Felszólalás adatai

Felszólalások:   49-64   65-76   77-98      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Németh Szilárd államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőségünk.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a „Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a két ország közös államhatárán, Drégelypalánk és Ipolyhídvég (Ipel'ské Predmostie) települések közötti közúti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló megállapodás kihirdetéséről” szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/6450. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Mosóczi László úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. MOSÓCZI LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar-szlovák kétoldalú közlekedési kapcsolatok az elmúlt években gyors ütemben fejlődnek. E folyamat legutóbbi eredményeként idén május végén Révkomáromban kötöttek megállapodást a két ország szakminiszterei a Drégelypalánk és Ipolyhídvég között az Ipoly folyón létesítendő közúti híd és az ahhoz kapcsolódó létesítmények megépítéséről.A jelenleg napirenden lévő törvényjavaslat célja a szlovák féllel aláírt megállapodás beillesztése a magyar jogrendbe. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvény alapján a megállapodás törvényi szintű kihirdetése szükséges. A tervezett átkelőhelyen régen is híd állt, hasonlóan az Ipoly-völgy sok más pontjához, ezt jelzi Hídvég település neve is. Ebben a térségben szinte minden falunak saját hídja volt, ahol a gazdák át tudtak járni a másik parton lévő földjeiket megművelni. Drégelypalánk és Ipolyhídvég települések közt a középkori fahíd helyén a 19. század elején építettek kőhidat, amely a második világháború során elpusztult. Mivel a magyar-csehszlovák határtérségben a határok átjárhatósága nagyrészt megszűnt, a hidat nem építették újjá a múlt század második felében, a helyi kapcsolatok megszakadtak.

A most tárgyalt szerződés keretében a magyar és a szlovák fél megállapodott abban, hogy a régi híd helyén épül újra a kapcsolat. A megállapodás alapján a magyar és szlovák fél közösen, egyenlő arányban fogja viselni a híd mint közös létesítmény megépítésével összefüggő beruházási költségeket. A közös híd megépítését elvégző kivitelező kiválasztását a Magyarországon felelős szerv végzi, a Magyarország területén hatályos közbeszerzési törvényben foglalt előírások szerint. A hídhoz kapcsolódó létesítmények, utak megépítését, felújítását mindkét fél önállóan végzi a saját oldalán. A híd és a kapcsolódó létesítmények építési költségeit a felek az Európai Unió Interreg-programjából tervezik fedezni.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország és Szlovákia az elmúlt években ehhez hasonló szerződések sorát kötötte meg, melyek nyomán fokozatosan épülnek ki az infrastrukturális kapcsolatok a sok évtizeden keresztül egymástól elszakított térségek között.

Ezek a helyi jelentőségű projektek elsősorban a határ menti közösségek érdekében történnek, az ott élők életminőségét javítják. Csak az elmúlt egy esztendőben négy átkelő megépítéséről született közös döntés a határfolyókon.

A közlekedési kapcsolatokat olyan nagy volumenű beruházások is javítják, mint az új komáromi Duna-híd megépítése, az M15-ös autóút autópályává bővítésével jövőre megvalósuló teljes értékű gyorsforgalmi összeköttetés Budapest és Pozsony között. Az M30-as befejező szakaszának átadásával 2021-re elkészül az autópálya-kapcsolat a magyar főváros és Kassa között is. A jelenlegi törvényjavaslat megtárgyalásával és elfogadásával az Országgyűlés egy újabb értékes közös projekt létrejöttében segédkezhet.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadni és a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a közös államhatáron, Drégelypalánk és Ipolyhídvég  szlovákul Ipel'ské Predmostie  települések közötti közúti Ipoly-híd és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló megállapodás kihirdetését támogatni szíveskedjék. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Mosóczi államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Fenyvesi Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

(13.20)

FENYVESI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Drégelypalánkot és Ipolyhídvéget összekötő híd megépítéséért már 2011-ben civil kezdeményezésre aláírásgyűjtés indult. Az elcsatolt területeket és az anyaországot összekötő Ipoly-hidaknak azonban ennél régebbre nyúló története van. Létük vagy nemlétük Magyarország XX. századi hányattatott sorsáról tanúskodik.Mint ismert, valaha 47 híd kötötte össze az Ipoly két partját, az 50-es évekre azonban ez a szám drasztikusan lecsökkent. A közelmúltig mindösszesen négy híd szolgálta az Ipoly mentén élőket. A most szóban forgó híd környezete 1938-1945 között az első bécsi döntés értelmében ismét Magyarország része lett. A második világháborúban felrobbantott Drégelypalánkot és Ipolyhídvéget összekötő hidat egészen mostanáig nem építették újjá.

