Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Látszatra úgy tűnik, mintha ez a javaslat egy teljesen új és unikális dolog lenne, jóllehet, ha végiggondoljuk, hogy mit tartalmaz a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégia, amelyet egyébként  vissza lehet keresni az akkori bizottsági, illetve parlamenti jegyzőkönyvekből  az ellenzék sem kifogásolt, hanem azt mondta, hogy előremutató, már abban számos olyan elem megfogalmazódik, ami abba az irányba vezet, hogy hogyan tudjuk a magyar felsőoktatást a kor kihívásaihoz igazítottan rugalmasabbá tenni, versenyképesebbé tenné. Ebben a stratégiában szerepelt már az is, hogy növelni kell a doktori képzések kapacitását. Csak emlékeztetném a tisztelt Házat, hogy nem is olyan túl régen, pár hónappal ezelőtt erről az Országgyűlés már szavazott is, ez be is következett, tehát látszik azért, hogy lépésről lépésre alakulnak ezek a dolgok, és elérkeztünk abba az állapotba, abba a stádiumba, amikor egy olyan egyetemet, amelyik pénzügyi-gazdasági ismereteket oktat, magát az egyetemet is ehhez a területhez szorosabban megpróbáljuk közel vinni, lényegében a pénzügyi-gazdasági realitások aktív szereplőjévé tenni. Ehhez kapcsolódnak azok a javaslatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy a fenntartó kérdése hogyan és mint alakuljon, ehhez kapcsolódik a vagyonjuttatás kérdése és értelemszerűen a felsőoktatási törvénynek az a technikai módosítása, ami azt igényli, hogy a fenntartóváltással bekövetkezett állapotváltozás ott is átvezetődjék, átvezettessék a megfelelő rovatba.

Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a hazai felsőoktatás jó néhány szereplője, jó néhány egyeteme már most is egyébként a gazdasági élet nagyon aktív és fontos szereplőjévé vált az elmúlt esztendők során, aminek az a következménye  csak utalnék itt a Corvinuson kívül akár a győri egyetemre, nyilván ez kötődik erőteljesen az Audi jelenlétéhez, a kecskeméti felsőoktatási intézményre, a debrecenire, ugyanez igaz azért Miskolcra is , hogy számos olyan felsőoktatási intézményünk már most van, ahol a gazdasági élethez való kapcsolat minden korábbihoz képest már szorosabb, és ennek jelentős pénzügyi vonzatai is vannak. Magyarán: ezek az egyetemek jelentős bevételi forrásra is szert tudtak tenni úgy, hogy közben egyébként ezeknek az egyetemeknek a napi működését az államháztartási törvény keretei szabályozzák és határozzák meg, amelyek viszont a gazdasági élet szereplőivel való kapcsolattartás szempontjából elég sok nehézséget jelentenek, valljuk be őszintén. Ez részben igaz a szerződéskötéstől, utalványozástól kezdve egészen a pénzkifizetések engedélyezésén át nagyon-nagyon sok mindenre, úgyhogy értelemszerűen, ha szeretnénk azt a folyamatot erősíteni, márpedig szerintem erre szükség lenne, hogy a felsőoktatás forrásoldalát tudjuk bővíteni, és ez a forrásoldal a gazdasági, a piaci szektorból származzék, akkor a felsőoktatási intézményeket is rugalmasabbá kell tenni a piac világa felé, és nyilvánvalóan érdemes azt is megcselekedni, hogy először kipróbáljuk, tud-e ez jól működni.

Csak emlékeztetni szeretnék, hogy akkor, amikor Magyar Bálint minisztersége idején úgy döntött az akkori balliberális többség, hogy egy csapásra bevezetik a bolognai rendszert, anélkül, hogy tudtuk volna pontosan, ez mivel jár, ahelyett, hogy kipróbáltuk volna egy vagy két egyetemnél, amikor erre volt ilyen javaslat  megjegyzem, a németeknél sok helyen ezt tették, kipróbálták először , nem, itt generálisan mindenhol, minden intézménynél azonnal, egy csapásra bevezettük, és meg is láttuk az eredményét: jó néhány területen ennek bizony komoly kárai voltak. Tehát szerencsésebb azt megcselekedni, hogy nézzük meg először, egy-egy nagyobb horderejű változtatás egy adott esetben működik-e, és ez milyen tapasztalatokkal bír. Ebből a szempontból a Corvinus Egyetem, amely eddig is a leginkább a piac felé nyitott volt és a leginkább kötődött ehhez a szférához, értelemszerűen kínálkozik egyfajta ideális megoldásnak. Ha az itteni tapasztalatok kedvezőek, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen irányban kell ezt a későbbiekben bővíteni.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a következő uniós költségvetési ciklus időszakában már az egyetemi világ is közvetlenül kell hogy pályázzon az uniós forrásokra. Ez megint csak egy jóval nagyobb fokú rugalmasságot kíván az eddigiekhez képest, arról nem is beszélve, hogy a mai egyetemi világot jelentős mértékben gúzsba tudja kötni az a közbeszerzési keret, ami egyébként uniós alapelvek mentén született meg. Mondok egy nagyon egyszerű példát, és azt hiszem, akkor mindenki érteni is fogja, hogy miről van szó. Tekintettel arra, hogy az államháztartási törvény az egyetemek esetében, azok nagyságrendjéből adódóan is, értelemszerűen az egybeszámítást előírja, ma egy magyar egyetem nem tud meghívni egy Nobel-díjast, csak akkor, ha mellette kér még két másik árajánlatot is; ez egész egyszerűen nonszensz. (Moraj az ellenzék soraiban.) Tehát gyakorlatilag, ha piaci versenyképességet akarunk elérni, akkor ezeket a típusú adminisztratív akadályokat ki is kell venni a rendszerből, és nyilvánvalóan ebből a szempontból a Corvinus modellje mintaadó lehet majd a későbbiekben is.

Összességében én azt gondolom, hogy az a vagyonjuttatás, ami egyébként lehetővé teszi az egyetem működését, zökkenőmentes átállását egy új fenntartóra, teljes egészében megnyugtatónak tűnik. Ha annak a hozadékait megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az a hozadék magasabb egyébként a jelenlegi támogatási forráskörnél, és arról nem is beszélve, hogy egyéb mozgáslehetőségeinek a kibővülése során az egyetem tőkevonzó képessége és üzleti kapcsolatrendszere még inkább ki tud bővülni. Azt hiszem, érdemes ezzel kísérletezni.

Sok sikert kívánok egyébként az egyetemnek, az új fenntartóváltás során az alapítvány kuratóriumának majd ehhez a felelősségteljes munkához, és egyúttal azt kívánom, hogy beigazolódjanak majd azok a szándékok, amelyek arról szólnak, hogy a Corvinus Egyetem Európa legjobb egyetemei közé tudjon emelkedni, és a világon is a magasan jegyzett egyetemek közé kerülhessen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)