Felszólalás adatai

Felszólalások:   11-14   15-18   19-22      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Gurmai Zita képviselő asszony jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az egész világon egyre nagyobb figyelmet kap a nőkkel szembeni erőszak megelőzése, illetve megszüntetése. Nőként, anyaként, politikusként egyaránt kötelességemnek érzem, hogy ezt a kérdést a magyar törvényhozás is súlyának megfelelően kezelje. A valóság ugyanis az, hogy ha a Fideszen múlna, senki nem beszélne a kapcsolati erőszakról. Felteszem a kérdést: miért? Sajnos tragédiának kell ahhoz történnie, hogy a közvélemény felfigyeljen erre a problémára.Ilyen tragédia volt annak a nőnek az esete, akit volt párja, egy orvos maró folyadékkal csonkított meg. Ilyen tragédia volt tavaly augusztusban, amikor egy 35 éves férfi Budán megölte élettársát és négyéves, közös gyermeküket. Egy győri férfi tavaly decemberben megfojtotta 13 éves nevelt lányát és tízesztendős kisfiát. Pár napja olvashattuk azt, hogy egy másik férfi egy vita során bántalmazta volt feleségét, és megpróbálta megakadályozni abban, hogy értesítse a rendőrséget, majd a mobiltelefonját is összetörte.

Nem öncélúan soroltam ezeket a borzalmas eseteket, hanem azért, hogy ne merüljenek feledésbe. És ezek még csak azok, amelyek bekerültek az újságokba. Sokkal több olyan eset van, amelyekről senki sem szerez tudomást, sem a hatóságok, sem a média, senki. Ebben a helyzetben egyszerűen nem maradhatunk némák!

Nem vitatom, hogy a kapcsolaton belüli erőszak ellen Magyarországon is történtek lépések. Nemzetközi események és az ellenzék nyomására a kormány valóban elkezdett foglalkozni a témával. Meghirdették az áldozatsegítés évét, önálló tényállássá vált a kapcsolati erőszak a büntető törvénykönyvben, szigorodtak a feltételes szabadságra bocsátás körülményei, és növelni kezdték az áldozatsegítő központok számát; éppen Pécsett adta át miniszter asszony, tegnap is beszélt róla. De azt is látni kell, hogy ez messze nem elég.

Látjuk, hogy az utóbbi időszakban nem csökkent, hanem a Covid-időszak alatt még nőtt is az erőszakos esetek száma. Ez viszont fényesen bizonyítja, hogy a meghozott intézkedések messze nem elegek. A kormánypárti padsorokban sokan azt hiszik, hogy minden rendben van, és a hazai törvények megfelelő védelmet nyújtanak. Ezt a tévhitet szeretném most tényekkel cáfolni.

A magyar szabályozás megkülönböztetést tesz a párjukkal még együtt nem lakó, illetve a már nem együtt élők között. Ennek semmi alapja nincs, sőt káros következményei vannak. A hatóságok gyakran mediációra kényszerítik a megvert nőket. Milyen békéltetés az, ahol az áldozatokat büntetik, szemben azokkal, akiktől rettegnek. A távoltartás intézménye sem nyújt megfelelő védelmet. Az pedig egyenesen tragikus, hogy a bántalmazó szülő visszaél a kapcsolattartás jogával, amit megfélemlítésre, bosszúállásra használ, vagy egyszerűen bosszúból nem fizet gyerektartást, ami a gazdasági erőszak egyik gyakori fajtája, nem túl jó fényt vetve ezzel a magyar férfiakra. A magyar jogrend ezeket a helyzeteket nem tudja kezelni.

Mi lehet a megoldás? Ott van az önök orra előtt. A költségvetési törvény vitája során tettem egy módosító javaslatot, civil szervezetek szakmai javaslatait is meghallgatva tartjuk fontosnak, hogy olyan nő- és családvédelmi jelzőrendszert kell létrehozni, ami a gyerekvédelmi jelzőrendszerre épül. Mi kell ehhez? Fel kell számolni a párhuzamosságokat, hatásköri zavarokat. Erősíteni kell a jelzőrendszer tagjainak a felelősségét is, a jelzés elmulasztása járjon erőteljes és biztos szankcióval. Tekintsük ezt is veszélyeztetésnek, minthogy az is.

Mindehhez szükség van egy olyan erőszakellenes koordinátorra, aki kidolgozza a jelzőrendszer bővítésének a koncepcióját, és a vonatkozó törvényjavaslatot négy hónapon belül pedig leteszi a kormány és az Országgyűlés asztalára. Tudjuk jól, ha a Fidesz úgy akarja, fogadott el már kétharmados törvényt egy nap alatt is. Ezért ne mondják, hogy ennyi idő nem elég, kérem, akarják!

A koordinátor további feladata lehet a gyámhivatal, a bíróság és a jelzőrendszer tagjai közötti együttműködési problémák orvoslása, illetve jogszabály-módosítás esetén az egyeztetések lefolytatása. A koordinátor folyamatos dolga lehet továbbá a jelzőrendszer tagjaira vonatkozó oktatási, képzési programok kidolgozása, szervezése és ellenőrzése. Csak így szoríthatják vissza a családon belüli erőszakot, az erőszakellenes koordinátort a költségvetésben és az államigazgatásban az Egyenlő Bánásmód Hatóság alá kell rendelni. Ennek a programnak a végrehajtása hárommilliárd forint keretösszegből megoldható.

