Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TAKÁCS SZABOLCS FERENC, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Annyi mindent hallottunk itt az előző, nem tudom, másfél órában, mindenféle összehordott állításokat, hazugságokat, inszinuációkat, hogy azt mondom, erre mindenképpen reagálnom kell. A rotációs rendben helyet foglaló jegyző úr részéről hangzott el egy olyan mondat, hogy jogos és elvárható lenne, hogy a kérdésekre kapjanak válaszokat. Én meg azt gondolom, hogy jogos és elvárható lenne, hogy a kijelentő mód és a feltételes mód szakszerű használata hangozzék el a tisztelt Házban. Ön olyan állításokat fogalmazott meg, más képviselőkkel együtt egyébként, amelyek a vegytiszta demagógiának egy elég magas szintjét reprezentálták vagy mutatták be (Dr. Lukács László György: Ezt pont a Miniszterelnökségről állítani! Mi is így gondoljuk.), ez nagyon szomorú és nagyon kiábrándító. Úgy látom, hogy önök csak szóban támogatják azt, hogy Magyarország meg a magyar emberek teljesítményét a világ közvéleménye elé tudjuk tárni akár hazai rendezésű események keretében, akár egy ilyen nagy volumenű világesemény keretében, mint a dubaji világkiállítás. Igazából szomorúsággal és nagyon kiábrándultan hallgattam mindezeket, amiket önök mondtak, de ez van, ezzel kell együtt élni.

Mindemellett én is arra bátorítanám önöket, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, a kormánypárti képviselők ösztönzésére, bátorítására. Azt megértem, hogy önöknek fáj a kormány sikere, de hogy az miért fáj, hogy Magyarországnak sikere lesz, azt nem egészen értem, és azt se, hogy miért fáj önöknek az, hogy Budapest fejlődik, modernizálódik. (Farkas Gergely: Úgyse fogod megérteni!)

Gréczy képviselő úr azt mondta, hogy szakmai kifogások hangzottak el. Minden tisztelettel én ezeket vegytisztán politikai kifogásként tudom csak értékelni, szakmaiság csak elvétve volt ebben. (Rig Lajos: Miért nem közben reagáltál?) Ön azt is állította, hogy a Fidesz-kormány előtt is létezett Magyarország, akkor is voltak események. Ha már szóba került, mert önök itt behozták a milánói expót, a vizes világbajnokságot, Szőcs Gézát meg nem tudom, még mit, emlékeztetném a képviselő urat, hogy 2010-ben Sanghajban volt egy világkiállítás, érdemes lenne azt is megnézni. Akkor a D24-es ügynök néven elhíresült elvtársuk volt az, aki ezt szervezte, azt hiszem, 6,5 milliárd forint nyomát keressük azóta is, tehát érdemes lenne Sanghajról is beszélni. (Gréczy Zsolt: Bűncselekmény? Ilyesmi?  Elnök csenget.)

Ha már szóba került Milánó, amit gondolom, csak nyelvbotlásként Torinóként említett több alkalommal, Milánó kapcsán is azt mondom, hogy méltatlan és mindent elmond az önök hozzáállásáról, vagy ez a sámándob akadt be csak önöknek, miközben az is elhangzott, hogy Milánóban is másfél millió ember látogatta azt a magyar pavilont, és valóban nagyon komoly országpromóciós, turisztikai, gazdasági eredményeket produkált az országnak. Ezek ilyen általános megjegyzések voltak csak az önök hozzászólásai kapcsán.

Hogy ennél fontosabb dolgokról is beszéljünk, azt önök is itt elismerték akarva-akaratlanul, hogy nyilvánvalóan olyan rendezvényekről van szó, amelyek esetében nincsen még precedens arra, hogy hogyan kell erre felkészülni. Önmagában az, hogy egy esemény megrendezése kiderül vagy egy esemény megrendezési jogát megkapjuk, nem jelenti azt, hogy mindjárt másnap be tudunk nyújtani egy olyan törvény-előterjesztést, amely a teljes tervezésre, lebonyolításra, kivitelezésre, fenntartásra lehetőséget ad. Azt gondolom, az belátható, ha valóban szakmailag közelítenék meg ezt az egész kérdést, hogy hosszabb időt, több hónapot vesz igénybe, amíg egy adott esemény körülményeit feltárjuk, előkészülünk, konzultálunk, különösen akkor, ha egy másik országgal közösen rendezünk egy eseményt.

