Felszólalás adatai

Felszólalások:   87-92   93-99   99-105      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Korózs Lajos, a Magyar Szocialista Párt képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Hazudik az államtitkár?” címmel. Korózs Lajos képviselő urat illeti a szó.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Rétvári államtitkár úr nagy plénum előtt a kórházi várólisták kapcsán azt említette, hogy dicséretesen csökken a sorban állók létszáma, és meg is nevezte nagy plénum előtt, hogy mintegy 28 ezer ember vár különböző műtétekre. Ugyanakkor fölmenve az illetékes honlapra, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapjára, abból kiderül, hogy mintegy 36 ezer ember vár valamilyen műtétre. Ebből a statisztikából az is kiderül, hogy a szürkehályogműtétre, ahogy államtitkár úr említette, mintegy 45 napot kell várni, ugyanakkor, ha megnézzük ezt a statisztikát, akkor kiderül, hogy átlagosan 87 napot kell várni, de van ettől elrettentőbb adat is. Az Észak-Alföldön 199 napot kell egy egyszerű műtétre várni. Térdprotézisre, azt mondja államtitkár úr, hogy 137 nap a várakozási idő, ugyanakkor ezen a honlapon mi azt látjuk, hogy 340 nap, majdnem háromszorosa a várakozási idő, mint amennyit az államtitkár úr állít. Nálunk, Észak-Magyarországon ez az idő 571 nap, majdnem négyszerese annak, mint amit az államtitkár úr állít.

Csípőprotézisre azt mondja, államtitkár úr, hogy 104 napot kell várni, ugyanakkor én azt látom, hogy 279 nap az átlagos várakozási idő. Ez is majdnem háromszorosa annak, mint amennyit ő állított. Egy komolyabb ortopédiai nagyműtétre pedig azt mondták itt a statisztikákban, hogy 400 napot kell várni, ugyanakkor az látszik, hogy Dél-Dunántúlon pedig 792 napot.

Kérdezem államtitkár urat: mi az igazság? Hogy lehet, hogy ekkora nagy a különbség az olvasott statisztika, a működtetett honlap és az államtitkári válasz között? Azt látjuk, hogy nagyon sokan kénytelenek elmenni a magánszférába, a magánrendelésekre, és olyan intézményekben elvégeztetni a műtéteket, amelyek lényegesen rövidebb határidő alatt teszik ezt meg. De azért ám keményen fizetni kell!

Ha tehát csökkennének a várólisták, az nemcsak azért van, mert jól dolgozik az állami ellátórendszer, hanem azért, mert nagyon sok ember nem győzi kivárni a sorát. Egy egyszerű képdiagnosztikai vizsgálatért 20 és 50 ezer forint között kell a piacon fizetni, egy egyszerű műtétért 300 és 400 ezer forint között kell fizetni, egy bonyolultabb műtétért bizony 800 ezer forintot és 1,2 millió forintot is elkérnek. Ez vár a magyar emberekre, úgy látjuk. Ez lesz a jövő egészségügye.

Még egyszer kérdezem az államtitkár urat: hogy lehet az, hogy ön teljesen más számokat használ, mint az erre hivatott intézmény honlapján olvasható és a nagyközönség számára hozzáférhető? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Korózs képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence állam-titkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha teljes hosszában tette volna föl a kérdését, hogy hazudik-e a Gyurcsány-kormány egykori szocialista államtitkára, amikor az alábbiakat állítja, amiket ön itt felsorolt, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy igen, hiszen nem állít valósat akkor, amikor alapfogalmakat kever össze. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Gyurcsány Ferenc, az önök miniszterelnöke mondta, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este. Ön ezt csak kiegészíti államtitkárként, úgy látom, a délutánnal. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.)Önöknek a várólisták kapcsán két irányuk volt, két irányba léptek. Egyrészről nem hoztak létre országos, interneten is követhető elektronikus várólista-nyilvántartást (Gréczy Zsolt: Nem volt rá szükség.); pontosan azért, hogy ne legyen ez átlátható, hogy nem ne legyen az a rendszer, hogy aki bejelentkezik, az kerül sorra, és szépen időrendben, illetőleg nyilvánvalóan az eset súlyosságát orvosi szempontok alapján figyelembe véve alakuljon ki a sorrend és ez ne legyen átlátható.

Meghagyták az intézményekben vezetett kis kockás füzetek rendszerét. Másrészről pedig a vizitdíj és a kórházi napidíj volt az, amivel önök a várólistát csökkenteni akarták. Azzal próbálták távol tartani az embereket, hogy fizetőssé akarták tenni az egészségügyet.

Hogy a matematika nem az erőssége, azt az elmúlt napokban megtapasztaltuk, tisztelt képviselő úr, hiszen ön azt állította, hogy soha nem voltak olyan hosszúak a várólisták, mint amilyenek most. Eszerint ön azt állítja, hogy most, amikor 28 ezren szerepelnek körülbelül a várólistákon, a 28 ezer magasabb szám, mint a 70 ezer; ugyanis 70 ezren szerepeltek akkor, amikor a várólista-nyilvántartás létrejött, miután önök befejezték a kormányzás lehetőségét; 71 903-an, egész konkrétan, október elsején pedig 28 361-en voltak ezen a várólistán.

Hogy ön hol csúsztat, tisztelt képviselő úr? Mivel úgy látom, hogy ezt a számok nyelvén, az alapműveletekkel nehéz önnek elmagyarázni, egy szöveges feladattal próbálom önnek elmondani, hogy miben csúsztat ön, amikor magasabb számot mond ennél. Ha ön bemegy egy boltba, a kosarába teszi azokat a dolgokat, amiket meg akar vásárolni, és beáll a sorba, akkor ön előtt állnak hárman. Mi azt mondjuk, hogy hárman állnak ön előtt. Ön a negyedik, az, aki sorra fog kerülni. De ön meg azt mondja, hogy a boltban bóklásznak az emberek a polcok között még hárman. Tehát igazából a potenciális fizetők száma hat, így ön a hetedik, ezért mond ön magasabb számot, tisztelt képviselő úr.

Ugyanis az a különbség a várólista és az intézményi előjegyzési lista között, hogy a várólista azokat a betegeket tartalmazza, akiknek már konkrétan van egy időpontjuk, amikor őket megműtik, ön pedig hozzászámít olyan 8 ezer embert, aki nem a legkorábbi időpontot választja a műtétre.

(15.40)

Általában azért, mert egy másik beavatkozást előtte elvégeznek, mert több beavatkozásra van szükség, és lesz majd neki egy második vagy harmadik műtéte is, ami majd később lesz, de arra még nem kéri a legkorábbi időpontot, csak jelzi, hogy neki a későbbiekben ilyen második vagy harmadik beavatkozásra is lesz szüksége. Ez az, amivel ön torzít, tisztelt képviselő úr, illetőleg azzal, hogy nyilvánvalóan látható, hogy a tervezett beavatkozási időpont általában mindig későbbi, mint a tényleges. Az emberek hamarabb kerülnek a várólistán sorra, mint amikorra a regisztrációkor beiratkoznak.

Így érdemesebb a lezárt éveket és féléveket nézni, tisztelt képviselő úr, és érdemesebb azokat összehasonlítani. Ezt megpróbálom gyorsan megtenni. Szürkehályogműtétnél lezárt 2012-es évben 90 nap volt a várakozási idő, ’17-ben 45 nap, ’18, idei év első félévében 46 nap. Ez közel felére történő csökkenés. Térdprotézis esetében ’12-ben, amikor bevezettük, a teljes évben 241 nap volt a várakozási idő, tavaly 137, az idei év első félévében 123 nap. Ez is a megfeleződését jelenti. Csípőprotézis-műtét esetében 180 nap volt a várólistarendszer indításakor, ez a tavalyi évre, 2017-re 104 napra csökkent, az idei év első félévében pedig 86 napra csökkent. (Az elnök csenget.) Itt kevesebb mint felére csökkent a várakozás, és azt is bevezettük, hogy ha egyik kórházban rövidebb, a másikban hosszabb a várakozási idő, akkor 10 százalékát a költségeknek az utazás költségeire lehet fordítani, ha valaki máshol, nem a saját megyéjében, egy szomszéd megyében gyorsabban kerül sorra. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Államtitkár úr, bocsásson meg, a türelmem végtelen, de a házszabály köt engem, államtitkár úr. Kérdezem Korózs Lajos képviselő urat, elfogadjae az államtitkári választ.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Hát, most sem mondott igazat. Tízparancsolat 8. pontja: államtitkár úr, tanulmányozza, legyen olyan kedves tanulmányozni. Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogadta el a képviselő úr az államtitkári választ. Kérdezem, elfogadják-e. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 112 igen szavazattal, 26 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Oláh Lajos képviselő úr, a DK képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Miért veszik semmibe a magyar nőket?” címmel. Oláh Lajos képviselő urat illeti a szó.

Felszólalások:   87-92   93-99   99-105      Ülésnap adatai