A mintegy 660 kilométeres magyar-szlovák határszakasz Európa egyik leghosszabb határszakasza. A múlt században megszakadt közlekedési kapcsolatok megújítását nehezíti, hogy közel 250 kilométeren a Duna és az Ipoly választja el a két országot egymástól.

A Drégelypalánkot Ipolyhídvéggel összekötő híd újjáépítéséről szóló megállapodás egy év alatt a negyedik magyar-szlovák szerződés, amely határhidak építéséről született. Az új közúti hídnak köszönhetően biztosítva lesz a térségben a hatékonyabb közlekedés, ami főleg azoknak a lakosoknak jelent jelentős tehercsökkentést, akik gépkocsival közlekednek a munkahelyük és a lakóhelyük között, továbbá egyszerűbb megközelítéssel fellendítheti az adott településeken a turizmust. A közúti hidat 3,5 tonnát meg nem haladó személy- és tehergépkocsik használhatják majd.

Egy híd mindig az érintett régiók, az ott élő lakosok érdekeit szolgálja. Kérem önöket, támogassák a nemzetközi szerződés elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Fenyvesi képviselő úr. Most megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán kicsit szimbolikus is, hogy Trianon 100. évfordulójához közeledve egy ilyen ügyben kell most közösen tanácskozunk. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a 100 évvel ezelőtti békediktátumot szándékosan úgy alkották meg a győztes hatalmak, hogy Magyarországnak a természetes határait, a vasúti csomópontokat, a nagy közlekedési csomópontokokat lehetőleg az új csonka honban elvágják ezektől, és az új csonka hon lehetőleg minél hátrányosabb helyzetben, minél kevesebb meghatározó vasúti és közúti csomóponttal legyen szegényebb.Ahogy elhangzott itt az előterjesztésben is, egy szimbolikus ügyről, illetve egy olyan térségről van szó, amelyet évszázadokon keresztül híd kötött össze egymással; már egészen a középkorban is itt volt egy híd, sőt az itt élő emberek egyébként egy egyházközséghez is tartoztak, tehát egy olyan régiót szakított ketté a mesterséges államhatár a trianoni békediktátummal, illetve később a második világháborút lezáró párizsi békeszerződésben, amely évszázadokon keresztül egy régiót alkotott.

Ahogy el is hangzott az előterjesztésben, a visszavonuló német csapatok a második világháború során ezt a hidat felrobbantották. Azóta nem volt közvetlen összeköttetés, tehát az itt élő drégelypalánki magyaroknak több mint 10 kilométert kellett utazniuk, ha át akartak jutni a határ túloldalára. Úgyhogy régi adósságát törleszti most mind a szlovák, mind a magyar állam ennek a hídnak a megépítésével.

Amiről viszont nem volt szó az előterjesztésben, az az, hogy 2017 tavaszán Ipolyhídvégen már volt egy tanácskozás, ahol a magyar és a szlovák hatóságok egybehangzóan megállapították, hogy nemzetstratégiai, nemzetgazdasági prioritásról van szó, hiszen a két híd nemcsak a munkaerő-áramlásnak a minél jobb és rugalmasabb ellátását, a munkaerő minél szabadabb áramlását szolgálná, hanem a két város közötti kulturális és társadalmi kapcsolatoknak az erősítését is.

Két év telt el ez óta a bejelentés óta. Nem tudjuk, hogy az elmúlt két évben konkrétan milyen háttértárgyalások, egyeztetések zajlottak, és ami még inkább zavaró, hogy nem tudjuk, hogy ebből a mostani bejelentésből mikor lesz eredmény, esetleg ha erre vonatkozólag akár az előterjesztő, akár kormánypárti képviselőtársaim tudnak valami konkrétumot mondani, hogy ebből a hídból mikor lesz valóság, mikor fog megépülni, vagy egyáltalán mikorra tervezik ennek az átadását, akkor azt megköszönnénk.

