Felszólalás adatai

Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Stummer János képviselő úr, a Jobbik képviselője, napirend előtti felszólalásra jelentkezett: „Történelmi felelősségünkről. Emlékezés a kommunizmus áldozatairól” címmel. Parancsoljon!

STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Harminc éve szabadon  ez lesz a címe annak az emlékezéssorozatnak, amely néhány hét múlva, március idusán veszi kezdetét Magyarországon. Az önök jóvoltából két éven keresztül fog az ország megemlékezni arról a 30 évvel ezelőtti rendszerváltásról, amelynek az önök, illetve az önök politikai közösségei aktív résztvevői, illetve kulcsszereplői voltak. Mindazok alapján, amit eddig tudunk erről az emlékezéssorozatról  és már ne haragudjanak meg, de ahogy önöket ismerjük , ezt a két éven át tartó emlékezéssorozatot szépen lassan ki fogják maguknak sajátítani.Önök azt fogják most mondani nekem, hogy ugyan már, képviselő úr, hová gondol. Dehogyis ez a szándék. De hát a mesét mégiscsak önök fogják elmondani. A sztori az önök személyes élményeiből fog táplálkozni, a narratíva az önöké lesz, az ország lakossága az önök történetein keresztül ismeri majd meg ezt a 30 évvel ezelőtti időszakot. A nép emlékezetében pedig így válnak önök a kommunisták kérlelhetetlen ellenségeivé, a rendszerváltás első számú letéteményeseivé, a rendszert váltott Magyarország furcsa öltönyös ifjúságává.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nem kívánok önöknek mást, csak hogy ez minél jobban sikerüljön. Amíg mi tovább küzdünk a lengyel mintát alapul vevő, teljes nyilvánosságot biztosító lusztrációs törvényért, addig önök ragasszák csak magukra minél erősebben annak bélyegét, hogy önöket is terheli felelősség azért, hogy idáig jutott ez az ország. Ragasszák csak magukra minél erősebben annak bélyegét, hogy önöket terheli a felelősség azért, hogy 30 év után továbbra is itt vannak, ebben a Házban is egykori szt-tisztek, illetve a III-as főcsoportfőnökség korábbi munkatársai! Vállalják a felelősséget a mulasztásaikért, vállalják a felelősséget azért, ami valójában is magukat terheli, vállalják a felelősséget azért, hogy 30 éve szabadon, nem Magyarországon, hanem azok a kommunisták, akik előtte 40 éven át voltak a diktatúra kiszolgálói, igen, többek között az önök jóvoltából!

Meséljék csak el Magyarországnak, hogy a ’89-eseknek, az önök politikai közösségének, illetve az önök politikai közösségének milyen egyetemleges felelőssége van a reformkommunistákkal való kiegyezésben! Amikor elmesélik majd a történetüket, térjenek ki arra is, hogy bizonyos alkuknak és egyezségeknek milyen jelentőségük volt a rablóprivatizáció és a közvagyon későbbi elherdálása során, hogyan kerültek a közös javak először illetéktelen kezekbe, aztán hogyan lettek a nyugati tőke martalékává.

Meséljék csak tovább ezt a történetet! Térjenek ki arra is, hogy ezen rablóprivatizáció során hogyan siklott ki ennek a politikai és gazdasági önrendelkezésétől megfosztott országnak a nyugati integrációja, hogyan lettünk ez alatt a néhány év alatt szuverén nemzetállam helyett összeszerelő üzem és kivándorlóország. Meséljék el, hogy miért nem sikerült egy mosolygó és bizakodó országot teremteni, hogy 30 év után miért nem élhetünk egy olyan Magyarországon, ami elrendezte a múltját, biztos lábakon áll a jelenben és bizakodva várhatja az új évszázad kihívásait.

Nézzenek a szemükbe a kommunizmus áldozatainak, és nekik adjanak számot arról, hogy milyen országot építettek a vérük és áldozatuk árán! Ne nekünk, nekik vallják meg a mulasztásaikat! Ne a mi szemünkbe mondják, nekik tartoznak elszámolással. Azoknak tartoznak magyarázattal, akikről ma itt, ebben a Házban közösen emlékezünk, akik nem egy ilyen országért haltak meg, mint a mai.

Hazaszeretet. Lassan egy éve ülhetek ezek között a padsorok között, de ezt a szót alig néhányszor, elvétve hallottam itt. De ha van nap, amikor ennek a szónak, hogy hazaszeretet, el kell itt hangoznia, akkor ez az a nap. Ezt üzenik nekünk onnan a sírból, hogy szeressük ezt a hazát úgy, ahogyan ők szerették. Ezt üzeni nekünk ma nemcsak a kommunizmus, hanem minden más elnyomó diktátor és uralkodó áldozata. Ezt üzeni a Don-kanyarban megfagyott, a Hortobágyon agyonvert, az Orgoványban nyakig elásott és a vagonba terelt egyaránt.

Szeressük ezt a hazát úgy, ahogy ők szerették, mert nincs más semmink, amit ne lehetne akár egy tollvonással is elvenni tőlünk, csak ez: a közös hazánk. És mindegyiknek, aki ideszületett, ennek élt és ezért az országért halt meg, Isten adjon örök békességet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Orbán Balázs államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 1990 után mi, magyarok bizakodva tekinthettünk a jövőre. A XX. században, talán ezt nem érdemes külön magyarázni, Magyarország ezeréves történetének legnagyobb csapásait szenvedte el. Láthatjuk, hogy a századot felforgató véres ideológiák rendre a szenvedés mozgatórugói voltak: vesztes háborúk, népirtások, üldöztetések, totális diktatúrák, gazdasági összeomlás.

(11.40)

’90-ben joggal gondolhattuk úgy, hogy végleg magunk mögött hagytuk a történelem ezen sötét fejezetét, amire ma nagy tisztelettel, az áldozatokra gondolva mindannyian emlékezünk. Szerencsére ezek a rémségek azóta nem ismétlődtek meg, de a rémségeket okozó ideológiák sajnos továbbra is velünk vannak. Olyanok ezek, mint Prokrusztész, a mítoszokból ismert útonálló, aki áldozatait ágyába fektetve kínozta meg. Ha az áldozat nagy termetű volt, a rabló levágott belőle egy darabot, ha kis termetű, akkor az elkövető a nyújtás eszközével élt. Ilyen természetűek ezek a marxista alapú ideológiák, amelyek olyan életformát akarnak ránk kényszeríteni, amelyek nem passzolnak hozzánk. És amikor egyértelművé válik, a vélt, nagyobb jó érdekében válogatott kegyetlenségek közepette ellenünk fordulnak.

Egy darabig úgy tűnhetett, hogy ezek az eszmék kiveszni látszanak, napjainkban azonban, úgy tűnik, hogy a hagymázas ideológiák visszatérnek. Zászlóikon ugyanúgy megtalálható egyenlőség, társadalmi igazságosság és harcos osztályharc, mint a XX. században. Valódi céljaik sem mások: nemzetközivé akarják tenni a világot, lehetőleg holnapra. El akarják törölni a nemzeteket, fel akarják számolni a nyugati civilizáció alapvető értékeit, a zsidó-keresztény hagyományokat, az antikvitásból eredeztethető normákat és a jogállami kereteket. Azért szeretnék mindezt megtenni, mert egy utópia felépítésén munkálkodnak, ugyanúgy, ahogy ezt tették szellemi elődeik, tudjuk, hogy milyen eredménnyel.

Korunk kommunistái a politikai korrektség cenzúrájával akarnak kontrollt gyakorolni a beszéd szabadsága felett, közösségimédia-felületeken akarnak profilozni, egyelőre még nincs szükségük erőszakszervezetekre, hiszen az ártatlanság vélelmét figyelmen kívül hagyva kiközösítéssel kell szembenéznie mindannak, aki tőlük eltérő nézeteket vall.

A nemzetben, családban gondolkodó magyarokra tehát új kihívások várnak. Fel kell ismernünk azt, hogy a szélsőséges, marxista alapú ideológiák megerősödni látszanak. Ha bárki valamilyen utópisztikus eszme nevében ránk akarja kényszeríteni nézeteit, ne legyünk restek felismerni: az az ember nem jó szándékkal jön. Ha pedig egyenesen azt látjuk  és képviselő úr felszólalására kifejezetten reagálnék, ha pedig egyenesen azt látjuk , hogy ezek a szélsőségesek esetleg egymással szövetkeznek, akkor nincs min meglepődni.

Ugyanúgy volt korábban is: egymásra találtak a szélsőségek, a vörösingeseknek és a barnaingeseknek a koalíciója, akik aztán mind közösen együtt a magyarok ellen fordultak. Nem érdekelte őket akkor sem a magyarok véleménye, a magyarok sorsa, a magyarok jövője. Éppen ezért elképesztő volt hallgatni már az első DK-s felszólalás közben, amikor éppen arról volt szó, hogy 2002-2010 között milyen fantasztikus gazdasági teljesítményt nyújtott az ország, a tragikus gazdasági eredményeket, a pénzügyi összeomlást próbálták mentegetni, akkor az önök padsoraiban őshelyeslés és támogatás volt. Összenő, ami összetartozik. Ugyanúgy most készülnek összefogni azokkal, akikről a XX. századi sorscsapások szólnak. Nem véletlen, hogy a korábban önöket támogató ’56-os hősök sorban elfordultak önöktől. Sőt, azt is mondják, hogy szégyen, amit csinálnak. (Bana Tibor: Szégyen, amit csináltok!) Az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy nem tudunk nem egyetérteni velük.

Ami pedig Magyarország Kormányát illeti, amíg Magyarország Kormánya a helyén van, garantálja azt is, hogy az ilyen alkalmak esetében az áldozatokra méltó módon emlékezhessünk, a történelmi tanúságtételt méltó módon meg tudjuk tenni, és megvédjük a magyar emberek szabadságát és biztonságát az olyan szélsőséges, hagymázas ideológiáktól, amelyek összenőnek, összetartoznak, és amelyeket önök képviselnek itt a Ház falai között. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai