Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel arra kérem Varju képviselő urat és Szabó Timea frakcióvezető asszonyt, különösen önt, frakcióvezető asszony, hogy ügyeljen oda, hogy rend legyen. Ön a frakcióvezetőségével azt is vállalta, hogy rendet tart a frakciójában és odafigyel a közbeszédre. (Szabó Timea: Az én frakcióm teljesen rendben van, elnök úr!) Tisztelt Országgyűlés! „A Magyar Tudományos Akadémia jövőjéről” címmel az MSZP képviselőcsoportjából Hiller István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémia jövőjéről akarok beszélni. „Szabadon szolgál a szellem.” Amikor a második világháború lezárása után Keresztury Dezsőt, az Eötvös Kollégium legendás igazgatóját, a kitűnő írót és költőt megkérdezték arról, hogy mi az oktatás, a kutatás, a tudomány feladata egy demokráciában, történetesen a mi hazánkban, akkor mondta ezt a három szót: „Szabadon szolgál a szellem.”Tisztelt Ház! Az elmúlt héten a kormány beterjesztette az Innovációs és Technológiai Minisztérium kezelésében a Magyar Tudományos Akadémia jövőjét alapvetően meghatározó törvényjavaslatot. Nyilván nem kell hogy önök közül mindenki az oktatás és a tudomány kérdésével foglalkozzon, de tapasztalhatták, hogy úgy a hazai, mint a nemzetközi közvéleményben mindenféle mércét, mindenféle ingerküszöböt átütött ez a kérdés. Tisztelt kollégák, tisztelt képviselők, messze többről van szó, mint önmagában a magyar tudományról. Azt kérem önöktől és arra szólítom fel önöket, a többség képviselőit, hogy ebben a kérdésben sem egyszerűen egy szakpolitikai törvényt lássanak, hanem valójában megvitatva döntsenek, döntsünk együtt a legjobb meggyőződésünk szerint a Magyar Tudományos Akadémia jövőjéről.

Három pontban összefoglalva ez a törvény arról szól, hogy az akadémiai kutatóhálózatot elcsatolják, elveszik az Akadémiától. A második részben arról szól, hogy az Akadémia alapfinanszírozását megszüntetik. A harmadik részben pedig arról szól, hogy az Akadémia vagyonát ingyenes átadásban tulajdonképpen megfosztják a Magyar Tudományos Akadémiától, elveszik tőle. Ezzel a tartalommal, teljesen függetlenül attól, hogy ki terjeszti elő, teljesen függetlenül arról, hogy milyen kormány terjeszti elő, én soha, soha nem fogok egyetérteni.

Azt gondolom, tisztelt képviselők, hogy ez rossz út. Arról próbálom önöket meggyőzni napirend előtti felszólalásban, hogy ez nem az országunk érdekét szolgálja. Kérem, értsék meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem a kormányé. Alapítása óta soha egyetlen kormányé sem volt. A Magyar Tudományos Akadémia a Széchenyi István-i értelemben vett közvagyon, a nemzeti identitásunk egyik nagyon fontos pillére.

Az az elképzelés, hogy a kutatás, az oktatás, az innováció színvonalát kívánják emelni, ha nem politikai állításnak gondolják, akkor tartalmi alátámasztást igényel. Ezért a minisztérium és az Akadémia a tárgyalások előtt és alatt létrehozott és működtetett egy bizottságot, egy vegyes bizottságot tudósokból, amely az akadémiai kutatóhálózat színvonalát értékelte. Idézek ebből a jelentésből. „Az MTA kutatóintézet-hálózata Európában a legjobbak közé tartozik. A hálózat teljesítménye kiváló, és számos olyan alkotóműhellyel rendelkezik, amelyek a világ élvonalába tartoznak, és nemzeti kincsnek tekinthetők. A kutatóhálózat gyökeres átalakítására nincs szükség, de mint minden nagy rendszeren, ezen is lehet fejleszteni, például a fiatal kutatók intenzívebb bevonásával.” Ennyit a tartalomról, képviselőtársak.

A formáról meg annyit, hogy tisztelettel tájékoztatom önöket, hogy a múlt héten a Kulturális bizottság ülésén, ahol a 2015-16. év akadémiai beszámolóját tárgyaltuk, azaz tárgyaltuk volna, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke meghívást kapott, a tudós közösség első embere eljött, elmondta a véleményét, a kormány nevében az államtitkár úr szintén elmondta a saját véleményét, majd utána a bizottsági többség azt mondta a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, hogy nem vitatjuk meg a beszámolóját, ajtót mutatott és kirakta. Őszintén mondom  őszintén mondom! , hogy szégyelltem magam önök helyett is. A Magyar Tudományos Akadémia elnökét kiraktuk arról az ülésről, ahol ő tartotta a beszámolót. Hát, milyen dolog ez? Milyen dolog ez?! Itt a szabadságról, a kutatás szabadságáról van szó. Aki a törvény ellen van, az a kutatás szabadsága mellett van; én  mi  amellett vagyok. Köszönöm szépen. (Varju László: Úgy van.  Taps az MSZP, a Párbeszéd, a DK és az LMP soraiban.)

