Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-10   11-14   15-18      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Varju képviselő úr, én is csak egyet kérek, hogy higgadjanak le, és hallgassák végig figyelemmel és türelemmel mindazt, ami mindkét oldalon elhangzik. „Szociális munka napja!” címmel az MSZP képviselőcsoportjából Korózs Lajos képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Remélem, hogy a parlament méltó módon emlékezik a szociális munka napjára. A parlament méltóságát is nagyban emelné, ha képviselőtársaim koncentrálnának erre az eseményre, annál is inkább, mert több mint húsz éve, hogy Magyarországon is november 12-én a szociális munka napját ünnepeljük. Egy pillanatra gondoljunk azokra a kollégákra, akik akár az alapellátásban, akár a szakellátásban dolgoznak, az alapellátásban akár az idősek nappali ellátásában, akár a szociális étkeztetésben vagy a falugondnoki, tanyagondnoki szolgálatokban. És gondoljunk ilyenkor azokra, akik az idősotthonokban éjt nappallá téve folyamatos műszakban, ünnepekkor és hétvégeken is ott állnak a vártán. És gondoljunk azokra is, akik a különböző intézményekben, hivatalokban dolgoznak, hiszen a nélkül az adminisztrációs munka nélkül, amit ők elvégeznek, azt hiszem, hogy sokra nem jutnánk. És gondoljunk azokra is, függetlenül attól, hogy milyen a fenntartója, akik egyházi intézményben, civil szervezetben vagy önkormányzati fenntartású intézményben dolgoznak. De ilyenkor kell hogy egy picit gondoljunk azokra is, akik a tudomány területén, akik az oktatásban tevékenykednek, hiszen az ő szaktudásuk nélkül nem tudna ez a szakma sem megújulni.

(13.30)

Őket a szociális szakmában az optimista cselekvőknek szokták nevezni, akik gondoznak, ápolnak, tanácsot adnak. Méltán gondolhatjuk mi is azt, hogy a politika, a kormány elismeri az ő munkájukat, elismeri a tevékenységüket. Készülve erre a napirend előtti felszólalásra, előkerestem, hogy mit mondott a kormány a múlt évben, a szociális munka napján ennek az ágazatnak. Engedjék meg, három mondatot szeretnék csupán ebből idézni. Hangsúlyozom, ez múlt év november 12-én hangzott el. „A kormány kiemelt célja, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogassa az ágazatban dolgozókat. A munkatársak megbecsülésének legfontosabb eszköze a béremelés. 2018-ra az átlag bruttó kereset 60-62 százalékkal fog emelkedni az ágazatban a 2013-as bérekhez képest, az átlag bruttó bér a szociális szférában 2017-ben 212 ezer forintra, jövőre pedig, tehát most, 2018-ra 233 ezer forintra fog nőni.”

Kedves Képviselőtársaim! Akik engem ismernek, tudják, hogy én elég alapos ember vagyok, mindig mindennek utánanézek vagy kiszámolok. 2018-ra azt ígérték, hogy 233 ezer forint lesz a bruttó kereset. Ezzel szemben a szociális ágazatban a bruttó kereset 153 253 forint a KSH legfrissebb kiadványa szerint, és a nettó átlagkereset, kapaszkodjanak meg, 101 907 forint. Azt gondolom, kommentárt ehhez nem kell az égvilágon semmit fűzni.

Ezenkívül pedig azt gondolom, és ismételten szeretném megemlíteni, hogy ünnepeljük ezt a napot méltósággal, hiszen ez az első olyan munkanap, amikor a szociális ágazatban munkaszüneti nappal ünneplik és ismerik el az ágazatban dolgozók tevékenységét. Gondoljunk azokra a családsegítő tevékenységet folytató szociális munkásokra, akik valószínűleg a mai nyitáskor tucatjával találkoztak olyan rokkantakkal, akik most bíznak az Alkotmánybíróság határozatában, hiszen pénteken a déli órákban látott napvilágot, hogy az Alkotmánybíróság döntött a Kúria beadványáról.

Ennek nyomán a rokkantsági nyugdíjasok új ellátását illetően felül kell vizsgálni az eddigi tevékenységét. Ismeretes önök előtt, hogy 2012-től anélkül, hogy valakinek egészségében érdemi változás lett volna, csupáncsak azért, mert a minősítési szabályokat a kormány megváltoztatta, elestek olyan szerzett jogoktól, elestek nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinktől, ami a tulajdonhoz való jogot is deklarálja, ennek következtében 10 ezer, 20 ezer, 30 ezer forintokkal lett kevesebb az ellátása egy-egy embernek.

