Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Ház! Apáti István képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Új „üzlet” a keleti határon” címmel jelentkezett napirend utáni felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A címből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy miről is szeretnék én beszélni; elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem a nagy és szomorú múltra visszatekintő cigarettacsempészetről vagy embercsempészetről szeretnék beszélni, amely régóta jelent nagyon komoly kihívást a magyar hatóságok számára a magyar-ukrán határon, hanem a nyugdíjbizniszről szeretnék beszélni, tisztelt képviselőtársam. Én magam 30-40 kilométerre lakom a magyar-román, illetőleg a magyar-ukrán határtól - vagy a Romániának és Ukrajnának nevezett államalakulat határától, talán így pontosabb a megfogalmazás. Az, ami itt a kárpátaljai vonatkozásban, illetőleg magyar-ukrán relációban felmerül, egészen vérlázító. Szeretném előrebocsátani azt is, hogy természetesen nem áll szándékunkban bántani kárpátaljai nemzettestvéreinket. Még mielőtt valaki önök közül kiforgatná: szó sincs arról, hogy a Jobbik páros lábbal bele akar szállni a kárpátaljai magyarokba, hiszen elég komoly feszültségekkel terhelt már az anyaország és a határon túli nemzettestvéreink viszonya. 2004. december 5-én a gyalázatos végeredmény ismeretében, illetőleg az eredménytelenség ismeretében tudjuk azt, hogy akkor a határon túli nemzettestvéreink haragudtak meg az anyaországi magyarokra, a 2014-es, de főleg a 2018-as országgyűlési választások kapcsán pedig azt látjuk, hogy az anyaországi magyarok egy része táplál javarészt egyébként alaptalanul haragot a határon túli nemzettestvéreink iránt; hol a gyurcsányi, hol az orbáni hatalomtechnika fordítja szembe a magyart a magyarral.

Itt ugyanis arról szól a történet, tisztelt képviselőtársaim - hogy először is a törvényi vagy nemzetközi jogi hátterét felvázoljam ennek -, hogy egy 1962-ben elfogadott szociálpolitikai egyezményig nyúlnak vissza a szálak.

(16.10)

Ezt még a Magyar Népköztársaság kötötte a Szovjet Szocialista Köztársaságok Közösségével, majd az 1963. évi 16. törvényerejű rendelettel hirdették ezt ki Magyarországon.

A probléma az, hogy ezzel a lehetőséggel nemcsak élnek, hanem vissza is élnek nagyon sokan. A fő probléma pedig az, hogy számos, a mai Ukrajna területén kiállított hamis igazolással, hamis szolgálati idővel extrém magas nyugdíjakat vesznek igénybe egyesek. Magyarán mondva, a közismerten igen zűrzavaros ukrán államigazgatásban igen nehéz utánamenni egy-egy igazolás valóságtartalmának, nehezen ellenőrizhető az ilyen igazolások valóságtartalma, és akár a versenyszférában, akár az állami szférában betöltött állítólagosan magas beosztások, hosszú időn keresztül betöltött magas beosztások után elképesztően magas, több százezer forintos nyugdíjat fizetnek ki akár ukrán, akár magyar származású személyeknek, nyugdíjasoknak. És úgy néz ki, hogy ez valahogy a magyar közigazgatás szűrőjén nem akar fennakadni.

Hol van itt a társadalmi igazságosság, tisztelt képviselőtársaim? Az az anyaországi nyugdíjas vagy akár a kárpátaljai magyar származású nyugdíjas, aki végigdolgozta tisztességgel, becsülettel az életét, a jelenlegi határainkon túl 30-40 ezer forint nyugdíjat kap, az anyaország területén pedig jó esetben 40 és 80 ezer forint közötti átlagnyugdíjat kap egy ledolgozott élet után. Ez az igazi katasztrófa, tisztelt képviselőtársaim! Ehhez képest van egy szűk kör, amelyik a hamisításokban és a csalásokban érintett - ezt jelentené röviden a nyugdíjbiznisz -, amelyik adott esetben 200-300 vagy 400 ezer forint nyugdíjat is képes felmarkolni.

Bármennyire is elkötelezettek vagyunk a határon túli magyarság ügyei iránt, bűncselekménygyanús esetek mellett elmenni nem lehet, sőt óriási hiba lenne. Ugyanis ezt az egyezményt ötévente lehetne felülvizsgálni, vagy adott esetben bármelyik fél ötévente mondhatja fel, ha a következő ötéves ciklus lejárta előtt legalább egy évvel jelzi ezt a szándékát. Felmondás esetén szerzett jogokat nem sértene ez a fajta lépés, tehát aki jogszerűen, valódi igazolásokkal kap nyugdíjat, az természetesen ezt a jogosultságát nem veszítené el. Ettől függetlenül a bűncselekménygyanús eseteket felül kellene vizsgálni. Mint ahogy az újratárgyalás is egy lehetséges megoldás lenne, például a magyar állampolgárságot lehetne alapfeltételként rögzíteni és a magyar állampolgárság megszerzése után megszerzett szolgálati időt alapul venni a nyugdíj összegének kiszámításánál.

Valószínűleg sem az orosz, sem az ukrán félnek nem áll érdekében ezen újratárgyalások elindítása. Éppen ezért valószínűleg a felmondásban kellene gondolkodni, de ahhoz, hogy ez 2018. július 1-jétől hatályos lehetett volna, tavaly júliusig ezt az egyezményt fel kellett volna mondani. A következő időszakban érdemes ezt megfontolni, az újratárgyalásokat megkezdeni, mert arra bármikor lehetőség van, és a bűncselekménygyanús esetekben elrendelni a nyomozásokat itt, Magyarországon.

És ami különösen súlyos, hogy nemcsak nyugdíjvisszaélések, -hamisítások és -csalások történnek ebben az ügyben, hanem ez a kialakult állapot melegágya a választás rendje elleni bűncselekményeknek, röviden a választási csalásoknak, amelyekről a következő felszólalásaimban majd még részletesen szót ejtek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)