(13.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Alelnök úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Cseresnyés Péter államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által egy jelentésből citált vagy abból a bizonyos jelentésből citált idézet nincs ellentmondásban véleményem szerint és véleményünk szerint a törvénymódosítás szándékával. Ugyanis nemzetközi tudásközpontok, többek között az Európai Bizottság is megerősítették, hogy a magyar tudományosság rendszere komoly kihívásokkal küszködik. Ha a komoly kihívásokat le akarom fordítani magyarra, akár így is lehet fordítani, hogy átalakításra vár, meg kell reformálni, valamiféle újítást kell véghez vinni annak érdekében, hogy a tudományos élet, a kutatás szorosabb kapcsolatban legyen a gazdasággal, komoly kapcsolatban, szorosabb kapcsolatban legyen a társadalmi elvárásokkal. Ehelyett most egy széttagolt, szétaprózott, a tehetséget és erőforrásokat koncentrálni nem tudó struktúránk van, ezen kell változtatni. Ráadásul a kutatások terén az alkalmazott kutatást sok szereplő másodrendűnek tekinti, ezen is kell változtatni. Ebből az is fakad, hogy a magyar kutatói kiválóság alig gyakorol hatást a magyarországi vállalkozások életére, hatékonyságára. Azok a transzferek, amelyeknek a tudást és a gazdaságot össze kellene kötnie Magyarországon, bizonyíték van rá, akár számszerűen be lehet bizonyítani, hogy alig működnek. Így az Akadémia szerepét át kell gondolni, és az akadémiai kutatóintézeteknek, a hálózatnak a szerepét át kell gondolni, hatékonyabbá kell tenni.

A magyar társadalom és a magyar gazdaság állapotával, a magyar emberek jelenével és jövőjével kapcsolatban igen komoly felelősséggel bír ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia. Felelőssége egyrészt abból adódik, abból fakad, hogy tagjai a legnagyobb magyar kutatók, akiknek munkáján, hatékonyságán az ország versenyképessége is nagyban múlhat. Másrészt felelős a rendelkezésre bocsátott több tíz milliárd forintnyi, az ország fejlődését előmozdítani hivatott közpénz megfelelő felhasználásáért és hasznosulásáért. Harmadrészt pedig az irányában fennálló tekintélyes közbizalom miatt felelős az általa képviselt értékek hiteles képviseletéért is.

Ugyanakkor az Akadémia sem tagadja, hogy a magyar innováció terén komoly beavatkozásra van szükség; megint számokkal lehet bizonyítani ezt, hogy ennek a mondatnak mekkora valóságtartalma van. Ennek megoldásához az egész tudományos intézményrendszer átfogó megújítására, majd a megújított rendszer magasabb szintű finanszírozására van szükség. Az értékeket, amelyeket az Akadémiában ma is fel lehet találni és nagyra kell becsülni, meg kell őriznünk és tovább kell fejlesztenünk, így tehát az Akadémia mint a magyar tudomány autonóm köztestülete, a magyar alkotmányosság alapvető jellegzetessége volt, és szeretném hangsúlyozni, hogy marad is.

Azok a világszínvonalú alapkutatások, amelyeket az Akadémia legkiválóbb műhelyei folytattak, szintén megérdemlik az ország anyagi áldozatvállalását, így kutatás-fejlesztésre és innovációra  mint ön is bizonyára értesült róla  a következő évben, ha a költségvetést az Országgyűlés elfogadja, 32 milliárd forinttal több fog jutni. Ez azt jelenti, hogy a kormány nagyon komolyan számít a Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek hálózatára, az ott folyó, nagyon fontos munkára.

De hogy mi is a cél, mit szeretnénk elérni, majd természetesen a vitában ezek az érvek és ellenérvek el fognak hangozni, és remélem, sikerül meggyőznünk önöket is, hogy szükség van egy megújításra, szükség van egy jobb hasznosulására a közpénznek. (Varju László: A visszavonásra van szükség, államtitkár úr!) A kormány nem kevesebb, hanem több kutatást szeretne, ezért erősíti a kutatóhálózatot (Szabó Timea: Nem erősíti a kutatási hálózatot, nem erősíti!), és ahogy említettem, több pénzt is szán erre, több pénzt szán a kutatásra.

A cél az, hogy a hazai tudományos kutatásokra fordított milliárdok ne kézzelfogható eredmény nélkül tűnjenek el, hanem a magyar gazdaságot érdemben szolgáló szabadalmakban, találmányokban is hasznosuljanak. És ebben az „is”-t szeretném hangsúlyozni: természetesen az alapkutatásoknak is ugyanolyan fontos szerepet szán a kormányzat, mind eddig.

A fennálló rendszer nem hatékony, ezt több jelentés is bizonyítja. Magyarország nemzetközi összevetésben lemaradásban van, ezért a bevált gyakorlathoz igazodó átalakításokra van szükség. Ez természetesen, ahogy a törvénytervezetből is kiolvasható, nem államosítást jelent, hiszen a kutatóhálózat eddig is állami kézben volt, működését a központi költségvetés finanszírozta. Nem lehet államosítani azt, ami egyébként az államé és közpénzből finanszírozott.

A változásokat, a kutatás szabadságát, függetlenségét pedig nem akarja senki sem csorbítani, hanem pontosan az ellenkezőjét akarjuk tenni: erősíteni szeretnénk ezt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai