Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. „A Tízparancsolat gyógyító ereje” címmel a DK képviselőcsoportjából napirend utáni felszólalásra jelentkezett László Imre képviselő úr. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mint ismeretes, az EMMI közelmúltban megválasztott új vezetője arról beszélt, hogy a halálos betegségek 70-80 százalékát a tízparancsolat megtartásával el lehet kerülni. Engedtessék meg nekem, hogy orvosként elmondjam, a halálos betegségek 70-80 százalékát a mai orvostudomány nem képes megelőzni még a legfejlettebb országokban sem. Az ilyen kijelentések az egészségügyi ellátó tagozatok várt és elvárt előrelépését tevékenységében biztosan nem fogja szolgálni. Mondhatnék önöknek egy számot: 32 ezer. Ez borzasztóan üresen csöng, de ha azt mondom, hogy ma Magyarországon 32 ezer ember hal meg évente nem halálos, hanem gyógyítható, elkerülhető, megelőzhető betegségekben, akkor ez a szám rögtön másképp hangzik. A kormány minden évben lemond egy Szekszárd vagy egy Gyöngyös méretű városnyi emberről, akik mind a mai napig az élők között lehetnének, persze, ha a Fidesz nem teszi tönkre a magyar egészségügyet.

Mielőtt eltanulnánk Orbán Viktortól a fake news kifejezést, felhívom a figyelmüket, hogy ezt az adatot az Állami Egészségügyi Ellátó Központ által koordinált kutatásból ismerjük. 32 ezer nagymamát, nagypapát, édesapát, édesanyát és gyermeket veszített el az ország minden egyes évben. Azt hiszem, ebben a helyzetben kevés lesz a tízparancsolat, mert ez bizony azt jelenti, hogy önök nyolc éven át romboltak, ahelyett, hogy építettek volna.

Tisztelt Ház! Hétről hétre újabb és újabb nagy egészségügyi terveket hallunk, mintha nem is a Fidesz lett volna nyolc éve kormányon. Legutóbb azt mondta az EMMI minisztere, hogy most három hét alatt nemzeti programokat készítenek a népbetegségek csökkentésére. Az Orbán-kormánynak az elmúlt nyolc évben 138-szor volt három hete, azaz mostanra már egy nagy egészségügyi reform közepén vagy végén kellene tartanunk. Ehhez képest az elmúlt nyolc évben mindennap három orvos és két ápoló ment külföldre; ebben a nyolc évben szinte minden egyes napra jutott egy háziorvos, aki úgy döntött, nem tud tovább ebben az egészségügyi rendszerben dolgozni; ebben a nyolc évben minden évben meghallgathattuk, hogy a kórházak 60-70 vagy éppen 80 milliárdnyi tartozást halmoztak föl. Mielőtt az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc évvel jönnének, kérem, jegyezzenek föl egy fontos adatot: a francia székhelyű Egészségügyi Fogyasztói Központ nemzetközi felmérése szerint 2017-ben a magyar egészségügynél még az albán és a macedón is jobban teljesített. 2008-ban a Gyurcsány-kormány egészségügye ugyanebben az összeállításban még megelőzte Olaszországot, Spanyolországot és Írországot is. Az elmúlt nyolc évben 16 helyet esett vissza a magyar egészségügy a Fidesz kormányzása alatt. Régen túl vagyunk már azon, hogy elég legyen az ígérgetés, az ígérgetés ilyen meg olyan nemzeti programokról  tetteket szeretnénk látni!

Önök ellenzékben azzal a felkiáltással feküdtek keresztbe a baloldali egészségügyi reform legelső lépésének, hogy az egészség nem lehet üzlet, azóta viszont az egészség lett a legjobb üzlet. Évről évre megsokszorozódik azok száma, akik mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy a magánegészségügyben lássák el őket, ha már az államiban nem kapnak megfelelő ellátást. Ott van azonban a magyarok 95 százaléka, akiknek nincs pénzük magánklinikákra és magánkórházakra. A kormány őket, a magyarok 95 százalékát hagyta megfelelő egészségügyi ellátás nélkül.

Kíváncsian kérdezem tehát a kormányt, mit fog tenni a magyar egészségüggyel a következő négy évben, a végigrombolt nyolc év után. Mit fog tenni Kásler Miklós, amit Balog Zoltán nem tett vagy nem tehetett meg? Hogy fogja a kormány elkerülni a megelőzhető, hangsúlyozom, nem a halálos, hanem a megelőzhető halálesetek 70-80 százalékát, hogy ne haljon meg egy szekszárdnyi ember minden évben? Azt is kérdezhetném, hogy mire fogunk menni a tízparancsolattal ott, ahol lassan már az ima sem segít. Köszönöm, elnök úr.