A közutak fontossága mellett ennél a mostani törvénynél beszélnünk kell a vasutak fontosságáról is. Jómagam a mostani 2020-as költségvetési tervhez benyújtottam egy olyan módosító javaslatot, amely azt a célt szolgálja, hogy a közutak mellett a Magyarország és a környező országok közötti vasúti átjárhatóságot is könnyítsük meg. Úgy gondoljuk, hogy ha a gazdasági kapcsolatok élénkítését várjuk, akkor a közúti forgalom mellett a vasúti forgalmat, a vasúti átjárhatóságot is javítanunk kell.

Ki kell térnünk arra is, hogy bár  mint az elhangzott  Magyarország és Szlovákia között az elmúlt években eléggé intenzív párbeszéd volt új hidak nyitása kapcsán, sajnos Délvidék és Kárpátalja esetében korántsem ennyire rózsás a kép. Délvidéken és Kárpátalján is több helyen lenne szükség új határátkelők nyitására. Kárpátalján például a teljesség igénye nélkül Nagypalád és Kispalád között, vagy ahogy azt Gyüre Csaba képviselőtársam nem is olyan rég egy parlamenti felszólalásban jelezte, Szalóka és Tiszaszentmárton között is régi igénye az ott lakóknak, hogy legyen közvetlen határátkelő, de ilyen a Hetyen-Tiszakerecseny közötti átkelő is. Emellett pedig arra is tekintettel kéne lennünk, hogy a már megépült határátkelők úgy üzemeljenek, hogy valóban be tudják tölteni azt a célt, amelyet határátkelőként egyébként be kell töltenie.

Gondolok itt arra, hogy például Délvidéken is a Tiszasziget és Gyála között üzemelő határátkelő, régi kérése az ottaniaknak, hogy legyen éjjel-nappal, 0-24 órában átjárható, és egy régi adóssága a két országnak, hogy ennek a feltételei nem teljesülnek. De említhetném akár itt Ukrajna-Magyarország viszonylatában a csap-záhonyi vagy pedig az asztély-beregsurányi határátkelőket is. Azok, akik rendszeresen közlekednek vagy ingáznak ezekben a régiókban, tudják, hogy nemritkán 6-8 vagy akár tízórás sorok is kialakulnak, és ez teljesen ellehetetleníti az egyébként akár munkavállalási, akár magán- vagy turisztikai céllal közlekedő lakosok utazását. Azt gondolom, és csupán arra akartam ráirányítani az önök figyelmét, hogy nem elég határátkelőket, új utakat vagy új hidakat építeni. Biztosítani kell azt is, hogy ezek az elkészült határátkelők és új határátkelő-csomópontok úgy üzemeljenek, hogy mind a két ország határ menti lakosainak a megelégedésére szolgáljanak.

Összefoglalóan annyit tudok elmondani, hogy azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke az, hogy a Kárpát-medencében a határ menti régiókban biztosítsuk azt, hogy a szétszabdalt magyar közösségek közötti kapcsolattartás minél könnyebb, minél egyszerűbb legyen, ezért a Jobbik részéről támogatni fogjuk ezt a javaslatot.

Bár nem tartozik szorosabban véve a most tárgyalt javaslathoz, de muszáj néhány szó erejéig kitérnem arra, hogy amikor a magyar-szlovák viszony és a kétoldalú kapcsolatok rendre terítékre kerülnek, a magyar kormány mindig az előkészítés alatt álló gázvezetékekről, új hidak és utak átadásáról példálózik, amikor azt akarja demonstrálni, hogy mennyire jó a magyar-szlovák viszony. Sajnos azonban, tisztelt képviselőtársaim, ennél sokkal súlyosabb, fajsúlyosabb ügyekben nincs előrelépés a két ország között. Sőt, nemhogy előrelépés nincs, hanem konkrét visszarendeződés van. Elég itt utalni a Beneš-dekrétumokra, amelyek kollektív bűnös nemzetként, népként azonosítják a felvidéki magyarságot; arra a Beneš-dekrétumra, amellyel a tarsolyában Szlovákia egyébként Magyarország mellett az Európai Unió teljes jogú tagja tudott lenni, és amely dekrétumokról azóta egyébként többször a szlovák fél egyoldalúan jelezte, hogy nem tartják szükségesnek ennek a felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését. De lehetne említeni az állampolgársági ügyet, amely határozottan tiltja a kettős állampolgárságot.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr erre mondta azt, hogy jöjjenek át titokban, fű alatt a felvidéki magyarok, és vegyék fel itt Magyarországon az állampolgárságot, mi majd nem adjuk ki őket.

(13.30)

Azt gondolom, hogy ezek az esetek a lehető legtávolabb vannak azoktól, ami alapján ki tudnánk jelenteni, hogy előremutató és jó a két ország közötti viszony. De itt van a mai napig nem megoldott nyelvtörvény, a felvidéki magyar kisiskolák bezárásáról szóló hírek vagy éppen a legutóbbi időszakban a magyar himnusz éneklésének a korlátozása is.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy hidakat akkor van értelme építeni vagy akkor van elsősorban értelme építeni, hogyha bízunk abban, hogy ezeket a jelenleg magyarlakta régiókat a határ mindkét oldalán össze tudjuk kapcsolni. De ha nem lesznek magyar emberek, nem lesznek a magyar nyelvet, a kultúrát, az örökséget továbbvivő, magyar identitással bíró emberek a határ túloldalán, ha egész egyszerűen az ő létezésüket a környező országok ellehetetlenítik és egy erőszakos asszimiláció útján őket beolvasztják, akkor ezeknek a hidaknak az építése legfeljebb gazdasági célokat szolgálhat.

Ezért szeretném kérni önöket és szeretném kérni a kormányt arra, hogy a hidak, az utak és a vasutak építésén túl vállalja fel azokat a fontos nemzetpolitikai, nemzetstratégiai ügyeket is, amelyek adott esetben konfliktussal járnak, amelyek adott esetben a nemzeti ügyeknek a határozottabb érdekképviseletével járnak, és ezeket az ügyeket vegyük napirendre mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a magyar-szlovák vegyesbizottsági üléseken, mind a diplomácia minden színterén. Ehhez a Jobbik képviselői, ahogy az elmúlt kilenc évben, az elkövetkezendő években is minden segítséget meg fognak adni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Bencsik képviselő úr. Most megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pár mondatban reagálnék jobbikos képviselőtársam elhangzott mondataira. Nagyon sok mindenben egyetértünk, például abban, hogy fontos, hogy a jövőben a Felvidéken is magyar szótól legyen hangos az a vidék, a magyarlakta vidék, legyenek magyar iskolák, egyházközségek, közösségek, óvodák. Én azt gondolom, hogy számos olyan programot indított el az elmúlt kilenc évben a kormány, amely pontosan ezt célozza, hogy a jövőben is a felvidéki magyarság megőrizve identitását, de folyamatos támogatást kapva az anyaországtól tudjon ott élni és boldogulni, ilyen akár az óvodaépítési program, az egyházi támogatások, a gazdaságfejlesztési program vagy több olyan nemzetpolitikai, határokon is átívelő kezdeményezés, amely őket is célozza, és segíti azt, hogy a Kárpát-medencei térséget egy egységes nemzeti térként is tudjuk értelmezni, a szimbolikus döntésekről nem is beszélve.

Én félúton találtam meg talán az igazságot, mert szerintem az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokban rendkívül sok előrelépés és fejlődés történt az elmúlt időszakban, ugyanakkor vannak még kérdések, rendezendő ügyek és nyitott kérdések, ebben is egyetértünk.

De például a visegrádi csoportban betöltött együttműködésünk, vagy amikor Szlovákia elsőként ajánlotta fel a segítségét az illegális migráció megfékezésekor vagy számos olyan ügyben, amelyben közösen tudtunk fellépni, ezek mind a javuló kapcsolatokat jelzik. Ez nem lezárt folyamat, még mindig van hova fejlődni, és igaza van a képviselő úrnak abban, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket még a jövőben is napirendre kell tűzni, nemcsak azért, mert az elmúlt húsz-harminc évben is napirenden voltak, hanem azért, mert fontos, hogy ezeket megoldjuk.

