Felszólalás adatai

Felszólalások:   163-169   169-175   175-180      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselő Úr! A mai napon itt már többször elhangzott az a kifogás, hogy a képviselőknek minden esetben olyan stílust kell alkalmazni a felszólalásuk során, ami megfelel a parlamenti gyakorlatnak. (Szabó Szabolcsnak.) Képviselő úr, jelzem, hogy letelt az ideje, innentől kezdve már csak én beszélhetek. Maradjunk annyiban, hogy figyelmeztetem. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő asszony és képviselő úr nem fogadták el az államtitkári választ. Kérdezem, hogy elfogadja-e azt a Ház. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 113 igen szavazattal, 30 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tordai Bence és Szabó Timea, a Párbeszéd képviselői, interpellációt nyújtottak be az emberi erőforrások miniszteréhez „Ápolási díj: a hitegetésen és a hazugságokon túl mit várhatunk a Fidesz-KDNP-kormánytól?” címmel. Tordai Bence képviselő úr teszi fel a kérdést. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kívülről tudja már, hogy Magyarországon több mint 45 ezer ember ápolja otthon a gyermekét, idős hozzátartozóját napi 24 órában az év 365 napján, szabadság és szünet nélkül. A gazdasági teljesítményére oly büszke Orbán-kormány ezért a munkáért 52 ezer forintot tud juttatni. Szlovákiában 120, Romániában 130, Horvátországban 140 ezer forint az ápolási díj, és ott munkaviszonyként ismerik el ezt a munkát, merthogy az otthonápolás munka. Az egyre erősebb társadalmi mozgalom és az ellenzéki pártok, köztük a Párbeszéd, továbbra is azt követelik, hogy 50 ezer forinttal emeljék meg a havi támogatási összeget minden kategóriában. A pénzügyi lehetőség adott erre, innentől kezdve nem tárgyalásokról kell bullshitelni, hanem cselekedni kell, kellett volna támogatni a Párbeszéd és más pártok költségvetési módosítóját, de még most sem késő.

A Párbeszéd a maga részéről a végsőkig elkötelezett amellett, hogy mérsékelni kell az igazságtalanságokat a magyar társadalomban, csökkenteni kell az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket. A legsürgetőbb a kiszolgáltatottságban, mélyszegénységben élő vagy betegséggel, fogyatékossággal küzdő honfitársaink megsegítése, de ugyanilyen fontos az alulfizetett dolgozók bérének vagy az alacsony nyugdíjaknak az emelése.

(18.00)

Elutasítjuk azt a jobboldali fideszes politikát, ami a felső 1 százaléknak kedvez. Meggyőződésünk és a szociális demokrácia programjának alapja, hogy a 99 százalék érdekében kell dolgozni, a 99 százalék érdekét képviselve kell politizálnunk. Ezért sürgetjük az alapjövedelem bevezetését és ezzel az átlag alatti jövedelmek emelését, az óriáscégek profitjának valódi megadóztatását vagy a milliárdosokra, a fideszes oligarchákra kivetett vagyonadót.

De nemcsak a baloldali értékek, hanem a józan ész is azt diktálja, hogy emberséges és gazdaságos megoldásokat találjunk a társadalmi problémákra. Ma a halmozottan sérült emberek intézményi elhelyezése annyiba kerül, mint a minimálbér nettója. Minden tekintetben kedvezőbb, ha ezt az összeget a betegek otthoni ellátásának biztosítására költi az állam. A környező országokban nem jelenti a háztartás, a család ellehetetlenülését anyagilag, ha tartós beteg él velük. Magyarországon viszont végzetes, ha egy szülő magára marad súlyosan beteg gyermekével.

Anyagi és társadalmi megbecsülést követelünk az otthonápolást végző embereknek, a szeretetteljes törődés lehetőségét az ellátottaknak. Ennek alapvető feltétele az ápolás megfelelő anyagi hátterének biztosítása az állam részéről. Éppen ezért kérem, hogy most már konkrétan válaszoljon a következő kérdésekre: mikor és mennyivel emelik majd az ápolási díjat, és mikor ismerik el munkaviszonyként az otthonápolást? Köszönöm válaszát. (Szórványos taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr és képviselő asszony interpellációs kérdésére Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön itt arról beszél, hogy a Párbeszéd frakciója a végsőkig elkötelezett az ápolási díj kérdésében. Ez egy tiszteletre méltó kijelentés lenne az ön részéről, de nézzen körbe: ha önök ennyire fontos kérdésnek tartják, önökön kívül miért nincs itt senki a Párbeszéd frakciójából? Ha önök végsőkig elkötelezettek, az azt jelenti, hogy ön egyedül képviseli itt ezt az ügyet? Itt azért a kormánypárti frakcióból elég sokan itt vagyunk, és elég sokan fontosnak tartjuk ezt a kérdést is, mint a többit is. Az önök frakciójából önön kívül senki nem jött be ennek a napirendi pontnak a vitájára.Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérdezi, hogy fogjuk-e emelni. Azért hitelesebb a mi igen válaszunk erre, mint ha, mondjuk, az önnek jobb kéz felé lévő erőket kérdezné, mert mi az előző négy évben is emeltük. Az előző négy esztendőben is emeltük az ápolási díjat, és a következő négy esztendőben is növelni fogjuk. Az adja meg ennek a hitelességét, hogy már tettek, konkrét jogszabály-módosítások és költségvetési többletek vannak emögött.

