Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett az LMP képviselőcsoportjából „A fiatalok és a lelki egészség változó világunkban” címmel Ungár Péter képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót. A lelki egészség napja október 10., és itt nemcsak a szokásos pszichiátriai problémákról és a pszichiátriában található szakemberhiányról, illetve ellátáshiányról szeretnék beszélni, hanem ezt szeretném egy külön demográfiai ügy kapcsán megvilágítani azzal kapcsolatban, hogy jelenleg hazánkban 600 ezer 18 év alatti ember él, akinek valamilyen pszichiátriai vagy pszichoszociális problémája van. Az a helyzet, hogy ha ezek a betegségek akkor nem kerülnek kezelésre, akkor a felnőttkorban előjönnek sokkal súlyosabban. Ráadásul, hogyha nagyon hidegen és számítóan akarnék fogalmazni, akkor ezek az emberek felnőttkorban kiesnek a munkaerőpiacról, és nem tudnak aktív, tevékeny részei lenni a magyar társadalomnak, tehát mindannyiunk közös érdeke, hogy a 18 év alatti lelki, illetve pszichoszociális betegséggel rendelkező emberek megfelelő ellátást kapjanak.

Az a helyzet, hogy itt olyan betegségek vannak, amire az OEP nem biztosít kellő számú órát, nem biztosít tulajdonképpen semmit, ami megfelelő lenne. Ilyen a drog-, illetve egyéb szenvedélybetegségek, alkoholhasználat, nagyon új az elektronikus játékok kihívása és az evészavar, ami az egyik legfontosabb, de ugyanígy tudnám mondani a nem biztonságos szexből eredő problémákat, amiket az tudna megoldani, ha lenne szexuális felvilágosítás az iskolákban, amit a kormány folyamatosan elutasít.

Az a helyzet, és sokszor a Fidesz elmondja, hogy milyen szörnyű volt, amikor a Gyurcsány-kormány bezárta az OPNI-t, ez kétségtelenül egy szörnyű dolog, csak az a helyzet, hogy ezt nem tudják azóta sem megoldani. Jelenleg az a helyzet, hogy 45 gyerekpszichiáter van Magyarországon, a megyék többségében, tehát több magyar megyében nulla van, mint ahányban lenne akár egy is. Ez azt jelenti, hogy egy családnak egy lelki beteg gyermekkel több, 50-60-70 kilométert kell utaznia, több esetben 100 fölött azért, hogy tudjon diagnózist kapni, vagy kezelésre tudják szállítani a gyermeket.

(15.00)

Ráadásul a pszichiátriai szakápolók hiánya miatt nagyon nehéz a pszichiátriai osztályokon a működés. Ami a legszörnyűbb és az egyik legnagyobb mulasztása a kormánynak, az az, hogy a pszichiátriai szakápolók minden ígéret ellenére nem kapták meg azt a veszélyességi vagy extra munkapótlékot, amit amúgy a szakszervezet követelt, azt a pótlékot, ami miatt egy olyan munkavégzésnél például  hogy csak egy pszichiátriai szakápoló esetét meséljem el , ahol például a zárt osztályon nem mehet a beteg a pszichiátriai szakápoló mögött, mert akár még bármilyen módon, testileg bántalmazni tudja ezt a szakápolót, egy ilyen ember keres ma Magyarországon megalázóan keveset, és a kormány semmilyen pótlékot nem volt nekik hajlandó adni az elmúlt években.

Továbbmegyek, a János Kórházban, ami Buda szégyenfoltja, és amelyet a kormány szintén nem tudott megoldani az elmúlt időszakban, ott például az van, hogy a pszichiátriai osztályon, mivel akkora szakemberhiány van, ezért a gyermekeket, akik a pszichiátriai zárt vagy nyílt osztályon vannak, le kell vinni a gyermekosztályra. Itt nagyon súlyos problémák voltak, mert amikor van egy 30-35 kilós anorexiás beteg gyermek, és azt leszállítják a gyermekosztályra, ahol fertőzések vannak, akkor ez a gyermek nagyon könnyen elkaphat egy hasi fertőzést, ami sokszor életveszélyes lehet ebben a helyzetben.

De továbbmegyek, ami a János Kórháznak talán az egyik legszörnyűbb példája, a gyermekpszichiátrián történt meg az, hogy a főorvos asszony szállította, cipelte az építőanyagot, ami alapján fel kellett újítani a gyermekpszichiátriai osztályt. Tehát az „Egészséges Budapest” program, amit itt minden államtitkár kétszer-háromszor elmond minden egészségügyi kérdésre, hiába van, ennek ellenére a gyermekpszichiátrián mindenféle extragyógyszert, a vécépapírt, a rajzolófoglalkozáshoz a zsírkrétát mind a szülőknek vagy a pszichiátereknek maguknak saját költségből kell szállítani.

Tovább kell menjek, például nagyon sok olyan diagnózis van, ami az oktatási hozzáféréshez fontos, ami SNI-státuszba helyezné a gyermekeket, ami jelenleg három helyen van Magyarországon Budapesten kívül, tehát Szegeden, Miskolcon és Debrecenben. Ez például azt jelenti, hogy Győrből vagy Szombathelyről vagy például Békéscsabáról, és most megyei jogú városokat mondtam, órákig kell utazni ahhoz, hogy egyáltalán a diagnózist meg tudja szerezni, és utána olyan oktatási intézményt találni, ami SNI-s gyermeket be tud fogadni, még ehhez képest is egy probléma.

Az a helyzet, hogy ezzel a 600 ezer gyermekkel a családok évében nem foglalkozott a kormány, emellett a pszichiátriai szakápolóknak azt a jogos követelését, hogy veszélyességi pótlékot kapjanak egy kifejezetten veszélyes szakmában, szintén nem méltányolja a kormány, valamint semmit sem tett azért, hogy például a gyermekpszichiátria tekintetében csökkentse azt a szakemberhiányt, ami miatt Magyarországon tulajdonképpen ellehetetlenített az ápolás ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Bangóné Borbély Ildikó tapsol.)