Felszólalás adatai

Felszólalások:   236-243   244-255   256-259      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A döntésre a holnapi ülésnapon kerül sor.Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön „Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, valamint az állampárti vezetők és a diktatúra állambiztonsága hivatásos állományának egyes közhivatalok viseléséből való kizárása érdekében szükséges törvénymódosításokról” című, T/7193. számú törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt az Igazságügyi bizottság elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót az előterjesztő nevében Keresztes László Lóránt frakcióvezető úrnak, ötperces időkeretben.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, jól ismert mindannyiunk számára ez a törvényjavaslat, jól ismert ez a problémakör és az a gyalázatos mulasztás, ami a rendszerváltás óta fennáll. Azt is mondhatjuk egyébként, ha már a rendszerváltást említjük, hogy tulajdonképpen addig, amíg ez a kérdés nincs megfelelően, megnyugtatóan rendezve, addig a rendszerváltást nem is tekinthetjük befejezettnek, tehát addig semmiképpen nem mondhatjuk azt, hogy lezárult a rendszerváltás.Nyugodtan mondhatjuk most már az elmúlt évek vitái vagy a vitákkal kapcsolatos próbálkozások kapcsán, hogy ez egyben a Fidesz-KDNP egyik legnagyobb szégyene is, ami itt történik, az, hogy ezt a javaslatot immár huszadik alkalommal nyújtotta be az LMP frakciója, illetve huszadik alkalommal tettünk kíséreltet arra, hogy ez tárgysorozatba kerüljön, és érdemben a plenáris ülésen, illetve bizottsági szinten vitát tudjunk folytatni róla. Ez azt is jelenti, hogy a magát egykor antikommunistaként meghatározó Fidesz-KDNP-szövetség eddig 19 alkalommal érdemi vita nélkül vagy saját alternatív javaslatok nélkül utasította el egyáltalán ennek a kérdésnek még az érdemi megvitatását is. Tehát elmondhatjuk, hogy önök már megtagadtak mindent, tisztelt képviselőtársaim, amit egykor képviseltek, mindent elfelejtettek, amit soha nem szabadott volna elfelejteni, és mindenkinek megbocsátottak, akinek soha nem lehetett volna megbocsátani.

Nyilván legyünk igazságosak: a rendszerváltás óta regnáló valamennyi kormányt, valamennyi kormányzó többséget terheli a felelősség, de én úgy gondolom, az önök felelőssége hatványozottan nagyobb, tekintettel arra, hogy önök mindig antikommunistaként határozták meg magukat, és a retorikájukból mindig az következett, hogy egy ilyen javaslatot támogatniuk kellett volna, egy ilyen javaslattal önöknek kellett volna előhozakodni, és erre elég világos ígéretet is tettek. 2009-ben, emlékezhetnek még, Deutsch Tamás EP-képviselő nagyon világosan megfogalmazta, hogy a polgári kormány első feladatai között lesz az állambiztonsági múlt feltárása, az ügynökakták nyilvánosságra hozatala. Majd 2010-ben konkrétan meg is fogalmaztak egy másfél éves vállalást, ami szintén erre vonatkozott, majd ezt nem teljesítették. Ezt követően Schiffer András, az LMP frakcióvezetője nyújtott be egy erre vonatkozó javaslatot. Ezt utána jó néhányszor megismételte a képviselő úr, majd ezt követően mindenki, aki őt követte ezen a pozíción az LMP-ben, és így már ez az alkalom, mondhatjuk úgy, hogy jubileumi, huszadik alkalom, hogy megpróbálkozunk azzal, hogy egyáltalán erről a kérdésről vitát lehessen folytatni.

Ismétlem, önök egyetlen egy alkalommal sem próbálkoztak azzal, hogy saját javaslatot benyújtsanak; igazából látszatmegoldásokat terjesztettek elő, és ezzel próbálták ezt a kérdést a szőnyeg alá söpörni, nyilvánvalóan azért, mert azok, akik érintettek, már beépítettek az önök soraiba, így alapvetően önöknek a legfontosabb, hogy ezt a múltat takargassák, takargassák azokat a személyeket, akik érintettek voltak az állambiztonság rendszerének, elnyomó gépezetének a fenntartásában.

És hogy miről is szól ez a javaslat? Annak ellenére mondom el én ezt néhány szóban, hogy nyilván önök ezt olvasták, és az elmúlt években már nagyon sokszor szembesülhettek vele. Nyilván a legfontosabb eleme ennek a javaslatnak az állambiztonsági múlt feltárása, az aktanyilvánosság biztosítása, természetesen kiegészítve a folyamatos internetes publikációval.

A javaslat biztosítaná a tudományos kutatás lehetőségét. Nagyon-nagyon fontos, hogy ez a javaslat kötelezné a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy a rendszerváltás óta közhatalmi funkciót betöltöttekről készítsen egy nagyon részletes elemzést, és mutassa be, hogy azok, akik eddig valamiféle közhatalmi funkciót láttak el, érintettek voltake adott esetben, és ha érintettek voltak, milyen pozíciót láttak el, és milyen kormányok, milyen rezsimek alatt a rendszerváltás óta.

(18.40)

S mondhatjuk, hogy a legfontosabb eleme  amely szintén egy nagyon komoly mulasztásnak a megoldása lenne  az, hogy a javaslat indítványozza, hogy azok, akik érintettek voltak az állambiztonsági elnyomó gépezetek fenntartásában, azok irányításában, kizárásra kerüljenek ezekből a bizonyos közhatalmi funkciókból. Nyilván a legfontosabb az, hogy miniszterelnök, miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár, országgyűlési képviselő, polgármester  és még sorolhatnám  a javaslat értelmében nem lehetne az, akinek köze volt az elnyomó rezsim ilyen módon történő fenntartásához.

Nyilván illúzióink nincsenek, alig van néhány fideszes vagy KDNP-s képviselő az Országgyűlésben, és láthatóan a telefonjukkal vannak sokkal inkább elfoglalva, mint hogy érdemben, mondjuk, megnyomnák a gombot, és megpróbálnának legalább vitatkozni ezzel a javaslattal. Én nem is azt kérem önöktől, hogy értsenek ezzel egyet így, ahogy van ez a javaslat; én azt kérem önöktől, hogy legyenek bátrak, holnap a szavazatukkal támogassák, hogy erről a javaslatról elindulhasson egy vita. Én csak azt ígérhetem, hogy mi  és én azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőtársaim  aktívan és a kellő alázattal fogunk részt venni ebben a vitában, és nyitottak leszünk minden, valóban jobbító javaslatra.

Én azt gondolom, hogy ez a huszadik alkalom is talán megadhatja a lehetőséget arra, hogy végre egy kicsit megmozduljon az állóvíz a problémakör kapcsán, elinduljon egy érdemi vita, és egy olyan javaslat kerülhessen az Országgyűlés elé, amely ezt a döbbenetes és egészen gyalázatos mulasztást végre rendezi. Én azt gondolom, hogy a kommunista diktatúra áldozatainak az emléke mindenképpen megér annyit, és fontos is őmiattuk, a tisztelet miatt ezt a javaslatot el kell fogadni, napirendre kell venni, és rendezni kell ezt a nagyon-nagyon komoly, rendszerváltás óta fennálló problémát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselőcsoportonként egy-egy képviselő kettő-kettő perces időkeretben, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő szintén kétperces időkeretben ismertetheti álláspontját. Elsőként megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP huszadszorra nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom huszadszorra fogja támogatni ebben a törekvésében. (Csárdi Antal tapsol.) Tisztelt Képviselőtársaim! Elég furcsa az, hogy önök pedig huszadszorra valószínűleg le fogják szavazni ezt a törvényjavaslatot, huszadszorra fogják leszavazni azt, hogy önök az áldozatok oldalára álljanak. (Z. Kárpát Dániel: Így van!) Huszadszorra nem fognak az áldozatok oldalára állni, amikor többször megígérték, hogy végre Magyarországon leszámolunk azzal a múlttal és feltárjuk azt a múltat, amely múlt nagyon-nagyon sok kárt okozott ennek az országnak.

Föltehetném a kérdést, hogy önök szerint  de úgysem figyelnek rá, hiszen majd a frakciófegyelemnek megfelelően csak bemondják önöknek, hogy ezt le kell szavazni, és önök le fogják szavazni; de föltehetnék magukban a kérdést: vane joga megtudni annak az áldozatnak, akinek tönkretették az életét, akinek tönkretették a családját, akiről folyamatosan adatokat szolgáltattak, akiket börtönbe zártak, vagy esetleg a gyermekei nem tanulhattak felsőoktatási intézményben, vane joga megtudni, hogy ki volt az az ember, aki tönkretette az életét? S azt mondom, hogy van, és önöknek is ezt kellene mondani, ha komolyan gondolnák azt, hogy a pártállami múlttal le kell számolni.

