreik elvesztése, pénzügyi kisemmizése és emiatt pusztán a működésük fenntartása érdekében vagyonuk jó részének elherdálására kényszerített önkormányzatok nem képesek beleszólni a saját várostervezéseikbe. Azt gondolom, hogy erről kellene beszélnünk, és ezt a törvényjavaslatot nem lehet ilyen módon támogatni. Merthogy azt látjuk, hogy folyamatosan megy a „gyere, dumáljuk meg az iroda hátsó sarkában” típusú és stílusú várostervezés nyoma, és azt gondolom, hogy ez hibás, helytelen.

Ez a törvénytervezet egy pótcselekvés, írtam ezt az eredeti törvényjavaslathoz, merthogy nagyon sok ilyen megkezdett tervezés elindult. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt tényleg úgy akarja a kormányzat, úgy akarja az előterjesztő megoldani, hogy majd kártérítést fizet azoknak, akik már elkezdték? Úgy, hogy egyébként pontosan tudjuk, hogy egy ilyen törvénytervezetet előbb tud meg az építészszakmában a kormányhoz közel álló, mint mi itt, parlamenti képviselők? Úgyhogy az egy nagy kérdés, hogy vajon a módosítót már tudják egyébként, vagy mennyivel tudták előbb a Fideszhez közel álló építő cégek vagy azok döntéshozói, mint mi, parlamenti képviselők? Az egész borzalmasan mutyigyanús, és ráadásul, ha jól olvastam el most itt hirtelen az ön módosítóját, akkor abból kikerül a kártérítés. Nézek önre, hogy bólint-e. (Jelzésre:) Bólint, köszönöm szépen, ami megint ugyanazt jelzi, hogy jó, akkor alkudozunk, mint a piacon  és higgye el, ebben nekem nagyon jó tapasztalatom van (Derültség a Jobbik padsoraiból.), azt hiszem, az itt ülők között a legerősebb tapasztalatom , itt az történt, hogy akkor egyezkedjünk: jó, legyen 90 méter, nem 65, de akkor nem kaptok kártérítést. Erről szól az önök törvényjavaslata! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Tordai Bencének, a PM képviselőcsoportja vezérszónokának.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Akár örvendetesnek is lehetne nevezni a fejleményeket. Úgy tűnik, hogy gyakorlatilag mindenki, kormánypártok és ellenzék egyetértenek abban, hogy Budapestnek nincsen szüksége toronyházakra. Csak az a baj, hogy ez a törvényjavaslat nem úgy általában a toronyházakról szól, hanem ahogy jobbikos képviselőtársam is mondta, egyetlen toronyházról. Amikor benyújtották az első törvényt ezzel kapcsolatban, 2017 decemberében, akkor már tudni lehetett, hogy a MOL szeretné a leghatalmasabb fallikus szimbólumot felépíteni Budapesten és az országban. Nyilván ez a hatalmukat jelenítheti meg; úgy gondolhatják, hogy ez az ő erejüket szimbolizálhatja. A budapestiek viszont, egyetértésben az UNESCO-val és ezek szerint a kormány részéről nyilatkozó beterjesztővel is, azt gondolják, hogy ez egy szörnyű tájseb lenne, tönkretenné a budapesti látképet, és tegyük hozzá, hogy a Dunát mint frisslevegő-csatornát is elég csúnyán kiiktatná. Ezzel rontaná a levegőminőséget Budapesten, akár évi több száz emberéletbe is kerülhet ez közvetett módon.

De a lényeg az, hogy mi történt, nézzük az időzítést. Tehát önök tavaly februárban mint kormány, benyújtották az ehhez hasonló tartalmú szabályozást… Mit mondok! Tavaly decemberben, december 5-én, ha jól mondom. Bólintson, államtitkár úr, vagy nincs ennyire képben vele? Nincs ennyire képben. Ez még Lázár János akciója volt, aki úgy látszik, kegyvesztett lett. Lehet, hogy keresztbe feküdt a Garancsi-Hernádi-tengelynek, és a Fideszben az utóbbiak szava többet számít, hiszen ők azok az oligarchák, akik valószínűleg a pártfinanszírozáshoz is jó érzékkel nyúlnak hozzá ott a Fidesz környékén. Tehát önök, akik képesek egy hét alatt átnyomni egy alkotmánymódosítást, egy alaptörvény-módosítást, ahogy becézik, nem voltak képesek arra, hogy tavaly december óta elfogadjanak egy törvényt.

