Felszólalás adatai

Felszólalások:   9-12   13-18   19-22      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „Mennyire hiteles a kormány politikája?” címmel a Jobbik képviselőcsoportjából Ander Balázs képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Látva a közoktatás területén bekövetkezett mélyrepülést, azt, hogy gyakorlatilag a fiatalok negyede funkcionális analfabétaként kerül ki a rendszerből, már a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is hathatós intézkedéseket követel. A kormánypárti tekintetes urakat és nagyságos asszonyokat ezek a problémák kevésbé érdeklik, hiszen gond nélkül kimenthetik a gyermekeiket az akár több milliós tandíjat követelő, de jól megfizetett, válogatott tanárokat alkalmazó magániskolákba.Csakhogy a gyerekes családok 42 százaléka a létminimum alatt él, nekik, ellentétben az Orbán-Tiborcz famíliával, ahol nem volt probléma a 15 milliós svájci tandíj kipengetése sem, még egy különóra is gondot okoz. Az ő gyerekeiknek nem milliós Vuitton, hanem olcsó kínai táska jut.

Orbán Viktor a 2010-es választások előtt, amikor szociálliberális ellenfeleinek oktatási rendszerét kritizálta, még így fogalmazott: egy olyan társadalmi helyzetű embernek, amilyen gyerekként ő volt, sokkal nehezebb ma az egyetemig eljutnia, mint a rendszerváltás előtti időszakban. Nem kívánok vitatkozni az akkori megállapításának igazával, de azóta eltelt egy kis idő. Javult-e bármit is a helyzet az elmúlt 8 év alatt? Milyen lehetőségei vannak most egy hasonló családi hátterű gyermeknek? Semmivel sem jobbak.

A brutális szelektivitás miatt a magyarországi iskolaügy nyugodtan választhatná mottójául azt is, hogy ahová születtél, ott is maradsz. Balog Zoltán még úgy nyilatkozott az egyik nemzeti tanévnyitón, hogy mi bízunk a magyar köznevelésben. Úgy látszik, azóta ez a bizalom önöknél elpárolgott, vagy pedig, ellentétben a propagandalózungokkal, soha nem is létezett. Gyanítható, hogy mint oly sokszor, most is arról van szó, hogy miközben vizet prédikálnak, önök bort isznak.

(9.40)

Hiszen mégiscsak van annak valami pofátlanul diszkrét bája, hogy még a közoktatást felügyelő minisztérium vezetői is milliós tandíjat követelő luxus-magániskolába járatják gyermekeiket. Ez alapesetben persze magánügy, csakhogy a politikusok közszereplők, így iskolaválasztásukkal egyben értékítéletet is mondanak az ősszel 1023. tanévét kezdő magyar iskola fölött.

A kormánypárti politikusokhoz hasonlóan a NER nagyparazitái sem szívesen vegyülnek a korán kelő, keményen dolgozó, ámde vagyontalan átlagemberekkel, és az integrációs pedagógiában pozitív fogalomként leírt társadalmi tapasztalatszerzést meghagyják azok gyermekeinek. A pénzes elit privát háztól házig fuvart biztosító iskolabuszos magániskoláinak védett burkában esélye sem lesz az odajáró politikuscsemetéknek, hogy megismerjék a társadalmi rögvalóságot; hogy megismerjék azt a multikultit, ahol, tudja, kedves államtitkár úr, olykor bizony előfordul, hogy némely állami iskola egyes diákjainak a háziállatai pitbullok és rottweilerek, a példaképei pedig bűnözők és uzsorások. Amikor az urizáló elkülönülés miatt az úgynevezett hazai politikai „elit”  kérem a jegyzőkönyvben majd az elitet idézőjelbe tenni  gyermekei nem tanulhatnak közösen, szünetekben nem játszhatnak együtt a bolti pénztárosok, a vasúti jegyellenőrök, az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálók, a kecskesajtkészítők, a cigány és nem cigány közmunkások fiaival, lányaival, úgy könnyen előfordulhat majd, hogy felnőve olyan ostobaságokat gondolnak és mondanak, mint tette azt Zsiga Marcell, amikor arról értekezett, hogy 47 ezerből is meg lehet élni. Tehát semmit nem tudnak majd az átlagemberek világáról, így annyi a társadalmi, nemzeti kohéziónak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor tesznek végre már azért, hogy egy átlagos állami iskola is versenyképes alternatívát nyújtson, a versenyképes oktatás ne csak az elit csemetéinek, hanem az önök által pórnépnek tekintett réteg gyermekeinek is járjon? A nemzet napszámosaiból a tankerületek és a szakképzési centrumok cselédjévé tett, alulfizetett, túlterhelt, a hatalom által megfélemlített pedagógusok erkölcsi, anyagi megbecsülése nélkül ez nem fog működni. Mikor fogják végre a Nobel-díjas közgazdász Stiglitz szavait megfogadni, aki A tanuló társadalom megteremtése című könyvében így írt: „Azok a közpolitikák, amelyek bármilyen módon akadályozzák a tanulást, hosszú távon csökkentik a jólétet.”?