A mi felfogásunk szerint a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség egy erőforrást jelent a két ország között és erőforrást jelent Szlovákiában is, és ez a tény nem gyengíti, hanem erősíti a szövetségünket. Éppen ezért támogatjuk azt, hogy minél több határátkelőhely nyíljon meg a magyar-szlovák határon, minél több közúti és vasúti híd is kösse össze a két országot. 2010 óta, a Fidesz-KDNP kormányzása alatt nyolc új határátkelőhely nyílt a magyar-szlovák határon, ami azt bizonyítja, hogy elkötelezettek vagyunk a határok átjárhatósága, a magyar-szlovák kapcsolatok erősítése mellett és határon átívelő magyar-magyar kapcsolatok erősítése mellett is.

Nyilvánvalóan azt valljuk, hogy a Kárpát-medence nem csupán egy földrajzi egység, különböző országokban élő individuumok puszta halmaza, hanem egy élő közösség, amelyet újra fel kell építenünk a XX. század pusztítása után. Csak úgy lehet Közép-Európa újra erős, hogyha közös hazánkat megtöltjük tartalommal, összekötjük országainkat hidakkal, vasútvonalakkal, autópályákkal is.

Fontos megjegyezni, hogy Magyarország turisztikailag is vonzó célpont, egyre több turista érkezik az északi irányból is, Szlovákiából és Lengyelországból, ami azt bizonyítja, hogy a turizmus szempontjából is szükségesek új összeköttetések mind a turisták, mind pedig a turizmust kiszolgáló szolgáltató szektor számára. Ezzel nyilvánvalóan a regionális kapcsolatrendszerünket is fejlesztjük, illetve elköteleződésünket a V4-szövetség iránt, amely a legsikeresebb és legerősebb szövetség ma Európában.

Nem utolsó szempont az sem, hogy ezzel a beruházással Nógrád megye is komoly fejlődési és fejlesztési lehetőséget kap, a térség is profitálhat a határon átnyúló gazdasági fejlődési potenciálból. Tudjuk azt, hogy Magyarország leghosszabb határszakasza az északi, 677 kilométerről beszélünk a magyar-szlovák közös határszakaszon, amelyen jelenleg 33 határátkelőhely létezik. 2014-ben történt egy nagyon magas szintű megállapodás a két kormány között a határátkelők számának növeléséről. Így a mostani, előttünk lévő megállapodás hatálybalépésével majd a negyedik Ipoly-híd megépítése is lehetővé válik, a következő években átadásra kerül egy új komáromi közúti híd és a rajkai gyorsforgalmiút-összeköttetés is, továbbá folyamatban van még két, korábban megszüntetett vasúti összeköttetés újraindítása is. Ezenkívül még kompösszeköttetés is létesül.

Mi a két ország közötti közlekedési kapcsolatokat nemzetpolitikailag, nemzetstratégiailag, gazdaságilag, Közép-Európa regionális együttműködése érdekében és turisztikailag is fontosnak és kívánatosnak tartjuk, talán ebben a sorrendben is, ahogy elmondtam, tehát nyilvánvalóan nemzetpolitikailag és nemzetstratégiailag van ez az első helyen. Éppen ezért a KDNP-frakció támogatja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Nacsa Lőrinc képviselő úr. Most megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon rövid mondattal el tudom intézni a hozzászólásomnak az egyik részét, hiszen a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja az előterjesztést. Tesszük ezt azért, mert valóban láthatóan nő az igény a határtérség infrastruktúrájának a fejlesztése iránt, ezért minden olyan kezdeményezés, amelyik ezt a célt szolgálja, az üdvözítő, ideértve az átkelők számának a bővítését is vagy bármely más ilyen infrastrukturális fejlesztést.Amit ennek kapcsán szeretnék még elmondani, egy kicsit azáltal is inspirálva, amit az előttem szólók elmondtak, inkább talán kérdések volnának. Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt azt mondta, tulajdonképpen megígérte, hogy most már a kényes ügyek is napirendre kerülnek Szlovákiával. Mi úgy látjuk, hogy ezek a kényes ügyek még mindig nem kerültek napirendre és tisztázásra Szlovákiával kapcsolatban.

Értem én azt a stratégiát, hogy csak a szépre emlékezem, ez kormányzati pozícióból egy eléggé pragmatikus megközelítés, és sok esetben ezt még üdvözölni is lehetne, ha nem önök lettek volna azok, akik folyamatosan kritizálták a korábbi szocialista kormányokat azért, amiért a korábbi külügyminiszterek vagy éppen a miniszterelnökök pragmatikus viszonyra törekedtek Szlovákia viszonylatában.