Megnéztem annak a törvényjavaslatnak a sorsát, elég hányatott. Meglehetősen sok irományesemény van, ahogy ezt a parlamenti zsargon mondja. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan fúrták a toronyházépítések blokkolását. És mi történt ez idő alatt: hogy, hogy nem, a MOL-székháznak lett egy érvényes, jogerős építési engedélye idén február 26-án.

És ha elmegyünk és megnézzük a környéket, akkor ott a terepen már zajlanak az előkészítő munkálatok, amik ha törvényszerűen zajlanak, akkor nem folyhatnának, hacsak nincs megnyitva az e-napló. Tehát úgy tűnik, hogy a MOL-nak sikerült a küllők közé botot dugnia. Addig akadályozta az egyébként jó szándékú törvényalkotási kísérletet, amíg mostanra kikerültek a törvény hatálya alól, hiszen azokban az esetekben, ahol már van megnyitott e-napló és érvényes építési engedély, ott nem érvényes ez a tiltás, ami a toronyházakra vonatkozik. Egyébként nem is értem, hogy minek tesz innentől kezdve képviselő úr vagy államtitkár úr módosító indítványokat.

Úgyhogy innentől kezdve csak az a kérdés, hogy a Fidesz mikor, mennyi pénzt kapott ezért a szánalmas kutyakomédiáért, amit az építési törvény módosítása kapcsán adtak elő. Mennyibe került az a MOL tulajdonosainak, ami egyébként legnagyobb részben a mi kezünkben, a magyar adófizetők, a magyar állampolgárok kezében van, hiszen a fő tulajdonos itt a magyar állam. Tehát mennyibe került nekünk az, mennyivel kenték meg a fideszeseket annak érdekében, hogy a MOL-toronyház megépülhessen, és ezzel a 120 méteres monstrummal leuralhassa az egész budai látképet? Köszönöm, hogy meghallgatott.

(19.50)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne valaki hozzászólni. (Jelzésre:) Igen, Varga-Damm Andrea képviselő asszonyé a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szólaltam volna meg, hiszen frakcióm képviseletében a vezérszónok asszony mint szakmabeli, mint építész tökéletesen felkészült a kérdésben, és azt gondolta, hogy azt a törvényjavaslatot fogja ma tárgyalni a Ház, amit beterjesztettek és ami 16 óra 14 percig érvényes volt. Aztán természetesen államtitkár úr szavaiból én már éreztem, hogy valami itt nagyon nem stimmel, mert elfelejtett a kártalanításról szólni, holott mint volt ügyvéd, bizonyára tudja, ennek a törvényjavaslatnak elég erőteljes része volt ez a kártalanítási kérdés. Jogászként azért szólalok fel, mert elfogadhatatlannak tartom azt, ami itt zajlik. Azért bocsánatot kérek, ez a törvény egy rendkívül komoly törvény. Budapest és Magyarország épített környezetének fontos kérdése, hogy milyen magas építmények építhetők. Gyakorlatilag minden egyes polgárunkra hatással van, és az a költségvetési teher, amit önök egyébként az eredeti javaslat szerint a magyar adófizetőkre terheltek volna, az pedig pláne elfogadhatatlan.

De mert lassan megtanultunk fideszesen gondolkodni, én már most látom, hogy ez a módosítás és ez a javaslat nem a vége. Nem, ez valaminek az eleje. A 65 90 lett. Miért is? Mert a javaslatban mi van? Hogy majd egy kormányrendelet által létrehozott valakikből álló testület fogja eldönteni, hogy akinek van építési engedélye, de mégsem emelhet 65 méternél magasabbat, annak vajon mennyi kártérítés jár. Tessék elmondani, ki az az ember ma, aki nem bíró Magyarországon, hiszen a bírók a döntésükért nem felelnek, de ki az, aki hajlandó lett volna a nevét ahhoz hozzáadni, hogy hány milliárdot állapítsanak meg úgy kártalanítást, hogy azt sem tudjuk, hogy elkeltek volnae azok az ingatlanok, amelyeket ezekre a telkekre építettek volna?!

Tehát 90 lett azért, mert valószínűleg Garancsi és társai kiszámolták, hogy nekik még az üzlet meddig éri meg, hány méterig, és ezért lett 90. De bocsánatot kérek, szerintem még a 65 is sok. Magyarországon van terület arra, hogy ha valaki bármilyen beruházást akar végezni, akkor azt tehesse meg. De egyet még hadd szóljak önökhöz: a háború óta, a második világháború óta hetes darab ember ébredt úgy, hogy 65 méternél magasabb építményt fog tervezni vagy építtetni. Hetes darab! Amikor ezt a javaslatot elolvastam, az első kérdésem az volt, hogy hoppá, ez egy ilyen széles körben megjelenő probléma lehet, hogy 65 méternél építünke magasabb házat? Nem, ilyen nincs. Nem, nem! Egy gazdasági érdekcsoportról van szó, és nagyon örülök, hogy ezt minden ellenzéki képviselő, aki itt vezérszónokként megszólalt, látta.

