Felszólalás adatai

Felszólalások:   19-22   23-26   27-32      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Dömötör Csaba államtitkár úr. „Meddig él vissza a Kormány az emberek türelmével?” címmel napirend előtti felszólalásra jelentkezett Jakab Péter, a Jobbik frakcióvezetője. Öné a szó, frakcióvezető úr.

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Idestova egy éve annak, hogy önök, tisztelt fideszes rabszolgatartók, keresztülverték a parlamenten a rabszolgatörvényt. Egy éve annak, hogy önök megüzenték, javarészt a nyugati multiknak, hogy lényegében bármit megtehetnek a magyar dolgozókkal. Azóta a melósok kiszolgáltatottsága szinte minden ágazatban nőtt. A munkaterhek egyre nagyobbak, a bérek éppen hogy csak vánszorognak, a kafetériát elvették, a melósok pedig ki sem merik nyitni a szájukat, mert ha ezt megteszik, akkor mehetnek az utcára, felvesznek a helyükre egy-egy ukránt.Ez persze nem csoda, hiszen jelenleg a kimutatások szerint ma a magyarok egyharmadának már annyi megtakarítása sincs, hogy ha elveszítené a jövedelmét, akkor akár csak egy hónapot túl tudna élni. Hát persze, hogy tűrnek! Eközben az önök EP-képviselője, Deutsch Tamás meg olyanokat mond, hogy a magyar emberek azért túlóráznak, mert imádnak bent lenni a munkahelyükön. Nem, képviselőtársak, a magyar emberek azért túlóráznak, tudják, mert különben nem tudnák kifizetni a hiteleket, nem tudnák fizetni a számlákat, de még egy kiadós hétvégi bevásárlásra sem futná.

Én egy évvel ezelőtt arra kértem önöket, hogy ne a túlórát emeljék, hanem a béreket, ezzel szemben önök a túlórán kívül egyvalamit emeltek, de brutálisan: az árakat. Képviselőtársak! Egy év alatt a sertéshús ára 15 százalékkal emelkedett, a friss zöldség ára 31, a burgonya ára 61 százalékkal nőtt. Eközben a bérek, tudják, mennyivel emelkedtek? Tudják, mennyivel? 10 százalékkal. Na, hát ennyit arról, képviselőtársak, hogy mennyit ér ma egy magyar melós fizetése, vagy éppen mennyit ér önöknek egy ledolgozott élet azok után, hogy szégyenszemre a minimálnyugdíj összege 28 500 forint immár 11 éve változatlanul, ilyen áremelkedések mellett. És amikor én azt kérdezem önöktől, hogy hogyan akarják meggátolni az árak emelkedését, akkor önök széttárják a kezüket, és azt mondják, hogy hát, ezek nemzetközi folyamatok, erről a kormány nem tehet. (Dr. Rétvári Bence: Az áfát csökkentettük, csak nem támogattad!)

De könyörgöm, arról ki tehet, hogy Magyarországon olyan a bér- meg a nyugdíjszínvonal, hogy lassan már a párizsi is luxus? (Dr. Rétvári Bence: Nem szavaztad meg a „nők 40”-et!) Arról ki tehet, hogy önök a fizetések felét elvonják a dolgozóktól? Arról ki tehet, hogy egy kezdő pedagógus nettó 140 ezer forinttal kezdi a nagybetűs életet, meg húszéves lakáshitellel, képviselőtársak? Amikor az árakról beszélek, önök nemzetközi trendekre hivatkoznak. A béreknél nem hivatkoznak erre, képviselőtársak? Ott is vannak ám nemzetközi trendek! Tudják, a csehek, a lengyelek, a szlovákok már mind-mind jobban keresnek, mint a magyarok. Lengyelországban a kormány, tudják, mit csinált? Egy szempillantás alatt eltörölte a személyi jövedelemadót a fiatal munkavállalóknál, mert azt mondták, hogy ez a pénz jobb helyen van a fiataloknál. (Dr. Völner Pál: Családi adókedvezmény!) Önök meg agyonadóztatják a magyarokat, hogy legyen miből kórházat építeni Kenyában. Meg legyen miből hajózgatni hol az Adrián, hol az űrben. Akinek meg ez nem tetszik, az Soros-bérenc, ugye? (Dr. Völner Pál: Azok vagytok!)