S föltehetnénk a kérdést, hogy vajon akkor miért nem támogatják ezt a törvényjavaslatot. Erre viszont nagyon egyszerű a válasz. Azért nem támogatják, mert a legtöbb érintett az önök soraiban van. Ha nyilvánosságra kerülnének az ügynökakták, a legtöbb volt kommunista vezető, a legtöbb volt pártállamot kiszolgáló ember az önök soraiban lenne megtalálható. De ezt csak halogathatják. Ígérem önöknek, hogy eljön az az idő ebben az országban, amikor nyilvánosságra fogjuk hozni az ügynökaktákat, amikor le fognak bukni azok az emberek, akik az önök soraiban bújnak meg hosszú évek óta. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csárdi Antal képviselő urat illeti a szó, kettő percben.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Huszadszorra nyújtjuk be ezt a javaslatot, és önök huszadszorra szavazzák le. Én azt gondolom, hogy most beszélhetnék áldozatokról, beszélhetnék bűnösökről, de nem teszem. Nem teszem, mert inkább arról szeretnék beszélni, hogy az önök politikája tökéletes folytatása a Magyar Szocialista Párt munkájának. Igaz, igaz, az eszközök modernizálódtak, most már megjelenik a gazdaság, most már megjelennek modernebb eszközök a megfigyelésre, de gyakorlatilag semmi nem változott. Mára egyértelműen kiderült mindannyiunk számára, hogy önöknek semmi bajuk nem volt a szocialista múlttal; önöknek egy bajuk volt vele, hogy nem önök ültek hatalmon. És ez tökéletesen indokolja azt, amit most látunk, amit láttunk az elmúlt években, hogy önök húsz alkalommal is leszavazták, hogy ez a javaslat a tisztelt Ház elé kerüljön.De ez nincs ok nélkül, és értjük, hogy miért. Kövér László MSZMP-tag, Járai Zsigmond MSZMP-tag, Matolcsy György MSZMP-tag, Martonyi János MSZMP-tag, Schmitt Pál MSZMP-tag, Hoffmann Rózsa MSZMP-tag, Pintér Sándor MSZMP-tag, Mikola István MSZMP-tag, Fónagy János MSZMP-tag, Turi-Kovács Béla MSZMP-tag és Harrach Péter is MSZMP-tag volt. Ha valaki esetleg nem értené még most sem, akkor most remélem, sikerült megvilágítanom, hogy miért van az, hogy maguk ezt soha nem támogatták.

Egy dologgal, egy mondattal tudom zárni ezt a rövid hozzászólást: önök a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt tökéletes ideológiai és szellemi örökösei. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Mesterházy Attila képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előkerestem egy 2005. március 1-jei beszédemet, amikor egy hasonló törvényről volt vita a magyar Országgyűlésben. Én 2005. március 1-jén mondtam el ezt a hozzászólásomat, és abban a hozzászólásomban is amellett érveltem, hogy én támogatom a teljes nyilvánosságot ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ez az álláspontom azóta sem változott. Volt róla szó, hogy hússzor adták be, én majdnem hússzor szóltam hozzá, és hússzor támogattam ezt a kezdeményezést, most is szeretném kifejezni azt, hogy én támogatom ezt a kezdeményezést. Valószínűleg egy ilyen kezdeményezésnek 1990-ben lett volna meg a történelmi helye, és akkor lehetett volna egy olyan határvonalat húzni, ami valószínűleg a társadalmi igazságosságnak, a történelmiségnek és sok minden más feltételrendszernek is megfelelt volna. Ettől függetlenül jobb későn, mint soha, én is annak a pártján vagyok, hogy egyszer s mindenkorra le kellene zárnunk a történelmünknek ezt a fejezetét, és ezt a lezárást nem lehet szerintem sem máshogy elérni, igazságosabb módon elérni, mint a teljes nyilvánosság erejével.