(11.00)

De sorrendben haladva először hadd beszéljek az időben legközelebb megrendezésre kerülő városi világjátékokról. Keresztes képviselő úrnak volt ezzel kapcsolatban konkrét kérdése, igyekszem erre kielégítő választ adni önnek. Valóban volt egy kormányhatározat, amely közel 3 milliárd forintos költségvetéssel tervezett. Ahogy mondtam is önnek korábban, ez nem egy végleges összeg, a világjátékok jogtulajdonosával folyamatosan tárgyalásban vagyunk, hogy ezt az összeget kicsit lejjebb tudjuk nyomni. Ez függ attól is, hogy milyen sportesemények kerülnek megrendezésre. Tehát ez egy folyamatban lévő ügy, természetesen a nyilvánosság elé fogunk jönni mindenféle konkrét részlettel. Ez egy folyamatban lévő tárgyalás, tehát pillanatnyilag konkrét összeget nem fogok tudni önnek mondani, mert nem akarom, hogy olyan hivatkozási alap legyen, amely aztán később mindenféle további vádakra ad majd alapot. De a nyilvánosságot, illetve a Ház nyilvánosságát értelemszerűen be fogjuk vonni ebbe az ügybe.

Ahogy mondták, ez egy olyan esemény lesz, amire korábban még nem volt precedens. És önök kizárólag ezen az alapon is támadják, hogy miért rendezünk olyan játékot, amiről nem lehet tudni, hogy mennyire fog bejönni. Azt gondolom, hogy ez egy mentalitásbeli, filozófiabeli különbség. Valaki itt utalt arra, hogy a Fidesz-KDNP vezette kormány nem azt a filozófiát követi, hogy merjünk kicsik lenni, mi úgy gondoljuk, hogy aki mer, az nyer. Készültek persze hatástanulmányok, nagyjából tudjuk, hogy egy ilyen eseményen hogyan lehet megszólítani a magyar társadalmat, különösen a fiatalokat, hogyan lehet felhívni őket a sport szeretetére, egy egészségtudatos, sportszerető életmódra. Tehát mi ennek a kockázatát vállaljuk, és azt gondolom, hogy Budapest ismét egy olyan esemény kapcsán kerül a világ közvéleményének a fókuszába, amely mindannyiunk számára majd büszkeséget fog jelenteni.

A dubaji világkiállítás, ahogy a neve is mutatja, Dubajban kerül megrendezésre. Gondolom, ez nem újszerű információ önök számára. És talán az is mindenki számára világos, hogy ez a város Európán kívül helyezkedik el, a világnak egy olyan részében, amely korábban soha nem rendezett még ilyen világeseményt, holott a világkiállításoknak a története több mint 150 évre nyúlik vissza. Értelemszerűen nagyon sok olyan körülmény folyamatosan alakul és merül fel a szervezők részéről, amely a részt vevő mintegy 190 országnak is folyamatos és újszerű információs bázist jelent.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha megengedik, egy anekdotát a diplomáciai élményeinkből és tapasztalatainkból elmondanék önöknek. A korábbi ausztrál miniszterelnököt, Kevin Ruddot  külügyminiszter is volt  nagyon sokan támadták az ausztrál parlamentben hasonlóan korrekt és kicsit sem demagóg vádakkal, hogy miért utazik olyan sokat, és az volt a válasza, hogy a külföldieknek nagyon furcsa szokásaik vannak, például az, hogy külföldön laknak. Ez Dubajjal is így van, nagyon furcsa, hogy Dubaj nem Európában, hanem Dubajban van, az Egyesült Arab Emirátusokban, tehát teljesen más szabályok, eljárási rend vonatkozik egy világkiállítás megszervezésére, mint mondjuk, Milánó esetében volt, és értelemszerűen az információs bázis meg halmaz nem egyidejűleg, már két-három évvel az eseményt megelőzően kerül nyilvánosságra, hanem folyamatában. Ezért is van szükség arra, hogy ezzel az eljárással hatékonyan és gyorsan tudjuk lebonyolítani mind a magyar pavilonnak a megtervezését, kiszállítását, felállítását. Tehát szó nincs arról, hogy kapkodnánk, egyik esemény kapcsán sem, nincsen kapkodás, egészen egyszerűen a dolgok természetéből fakadóan lehetőségünk van arra, a hatályos törvény olyan szabályozást biztosít számunkra, hogy egy egyszerűsített és gyorsított közbeszerzési eljárás keretében folytassuk le ezt az eljárást.

