Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Elnézést kérek, képviselőtársaim, hogy nem vettem észre, erősen túllépte a képviselő úr az időt.Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sebián-Petrovszki László, a DK képviselője: „Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága Magyarországról szóló jelentéséről” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága nemrég tette közzé a gyermekjogi egyezmény magyarországi alkalmazását vizsgáló jelentését, sajnos kevés jót mondva el hazánkról. Eszerint az utóbbi öt év gyermekjogokat érintő, 200-nál több jogszabályváltozása nem igazán tartja szem előtt a gyerekek mindenekfelett álló érdekét. Súlyos jogsértés például a gyerekek családból anyagi okok miatt történő kiemelése, mégis a szakellátásban élő gyerekek harmadát szegénység miatt szakították el a hatóságok a családjuktól. Az ENSZ-jelentés azt is megállapította, hogy megszűnt a fogvatartási helyek civil kontrollja, mert a hatóságok és a civil jogvédők között évtizedeken át hatályban volt, ezt lehetővé tevő együttműködési megállapodásokat a kormány a civil szervezetek elleni kampány keretében felmondta. Ez a fogvatartottak közül fokozottan veszélyes a gyerekekre nézve, különösen kiszolgáltatottak az e helyen gyakori jogsértéseknek. (Sic!)

Különös hangsúlyt fektet a jelentés a tanuláshoz való jogra mint a társadalmi felemelkedés zálogára. Az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés joga minden szinten sérül a jelentés szerint. Nemzetközi mérések azt mutatják, hogy a magyar iskolarendszer egyre gyengébb eredményeket produkál, ráadásul nem kompenzálja, hanem súlyosbítja a szociokulturális hátrányokat. Ebben fontos szerepet játszik az iskolai szegregáció, ami ellen a kormány nem lép föl, illetve szerepet játszik az egyházi iskolák jelentős finanszírozási előnye az államiakhoz képest. Csökken az érettségizők, a felsőoktatásba jelentkezők, az oda fölvettek száma is, ezzel párhuzamosan pedig a diplomások társadalmi aránya is csökken természetesen.

Rámutat a jelentés a korai lemorzsolódás és a 16 évre csökkentett tankötelezettségi korhatár összefüggésére is. Súlyos hiányosságokról számolt be a jelentés a fogyatékkal élő gyermekek, a gyülekezési jog, a gyermekotthonok, a nevelőszülői hálózat és a gyermekegészségügy területén is.

Elégtelennek tartja az ENSZ-jelentés a kormány intézkedéseit a gyermekeket érő erőszak ellen is. Az erőszaknak sokszor a kisebbségekhez tartozó gyerekek esnek áldozatul, gyakran éppen azért, mert kisebbségekhez tartoznak, ezért éri őket erőszak. Az ő fokozott védelmük különösen fontos lenne, ilyen intézkedéseket azonban a kormány nem tesz, sőt ezen bizottság szerint is éppen azok a csoportok a különösen veszélyeztetettek, amelyek az elmúlt évek során a kormány gyűlöletkeltő kampányainak kiemelt célpontjává váltak, így például az LMBTQ-közösség tagjai és az azokhoz tartozó fiatalkorúak. Különösen az iskolai zaklatásnak és a kiközösítésnek kitett LMBTQ-diákok helyzete romlott a jelentés szerint, ezért az ENSZ külön stratégiaalkotásra szólította fel a kormányt, amely a társadalom felvilágosítására és az áldozatok támogatására, valamint az online zaklatás elleni fellépésre is ki kell hogy térjen.

Az ENSZ-jelentés szerint gyakran éri hátrányos megkülönböztetés a roma gyerekeket, különösen sújtja őket az iskolai kirekesztés, a szegregáció is. Nehezebben jutnak ők színvonalas, teljes értékű oktatáshoz, és amikor ezért már felnőttként kártérítést kapnának, a miniszterelnök mint ingyenélőkre uszítja rájuk a többségi társadalmat.

A menekülők a kormányzati uszítás fő célpontjai és a jogellenes fogvatartás áldozatai is egyben. Határozatlan ideig a tranzitzónában kell maradniuk, mielőtt benyújthatnák menedékkérelmüket. Az ezzel járó erőszaknak több gyerek is volt már áldozata, ráadásul a 14 évesnél idősebb gyereket már nem védi a gyermekvédelmi törvény. Előfordult, hogy a tranzitzónában elválasztottak gyerekeket a szüleiktől, nem engedve nekik, hogy akár a kapott ételt megosszák az éheztetett családtagjaikkal  értik, ugye?

A fent felsorolt példák világosan rámutatnak a szomorú valóságra. Csoda, hogy nem szakad le a plafon, amikor a Fidesz és a kormány arról beszélnek, hogy milyen fontos a család meg a gyermekvállalás. Igen, önöknek addig fontos a gyermek, amíg elhagyja a szülőcsatornát. Ja, hogy nem lesz jövője? Az önöket nem érdekli. Hogy nem fog megfelelő oktatáshoz jutni, és majd közmunkás vagy betanított munkás lehet csak? Az önöket már nem érdekli. Ja, hogy a gyereket minden következmény nélkül lehet éveken át kitenni esetleg lelki, fizikai bántalmazásoknak anélkül, hogy az állam közbelépne? Önöket ez mind nem érdekli, mert  hadd segítsek önöknek  a gyerek nem fontos önöknek!

Tisztelt Ház! Jó volna, ha öt év múlva a legközelebbi jelentés már valamennyi téren jelentős javulásról számolna be, tartok azonban tőle, hogy ez a következő kormány feladata lesz. Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Jobbik soraiban.)