Felszólalás adatai

Felszólalások:   87-92   93-99   99-105      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr az államtitkári választ elfogadta.Tisztelt Országgyűlés! Tóth Csaba, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Lesznek-e orvosok és ápolók a budapesti kórházakban?” címmel. Képviselő úr, öné a szó.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány egyik legnagyobb budapesti beruházása az „Egészséges Budapest” program, illetve az ennek keretében megvalósuló centrumkórházak építése. A projekt azonban különböző problémák miatt kifejezetten akadozva halad. (Dr. Rétvári Bence: Egyáltalán nem!) Fizikai munkavégzés egyik helyszínen sem folyik jelenleg. Ennek oka többek között műemlékvédelmi és az EU-s támogatások felhasználásával kapcsolatos viták. Arról nem is beszélve, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma az egészségügyi ellátórendszerrel fizetteti ki a programért felelős volt miniszteri biztos bérét az Állami Egészségügyi Ellátó Központon keresztül. Az EMMI ahelyett, hogy a választások óta kinevezte volna a miniszteri biztosokat, inkább azonos feladatkörrel az Állami Egészségügyi Ellátó Központ számlájára szakértőként névleg foglalkoztatja őket. Ez azonban pusztán egy adminisztratív megoldás, feladataik ugyanazok, mint miniszteri biztosként voltak.

Látható tehát, hogy az „Egészséges Budapest” program kifejezetten sok problémával küzd, megvalósítása akadozik. Aggodalomra ad okot, hogy a kivitelezés következtében jelentkező káosz a program végeztével is fennmarad. Ennek oka az orvosok és az ápolók országos hiánya. Maga Cserháti Péter, az „Egészséges Budapest” programért felelős volt miniszteri biztos, aki jelenleg maga is az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szakértője, nyilatkozta, hogy több magasan képzett orvosra, ápolóra, asszisztensre lesz szükség, nem beszélve vezető orvosokról, akikből már most is nagyon kevés van. Látható tehát, hogy az új kórházak elkészülte után sem lesz feltétlenül biztosított a betegek ellátása, tekintettel arra, hogy sem orvosból, sem ápolóból, sem asszisztensből nem lesz elegendő.

Cserháti Péter egy másik problémára is felhívta a figyelmet, amikor erről a helyzetről kérdezték. Annak a félelmének adott hangot, hogy amennyiben a budapesti szuperkórházak humánerőforrás-fejlesztésbe kezdenek, akkor ez a fejlesztés a vidéki intézményekből vonná el a dolgozókat. Ez azt jelenti, hogy a budapesti kórházak személyzete a vidéki kórházak kiüresítésével lesz biztosított. Ez pedig feszültséget fog szítani a vidék és a főváros, orvos és orvos, ápoló és ápoló között.

Ezekre való tekintettel kérdezem államtitkár urat, hogyan biztosítják, hogy a budapesti emberek megfelelő egészségügyi ellátáshoz jussanak és legyen elég ápoló és orvos. Hogyan akadályozzák meg, hogy az orvosok ne meneküljenek el vidékről a fővárosba a jobb munkakörülmények reményében? Mikor lesz már végre nagymértékű és minden egészségügyben dolgozóra kiterjedő béremelés, hogy az orvosok, az ápolók és az egészségügyi szakdolgozók ne menjenek külföldre? Várom a válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az az interpellációjának címe, hogy „Lesznek-e orvosok és ápolók a budapesti kórházakban?” Amikor önök voltak kormányon, több hathatós lépést is tettek, nem éppen pozitív irányban ebben a kérdésben. Nézzük meg, hogy mit tettek önök az orvosok, ápolók munkahelyével kapcsolatban! Először bezárták a Svábhegyi Gyerekkórházat Budapesten. Aztán bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet Budapesten. Aztán bezárták a Szabolcs utcai kórházat Budapesten. Aztán bezárták a Schöpf-Merei Kórházat Budapesten.

Önök így tevékenykedtek, hogy sorról sorra szépen lakatot tettek a kórházak ajtajára. De itt nem álltak meg, mert még elbocsátottak országosan 6 ezer egészségügyi dolgozót is, aki pedig ottmaradt, attól elvettek egyhavi bért, mellesleg pedig a betegeket megsarcolták vizitdíjjal és kórházi napidíjjal. Önök így álltak hozzá ahhoz, hogy mik lesznek a gyógyítás feltételei, ahhoz, hogy lesznek-e orvosok és ápolók a budapesti kórházakban. Hát, önök sem kórházakat nem akartak maguk után hagyni, sem orvosokat, sem ápolókat az állami rendszerben. Privatizáció révén a gazdagoknak lett volna egy szűk része, aki részesült volna az egészségügyi ellátásban, más nem.

