Felszólalás adatai

Felszólalások:   42-48   48-54   54-60      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Házat, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)A Ház a választ 115 igen szavazattal, 37 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gurmai Zita, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Miért nem biztosítja a kormány a valódi esélyegyenlőséget? Mit tesz a kormány a nők és férfiak közötti bérkülönbségek csökkentése érdekében?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Pénzügyminisztérium államtitkára fog válaszolni. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A nők és férfiak közötti egyenlőség az uniós jog egyik alapelve, beleértve a munka világát is. A nők és a férfiak közötti közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés gyakori többek között az alkalmazás, a munkakörülmények és az előmenetel tekintetében is, de jelentősebbek és tartósabbak a különbségek az azonos vagy azonos értékű munkáért járó bérek területén.Az európai tagállamok közösségében már a kezdetektől a jogi szabályozás szintjén is megjelent az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve. A római szerződés írta először 1957-ben és a mai Unióról szóló szerződés is nagyon pontosan meghatározza ezt. Az Unió működéséről szóló szerződés megállapítja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítására, és küzd mindenfajta, nemen alapuló megkülönböztetés ellen. Nemcsak az uniós jog, hanem számos nemzetközi egyezmény is kiemelten kezeli az egyenlőséget, többek között az 1967-ben elfogadott, nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a CEDAW és annak fakultatív jegyzőkönyvei.

A magyar Alaptörvény sajnálatos módon nem tartalmazza az „egyenlő munkáért egyenlő bér” követelményét, de a nők  mint hátrányos helyzetű társadalmi csoport  esélyegyenlőségének előmozdítását célként határozza meg. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény pedig kifejezetten a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés egyik formájaként határozza meg az azonos munka eltérő díjazását. Az egyenlőség előmozdításához a határozatba foglalt felméréseken túl az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a munkaügyi bíróságok és a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek tapasztalatain alapuló pozitív intézkedések is szükségesek.

2014. március 7-én az Európai Unió Bizottsága ajánlást adott ki, 2014/124/EU, a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről. A szükséges intézkedésekre ajánlásokban megfogalmazott készletből maguk választanak a tagállamok, a cél közös: a bértranszparencia javítása.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nem biztosítja a kormány a valódi esélyegyenlőséget? Mit tesz a kormány a nők és férfiak közötti bérkülönbségek csökkentése érdekében? Támogatja-e a kormány az előbb említett, általam benyújtott országgyűlési határozati javaslatot? Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Válaszadásra Tállai András államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Írásban kicsit hosszúra sikerült az interpellációja, ezért segítek az Országgyűlésnek megérteni azt.Ön a mai napon, délelőtt 11 óra 19 perckor benyújtott egy országgyűlési határozati javaslatot az említett témáról. Szeretném önt tájékoztatni, hogy 2016. augusztus 15-én és 2016. november 7-én szó szerint ugyanezt a határozati javaslatot már képviselőtársai, Gúr Nándor és Korózs Lajos benyújtották az Országgyűlésnek. (Bangóné Borbély Ildikó: Próbálkoznak, próbálkoznak!) Arról is szeretném önt tájékoztatni, ahogy ön is elmondta, ez az Európai Bizottság 2014. márciusi ajánlás alapul, az abban foglaltak érvényre juttatását tűzte ki célul.

(14.50)

Nyilván ennyi idő alatt nem sikerült, hiszen lényegében alig egy órája adta be az országgyűlési határozatijavaslat-tervezetet, azért engedje meg, hogy a kormány álláspontját, véleményét, tájékoztatását elmondjam ebben a kérdésben, ami természetesen egy nagyon-nagyon fontos kérdés a társadalom számára.

Szeretném biztosítani arról, hogy a kormány elkötelezett a nők jogainak érvényesítése tekintetében, ám mindezt nem a nemeket elválasztó különbségek hangsúlyozásával teszi, hanem a közöttük lévő kiegyensúlyozott együttműködés feltételeinek megteremtésére és megerősítésére fókuszál. A kormány biztosítja a valódi esélyegyenlőséget, és mindent megtesz a nők és a férfiak közötti bérkülönbség csökkentése érdekében.

A nemek között minden országban megfigyelhetők bérkülönbségek, ez nem sajátos magyar jelenség. Ha Magyarországon megvizsgáljuk a két nem bérei közötti eltérést, akkor megállapíthatjuk, hogy a 28 tagállam tekintetében Magyarországon az átlag alatti mértékű ez az eltérés. Az Eurostat idevonatkozó jelentése alapján 2012-t követően hazánkban csökkentek a nemek közötti bérkülönbségek, s ebben jelentős szerepe volt annak is, hogy a magas női foglalkoztatási arányt képviselő ágazatokban, mint például a köznevelési, az egészségügyi és a szociális intézményekben dolgozóknál az utóbbi években jelentős béremelések valósultak meg. (Arató Gergely: Ne viccelj már!) Szintén az Eurostat statisztikai jelentése alapján megállapítható, hogy a 28 tagállamban a női órakeresetek átlagosan 16,2 százalékkal maradnak el a férfiakétól, míg Magyarországon ez a szám 14 százalék. Rosszabbul áll hazánknál például Ausztria, Németország vagy az Egyesült Királyság, de az Európai Unión kívüli országok közül Norvégia és Izland is. Mindemellett szeretném hangsúlyozni, hogy a nők foglalkoztatási helyzete is komoly mértékben javult, a 2010-es kormányváltás óta a női foglalkoztatottak száma mintegy 280 ezerrel nőtt.

Tisztelt Képviselő Asszony! A közszférában az illetményrendszerek semmilyen, nemek szerinti megkülönböztetést nem tartalmaznak, a versenyszférában az adott vállalkozás dönti el, hogy kit és mennyiért foglalkoztat. Elsősorban a szociális partnerek erőfeszítései vezethetnek az azonos végzettséggel, azonos beosztásban dolgozók indokolatlan bérkülönbségeinek megszüntetésére. Hangsúlyozom, a kormány e tekintetben is mindent megtesz, hogy csökkenjenek a bérkülönbségek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Viszonválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak. Parancsoljon!

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Örülök, hogy vannak gondolatai a témával kapcsolatosan. S miután ez egy újra feltett kérdés, hiszen ezzel az üggyel foglalkozni kell, nyilvánvaló, hogy ezzel is készültek. Azt gondolom, az is botrányos lenne, ha a balkezesek vagy a szemüvegesek is kevesebbet keresnének. Szerintem ez is botrány. Kétségtelen tény, hogy vannak tagállamok, ahogy ön is említette, amelyeknél Magyarország jobban áll. A legrosszabb helyzet az észteknél van, ahol ez közel 30 százalék. Azt gondolom, hogy a nők és a férfiak közötti bérkülönbség nem politikai vagy gazdasági kérdés, hanem ez szerintem civilizációs kérdés, ami nem csak a nőket érinti. Az oktatás, az egészségügy és a szociális ágazat bajait is részben ez a megkülönböztetés okozza. Nézzék meg, azok a pályák nőiesedtek el leginkább, ahol sokkal kevesebbet keresnek, hiszen itt nagyon-nagyon sok nő dolgozik kevesebb pénzért. Miniszter úr, nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A Ház a választ 120 igen szavazattal, 36 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A DK képviselője, Varju László, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: „Magyarország az első vagy a saját zsebük?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Innovációs és Technológiai Minisztérium képviselője fog válaszolni. Parancsoljon!

Felszólalások:   42-48   48-54   54-60      Ülésnap adatai