Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport: „Miért nem foglalkozik a kormány az iskolájukba ingázó több tízezer diák problémáival?” címmel. Megadom a szót, ötperces időkeretben.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik mindig is nagyon érzékeny volt a fiatalok problémáira, rendszeresen idehozzuk őket a Ház elé, és a mai felszólalásommal is így szeretnék tenni. Már csak azért is, mert az elmúlt hetekben olyan megkeresést kaptam, amely a fiatalokon belül egy olyan társadalmi csoport problémáira hívja fel a figyelmet, amely problémák méltatlanul el vannak hallgatva, és sajnos nem foglalkozik velük a kormány, pedig igenis szükséges lenne, hogy tegyenek ezen problémák megoldása érdekében. Ez a társadalmi csoport, ezek a diákok, akik bejárnak az iskolájukba, különböző kisebb településekről az általános iskolájukba vagy éppen a középiskolájukba kénytelenek bejárni nap mint nap, ugyanis mondjuk, nem kollégisták, mert nem vették fel őket a kollégiumba, vagy éppen nem szeretnének kollégiumban élni, mert fontos számukra, hogy minden estét a szüleik, a családjuk körében tudjanak tölteni, vagy éppen ott vannak olyan körülmények, ahol tudnak normálisan tanulni. Vannak tehát sok tízezren olyanok, akik nem szeretnének kollégiumba kerülni egy olyan esetben sem, amikor az iskolájuk a saját lakóhelyüktől messzebbre esik. Márpedig önmagában az, hogy ki hova születik, hol lakik, az egy adottság a legtöbb esetben, és hogy attól milyen messze van az a középiskola, ahová ő szeretne járni, az szintén egy olyan adottság, amit annyira nem tud az ember befolyásolni. Valahogy meg kell oldani a bejárást ilyen esetekben is.

Ezeknek a fiataloknak, bizony látni kell, hogy nagyon nagy nehézségeik vannak, naponta többórás utazással kell akár szembenézniük, ami önmagában fárasztó, korábban kell kelniük, mint egy olyan diák, aki az adott városban él, ahová iskolába is jár. Ugye, abban az esetben, ha ott él az illető, akkor átsétál az iskolájába, vagy éppen helyközi járattal elmegy az iskolájába. Ez néhány tíz percet vehet igénybe maximálisan, miközben azok, akik bejárnak távolabbi településekről, ez bizony, mondom még egyszer, akár naponta egy-két órát is igénybe vehet. Korábban kell tehát kelniük, később érnek haza. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy valakinek át kell szállnia, akkor várakoznia kell, télen ez egy elég kegyetlen dolog tud lenni, a hidegben várakozni. Tehát nagyon sok olyan problémával küszködnek ezek a diákok, amikkel nekik szembe kell nézniük, önmagában azért, hogy eljussanak az iskolájukba.

De szintén a levélíró, aki megfogalmazta nekem a problémákat - és nemcsak a saját nevében, hanem nagyon sok diák nevében is beszélt -, elmondta, hogy a menetrendek a legtöbb esetben nem tudják figyelembe venni ezeknek a diákoknak az igényeit. Márpedig iskola után számos olyan dolog lenne számukra foglalkozásként, amiről bizony azért lemaradnak, mert éppen hazafelé elmenne az utolsó buszuk, így aztán azt el kell érni. Nem tudnak elmenni különböző sportedzésekre, különböző szakkörökre, foglalkozásra, ne adj’ isten, a barátaikkal se tudnak egy kis időt tölteni, mert nekik sietniük kell hazafelé.

Láthatjuk tehát, hogy micsoda problémákkal küszködnek ezek a fiatalok, és nagyon fontos lenne, hogy velük is foglalkozzunk. Ha már a kormány úgyis azt hangoztatja, hogy senkit nem hagynak az út szélén, akkor ezt a társadalmi réteget se hagyják, hanem induljon el egy közös gondolkodás, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezeknek a fiataloknak jobb legyen. Merthogy itt egy közös gondolkodásra van szükség, én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komplex, összetett kérdés, itt értelemszerűen akár csak egy busz- és egy vasúti menetrendet figyelembe véve nem lehet olyan menetrendet összeállítani, amely minden ilyen igényt figyelembe tud venni, tudjuk nagyon jól, hogy ilyen menetrend soha nem fog létezni, amely mindenkinek megfelelő, de abban biztos vagyok, hogy lehet a jelenleginél jobb menetrendet összeállítani.

Ehhez nem kellene más, mint például az adott iskoláknak mindig tanév kezdetén a busztársaságokkal, a vasúttársaságokkal egyeztetni, elmondani, hogy hova járnak be hozzájuk fiatalok, milyen igényeknek próbáljanak megfelelni, és biztos vagyok benne, ha kötelező lenne egy ilyen egyeztetést lefolytatni minden érintett iskolának az adott területi, regionális vagy megyei busz- és vasúttársaságokkal, akkor már egy jobb menetrendet lehetne kialakítani.

Fontos lenne például a NAT kapcsán is azon elgondolkodni, hogy mennyire van szükség, és megoldhatóe az, hogy ne legyen szükség nulladik órákra. A nulladik órák önmagukban megterhelők mindenki számára, akikről pedig én a mai felszólalásomban beszélek, a bejárós diákok számára még nagyobb nehézséget okoz. Ilyen esetekben, amikor hét órára be kell érni az iskolába, azért nem kizárt, hogy egy ilyen bejárós diáknak fél öt-ötkor fel kell kelnie, ami egy tizenegynéhány éves fiatalnak nehézséget okoz.

Én tehát arra szeretném biztatni a kormányt, hogy foglalkozzon ezen társadalmi réteg problémáival, induljon el egy közös gondolkodás, és próbáljuk lehetővé tenni, hogy számukra is könnyebbségek szülessenek, egy könnyebb iskolába járási módszert tudjunk kitalálni számukra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)