Az „Egészséges Budapest” program pedig, tisztelt képviselő úr, folyamatosan halad. Ha megnézi a tavalyi, az idei és a jövő évi költségvetést, 30 és 40 milliárd forintos tételeket talál benne, melyeknek a jó részét, a nagyobb részét műszerek, orvostechnikai berendezések vásárlására fordítottuk eddig, a kisebb részét pedig tervezésre, a négy nagy centrumkórház, a társkórházak, illetve a 32 szakrendelő tervezésére. Ha megnézi, hogy milyen közbeszerzések indultak el, vagy vannak már az utolsó, kihirdetés előtti szakaszban, akkor azt láthatja, hogy olyan diagnosztikai berendezéseket veszünk, amivel Budapestnek és Pest megyének a diagnosztikai kapacitását még ebben az évben 10 százalékkal növeljük. 10 százalékkal több kapacitással tudnak menni vizsgálatra a betegek, ezáltal nyilvánvalóan a várólisták több esetben még tovább tudnak csökkenni. Cserháti Péter pedig miniszteri biztosként tevékenykedik, ez a Hivatalos Értesítőben is megjelent.

Ami az orvosok külföldi munkavállalását illeti, tisztelt képviselő úr, abban az utolsó évben, amikor önök kormányoztak, Magyarországról 845 orvos ment külföldre munkát vállalni, a tavalyi esztendőben 334. 60 százalékkal csökkentettük a külföldre munkavállalási engedélyt kérő orvosok számát. Mindeközben pedig 1000-ről 1400-ra emelkedett az orvosi egyetemeken végző hallgatóknak, medikusoknak és medikáknak a száma. Tehát érezhető mértékben csökkent a külföldre menő orvosok száma, és mellette az utánpótlásé, a végzett orvosoké pedig nagyon nagy mértékben, 40 százalékkal emelkedett. Ápolók, szakdolgozók esetében kicsit később, de itt is pozitív irányba indult a folyamat, itt 28 százalékkal csökkent a külföldre menők száma.

Ön azt mondta, hogy béremelésre van szükség, tisztelt képviselő úr. Nem tudom, hogy az elmúlt években mit látott, mit nem látott, de mondjuk, a szakdolgozók bére 2016 és ’19 között 65,5 százalékkal emelkedik, ha pedig 2012 és 2019 között nézi, akkor azt látja, hogy 100 százalékkal emelkedik. Az az orvos, aki 2010-ben 338 ezer forintot keresett, idén már 619 ezer forintot keres.

Az az ápoló, aki 2010-ben 170 ezer forintot keresett, ma már 281 ezer forintot keres, és ez a jövő évben még tovább fog emelkedni. Ha az utánpótlásról beszélünk, a rezidenstámogatási programra, rezidensösztöndíjra eddig 7,5 milliárd forintot költöttünk. Hiányszakmás ösztöndíjban havi 150 ezer forintot kaphatnak a fiatalok. Átalakítottuk a szakképzési rendszert, felsőfokú végzettséget szerezni akaró ápolók a Mihalicza-ösztöndíj révén félévenként 320 vagy 640 ezer forintos támogatásban részesülhetnek. A hiányszakmás szakképzettséget szerezni akaró ápolók szintén akár 50 ezer forintos havi ösztöndíjat szerezhetnek. A pályaválasztást pedig az ápolók esetében szintén egy 4,4 milliárd forintos, havi 40 ezer forintos ösztöndíjjal segítjük.

Így érezhetően gondoskodunk arról, hogy a jövő évek és a jövő generációk számára is legyenek új orvosok és új ápolók. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Kérdezem képviselő urat, elfogadja-e az államtitkári választ. Öné a szó.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Többet beszélt a múltról, mint a jelenről és a jövőről. (Dr. Rétvári Bence: Egyáltalán nem!) Aki önt hallgatta most, azt gondolhatná, hogy minden rendben van az egészségügy területén. Ezzel szemben az embereknek egészen más a tapasztalata, hisz ha valamilyen egészségügyi intézmény közelébe kerülnek, örülnek, ha nem nekik, saját maguknak kell vinniük a WC-papírt, a kötszert, a gyógyszert vagy akár valamilyen készülékbe elemet. Persze, aki mint ön, államtitkár úr, VIP-ellátásban részesülhet, ezzel nem szembesül (Dr. Rétvári Bence: Jaj istenem!), és ezt nem tudhatja. Az orvos- és az ápolólétszámok tekintetében pedig egyenesen tragikus a helyzet. Nap mint nap hallunk osztályok bezárásáról, tömeges felmondásokról és nemcsak vidéken, hanem Budapesten is. (Dr. Rétvári Bence: Hol? Saját képviselőtársad cáfol meg!) Hogy egy példát is mondjak önnek, választókerületemben, Zuglóban a kiemelt státuszú Uzsoki Kórházban jelenleg a szakápolóknak több mint 10 százaléka hiányzik, ez 60-70 ember jelent. És aki van, az is több helyen kénytelen dolgozni, hogy valamilyen módon megéljen. Rájuk való tekintettel is ezt a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, elfogadják-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 113 igen, 39 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

(16.10)

Tisztelt Országgyűlés! Varju László, a DK képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: „Miért hagy 33000 embert egy csomag pelenkával az útszélen az állam?” címmel. Az interpelláció megválaszolásával miniszterelnök úr a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Kásler Miklóst, az emberi erőforrások miniszterét bízta meg. Az interpellációra miniszter úr felkérésére Novák Katalin államtitkár asszony válaszol. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   87-92   93-99   99-105      Ülésnap adatai