Felszólalás adatai

Felszólalások:   89-114   115-140   141-186      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, L. Simon László képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/13658. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Orbán Balázs úrnak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Királydomb a középkorban éppoly fontos szerepet töltött be a magyar állam életében, mint most a Kossuth Lajos téren álló Országház épülete, ahol mi magunk is vagyunk. A nemzet múltja szempontjából kiemelt fontosságú helyszín megőrzése, az emlékek ápolása ebből kifolyólag kifejezetten indokolt, és ennek oly módon tudunk leginkább eleget tenni, hogy az Országgyűlés a rákosmezei Királydombot nemzeti emlékhelyként ismeri el. Mi ebben a törvényjavaslatban erre tennénk javaslatot.A kormány elkötelezett híve annak, hogy a történelmi értékek fennmaradása fontos az utókor számára. Ezt a célt szolgálta az a jogszabály-módosítás is, amely még 2011-ben az emlékhelyek szabályozását átláthatóvá tette, és amellyel a következő három kategóriába tudja a jogalkotó sorolni azokat. Történelmi emlékhely kategóriában 52 darab helyszínről van szó; a nemzeti emlékhely kategóriában 19 darabot tart számon a szabályozás, és harmadik kategóriaként jelölte meg a jogalkotó a kiemelt nemzeti emlékhelyet. Jelenleg egyetlen ilyen helyszínt ismer a törvény, az Országházat és a környékét.

E közül a három kategória közül a nemzeti emlékhelyek olyan, a magyar nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszínek, amelyek a magyar nemzet, illetőleg a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bírnak, továbbá amelyek országos jelentőségű állami megemlékezés színhelyei lehetnek.

A szabályozás értelmében az Országgyűlés törvénnyel nyilváníthat egy helyszínt nemzeti emlékhellyé. E címet olyan helyszínek érdemlik ki, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hozzájuk ellátogatók számára megtapasztalhatóvá tegyék a magyar történelem sorsfordító eseményeit, tragédiáit, egyben dicső pillanatait is.

A nemzeti emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele olyan közérdek, amelynek megvalósításában egyaránt közreműködnek az állami és önkormányzati szervek, a vallási közösségek, az egyházi jogi személyek, a civil és egyéb szervezetek, illetőleg a természetes személyek is. A védelem kiterjed a nemzeti emlékhely méltóságának megőrzésére, a méltó megemlékezés feltételeinek biztosítására, az emlékhely történelmileg hiteles, egységes arculatának, és ha ilyenről szó van, akkor műemléki megjelenésének fenntartására és biztosítására, továbbá az ezek érdekében végzett fejlesztés-beruházás megvalósításának elősegítésére.

A történelem fennmaradásán és az emlékezeten kívül további célokat is szolgálhatnak ezek a nemzeti emlékhelyek, így Magyarország nemzeti és állami ünnepein és a nemzeti emlékhely szempontjából kiemelkedő alkalmakkor szervezett, országos jelentőségű állami megemlékezés idején ünnepi célra, az állami vezetők vagy a nemzeti emlékhely tulajdonosa által meghatározott rendezvény idején protokolláris célra, a nemzeti emlékhelyet felkereső turisták látogatásakor idegenforgalmi célra, és az előzőekben felsoroltakon kívül köznapi célra használhatóak. Alátámasztva azt a tényt, hogy a rákosmezei Királydomb meghatározó jelentőséggel bíró helyszíne történelmünknek, engedjék meg, hogy néhány gondolattal felidézzem az ehhez a helyszínhez kötődő eseményeket!

Először is, a középkori magyar királyság országgyűléseinek hagyományos színhelyét jelentő Rákosmező kiemelt jelentőséggel bírt Magyarország alkotmányos parlamentarizmustörténetében; dokumentáltan összesen 35 országgyűlést tartottak a Királydombon.

A Rákos mezeje a XIII. század második felétől kezdve színhelyéül szolgált az országos gyűléseknek, elsősorban királyválasztás, hadra kelés céljából, így a terület politikai értelemben vitathatatlanul az ország egyik középpontját jelentette.

Noha a források említenek Bácsra, Budára, Esztergomba, Hatvanba, Szegedre, Tolnába hirdetett gyűlést is, az 1526 előtti gyakorlat szerint leginkább Rákosmezőn tartottak országos tanácskozásokat, például itt választották királlyá IV. Kun Lászlót 1277-ben.

Rákos mezejének a magyar alkotmányos és parlamentáris fejlődésben játszott szerepe a XV. század végén mutatkozott meg igazán, amikor is a rákosmezei diéta vált azzá az állandósult rendi országgyűléssé, ahol a köznemesség személyes jelenlétével születtek meg az országos jelentőségű döntések.

Tudomásom szerint az utolsó rákosmezei országgyűlést 1540-ben tartották, Magyarország három részre szakadásának idején, illetőleg ezt követően már nem a Királydomb volt a magyar diéták helyszíne.

Rákos mezeje és a Királydomb azonban a későbbi évszázadok emlékezetében a magyar nemzeti szuverenitás és a népképviselet szimbólumává vált. A régi magyar országgyűlések helyszínének méltó módon történő megjelölése már a XIX. század első felében, a reformkorban is felmerült Boráros János, Pest város egykori főbírójának szorgalmazása nyomán. A Rákosmezőre tervezett emlékmű ügye ezt követően a XX. században többször is előkerült, azonban az emlékhely megfelelő megjelölésére a szocializmus idején nem kerülhetett sor.

Jelen pillanatban a magyar történelem e sorsfordító tanácskozásainak helyszínét, a Királydombot a kollektív feledés veszélye fenyegeti. Amit egykor Királydombként emlegettek, ma a főváros X. kerületében a Nagyicce utca, a Pilisi utca és a Dorogi utca által határolt területen helyezkedik el. A földrajzi kiemelkedés nyugati oldala mára lakóházakkal beépült, ugyanakkor a magaslatnak, tehát a dombnak a keleti része jelenleg is szabadon megközelíthető terület, így a nemzeti emlékhely funkciójának betöltésére alkalmas.

Számunkra kiemelt fontosságú a nemzeti összetartozás, éppen ezért a nemzeti múlt és az ehhez tartozó kiemelt fontosságú helyszínek megőrzése, annak a magyarság emlékezetében történő felelevenítése is kulcsfontosságú. Az elhangzottakra tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánítását. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Orbán Balázs államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vinnai Győző képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van abban valami sorsszerű, hogy a nemzeti összetartozás évében, vagyis 2020-ban kerül elénk ez a törvényjavaslat, amely nemzeti emlékhellyé nyilvánítaná vagy reményeim szerint nyilvánítja majd a rákosmezei Királydombot. (15.30)

Igen, mert a magyarság történelmében kiemelkedően fontos szerepet játszott. Úgy, ahogy államtitkár úr mondta, dokumentáltan 35 országgyűlést tartottak itt, de nem is a szám a lényeges, hanem az a rendiség, alkotmányosság, az a szellemiség, amely már az Árpád-korban megjelent, ugye, IV. Kun Lászlónál a XIII. században. De leginkább a XIV. és XV. században, egészen a török hódoltságig, hogy itt a köznemesség személyesen jelenhetett meg, és itt választották meg Károly Róbertet 1308-ban, aki után példátlan gazdasági fejlődés, komoly központihatalom-erősödés, belső rend, külső hódítás következett, hiszen ekkor több tenger mosta az ország partjait az ő uralkodása és fia, Nagy Lajos uralkodása alatt. Tehát az a büszkeség, ami akkor azt jelentette, hogy Közép-Európában, de egyáltalán Európában mit jelentett a magyar birodalom.

És még inkább Mátyás idején, hiszen hallottuk államtitkár úrtól, hogy 1458-ban Mátyást itt választották meg, és ugye, mindannyian emlékezünk a történelemkönyvekből legalább azokra a mondatokra, amelyek azt mutatják, hogy Európa legprosperálóbb országa volt, és mennyit áldozott Mátyás a kultúrára, a reneszánsz kultúrát behozta ebbe az országba.

És hát ott van a rákosi végzés 1505-ben, amikor a rendek kimondták azt, hogy idegen uralkodóházból királyt nem lehet hozni. Ez is tulajdonképpen az ő érdekeiket is jelentette, hát, a rendi monarchia így működött, a rendek érdekei jelentek meg. De azt kell hogy mondjam, hogy egészen a török hódoltságig a rendi országgyűlések megvédték az országot, és az alkotmányosságnak, a középkori alkotmányosságnak a fontos színterei voltak.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy másik mozzanatra is utaljak, amely mutatja, hogy nemzeti emlékhellyé nyilvánítjuk. Itt engedjék meg nekem, bár államtitkár úr utalt rá, hogy 19  ugye, jól emlékszem? , 19 nemzeti emlékhely van: többek között az Országház környéke, a Várnegyed, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete és a Múzeumkert, a Hősök tere. De ne csak budapestieket mondjunk, szeretnék néhány vidékit is megemlíteni: Debrecenben a Református Nagytemplom és Kollégium; a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, ugye, létünk nagy traumája Mohács, ahogy szoktuk mondani; vagy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, ahol az eredetiségünk jelenik meg; az egri vár, Dobó esküjére mindenki emlékszik e Ház falai között, hogy a várat nem adja föl, nincs az a pénz, amiért feladná. És hát, hadd említsem meg Nyíregyháza és környéke képviselőjeként, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként: a Máriapócs Nemzeti Kegyhely is ott szerepel a nemzeti emlékhelyek között 19. sorszámmal.