Azt gondolom, ilyenkor egy kicsit hátra kell olyanformán dőlni, hogy vegyünk egy nagy levegőt. Támogatni fogjuk persze a kormányt akkor, ha az Alkotmánybíróság döntésének eleget tesz, és március 31-ig megalkotja ezt a törvényt. De ha nem, akkor most jelentem be, hogy a Szocialista Párt el fogja készíteni az országgyűlési határozati javaslatot, és el fogja készíteni azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek kárpótolni és kártalanítani fogják azokat az embereket, akiket hátrány ért. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr napirend előtti felszólalására Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Csak megismételni tudom a korábbiakat a magam részéről is, mindazok irányába a tiszteletünket fejezzük ki, aki a mai napon is, tegnap is és holnap is a szociális szférában tevékenykedik, azoknak az embereknek segít, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre, azoknak ad reményt, akiknek a legnagyobb szükségük van a reményre.Ön azt mondta felszólalása elején, tisztelt képviselő úr, hogy ezeknek az embereknek meg kell adni a tiszteletet, és erre jó alkalom a szociális munka napja is. Megnéztem a szavazási jegyzőkönyvet 2016. december 13-ról, hogy ön támogatta-e a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítását. Kétféle logika szerint tudom értelmezni a szavazását: a magyar alkotmányos jogszabályok szerint és a mostanában a Sargentini-jelentésnél megtanult európai uniós hagyományoknak megfelelően. Egyik értelmezésben sem támogatta ön. A magyar hagyományok szerint ön tartózkodott, az európai uniós új gyakorlat szerint nem is szavazott róla.

De nemcsak ön nem támogatta a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítását, hanem azok az MSZP-s képviselőtársai sem, akik akkor is képviselőként itt ültek a parlamentben, ahogy az azóta az LMP élére került Demeter Márta vagy az azóta a Párbeszéd frakciójába került Burány Sándor. Egyikőjük sem támogatta azt, hogy munkaszüneti nap legyen a szociális munka napja. Ön pedig itt most fölállt és azt mondta, hogy milyen fontos a megbecsülés. Jó lett volna, ha esetleg lett volna egy-két bátor szocialista képviselő, aki a frakcióutasítás ellenére támogatta volna, hogy a szociális munka napja munkaszüneti nap legyen, tisztelt képviselő úr.

Szeretném megismételni, hogy a szociális dolgozók bértöbbletére többletforrásként 103 milliárd forintot fordítottunk 2014 óta. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy a következő évek fejlesztésére a szociális és gyermekvédelmi ágazatban 409 milliárd forintot fordítunk. Ebből kifejezetten a gyermekek számára fordított források minden negyedik forintot teszik ki, ez 96 milliárd forint, amit célzottan csak és kizárólag gyermekek szociális segítésére fordítunk.

Az elmúlt években többlépcsős béremelést hajtottunk végre. Volt ágazati bérpótlék, volt ágazati bérkiegészítés, ami egyaránt segítette a szociális szférában dolgozókat, ’14-ben plusz 12 milliárd forintból 90 ezer fő bérét emeltük meg, 2015-ben 7,6 milliárd forintból 66 ezer ember bérét emeltük meg a szociális szférában. Az összevont ágazati bérpótlékkal összességében ’14 és ’16 között 17 százalékkal emeltük a béreket.

Ön azt mondta, hogy messze nincs a célok környékén az átlagbér. Tisztelt képviselő úr, ha fölmegy a KSH honlapjára és megnézi az áprilisi béradatokat, amiket ott megtalál, akkor azt látja, hogy 228 792 forint a szociális ágazatban dolgozók átlagbére, tehát messze nem az a százezer forint körüli összeg, amit ön mondott. És ha megnézi, hogy mennyi az emelkedés ’17-18 között, akkor azt látja, hogy 48 850 forint. Ha pedig megnézi, hogy mennyi volt a bérváltozás akkor, amikor önök kormányon voltak, 2008-2009-ben, akkor azt látja, hogy mínusz 8 százalék volt az, amivel önök igazából csökkentették a szociális szférában dolgozók bérét.

Akik egyhavi bért elvettek, akik 8 százalékkal csökkentették a szociális szférában dolgozók bérét, azok azt mondják, hogy most, 2018-ban kevés az átlagos 48 850 forintos keresetemelkedés, 2012 és 2018 között pedig kevés a 65 százalékos emelkedés. Ebbe nyilván bele kell számítani a szakképzett-minimálbér emelését is, az ágazati bérpótlékot, az ágazati bérkiegészítést, valamint az összevont ágazati pótlékot egyaránt. De ez ’12 és ’18 között, hat év alatt 65 százalékot jelent, tisztelt képviselő úr.

Önök viszont csak azt mutatták be, hogy hogyan lehet csökkenteni a szociális szférában dolgozók fizetését.

Azt is elmondanám önnek, hogy azt a politikát, amit a kormány folytatott a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatban, a számok igazolták. Hiszen amíg 2010-ben 18 százalék volt a megváltozott munkaképességűek között azok aránya, akik dolgozni tudtak, akiknek munkahelye volt, akik nem valamilyen állami segítségből, nem segélyből, hanem a saját fizetésükből, saját munkájuk eredményéből tudták eltartani magukat, nos, több mint kétszeresére, 18 százalékról 40 százalékra emelkedett a mi időszakunkban.

Azok száma, akik így foglalkoztatottak, a 2012-ben bevezetett rehabilitációs kártyán nyújtott járulékkedvezményekkel, 5574-ről 37 245-re nőtt. Azoknak a munkáltatóknak a száma, akik ilyen járulékkedvezményt igénybe vesznek, 3217-ről 9125-re nőtt. Az erre a célra, a rehabilitációs foglalkoztatásra fordítandó költségvetési keret 8 milliárd forinttal, 23 százalékkal emelkedett az elmúlt években. Mi így kívántuk a megváltozott munkaképességűek számára is a tisztes megélhetés lehetőségét biztosítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-10   11-14   15-18      Ülésnap adatai