Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Korózs Lajos képviselő úr, az MSZP képviselője „Aktuális ügyekről” címmel. Parancsoljon!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm. Jó reggelt kívánok, képviselőtársaim! Immáron lassan kilenc hónapja aktuális ügy az Alkotmánybíróság ama határozata, amely a rokkantak ügyében született még a múlt év novemberében. Én is várom ezt a nehéz szülést, hiszen március 31. volt az a határidő, amit az Alkotmánybíróság megjelölt a kormány számára, hogy az érintettek kapcsán hozza meg a jogszabály-módosításokat. Ahogy én látom, három dologra kellett volna a kormánynak fókuszálnia. Egyrészről a jogsérelmekre, másrészről kellett volna a kártalanítás szükségességére fókuszálni, ezen túlmenően pedig az ellátórendszer problémáira. Ha mindezt a három szempontot figyelembe vesszük, akkor világos, hogy miért született meg ez az alkotmánybírósági határozat a múlt év november elején. Elsősorban azért, mert 2012-re, mire átalakították a nyugdíjrendszert és annak ezt a szegmensét, akkor nagyon sokan voltak, elsősorban a harmadik csoportos rokkantak, akik úgy szenvedtek jogsérelmet, hogy a szerzett várományukat, a szerzett jogukat egyfajta támadás érte a kormány részéről, hiszen a komplex felülvizsgálatok kapcsán az Alkotmánybíróság tudomásom szerint azt is megállapította, hogy nem a valós fizikai állapotukat vették figyelembe, hanem az átalakított rendszerben egy százalékos megállapításban egyszerűen csökkentették ezeknek az embereknek az ellátását, vagy nagyon sok embernek el is vették az ellátását.

A hátralévő időmben szeretnék javaslatot tenni. Ezt egyébként részben megtettem körülbelül egy hónappal ezelőtt az interpellációk órájában, és Gulyás miniszter úr azt mondta, hogy a jogszabály kidolgozásánál figyelembe fogják venni azokat a javaslatokat, amelyeket az országgyűlési határozathoz benyújtottam, de akkor nem tudtuk ezt részletezni. Most engedjék meg, hogy ezt megtegyem, és néhány szempontot a figyelmükbe ajánljak.

Az egyik ilyen szempont: a szükséges biztosításban töltött időt a megváltozott munkaképességűvé válási időpontban eltöltött életkor alapján differenciáltan állapítsák meg, így értelemszerűen a magasabb életkorhoz több biztosítási idő legyen szükséges, majd az elbírálás során ne csak az igénybejelentést megelőző időszakban elért, hanem az érintett által bármikor megszerzett biztosításban töltött időt is vegyék figyelembe. Ezenkívül javaslom továbbá, hogy az ellátásra való jogosultság szempontjából biztosításban töltött időként vegyék figyelembe a nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányok időtartamát is.

A következő javaslatom pedig így szól: a törvényben kell meghatározni az állapotjavulás fogalmát, ugyanis most nincs definiálva, hogy mit jelent az állapotjavulás. Eszerint az állapotjavulás az orvosszakma szabályai alapján az érintett egészségi állapotában végbemenő olyan pozitív változás, ami egyidejűleg a komplex minősítési rendszerben minősítési kategória változását is eredményezi. Ez volt a következő javaslatom.

Ezen túlmenően javaslom, hogy az ellátás csökkentésére kizárólag az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt nem kerülhet sor a jövőben. Ha nem volt tényleges állapotjavulás az újraértékelt esetekben, akkor kötelezően korrigálják a besorolást, a korábbi kategóriák figyelembevételével. Ha állapotjavulást állapítanak meg, akkor az erről szóló határozat ugyanúgy legyen fellebbezhető, mint az összes többi.

Továbbá javaslom, hogy az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékére, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegére is legyenek tekintettel. Ezt elsősorban azért javaslom, mert ahogy említettem a bevezetőmben, most nincsenek erre tekintettel.

További javaslatom: ebben az új törvényben definiálni kell, hogy a rehabilitáció, különösen a foglalkoztatási rehabilitáció mikor tekinthető sikeresnek. Például akkor, ha az érintetteknek sikerült az egészségi állapotuknak, a készségeiknek és képességüknek megfelelő munkahelyen elhelyezkedniük, és keresetük eléri az általuk betöltött munkakörre megállapított átlagos jövedelemszint legalább 80 százalékát. Ha a foglalkoztatási rehabilitáció nem vezetett sikerre, és ennek oka nem az ellátásban részesülőt terhelő együttműködési kötelezettség elmulasztása, akkor rehabilitálhatóság esetén részére a rehabilitációs ellátást újból meg kell állapítani.