Emlékszem még arra, hogy amikor Bajnai Gordon találkozott Fico miniszterelnökkel, mit követelt a Fidesz, milyen témákat kell napirendre venni, milyen konfliktusokat kell rendezni egy-egy ilyen találkozó alkalmával. Most meg úgy tűnik, mintha minden egyes ilyen bilaterális kérdéskörben történő megszólalásnál a problémák tulajdonképpen kimaradnának ezek közül a kérdések közül, és  ahogy az imént is mondtam  csak a szépre emlékeznének a fideszes és KDNP-s képviselők.

Ezért hadd mondjak egy-két olyan problémát, Nacsa Lőrinc úgy fogalmazott, felírtam magamnak, hogy magyar szótól legyen hangos a térség. Most például ehhez az kellene, hogy mondjuk, az oktatási törvényt ne írják úgy át, hogy az kedvezőtlen legyen a magyar kisebbség számára, vagy éppen a magyar pedagógusoknak a továbbképzésében ne tiltsák meg a magyar nyelvű képzést, vagy Csallóközben ne okozzon problémát az, hogy az államnyelven való oktatás kötelező jelleggel elrendelhető legyen az elfogadott törvény alapján, hogyha arra bármilyen ottani szlovák igény merül fel. Ezek mind-mind logikus döntések egy szlovák nemzeti parlament oldaláról, de bizony a magyar kisebbséget és az oktatás helyzetét bizony nehéz körülmények közé sodorja.

(13.40)

Ugyanilyen kérdés lenne például a kettős állampolgárság kérdése, hiszen ha jól számolom, akkor 2010 óta, amióta életbe lépett ez a törvény, a kettős állampolgárságot tiltó szabályozás miatt összesen egyébként 2831 állampolgárt fosztottak meg a szlovák állampolgárságától. Ebből a legtöbb a cseh állampolgárság, majdnem 700, de  és most mással nem foglalkoznék  a magyar állampolgárság felvétele miatt 114 magyar állampolgárt fosztottak meg a szlovák állampolgárságától.

Volt korábban egy olyan ígéret az önök részéről, hogy ezt a kérdést megpróbálják rendezni Szlovákia viszonylatában, sőt Ukrajna viszonylatában is, de most maradnék a szlovák féllel való tárgyalások mellett; tehát magyarul, hogy mi történt az elmúlt időszakban, hogy ezt a kérdést nem sikerült egyáltalán még csak napirendre sem tűzni, vagy valamilyen formában megoldani. Még egyszer mondom, 114 magyar állampolgárságú személy vesztette el a szlovák állampolgárságát e miatt a szabály miatt.

Aztán egy szimbolikus ügyet is említenék, hogy kisebb és nagyobb kérdéseket is mondjak. Pellegrini miniszterelnök védnökségével a helyi magyar közösség tiltakozása mellett, a szélsőséges Kotleba pártja képviselőinek a jelenlétében a szlovák nemzeti építő, Štúr szobrát május 12-én felavatták Párkányban, és ez a szobor annak ellenére került a 71 százalékban magyarok által lakott város Duna-partjára, hogy a helyi képviselő-testület nem egyezett bele annak felállításába. Szerintem itt is lenne egy kis diplomáciai feladat még, ami a problémák szempontjából figyelmet érdemelne.

De ugyanúgy említhetném a magyar-szlovák kisebbségi vegyes bizottság február 20-ai pozsonyi ülését. Ugyan már annak is örülünk, hogy összehívják, mert nem mindig volt ez az elmúlt időszakban jellemző, hogy rendszeresen ülésezett volna ez a vegyes bizottság, de például nem tudom, képviselőtársaim biztosan tudják, hogy az MKP-t nem hívták meg a szlovák oldal részéről ezekre a tárgyalásokra, mondván, nem parlamenti párt, meg őket nem érdekli az MKP, és a magyar delegáció tagjaként tudott részt venni az MKP egyébként ezen szlovák vegyes bizottság ülésén és munkájában, ami, azt gondolom, szintén nem azt erősíti, hogy nincsen olyan probléma, amit ne kellene megoldani ebben a relációban.

