Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először meg akarom nyugtatni Boldog István képviselő urat, hogy mesélésben a kormány eddig is nagyszerűen teljesített, ott nincs semmi probléma. Én sajnos azonban nem mesélni szeretnék, bár talán ezen a késői órán mindannyian jobban járnánk vele. Egy nagyon is szomorú valós történetről kell e Házban szólnom. A Budapest XIII. Kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola igazgatója ez év április 13-án azzal hívta ki a rendőrséget az iskolába, hogy egy 13 éves tanuló bántalmazta őt. A rendőri vizsgálat azonban számos ezzel ellentétes tényt tárt föl, illetve a sajtó beszámolói szerint a diák is teljesen másképp számolt be erről a történetről. Őszerinte az igazgató behívatta az irodájába, ahol kettesben maradtak, az igazgató utasította, hogy pakolja ki a táskáját, majd mivel a gyerek erre nem volt hajlandó, adott neki egy pofont, majd még kettőt, amikor megkérdezte, hogy ezt miért kapta. Szintén a diák szerint a negyediket nem várta meg, hanem kirohant, és eközben meglökte az igazgatót. Ez lett volna a bántalmazás.

Szintén a sajtó hírei szerint az egyik tanár hallotta, hogy a gyerek könyörög, hogy ne bántson, igazgató úr. Minderre persze mondhatjuk azt, hogy a diák hazudik. Csakhogy egy másik tanár szerint is a fiú az eset után remegett, zokogott, tiszta víz volt. A sajtó szerint a tanúk azt is elmondták, hogy az igazgató többször is vegzálta ezt a gyereket, hol a táskáját, hol a zsebét pakoltatta ki.

A tanuló roma. Érthetően megalázóan találja azt, hogy az igazgató folyamatosan arra utal, hogy ő lop. A pedagógusok és a szülők a sajtó hírei szerint további négy esetről tudnak, amikor az igazgató tanulókat bántalmazott, a sértett pedig minden esetben roma diák volt. A jogi helyzet teljesen világos. A köznevelési törvény 46. §-a úgy szól, hogy a gyerek, tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Hasonlóképen fogalmaz az ENSZ gyermekjogi egyezménye is.

Nyilvánvalóan ebben az intézményben súlyos válság van. Az elmúlt napokban húsz gyerek távozott az intézményből, és további diákok tervezik, hogy eltávoznak onnan. Öt tanár már beadta a felmondását, és további 23-an akarnak elmenni az intézményből a sajtó szerint. A munkáltató, az iskola fenntartója azonban, a Közép-pesti Tankerületi Igazgatóság nem azt választotta, amit mindannyian választanánk ebben a helyzetben, nem vizsgálta ki az ügyet, nem indított eljárást. A tankerületi igazgató arra hivatkozik, hogy hozzá nem érkezett feljelentés. Persze érkeztek bejelentések, csak úgy tűnik, ezek még nem jutottak el az igazgatóhoz, vagy nem volt kedvük foglalkozni velük. Meg hát a hivatal malmai lassan őrölnek  közben pedig az iskola tönkremegy, és a gyerek mindenek felett álló érdeke nem érdekel senkit.

Hogyan lehetett egy ilyen ember iskolaigazgató? Ez az a kérdés, amit föl kell tennünk itt az ország házában. Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, itt bizony nagyon is tetten érhető az önök felelőssége. Az igazgató ugyanis a Fidesz jelöltjeként volt 2010 és 2014 között egy Szabolcs-Szatmár megyei település polgármestere. Négy év alatt azonban elegük lett belőle a település polgárainak, és 2014-ben elzavarták. De hát a jó káderrel kezdeni kellett valamit. Mivel 2016-ra megszerezte a pedagógusdiplomát, 2017-ben már ki is nevezték iskolaigazgatónak.

(20.30)

Kinevezték, annak ellenére, hogy a kerületi önkormányzat képviselő-testülete egyhangúlag tiltakozott ellene, főleg azért, mert nem volt meg a szükséges gyakorlata, és még a fideszes önkormányzati képviselők sem támogatták. Ellenezték a szülők is, a pedagógiai programját pedig a tantestületnek mindössze 13 százaléka fogadta el. Mindez azonban nem számított, a mindenható és mindentudó központ jobban tudta, hogy kire van szükség abban az iskolában, és neki egy évre sem volt szüksége ahhoz, hogy szétzüllessze az intézményt, és tönkretegye  sajtóhírek szerint  jó pár gyerek életét.

Sajnálom, hogy a miniszter úr (Az elnök csenget.) most sincs jelen, mint ahogy eddig még sosem volt az ország házában, és hogy most már az államtitkárai is elszeleltek, így a minisztériumtól, félek, nem fogunk választ kapni arra, hogy mit terveznek ebben az ügyben, és vállalják-e a felelősséget. Köszönöm szépen, elnök úr.