Hajdu képviselő úrnak jelezném, hogy ez a törvénytervezet erre a három eseményre vonatkozik, szó nincs arról, hogy a közbeszerzési törvényt módosítanánk. A jelenleg hatályos törvény, amit Szilágyi képviselő úr is hosszan idézett, erre lehetőséget biztosít. Tehát itt nincsen semmilyen varázslat, van egy törvény, el kell olvasni a szövegét, annak a rendelkezéseit hajtjuk végre. Ezt ez a Ház szavazta meg, úgyhogy úgy gondolom, hogy erről többet nem nagyon kell mondani. És még egyszer: nincsen szó arról, hogy a közbeszerzési törvényt módosítanánk, ilyen szándékunk nem volt és nem is lesz.

Ami pedig a harmadik eseményt illeti, a 2022. évi magyar-szlovák rendezésű közös kézilabda-Európa-bajnokságot: valóban, 2008 (sic!) júniusában vált véglegessé, hogy Magyarország egy szomszédos országgal közösen tud rendezni egy ilyen eseményt. Elindult egy tárgyalássorozat a szlovák szervezőkkel, megtörtént a helyszínek kiválasztása, és ezek után jutottunk el a mostani pontra, hogy azt már kijelöltük, hogy öt magyar városban lesz majd kézilabda-mérkőzés vagy olyan esemény, amely az Eb-hez kötődik. Az egyik városban, Debrecenben egyébként nincsen szükség arra, hogy a létesítményt fejlesszük, a törvény hatálya erre nem is vonatkozik, négy magyar városra, Budapestre, Szegedre, Tatabányára, illetve Veszprémre vonatkozik. Tatabánya egyébként egy póthelyszín lesz, de ott is olyan ingatlanfejlesztést kell végrehajtani, amely Magyarországot olyan helyzetbe hozza, hogy ’21 végére már álljanak ezek a létesítmények. Különböző hatástanulmányok és előzetes becslések szerint 26 hónapra van szükségünk arra, hogy ezeket lebonyolítsuk.

És valóban azért nem neveztük meg ezt a budapesti sportegyesületet, mert nem akarjuk azt, hogy pénzügyi spekulánsok felverjék annak a teleknek az árát, ahol majd ez a multifunkcionális csarnok meg fog épülni (Dr. Lukács László György: Véletlenül egy Garancsi felverné az árát.), ami egyébként majd  hasonlóan más budapesti rendezvényhelyszínekhez  folyamatosan biztosít programokat az érdeklődők számára.

Úgyhogy azt tudom önöknek ígérni, hogy mind a három esemény kapcsán nemcsak önöket, hanem a szélesebb magyar közvéleményt is tájékoztatjuk különböző csatornákon.

Ezeket meghallgatva, még egyszer azt kérem önöktől  hasonlóan a kormánypárti képviselőkhöz , gondolják át, hogy hozzá akarnake járulni Magyarország nemzetközi sikereihez. Nem a magyar kormányt kell szeretni, hanem ezt az országot, ahol önök is élnek. Minden tisztelettel köszönöm szépen. (Gréczy Zsolt: Szeretjük is az országot!  Taps a kormánypártok soraiból.)