Visszatérve, említettem, hogy még egy gondolatot szeretnék önöknek elmondani, ez pedig az, hogy ki kezdeményezte, és a kormány hogyan reagált erre. Egy civil szervezet indította el ezt a kezdeményezést, a Magyar Patrióták Közössége, hogy becsüljük meg nemzeti emlékhelyeinket, és nem most kezdődött ez, hallottuk államtitkár úrtól, hogy a XIX. század első felében volt már erre kezdeményezés: Boráros János, Pest akkori főbírója kezdeményezte, és elbukott. Majd a XX. században többször előkerült, de a szocializmus megakadályozta. Ott nem a nemzeti emlékezet, a múlt volt fontos, hanem az a jövő, amely nem vezetett sehová, amelyről 1989-ben, tudjuk, hogy a történelem kimondta az ítéletet, hogy ilyen finoman fogalmazzak. Tehát a XX. században nem volt szokás, főleg a második felében, főleg 1949 és 1989 között emlékezni a dicső múltunkra, pláne nem a rendekre és a középkorra meg királyokra.

Képzeljék el, engedjék meg, hogy zárójelben elmondjam önöknek, hogy én Királytelken születtem, ami Nyírtelek lett, mert Rákosi 1950-ben azt mondta, hogy hogy lehet ilyen település Magyarországon! 1950-et írtunk, ugye, Rákosi főtitkár és miniszterelnök is egy személyben, ’49-ben jött a fordulat, sztálini alkotmány, ismerjük a történelemből, és azt mondja, hogy Királytelek, el kell venni ezt a nevet! Hát, ilyenek voltak! Ilyen volt a szocializmus diktatúraarca, és így lett Nyírtelek 1950-től, mert 1950-ig Nyíregyházához tartozott Királytelekpuszta néven, és ott bokortanyák voltak; szerintem alelnök úr is tudja, hogy milyen bokortanyák vannak még a mai nap is, sőt hungarikumnak is tekinthetők.

Visszatérve, zárójel bezárva, hogy kezdeményezések voltak, de elbuktak, pedig a Királydomb, a rákosmezei Királydomb a nemzeti szuverenitás és a népképviselet szimbólumává vált.

Azt gondolom, és remélem, az ellenzéki pártok képviselői is így látják, hogy ez egy valódi nemzeti ügy, hogy történelmünknek e fontos helyszíne megfelelő helyre kerüljön, és támogatni fogják ezt az előterjesztést.

A Magyar Patrióták Közössége megkereste a parlament elnökét, a kormányt, a kőbányai önkormányzatot  hiszen, ahogy hallottuk, hogy milyen utcák határolják a X. kerületben, a kőbányai önkormányzathoz tartozik ez a terület , és ez az összefogás, és az, hogy a kormány ilyen gyorsan reagált erre a kezdeményezésre, és benyújtotta ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Háznak, mutatja azt, hogy az alulról jövő, vagy inkább azt mondom, hogy civil kezdeményezéseket is tudjuk támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! E nélkül az előterjesztés nélkül a sorsfordító tanácskozások helyszínét a kollektív feledés és a beépítés veszélye fenyegetné vagy fenyegette volna. Történelmi örökségünkkel nem lehet így bánni, ezért örülök ennek az előterjesztésnek, örülök, hogy egy civil szervezet javasolta, örülök, hogy összefogtak a témában, és a kormány támogatta, hogy Semjén Zsolt és Gulyás Gergely miniszterelnök-helyettes úr és miniszter úr előterjesztésében idekerült a Ház elé.

A Fidesz-frakció támogatja a törvényjavaslatot, valószínűnek tartom, hogy a KDNP is, bár itt a vezérszónok most fog szólni, és remélem, hogy a többi frakció is erre az álláspontra helyezkedik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Vinnai Győző képviselő úr. Most megadom a szót Steinmetz Ádám képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő előterjesztés a kulturális örökség védelméről szóló hatályos törvényünket akként módosítaná, hogy a rákosmezei Királydombot is a nemzeti emlékhelyeket megillető védelemben részesítsük. Ahogy a törvény fogalmaz, a nemzeti emlékhely a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín. Hát, ha valami, akkor a rákosmezei Királydomb valóban ilyen, hisz, ahogy már hallhattuk, évszázadokon keresztül országgyűlések helyszínéül szolgált, még királyválasztás helyszínéül is, az országot érintő döntéseket a rendek itt hozták. Szükséges tehát, hogy ez valóban méltó megemlékezés színhelye legyen a jövőben. Ez a védelem kiterjed a nemzeti emlékhely méltóságának megőrzésére és az ezek érdekében végzett fejlesztés, beruházás megvalósításának elősegítésére, ahogy fogalmaz a törvény; a miniszter pedig, szintén a törvény szerint, a nemzeti emlékhely fenntartható használatának elősegítése érdekében támogatási szerződést köt.

Tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy a törvényben lefektetett előírásokon kívül még milyen konkrét fejlődéseket, beruházásokat kívánnak az emlékhely méltóságának megőrzése érdekében tenni, mit fog tartalmazni ez a támogatási szerződés. Nagyon megköszönném, ha válaszolna erre, hiszen nem hangzott el eddig, de ez az ingatlan jelenleg Budapest főváros X. kerületének, kőbánya önkormányzatának tulajdonában áll, és bár az önkormányzat vezetősége tudomásom szerint támogatja ennek a területnek a védelmét, nemzeti emlékhellyé nyilvánítását, azért szeretnénk tudni, hogy milyen tervei vannak a minisztériumnak, a miniszternek a fejlesztésekkel, beruházásokkal kapcsolatban.

(15.40)

Rátérve azért az általános indokolásra is, itt Vinnai Győző országgyűlési képviselőtársam idézett belőle, és a szabályozást, a nemzeti emlékhellyé nyilvánítást alátámasztva az általános indokolásból kiemelte, hogy ezt a területet a beépítés veszélye fenyegeti. Információim szerint az ingatlan, a terület tulajdonosának, a X. kerület önkormányzatának nincsen ilyen szándéka. Nem tudom, hogy önöknek vane esetleg ezzel ellentétes információjuk, mert akkor azt legyenek kedvesek megosztani.

És ha már az általános indokolásnál tartunk  és most nagyon nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, hogy figyeljen arra, amit mondok , ön is felolvasta, hogy a kulturális örökségeink milyen besorolást kaptak. Három besorolást láthatunk a törvény mellékletében. Külön besorolást kap a kiemelt nemzeti emlékhely  azért nem beszélek többes számban, mert egy ilyen van jelen pillanatban, az Országház és közvetlen környezete , valamint a nemzeti emlékhelyek, az a jelenleg 19 és a rákosmezei Királydombbal reményeink szerint majd 20 nemzeti emlékhely, amit a törvény itt fölsorol. Nem véletlenül külön sorolja ezt föl és megkülönböztető módon sorolja föl, hiszen más előírások vonatkoznak a nemzeti emlékhelyekre és a kiemelt nemzeti emlékhelyre.

Azzal szemben, hogy a jogszabály címe és egyben célja a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánítása, az általános indokolásban azt láthatjuk  és most idézem, államtitkár úr - „A kiemelt nemzeti emlékhely funkciójának betöltésére legyen alkalmas ez az ingatlan, és időszerű a Királydomb kiemelt nemzeti emlékhellyé nyilvánítása.” Én értem, hogy a magyar nyelvben a „kiemelt” egy fokozó jelző, és próbáljuk azt alátámasztani, hogy mennyire fontos, mennyire kiemelten fontos ez a cél, de rendkívül megtévesztő és ellentmondásos az általános indokolásban használt terminológia. Engedjék meg, hogy elmondjam, most nem a jogász vagy az ellenzéki politikus szól elsősorban belőlem, hanem a jogszabályt olvasó és erre a vitára konstruktívan felkészülő országgyűlési képviselő. Arra kérem önt, államtitkár úr, mint előterjesztőt, hogy teremtse meg az összhangot a törvény címe és célja, valamint az általános indokolásban foglaltak között, mert itt ellentmondás tapasztalható, és úgy gondolom, hogy ez félreértésre adhat okot.

Végezetül azt gondolom, hogy a rákosmezei Királydomb valóban méltó erre a védelemre, méltó arra, hogy a Hősök tere, a szigetvári vár, az egri vár vagy a somogyvári bencés apátság romjai mellett szintén megkapja ezt a védettséget, a nemzeti emlékhellyé nyilvánítást. Úgyhogy erre tekintettel a Jobbik-frakciónak e törvényjavaslat támogatását fogom javasolni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Steinmetz Ádám képviselő úr. Most megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar fogalmazott így, és azt gondolom, hogy csatlakozhatunk ehhez mindannyian. Mindannyiunknak az a küldetése, az a feladata itt, az Országházban is és talán a mindennapi életben is, hogy a tisztelet kultúráját honosítsuk meg az országban és a nemzet életében és a hétköznapi életben is, azt gondolom, hogy ez kötelez bennünket.A tisztelet kultúrája jelenti egy közösségnek, egy társadalomnak, a magyar nemzetnek is a megmaradást és a jövendőt, fogalmazhatunk úgy is, hogy a nemzeti jövőt, a nemzeti jövendőt is. A KDNP számára fundamentális érték a nemzet múltja, a nemzet történelme és a nemzet kultúrája. Ezért ezzel a tisztelettel kell fordulnunk a történelmünkhöz, nemzeti kultúránkhoz, értékeinkhez és hagyományainkhoz.

