Felszólalás adatai

Felszólalások:   256-259   260-281   282-291      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.Most soron következik a Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/7556. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetőek. Bejelentem, hogy az előterjesztést nemzetiségi és uniós napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

A vitában elsőként a Költségvetési bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor, 60 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Szűcs Lajos képviselő úrnak, jegyző úrnak, a bizottság előadójának.

(19.00)

DR. SZŰCS LAJOS, a Költségvetési bizottság előadója: Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló T/7556. számú törvényjavaslatról beszélünk, amely a 2018. évi központi költségvetés zárszámadásának törvényjavaslata. Ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája október 24-én lezajlott. Ahogy a költségvetésről szóló törvényjavaslatot, úgy a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot is a Költségvetési bizottságon kívül a parlament valamennyi állandó bizottsága és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága is megtárgyalta, és lefolytatta a részletes vitát. Az elmúlt napokban ezen kötelezettségének valamennyi bizottság eleget tett. Mint a kijelölt bizottság előadója, ezúton összegezve az ő véleményüket is ismertetni kívánom.A tárgyaló bizottságok mindegyike megállapította, hogy a törvényjavaslat megfelel a határozati házszabály 44. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, tehát a törvényjavaslat megfelel az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, és illeszkedik a jogrendszer egységébe, megfelel a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy amelyik bizottság nem írt külön véleményt, ott azzal fogom jelezni, hogy a bizottság nem írt külön véleményt, és a határozati házszabályi követelményeket ő is elfogadta.

Először a Költségvetési bizottság véleményét olvasom önöknek. 2018-ban Magyarország nemzeti összterméke 5,1 százalékkal bővült, ami messze meghaladta az előzetesen előrejelzett 4,3 százalékos bővülést. Ennek az egyik oka a 2016. év végi béremelési és adócsökkentési megállapodás, amelynek értelmében jelentősen nőtt a minimálbér és a garantált bérminimum is. A háztartások anyagi helyzete érzékelhetően javult, amit a fogyasztás 4,9 százalékos bővülése is jól mutat. A nemzetiössztermék-növekedés második pillére a beruházások voltak, a nemzetgazdasági beruházások összesen 17,1 százalékkal nőttek, ami jelentősen meghaladta az előzetesen becsült 12,9 százalékos mértéket.

A gazdaság teljesítménye a munkaerőpiacon is érzékelteti hatását, 2018-ban a foglalkoztatottak száma jelentősen, mintegy 1,1 százalékkal tovább bővült. A foglalkoztatottak száma a versenyszférában 2 százalékkal növekedett, ami a közszférában mintegy 3 százalékos csökkenést jelentett. Elmondhatjuk, hogy ma már négy és fél millió fő dolgozik és adózik Magyarországon, ez 69,2 százalékos foglalkoztatási rátát mutat. Az előző esztendőkben az árak átlagosan 2,8 százalékkal növekedtek, 2018-ban így az infláció mértéke alacsonyabb volt a tervezett 3 százalékosnál. Az emelkedés hátterében elsősorban az élelmiszerek árának drágulása állt.

A bruttó államadósság nemzeti össztermékhez viszonyított aránya a 2018. év végére 70,2 százalékra süllyedt, ez az arány 2011-ben még 80 százalék feletti volt. A magyar államadósság-kezelés fő stratégiai célja továbbra is az adósságráta csökkentése, a lakossági állampapírok állományának növelésével, illetve a devizaadósság arányának mérséklésével párhuzamosan. A devizaarány tekintetében még komolyabb áttörést sikerült elérni, a 2011. év végi 52 százalékról 23 százalékra, és ezeknek a külföldiek kezében lévő aránya pedig 65 százalékról 36 százalékra esett.

A költségvetési hiány mértéke 2018-ban a nemzeti össztermékhez képest mindösszesen 2,3 százalék volt. A fiskális politikát illetően megállapíthatjuk, hogy 2018-ban is voltak a bevételi és kiadási oldalt egyaránt jelentős mértékben befolyásoló változások, de ezek nem rontották a központi költségvetés hiányát. A költségvetés bevételei az előirányzathoz képest nagyobb összegben teljesültek. A legtöbb adónem, például a társasági adó, a személyi jövedelemadó, az áfa, a jövedéki adó, a pénzügyi tranzakciós illeték tekintetében növekedés volt megfigyelhető.

A Külügyi bizottság véleménye. A Külgazdasági és Külügyminisztérium 2018. évi költségvetésének kiadási főösszege jelentősen meghaladta a korábbi évekét. Ennek a növekedésnek a hátterében elsősorban a külképviseleteken lévők személyi juttatására fordítható összeg, a beruházásösztönzési célelőirányzat, a kötött segélyhitelezés, valamint a külgazdasági fejlesztési célelőirányzat dinamikus bővülése állt.

A beruházás ösztönzése területén 4,3 milliárd euró befektetéssel mintegy 17 ezer új munkahely jött létre. Kiemelkedő jelentőségű a BMW beruházási döntése, de a járműipar mellett az üzleti szolgáltató és az elektronikai szektor is jelentős eredményeket ért el. Az export 4,2 százalékos növekedése szintén a minisztérium külgazdasági tevékenységének sikerét dicséri.

A minisztérium sikeresen látta el klasszikus diplomáciai feladatait is, így például a visegrádi csoport elnökségi koordinációját: öt külképviseletet nyitott meg és további három megnyitását készítette elő. A tárca költségvetésének továbbra is meghatározó sarokköve a környező országokban élő, határon túli magyar kisebbségek támogatása. A külhoni nemzetrészek megmaradását szolgáló gazdaságfejlesztési programok keretében a minisztérium a Vajdaságban 10,6 milliárd forint, a Felvidéken 5,1 milliárd, Kárpátalján 4,1 milliárd forint értékben nyújtott támogatást.

A Fenntartható fejlődés bizottságának véleménye. A magyar gazdaságban 2013-ban megkezdődött az elmozdulás egy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb növekedési szerkezet irányába. A nemzetiössztermék-adatok is egy stabil szerkezetről tanúskodnak. A 2018. évi költségvetési törvény a központi alrendszer fejlesztési kiadásait, a hazai felhalmozási és uniós fejlesztési kiadásait együttesen 4217 milliárd forintban állapította meg. Az elmúlt év során hazai forrásból folytatódott a „Modern városok” program, amely nemcsak a megyeszékhelyeket, hanem azok térségeit is szolgálja. Tovább folytatódott a közúthálózat fejlesztése és korszerűsítése. A családtámogatási program a nemzet demográfiai helyzetének megerősítését, míg a „Magyar falu” program a vidéken élők alapvető szolgáltatásokhoz történő hozzáférését segítette.

A Gazdasági bizottság véleménye. A 2018-ban elért gazdasági eredményeinket az is jól tükrözi, hogy a nemzetközi hitelminősítő ügynökségek is egy kategóriával feljebb, BBB osztályba sorolták hazánk minősítését. A kormányzati intézkedések tartós növekedési pályára helyezték a magyar gazdaságot, amit jól mutat, hogy 2018 utolsó negyedévében a nemzeti össztermék bővülése éves alapon az egymást követő hatodik negyedévben is meghaladta a 4 százalékot, és 2018-ban az EU-n belül Magyarországon volt a harmadik leggyorsabb növekedés, amely szilárd makrofundamentumokon alapul, miközben az egyensúlyi folyamatok is kedvező képet mutatnak. Magyarország sérülékenysége az elmúlt években jelentősen mérséklődött.

A Nemzetbiztonsági és Honvédelmi bizottság is megtárgyalta, és azt a határozati házszabályi rendelkezéseknek megfelelőnek ítélte.

A Népjóléti bizottság véleménye. Az ifjúságügy területén az ágazat kiemelt figyelemet fordított az Erzsébet-program keretében megvalósult gyermek- és ifjúsági táboroztatásra, továbbá hangsúlyosan kezelte a diszkriminációellenes programok megvalósítását.

A nyugdíjügyet tekintve a Nyugdíjbiztosítási Alap 2018. évi költségvetésének teljesítése során megvalósultak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer alapvető célkitűzései: a nyugellátások értékállósága, valamint a nyugdíjrendszer stabilitásának, fenntarthatóságának megőrzése.

(19.10)

Fontos megjegyezni, hogy a 2018. évben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése 0,3 milliárd forint többletet mutatott. Az inflációs céloknak megfelelő 2018. januári nyugdíjemelés 3 százalékos volt, amely 94,1 milliárd forintos éves kiadási hatással járt.

2018. november hónapban nyugdíjprémium, illetőleg egyszeri juttatás kifizetésére is sor került. A Nyugdíjbiztosítási Alapot terhelő nyugdíjprémium kiadása a 2018. évre vonatkozóan 33,5 milliárd forint, az egyszeri juttatásra jogosultak részére kifizetett összeg pedig 2,4 milliárd forint volt.

A Kulturális bizottság, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága, valamint az Igazságügyi bizottság is megállapította a törvényjavaslat határozatiházszabály-szerűségét.

A Mezőgazdasági bizottság véleménye. A 2018-as esztendőben is emelkedett a kibocsátás, növekedett a hozzáadott érték, javult a jövedelmezőség, bővültek a beruházások, és a nettó export magas értéket ért el, a feldolgozott termékek aránya is nőni tudott az agrárexporton belül. A mezőgazdaság kibocsátása 2018-ban a folyamatosan megfigyelhető növekedésnek köszönhetően újabb rekordszintet ért el. Az ágazat kibocsátása a 2018. évben 2720 milliárd forint, amely folyó áron 4,8 százalékos növekedés az előző évhez képest.

A zárszámadás számaiból pedig egyértelműen látható, hogy az ellenzék 2010 óta folyamatosan fenntartott víziója, amely szerint stratégiailag hibás az agrárirányítás fő irányvonala, továbbra sem tud bizonyítást nyerni. Fontos megjegyezni, hogy természetéből eredően mindig vannak és lesznek is kihívások a mezőgazdaság előtt, vannak kezelendő kérdések egyes részterületeken, de úgy, ahogyan eddig ezeket kezeltük, ezután is fel vagyunk készülve a kihívások megoldására. (Z. Kárpát Dániel: Utolsó lap, Lajos?)

A Nemzeti összetartozás bizottság véleménye. 2018 a nemzetpolitikában új lendületet hozott, amelyet a 2018. évi zárszámadás adatai is visszaigazolnak. Tovább tudtuk növelni azokat a forrásokat, amelyekkel a külhoni magyar közösségeket támogatjuk. A Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatási programjainak folytatására a Bethlen Gábor Alapban rendelkezésre álló források év közben több mint 50 milliárd forinttal növekedtek, amelynek köszönhetően a rendszerszintű programok folytatása mellett több tucat fejlesztés valósulhatott meg a Kárpát-medencében. Örömteli fejlemény, hogy a kormány döntött a programok harmadik üteméről is, így tovább folytatódhatnak a fejlesztések.