Hogy milyen szankciók járjanak ezért, vagy hogyan, azon lehet vitatkozni, hogy majdnem 30 év távlatából mi a helyes magatartás, hogy milyen lusztrációs törvényt kell ehhez hozni, de az, hogy lehessen erről beszélni, hogy legyen egyfajta nyilvánossága ennek a kérdésnek, az egészen biztosan nélkülözhetetlen, hogy ne lehessen szemezgetni adott esetben azok közül, akik éppen politikailag valaki számára kedvezőek, és ezáltal támadást intézhessenek egy-egy politikai ügy kapcsán.

Én azt mondanám, hogy ettől függetlenül szeretném azt jelezni, hogy ez a kérdés valószínűleg nem olyan egyszerű sem szakmai, sem más szempontból, mégis, ahogy mi is nekifutottunk már egyszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nekünk sem sikerült, ettől függetlenül érdemes még egyszer nekifogni, és valóban lezárni a múltunknak ezt a szeletét a teljes nyilvánossággal. Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak.

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felelevenítsem önöknek azt, ami a két Németország újraegyesülésekor történt, amikor is a keletnémetek megtudhatták azt azonnal, hogy ki mikor és mit jelentett róluk. Erre baráti társaságok, családok, helyi közösségek mentek rá. De ez egy rendszerváltás utáni tiszta lap ára. Ezt egyetlen társadalom sem spórolhatja meg. A világ szégyene az, hogy mintha itt a magyar parlamentben sokak azt várnák, hogy mikor temetjük el az utolsó volt ügynököt is, és mikor temetjük el vele azt a problémát, amit ez a társadalom egyelőre nem oldott meg, azt, hogy tiszta lapot nyithassunk, és végre azt mondhassuk, hogy ez a múlt, ezt lezárjuk. De ahhoz először a régi sebeket kell lezárni. Úgy nem megy, hogy elrejtjük őket, de meggyógyítani nem tudjuk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót az előterjesztőnek, frakcióvezető úrnak, aki nyilván válaszolni kíván.

(18.50)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget, tisztelt elnök úr, és köszönöm szépen ellenzéki képviselőtársaimnak a támogató szavakat és a hozzászólásokat.A rövid vita során nézegettem itt a Fiatal Demokraták Szövetsége-Kereszténydemokrata Néppárt néhány jelen lévő képviselőjét, hogy mivel foglalkoznak, és szemlesütve vagy telefont nyomkodnak, vagy jegyzetekbe vagy laptopba mélyülnek. Nem tudom, hogy még mi járhat a fejükben, mire gondolhatnak, csak bízom abban, hogy esetleg néhányukban még a szégyen érzete legalább megjelenik, amikor egy ilyen vita kerül az Országgyűlés elé, és igazából még hozzá sem szólnak, és így fognak holnap valószínűleg nemet nyomni.

Egyetértek azzal, hogy valóban 1990-ben kellett volna ezt a kérdést megoldani, ugyanakkor annak is örülök, hogy az ellenzéki frakciók részéről abban konszenzus van, hogy addig ezt a kérdést nem lehet elengedni, addig a rendszerváltás nem fejeződhet be, amíg ez megnyugtatóan nem lesz kezelve. Eddig húsz alkalommal terjesztettük az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, és minden szimbolikus ünnep, esemény, megemlékezés alkalmával ezt a továbbiakban is meg fogjuk tenni. Nagyon bízom benne, hogy minél hamarabb el fog jönni az az idő, amire Szilágyi képviselőtársam is utalt, hogy lesz majd ebben az Országgyűlésben egy olyan többség, ami ezt a mulasztást helyre fogja tenni; meg fogja adni a lehetőséget az állambiztonsági múlt feltárására, és akkor, azt hiszem, végre szembe tud nézni a magyar társadalom azzal, hogy micsoda álnok rendszer épült itt a rendszerváltás óta; és az, amit önök egy nemzeti, konzervatív, antikommunista rendszerként fölépítettek, az gyakorlatilag rohad belülről.

Megköszönöm ismét képviselőtársaimnak a támogatást, és bízom benne  illúzióim nincsenek, de bízom benne , hogy ismét lesz jó néhány kormánypárti képviselő az elmúlt évekhez hasonlóan, akik kellően bátrak lesznek ahhoz, hogy szembemennek a frakciójuk döntésével, a frakciójuk diktátumával, és igennel fognak szavazni a tárgysorozatba vételre. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Felszólalások:   236-243   244-255   256-259      Ülésnap adatai