Tekintettel arra, hogy elfogyott az időm, több javaslatom nincs, de még élni fogok a lehetőséggel a későbbiek során. Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rétvári Bence államtitkár úr reflektál. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg sokakat meglepett a képviselő úr javaslatcsomagja, hiszen képviselő úr egy korábbi időszakban mégiscsak a szociális tárca államtitkára volt, az akkori kormánypárti többség tagja volt, ezekkel a javaslatokkal akkor is élhetett volna. De valahogy úgy látjuk, hogy a szocialista képviselők, amikor ellenzékben vannak, akkor könnyen ígérgetnek, könnyen tesznek javaslatokat, amikor pedig kormányon vannak, akkor meg pont ezzel ellentétesen cselekednek, pont ezzel ellentétes irányú jogszabályokat fogadnak el, elvesznek egyhavi nyugdíjat, elvesznek a pedagógusoktól egyhavi bért, és még folytathatnám, ellenzékből pedig „jobbnál jobb” javaslatokkal próbálnak élni. Tisztelt Képviselő Úr! Itt a parlamentben is már számtalanszor idéztem önt is, meg Szűcs Erikát, egykori vezetőjét, miniszterét és Gyurcsány Ferencet is, hiszen a 2010 előtti években, amikor önök kormányon voltak, számtalanszor mondták, hogy ez a rendszer, amely a korábbiakban működött, egy nem jól működő rendszer. Azt mondták önök, hogy több százezer olyan ember van, aki valamiféle rokkantellátást kap, pedig igazából munkaképes is lenne és igazából dolgoznia kellene.

Csakhogy semmilyen irányba nem tettek lépéseket, sem abba az irányba, hogy akik rokkantellátásban részesülnek és valóban nem tudnak dolgozni, azoknak érezhető mértékben növekedjen a juttatása, sem abba az irányba nem tettek lépéseket, hogy akik munkaképes vagy rehabilitálható állapotban vannak, azok minél inkább munkahelyet tudjanak maguknak választani, és munkabérből tudjanak élni.

(9.30)

Már csak azért sem, mert a munkanélküliség persze ebben az időszakban rekordmagasságokba, 12 százalék környékére emelkedett. Ezzel szemben mi 2010 után azt mondtuk, hogy akinek lehetősége van a fizikai adottságai révén arra, hogy dolgozzon, és ezáltal ne segélyből éljen, hanem munkabérből éljen, ne pár tízezer forintot kapjon valamiféle juttatás formájában, ami általában a szocialistáknak volt a rendszere, hanem akár százezer vagy több százezer forintot keressen munkabérként, akkor inkább ebbe az irányba menjünk.

És ez nem önmagától jön létre, ez nem pusztán jó szándék kérdése, hanem nagyon sok jogszabály-módosítás és többletforrás van mögötte, hiszen a rehabilitációs kártya bevezetésével mégiscsak meg tudtuk többszörözni azoknak az embereknek a számát, akik megváltozott munkaképességűként tudnak dolgozni, és több tízezer embernek tudtunk ezzel segítséget nyújtani. Két okból is: egyrészről, mert a rehabilitációs kártyával elismerjük azt, hogy a munkáltatónak valamiféleképpen egy többlet-odafigyelést jelent az, ha megváltozott munkaképességűt alkalmaz, akár a betanítás keretében, akár a későbbiekben a munkaszerződés kapcsán, éppen ezért ők az általuk fizetett közteherből kedvezményre tarthatnak igényt, másrészről pedig jó gazdaságpolitikával több mint 700 ezerrel növeltük a foglalkoztatottak számát, amiből több tízezer ember megváltozott munkaképességűként foglalkoztatott.

Tehát egyszerre tudtuk a munkáltatót is meg a megváltozott munkaképességű munkavállalót is érdekeltté tenni abban, hogy dolgozzon, így sok tízezer ember kilépett a segélyek világából, és most már munkavállalóként tevékenykedik.

Önök ezt az egész új felépített rendszert meg akarták akadályozni, egyrészről itt a parlamentben nem szavazták meg, utána pedig Alkotmánybírósághoz fordultak. De az az alkotmánybírósági döntés, amit ön itt idézett a felszólalása elején, egyáltalán nem váltotta be azokat a szándékokat, amiket önök mondtak korábban, hogy most az egész rendszert itt eltörlik, az egész rendszert visszamenőlegesen majd megsemmisíti az Alkotmánybíróság, meg tulajdonjogi meg más védelmek okán itt egy visszamenőleges hatályú teljes újraszabályozása lesz a területnek, hanem az Alkotmánybíróság részletszabályokban a jövőre nézve is írt elő jogszabályalkotási feladatot a kormányzat számára. Tehát egyáltalán nem azt az álláspontot osztotta az Alkotmánybíróság, amit önök anno beadványként benyújtottak.

Itt egy rendkívül nehéz feladatot írt viszont elő az Alkotmánybíróság a kormányzat számára, amit egyébként soha senki még Magyarországon  meg lehet, hogy máshol sem  nem tudott megugrani, ugyanis azt kell orvos szakértőnek megállapítania, hogy egy, kettő, három vagy négy évvel ezelőtt valaki mennyire volt munkaképes állapotban.

Ez egy nagyon-nagyon nehéz feladat, éppen ezért többféle javaslattal, többféle egyeztetési körrel a kormányzat ezt folyamatosan tárgyalja, igyekszik előkészíteni, de nyilván egy orvos számára sem könnyű egy ilyen feladatot előírni úgy, hogy azt teljesíteni is tudja, hogy ő most mondja meg, hogy valaki, mondjuk, 2017-ben hány százalékos munkaképességű ember volt. Ezt ők, az orvos szakértők sem tudják egykönnyen bevállalni.

Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, ez a rendszer, amit 2010 után felépítettünk, a megváltozott munkaképességűek számára óriási előnyt jelentett, sokkal többen tudnak dolgozni, sokkal magasabb éppen ezért a havi jövedelmük, és azokról a részletszabályokról, amiket pedig korrigálnunk kell, az egyeztetéseket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) továbbra is folytatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai