Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/2930., előttünk fekvő törvényjavaslat számtalan jogintézményben kezdeményez változást, igen nagy részben technikai jellegű, igen nagy részben valamifajta más törvényekben megváltoztatott terminológiák adaptálása, illetőleg némileg, amit államtitkár úr és fideszes képviselőtársam előadásában is hallhattak, az információszerzés, a különböző elektronikus megfigyelőrendszerek összekötése, hatékonysága, a szolgálatok magasabb szintű gondozása és kezelése az alapvető célja ennek a jogszabálynak. Természetesen, amikor az ember először egy ilyen rendkívül tartalmas, nagyon komoly és akár nehéz szövegű javaslatot is feldolgoz, akkor némileg már egy idő után fárad, hiszen körmondatok körmondataival kénytelen rendkívül bonyolult szakkifejezéseket, szakmondatokat a tárca belevezetni, de jelzem, hogy megbirkóztunk vele, és látjuk azokat a problémákat, amelyek mégis felvetődtek a javaslat áttanulmányozása után.

Mindenekelőtt ismertetném azt, hogy mely jogszabályváltozások azok, amelyeknek akár tárgyalásában, akár esetleges módosításában a Jobbik nem kíván részt venni, egyszerűen azért, mert olyanfajta szakmai szabályozásokat jelentenek, és olyanfajta jogszabályi pontosításokat, amelyekben úgy ítéljük meg, hogy majd az élet fogja eldönteni, indokolt volt-e, és amíg az adott szakterület szakmai grémiumai nem jelzik akár a kormány, akár az ellenzék számára, hogy valamely szabályozástervezés számukra nem alkalmas, addig mi, parlamenti képviselő úgy gondoljuk, hogy ebbe nem szeretnénk beleszólni. A 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30. és 31. fejezetben foglalt jogszabály-módosítások vonatkozásában nem szeretnénk külön felszólalni, és nem is kezdeményeztünk semmifajta módosítást, tekintettel arra, hogy  amint az előbb mondottam  majd az élet eldönti, hogy igazolt volt-e.

Nagy örömömre szolgált az, hogy Pintér Sándor belügyminiszter úr hétpárti egyeztetést kezdeményezett a jogszabály megismerését követően, bár valóban kevés időnk volt a 108 oldalas javaslatra, de igyekeztünk felkészülni, és a következő alapelvi kérdéseket tártuk elé az egyeztetéskor. Magam azt kértem miniszter úrtól a frakcióm nevében, hogy bár valóban igaz az, hogy a különböző bűnelkövetések felderítésének elsődlegessége egy társadalom számára nagyon fontos, és bizonyára azok a technikai eszközök, amelyek rendelkezésre állnak ahhoz, hogy ezeket megvalósítsuk, valóban a társadalom igényét szolgálják ki.

Azonban tekintettel arra, hogy társadalmunk igen nagy százaléka semmiképpen nem nevezhető nem jogkövetőnek, illetőleg a bűnelkövetők a társadalom oly csekély létszámát jelentik, feltétlenül fontos az, hogy ezek a megfigyelőrendszerek, arcképfelismerő rendszerek semmiképpen ne sértsék azon polgárok érdekeit, személyiségi jogait, akikkel szemben nem lenne kívánatos ilyen rendszerek üzemeltetése és annak az elképesztő hálózati rendszernek a létrehozatala, amelyet ez a jogszabály szolgál.

Tehát azt kértem, hogy gyakoroljanak mérsékletet, és semmiképpen ne érezzék úgy a polgárok, hogy ezen túl minden egyes lépésük megfigyelés alatt van, hiszen azért nem oly rég alkotta meg a parlament az Alaptörvény hetedik módosítását, amiben a magánélet védelme egyértelműen rögzítésre került, és semmiképpen nem lépheti át sem egy jogszabály, sem egy rendszer, egy kiépített technikai rendszer ennek határát. Ezen alapelvek mentén kértem a tisztelt miniszter urat, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket előadtunk, fontolja meg.

Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, államtitkár úr, most azokat a jogszabály-módosító javaslatokat ismertetném, amelyeket előterjesztettünk írásban már hétfőn. Rendkívül megtisztelő, és elnézését kérem államtitkár úrnak, hogy épp akkor nem figyeltem, amikor erről beszélt, de nem igazán jellemző, hogy egy ellenzéki képviselő neve elhangzik esetlegesen egy módosító javaslat elfogadásakor, de nagyon örülök, hogy esetleg már ehhez is hozzászokhatok.

A 2. §-sal kezdeném, amely a Kkt. 33/d. új szakaszát hozta létre, amelynek az a lényege, hogy a közút kezelőjének a felvételek kezelése során különböző szervezési, technikai és egyéb adatbiztonsági intézkedéseket kell tennie. Úgy éreztük, hogy ez túl általános megfogalmazás, és azt kértük a jogalkotótól, hogy vezesse be ebbe a passzusba a 2011. évi CXII. törvényt, amely gyakorlatilag az adatvédelmi törvény. Ily módon semmiképpen nem a közút kezelőjére bízzuk azt, hogy ebben a rendszerben majd milyen szabályokat tart be, hanem konkrétan és határozottan követnie kell e törvényben előírt szervezési, technikai és adatbiztonsági intézkedéseket.

(9.30)

A 4. § a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosítása, amely tulajdonképpen egy elég sajátságos új javaslatot tárt elénk. Ez pedig az, hogy a személyszállítási szolgáltatásokkal foglalkozók bizony közvetlenül megkereshetik a nyilvántartó szervet az érintett személy adatainak lekérése érdekében, ha az a bizonyos személy az utazási szerződés elvárt magatartását nem követte, és ily módon szeretnék felderíteni, hogy az illető kicsoda, és milyen módon lehet őt majd a jogkövetkezmények érdekében elérni.

Úgy ítéltük meg, hogy ez nagyon tág fogalom, miután a 7. § (1) bekezdése van meghatározva a 2012. évi XLI. törvényből, és a 7. § (1) bekezdése nem arról szól, hogy kik a személyszállítási szolgáltatás alanyai, hanem teljesen másról. Ezért úgy gondoltuk és olyan javaslatot terjesztettünk elő, hogy egyrészről kizárólagosan a közösségi közlekedésben részt vevő személyszállítási szolgáltatók lehessenek azok, akik ilyen adatot közvetlenül a lakcímnyilvántartó hivataltól kérhetnek, másrészt pedig, ami, azt gondoljuk, még inkább fontos, az adatigénylést indokolni kelljen.

Természetesen nem gondoljuk, hogy komplett bizonyítási anyagot kell a hivatal elé tárni, de mindenképpen meggyőződhessen a hivatal arról, hogy ez az adatlekérés indokolt. Amikor a személyes egyeztetés volt, akkor röviden utaltam miniszter úrnak arra, hogy egyrészt nem nagyon szeretnénk, hogy az a taxis, akinek, mondjuk, tetszett az utas, kitaláljon valamifajta magatartásmegszegést, és ezért megtudhassa, hogy ki az az utas, akit ő szállított. Ez azért elég komoly joggal való visszaélésre utalhat. A másik, hogy a közösségi közlekedésben honnan tudjuk pontosan meghatározni, hogy mi az a nem tetsző magatartás, ami miatt esetleg akár a közösségi közlekedés szervezői ezeket az adatokat le tudják kérni.

Úgy gondoljuk, az a módosításigénylés, ami az indokoltságra, illetőleg pontosan a közösségi közlekedésre irányulna, kerüljön be a szabályba, és így minél kisebb lehetőség lenne arra, hogy bárki is ezzel a felhatalmazással visszaéljen.

A törvényjavaslat 10. §-a a terrorizmust elhárító szerv védelmi feladatait határozná meg különböző külföldi érdekeltségeknél. Itt arról van szó, hogy az fb) pont azt tartalmazza, hogy a kormányzat vagy a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő magyar szervek, intézmények és létesítmények biztosítását végezné a terrorizmus elhárítását szolgáló szerv.

A következő volt a problémánk, és tényleg nem szeretnék senkit megsérteni, de azért tudjuk, hogy a diplomáciai életben ott külföldön, messze hazánktól azért igen gyakran az életörömöket szívesen igénybe veszik a diplomáciai testület egyes tagjai. Hangsúlyozom, nem általános, de előfordulnak ilyenek. Azt mondtam miniszter úrnak, szeretném, ha az ottani műkörömszalon nem lenne a magyar kormányzat szempontjából fontos objektum, mert esetleg oda járnak a diplomáciai testület kedves hölgytagjai  reméljük, csak hölgytagjai.

Ily módon pontosabban kellene meghatározni azt, hogy ezek a külföldön lévő, a kormányzat szempontjából fontos szervek kicsodák is. Ezért kértük azt, hogy azzal egészítsük ki, hogy a kormányzati vagy diplomáciai tevékenységben közvetlenül részt vevő magyar szervek. Az a fontos, hogy a diplomácia és a kormányzati munka ottani résztvevői és intézményei legyenek védettek, semmiképpen ne lehessen valamifajta, hogy úgy mondjam, kényelmi szempontból igénybe venni a TEK tevékenységét. Ez egy komoly szerv, és a TEK nem mindig tudja ellenőrizni, hogy amire kérik, az valójában tényleg annyira fontos-e.

A 11. §-ban a rendőrségi törvény a rendőrségi törvény módosítása történik. Tulajdonképpen itt egy olyanfajta plusz garanciális elem került a jogszabályba, akit őrizetbe vesznek, az értesíthesse a hozzátartozóit, illetőleg azt, akit szeretne, a helyzetéről. Ennek az igénynek, nagyon helyesen, garanciális elemei kerültek a jogszabályban rögzítésre. De visszaélésre adhat okot az, hogy ezt meg lehet tagadni, nem kell teljesíteni, ha olyan körülmény merül fel, ami veszélyezteti az intézkedés célját.

Úgy éreztük, hogy ez egy túl tág megfogalmazás, túlságosan is az eljáró szerv alkalmazottjának szubjektuma határozhatja meg, hogy most éppen mit tekint az intézkedés céljára nézve veszélyesnek. Ezért azt a módosítást kértük, hogy az eljárás során keletkezett dokumentumokban szereplő adatok alapján legyen egyértelmű, hogy veszélyezteti a célját. Igenis legyen valamifajta adat arra, hogy annak a személynek az értesítése az intézkedés célját meghiúsíthatja, és ezt okiratban rögzíteni kelljen, illetőleg erre hivatkozva lehessen ezt megtenni.

A 22. §-ban, ami szintén a rendőrségi törvényt módosítja, arról van szó, hogy ha az országos hatáskörű szervezetek vezetője, akikhez panaszt lehet előterjeszteni az intézkedéssel szemben, hozza meg a panasz elbírálását, az ellen nincs helye fellebbezésnek. Kiemeltük azt, hogy az Alaptörvénybe ütközik, ha fellebbezésre nincs mód, hiszen a jogorvoslathoz való jog mindenkit megillet. Ezért azt kezdeményeztük a módosítással, hogy ilyen esetben is lehessen a panasz ellen fellebbezéssel élni, amit a belügyminiszter bíráljon el.

Egy kicsit ugrani fogok a módosításokban, tekintettel arra, hogy aránylag kevés az idő, és majd szeretném kihasználni a még hátralévő vitában számunkra rendelkezésre álló időt ahhoz, hogy a további részletekről, amelyek valóban szakmai kérdések, beszéljek.

De itt van a 153. §, ami gyakorlatilag jogalkotási meteor, amit lehetne erre mondani. Amikor 152 szakaszon túljutottunk, megemésztettük, megértettük, megpróbáltuk pontosan az életviszonyokhoz igazítani, akkor megérkezik annak a jogszabálynak, amit egyébként 2018. október 2-án szavazott meg a Ház, a befektetési biztonságot érintő törvénynek egy új módosítása. Ez belekerül az október 19-én benyújtott javaslatba.

A befektetések biztonságát garantáló törvény egy védő törvény, ebbe pedig bevezetnek egy olyan szabályt, hogy ha az Európai Unión belülről, vagy a Svájci Államszövetségen belülről vagy az Európai Gazdasági Közösség területén belülről jövő személy Magyarországon a stratégiai ágazatokban tulajdonrészt kíván szerezni, akkor állami támogatások szabályai mellett állami támogatást kaphat a vásárlásra.

Mi ez?! Egyrészt nem illik a befektetési törvénybe, mert az pont egy védelmi törvény, nem egy adakozó törvény.

És hogy kerül ide az, hogy ha egy EU-n belüli ember a stratégiai ágazatokban tulajdonrészt akar szerezni, kaphat állami támogatást? Elgondolkozhatnánk, hogy miről szól ez. Hangsúlyozom, nem a Belügyminisztériumnak, nem Kontrát államtitkár úrnak, nem miniszter úrnak szánom a szavaimat, merthogy a Belügyminisztériumnak ehhez a passzushoz köze nincs, az olyan biztos, mint ahogy mi itt állunk és ülünk. Ezt valaki, megint a kormányzat körüli oligarchák kérték bevezetni, beleírni.

Mikor láttunk olyat, hogy valaki Magyarországon akar egy üzletrészt vásárolni, és azonnal állami garanciavállalás vagy állami támogatás övezheti e tevékenységet? Ezek szerint gyakorlatilag bárki, aki akar ezekben a stratégiai ágazatokban tulajdonrészt szerezni, akkor mindjárt az adófizetők pénzéből pénzt is kaphat rá. Nem gondolja komolyan senki, hogy elhisszük, hogy ez nem valamifajta jövőbeni állami támogatás lenyúlására irányuló szabály?! Tessenek ezen elgondolkodni!

Nagyon-nagyon kérem, belügyminiszter úr kérje meg miniszterelnök urat, hogy egy ilyen átlátszó jogszabályt, ami kifejezetten sérti az egész jogszabálytervezet szellemiségét, mert ez egy szakmai szabály, vegyék ki ezt a passzust. A továbbiakat pedig majd a további időkeretben szeretném elmondani. Nagyon köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)