A tisztelet kultúrája persze nem pusztán egy szép eszme, nem pusztán szép szavakat jelent, nem szép beszédeket jelent, hanem cselekvést. Engedjék meg képviselőtársaim, hadd fogalmazzak úgy, hogy egy törvény előterjesztése, egy törvény megvitatása és egy törvény elfogadása is jelent, jelenthet cselekvést, tettet. A törvényalkotás is cselekvés, hiszen nekünk ez a feladatunk, ez a hivatásunk, mondhatnám nagy szóval: ez a küldetésünk, tehát most tudunk tenni, tudunk cselekedni annak érdekében, hogy erről a tiszteletről, amiről beszéltem, így is meg tudjunk emlékezni. A nemzeti kultúra, a nemzeti örökségünk, értékeink megvédésére irányuló cselekvés, amelynek részesei vagyunk, részesei lehetünk.

Engedjék meg, hogy néhány szót én is hadd szóljak a törvényjavaslat lényegéről, bár már az előttem szólók ezt nyilvánvalóan egészen konkrétan megtették. Én a fenti kontextusba szeretném, vagy kellene hogy beleállítsuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot is, hogy milyen történelmi tények támasztják alá ezt a törvényjavaslatot. Amint az előttem szólók is említették, országos gyűlések, országgyűlések, királyválasztások helyszíne, és ahogyan nagyon pontosan fogalmaz, ha jól emlékszem, egy 1789-ben megfogalmazott szófordulat, hogy az ország közepe, tehát szimbolikus hely, szimbolikus helyszínné vált a rákosmezei Királydomb. Szimbolikus helyszín ma is, a XXI. században, ezért illő és ezért méltó, hogy nemzeti emlékhellyé nyilvánítsa az Országgyűlés ezt a helyszínt, ahol mint említettem, országgyűlések zajlottak, királyválasztás történt több esetben is, az ország közepévé vált szimbolikus értelemben is, illetve tudjuk azt, hogy a magyarországi alkotmány és parlamentarizmus történetében is meghatározó helyszínné vált a már hallott több évszázadon keresztül ez a helyszín a magyar nemzet számára.

Azért is fontos ez az előterjesztés, a törvényjavaslat, mert mint ahogy többen említették, többször előfordult már a kezdeményezés, hogy ezt a helyszínt egy fontos szimbolikus helyszínné tegyék. Ezek a próbálkozások, ezek a kezdeményezések elbuktak vagy elhaltak vagy nem valósulhattak meg különböző okoknál fogva. Azt gondolom, hogy itt a történelmi pillanat, ahogy szoktuk mondani, itt a kairosz, a kegyelmi idő, amikor van rá idő, van rá lehetőség, talán van rá konszenzus, nemzeti megegyezés, nemzeti közmegegyezés, hogy ezt a helyszínt végre illő és méltó módon a nemzeti emlékhelyek közé, a törvény mellékletében a 19. helyszín után a 20. helyszínként nemzeti emlékhellyé nyilvánítsa az Országgyűlés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretnék emlékeztetni arra, hogy a ma is hatályos törvényünk az államnak feladatokat, felelősséget ad annak érdekében, hogy ez a nemzeti emlékhely valóban méltó nemzeti emlékhely legyen, hiszen az államnak kötelessége, felelőssége  idézem a törvényt  „meghatározott feladatok ellátásához a központi költségvetésből forrást biztosítani” ahhoz, hogy ez valóban méltó nemzeti emlékhellyé váljék.

Azt gondolom, hogy az előzményeket tekintve ez az Orbán-kormány számára egy felemelő feladat lesz, hiszen vannak előzményei már ezen a területen a kormány munkájának.

(15.50)

Azt is mondhatnánk, talán egy kicsit merészen megfogalmazva, hogy az elmúlt tíz év a kiegyezést követő évtizedeknek a gazdasági-kulturális fejlődésével mérhető, hiszen az előttem szólók is sok kulturális beruházást, fejlesztést már megemlítettek. Azt gondolom, hosszú perceken keresztül vagy talán órákon keresztül lehetne felsorolni, hogy csak az elmúlt tíz esztendőben a nemzeti emlékhelyek, a történelmi emlékhelyek tekintetében is micsoda kulturális fejlesztések történtek akár csak itt Budapesten, de említhetnénk és sorolhatnánk a vidéki fejlesztéseket, a vidéki rekonstrukciókat, a vidéki felújításokat is.

De azt gondolom, azért tehette ezt meg a kormány, mert egy erős gazdaság teremtődött az elmúlt esztendők során, egy erős államot tudtunk megteremteni, mert csak egy erős gazdaság és egy erős állam képes arra, hogy a saját történelmi emlékhelyeit, a saját nemzeti emlékhelyeit és tágabb értelemben a saját kulturális örökségét meg tudja újítani, fel tudja újítani, és ezeket a köz szolgálatába, a nemzet szolgálatába tudja állítani.

Azt gondolom ezért, tisztelt képviselőtársaim, fogalmazhatok úgy, hogy az Orbán-kormány emlékezetpolitikája egy létező politika, egy valóságos politika, egy hatékony és koherens politika, amely nemcsak szavakban fogalmazódik meg, nemcsak szép tirádákban fogalmazódik meg, hanem tettekben, cselekvésekben és konkrét központi költségvetési források rendelkezésre bocsátásában is.

Idézem végezetül Szent István királyunkat: „Aki a múltját nem becsüli, a jövőjét sem érdemli.” Ezen gondolatok szellemiségében jelzem, hogy a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja az előterjesztést természetesen támogatja, és arra kérjük a képviselőtársainkat és arra kérjük a többi frakciót is, hogy ezt az előterjesztést szíveskedjenek támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szászfalvi László képviselő úr. Most megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb már a Petőfi-emlékév kapcsán elmondtam, hogy van olyan előterjesztés ma napirenden, amelyet nem fog nagy vita övezni, illetve egyet nem értés. Ez is ilyen előterjesztés álláspontom szerint, még akkor is, ha egyébként azokban a kérdésekben, hogy mi aktuális adott esetben, vagy milyen témákat kéne még az Országgyűlésnek megtárgyalnia, nem értünk egyet. Valóban, sok vita van ma az Országgyűlésben, azonban ennek kapcsán nem lesz nem egyetértés. Nyilván itt arról szól a konkrét javaslat, hogy a kulturális örökség védelméről szóló törvény melléklete módosuljon, és egészüljön ki a rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánításával.

El lehet mondani erről a területről, hogy Kun Lászlót, Károly Róbertet és Hunyadi Mátyást is itt koronázták meg, és ezen a területen tartottak több középkori országgyűlést is, úgyhogy a javaslat mindenképpen indokolt, és tulajdonképpen sajnálatos, hogy majdhogynem ennek a területnek a múltja ilyen értelemben a hétköznapokban majdnem feledésbe merült. Tehát a helyi patrióták, illetve a helyi testület kezdeményezését, felvetését, azt gondolom, mindenképpen támogatni kell, és a frakciónk is így fog tenni.

A Steinmetz Ádám által felvetettek tisztázását pedig javaslom. Érteni vélem a jogalkotói szándékot, valószínűleg itt a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás az… Néhányat kiemelve, hogy itt mire gondolhat a jogalkotó: a Hősök tere, a Várnegyed, a Pannonhalmi Bencés Apátság, a nagycenki Széchenyi-kastély, a Debreceni Református Nagytemplom, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark vagy az egri vár, amely ilyen nemzeti emlékhely. Kiemelt nemzeti emlékhely, amely egy helyen itt az indokolásban szerepel, ha jól tudom, egy van, a Parlament és környéke. Lehet, hogy ez csak technikai kérdés ilyen értelemben, de nyilván tisztázásra szorul.

Ezzel együtt arról tudom biztosítani államtitkár urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy frakciónk támogatni fogja az előterjesztést. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga László képviselő úr. Most megadom a szót Sebián-Petrovszki László képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Most már ötödik vagy hatodik hozzászólóként ebben a vitában, azt hiszem, levonhatom azt a tanulságot, mint az előző vitában is, hogy magában a tárgyában ennek a javaslatnak  itt most ebben az esetben egy törvényjavaslat, az előző vitában egy határozati javaslat volt , tehát konkrétan abban, hogy Rákos mezejét emeljük ki és emlékhellyé nyilvánítsuk, konszenzus van. Azt gondolom, senki nem vitatja, egyik hozzászóló a másik után ahhoz szól hozzá vagy olyan újabb és újabb dolgokat mond, ami csak ezt erősíti. Én nem is akarom ezt továbbfűzni, mert előttem gyakorlatilag mindent elmondtak már. Én őszintén meglepődtem azon, hogy ez nem volt rajta még ezen a listán, és a tizenkilencbe nem fért bele, miközben tényleg egy alapvető, fontos történelmi emlékhelyünkről van szó. Tehát maga a javaslat abszolút helyénvaló, rendben lévő tartalmilag.Ugyanakkor akik az előző vitán itt voltak, azok nem fognak meglepődni, pontosan ugyanazt az érvet és ugyanazt a problémát fogom itt jelezni, amit az előző vitában. Abszolút nem gondolom azt, hogy amikor éppen járvány dúl, amikor éppen százezer fölött van az aktív fertőzöttek száma, amikor éppen több százezer ember veszíti el a munkáját, és sorolhatnám a drámai számadatokat  számadatokat, még csak nem is értékelést , akkor itt a parlament nem az ő ügyeikkel, nem az ő megmentésükkel, nem az ő élethelyzeteiknek a megoldásával foglalkozik, és nem ilyen javaslatokat tárgyalunk, hanem arról beszélünk, hogy a rákosmezei Királydombot most akkor emlékhellyé nyilvánítsuk-e.

Én ezt aránytévesztésnek gondolom, én ezt rossz időzítésnek tartom, ahogy az előző vitában is elmondtam. Ezer és egy olyan témát és ügyet lehetne előhozni, ami fontosabb. Ez az ügy nincs a száz legfontosabb téma között ebben az országban, de lehet, hogy az ezerben sem, ezért aztán  miközben, mondom, a tartalmi javaslat egy normál időben, azt gondolom, minden nagy vita nélkül keresztülmenne itt az Országgyűlésen, és a patkó minden részében támogatást kapna  ebben a rendkívüli helyzetben, az elmúlt harminc év legnagyobb gazdasági válságának elején-közepén erről beszélni itt és most nem helyénvaló, hiba. Ezért azt akarom jelezni a tisztelt kormánypárti képviselőknek és a kormánynak, hogy ez a fő probléma ezzel a javaslattal, mint egyébként oly sok javaslattal ezen a héten, amit itt az Országgyűlésben tárgyalunk. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Sebián-Petrovszki László képviselő úr. Most megadom a szót Keresztes László Lóránt frakcióvezető úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az iménti napirendi pontnál is egy picit visszautaltam DK-s képviselőtársam gondolataira. Azt gondolom, hogy igen, lehet sorolni hosszan, hogy milyen törvényjavaslatnak, indítványnak nem lenne helye most az Országgyűlés előtt, de azt gondolom, hogy ennek viszont nagyon is itt van a helye.Említette már az egyik előttem szóló, hogy a Patrióták Közössége fogalmazta meg ebben az évben, ennek az évnek a tavaszán ezt a problémát, konkrétan így, még a cím is ez volt az ő honlapjukon, hogy beépítésre kerülhet a rákosmezei Királydomb. Tehát itt egy olyan problémára hívták fel, amelynek kapcsán tennivalók vannak. Tehát ha meg akarjuk még menteni ezt a nemzeti emlékhelyet, és én úgy vettem ki az előttem szólóktól, hogy ebben teljes konszenzus van, egység van, hogy meg akarjuk menteni ezt az emlékhelyet a teljes beépítéstől, akkor viszont cselekednünk kell, tehát azt gondolom, ilyen szempontból időszerű, hogy erről beszéljünk. Nyilvánvaló, és gondolom, ezt ragozni sem kell, hogy mik a legfontosabb mai kihívások és tennivalók Magyarország számára és egyébként egész Európában, sőt mondhatjuk úgy, hogy globálisan.

No de, az előttem szólók elég részletesen elmondták, hogy mi a történelmi jelentősége ennek a területnek, és örülök annak, hogy konszenzus alakult ki, hogy ezt a lépést meg kell tenni. Az ügy számomra egyáltalán nem ismeretlen, én magam is a Patrióták Közösségének a honlapján láttam a kezdeményezést, majd rögtön fel is hívtam a Patrióták Közösségét, és akkor jelezte is ennek az egyesületnek, civil szervezetnek a vezetője, hogy én vagyok az első országgyűlési képviselő, aki őt megkereste.

(16.00)

Én is éreztem ennek az ügynek a fontosságát, és el is kezdtem akkor erről információkat gyűjteni. Most ezt a felszólalást is igazából információgyűjtésre, felvetésekre szeretném felhasználni, és nagyon remélem, hogy államtitkár úr hallani fogja a szavaimat, hiszen abszolút konstruktív módon szeretnék ebben a kérdésben kérdéseket feltenni, esetleg javaslatokat megfogalmazni. Már beszéltünk is erről a kérdésről néhány héttel ezelőtt.

Konkrétan egyetértek képviselőtársaimmal, hogy a törvénykezés önmagában egy lehetőség, és fontos feladat, hogy megtegyünk egy ilyen lépést, hogy nemzeti emlékhellyé minősítsük vagy minősítse az Országgyűlés ezt a történelmi helyszínt. Ugyanakkor ez kérdés számomra  remélem, hogy államtitkár úr egy icipicit idefigyel a vitában, mert azt gondolom, ez nagyon fontos kérdés. (Dr. Orbán Balázs: Figyelek!) Nagyszerű, örülök neki, megtisztel, államtitkár úr.

A kérdésem az, hogy ez az előterjesztés vajon a közös célnak, amit megfogalmaztunk, eleget tesze, én erre szeretnék rákérdezni. Ha megnézzük, hogy ez a terület most milyen helyzetben van, az előterjesztés is tartalmazza, a Patrióták Közössége is leírta, hogy gyakorlatilag a fele beépítésre került, és a legmagasabb pontnak is a feléig eljutott már a beépítés, ahol egykor a király sátra állt vagy a királyok sátrai álltak. Ugyanakkor itt egy igen nagy, jelenleg beépítetlen területről van szó, ami ehhez a történelmi helyszínhez tartozik. Ez az előterjesztés konkrétan egy helyrajzi számot említ, egy ingatlant, a 42717 számú  ha jól vettem ki az előterjesztésből , a kőbányai önkormányzat birtokában lévő területet, ami icipici kis része ennek a történelmi helyszínnek.

A kérdésem az, és ez minden előttem szólóhoz: nyilvánvalóan fontos feladatunk, hogy ezt megtegyük, de mire kell hogy vonatkozzon ez a javaslat? Én egyébként azért nem terjesztettem még az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, mert pontosan ezt szerettem volna gondosan körüljárni, és azt gondolom, hogy ebben szakembereknek van feladatuk, történész szakembereknek, hogy meghatározzuk, hogy a most még beépítetlen területnek mekkora része tekinthető pontosan az egykori történelmi országgyűlések helyszínének. És én azt gondolom, hogy feladatunk nemcsak az, hogy egy pici részt megmentsünk ebből a területből, hanem a lehető legnagyobb részt, ami még nem beépített, ami még megmenthető. És én ezt hiányolom, ezzel kapcsolatban szeretnék kérdéseket feltenni, és kérem államtitkár urat, hogy még mielőtt lezárnánk ezt a vitát  tényleg a konstruktivitás vezet , erre próbáljon információt adni.

Több körben folytattam telefonhívásokat, kutatómunkát, hogy derítsük ki, és hogy el tudjunk jutni egy olyan helyzetbe, hogy tényleg megfelelő legyen ennek a javaslatnak az előkészítése, és szakmai, történészszakmai alapon legyen kijelölve, hogy itt melyik az a terület, ami védendő, melyik az a terület, ami teljes egészében nemzeti emlékhellyé minősítendő.

Ha utánanéztek képviselőtársaim ennek a területnek, hogy most hogy néz ki, ugye, olvashatjuk az előterjesztésben, hogy a X. kerület Nagyicce út-Pilisi út-Dorogi utca által lehatárolt terület az egykori rákosmezei Királymező, Királydomb, és hogy ez gyakorlatilag most, a jelenlegi szabályozások szerint egy beépítésre szánt terület. Ha megnézzük az aktuális szabályzást, akkor utcarendek vannak a szabályozásban kijelölve építési területnek, építés alá van tervezve ez a terület, és gyakorlatilag ez az előterjesztés nem fogja megmenteni a beépítéstől az egykori történelmi országgyűlések színhelyét.

Nekem valóban konstruktív kérdésem az, hogy egyetérteneke képviselőtársaim abban, hogy a feladatunk, hogy ezt megtegyük, nem az, hogy az egykori és most még megmenthető területnek egy pici része legyen megmentve. Ha megnézzük az aktuális szabályozását, tehát az építési szabályozását ennek a területnek, én egy 2012-es szabályozási tervlapot találtam meg, ami már foglalkozik ezzel a kérdéssel, és előirányozza, hogy itt egy emlékparkot, díszparkot kell az egykori helyszín számára kialakítani. De ez is csak egy 8000 négyzetméteres, az egykori helyszínhez képest egy picike, szűk területnek a kijelölésével foglalkozik.

Tehát konkrétan ezek lennének a kérdéseim, hogy milyen előkészítő munkát folytatott a kormány, milyen konzultációt folytatott az önkormányzattal. Nekem az az információm egyébként, hogy csak egy nagyon-nagyon felületes konzultáció volt. Az önkormányzat nem olyan régen egy testületi ülésen elvi hozzájárulását adta ehhez a döntéshez, ugyanakkor nem látom az előterjesztésben az alátámasztását, hogy mekkora a megmenthető, megmentendő terület, és ha tényleg az egykori országgyűlések helyszínének teljes területét nézzük, milyenek a tulajdoni viszonyok, milyen lehetőségeink vannak, mire terjedhet ki ez az előterjesztés, és mit kell konkrétan tenni a kormánynak annak érdekében, hogy valóban megmenthető legyen ez a terület a beépítéstől.

És arra is szeretnék rákérdezni államtitkár úrnál, hogy konkrétan az előterjesztés nyomán milyen jogi védettség, milyen jogi helyzet alakul ki, milyen garanciák, jogi garanciák vonatkoznak arra, hogy ez a terület valóban nemzeti emlékhelyként fennmaradhasson. És nemcsak államtitkár urat, hanem valóban az előttem pozitívan és nagyon konstruktívan és helyesen hozzászóló képviselőtársaimat is kérdezem, hogy mi a véleményük erről a kérdésről, nem feladatuke megvédeni ezt a teljes helyszínt, és nem lennee indokolt ezt az előterjesztést alátámasztani, vagy hogy úgy mondjam, megerősíteni sokkal részletesebb kutatómunkával, előkészítő munkával, hogy valóban elérhessük azt a célt, amivel tökéletesen egyetértünk, hogy ezt a rendkívül fontos történelmi helyszínt, az egykori országgyűlések helyszínét, ahol királyi seregek gyülekeztek, teljes egészében nemzeti emlékhellyé nyilvánítsuk, és ne engedjük azt, hogy a mostani érvényes szabályozások szerint ez beépítésre kerüljön úgy, hogy csak egy icike-picike kis emlékpark marad szabadon. Azt gondolom, hogy ez a feladtunk, és nem látom, hogy ez az előterjesztés ezt célozná. Megmondom őszintén, hogy ezért nem terjesztettem még az Országgyűlés elé ezt a javaslatot, mert nem jutottam én magam sem az információk birtokába, hogy egy olyan előterjesztést tudjak készíteni, hogy az valóban ezt a fontos, mondhatjuk, hogy történelmi léptékben is fontos feladatot ellássa és megvalósítsa.

Nagyon bízom államtitkár úrnak a pozitív válaszában, és hogy erre érdemben tud reagálni, mert elhiheti államtitkár úr, és talán látja is, hogy a maximális konstruktivitás beszél belőlem. Én azt szeretném, ha a Királydombot, ezt a történelmi helyszínt valóban meg tudnánk menteni a beépítéstől. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Keresztes képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Kocsis-Cake Olivio képviselő úrnak, 15 perces időkeretben.

KOCSIS-CAKE OLIVIO (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Párbeszéd támogathatónak tartja a javaslatot. Az ellenzéki képviselőtársaim kérdéseire, felvetéseire, remélem, hogy megnyugtató választ kapunk, és akkor a plenáris ülésen is meg fogjuk szavazni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Varga-Damm Andrea képviselő asszony.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy icipicit azért ünneprontó leszek, mert nem az első szabadon választott Országgyűlés első ciklusát éljük, hanem már 30 éve megalakult a szocialista rendszer után szabadon választott Országgyűlés, és a mostani kormányzat ezen harmincéves ciklus alatt a tizennegyedik évét tölti, illetőleg az első négy évben is az ideológiai alapokat illetően ugyanilyen politikai körbe tartozók vezették az országot. Azért leszek ünneprontó, mert mindannyian a történelmi tanulmányaink során igen hamar találkoztunk Rákos mezejének történelmi jelentőségével, igen hamar találkoztunk, hiszen az 1200-as évektől beszélünk a királyválasztásokról ezen a területen; azaz ebben a Házban nincs egyetlen ember sem, és az elmúlt 30 évben sem volt ebben a Házban egyetlen országgyűlési képviselő sem, aki kisgyermekkorától ne tanult volna erről. A Ház fele még történelemből felvételizett is az egyetemen, tehát úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés elképesztően elkésett. És egyébként miért is kell egy Patrióta Egyesület ahhoz, hogy írjon az Országgyűlés elnökének, hogy a beépítetlen területet azonnal be fogják lassan építeni, merthogy  és ez a legmegdöbbentőbb, hiszen kinyitottam a tulajdoni lapot  ez kivett beépítetlen terület, az azt jelenti, hogy beépíthető terület. Ugye, amikor a minőséget a tulajdoni lapon látjuk, akkor tudjuk, hogy melyik művelésiág-meghatározás pontosan mit jelent.

És akkor most egy kicsit annyiban ünneprontó leszek, hogy elmesélem ennek az ingatlannak a történetét; hiszen sajnos a jelenlegi tulajdoni lapon csak az 1990-től látható státuszokat tudjuk meg, de az tény, hogy a rendszerváltás országgyűlési választása előtt három hónappal mindjárt megkapja két úr ennek az ingatlannak igen nagy részét magántulajdonba  tehát még nincs új rendszer, még a régi rendszer utolsó hónapjait éljük, milyen sajátságos, ugye , és ’91-ben még megkapja egy testvérpár a maradék tulajdonjogot. Egyébiránt egy 8852 négyzetméteres területről beszélünk, tehát majdnem egy hektárról. És mi történik? Aztán az első négy tulajdonosból 2000-ben és 2015-ben lesz egy-egy másik tulajdonos.

(16.10)

Azt gondolom, hogy ha az utolsó előtti tulajdonos nem halmoz fel több tízmillió forintos tartozást, és nem kerül két szervezet végrehajtási joga erre a tulajdoni lapra, nagy valószínűséggel nem kerül olyan anyagi helyzetbe a tulajdonos, hogy arra kényszerül, hogy eladja ezt a tulajdoni arányát. Csak azért, hogy ne szentségtelenítsék meg ezt a területet, szerencsére árverésre nem kerül sor, hanem bizonyára, ahogy látom, az utolsó tulajdonosa, a X. kerületi önkormányzat, és 2016-tól vélhetően az önkormányzat vezetése és a testület, felismerve azt, hogy pillanatok múlva valamilyen csirkefogó bagázs árverésen meg tudja szerezni ezt a területet, gyorsan valahogy próbáljuk megszerezni a tulajdonosoktól. Gondolom én, az egyiktől nem volt nehéz, akinek nagyobb értékű végrehajtási joga volt a területen, mint maga a terület értéke, a másik pedig, gondolom, hogy belátta, hogy van módja mind az önkormányzatnak, mind az államnak ezen a területen olyan jellegű változtatásokat vagy változtatási tilalmat elrendelni, ami kvázi elértéktelenítheti ezt az ingatlant.

Tehát azért jó, ha ezt is megemlítjük, hogy ennek az ingatlannak milyen a sorsa. Merthogy ennek az ingatlannak a sorsa minimum 26 évi szégyen. Mert a szocialistáktól nem vártunk semmit, de azért amikor megalakult az új Országgyűlés, akkor azért én már felnőtt ember voltam, és a nemzeti öntudat tombolt, és gyakorlatilag már akkor is minden nemzeti lett, és jöttek a lovagrendek, és a fél politikai elit lovaggá üttette magát, és marhára éltek a középkori urambátyámviszonyok között már 1990-től is. Tehát eléggé belefért volna, hogy ezt a magyar történelem számára hihetetlenül sokat jelentő területet ne magánembereknek játsszák át, és például a X. kerületi polgármester tisztességes, áldozatkész tevékenysége eredményeként 26 év után kerülhessen vissza önkormányzati tulajdonba a terület, és ne legyen ez a szomorú sorsa ennek a területnek.

Meg kell önöknek mondjam, miután nagyon régóta beépítetlen terület a művelési ága, a csodával egyenlő, hogy nem építették be. Tulajdonképpen ezt a területet ezek a tulajdonosok régen beépíthették volna, nagy szerencsénk, hogy valószínűleg nem volt hozzá pénzük.

Tehát azt szeretném mondani mind a fideszes, KDNP-s képviselőtársaimnak, mind az államtitkár úrnak, hogy ennek a területnek a szerencse kísérte a sorsát, valahogy a Jóisten gondozó keze ott volt, hogy nem olyan tulajdonosok lettek a rendszerváltáskor, akiknek lett volna elég anyagi eszközük arra, hogy beépüljön, mert akkor, ha igen, már nem tudnánk ma erről a kérdésről beszélni.

Természetesen a történelem kerekét nem fordíthatjuk vissza, a 30 évét sem, a tanulságokat azonban mindig levonhatjuk, és nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, és rajta keresztül a kormányfőt, hogy de nagyon gyorsan nézze végig a történelmünkben, az országunkban még fellelhető azon területeket, amelyeket meg tudunk őrizni a jövő nemzedéknek, mert meg kell nekik mutatnunk, ha már szavakban a jogfolytonosságról beszélünk mindig és a történelmi Magyarország elképesztő csodájáról, amit a magyarság megmaradása, nemzeti nyelvünk megmaradása és kultúránk megmaradása jelent, akkor őrizzük a jövőre nézve ezeket az emlékhelyeket úgy, hogy még meg tudjuk őket a jövő nemzedék számára tartani.

Nagyon gyorsan kezdjenek neki ennek, ne egy patriótaegyesületnek kelljen szólnia meg semmilyen más egyesületnek, annyi ilyen bizottság és gittegylet van, akik mindenféle ilyen történelmi dolgokkal foglalkoznak, csak azt látom, hogy nagyon az eredményesség nem jellemző rájuk. Fogjanak neki, és Záhonytól Nemesmedvesig tárják fel az összes olyan területet, amely bírhat olyanfajta történelmi jelentőséggel, amelyeket meg kell őriznünk annak, hogy oda csak olyan építményeket emelhessenek, amely az emlékezésről szól.

Pár képviselőtársam feltette a kérdést, hogy most egy jogi státuszt ad az Országgyűlés majd ennek a területnek. Ennek következtében egyébként majd a földművelésügyi tárcának is lesz feladata, merthogy neki most akkor majd a terület átminősítését annak megfelelő módján kell eszközölnie, hiszen az nem fog magától menni.

Szeretném tudni, hogy ezen a hatalmas területen  mert azért ez nem kis terület  majd milyen olyan építmény emelődik, ami reprezentálja ennek a helynek a történelmi jelentőségét. Azt nem nagyon szeretném, ha itt orrán-száján ilyen dzsemborizásra alkalmas területek lennének.

Tehát én azt szeretném, hogy az mindenképpen fontos legyen a jövőben megépítendő bármifajta műtárgy vonatkozásában, hogy az úgy legyen látogatható, hogy mindazt, ami ennek történelmi jelentősége, mutassa, csak ne váljon majd elhagyatottságban drogosok gyülekezőhelyévé, merthogy az országban nagyon sok ilyen hely is van, mert nem látogatják, mert elhanyagolják. Tehát ha már tesznek vele valamit, akkor olyan attrakció legyen ott, ahova menjenek az emberek, folyamatosan menjenek az emberek, ha máshogy nem, majd az iskolák szervezzék meg a látogatást, mert nehogy az legyen, hogy ezzel a törvénnyel mi létrehozzuk ezt az emlékhelyet, majd valamiért vagy pénz, vagy figyelem nem lesz rá, és elhanyagolt állapotban ott marad, Isten szent nevében, és ugyan emlékhely, csak a jellege, ahogy kinéz, nem igazán méltó hozzá. Merthogy nagyon sok ilyennel találkozunk az országban. Ezt nem szabad elfelejteni.

Úgyhogy nagy örömömre szolgál, hogy egyáltalán erről a kérdésről beszélhetünk. Nagy örömömre szolgál, hogy ezt mindenki ebben a Házban meg fogja szavazni, de nagy tisztelettel azt kérem, hogy ha az elmúlt 30 évben  vagyis inkább 26 évben, hiszen ’16-ban az önkormányzat ezt szerencsére meg tudta szerezni, és nincs beépítve, de a 26 évi mulasztás aztán ne következzen abban, hogy utána pedig nem tudnak vele mit kezdeni.

Tessék szíves lenni erre mielőbb megfelelő emlékhelyet létesíteni, a költségvetésbe betenni, a jövőbeni használatát is nagyon körültekintően szabályozni, azt, hogy erre elég figyelem és látogatás legyen, míg világ a világ, merthogy gyakorlatilag ez az egyik nagyon fontos feladatunk. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Megadom a szót Boldog István képviselő úrnak, Fidesz.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Magyar Emberek! Ne felejtsétek, valamikor itt előttünk, magyar emberek éltek. Értünk éltek, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket és verejtéküket hullajtották azért, hogy nékünk otthonunk, hazánk, családunk, jövőnk, lelkünk legyen. Magyar emberek, ne felejtsétek a régvolt magyar embereket!”Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, a rákosmezei Királydombnak történelmi emlékhellyé nyilvánítása, pontosan erről szól. Nem felejthetjük el, hogy a régvolt magyar emberek 1277-től 1450-ig itt hoztak nagyon fontos törvényeket, amelyek nemzetünk életét döntően befolyásolták. Itt választottak királyokat, sőt még Dózsa György is erről a mezőről indult el seregeivel.

Mintegy 480 esztendővel ezelőtt tartották a Rákos mezején az utolsó országgyűlést, és bizony elfeledkeztünk az elmúlt 30 esztendőben erről a történelmi helyről. Örülök neki, hogy a Magyar Patrióták Közössége, amely megtisztel, hogy a tagjuk lehetek és velük dolgozhatok, nem feledkezett meg erről a helyről, és minden egyes más olyan történelmi eseményről sem, amellyel folyamatosan foglalkozik. Örülök neki, hogy a mai napon, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor e Ház falai között üdvözölhetem Hetzmann Róbert urat, a Patrióták Közösségének elnökét, és Kontos Gábor urat, akik ezzel a törvénnyel foglalkoztak  az ülésterembe természetesen nem jöhetnek be a vírus miatt, de a szalonból követik az ülést , mert az ő munkájuk nélkül nem jutottunk volna ma ide.

Nagyon köszönöm államtitkár úrnak, a magyar kormánynak, hogy azt a munkát, amit mi, magyar patrióták elkezdtünk, ők folytatják. S hogy gyakorlatilag pár hónap alatt az elkészített videónkból, az összeállított anyagunkból eljutottunk oda, hogy ma az Országgyűlésben tárgyalhatunk erről a fontos nemzeti emlékhelyről, s én bízom benne, hogy hamarosan nemcsak tárgyaljuk, megszavazzuk és elfogadjuk, hogy nemzeti emlékhely legyen, hanem itt bizony egy olyan nemzeti emlékmű is állni fog, amely emlékezni fog az őseinkre, és emlékezni fog azokra a fontos történelmi pillanatokra, amik ott zajlottak.

(16.20)

Természetesen mi, magyar patrióták nemcsak ezzel az egy helyszínnel foglalkozunk, számtalan olyan történelmi eseménnyel foglalkozunk, amely fontos a magyarság életében, és amely fontos azért, hogy a gyermekeinknek, az unokáinknak, a jövendő nemzedéknek megmutassuk a magyarság történelmét. Hogy csak a legújabb kiadványunkat megmutathassam önöknek, az Elrabolt Hungária (Felmutatja a könyvet.), ez a könyv nemrég jelent meg limitált példányban; én bízom benne, hogy a továbbiakban is ki tudjuk majd ezt adni, hiszen mi egy civil szervezet vagyunk, kevés anyagi forrással. De a mi civil szervezetünk, a Magyar Patrióták az, amely évek óta harcol azért, hogy ebben az országban a kommunista utcanévtáblákat lecseréljük  kisebb-nagyobb sikereink vannak. Én kérem képviselőtársaimat, hogy segítsék ebben a munkánkat, hogy harminc évvel a rendszerváltás után Magyarország minden településén eljussunk végre oda, hogy lecseréljük az összes kommunista utcanévtáblát ebben az országban.

Fontosnak tartom elmondani, hogy minden olyan tett, amellyel a régmúltra emlékezünk, amelyben visszahozzuk a történelmünk egy-egy eseményét, és áthagyományozzuk a gyermekeinkre, az unokáinkra, az azt támogatja, hogy a mi kultúránk, a mi történelmünk fennmaradjon. És ha fennmarad a történelmünk, a kultúránk, a nyelvünk, akkor az azt eredményezheti, hogy a Kárpát-medence ezer esztendő múlva is magyar szótól lesz hangos, a Kárpát-medencét ezer esztendő múlva is a magyar nemzet fogja mint legnagyobb nemzet megtölteni, és ezer esztendő múlva a Kárpát-medencét a magyarság fogja irányítani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Boldog István képviselő úr. Most megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hál’ istennek, ma már a második olyan napirendi pont van itt előttünk, amelyet, én azt gondolom, minden frakció teljesen jó szívvel fog támogatni itt a magyar Országgyűlésben, és különösen akkor, ha azt nézzük, hogy az Országgyűlésről beszélünk, arról, hogy hol van most az ország háza, és hogy hol tartották és milyen régi múltra tekint vissza Magyarországon az országgyűléseknek a története, gyakorlatilag már ezeréves múltja van ennek Magyarországon. Hogyan alakult ez ki? Hiszen eredetileg mindenfelé tartották az országgyűléseket. Beszéltünk Ópusztaszerről, hogy talán ott volt az első a honfoglalást követően, illetve az országban számtalan helyen volt, és én büszke vagyok arra, hogy bizony Szabolcs megyében is volt ilyen, mégpedig Szent László király idejében, 1092-ben tartottak Szabolcsban zsinatot, ahol egy gyönyörű földvár található ma is, és ma is áll az az Árpád-kori templom, amelyben annak idején az országgyűlést tartották. Bizony sokáig nem volt hagyománya annak Magyarországon, hogy hol is legyen a helyszíne ezeknek az országgyűléseknek, és bizony ahova a király összehívta, azt ott tartották meg. Majd 1277-ben, IV. Kun László idején jutottunk el először odáig, hogy a Rákos mezején tartották meg ezt az országgyűlést, és innentől kezdve aztán majd szinte rendszeressé és gyakorivá vált az, hogy itt országgyűléseket tartottak.

Miért is volt ez a helyszín jó helyszín? Hiszen volt egy domb, amelyet most Királydombnak nevezünk, és ezt vesszük védelem alá, itt állt a királynak a sátra. A főpapok és a főurak a városban, Budán vagy Pesten gyönyörű palotákban tanácskoztak, és csak követek útján érintkeztek a köznemesekkel, illetve a városi polgárok küldötteivel, akik viszont kinn voltak a Rákos mezején, és ott vitáztak. Bizony, annyira elterjedt ez a szó, hogy Rákos mezején zajlanak ezek a viták, hogy a környező népek, nemzetek is átvették ezt a szót, és önmagában a parlament működése, a parlamenti vita, az országgyűlési vita, a szó eredete sokszor Rákos mezejére nyúlik vissza, így például a lengyeleknél rokosz néven, egy kicsit módosulva a Rákos, vagy a cseheknél így, ahogy mondják, rákos néven, vagy az oroszoknál rokos néven; viharos ülés, zendülés, lázadás, ezt jelentik ezek a szavak. Ebből is következik az, hogy annak idején  hogyha a környező népek is így ítélték meg  eléggé nagy hevülettel vitáztak a nemeseink, a városi polgáraink ezen a területen.

Mint már mondtam, 1277-ben volt az első ülés, majd azt követően 35 ülést jegyeztek fel, amelyet itt tartottak. Többek között Károly Róbertet és Mátyás királyt is itt választották királlyá, ezért is nagyon fontos számunkra, mert a két, szinte legnagyobb uralkodónkról beszélünk, amikor Károly Róbertet és Mátyás királyt említjük, és őket is itt koronázták meg. De a Dózsa-féle parasztfelkelés is innen indult, hiszen itt gyülekeztek annak idején a népfelkelők; tudjuk tanulmányainkból, hogy nem felkelésnek indult, hanem keresztes hadjáratnak a törökök kiverésére Európából, erre szervezték a hadakat, erre volt a pápai bulla, a pápai engedély is, majd ebből lett a Dózsa-féle parasztháború, a felkelés, de az is innen indult. A következő nevezetes időpont az 1505-ös rákosi végzés, II. Ulászló halála után jelentették ki a magyar rendek, hogy ők csak magyar királyt, magyar származású, magyarnak született személyt fognak királynak választani. Milyen érdekes  egy kis párhuzam és áthallás , most volt az elnökválasztás az Amerikai Egyesült Államokban, és milyen érdekes, hogy mennyire hasonló az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, amikor kimondja azt, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok területén született személy lehet az Egyesült Államok elnöke; hát, mi ebben néhány évszázaddal megelőztük az Amerikai Egyesült Államok szemléletét, és már bizony az 1505-ös rákosi végzés kimondta azt, hogy csak magyar uralkodót választhatnak az ország élére. Más kérdés az, hogy sajnos ezt a későbbiek során nem sikerült mindig következetesen betartani, és ebből még számtalan problémája is származott az országnak.

1540 az az időpont, amikor az utolsó országgyűlést, rendi országgyűlést itt megtartják, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy 1541 az a dátum, amikortól Magyarország három részre szakadását datálhatjuk, Buda elfoglalásával a törökök benyomultak az ország belsejébe, ezzel török fennhatóság alá került Rákos mezeje is, és ezzel nyilván eljött az idő, hogy máshol kellett megtartani ezeket az országgyűléseket. De valahogy a reformkorban mindig is úgy érezték, hogy a régi dicsőségnek a szinonimája a Rákos mezeje, és erre kell visszanyúlni. Talán ez is befolyásolta nagyjainkat és elődeinket abban, hogy majd a XIX. században, amikor végre eljutottunk oda, hogy fix helyet határoztunk meg, hogy hol épüljön fel a magyar Országház, akkor éppen a Rákos mezejéhez nem olyan messze fekvő, de Pesten lévő területet jelölték ki, hogy itt legyen az Országház.

Miért fontos az, hogy felkaroljuk ezeket a nemzeti emlékhelyeket? Miért fontos, hogy a történelmünket megőrizzük, az, hogy a múltunkat, a múltunknak az értékeit átadjuk a fiataloknak, hisz az rendkívül fontos. Erről beszéltünk már az előző napirendi pontnál is, amikor a Petőfi Sándor-emlékévet határoztuk el a 200. évforduló alkalmából. Minden olyan dolog nagyon fontos, amely a történelemben értéket hordoz, amely példát mutat a magyarság számára, és ezért is nagyon lényeges az, hogy mi fog ott felépülni a jövőben, és hogyan fog kinézni ez a terület.

Még arról szólnék, hogy miért itt tartották az országgyűléseket. Egyrészt Buda közelsége játszott ebben nagy szerepet, aztán a lovak itatása a Rákos-patakból megvalósítható volt, illetve az ivóvizet is a Rákos-patak szolgáltatta  akkor még iható vízzel. Kisebb magaslatok voltak ezen a területen, amely táborozásra igencsak alkalmas volt, és ezáltal a küldöttek nagy létszáma miatt ideális volt ez a helyszín. Azonkívül árvízmentes volt ez a terület, ide a Duna árvize már nem ért el, bár közel volt a Duna. És forgalmas út volt, hiszen a Pestre érkező utak itt futottak össze, sőt a Lengyelországba menő országút is itt, ezen a területen vezetett keresztül.

Ha megnézzük  királyi dombról beszélünk , hogy mekkora dombról is van itt szó, ennek a Királydombnak a tengerszint feletti magassága 137 méter, a legmagasabb pontja, mint már elhangzott, a Nagyicce utca déli részén, egy családi ház kertjében található, tehát ez az, ami 137 méter magasan van. Megjegyzem, hogy Budapest fekvése a Duna szintjéhez képest közepes vízállásnál 96 méter, tehát bő 40 méterrel magasabb csak, Pestnek az átlagos magassága, tengerszint feletti magassága pedig 105 méter, a legmagasabb pontja, a János-hegy 529 méterrel, a Gellért-hegy pedig 235 méterre magasodik a tengerszint fölé, a relatív magassága a Duna vízállásához képest 139 méter, a budai Várhegy magassága 175 méter, a relatív magassága a Dunához képest 80 méter.

(16.30)

Tehát a Királydomb relatív magassága 32 méter, akkor el tudjuk képzelni ennek a méreteit.

Már ha itt megemlítettem a Gellért-hegynek és a budai Várhegynek a magasságát, egy érdekesség a XIII. századból: IV. Béla király idején kezdett el épülni a Várhegyre a budai Vár, és arról volt nevezetes az akkori világ minden utazója számára és mindenki számára, aki megfordult a budai palotában, hogy a budai Várhegyen, a budai Várban voltak a világ legcsodálatosabb szökőkútjai. Hogy lehetett az, nem értették az akkori mesterek, hogy hogyan lehet az, hogy a budai Várhegyen több tíz méter magasságba felszökő vízoszlopok voltak, akkor, amikor még nem létezett kompresszor, nem voltak olyan pumpálógépek, amelyek a vizet fel tudták volna olyan magasra juttatni.

Bizony, csodálatos mérnöki munka a XIII. században: a Gellért-hegy tetején lévő forrásokat vezették zárt rendszerben a budai Várhegyre, és a közlekedőedények sajátossága folytán magasra szökött az a víz, ami onnan feltört. Ezt csak arra föl kezdtem el mondani, hogy milyen találékony volt már a mérnökember a XIII. században is Magyarországon. Ehhez képest a Királydombnak a magassága, a relatív magassága csak 32 méter, de ez is alkalmassá tette arra, hogy itt ezen a nagy jelentőségű tanácskozásokat meg tudják tartani.

Mi is a nemzeti emlékhely? A 2001. évi LXIV. törvény 7. § 8. pontja mondja meg az értelmező rendelkezések között, hogy kiemelt nemzeti emlékhely a nemzet és a magyar állam történelmében kiemelkedő jelentőségű nemzeti emlékhely, amelyet az Országgyűlés törvénnyel kiemelt nemzeti emlékhellyé nyilvánít. Ez az Országgyűlés és környéke. A nemzeti emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek  mondja a törvény 61/B. § (3) bekezdése. Nemzeti emlékhellyé az a helyszín nyilvánítható, amely adott történelmi kor meghatározója, a nemzet önazonosításában kiemelkedő szerepe van. Én azt gondolom, hogy minden szempontból betölti ezt a szerepet a Rákos mezei Királydomb.

Mik ezek az emlékhelyek? Azért én azt gondolom, hogy fontos felsorolni, hogy legyünk tisztában ezekkel az emlékhelyekkel: a budapesti Várnegyed, a Fiumei úti temető, a Magyar Nemzeti Múzeum, a X. kerületi rákoskeresztúri Új Köztemetőnek a 298-as, 300-as, 301-es parcellája, a Hősök tere, a Debreceni Református Nagytemplom és Kollégium, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, a Pannonhalmi Bencés Főapátság, a Katonai Emlékpark Pákozdon, a somogyvári Kupavár, a székesfehérvári Romkert, az egri vár, Nagycenk, Széchenyi-kastély, a szigetvári vár, Esztergom Várhegy és Víziváros, a győri Káptalandomb, a mátraverebélyi Szentkút Nemzeti Kegyhely és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Máriapócson a Nemzeti Kegyhely, és remélhetőleg nemsokára huszadikként a Rákos mezei Királydomb is az lesz.

Még néhány szó arról, ami itt már többször elhangzott a Magyar Patrióták Közösségéről, és tényleg köszönet számukra, hogy idehozták és ezt a javaslatot idetették elénk. Egyesületként működnek, céljuk elsődlegesen a magyar kulturális örökség megóvása, a nemzeti kegyelet ápolása. 2014-ben alapították a magyar kultúra napján, január 22-én, egyetemisták hozták létre.

Több olyan akciójuk volt, amire már felfigyelhettünk, hiszen templommentő akciójuk volt a Bánságban, a szórványmagyarság problematikájával is sokat foglalkoztak. Céljuk a magyarság értékeinek megóvása, a nemzeti összetartozás erősítése.

Nagyon szép a mottójuk is, amit ismertetnék, Wass Alberttől vették át: A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak felette, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.

Nyilván Wass Albert szavai nagyon fontosak, és ez is mutatja nekünk, hogy mennyire fontos a magyar kultúra, a magyar történelem ápolása. De nagyon fontos és lényeges, amit Steinmetz Ádám képviselőtársam is megfogalmazott, hogy mit tervez a kormány, hogy önmagában a törvényi védelem kevés, mert ha nem készül egy látványos, a fiatal nemzedék számára egy őket is lekötő tárlat, akkor mi értelme van az egésznek?

A múlt tisztelete és bemutatása, a múlt értékeinek megőrzése és átadása, ez a legfontosabb feladatunk, hogy ezt át tudjuk adni az ifjabb nemzedékeknek. Én azt gondolom, ez egy lépés ebben, hogy minél jobban és szebben tudjuk ezt majd megvalósítani. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Gyüre Csaba képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, és megadom a szót az előterjesztőnek, Orbán Balázs államtitkár úrnak.

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm szépen a vitában elhangzott támogató szavakat. Azt gondolom, hogy ez egy olyan ügy, a Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánítása, amiben pártpolitikai logikán túlmutató egyetértés mutatkozik meg az Országgyűlésben. Mindig öröm ezt a zárszóban konstatálni és megállapítani.Ha megengedik, először egy általános megjegyzésre reagálnék. Sebián-Petrovszki László képviselő úr nyitotta ki azt az általános vitát, csak röviden reagálnék rá, hogy miért kell a magyar Országgyűlésben ilyen dolgokkal foglalkozni. Én azt hiszem, hogy a magyar Országgyűlésnek általánosságban is működnie kell, a koronavírus-járvány második hullámában is. Mi a tavaszi első hullám kapcsán is azt mondtuk, és most, a második hullám kapcsán is az a határozott álláspontunk, hogy rendkívüli jogrendet kell hirdetni, a koronavírus miatti védekezéssel összefüggő döntéseket ebben a rendkívüli jogrendi állapotban kell a kormánynak meghoznia.

Itt voltunk mi is a parlamentben az elmúlt hetekben, amikor láttuk, hogy például a karanténszabályokkal összefüggő törvénymódosítás milyen lassan ment át a parlamenten  nem az önök hibájából, nem a mi hibánkból, egész egyszerűen a parlamenti ügymenet így néz ki. A koronavírus-járvány elleni védekezésben ilyen lassan döntéseket hozni nem lehet, ezért kell a rendkívüli jogrend, de egyébként ettől függetlenül az országnak és a parlamentnek működnie kell, az ország előrejutásával és működésével kapcsolatos döntéseket nem indokolt rendkívüli jogrendbe terelni, az Országgyűlésben azért vagyunk itt, azért kapjuk a fizetésünket mindannyian, hogy ezeket megtárgyaljuk.

Konkrétan ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, az pedig azért kulcsfontosságú, mert ahogyan egyébként itt több felszólalásban is elhangzott, a területet meg kellett menteni, lépni kellett, cselekedni kellett. A kormány nem tudott tovább várni, mert az a veszély fenyegetett, amit egyébként itt több ellenzéki képviselő is felvetett, hogy beépítésre kerül a terület, és akkor onnantól kezdve még nehezebb lett volna a méltó nemzeti emlékhely jellegnek a helyreállítása.

Ha ezen általános megjegyzéstől egy kicsit továbblépünk, akkor szeretnék reagálni először is Steinmetz képviselő úrnak a felvetésére. Megértettem az indokolással kapcsolatos felvetéseit, én azt látom, hogy tekintettel arra, hogy egy normaszöveg indoklása a törvény és a törvényjavaslat szövegével ellentétes módon nem értelmezhető, ezért teljesen egyértelmű, hogy itt, ahogy ön is említette, egy jelzőről van szó. De megértettem a felvetését, és már jeleztem is a kollégáknak. Előterjesztőként ez a mi felelősségünk, hogy az indokolás majd a törvény elfogadását követően minden kétséget kizáróan rendben legyen, úgyhogy majd módosításokat fogok javasolni.

A terület további sorsával, illetőleg a nemzeti emlékhelyként történő hasznosításával kapcsolatban itt a vonatkozó törvény teljesen egyértelműen rendelkezik. Az emlékhellyé nyilvánítás előkészítésével, valamint az adminisztratív és ellenőrzési feladatok ellátásával a Nemzeti Örökség Intézet, vagyis a NÖRI vagy megbízva. A szervezet felméri, folyamatosan figyelemmel kíséri ezeknek az emlékhelyeknek az állapotát, megteszi az emlékhelyhez fűződő nemzeti érték megőrzéséhez, fenntartásához, bemutatásához szükséges intézkedéseket, és gondoskodik az emlékhelyhez fűződő nemzeti értéket hordozó örökség megismertetését, fejlesztését és bemutatását elősegítő programok kidolgozásáról és végrehajtásáról.

(16.40)

Ennek keretében a 302/2011-es kormányrendelet rendelkezik úgy, hogy a NÖRI elkészít egy éven belül egy használati tervet, és a fenntartáshoz szükséges intézkedésekkel együtt a NÖRI ezt az önkormányzattal, tehát a terület tulajdonosával, vagyis most Kőbánya önkormányzatával egyetértésben terjeszti a miniszter elé. A miniszter ezt a tervet elfogadja, és ennek a tervnek a végrehajtása megkezdődik. Ehhez a kormány költségvetési támogatást rendel. Ez minden nemzeti emlékhely esetében, mind a 19 esetben így történt eddig is, és így fog történni a Királydomb esetében is, vagyis a 20. emlékhely vonatkozásában.

Keresztes képviselő úr említette, vitatható, hogy mely területek érintettek. Ez természetesen igaz. Itt azért konkrétan gyűlésekről van szó. Több száz éves történelmi távlatból rekonstruálni, hogy az egyes gyűlések kiterjedése meddig tartott, embert próbáló feladat. Éppen ezért mindenki arra koncentrál, hogy a királysátornak helyet adó legmagasabb pontot találja meg. Ez a nemzeti emlékhely közepe. Egyébként a javaslat ezt a helyet, ami önkormányzati tulajdonban van, azonosítja. A X. kerületi, kőbányai önkormányzat október 22-én megtartott egy kihelyezett ülést is a területen, és egy alpolgármesteri előterjesztésre egyhangúlag 15 képviselő-testületi tag támogató szavazatával fogadták el azt a határozatot, amely konkrétan így szól, szerintem itt minden szónak jelentősége van, és mutatja, hogy az Országgyűlés helyesen jár el, ha ezekre a területekre koncentrál: „A Királydomb jelenleg beépítetlen legmagasabb pontja, mint a középkori Magyar Királyság országgyűléseinek hagyományos színhelye nemzeti emlékhellyé nyilvánítására vonatkozó kezdeményezést támogatja.” Tehát erről szól ez a javaslat, a civil szervezetek ezt a területet szeretnék központi helyszínként megjelölni, az önkormányzat ezt a helyszínt jelölte meg támogatandó területként.

Azt már csak a politikai gonoszkodás kedvéért teszem hozzá, hogy ezen az ülésen csak a Párbeszéd és az LMP helyi képviselői nem vettek részt, tehát ők nem nyilvánítottak véleményt a kérdésben (Dr. Keresztes László Lóránt: Államtitkár úr, ez nagyon méltatlan megjegyzés volt.), de nem feltételezem azt, hogy nem támogatnák a javaslatot.

Viszont azt hiszem, ezekből kiindulva teljesen egyértelmű, hogy melyek azok a területek, amelyekre koncentrálni kell. Más nemzeti emlékhelyek esetében még nem volt olyan, hogy magántulajdonba tartozó területet nemzeti emlékhellyé nyilvánítottak volna. Ez nyilván a tulajdonjog nagyon erős korlátozásának minősül. De természetesen semmi nem zárja ki azt, hogy amikor a NÖRI elkezdi ennek a területnek a vizsgálatát, a feltárását, akkor ezt követően javaslatot tegyen arra, hogy a nemzeti emlékhellyé nyilvánítandó terület kiterjesztésére tegyen javaslatot, tehát hogy egy ilyen típusú kezdeményezéssel éljen a miniszter számára. Akkor előfordulhat az is, hogy a terület a későbbiekben kibővül.

De még egyszer mondom, most az a legfontosabb, hogy a nemzeti emlékhellyé minősítés megtörténjen, és az utókor számára ezt a nagyon fontos történelmi szimbólumként is funkcionáló helységet és helyszínt meg tudjuk menteni. Ezzel összefüggésben minden majdani támogató szavazatot itt az Országgyűlés színe előtt szeretnék megköszönni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Orbán Balázs államtitkár úr. Ügyrendben jelentkezik a vita lezárása után Keresztes László Lóránt, de előtte elmondom, tisztelt Országgyűlés, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.S mielőtt áttérnénk a következő napirendi pontra, hallgatom Keresztes frakcióvezető urat.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én vállalom, hogy megfeddjen engem, mert nem teljesen ügyrendi lesz a hozzászólás. Államtitkár úr, az LMP kőbányai képviselője, Tóth Balázs nem sokkal korábban tragikus körülmények között elhunyt. Támogatta ezt az ügyet, dolgozott ezért az ügyért. Azt gondolom, hogy az a politikai gonoszkodás az ön részéről, amit megfogalmazott, most nagyon mellé ment. Köszönöm szépen.

Felszólalások:   89-114   115-140   141-186      Ülésnap adatai