Ahogy ma már nagyon sokszor elhangzott, de önnek is szívesen elismétlem: a nyár folyamán számtalan szervezettel egyeztettünk, talán egy tucatnyi szervezet is van, akikkel az ápolási díj kérdését megvitattuk. Ennek nyomán létre fog jönni egy komplex, nemcsak az ápolási díj mértékére vonatkozó, hanem egy összetettebb előterjesztés, erről a kormány az ősz folyamán fog dönteni, és még az idei évben mindenki látni és tudni fogja, hogy a következő évben hogyan fog növekedni az ápolási díj mértéke. Az is lehet, hogy a kormány nemcsak egy, hanem több évre vonatkozó döntést is hoz, de lehet, hogy majd a következő esztendőben határozza meg. De mindenképpen az ősz folyamán a döntés ezzel kapcsolatban megszületik.

Az is fontos, amit ön mondott, hogy nemcsak az ápolási díj lényeges itt, hanem a különböző, egyébként más jellegű viszonyhoz, egy munkajogviszonyhoz hasonló kedvezmény is. Ezért vezettük be a nyugdíjtöbbletet, az 50 ezer forintos nyugdíjtöbbletet, mert nyilván így nem ér el olyan magas jövedelmet a család, mivel az egyik családtag otthon van általában a gyermekkel. Ezért van ez a többlet. Ezért vezettük be az egészségbiztosítási jogosultságot, ezért vezettük be, hogy szolgálati időnek számít az otthonápolással eltöltött idő, hogy pontosan a későbbi nyugdíj és egyéb következményei is hasonlatosak legyenek az otthonápolási díjban eltöltött időnek ahhoz képest, ha valaki munkaviszonyban van.

Azt pedig teljes mértékben elutasítom, tisztelt képviselő úr, hogy ne emelkedett volna az elmúlt négy évben ez az összeg. Ön is tudja, az elmúlt négy esztendőben, 2014-től a legsúlyosabb egészségi állapotú személyek esetében 63 százalékos emelést hajtottunk végre, és a következő években ezt szeretnénk folytatni.

Ön azt mondta, hogy nem az óriáscégeknek kell kedvezni. Ha van olyan kormányzat, amely igyekezett az óriáscégek luxusprofitját csökkenteni és ezt a pénzt a magyar családoknak adni, akkor az pontosan a Fidesz-KDNP-kormány. Mert mi kiket adóztattunk meg, és kinek adtunk adókedvezményt, tisztelt képviselő úr? Megadóztattuk a bankokat, a biztosítótársaságokat, megadóztattuk a nagy kereskedelmi láncokat, megadóztattuk az energetikai cégeket és a közműcégeket. Ezzel kezdtük a kormányzásunkat.

A gazdasági válságból való kilábalás módját abban véltük fölfedezni, és az elmúlt nyolc esztendő tényei minket igazolnak, hogy a nagy nemzetközi vállalatok is elkezdtek Magyarországon adót fizetni. Pereskedtek is, nagyon sok helyen próbálkoztak ezzel, mind a mai napig próbálkoznak. Ezt adócsökkentések formájában ellentételeztük a költségvetés másik oldalán, amit a multiktól beszedtünk, azt például családi adókedvezményben a családoknak odaadtuk. Ezért van az, hogy családtámogatásokra a jövő évi költségvetés már több mint 2000 milliárd forinttal számol, míg 2010-ben az elfogadott költségvetés akkor 1000 milliárd forintnál is kisebb összeggel számolt.

Azt tehát, amit mi a nagy nemzetközi multicégektől elvettünk, nemcsak az ápolási díj többletére tudtuk fordítani, hanem minden magyar család adóterheinek csökkentésére és a családtámogatások növelésére.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem az interpelláló képviselő hölgy és úr közül Tordai Bencét, hogy elfogadják-e az államtitkár úr válaszát.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Maradjunk a tényeknél! Önök az embereket adóztatják meg. Növelték a kis- és közepes keresetűek jövedelemadóját, növelték a biztosítási adóval is például az emberek terheit. És ahol önök úgy gondolják, hogy megadóztatták a multicégeket, ott az történt, hogy a 19 százalékos adókulcs 5 százalékos effektív kulcsra csökkent, a bankok pedig 700 milliárdos történelmi csúcsra növelték az extraprofitjukat. Ennyit erről. Tehát, hogy kiket támogatnak önök az emberek helyett, azt nagyon jól látjuk. Maguk a gazdasági nagytőkét szolgálják ki, maguk a felső 1 százalékot szolgálják ki, és nem jut a 99 százaléknak, nem jut még a legnehezebb sorban élőknek sem.Majd a válaszát akkor fogom elfogadni, ha november 30-án azt mondja, hogy megvan az elfogadott törvény, és jövőre 50 ezer forinttal magasabb lesz az ápolási díj. Addig a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint hallhattuk, képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Ezért kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 111 igen szavazattal, 30 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Salacz László képviselő úr, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez: „Milyen érdekeket szolgál a Sargentini-jelentés?” címmel. Salacz László képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   163-169   169-175   175-180      Ülésnap adatai