2018 külhonban is a magyar családok éve volt. 2018. január l-jétől az anyasági támogatás és a fiatalok életkezdési támogatása  a babakötvény  is elérhető volt a külhoni magyarok számára. A „külhoni magyar családok éve” program keretében a védőnői hálózat mellett több magyarországi jó gyakorlat Kárpát-medencei szintű kiterjesztése történt meg. A program segítségével 1 milliárd forinttal segítettük a külhoni magyar családokat.

Az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér további megerősítése érdekében a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyeletével tovább folytatódott a külhoni magyar régiók gazdaságfejlesztési terveinek megvalósítása. Az anyagi és szakmai támogatás, valamint a hálózatépítés által újabb lépéseket tettünk egy versenyképesebb Kárpát-medence felé.

Az agrárterületen is nagy előrelépés született az egységes nemzet irányába: 2018-ban elindult a Kárpát-medencei Falugazdász-program, amely több mint 400 millió forinttal növelte meg a külhoni magyarság számára biztosított agrártámogatások összegét.

2018-ban a diaszpórában élő magyarok számára számos új kezdeményezés indult el. Első alkalommal került meghirdetésre az a pályázati felhívás, amely a diaszpórában működő magyar szervezetek és hétvégi magyar iskolák programjainak folyamatos működtetését biztosítja. A Rákóczi Szövetség lebonyolításában működő Diaszpóra-program keretében 2018-ban már ezer, a diaszpórában élő magyar fiatal juthatott el az anyaországba. A Kőrösi Csoma Sándor-program keretén belül a tavalyi évben egyházi ösztöndíj került kialakításra a diaszpórában tapasztalható pap- és lelkészhiány orvoslására.

A 2018. évi zárszámadás bizonyítja, hogy a magyar nemzet egységét sikerült a mindennapokban is megvalósíthatóvá tennünk. Egy ország helyett egy nemzet támogatását valósítjuk meg, amely egyre több területen válik határtalanná.

A Vállalkozásfejlesztési bizottság véleménye. A 2016. év végén megkötött béremelési és adócsökkentési megállapodás mind a foglalkoztatottságot, mind pedig a vállalatok beruházási kedvét és versenyképességét is jelentősen növelte.

Érzékelhetően nőtt a minimálbér és a garantált bérminimum. Ezzel párhuzamosan pedig számottevően mérséklődtek a munkáltatói terhek. Ezen intézkedések eredményeképpen az átlagkeresetek 2018-ban 10 százalékot is meghaladó mértékben növekedtek a megelőző évhez képest. A reálbérek érzékelhető növekedése tudta elősegíteni a belső kereslet élénkülését, amelynek köszönhetően a háztartások fogyasztási kiadása 4,9 százalékkal nőtt. Az Európai ügyek bizottsága is megállapította a törvényi szabályszerűséget.

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Az elhangzott összegző vélemények alapján és a zárszámadásitörvény-javaslatot áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a 2018-as költségvetés elősegítette a családok boldogulását, több embernek volt munkája, és a bérek is érezhetően nőttek. Mindezen társadalompolitikai célokat úgy sikerült elérni, hogy a költségvetés stabilitása nem forgott veszélyben.

És amit már a bizottsági ülésen is elmondtunk: jó szokásához híven a kormány továbbra sem rejtette salátatörvénybe mindenféle régi hagyományoknak, szocialista hagyománynak megfelelően a zárszámadásba bizonyos tételek elvarrását. Egyedül egy ilyen módosításra került sor a zárszámadáson belül, amelyik az egyházi iskolák támogatását rendezte el.

Úgyhogy én szeretném megköszönni a minisztériumnak ezt a munkát, amit a költségvetés zárszámadásával kapcsolatban végeztek. Kérem, államtitkár úr, adja át a kollégáinak a nagyrabecsülésünket. Tisztelt képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy az összegző javaslatok meghallgatása után támogassák a zárszámadásitörvény-javaslatot. Köszönöm a szót, elnök úr. (Z. Kárpát Dániel: Úgy van!  Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Szűcs Lajos képviselő úr, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemények ismertetésére mindösszesen 30 perc áll a rendelkezésükre. Elsőként megadom a szót Varju László képviselő úrnak.

VARJU LÁSZLÓ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most a kisebbségi vélemények kerülnek sorra, hogy lényegében a bizottságban és a bizottságokban azokkal a szép szavakkal szemben, amit most képviselőtársam elmondott, melyek azok a kisebbségi vélemények, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy mennyivel lehetett volna jobban csinálni és mennyivel lehetett volna többet tenni családokért, Magyarországért, és éppen ezért az ezzel kapcsolatos vitánkat ilyen értelemben összegezni tudjuk most itt, a parlament ülésén. Természetesen ez államtitkár úrnak már nem lesz ennyire kellemes, hiszen a kritikáknak egy jó részét természetesen ismeri, hiszen a bizottsági ülésekről származó információkból ezekről ismerettel már rendelkezhet. De továbbra is az az álláspontunk, hogy a törvényjavaslat a jogalkotás szakmai követelményeinek nem felel meg, mint ahogy a bizottsági ülésen erről már beszéltem.

Az elmúlt hónapokban a pénzügyminiszter úr  talán éppen a zárszámadási törvényben szereplő folyamatok nyomán is  egymás után ellentmondó nyilatkozatokat tett, hol arról beszélt, hogy egyébként micsoda kiváló lehetőség van, mint ahogy ezt az elmúlt percekben hallottuk, a másik időszakban pedig arról beszélt, hogy micsoda válság következik, és milyen lépéseket kell tenni.

(19.20)

Egy ilyen szituációból kiindulva elmondható tehát, hogy azt a tervezőmunkát, amely azt az eredményt hozta, hogy 2018-ban 1200 milliárd forinttal több bevételre került sor, illetve ennél magasabb kiadásra került sor, nem tekinthetjük normálisnak. A GDP 2,8 százalékát meghaladó mértékű az eltérés, amivel a kormány nem tudott előre gondolkodni. Miközben örülhetnénk annak, hogy több a bevétel, akkor ez a megadóztatott országban több mindenre lehetőséget adott volna, mint ahogy említettem, az állampolgárok több szolgáltatásban, több juttatásban részesülhettek volna az államtól. Alábecsültek a folyamatok például a nyugdíjak tervezésénél. Jóval kisebb nyugdíjemelésre számíthattak az érintettek, majd később ezt igyekeztek pótolni különböző módon, azonban az a véleményünk, hogy a választási költségvetés keretében igyekeztek mindezt megoldani.

Ráadásul ennek az a következménye, hogy az 1200 milliárd forint elköltéséről való döntéseket kivonták az Országgyűlés hatásköréből. Emlékszünk, hogy a kormányzó többség hozott egy törvényt arra vonatkozóan, hogy a tartalékot a kormány saját hatáskörében feloszthatja, és így napról napra, minden nap újabb és újabb költés jelenik meg. Így volt ez a megelőző évben is. A Magyar Közlönyben ezt mindenki nyomon követheti. Számos esetben a forrást másra lehetett volna felhasználni. Ilyen lehetett volna például akár az államadósság csökkentése, ami már most is 70 százalék alatt lehetne az év végi költekezés elkerülése esetén.

A társadalmi egyenlőtlenség tovább mélyül, nagy állami rendszerek a működésképtelenség szélén tengődnek. Látjuk, hogy milyen döntéseket hoznak, éppen azért, hogy ezeket fenn tudják tartani, legalább látszólag, azért, mert olyan döntéseket hoz a kormány, például a Posta vagy a MÁV működéséhez semmifajta támogatás nem érkezik oly módon, hogy az érdemben tudná segíteni a működést. A kormány nem tartja, nem tartotta fontosnak az egészségügyet és az oktatást, ez a döntési mechanizmusból is jól látszik.

Az állam azon modernizálását, amire éppen ebből a többletpénzből lehetősége lett volna, nem hajtották végre, így nem kell csodálkozni azon, hogy ilyen hektikus és állandóan változó környezetben az ország nagy többsége teljes bizonytalanságban érzi magát. Egyébként a pénzes támogatások helyett jogbiztonságban éreznék magukat az emberek, s ha létezne jogállam, akkor talán a népesedéspolitikai törekvéseik is sokkal előrébb lennének.

Ennek kapcsán azzal szeretném folytatni, hogy a Népjóléti bizottságban milyen kisebbségi vélemény hangzott el, egészen a konkrétumokig. A 2018. év egyik nagy átverése a rászoruló gyermekek szünidei étkeztetése volt, amire 6,6 milliárd forintot terveztek, végül mindössze 3,3 milliárd forint jutott erre. Egy szó sincs az indoklásban arról, hogy ennek mi az oka, miközben egy jelentős, 50 százalékos alulteljesülés következett be. Sőt, az általános indoklásban azt írják, hogy „az állam a szünidei étkeztetés támogatására nagy hangsúlyt fektetett, amelyet az önkormányzatok 2016-tól látnak el kötelező feladatként”. Két lehetőség adódik: jóval kevesebben, akár feleannyian igényelték az ellátást, mint ahogy azt a kormány korábban tervezte, vagy mégsem kapott mindenki enni, aki kérte. Az biztos, hogy azok közül sokan kimaradtak, akik elvben jogosultak lennének rá, hiszen vagy nem tudnak a lehetőségről, vagy az önkormányzat nem szervezi meg az ellátást, így nem is kérik azt. Mindezt az írásbeli kérdésekre adott létszámadatok is alátámasztják.

Jellemző a költségvetés működésének egészére, hogy közel 13 milliárd forinttal kevesebbet fordítottak a bölcsődék támogatására, mint ahogy azt elfogadták. Sőt, év közben jelentősen össze is kavarták az ehhez kapcsolódó sorokat. Ez nem arra utal, hogy ez egy családbarát kormány intézkedése lett volna. Jóval kevesebbet költöttek tehát a bölcsődékre.

A szociális támogatások egyik meghatározó eleme a nyugdíjminimum összege, ami 28 500 forint. Ez ebben az évben sem változott, ahogyan a foglalkoztatást helyettesítő támogatások összege, a 22 800 forint sem. De nem változott ebben az évben a közgyógyellátás összege és a babakötvény utalási összege sem. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez tartozó évi kétszeri támogatás összege sem változott. Az önkormányzatok helyi támogatásaihoz járó költségvetési keret nem nőtt ebben az évben sem.

Beszéljünk egy kicsit a családi támogatások közül a családi pótlékról. A gyes, a gyed és az anyasági támogatás összege ebben az évben nem változott, ezt mind-mind úgy hagyták. Így tehát az ezekből a családokat érintő lehetőségekből ők nem részesülhettek, hangsúlyozom, miközben 1200 milliárd forintos többletbevételre tettek szert, és költöttek el még annál is többet.