Önök egy évvel ezelőtt lesorosbérencezték a rabszolgatörvény ellen tüntető melóst ugyanúgy, mint ahogy most lesorosbérencezik azokat a tanárokat, akik meg a gyermekeinkért tüntetnek. Képviselőtársak, önök ennyit tudnak adni a magyar nemzetnek? Béremelést nem adnak, modern oktatást, minőségi egészségügyi ellátást nem adnak, egyvalamit adnak: gyűlöletet. (Moraj a kormánypártok soraiban.  Dr. Rétvári Bence: A te szavaidból most a szeretet árad!) Csak tudják, képviselőtársak, az a baj, hogy a gyűlölet egy nagyon veszélyes érzés. Mert az egy dolog, Dömötör elvtárs…  ne röhögjön! (Derültség a kormánypártok soraiban.  Közbeszólás a KDNP soraiból: Ne röhögjön?!)  , az egy dolog, hogy önök kiírják a plakátokra, hogy nekem Sorost vagy Sargentinit vagy éppen mikor kit kell gyűlölni.

Ez a kisebbik rossz, tudják? A nagyobbik rossz, tudják mi, kedves vihogók? A nagyobbik rossz az, hogy önök eljuttatták a magyar társadalmat oda, hogy magyar ember már képes sajnos (Dr. Völner Pál: Demagóg vagy!), legyünk őszinték, önmagát is gyűlölni.

Amikor én azt mondom, hogy a tanároknak béreket kell emelni, akkor nagyon sokszor megkapom egyébként a választóktól, hogy a tanároknak, Péter, béremelés? Hát, ott van nekik a téli meg a nyári szünet, ők nem érdemelnek béremelést. Amikor a rendőrök fizetésemeléséről beszélek, akkor azt mondják, hogy hát, a rendőrök meg állandóan csak büntetnek minket, ők sem érdemelnek béremelést. És nem érdemel béremelést az orvos sem, mondja nagyon sok választó, mert ők meg a hálapénzre játszanak. Képviselőtársak! Ez az önök gyűlöletpolitikájának a gyümölcse. A gyűlölet az önök veszélyes terve! Mert nagyon jól tudják, hogy önök egészen addig maradhatnak hatalmon (Nacsa Lőrinc nevetve: A gyűlölet! A gyűlölet! A gyűlölet!), amíg képesek összeugrasztani a magyar embereket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Úgyhogy innentől kezdve én nem önökhöz szólok, képviselőtársak, hanem a magyar emberekhez. Azt üzenem valamennyi magyar honfitársamnak (Nacsa Lőrinc: Mély levegő!): túl kicsi ez az ország ahhoz, hogy egymást marjuk. Ennek az országnak az ellenségei nem a katedrán vannak, nem a műtőben, nem a rendőrőrsön, nem ők fosztották ki ezt az országot, nem miattuk nélkülöznek a magyarok, nem miattuk túlóráznak a melósok. (Dr. Völner Pál közbeszól.) Úgyhogy ne egymásra haragudjunk! Ne a honfitársainkat kizsigerelő hatalommal, ne a Fidesszel legyünk szolidárisak, hanem egymással.

Arra kérem a magyar embereket, hogy az új esztendőben igenis mi, magyarok álljunk oda egymás mellé, álljunk oda a tanárok, a rendőrök, az orvosok mellé, álljunk oda a fiatalok, a nyugdíjasok, a gyári melósok (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: És Gyurcsány Ferenc mellé!) mellé, és mindenki mellé, aki ennek a rezsimnek a vesztese. Ha ezt mi megtesszük, ha mi, magyarok képesek leszünk összekapaszkodni, akkor végre kimondhatjuk, hogy igen, ez a nemzet győzelemre született, mert a gyűlöletet mindig legyőzi a szeretet, a szolidaritás, az igazság. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Boldog karácsonyt kívánok, Magyarország! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Jakab Péter frakcióvezető úr. A kormány nevében Dömötör Csaba válaszol az elhangzottakra.

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Tudomásul vesszük felszólalását, amelynek lényege az, hogy a gyűlölet hangján követelt szeretetet. Tudomásul vesszük. (Taps a kormánypártok soraiban.) Az a helyzet, hogy súlyos dolgokat állított Magyarország állapotáról és a mindennapi élettel kapcsolatban. Ön gyakran itt a Házban hivatkozik Borsod megyére, ahonnan érkezett. Én is ebből a régióból származom, Északkelet-Magyarországról, a Mátraalján nőttem fel, és fontosnak tartom, hogy az ország minden térsége fejlődjön, ezért megnéztem az adatokat.

(9.50)

Borsodban, ahonnan ön érkezik, a munkanélküliség 17 százalékról 4,5 százalékra csökkent. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van!  Bizony!) A nettó átlagkereset 62 százalékkal nőtt, ami nem tartalmazza a családi adókedvezményt. Véletlenül sem mondom azt, hogy a bérek ott vannak, ahol lenniük kellene, további emelésekre van szükség, de akkor is nőttek a bérek. A regisztrált bűncselekmények száma  korábban ez még önöket érdekelte  26-ról 12 ezerre csökkent (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szabálysértés!), ami 56 százalékos csökkenés. És az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy önök azokhoz csatlakoztak, akik idején megduplázódott a munkanélküliség, 12 százalék volt, ezt sikerült ennek a kormánynak lecsökkentenie 4 százalék alá. Nem állítom, hogy az ország már ott tart, ahol szeretnénk, de azt igen, hogy fontos lépéseket tettünk előre, főleg azokhoz képest, akikkel önök összeálltak. (Dr. Rétvári Bence: Így van!)

És önök egészen botrányos módon rendszeresen sértegetik a magyarokat. Azt, hogy minket sérteget, azt el kell viselnünk, ez nekünk a munkaköri leírásunk része, de az, hogy a magyarokba rúgnak két lábbal, az nem fér bele, az mindennek az alja. Az elmúlt hónapokban nevezték a magyarokat rabszolgáknak, csóróknak, de arra is volt példa, hogy lejobbágyozták őket. Ez nem minden, nevezték őket funkcionális analfabétának és szolgalelkűnek is. A határon túli magyarokat pedig indiánokhoz hasonlították, akiket meg lehet venni egy marék üveggyönggyel. Mennyire sértő már! És ezek után követel ön szeretetet? Arra kérem, tisztelt képviselő úr, hogy az identitásválságukból fakadó frusztrációt ne a magyarokon töltsék ki, legyenek szívesek.

Hosszú utat jártak be, az biztos. Egykor erőteljesen kiálltak a 2006-os rendőrattak áldozatai mellett, eltelt pár év és összeálltak az elkövetőkkel. Maguk egykor még feljelentést is tettek Gyurcsány Ferenc ellen a kettős állampolgárság elleni kampány ügyében, eltelt pár év és összebútoroztak velük. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szégyen!) Maguk egykor felemelték a szavukat a nemzeti vagyon kiárusítása ellen, eltelt pár év és azokkal ücsörögnek egy helyen, akik ezért felelősek. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Ezek után hogyan beszélhet ön bármiféle hitelességről? Hogyan?!

Az önök fejlődéstörténetéről sok mindent elmond az ’56-os hősökhöz fűződő viszonyuk. A Jobbik alapító nyilatkozatában még az áll, hogy elsődleges feladat a kommunista utódpárt eltávolítása a politikai hatalomból. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. – Szi-lágyi György: Ezért küzdünk ellenetek!  Egy hang a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Ezért lehetett ott Pongrátz Gergely az alakuló ülésükön; még évekkel ezelőtt is azt ígérték, hogy létrehozzák a Pongrátz Gergely nemzeti igazságtétel központot. És tudja, mi lett az önök igazságtételéből? Az, hogy Gyurcsány Ferenccel együtt tesznek esküt a parlament lépcsőin, a feleségével egy színpadon tündökölnek, és mindezt betetézve a legutóbbi választáson már vagy félszáz településen összeálltak velük. (Z. Kárpát Dániel: Nagyon gyenge!) Vágó István szórólapján ott virított a Jobbik logója. Ennél többet nem kell mondanunk. Szégyen! (Derültség a kormánypárti padsorokban.  Z. Kárpát Dániel: Akkor ülj le!)

De az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy nálam sokkal jobban összefoglalja a helyzetet Pongrátz Gergely testvére, az alábbiakat mondja, idézem: „A Jobbik csúnyán megcsalta 1956 szellemét. Összeálltak a baloldali eszméket hirdetőkkel, akik ellen mi”  mármint ők  „’56-ban harcoltak. Vona Gábor még csak a lövészárokból való kibújásra buzdított, de a mostani vezetés már átmászott a barikádok túloldalára, sőt onnan lövik a mieinket. Összeálltak a baloldallal, tele vannak pénzzel, és a parlamentben üvöltöznek.” (Bana Tibor: A kuruc.infóból idézed?) Köszönöm, hogy ezt alátámasztja, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiból.) Erős szavak ezek, igazak, és nem is nagyon van mit hozzátennünk, talán csak annyit, hogy nyugodtan satírozzák ki a nemzeti színeket a párt logóiból, és rakjanak rá egy vaskos vörös csillagot azért, mert most azt követik. (Z. Kárpát Dániel: Nekem te ne beszélj…)

Ön gyakran szaladgált mindenféle tárgyakkal itt az Országgyűlésben, egy rakás holmit át is hozott ide a fideszes padsorokhoz. Mi nem fogunk itt tárgyakkal szaladgálni, de van egy javaslatunk az ön számára: vegyen egy nagy fehér kartonpapírt, fogjon egy vörös zsírkrétát, és írja rá, hogy összeálltam a posztkommunistákkal. (Z. Kárpát Dániel: Nem állunk veletek össze, eszünk ágában sincs!) Sétálgasson a jobbikos, a volt jobbikos szavazók előtt, és várja meg a reakciót, akkor talán majd ráeszmél, hogy mivé tettek egy egykori nemzeti pártot.

Békés ünnepet önöknek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   19-22   23-26   27-32      Ülésnap adatai