Na de bocsánatot kérek, hát azért már álljon meg a menet! Hát, azért így ne törvénykezzünk! Az sem helyénvaló, ahogy az eredeti készült, de az, hogy úgy szólalnak föl vezérszónokok, hogy csak abból sejtették, hogy itt valami nem stimmel, hogy az államtitkár úr a törvény kettőharmadnyi szövegéről  kettőharmadnyi az a szöveg, ami kikerült  nem szól egy szót sem. Elkezdjük nézni a számítógépen, hogy mi van, hát azért egy ilyen fontos kérdést már csak ismertetne. És mi derül ki? 16 óra 14 perckor sunyiban egyszer csak egy másik törvényszöveg lesz. De megnyugtatom, még van egy probléma, mert a második felében a törvényszövegnek a 65 méter benne maradt, úgyhogy tessenek már saját magukkal egyeztetni ezt a törvényjavaslatot, mert így nagyon nem lehet majd alkalmazni, ha ez a végleges szöveg marad.

Tehát nagy tisztelettel, ne tessenek az üzleti mutyit ide behozni közénk! Ne kelljen nekünk szembesülnünk azzal, hogy ilyen kérdésekről kelljen beszélni! Annyit szeretnék csak mondani, hogy a rendszerváltás óta nem volt olyan építtető, aki ha bármilyen ingatlant is megvett, biztos lehetett abban, hogy akár 65 méter vagy 70 méter, vagy 80 méter fölött építhet erre törvényesen épületet. Mert az építési szabályokban a magasság csak egy tétel, ott vannak az oldalhatárok, ott vannak a zöldfelületek, 86 darab feltételnek kell megfelelnie egy épületnek, amit egy telekre lehet emelni, és csak 1 százaléknyi annak a kérdése, hogy az milyen magas lesz.

Ergo, ha valaki Magyarországon bármikor is vett egy telket, és arra akár most az utóbbi időben akart volna építkezni, nem lehetett volna biztos abban, hogy ő építhet olyan magasságot, amit ő kitalált magának. És miután ilyen feltételrendszer a magyar jogszabályokban nincs, elfogadhatatlannak tartom, hogy egyáltalán a kártérítés vagy kártalanítás kérdése valakinek is ebben a kérdésben eszébe jutott. Ez az adófizetők csapolása, az adófizetők által fizetett adók csapolása. És azt már végképp nagyon remélem, a végtelen rosszindulatomból ered az, hogy azt feltételezem, hogy vajon a választási kampányban az olcsón megkapott kandeláberhirdetéseknek nem lett volna ez a kompenzációja. Ez már csak úgy a rémálmainkban jut eszünkbe.

Úgyhogy nagy tisztelettel kérem  nem tudjuk, ennek a törvényjavaslatnak mi lesz a végleges szövege, mert úgy látjuk, hogy percenként változik , ha ebben a kérdésben szabályozni akarnak, nagyon kérem, a csíráját is öljék ki annak, hogy itt bárkinek, akár politikus, akár állampolgár, a mutyi jelenségét ne kelljen belegondolnia. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom.Megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen, öné a szó.

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tudják, nagyon fontos kérdés az, hogy tudjuk, hogy hol beszélünk és hogy miről beszélünk pontosan. Hiszen azt is kell látniuk önöknek, hogy amiről beszélünk, az építésügy egy keretrendszer. A keretrendszert úgy kell elképzelni, hogy vannak törvények, törvényi szintű szabályozás, a törvényi szintű szabályozás meghatározza azokat az alapvető kereteket, amiből aztán helyben a szabályokat, a rendeleteket le kell bontani. (Közbeszólások, köztük Hegedűs Lorántné: Nem ez van leírva.) Tehát amikor itt beszélünk az Országgyűlésben, akkor az országos szabályozásról beszélünk, amit aztán le kell követni mindig a helyi szabályozásnak. Tehát nem arról beszélünk itt az Országgyűlésben, hogy Budapestnek milyen szabályai lesznek, hanem arról beszélünk egyébként, ezt Csárdi képviselő úrnak mondom, hogy egyébként milyen olyan keretrendszer van, ami alapján majd meg kell határozni az önkormányzatoknak a saját szabályaikat. Tehát itt nem arról van szó, hogy az Országgyűlésben meghatároznánk azt, hogy Budapesten mit lehet építeni. (Közbeszólások, köztük Demeter Márta: De önöknek mindent lehet.) Egy keretrendszert alkotunk, ami alapján egyébként Budapest és a többi település meghatározza azt, hogy ők milyen szabályt alkotnak. Ez mindig így volt egyébként a magyar szabályozásban, és valószínűleg mindig így is lesz, hiszen ezt a lépcsőzetességet a továbbiak során is meg kell tartani.

Nem akarom megismételni saját magamat, de ezt a keretrendszert tartja fenn a mostani szabályozás is. Hiszen ott van egy 65 méteres szabály, ahol egy szakmai testületnek kell dönteni arról, hogy egyébként efölé lehete menni. A központi tervtanács egy régóta létező dolog. Van Országos Tervtanácsunk, ma is működik ilyen tervtanács. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ez egy szakmai grémium, meg van határozva, hogy kik a tagjai. Ennek megfelelően ennek a szakmai grémiumnak kell döntést hozni. És nagyon óvom a képviselőtársaimat attól, hogy ízlés kérdésében, főleg építészeti ízlés kérdésében e Ház falai között állást foglaljunk. Ez az a kérdés, amit a szakmára kell bízni. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ez az a kérdés, amit a szakmának kell eldöntenie.

Ezért mondom azt, hogy ilyen kérdésben mindig szakmai döntést kell hozni. Bízzuk a szakmára, az építészekre ezeknek a kérdéseknek a megítélését! Azt, hogy egy épület egyébként hogy néz ki, hogy fog kinézni, egy megfelelő testületre kell bízni, hogy ők hozzák meg a megfelelő döntéseket. Így épül fel ez a mostani szabályozás és nem úgy egyébként, hogy az Országgyűlésben most arról kezdtünk el beszélgetni, hogy egy épületet szépnek tekintünk vagy nem tekintünk szépnek. (Közbeszólások, köztük Hegedűs Lorántné: De szabadjon kimondani, hogy ronda.) Ez nem az Országgyűlés feladata, és nem is kell itt ezeket a kérdéseket megvitatni.

Azt gondolom, a városfejlesztés kérdése  és ebben az alapvető kérdésben, azt hiszem, mindannyiunknak egyet kell értenünk  alapvető feladat. Alapvető feladat, de olyan feladat, ami nem az Országgyűlés feladata elsősorban, hanem az önkormányzatok feladata. Fontos az, hogy egy kormányzat, egy Országgyűlés olyan szabályokat alkosson, amelyek között természetesen a mozgásteret, a szakmai döntések lehetőségét biztosítsa az önkormányzatok számára.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ehhez kapcsolódik egyébként az a módosító javaslat is, ami ebben a jogszabályban most szerepel, ami egy évvel eltolja egyébként a városrendezési eszközök megalkotását az önkormányzatok számára, hiszen ez egy olyan határidő volt, ami bizonyos szempontból jogvesztő volt, és az úgynevezett illeszkedés szabályait vezette volna be.

(20.00)

De pont azért, hogy az önkormányzatok számára a szabályozás lehetősége, tehát hogy maguk dönthessenek saját magukról, biztosítva legyen, ezért kell kitolni ezt a határidőt, hogy ezeket az eszközöket meg lehessen alkotni.

Nézzék, vannak olyan kérdések, amelyeket felvetnek egy országgyűlésben, rendszeresen felvetnek, és elég furcsa, hogy pont egyes képviselők vagy önök vetik fel ezeket a kérdéseket. De nézzék, minket egyetlenegy dolog vezérel (Z. Kárpát Dániel: A pénz, hogy minél több pénzt szerezzenek!), az, hogy a megfelelő szabályozási szintek mellett az önkormányzatok dönthessenek ezekben a kérdésekben, s ezek mellett a szabályozási kérdések mellett pedig (Hegedűs Lorántné és Z. Kárpát Dániel közbeszól.) utána olyan épületek jöjjenek létre, amelyeknél elsősorban a szakmai kontrollja érvényesül.

Tanult jogász kolléganőmnek azért egy megjegyzést hadd tegyek! Amikor törvénykezésről beszél, az nem ez a hely, az a bíróság, ez a törvényhozásnak a helyszíne. Kérem, hogy ha jogászként szól hozzá, és kiemeli azt, hogy ön jogász, akkor ezt a két fogalmat, legyen szíves, ne keverje össze. (Z. Kárpát Dániel: Ez nagyon úriemberhez méltó! Akkor, amikor már nem tud reagálni! Igazi férfi vagy, gratulálok!) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   247-256   257-270   271-272      Ülésnap adatai