Hozzáteszem, hogy miközben a demográfiai számok miatt szeretnék, ha a népesedés növekedne, eközben  itt vannak a számok  az önök által elmondottak ellenére éppen hogy csökken a gyermeklétszám. Éppen ezért nem is tudják igénybe venni. Meglepő módon a csecsemőgondozási díjra, a csedre fordított kiadások is alulteljesültek 2,8 milliárd forinttal, viszont a gyermekgondozási díj, a gyed kiadásai több mint 12 milliárddal haladták meg az eredeti összeget. 2018-ban folytatódott a családi kedvezmény 2019-ben tartó növelése, és ennek megfelelően jártak el. Ebben az évben költött először többet a kormány családi adó- és járulékkedvezményre, mint családi pótlékra.

A lakástámogatásokra minden CSOK ellenére a betervezett 236 milliárd forint helyett csak 193 milliárd forint jutott. Ez még akkor is így történt 2018-ban, ha erről a reklámokban mást lehet látni.

A nyugdíjrendszer kiadásai között annak működtetési oldala nem értelmezhető úgy, ahogy az az előterjesztésben szerepel, mert nem tudható, hogy a működtetése ténylegesen mennyibe is került. Ennek egyik oka az egységes igazgatási rendszer szétverése és szakmailag, ügyvitelileg összefüggő feladatok szétosztása. Jelenleg más irányítás alatt és más igazgatási szervezetben történik a nyugdíjigények elbírálása, és más helyen a nyugdíjak folyósítása. Fontos kiemelni, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap fejezetében szereplő információk szerint 2018-ban a hadigondozotti ellátások kiadásai 14 milliárd forint összegben teljesültek, miközben egy évvel korábban az akkori zárszámadás szerint 8 milliárd 667 millió forintot fordított erre a költségvetés. Több mint 60 százalékos az emelkedés.

Méltányossági alapon megállapításra kerülő nyugellátásra 198,4 millió forint, méltányossági alapú nyugdíjemelésre 785 millió forint, a 800 millió forintból, egyszeri segélyre 583 millió forint, a 600-ból, felhasználása megtörtént. A fejezet indoklása szerint a következő történt. 2018-ban 60 121 fő kérelmezett méltányossági nyugdíjemelést, közülük 34 725 személy igényét teljesítették. A teljesítési arány az elbírált kérelmek számához viszonyítva 58 százalékos volt, az egy főre jutó emelés havi átlaga 3539 forint volt. Hozzáteszem, tapasztalataink szerint önmagában ez a szám rendkívül alacsony, mind az, ami az egy főre jutó összegre vonatkozik, mind azoknak a száma, akik részesülhettek ebből a támogatásból.

Beszéljünk a rokkantsági, rehabilitációs ellátásokról is: 22,4 milliárd forinttal kevesebbet fordítottak erre, mint amennyit az előirányzat szerint kellett volna. Sőt, a keret még tartalmazta a nyugdíjprémiumhoz kapcsolódóan, annak mintájára a rokkantaknak nyújtott úgynevezett egyszeri juttatás összegét is, 4,3 milliárd forintot.

(19.30)

A kiadáscsökkentést az indoklás a létszámcsökkentéssel, -csökkenéssel magyarázza.

Az Egészségbiztosítási Alap méltányossági kasszájából a rokkantsági, rehabilitációs ellátások megállapítására 128,7 millió forintot költöttek, ez a 2018-ban bevezetett kivételes rokkantsági ellátás, amire 150 millió forintot szántak a költségvetés elfogadásakor. A fejezeti kötet szerint havonta átlagosan 255 fő kapta csak meg ezt az ellátást.

Végezetül a Népjóléti bizottság kifejti, hogy az Állami Számvevőszék ismételten megállapította, hogy az EMMI fejezetében az alcímben a családi támogatások, illetve a jövedelempótló és a jövedelemkiegészítő szociális támogatások jogcímcsoportjai terhére teljesített kiadások esetében az ellenőrzés megbízhatósági hibákat állapított meg, mivel a számviteli törvény előírásai ellenére nem álltak rendelkezésre a folyósított ellátások megállapításának bizonylatai, a megbízhatósági hibák összértéke meghaladta azt a lényegességi szintet, amely által a kiadás adatai nem voltak ennek megfelelően ennél az alapnál megbízhatóak.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy a kisebbségi véleménnyel rendelkezők nem tudják támogatni a zárszámadás ezen részét, illetve ilyen értelemben a törvény elfogadását.

Végezetül a kisebbségi vélemények közül szeretném még a Fenntartható fejlődés bizottságának az összegzésére, megállapítására felhívni a figyelmet, és egyéb bizottságok, illetve képviselőtársaim munkájának beszámolóiról munkamegosztásban fogjuk itt a 30 percet is felhasználni.

Összességében elmondható tehát a Fenntartható fejlődés bizottságának véleménye alapján, hogy a környezetügyet érintő kiadások még csak köszönőviszonyban sincsenek a nemzeti környezetvédelmi programban, a természetvédelmi alaptervben, a biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiájában vagy a nemzeti éghajlatváltozási stratégiában foglaltakkal, amelyek a magyar emberek egészséges környezethez való, az Alaptörvényben is deklarált jogai érvényesítéséről, a természeti erőforrások védelméről szólnak, és számos feladatot fogalmaznak meg, amelyeket végre kellene hajtani  na, ez az, amiből semmi nem teljesült. Szép stratégiákat képesek ide elénk tenni, dönteni róla, látványt teremteni, majd egyébként pedig teljesülésről nem lehet beszélni.

Így a 2018. évi központi költségvetés forrásainak felhasználása, a természeti erőforrások védelme, fenntartható hasznosítása, a környezetminőség javítása, valamint az éghajlatváltozás megfékezése és a várható hatásokhoz való alkalmazkodás szempontjából elégtelen osztályzatot kapott a 2018. évi zárszámadás után ez a munka.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és, elnök úr, a képviselőtársaimnak átadnám a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, én pedig könyvelek: 15 perc 15 másodperc telt el. Megadom a szót Hohn Krisztina képviselő asszonynak.

HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebbségi véleményt fogok előterjeszteni röviden.A 2018. évi költségvetés, ezt a zárszámadás is igazolja, az elszalasztott lehetőségek és a jövő iránti adóssághalom növelésének költségvetése volt. Hiába az ezermilliárdos többletbevétel és -kiadás, a legfontosabb hiányterületeken nem javítottak. A Fidesz-kormány jelentősen megnövelte a hiányt és az adósságot az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Az oktatást szándékosan leépítik, a pedagógusok és munkatársaik megbecsültsége csökkent, óriási tanárhiány alakult ki, különösen azokban a térségekben, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ez tényleg teljesítmény akkor, amikor a költségvetés bevételei 1170 milliárddal, a kiadásai 1260 milliárddal nőttek.

Az oktatás szándékos leépítéséről már sokan sokat mondtak. Szintén sok szó esett az egészségügyben tátongó finanszírozási szakadékról, a több helyen már bekövetkezett összeomlásáról és az évente 24 ezer honfitársunkról, akik saját bevallásuk szerint is a kormány hibájából, mulasztásából halnak meg. Én éppen ezért két területet emelnék ki, amely szintén mostohagyereke a kormánynak, és a zárszámadásból is kitűnik, hogy ebben semmi változás nincs.

Ez a két terület a környezetvédelem és a természeti erőforrások védelme, valamint a szociális ellátás és a nyugdíjhelyzet. Ugyanez a helyzet az egészségügyben, ahol a háziorvosok hiánya és elöregedése miatt a sebészektől a pszichológusokon át az ápolókig a szakemberhiány kétségbeejtő. Nőtt a hiány a feladatokhoz szükséges forrásokban az önkormányzatok területén, folytatódott az elvándorlás, a vidék továbbra is kiürül. A kormány növelte a megoldandó problémákat a mezőgazdaság rossz szerkezetének, környezetpusztító módjainak agyontámogatásával, a vidék valódi fejlesztésének elmaradásával. Mindeközben más, a nemzeti érdek szempontjából marginális területek dúskálnak: sportcélokra a tervezett keret dupláját költötték, csak a sporttao 128 milliárd volt.

Ez a folyamat elképesztő. Nem jut elégséges pluszforrás a kritikus területekre akkor sem, amikor a költségvetés bevételei nőttek. Az elszalasztott lehetőségek pedig nem jönnek vissza, a világgazdaság lassul, válság fenyeget. Az EU-s források ilyen bőségének vége, már 2018-ban is sokkal alacsonyabbak voltak a tervezettnél, hazai forrásokkal kellett kipótolni. A stadionokból már nem lehet kiszedni a betont és abból enni adni a rászorulóknak.

A környezet védelméről ismerjük a kormány véleményét, hisz többször szinte teljesen nyíltan kifejtette: a környezet és erőforrásainak védelmét, az ezt szolgáló intézményrendszert és jogszabályokat csak felesleges tehernek tartja, ami gátolja a gazdasági fejlődést. Káros, pusztító szemlélet ez, hiszen nem a fejlődés az, ami pusztít. A pénzt nem lehet megenni, sem a stadiont, a gyümölcsfákat sem fogják beporozni.

A nyugdíjak az elmúlt tíz évben az infláció mértékével és csak azzal növekedtek  ez így volt 2018-ban is , mindezt úgy, hogy a reálbérek emelkedését a nyugdíjak nem követik, ezért relatív értelemben jelentősen elértéktelenedtek. Az értékőrzés nem megoldás azoknak a millióknak, akik a létminimum közelében élnek járandóságukból. Ráadásul sem a prémium-, sem a választási Erzsébet-utalvány-osztogatások nem épülnek be a nyugdíjba. A leszakadás és az elszegényedés ellen azonnali, egyösszegű emelésre volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak.

BŐSZ ANETT, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most a Liberális Párt képviseletében tett bizottsági felszólalásom összegzését elmondjam önöknek is.Mialatt a kormány arról beszél, hogy hosszú ideje biztosítja költségvetésein keresztül a fenntartható fejlődést, közben azt találjuk, hogy ha ránézünk a közjavak biztosítására, akkor bőven van válságágazat, amelyről beszélhetünk ma Magyarországon, ilyenek az oktatás és az egészségügy, ilyenek azok az ágazatok, amelyek a rászorulókért hivatottak tenni, ilyenek a szociális ágazatok, amelyekről már beszéltek képviselőtársaim, és én magam mindig részletesen kitérek arra is, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek valamilyen módon a normális kerékvágástól eltérően kényszerülnek élni az életüket, például születik a családjukban egy beteg gyermek, egy fogyatékossággal élő, vagy éppen otthonápolásra szorul valamely hozzátartozójuk, na, ezek azok a társadalmi csoportok, amelyek nem részesülnek megfelelő mértékben a több mint 5 százalékos GDP-növekedésből. Ez már csak azért is elfogadhatatlan, mert jelen pillanatban minden hatodik adóforintot erre a hatalmas államgépezetre és annak fenntartására költünk, az az állításom tehát, hogy egyfelől kisebb és hatékonyabb államra volna szükség, és ezen keresztül viszont megvalósítható lenne az is, hogy az elesett társadalmi csoportokra jóval több jusson.

Nem túlzás azt állítani, hogy a mai Magyarországon gyakorlatilag a középosztály pénzért vásárolja magának az emberi méltóságot és az egyenlő bánásmódot, ugyanis sajnos ez a két elv nem tükröződik a jelenlegi költségvetésből és abból a költségvetésből sem, amelynek a zárszámadási vitáját jelen pillanatban folytatjuk. Nagyon fontos az, hogy a családbarát kormány módszerei nem hozták meg azt az eredményt, amelyet a születésszámban vártunk. Ugye, abban nincs köztünk, kormány és ellenzék között vita, hogy a népesedéspolitika közügy, és amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fertilitási ráta nem elég magas egy országban, akkor tenni kell.

(19.40)

De azt találjuk egyébként a szabad világban, hogy a nálunk fejlettebb és boldogabb társadalmakban ott kezdett el helyreállni nagyjából a születésszám vagy legalább közelíteni a kívánatos 2,1-hez, ahol a férfiak és nők egyenlősége mind jobban biztosított. Jelen pillanatban a mai magyar kormány erre nem költ semmit, illetve amit költ, azt is rendkívül hatékonytalan módon.

Államtitkár úr expozéjában érvelt amellett, hogy a kormány a valaha volt legnagyobb bölcsődeépítési programjába fogott bele, azonban az is látható, a vita korábbi szakaszaiban már láthattuk, és államtitkár úrtól megtudtam, hogy a kínálati oldala az építőiparnak nem elégséges ilyen értelemben, tehát nem lehet bevállalni azt a megfelelő számú bölcsődeépítést, amire szüksége lenne a társadalomnak. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy mintegy 80 ezer férőhely hiányzik, százezres annak a társadalmi csoportnak a nagysága, amely nem tud időben vagy akár egyáltalán visszailleszkedni a bérmunkapiacra a gyermekvállalást követően. Ez elsősorban a fiatal nőket érinti. Ezért tettem azt a javaslatot már korábban a költségvetés vitájában, amelynek most a zárszámadását tárgyaljuk, hogy fontos volna a magánszektor bevonása a jelenleginél nagyobb mértékben. Abban bízom, hogy talán a következő években ebben nyugvópontra tud köztünk jutni a vita, és előrébb tudunk lépni.

Fontos az, hogy államtitkár úr is, illetve képviselőtársaim is a kormány részéről beszéltek a közszférában dolgozók megbecsüléséről, életpályamodellekről. Az igaz egyébként, amit Rétvári Bence államtitkár úr állít, hogy többen lépnek be fiatalok az egészségügybe, az ápolói szakmába elsősorban, ugyanakkor azt látjuk, hogy az ő korfájuk homokóra alakot ölt. Ez azt jelenti, hogy a harmincas-negyvenes korosztály jó része hiányzik a betegágyak mellől. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: egyszerűen ezeknek az embereknek olyan árat fizetnek a többi ember szolgálatáért, hogy a saját családjukat nem tudják tisztességgel ellátni. Ezt mi nem kérhetjük azoktól, akiktől a betegeink gyógyítását várjuk, illetve akár azok fájdalmának enyhítését, akik már nem gyógyíthatóak. Rendkívül fontos volna, hogy minden költségvetésben figyeljünk rájuk, de sajnos ez nem történik meg.

Ugyanez igaz az állami alkalmazottakra. A közszolgák megbecsültségéről nem lehet beszélni akkor, amikor időnként látjuk azt a regionális munkaerőhiányt elhatalmasodni például a kormányablakoknál, ahol át kell csoportosítani másik városból munkaerőt annak érdekében, hogy megfelelő legyen a szolgáltatás, és be lehessen menni egyáltalán ügyet intézni. Tehát időnként az állampolgárok maguk is találkoztak azzal, hogy a közszférában dolgozók elégtelen fizetése eljuttatta odáig ezeket az embereket, hogy már nem akarnak bent dolgozni a közszférában.

Fontos beszélni arról, hogy persze növekedtek a pedagógusi fizetések, növekedtek az orvosi fizetések, de időnként azt találjuk, hogy komplett kórházi osztályok mondanak fel akkor, amikor a közelben nyit egy bútorbolt, és ők elmennek áruházi eladónak, mert fenn tudják így ebből tartani a családjukat.

Beszélni kell arról például, hogy a ténylegesen megjelenő nettó jövedelmeket tekintve úgy állunk, hogy a legnagyobb gyorsétteremlánc kezdő fizetése nettó 160 ezer forint, egy gyakorló pedagógusé pedig nettó 130 ezer forint; egy kezdő szakápoló nettó alapbére nem éri el a 100 ezer forintot, és egy 30 éves tapasztalattal rendelkezőé sem emelkedik 180 ezer forint nettó fölé. Ez nem fenntartható, és én azt gondolom, hogy amikor több a gazdasági növekedés, mint 5 százalék, akkor mindenféleképpen szüksége van ezeknek az embereknek arra, hogy a nagyobb megbecsültség mellé ennél jóval nagyobb bérezésre is számíthassanak.

Az energiahatékonyságról is beszélt államtitkár úr, beszéltek fenntartható fejlődésről. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy jelen pillanatban Magyarország céljai, amelyeket maga vállalt, és egyébként messze elégtelenek ahhoz mérten, hogy az Európai Unióban a többi tagország vállalása micsoda, a 2030-ra és a 2050-re vállalt terveink is veszélybe kerülnek a jelenlegi pályán mozgó Magyarországon.

Nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok tekintetében a feladatalapú finanszírozási rendszer egy előremutató rendszer, ugyanakkor ebbe a jelenlegi tapasztalat szerint jelentős korrupciós hálózat épült be. Tudunk olyanról, ahol egészen közeli családi viszonyt ápoló tagok kerültek be az önkormányzati vezetés közvetlen környezetéből az óvodaépítésbe, és onnan kirobbanthatatlanná váltak. Azt gondolom, államtitkár úr, és tisztelettel kérem itt a plenáris ülésen is önt arra, hogy erre figyeljenek, ugyanis a korrupciós rátánk magas mivolta jelentős erőforrásoktól fosztja meg ezt az országot.

Szeretném egyúttal a közbizalmat is megemlíteni, és ezzel zárni a gondolataimat. Joggal várják el az adófizetők, hogy a korrupciót annak érdekében sikerüljön visszaszorítani, hogy az adójuk jó helyre tudjon menni. Azt gondolom, hogy legalább a közbizalom megrendülését visszafogandó nagyon fontos lenne, hogy a korrupciót visszaszorítsuk nemcsak helyi, hanem országos szinten is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Bősz Anett képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, Banai Péter Benő államtitkár urat, hogy most vagy a végén kíván válaszolni. (Banai Péter Benő jelzésére:) A végén. Köszönöm szépen.Megadom a szót Ritter Imre úrnak, a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi képviselőnek, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Öné a szó.

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Köszönöm. Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/7556. über die Durchführung des Haushaltsgesetzes für Jahr 2018, Nr. C. aus Jahr 2017  im Zusammenhang mit den Nationalitäten übergreifende Teilen  erörtere. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló T/7556. számú törvényjavaslat magyarországi nemzetiségeket érintő részeivel kapcsolatban.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága mint kapcsolódó bizottság a 2019. október 10-i ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot, és lefolytatta annak részletes vitáját a házszabályi rendelkezések 44-45. §-a alapján. Bizottságunk egyhangúlag megállapította, hogy a törvényjavaslat megfelel a házszabályi rendelkezések 44. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és a parlamentnek elfogadásra javasolja.

A Magyarországon élő nemzetiségek központi költségvetési támogatása a 2014. évben még kevesebb mint 4 milliárd forint volt. A nemzetiségek parlamenti képviseletének biztosítását követően a 2015. évben kerek 2 milliárd forinttal, a 2016. évben 2 milliárd 63 millió forinttal, a 2017. évben 678 millió forinttal, végül a 2018. évi központi költségvetési törvényben további 1 milliárd 688 millió forinttal került megemelésre a támogatás.

Ez összességében azt eredményezte, hogy a 2014. évi kevesebb mint 4 milliárd forint támogatáshoz képest a 2018-as központi költségvetési törvényben már közel 10,5 milliárd forintra növekedett a 13 magyarországi nemzetiséget érintő támogatások összege. Ezen támogatásemelések révén biztosítani tudtuk a nemzetiségi önkormányzatok, a nemzetiségi egyesületek és a nemzetiségi intézmények normális működéséhez szükséges alapvető feltételeket.

Nemzetiségi jövőnk szempontjából kiemelkedő jelentőségű a 2018 januárjától elindított nemzetiségipedagógus-program, amelynek első lépése a nemzetiségi pótlék többszöri emelése, második lépcsője a nemzetiségi pedagógus tanulmányi ösztöndíj bevezetése volt. Az indulásnál, 2018. szeptember 1-jétől 84 első évfolyamos nemzetiségi óvodapedagógus-hallgatóval, az elmúlt hetekben pedig a 2019/20-as tanévre már 317 nemzetiségipedagógus-hallgatóval kötöttünk ösztöndíjszerződést.

(19.50)

Mindezek alapján a teljes négyéves ciklust tekintve fenntartás nélkül szeretnék köszönetet mondani a Magyarországon élő 13 nemzetiség nevében mind a magyar kormánynak és a kormánypárti frakcióknak, mind a teljes magyar parlamentnek, minden képviselőnek az egész ciklusban nyújtott nemzetiségitámogatás-emelésekért, amire az elmúlt nyolc évtizedben nem volt példa.

Mindezen pozitív, valóban történelmi léptékű változásoknak ugyanakkor nem mond ellent az a tény, hogy továbbra is sok feszültség, probléma, kihívás, megoldandó feladat áll előttünk. Sok megoldandó feladat azért, mert az elmúlt hét-nyolc évtized súlyos mulasztásai után olyan mélyről indultunk, amit három-négy év mégoly pozitív változásai sem tudnak egyik évről a másikra kompenzálni. De a lényeget ez a négyéves ciklus biztosította, bekerültünk a magyar parlamentbe, a törvényhozás folyamatába, kezünkbe vehettük a saját sorsunkat. Tudjuk, hogy mik a céljaink, és eltökéltek vagyunk abban, hogy ezeket elérjük gyermekeink és unokáink nemzetiségi jövője érdekében.

Mindezek alapján a Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Állami Számvevőszék jelentésével egyetértve a T/7556. számú, Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásának ellenőrzéséről szóló beszámolóját a parlamentnek elfogadásra javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. Ez a kijelzőn majd olvasható lesz. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha ebben a vitában bármilyen szempontból releváns lenne az egyszeri képviselő hangulata, akkor most sértve érezném magam amiatt, hogy itt hosszas termelési jelentések kerültek felolvasásra, amelyeket egyébként már megtárgyaltunk a bizottsági vitaszakaszban. Tehát a vita felépítése eleve rossz, és egy érdemi részletes vitát értelemszerűen kizár 45 percnyi termelési jelentés, legyen szó akármelyik oldal akármilyen álláspontjáról. De hozzá szeretném tenni azt is, hogy a zárszámadás műfaja tipikusan nem olyan, hogy az általános vitához képest a mi álláspontunk gyökeresen megforduljon, vagy akár új ismeretek alapján máshogy tudjunk hozzáállni egy zárszámadáshoz. Ez szerintem abszolút logikus és elfogadható. Nyilván nem változott meg a kormány költségvetési politikája sem, tehát nem egy zárszámadás elfogadása után tárgyal meg és tervez egy következő költségvetést, hanem a kettő között több hónapos elcsúszás tapasztalható. Arról nagyon sok szakmai vitát folytathatunk, hogy hány forintba kerül ennek a hatása.

Továbbra is állítom, hogy azért vannak a forintárfolyam által kihatott költségvetési tételek, mondjuk, szociális transzferek esetében könnyebb lenne a tervezés akkor, ha aktuálisabb forintárfolyammal tudnánk számolni, de ez egy hosszabb szakmai vita, amit lényegében már az általános vita szakaszában lefolytattunk.

Az derül ki számomra a győzelmi jelentésekből, termelési jelentésekből is, hogy bár makroszámok tekintetében igyekszik magyarázni a bizonyítványt a kormány, azért azok az emberek, akikről az egész költségvetési tervezés szól, mégiscsak vonalkódok a kormányzat szemében. Azt is látom, hogy miközben az inflációs adatokat vizsgálják, egész egyszerűen elmulasztották megvizsgálni azt, hogy egy tipikus magyar ember, egy tipikus magyar nyugdíjas a jellemző fogyasztói kosarának beszerzése, elfogyasztása közben milyen extra terhekkel szembesül a korábbi időszakhoz képest. Nem 2,8 százalékos növekménnyel szembesül egy éven belül. Ha csak az alapvető élelmiszerek árát felületesen megvizsgálja, ismeri valaki, látja, hogy a leginkább kitett társadalmi csoportok extra nehézségekkel szembesülnek, a családpolitika általam támogatott kedvezményei pedig jellemzően felső középosztálytól felfelé csapódnak le.

Államtitkár úr, hadd mondjak egy példát a zárszóhoz! Babaváró, nem támogatás, hanem kölcsön tekintetében hozzám fordult egy fiatal pár, gyermekvállalás, gyermekáldás előtt állnak, pár hónap és érkezik az újszülött. Az esetükben fordult elő, hogy fel szerették volna venni a kormány által kitalált babaváró kölcsönt. A hölgy katás vállalkozóként valamikor két évvel ezelőtt adminisztratív átállási okokból egy hónapra nem tudta vagy nem fedezte a tb-jogviszonyát. Még egyszer mondom: több évre visszamenőleg működő vállalkozóként, adózóként egy hónap maradt ki. Visszamenőleg és utólag ezt már nem tették rendezhetővé számára, ezért a babavárót egész egyszerűen nem veheti fel; úgy lepattintotta az erre hivatott pénzintézet, mint annak a rendje.

Lehet győzelmi jelentéseket harsogni erről is, és nem vitatom Novák államtitkár úrasszony elhivatottságát és elszántságát e kérdésben, csak amikor itt elmondja ma egy fideszes önkérdezés során a válaszban azt, hogy milyen sokan veszik igénybe ezeket az áldásokat, milyen jó ez, megint csak azt mondom, hogy ezek a tipikus magyar élethelyzetek kimaradnak. Amikor mi itt a parlamentben jelezzük, hogy ilyen-olyan problémák, anomáliák jelentkeznek, nem kapunk válaszokat, nem kapunk korrekciót e tekintetben. Ez a fiatal pár továbbra sem tudja az életkezdéséhez igénybe venni ezt az amúgy tényleg felhasználható, nem mondom, hogy támogatást, hanem kölcsönt. Mondom ezt úgy is, hogy fenntartom annak a lehetőségét, hogy a CSOK-ból és társaiból, tehát jellemzően a hiteltömegből és nem a támogatásokból egy devizahitelezéshez hasonló eladósodási krízis is beindulhat kedvezőtlen makrokörnyezet és kedvezőtlen begyűrűző folyamatok esetén. Ne legyen ilyen, ne legyen igazam, de ennek a veszélyével sajnos a magyar fogyasztóvédelmi viszonyok között számolnunk kell.

Azt is látom ugyanakkor, hogy a kormányzat a lakhatási válság tekintetében nem tett érdemi lépéseket, ez pedig kihat az egyetlen területre, ami, nem azt mondom, hogy engem érdekel, de ami mindennek a kulcsa. Ez az egyetlen terület pedig a demográfiai kérdéskör. Magyarországon, úgy látom, a polgárok hozzáállása most már egy óriási törésvonal mentén két szakaszra osztható. Az egyik oldalon állnak azok, akiket pusztán a gazdasági folyamatok érdeklik, és akár bevándoroltatás, akár szervezett külső erőforrásgyűjtés árán GDP-adatokkal, makroadatokkal foglalkoznak. A másikon pedig azok a felelős állampolgárok állnak, akik Magyarországon nem akarják a helyi identitás, a kulturális értékek, egyebek feloldódását engedni akár bevándoroltatás által, akár mondjuk, a kormányzat százezernyire tehető idegen munkásainak az idetelepítésével.

Úgy látom, hogy ez a törésvonal, bár fellelhető, a kormány ugrál egyik oldalról a másikra. Az egyik cselekedetével a törésvonal egyik odalán van, a másikkal a másikon, és nem ad választ a demográfiai kihívásokra. Egész egyszerűen nem ismeri fel Magyarország Kormánya, hogy a magyar emberek nem automaták. Tehát odaöntött, szórt, csorgatott pénzzel nem lehet statisztikai eredményeket elérni, ha ugyanezen honfitársaink számára a mindennapi biztonságérzetet, a jogszabályok és egyáltalán az egész klíma kiszámíthatóságát nem kölcsönzik, harmadsorban pedig a lakhatási válságot nem számolják fel.

Ez lett volna a költségvetési vita, zárszámadási vita egyik kulcsterülete is, hogy hogy fordulhat elő, hogy egy ilyen kulcsterületen 230 milliárd fölötti az ígérvény lakhatási támogatási szisztémát illetően, és 193 milliárd forint valósul meg. Tehát magyarázatot igényelne az, hogy ez a szakadék miből keletkezik, és hogy ez a köztes több tíz milliárd forint hova vándorolt el, miért nem szolgálta a magyar emberek, a magyar fiatalok lakhatási céljait, miért tartózkodó Magyarország Kormánya egy bérlakásprogrammal kapcsolatban, miért nem tett a felszámolt LTP állami támogatása helyébe valami, fiataloknak szóló tisztességes és korrekt takarékoskodási megoldást. Mert végighallgatjuk mi nagyon szívesen a győzelmi jelentéseket, de azt látjuk, hogy minden egyes demográfiai mutató tekintetében kudarcot vallott sajnos ez a kormányzat. Bárcsak ne erről kellene beszélnünk!

Államtitkár asszony ma a házasságkötések számának emelkedéséről beszélt, és én ennek örülök. Őszintén támogatom az ilyen irányú államtitkári szándékokat, de ez nem demográfiai mutató. A demográfia egy makacs dolog, egy szakma. Az összes demográfiai mutatóban, élveszületések számában érthető és várható módon bukott ez a kormányzat, hiszen szakmaiatlan lett volna elvárni azt, államtitkár úr, Magyarország Kormányától, hogy egy mennyiségileg kevés szülőképes korú hölgyet illető bázisból majd robbanásszerűen sokkal több gyermek fog születni. Ez nem lett volna szakmai, és korrekt sem lett volna az élveszületések számának robbanását várni ettől vagy bármelyik ezt megelőző, vagy bármelyik későbbi kormánytól.

De a termékenységi arányszám egy viszonylag jó mutató, önök is így gondolják, hiszen évekig hivatkoztak erre. Akkor fejtsük meg azt, hogy ennek az örömteli emelkedése most miért csapott át csökkenésbe! Tehát hogy lehet az, hogy a kedvezményezett társadalmi csoportok, kohorszok egyszerűen nem hozták azt a demográfiai eredményt, amit a kormány elvárt tőlük? Ez közös felelősségünk, államtitkár úr, minden képviselőtársammal, aki itt van a teremben, ezt közösen kell megfejtenünk, és akár egy összpárti megoldást kellene rá találni. Harminc év múlva, higgyék el nekem, kizárólag ezt fogják rajtunk számonkérni. Lehet, hogy földügyekben, nagyon fontos agrárkérdésekben majd lesznek a történelemkönyvekben lábjegyzetek, hogy miről és hogyan döntöttünk, adott esetben hogy indultak el majdnem a külföldi felvásárlások, de ami a leglényegesebb, és ami igazán számít, az az, hogy a demográfiai kérdéskörrel mit tudtunk mi kezdeni.

(20.00)

Államtitkár úr, önök a legsötétebb lapjaira kerülnek a történelemkönyveknek e téren! Én nem szeretnék ehhez csatlakozni, én azt szeretném, ha ezt közösen meg tudnánk oldani. Mi segíteni szeretnénk ebben, ahogy minden nemzetstratégiai kérdésben segítettünk, de pontosan a probléma eltagadása megakadályozza azt, hogy mi akár pozitív, közös szándékkal meg tudjuk ezt oldani. Kérem tehát, reagáljanak arra, hogy a lakhatási válsággal mit akarnak kezdeni, a fiatalok előtakarékoskodását hogy kívánják támogatni, illetve hogyan kívánják azt a lehetőséget biztosítani egy magyar fiatal számára, hogy a jelenlegi felsőoktatást illető költségeket állni tudja, emellett a lakhatási költségeket állni tudja, és rendelkezzen akkora mobilitással, hogy a családtól valahogy elszakadva, mondjuk, vidéki fiatalként a fővárosban folytassa a tanulmányait, és kilépjen a munkaerőpiacra.

Én nem azt szeretném, ha világvándorokat kellene csinálni a magyar fiatalokból, akik majd külföldön megtalálják a számítást, és esetleg visszajönnek ide, én azt szeretném, hogy a magyar szisztéma ne csak felső középosztálytól fölfelé hasson. Nem akarom önt, önt főleg nem akarom megsérteni, képviselőtársaimat sem, de az az elgondolás, hogy a támogatási rendszer áldásai a felső középosztálytól fölfelé hatnak, és ez majd lecsorog, leszivárog az összes többi társadalmi csoporthoz, ez vegytiszta neoliberális gondolkodásmód. Sehol a világon nem érhető tetten olyan modell, hogy ez a neoliberális dogma megvalósult volna, és valóban, ezek a fölülre csoportosított áldások mint a szirup, leszűrődtek volna az összes társadalmi réteghez. Ez egy hibás út; én állítom, amikor a kilakoltatásoknál vagyunk ott, akkor is ezt mondom, amikor a devizahitelesekért állunk ki, akkor is ezt mondom.

Nem szabad szelektíven hatni egy-egy társadalmi csoport tekintetében, nem szabad kiválasztani a leendő szerencséseket, hanem mindenkinek meg kell kapni a tisztességes életlehetőségeket. Tehát a társadalom felosztását e tekintetben csak építők és rombolók közötti törésvonal mentén tartom elfogadhatónak, az építőket mindenben támogatni kell, a rombolóknak pedig segíteni kell, hogy építőkké válhassanak. Ez lehet az egyetlen elfogadható módszertan, és ennek rendelném én alá a költségvetés tervezését is, még egyszer mondom, a magyar jövő érdekében, a lakhatási válság megszüntetése érdekében és azért, hogy Magyarország 50 év múlva is egy magyar dominanciájú közeg, hely lehessen, hiszen csak ez lehet a normális, közös célunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Mesterházy Attila képviselő úr.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország 2018. évi központi költségvetésének a végrehajtása alapvetően egy pozitív képet fest az ország gazdasági helyzetéről, és erről beszélt jobbikos képviselőtársam is, mint ahogy fideszes képviselőtársam is, de mi azt látjuk, és éppen ezért számos kisebbségi véleményt is megfogalmaztunk a Gazdasági bizottságtól kezdve nagyon sok más bizottság keretén belül, hogy ezeknek a kedvező makrogazdasági mutatóknak a hasznából nem megfelelően részesedik az ország. Úgy is mondhatnám, hogy a kiváltságos kevesek erőn felül részesednek belőle, vagy csak kizárólag ők részesülnek ebből, és azok a tömegek, akiknek inkább szükségük lenne a nagyobb segítségre, adott esetben nagyobb állami gondoskodásra is, azok bizony sokkal kisebb mértékben részesülnek ezekből a pozitívumokból.Mire gondolok? Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy a jóléti kiadások aránya a GDP-hez mérten csökkent ezeknek a számoknak a tükrében, ami nagyon kellemetlenül érinti az egészségügyet, az oktatást vagy éppen a szociális szektort. Vannak olyan területek, amelyek jóval több forrást kaptak, ilyen adott esetben a sport, a kultúra vagy éppen az egyházak támogatása, amik közül, lehetne azt mondani, hogy van számos pozitív irány, és adott esetben helyes, ha ezen területek is nagyobb forrást kapnak, de mégiscsak valamifajta prioritást mindig tükröz a költségvetés, az adott kormány által elkészített költségvetés, és bizony, látható módon ez a költségvetés nem tükrözi azt a prioritást, ami a magyar emberek számára üdvözítő volna.

Mi azt mondtuk, azt kértük, több módosító javaslatot is megfogalmaztunk, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra területére több pénzt kellene költeni, hiszen nem lehet nem észrevenni azt, hogy milyen problémák és gondok vannak az egészségügyben. Nincs olyan nap, hogy ne olvasnánk valamilyen cikket arról, hogy milyen problémákkal, nehézségekkel szembesül az egészségügy, hogy mit kell adott esetben a betegeknek és az egészségügyben dolgozóknak elviselniük a napi munkavégzésük mentén. Tehát éppen ezért mi azt mondjuk, hogy ez a költségvetés sem volt megfelelő prioritások alapján összeállítva.

Én úgy látom, és abban hiszünk, hogy eléggé torz vagy úgy is mondhatnám, hogy perverz társadalompolitika vagy társadalompolitikai célok azok, amelyek mentén ezt a költségvetést összeállították, hiszen valóban úgy tűnik, mintha önök úgy gondolkodnának, hogy a gazdagoktól majd a jólét lecsorog a szegényebb társadalmi rétegek irányába. Ilyen társadalompolitika még a világon sehol nem működött, sehol nem hozta meg a gyümölcsét. Miniszterelnök úr előszeretettel hivatkozik arra, hogy ő nem irigy a jómódú emberekre, mert az a teljesítményt fejezi ki, ha valaki gazdagabb, akkor az többet is tett le az asztalra, hallottunk ilyen érvelést is ebben a Házban, és tulajdonképpen aki sokkal többet dolgozik, sokkal többet teljesít, teljesen normális, hogy kapjon több fizetést, legyen nagyobb vagyona, és Lázár Jánostól is megtudtuk azt, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.

Ha ez így lenne egyébként, ahogy önök mondják, akkor az egy nagyon igazságos társadalom lenne, de pontosan tudjuk, hogy különösen Magyarországon egészen biztosan nem úgy van, hogy aki többet keres, az garantáltan többet is dolgozik, vagy éppen nagyobb a teljesítménye is, vagy nagyobb a társadalmi hasznossága is. Vannak olyan gázszerelők természetesen, akik egészen fantasztikusan teljesítenek, ezért egészen fantasztikusan gyarapodnak is. Mai hír, hogy Mészáros Lőrinc vagyona elérte a kétmilliárd dollárt, ami egy fantasztikus eredmény, és valószínűleg azt a sikersztorit, azt a tudást, ami Mészáros Lőrincben felhalmozódott, egészen biztosan oktatni fogják a Corvinus Egyetemen, hiszen ha valaki ennyire sikeres és üstökösként feltörő gazdasági menedzser és szakértő, akkor katedrát neki azon az egyetemen, ahol államtitkár úr is és én magam is végeztem. De valószínűleg sokkal inkább a kapcsolati háló lehet ennek a sikernek a letéteményese, nem pedig a gazdasági teljesítmény, vagy nem az a munka, amit a nemzet gázszerelője letett az asztalra, hogy ennél a konkrét példánál maradjak.

Éppen ezért mi elfogadhatatlannak tartottuk a ’18-as költségvetést. Továbbra is ugyanez a véleményünk, akkor is, amikor már a beteljesülése után elemezhetjük annak hatásait és eredményeit, és azt látjuk, hogy ez a költségvetés bizony súlyosbította azt a helyzetet, ami korábban is kialakult. Tehát nem került jobb helyzetbe az egészségügy, nem került jobb helyzetbe az oktatás, és nem került jobb helyzetbe a szociális terület sem, sem az ott dolgozók megbecsülése szempontjából, sem pedig a munkakörülmények vagy az infrastrukturális kérdések tekintetében.

Márpedig azt gondoljuk, egy költségvetést az minősíti, hogy milyen társadalompolitikai célokat kíván elérni, és ezek a társadalompolitikai célok, amiket kitűztek, ezek bizony elfogadhatatlanok számunkra. Ez az álláspontunk nem változott a vita folyamán sohasem, igazából ebben látható módon egy kibékíthetetlen véleménykülönbség van a konzervatív oldal és a progresszív baloldali politika között. Mi a gazdaságpolitikára sokkal inkább eszközként tekintünk, egy olyan eszközként, amelyre azért van szükség, hogy a társadalompolitikai célokat elérjük, hogy a közszolgáltatásokat fejleszteni tudjuk, és a közszolgáltatások fejlesztése pont azért fontos, mert ezáltal válnak adott esetben az adók például vagy a járulékok befektetéssé egy állampolgár, egy adófizető állampolgár részéről, nem pedig egy kínlódás vagy egy kötelező befizetendő adó egyszerű tényeként.

Éppen ezért mi továbbra is ugyanazt a véleményt tartjuk, mint amit korábban számtalanszor elmondtunk, hogy ez a költségvetés nem szolgálta a nemzeti érdeket, nem szolgálta a magyar emberek széles tömegeinek az érdekét, mert nem helyes társadalompolitikai célokat tűzött ki, ezért nem is tudta azokat pozitív módon beteljesíteni. Másik oldalról pedig a korrupció folyamatosan eluralta ezt a költségvetést is, mint ahogy az azt megelőző költségvetéseket is, és e nélkül a korrupció nélkül egyébként a magyar költségvetés még jobb helyzetben lehetne, és még több forrást lehetne a helyes és jó gazdaságpolitikai célokra elkölteni.

(20.10)

Sajnos azt látjuk, hogy ez a 2019-es költségvetés szempontjából sem változott. Azt gondolom, hogy ezt a mostani beszédemet majd egy év múlva, mikor a ’19-es költségvetést fogjuk értékelni bármilyen formában, akkor sajnos ugyanúgy el lehet mondani, és még a szikráját sem látjuk annak, hogy önök megértenék, elfogadnák azt, hogy van igenis probléma és gond az egészségügyben, van probléma és gond az oktatásban, a szociális területen vagy éppen a nyugdíjasok ellátása területén.

Önök mindig, ma is hivatkozott a miniszterelnök arra, hogy a nyugdíjaknak megőrizték az értékét, csak hát az a probléma, hogy a köztársasági elnök fizetését például nem olyan mértékben emelik, mint ahogy a nyugdíjakat emelik, pedig érdemes lenne esetleg megfontolni a köztársasági elnök esetében is az ilyen típusú béremelést, vagy megfordítani, mert azzal a magyar nyugdíjasok is jobban járnának. (Az elnök csenget.) Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hajdu László DK-s képviselő úrnak.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! A 2018. évi költségvetésről szóló beszámolónál a tervezésnek talán bírálatával kezdeném először. Ha azt vesszük, hogy júniusban már elfogadtuk a költségvetést, amely költségvetést alapvetően befolyásol ez a mostani zárszámadás, amelyben hallottunk 1000 milliárd és 1200 milliárd maradványt, ez nyilván a jövő évi költségvetésnek a része lesz, valamilyen módon valaki be fogja oda tenni abba a költségvetésbe ezt a maradványt, amiről itt a zárszámadás szól. Ezt a fajta tervezést az államháztartási törvény nem ismeri az alrendszereknél. Ott nem fordulhat az elő, mondjuk, az önkormányzat egy elég nagy alrendszer, a 3180 önkormányzatnál elő nem fordulhatna olyan eset, hogy költségvetést úgy fogadnak el, hogy előtte nem tudják, mi a kassza, tehát a zárszámadás nem történt meg. Itt pedig az a helyzet van, hogy előbb van a költségvetés, már megvan 2020-ra a költségvetés, és az, hogy milyen pénz az, amivel ez még ki lesz dekorálva, az most derül ki, de hát a költségvetési törvény meg van alkotva. Ezt a fajta tervezést valahogy nem lehet elfogadni, nem is beszélve róla, hogy ezt az 1000 milliárd vagy 1200 milliárd szabad maradványt  mert azt sem tudjuk, hogy szabad vagy ez terhelt valamivel, de az olvasható ki a törvényjavaslatból, hogy ilyen nagy áthozatal lesz 2020-ra , azt ki fogja kontrollálni. A magyar parlament valószínűleg nem.

Tehát ha valahol a törvényalkotónak, a magyar parlamentnek, az országgyűlési képviselőknek van joguk, lehetőségük kontrollálni egy kormányt, és a közös pénzünkkel gazdálkodni, az éppen a költségvetésnek az ellenőrzése, ez egyben persze a kormánynak az ellenőrzése is, és ez a lehetőség nem adatik meg ebben a ciklusban  és az előzőben is valószínűleg így volt , ebben a ciklusban nincs lehetőségünk ellenőrizni. És ha az előző példához visszatérek, egy önkormányzatban ezt nem lehetne megcsinálni, sem az ellenzékkel, sem az ottani többséggel, hogy bármit a polgármester, itt ebben az esetben a kormányfő úgy módosít az állam költségvetésén  akár 100 milliárdot is, az összeg nem is érdekes itt már , hogy azt semmilyen kontroll alá nem veszik. Az önkormányzatoktól ilyen tekintetben lehet tanulni, hogy hogyan kell államháztartás szerint költségvetést megtervezni, hogyan kell azt a pénzt kontroll alatt elkölteni.

Tehát ezek a pénzek, amiről itt szóltunk és olvashattunk is, bizottsági vitán is végighallgattuk, hogy mekkora eredményei vannak a 2018. évi költségvetésnek, bármelyik passzusát vesszük, az államtitkár úr előterjesztésében is, illetve az írásos anyagban is vagy a bizottsági összefoglalókat is, ha hallgattuk, akkor csoda jó évet tudtunk zárni, gond nélkülit.

A másik mondandóm, ami miatt elég nehéz lenne ezt a költségvetési zárszámadást támogatni, az mindenekelőtt, ennél az alrendszernél maradva, az, amilyen bizonytalanságban a települések vannak ma. És ha a költségvetésnek valamit biztosítani kell, hiszen a magyar költségvetés konkrétan a választókkal, a magyar állampolgárokkal a településen találkozik, a települési szolgáltatásokban kapja meg azt, amiről itt elvileg szavaznunk kellene, az súlyosan sérül.

Néhány dolgot szeretnék példaként felhozni, mások is példával próbálták bemutatni. Itt van a minimálbér, amit például nagy sikerként él meg az anyag, hogy a minimálbér mekkora változáson esett át, illetve a garantált szakmunkásbér. Ezt sajtótájékoztatókon a településvezetők meghallják, hogy kérem szépen, ennyivel emelte a kormány a minimálbért, és utána az a feladata van majd a Közlönyben, hogy ezt hajtsa végre. Igen, de ha valaki azt mondja, hogy A, akkor mondjon B-t is, tehát küldje a pénzt is hozzá. Tehát bizonyos önkormányzatoknak érkezik a pénz, bizonyos önkormányzatoknak nem. Tehát olyan költségvetés van elfogadva 2018-ban is már, és olyan van 2020-ra is elfogadva, ami differenciát csinál az egyik és a másik település között, magyarul az egyik településtípustól, konkrétan, azt hiszem, 107 önkormányzattól elveszi a pénzt és átcsoportosítja, tehát egymást finanszírozzuk, keresztbe finanszíroznak az önkormányzatok, amihez nem tesz be pluszpénzt a magyar költségvetés, hanem megfinanszíroztatja az önkormányzatokkal. Ezt pedig úgy csinálja, hogy egyrészt egy konkrét önkormányzat esetében ez 100 milliós nagyságrendű minimálbér-kiegészítést jelent, és garantált bérkiegészítést is jelent, tudnék számokat is mondani, de nincs sok értelme, a jegyzőkönyv miatt. (Az elnök csenget.)

Azt gondolom, hogy a másik, ami nagyon szigorú, az az államosított oktatásnak az önkormányzatokkal való eltartatása. Erről viszont nem szól semmit ez a törvény, hogy ezt is az önkormányzatok fizetik ki. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Hajdu képviselő úr. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíváne még valaki felszólalási lehetőségével élni. Igen, megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak.

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Én annyit szeretnék elmondani önöknek egészen röviden, hogy amikor a társadalmi szakadékok összehúzásáért tett törekvéseket kérjük önökön számon, és emellett érvelünk, akkor egy össztársadalmi érdeket fogalmazunk meg. Ez nem megy egyébként szembe a teljesítményelvvel, pusztán arról szól, hogy a kevésbé szerencsés társadalmi csoportok is teljesíthetnek, és megmutathatják azt, hogy ők is tudnak valamit tenni, nemcsak a közösségért, hanem önmagukért is. Jelen pillanatban ebben a társadalomban milliók kénytelenek úgy élni, hogy mindenfajta lehetőségtől megfosztja őket az a társadalmi helyzet, amibe beleszülettek. Ha már itt szóba került akár konzervatív, akár szociáldemokrata elv és társadalomszervezői elv, akkor szeretném önöknek elmondani, hogy a klasszikus politikai gazdaságtan gondolkodói foglalkoztak a nyomor kérdésével. Éppen egy liberális közgazdász mondta ki azt, hogy az a társadalom nem emelkedhet fel, amelynek jelentős hányada nyomorban él. Jelen pillanatban a magyar társadalom egyharmada él a létminimumon vagy az alatt. Ilyen módon ennek az országnak a fejlődése nem tekinthető fenntarthatónak, és mi nemcsak itt a zárszámadás vitájában, de annak az utolsó perceiben mindenféleképpen arra kérjük önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim  és azt hiszem, hogy az államtitkár úrral folytatott, szerintem termékeny vitákban is megmutatkozott már az a típusú konstruktivitás, amivel az ellenzék viszonyul akár az államháztartás kérdéseihez, akár a gazdaságpolitikához , annak befogadására kérjük önöket, hogy a társadalmi szakadékok összehúzásáért tett fáradozás egyfelől nem hasztalan, másfelől pedig a teljesítményelvvel messzemenőkig összeegyeztethető. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Csárdi Antal képviselő úr, LMP.

(20.20)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Hát, azt hiszem, hogy ha néhány generáció múlva visszanézné valaki ezt a zárszámadási törvényjavaslatot, azt gondolom, hogy roppant módon megdöbbenne. Mert mit látna ebben a zárszámadásban? Hogy Magyarország 2018-as költségvetésében csak a jövőre nem költött, illetve persze, ez így egy kicsit sarkos megfogalmazás, mondjuk úgy, hogy nem költött elégséges módon. Mert mi kapott kevesebb forrást? A környezetvédelem. Mi volt alulfinanszírozott a teljes költségvetésben? Az oktatás és az egészségügy. Most nem fogom megismételni azokat a tételmondatokat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim elmondtak, de azt gondolom, nagyon jól leírja az a példa, amit a képviselőtársaim elmondtak, hogy míg egy Aldiban a pénztáros 300 ezer forint fölött bruttó keresettel tud elhelyezkedni, addig egy pályakezdő pedagógus nettó 135 ezer forintot keres. Azt gondolom, a legnagyobb hibája ennek a költségvetésnek és annak a teljesülésének is, hogy semmit nem tanultak vagy vettek észre abból, hogy ha önök nem biztosítanak kellő mennyiségű forrást, és ezt nem támogatják meg a szükséges döntésekkel a környezetvédelemre, akkor fel fogjuk élni a jövőnket. És nem arról beszélek, hogy a klímaváltozással kapcsolatos feladatainkat nem finanszírozzuk meg, hanem arról beszélek, hogy a klímaváltozástól független módon a környezetvédelem ma Magyarországon nincs kellően finanszírozva. Arról beszélek, hogy az oktatás nincs kellően finanszírozva, és csodálkozunk, hogy nincsenek pedagógusok. Érdemes volna beszélgetniük egy-egy egyetemi tanárral, hogy hogy néznek most ki a jelentkezések a tanári szakokra. Ugyanez a helyzet az egészségüggyel, ahol pontosan látjuk, hogy akadozik a gépezet, akadozik a gépezet, és nem az önök finanszírozása tartja mozgásban ezt a rendszert, hanem a benne dolgozók elhivatottsága.És mégis azt mondom, hogy ezen túlmenően is vannak benne hibák, mert ez a költségvetés nem tudott választ adni gyakorlatilag egyetlenegy olyan kérdésre sem, ami ma a társadalmat kiemelten feszíti. Gondolok itt elsősorban a lakhatási válságra vagy a devizahitelesek helyzetére is. Tudom, tudom, ismerem a dörgést, önök megoldották a devizahitelesek problémáit. Hát akkor, kedves képviselőtársam, mert látom, bólogat, számokat fogok (Dr. Szűcs Lajos: Nem erre! Nem erre bólogattam!), számokat fogok felsorolni. 2018 a családok éve. 2018-ban 3212 kilakoltatást foganatosítottak, de ami még ennél is szörnyűbb, hogy 6 ezer darab kényszer-értékesítés történt.

Ez azt jelenti, hogy ha ez 6 ezer családot érintett, akkor több mint 15 ezer ember került az utcára vagy került ki az otthonából. Tizenötezer ember! Ez egy közepes település mérete ma Magyarországon. Azt gondolom, hogy annak ellenére nem tettek semmit a devizahitel-károsultakért 2018-ban, hogy 2018-as adat szerint 114 ezer jelentős késedelemben levő jelzáloghitel volt. 2018-ban 114 ezer! Azt gondolom, hogy önök elégedettek voltak azzal a megoldással, hogy hozzájutottak kedvezményesen önkormányzati lakásokhoz, amit vagy értékesítettek dupla vagy tripla pénzért, az ön politikai közösségének a tagjai, igen, igen, az ön politikai közösségének a tagjai. Ha gondolja, ülés után elmegyek, és neveket fogok hozzá prezentálni. Na most, ezzel szemben önöknek ezt sikerült csak támogatniuk; igaz, az önkormányzati választások budapesti eredményei meg is adták rá az első körös választ.

Azt gondolom, mindent elmond az önök társadalompolitikájáról, hogy a nyaralást 5 százalékos áfa sújtja ma, az éttermi étkezést 5 százalékos áfa sújtja ma, de ha kenyeret akarok venni, az már 18 százalékos áfateher alatt van, ha répát vagy zöldséget akarok venni, az már 27 százalékos áfateher alatt van. Na, ez az önök társadalomképe, mert a jómódúaknak lesz pénze kifizetni a magas összegű áfát, a kevésbé jómódú pedig majd valahogy megoldja! Én azt gondolom, hogy ez a legnagyobb baj az önök költségvetésével, zárszámadásával, hogy nem a társadalomról, hanem önmagukról szól.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megadom a szót az előterjesztőnek, Banai Péter Benő államtitkár úrnak, aki láthatóan válaszolni kíván az elhangzottakra. Tízperces időkeret áll rendelkezésére.

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy véleményem szerint a zárszámadási törvényjavaslat keretében a kormánynak, a mindenkori kormánynak arról kell beszámolni, hogy az Országgyűlés által elfogadott múlt évi költségvetés az alapvető céljait illetően teljesülte vagy sem, az Országgyűlés által meghatározott számok teljesülteke vagy sem.Sommásan arról tudok beszámolni, hogy voltak olyan számok, amelyektől nem lehetett eltérni, és ezektől nem tértünk el, míg más területeken, hál’ istennek, kedvező irányú elmozdulásokról lehet beszámolni. Melyek azok a számok, ahol a kormány ragaszkodott, és régi, 2010 előtti gyakorlathoz nem tért vissza azzal, hogy ragaszkodott a költségvetés meghatározó számaihoz? Ilyen az államháztartási hiány, ahol a 2,4 százalékos, uniós módszertan szerinti hiány helyett 2,3 százalékos teljesülésről tudunk beszámolni, és ilyen az államadósság-ráta, ahol a tervezettet meghaladó csökkenés valósult meg, 72,2 százalékról 70,2 százalékra csökkent az adósságráta.

És igen, vannak olyan területek, ahol a költségvetés végrehajtása során arról számolhatunk be, hogy még kedvezőbben alakultak a számok, mint azt gondoltuk. A gazdasági növekedés tekintetében 4,3 százalék helyett 5,1 százalék volt a gazdaság bővülése. A nettó átlagkeresetek növekedése a tervezett 8,8 százalék helyett 11,3 százalék volt. A foglalkoztatottak száma tovább bővült, elérve a 4,5 milliós létszámot, miközben a munkanélküliségi ráta 3,7 százalékra csökken. Az inflációnál a tervezett 3 százalék helyett 2,8 százalékos infláció valósult meg. Tehát összességében arról tudok beszámolni, hogy az Országgyűlés által meghatározott célok és költségvetési keretek teljesültek, sőt számos esetben kedvezőbben alakultak, mint azt előzetesen feltételeztük. Mondhatnám azt, hogy szubjektív vélemény, soha rosszabb évet, de természetesen azt gondolom, hogy érdemes a mostani vitában elhangzottakra is röviden reagálni.

Van még feladatunk, ezt mindig, minden parlamenti vitában elmondjuk, legyen szó a költségvetés egyes főbb kiadási területeiről, de azt gondolom, hogy a 2018-as zárszámadás is igazolta azt, hogy tévesek azok az állítások, melyek egy-egy kiragadott terület alulfinanszírozásáról, finanszírozáscsökkentéséről szólnak. Sokszor hallom az egészségügy és az oktatás területét. Engedjék meg, hogy tényszerűen a 2018-as zárszámadás alapján elmondjam, hogy ezen kiemelt területek finanszírozása hogyan alakult. Oktatási célú konszolidált kiadások: 2014 milliárd forint 2017-ben, és 2271,3 milliárd forint 2018-ban, közel 260 milliárd forintos növekedés. Egészségügy: a 2017-es tényszám 1630,6 milliárd forint, a 2018-as teljesítés 1786,4 milliárd forint, itt is 156 milliárd forint körüli többletről számolhatunk be. Gyakorlatilag folytathatnám a sort. Minden egyes területen azt látjuk, hogy az említett gazdasági növekedés lehetővé tette azt, hogy az államháztartás stabilitásának megőrzése mellett többletkiadásokat tudjunk elérni. És igen, ezeknek a többletkiadásoknak részben az adóbevételek jelentették a fedezetét.

(20.30)

Itt elhangzott a vitában, hogy megadóztatott ország volt; hát akkor emlékeztetném a tisztelt Országgyűlést arra, hogy 2018 januárjától a szociális hozzájárulási adó kulcsa 22 százalékról 19,5 százalékra csökkent, a kisvállalati adó kulcsa 14 százalékról 13 százalékra csökkent, a megbízható adózók tekintetében az áfa-visszautalási határidő 45 napról 30 napra csökkent, az áfakulcs a hal, a Braille-nyomtatók és -kijelzők tekintetében 27 százalékról 5 százalékra csökkent, mint ahogy az áfakulcs az éttermi szolgáltatásnál is 18 százalékról 5 százalékra csökkent. Hozzáteszem, akár a turizmus területén, akár az éttermi szolgáltatásoknál a cél az volt, hogy a turisztikai terület is járuljon hozzá a gazdaság növekedéséhez, ha valaki nyaralni szeretne, akkor jobban megérje itthon elmenni nyaralni, az az összeg, amelyet nyaralásra költ el, a magyar gazdaságban maradjon. Én azt gondolom, hogy ez is kellett ahhoz, hogy az említett impozáns növekedési számokról lehetett beszámolni.

De ha az egyes területeket nézem, akkor ismétlem, hogy a többletkiadások fedezete nem az adónövelés volt, hanem az adócsökkentés melletti nagyobb gazdasági növekedés. Elhangzott az, hogy 1200 milliárd forint többlete volt a költségvetésnek. Én nagyon sajnálom, hogy Varju László elnök úr, aki a Költségvetési bizottság elnöke, nem nézte meg részletesen, hogy hol milyen többletek vannak. A négy legnagyobb adónemből  áfából, szja-ból, jövedéki adóból, társasági adóból  195 milliárd forint többlet érkezett be.

A szociális hozzájárulási adónál is vannak többletek, azt gondolom, képviselő urat, elnök urat az tévesztette meg, hogy a zárszámadás keretében pontosan minden államháztartáson belüli pénzmozgást is beszámolunk, így például, ha egy európai uniós támogatási program keretében az egyik irányító hatósággal rendelkező minisztérium egy másik minisztériumnak például oktatási vagy egészségügyi intézmények energiahatékonysági beruházására forrást juttatott, akkor egy egységnyi kifizetés megjelent az irányító hatóság minisztériumánál, majd utána a pénzt elköltő egészségügyi vagy oktatási területen is. Tehát az az 1200 milliárd forintos többlet egyszerűen nem az adóbevételekhez kapcsolódik, hanem a zárszámadás keretében a törvényi szabályok szerint számol be arról a kormányzat, hogy az államháztartáson belül milyen pénzmozgások voltak.

Ezzel kapcsolatban azt hadd mondjam el általános észrevételként, hogy nem tudom értelmezni azokat az észrevételeket, melyek szerint nem volt jogszerű a zárszámadás összeállítása. Erről a kormánytól független Állami Számvevőszék nyilatkozott, az államháztartási adatokat  ideértve a hiány és az adósság mértékét  pedig az Eurostat is validálta, ezeket a honlapján is közzétette.

Engedjék meg, hogy röviden néhány további területről szóljak. Nyugdíjak. Itt megint az hangzott el, hogy a nyugdíjaknál alultervezés volt. Ismétlem: a 3 százalékos emeléshez képest 2,8 százalék volt az infláció mértéke. Kismértékben a nyugdíjak reálértéke növekedett, így 2010-hez képest összességében több mint 10 százalék volt a nyugdíjak reálértékének növekedése. S ne felejtsük el, hogy 2018-ban az Erzsébet-utalvány kifizetésére is lehetőség nyílt, hasonlóan a nyugdíjprémium kifizetéséhez.

Ami a családi támogatásokat illeti: 2010-hez képest már 888 milliárd forint volt a 2018-as tényadat, bocsánat, ez volt a többlettámogatás, amelyet a kormányzat biztosított. Természetesen a többletforrások önmagukban nem eredményezik azt, hogy automatikusan a termékenységi ráta a 2-es szint fölé megy, de mégis azt gondolom, hogy 2018-ban a zárszámadási adatok alapján többletforrást biztosított a kormányzat és az Országgyűlés azon családok számára, akik gyermeket vállaltak.

Ez a többlet azért igenis hozzájárult ahhoz, hogy a termékenységi ráta növekedett, mint ahogy, azt gondolom, hogy az első házasok adókedvezménye is ezt a célt szolgálta. Itt Z. Kárpát Dániel képviselő úr a házasságkötések növekvő számát pozitívumnak említette, de azt mondta, hogy ez nem nagyon kapcsolódik a gyermekvállaláshoz. Tény az, hogy a házasságban lévő pároknál több gyermek születik, mint az élettársi kapcsolatban. Ha úgy teszik, az első házasok adókedvezménye is egy demográfiai intézkedés, az a célunk, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek, és az első házasok, ha azt a pszichológiai többletet tudják magukénak, ami a nagyobb elkötelezettséghez kapcsolódik, és ezáltal vállalnak több gyermeket, akkor azt gondolom, hogy megint egy olyan intézkedésről beszélhetünk, ami hozzájárul a gyermekvállaláshoz.

Jóléti kiadások. Említettem, hogy az oktatási és az egészségügyi kiadások növekedtek. Mesterházy Attila képviselő urat valószínűleg az tévesztette meg, hogy mondjuk, a szociális jellegű támogatások, amelyek a munkanélküliséghez kapcsolódnak, hál’ istennek valóban GDP-arányosan csökkentek, köszönhetően az impozáns foglalkoztatási számoknak.

Az, hogy ez a zárszámadás vajon csak a társadalom szűk rétegeinek eredményezette előrelépést, azt gondolom, hogy az ellenzéki hozzászólások tekintetében is legalábbis kétséges. Hajdu László képviselő úr arról beszélt, hogy milyen mértékben növekedett a minimálbér és a garantált bérminimum. Igen, pont azon kereseti kategóriáknál 2017-ben és ’18-ban is nagyon jelentős béremelés volt, ahol a legalacsonyabbak a bérek, ezen kategóriáknál a reálbér-emelkedés még jelentősebb volt, mint a nemzetgazdasági átlag.

Ami pedig az önkormányzatokat illeti: 2018-ban is stabil gazdálkodás jellemezte az önkormányzatokat. Ennek is köszönhető, hogy összességében az említett pozitív államháztartási adatokról számolhatok be. Természetesen számos feladat áll még előttünk, de azt gondolom, hogy a 2018-as számok a gazdaságpolitika és a társadalompolitika helyességét, a kívánt célok, a megcélzott célok reális elérhetőségét mutatták be. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   256-259   260-281   282-291      Ülésnap adatai