Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én Karcagon születtem egy nem túl gazdag családban. Az én szüleim egész életükben azért küzdöttek, hogy a testvéremmel együtt mi lehessünk az első diplomások a családban. Nagyon-nagyon sok lemondással járt a szüleimnek az, hogy az én vágyamat, álmomat teljesíteni tudhassuk közösen, hiszen nyilván az ő anyagi támogatásuk mindenképpen kellett ahhoz, hogy én eljuthassak a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Corvinus Egyetem elődjére. Ahhoz persze kellett egy jó középiskola is, és itt szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Hiller miniszter úr mondott korábban, hogy bizony a közoktatás is egy óriási probléma már ma Magyarországon. Tudják, az a közoktatás, ahol annak idején lehetőségünk volt például kéttannyelvű gimnáziumba járni  mert én ilyenbe járhattam , abba a szolnoki kéttannyelvű gimnáziumba, ahol tavaly leszakadt a plafon, és egy rudat helyeztek be a lyukba, majd a diákok karácsonyra feldíszítették, hogy mégis karácsonyi hangulat legyen az iskolában. Az az iskola, a Varga Katalin Gimnázium, az a kéttannyelvű iskola, ahol én tanulhattam, az nekem nagyon sokat adott, és ennek köszönhetően lehetett például nyelvvizsgám. Így aztán felvételizhettem a Közgazdaságtudományi Egyetemre, és ott tanulhattam alapképzésben, majd nemzetközi kapcsolatok szakon, sőt utána még a PhD-fokozatot is meg tudtam szerezni a Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Ez az akkor született  amikor én születtem  karcagi lánynak sikerült. Sikerült azért, mert nyilván sokat tanultam és készültem, de sikerült azért, mert a szüleim ebben támogattak  rengeteg lemondással járt , na meg sikerült azért, mert különböző ösztöndíjakat nyertem el a tanulmányi eredményemre, szociális támogatást is kaptam az egyetemtől, és kollégiumban tudtam lakni. Ez lehetővé tette számomra azt, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanuljak, majd aztán taníthassak, és bizony egy-két tanítványomat itt köszönthetem a parlamentben, olyan tanítványt is, aki egészen biztosan meg fogja szavazni a Corvinus Egyetem ilyen típusú, hogy mondjam, tönkretételét.

Nézzék, én elfogadok mindent, és elfogadom azt, hogy önök szeretnek kísérletezni. Ha a kísérletnek jó lenne a vége, azt én örömmel támogatnám, sajnos az elmúlt években, amióta önök kormányoznak, és egy nagy kísérleti laboratóriumnak tekintik Magyarországot, minden kísérletüknek az lett a vége, hogy valami felrobbant a szó átvitt értelmében. Én nagyon szívesen támogatok minden olyan projektet, olyan ügyet, ami Magyarországot a Nyugathoz és nem a Kelethez viszi. Ebben önök, hogy mondjam, inkább keletpártiak, és kevésbé vetik vigyázó tekintetüket a nyugati országokra, és ez a törvényjavaslat is  pontosan azért, amilyen az önök politikája, és ahogyan itt a miniszter beszélt  egészen biztosan nem azt a modern, innovatív, előremutató politikát képviseli, amire ennek az országnak igazán szüksége lenne.

(13.00)

Önök olyan képzésekről beszélnek, olyan dolgokat emlegetnek nemcsak ebben a vitában, hanem általában a parlamenti vitában, ami egy avítt világot jelent. Nekünk ebben a parlamentben a meglévő politikai vitánkon túl olyan kérdésekről kellene beszélni, mint a digitalizáció és Magyarország ebben elfoglalt kihívása, hogy hogyan tudunk ebben az ügyben fellépni. Nekünk olyan kérdésekről kellene beszélni, mint a környezetvédelem dolga, de még mindig arról kapunk csak hírt, hogy mekkora a szállópor-koncentráció egyes településeken. Nekünk olyan dolgokról kellene beszélni, hogy hogyan tudjuk felkészíteni Magyarország polgárait az egyre gyakrabban jövő kihívásokra. Önök meg csak egy dologról tudnak beszélni és gondolkodni: hogy hogyan tudnak lopni. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez is erről fog szólni.

Önök itt beszéltek versenyképességről, beszéltek innovációról. Árulják már nekem el, hogy Magyarországon milyen versenyképesség van, amikor az önök legtehetségtelenebb, korábban senkik által nem támogatott üzletemberei ma milliárdos vagyonokon ülnek! Önök milyen versenyképességről beszélnek akkor, mondjuk, az állami szférában, amikor az önök párttársai, frakciótársai üldögélnek az állami szféra legkülönbözőbb pozícióiban, beleértve az egyébként függetlennek mondott szervezeteket? Önök milyen versenyképességről beszélnek akkor, amikor a miniszterelnök veje és lánya simán betrappolhat bármilyen üzletágba, csak azért, mert ő a miniszterelnök lánya és veje?

Én nem azért végezhettem el a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet, mert az én apám vagy az én anyám valakik voltak abban a rendszerben. Én azért végezhettem el azt az egyetemet, mert a szüleim segítettek, mert én megdolgoztam ezért, és mert az állam úgy gondolta, hogy ha szorgalmas vagyok, ha kitartó vagyok, akkor ösztöndíj mellett szociális támogatást is fogok kapni, és bejuthatok az egyetemre. Ma önök ezzel a törvénnyel meg az összes többi felsőoktatási előkészítő döntéseikkel azt érik el, hogy az olyan emberek, mint én, ne juthassanak be az egyetemre. Nem értem, hogy ezt miért teszik. Miért akarják megakadályozni a ma középiskolásait vagy éppen a ma általános iskolásait Karcagon vagy éppen Csengersimán vagy Budapesten, akiknek nem gazdagok a szülei, és akik nem biztos, hogy meg tudják szerezni maguknak a nyelvvizsgát, hogy egyetemre mehessenek? Önök miért akarják megakadályozni, hogy a hozzám hasonló emberek bejuthassanak a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemre, és elérhessék a céljukat? Én ezt egész egyszerűen nem értem.

Én nem hiszem el, hogy önök rosszat akarnának az országnak. Én azt gondolom, hogy önöket félrevezetik, és olyan emberek vezetik félre, akik azt gondolják, hogy a tudomány valamiféle, nem tudom, úri huncutság, hogy a társadalomtudomány haszontalan ennek az országnak, hogy fiatal, egyébként szegény… És itt látom, hogy bólogat az államtitkár. (Cseresnyés Péternek:) Az államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy társadalomtudományok nélkül ez az ország még ott sem tartana, ahol ma tart. Borzasztóan fontos, és meg kell önnek érteni… (Cseresnyés Péter: Én egyetértettem önnel, képviselő asszony, azért bólogattam…) Nem, hát… (Cseresnyés Péter: …és abban az esetben tudnának helyesen írni!), önök a társadalomtudományokat rettenetes módon nem szeretik, ez teljesen világos. (L. Simon László: Micsoda?!  Cseresnyés Péter: Ezt ki mondta?!) Ahogyan önök viselkednek a tudományos világgal, az egyetemi világgal, világosan mutatja, hogy önök megvetik ezt a tudományos világot, és mindezt azért teszik, mert nem bírják elviselni, hogy vannak olyanok, nemcsak a politika világában, hanem a tudomány világában is, akik rámutatnak arra, hogy önök milyen irtózatos hiányosságokkal küzdenek. Csak ezeket a hiányosságokat, azt gondolom, hogy pontosan a tudomány és az oktatás révén lehetne leküzdeni, úgyhogy lehet, hogy hasznosabb lenne, hogyha képviselőtársaim, ahelyett, hogy itt üldögélnek, beiratkoznának valamilyen egyetemre. Ugyan a CEU-ra például már nem tudnak, pedig érdemes lenne (Nacsa Lőrinc: Hogyne! Nádor utca!  Ungár Péter közbeszól.), mert ott vannak olyan képzések, amelyek sokat segítenének abban, hogy máshogyan lássák a világot. Önök meg fogják akadályozni azt, hogy tehetséges, de nem tehetős családba születő lányok és fiúk eljussanak a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemre, és megvalósítsák az álmaikat.

Önök korábban is élen jártak az egyetemrombolásban, merthogy nem elég, hogy azt az egyetemet, amely nekem az első egyetemem volt, így próbálják lényegében tönkretenni, önök felszámolták kormányzásuk idején az önálló tisztképzést, és megszüntették a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, ami meg az én első munkahelyem volt. Úgyhogy lassan azt gondolom, hogy lehet, hogy aszerint mennek, hogy itt az ellenzéki képviselők hova jártak (Derültség az ellenzék soraiban.  L. Simon László: Ajjaj!), meg hol tanultak. Ha ez a módszer, akkor szeretném önöknek jelezni, hogy a következő egyetem, ahova lehet, hogy beiratkozom, az a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lesz (Derültség az ellenzék soraiban.), hátha akkor lehet, hogy ott is valamiféle rombolásba kezdenek. (Derültség az ellenzék soraiban.)

Képviselőtársaim! Szerintem az oktatás kérdése tényleg nemzeti ügy. Az, hogy mit tanulnak a gyerekek, milyen képességeket fejlesztünk, milyen tudással rendelkeznek, hány nyelvet beszélnek… Amúgy csak szeretném mindazoknak mondani  és itt nyitnék egy zárójelet , hogy azok, akik ma arra akarják kényszeríteni az egyetemistákat vagy az egyetemre készülőket, hogy nyelvvizsgát szerezzenek, azok legyenek szívesek, gondolkodjanak el, hogy ők hány darab nyelvvizsgával rendelkeznek itt az Országgyűlésben! Ez borzasztó fontos. Tehát szívesen elmondom itt, hogy mondjuk, én mennyivel rendelkezem, de annyit nem kell megszerezni, amennyit én szereztem, elég egy, elég egy! Önök olyan dolgokat várnak el… (L. Simon László: Csak szerényen! Szerényen!) Azért vagyok szerény, mert nem mondom el, hogy hány van (Az elnök csenget.), ezért nem kell annyi, amennyit én szereztem. Egyet tessenek megszerezni, azt, amit elvárnak egyébként a ma egyetemistáitól!

Önök nyilván tudják, hogy az egyetemre való bejutás így is borzasztóan nehéz anyagi okokból, hiszen nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, különösen vidéken, kisebb településeken, különösen olyan családokban, ahol nem túl tehetősek, és önök még most egy extraköltséget is rájuk vernek. Ráadásul a Corvinus átalakításával nyilvánvaló, ezt itt már a többi ellenzéki képviselőtársam is elmondta, hogy egy elitegyetemet kívánnak létrehozni. No, de nem is csodálom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem után most szükség van arra, hogy a közgazdaság-tudományi egyetemen is csak egy szűk kör, nyilván az önök és az önökhöz közel állók leszármazottai tanulhassanak, hiszen az egyetem mostani rektora, akit azért olyan elődök után ültettek a közgazdaság-tudományi egyetemre, mint Andorka Rudolf, ha mond valamit a neve (L. Simon László: Mond! Mond!), vagy Berend T. Iván, ha mond valamit a neve, vagy Rostoványi Zsolt, aki igen híres és a nemzetközi kapcsolatok szakot annak idején rendkívül jól vezető tanszékvezető volt, szóval, ilyen rektorok után került oda Lánczi András, aki csak annyit bírt talán két éve nyilatkozni: amit ma korrupciónak…  azt, hogy „ma”, én tettem hozzá , amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

Szóval, itt van a Corvinus Egyetem, amely sok karcagi kislánynak vagy kisfiúnak lehet az álma. Önök olyan folyamatot alakítanak ki, amivel ezek a lányok és fiúk nem juthatnak be. Ellenben majd lesz ott lehetősége tanulni olyanoknak, akik mindig a saját lábukon állnak, akik csak betrappolnak különböző üzletágakba, és azt egész egyszerűen lenyúlják, egy olyan rektor vezetése alatt, aki szerint az, amit mi korrupciónak gondolunk, az az önök politikája. Hát, tisztelt képviselőtársaim, ez nemhogy nem versenyképességi, ez nemhogy nem nemzeti, ennek semmi köze sincsen Magyarországhoz! Ez nem hazafi! Ez tisztességtelen, tisztességtelen a jövő generációval szemben, tisztességtelen azokkal szemben, akiknek álmaik vannak, hogy ebben az országban tanulhassanak. Mert tudják, képviselőtársaim, mi lesz a vége? Az lesz a vége, hogy aki megteheti, akit majd esetleg ösztöndíjjal támogatnak, na, nem önök, hanem mindenféle szervezetek, azok egész egyszerűen megpróbálnak majd ebből az országból elmenni. Önök ezt a dolgot próbálják elérni azzal, hogy a felsőoktatást ilyen módon próbálják tönkretenni.

Én arra szeretném önöket kérni, nyilvánvalóan nagyon nehéz lesz a saját frakciójukat meggyőzni arról, hogy kollektíve utasítsák el ezt a törvénymódosítást, de gondolják végig a saját életüket, azt, hogy önök hogyan lettek országgyűlési képviselők, hogy hogyan szereztek diplomát, hogy hogyan szerezték az első munkahelyüket! Önök között egészen biztosan nagyon sokan vannak, akik nem a kapcsolatrendszerüknek, nem annak köszönhetik a diplomájukat, nem annak köszönhetik a lehetőségeiket, hogy az önök édesanyja vagy édesapja valaki volt akár az előző, akár a mostani rendszerben. Nyilván nagyon sokan vannak önök között, akik küzdöttek azért, hogy egyetemre kerüljenek. Gondoljanak arra, amikor erről a törvényről szavaznak, hogy ma Magyarországon nagyon sok olyan kislány és kisfiú lakik, aki borzasztóan szeretne küzdeni, csak éppen ezzel a törvényjavaslattal megfosztják őket attól a lehetőségtől, hogy közgazdaság-tudományi egyetemre menjenek.

A Demokratikus Koalíció  ahogy ez korábban elhangzott  ezt a törvényjavaslatot nem támogatja. Azt a fajta pilotprojektet, amit itt a miniszter elképzelt, azt szerintünk egy egészen másfajta formában, egy normál beszélgetéssel kellene kezdeni, nem pedig úgy, hogy megérkezik ide az a technológiai miniszter, aki éppen most veri szét a Magyar Tudományos Akadémiát. És ezt nem én mondom, és nem mi mondjuk azt, hogy minősíthetetlen hangnemben beszél a tudományos világgal az önök minisztere, ezt az önök korábbi minisztere mondja a nyilvánosság előtt, aki egész egyszerűen konzervatív, de nem bírja elviselni azt a rettenetes Mekk Elek-kontármunkát, amit önök a tudományban és a felsőoktatásban és általában az oktatásban végeznek.

Persze feltételezem, feltételezném önökről a jót, de azt hiszem, hogy önöknek leginkább nemcsak a tudományos világgal, nemcsak az oktatással van problémájuk, hanem azzal, hogy ha az emberek, a fiatalok elkezdenek minél többen egyetemre járni itthon, Magyarországon, és nem kényszerülnek külföldre, akkor nagyon sok olyan kiművelt emberfő lesz Magyarországon, aki át fog látni önökön, aki azt fogja mondani, hogy elég volt abból, amit önök csinálnak ezzel az országgal.

(13.10)

Úgyhogy, képviselőtársaim, persze nincsenek kétségeink afelől, hogy ezt meg fogják szavazni. És arról sincs kétségünk, hogy nyilván ez a törvényjavaslat is része annak, hogy minél több embert távol tartsanak az egyetemektől, hogy majd rájuk lehessen verni a 400 óra túlórát a különböző rabszolgatörvényből; hogy majd ott állhassanak azok az egyébként borzasztóan tehetséges fiatalok, akik éppen Karcagon születnek meg most vagy születtek nemrég, és akiknek az az álma vagy az az elképzelése, vagy ott van bennük a lehetőség, hogy a közgazdaságtudományi egyetemre menjenek, de az önök felsőoktatási nem létező politikájával, inkább csak romboló politikájával majd azt tudják elérni, hogy olyan gyárban dolgozzanak, mint a Suzuki, ahol a szakszervezeti vezetőket kirúgják, amikor szakszervezetet alakítanak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)