A kérdés az, képviselőtársaim, hogy megére önöknek ennyit a további tragédiák megelőzése. Magyarország kíváncsian várja a válaszukat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Varju László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Gurmai Zita képviselő asszony imént elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány nevében Völner Pál államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy felszólalásában azokat az eredményeket is felsorolta, amelyeket 2010 óta a kormányzat és a jelenlegi parlament el tudott érni; tehát hogy a büntető törvénykönyvbe ez a parlament, ez a kormány emeltette be a kapcsolati erőszaknak a tényállását, fokozott védelmet nyújtva az áldozatoknak és súlyosabb büntetést helyezve kilátásba az elkövetőknek.

(8.40)

Ugyancsak megemlítésre került az áldozatsegítés rendszerének a kiépítése. Valóban, a héten adtuk át Pécsett a negyedik áldozatsegítő központot, amely a regionális fejlesztést szolgálja. A miniszter asszony azt is bejelentette, hogy belátható időn belül minden megyeszékhelyen létre kívánunk ilyeneket hozni, hogy ne egy hatósági fórumon kelljen az áldozatoknak előadni a saját sérelmeiket, hanem egy sokkal kötetlenebb formában kaphassanak felvilágosítást, milyen lehetőségeik vannak akár a rendőrség, akár az áldozatsegítés hivatali, kormányhivatali igénybevételére, milyen lehetőségeik vannak akár a gyerekekkel kapcsolatban, a kapcsolattartás szabályozásával kapcsolatban. Itt is jelentős előrelépések történtek tehát az elmúlt időszakban.

Említette a képviselő asszony azokat a sajnálatos, súlyos sérelemmel, akár halálesettel végződő eseteket, amelyek valóban a sajtó nagy nyilvánossága előtt a szélesebb közvéleményt is megrázták. Látható, hogy ezekre is azonnali válaszokat próbáltunk adni, a parlament nemrégiben fogadta el a kapcsolattartás újraszabályozását az ilyen esetekben, hogy hogyan lehet még jobban szűrni, hogy a jelzőrendszer időben érvényesüljön, mire kikerül egy ilyen elkövető, addigra a kapcsolattartás témája vagy akár a távolságtartás kérdése már teljes mértékben szabályozásra kerüljön.

Megalakultak azok a munkacsoportok, amelyek ezeket az eseteket elemezve civil szervezetek széles körű bevonásával, például az emberi jogi munkacsoport keretén belül begyűjtötték azokat a javaslatokat, amelyek ebben az ügyben születtek a szakmai szervezetek részéről. Tudjuk, hogy maga az ülésezés a Covid-járvány miatt ugyan nem tudott folyamatos lenni, de az írásbeli kommunikáció folyamatos volt, a határidőket feloldottuk, tehát mindenki határidő nélkül megtehette a javaslatait. Nagyon remélem, hogy ebből egy olyan anyag tud születni, amely abba az irányba mutat, amit a képviselő asszony is felvetett, hogy hogyan lehet a párhuzamosságokat, az együttműködési zavarokat kiszűrni.

Ugyancsak itt van a tisztelt Ház előtt a feltételes szabadságra bocsátás szigorításának a törvényjavaslata, amelyet az ősz folyamán tudunk majd megtárgyalni és elfogadni, amely szintén ezeknek a helyzeteknek a korlátozását, beszűkítését szolgálja. Sajnos valóban vannak olyan helyzetek, olyan emberi magatartások, amelyek óhatatlanul időről időre magukkal hoznak ilyen cselekményeket, ezeket kell minél jobban beszűkíteni; természetesen én is szívesen beszélnék ezek megszüntetéséről, de sajnos nem lehetünk naivak, sajnos az emberi tényező nem iktatható ki ezekben az esetekben.

Elhangzott néhány korábbi esetre történő utalás, például ami a maró folyadékos elkövetéssel történt. Éppen a héten olvashattuk, hogy a Kúria legfelsőbb szinten is elbírálta ezt az esetet, nem enyhítette a büntetést, tehát a szigorú büntetés, büntetőpolitika érvényesülni tud, minden ilyen esetben megfelelő büntetéssel jár.

A képviselő asszony említette, hogy a rendőrség különbséget tesz, hogy hol kezdődik a kapcsolati erőszak. Azért egy dologban megnyugodhatunk: hogy a magyar büntető törvénykönyv minden erőszakos bűncselekmény esetén kellő védelmet nyújt minden magyar állampolgárnak vagy akár külföldi állampolgárnak, tehát ha a kapcsolati viszony nem is állapítható meg, akkor sem maradhat semmilyen erőszakos cselekmény büntetés nélkül. Ezekbe a szakmai részletekbe azért nem merülnék bele, mert nyilván a bűnüldöző hatóságoknak, az ügyészségnek, a bíróságnak kell ezekben döntenie, és minden eset más.

Nagyon remélem, hogy az a munka, amely jelenleg is folyik, és azt mondom, hogy 2010 óta intenzíven folyt, minél nagyobb eredményekre vezet. Azt is meg tudom erősíteni, hogy mindenféle nemzetközi összehasonlításban álljuk a versenyt, és kibírjuk azokat az összehasonlításokat, minden olyan intézkedést bevezettünk, amely akár az Unió többi tagállamánál van, és a statisztikáink semmivel sem rosszabbak, sőt az látszik, hogy nem látszik szignifikáns összefüggés a különböző nemzetközi egyezményekkel összefüggésben, hanem az, hogy a belső jog hogyan szabályozza ezeket a kérdéseket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   11-14   15-18   19-22      Ülésnap adatai