Mint ahogy az is egy hatalmas nagy gond, amire talán próbált utalni Nacsa képviselőtársam is, a szlovákiai magyarság létszáma. Ön ugyan azt mondta, hogy erőforrásként tekintünk az ott élő magyar kisebbségre, bizonyos szempontból szerintem ez az állítás helyes is, de mindenféleképpen figyelmeztető jel, hogy a szlovákiai magyarság létszáma riasztó mértékben csökken, tehát fogyásnak indult az elmúlt években, és az asszimiláció jelentős mértékben felgyorsult. 2001-ben, csak pontosan szeretném idézni, 521 ezer fő vallotta magát magyarnak; ez 2011-ben, ami még mindig majdnem nyolc évvel ezelőtt volt, már csak 458 ezer fő volt. És itt a csökkenés okaiként a szakértők az asszimiláció felgyorsulását, az elvándorlást és a gyermekvállalás drasztikus visszaesését jelölik meg mint kiváltó okot. Ezek szerintem olyan kérdések, amikről kell beszélni. Érdemes lenne egyébként itt, a parlament keretén belül is beszélni erről, akár megérdemelne ez egy önálló napirendi pontot is, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak a szülőföldön való boldogulását hogyan tudja legjobban szolgálni a mindenkori magyar kormány.

A példák azt mutatják, hogy nem mindig a pénz mennyiségétől függ csak és kizárólag az, hogy sikerüle ezt a szülőföldön való boldogulást segíteni valamilyen formában, hanem bizony sokszor az is számít, hogy akár a megnövekedett pénzeszközöket milyen formában, milyen hatékonysággal, milyen módszerrel és mire költjük el a határon túl. Biztos nagyon fontos egyébként jégkorong-akadémiát vagy -pályát építeni, meg futballpályát is. Lehet, hogy ez kicsit kevésbé járul hozzá a szülőföldön való boldoguláshoz, minthogyha adott esetben oktatásra, gazdasági kapcsolatok élénkítésére és sok minden más ilyen dologra fordítanánk ezeket a forrásokat.

Tehát összességében azért vagyok kénytelen ennél a napirendi pontnál ezt szóba hozni, mert egy ilyen átfogóbb, ezt a kérdés tárgyaló napirendi pont nem jelent meg még itt a Ház asztalán. Remélem, ez a későbbiekben megtörténik, és akkor egy kicsit ezekről a forrásokról is és ezekről a valóban egy kicsit talán fajsúlyosabb kérdésekről is tudnánk szót váltani, amiből az egyik természetesen az infrastruktúra-fejlesztés, de a másik, hogy a Kárpát-medencei magyarság erőforrásként való kezelése mit kívánna meg a magyar kormány részéről, a magyar adófizetők pénzéből.

Ettől függetlenül ezt az előterjesztést  ahogy kezdtem, azzal szeretném befejezni  az MSZP frakciója természetesen támogatni fogja. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Mesterházy képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom.Most megadom a szót, amennyiben kívánja, az előterjesztőnek, Mosóczi László államtitkár úrnak.

DR. MOSÓCZI LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel hallgattam a hozzászólásokat, hiszen ki hidat épít, jövőt épít, és a magyarság kapcsolatteremtési lehetőségeit ilyen hidakkal tudjuk biztosítani. Én csak megerősítem a képviselő urak hozzászólását, hogy a magyar-szlovák határon nemcsak hidakat építünk, nemcsak a Dunán és az Ipolyon, de létesülnek autópályák is, az M15-ös, az M30-as, és ahogy szóba került, a határ menti vasúti kapcsolatok fejlesztése is napirenden van. Több olyan vasútvonalon tervezzük újraindítani a személyforgalmat, ahol jelenleg szünetel, illetve tárgyalunk Szlovákiával a Drégelypalánk-Ipolyság közötti vasútvonal helyreállításáról is. Így megteremhető a Budapest-Zólyom közvetlen vasúti összeköttetés is majd.

Köszönöm szépen még egyszer a hozzászólásokat, és remélem, hogy még sok hasonló projektről kérhetem majd az Országgyűlés döntését. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Felszólalások:   49-64   65-76   77-98      Ülésnap adatai