És tudom, jön majd a válasz a hatalmas béremelésekről, csakhogy ez a béremelés a következő esztendőre vonatkoztatva a pedagógusok esetében még azt az összeget sem éri el, mint amekkora értéke annak a magángépnek van, amivel a miniszterelnökük focimeccsekre röpköd. Köszönöm a figyelmüket, és várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Láthatóan a választási vereség traumájából nem sikerült még felocsúdnia a Jobbik-frakciónak (Felzúdulás a Jobbik soraiban.), a képviselő úr pedig egy válogatáslemezt tett fel az elmúlt nyolc esztendő felszólalásaiból, amelyeknek ugyan a kormányzati intézkedésekhez semmifajta köze nincsen, azokról tudomást nem vesz, de úgy gondolta, hogy egy ilyen összesítést ad. (Közbekiáltások a Jobbik soraiból.) Két dolog egyértelműen lejött abból, amit ön elmondott, ez nyilván a korábbi felszólalásainak nem mond ellent. (Az elnök csenget.) A végtelen lebecsülése egyrészről a magyar pedagógusoknak, mert azt állítja ön itt, hogy a magyar pedagógusok valamiért úgy gondolják, hogy nem kell a gyerekeket az életre nevelni (Gyöngyösi Márton: Mondod te!), valamiért nem kell őket megtanítani. Úgy gondolja ön, hogy 170 ezer ember egyik pillanatról a másikra hirtelen szolgalelkű embereket akar nevelni, és bizony lehet, hogy ebben csak a pártelnökének követte az utasítását, aki azt mondta a legutóbbi Jobbik-kongresszuson vagy valami hasonló jobbikos rendezvényükön, hogy a magyarságon a szolgalelkűség lett úrrá, és ön is itt folytatja ezt, hogy a magyarok önök szerint szolgalelkűek.

Iszonyatosan lenézik a magyar embereket csak azért (Közbeszólás a Jobbik soraiból: A kérdésre válaszoljál!  Hány százaléka van a KDNP-nek? Nulla!), mert önöket a választók 2018-ban megbüntették azért, mert eladták a pártjukat egy oligarchának, egy milliárdosnak, megbüntették (Folyamatos közbekiáltások a Jobbik soraiból.), és éppen ezért… (Az elnök csenget.) Attól, hogy önök hangosabbak, nem lesz több szavazatuk, tisztelt képviselő úr. Önök hangoskodtak nyolc évig, és a választók kevesebben szavaztak önökre, mint eddig. (Gyöngyösi Márton: KDNP támogatottsága? Szatellitpárt!  Közbekiáltás a Jobbik soraiból: Hány százalékon áll a KDNP?) Folytathatják ezt, az nekünk előnyös, csak az önök pártjának az érdekeit nem szolgálja.

ELNÖK: (Gyöngyösi Mártonnak:) Frakcióvezető úr! Arra kérem önt, hogy legyen szíves egy kicsit kordában tartani a frakcióját. Őket is végighallgatták, most önökön a sor. Köszönöm. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tehát azt mondja az önök pártelnöke, hogy a szolgalelkűség lett úrrá a magyarokon, iszonyatosan lenézi az embereket, lenézi a választókat csak azért, mert nem a Jobbikot választották az idén tavaszi választáson. Nem a választókon kell bosszút állni, tisztelt képviselő úr, nem a tanárokat kell lenézni, nem az embereket kell lenézni akkor, ha az önök politikáját nem támogatják elegen. Lehet, hogy ott hibáztak, amikor KáGéBélákkal szövetkeztek (Közbekiáltás a Jobbik soraiból: A kérdésre válaszoljál!), ott hibáztak, amikor Simicska Lajosoknak adták el magukat, vagy ott hibáztak, amikor Brüsszelnek adtak volna át magyarországi jogköröket. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Nézzük az oktatásra fordított kiadásokat, tisztelt képviselő úr! Nézzük azt, hogy melyek voltak azok az intézkedések, amelyeket a Jobbik nem támogatott a magyar oktatásügy fejlesztése érdekében! Egyetlenegy alkalommal sem támogatták azt, amikor emeltük az oktatásra fordított kiadásokat. 606 milliárd forinttal többet fordítunk jövőre oktatásra Magyarországon, mint amennyit a 2010-ben beterjesztett költségvetésben erre szánt a minket megelőző kormány. 606 milliárd forint, tisztelt képviselő úr, ez azt jelenti, hogy a GDP több mint másfél százalékával fordítunk többet oktatásra, mint amennyit fordítottak az elődeink. Ha megnézi az OECD kimutatását, tisztelt képviselő úr, GDP-arányosan ez ott van, mint mondjuk (Szilágyi György: Minőségről beszéljél! Szabó Tündéről beszéljél!), Írország oktatásra fordított kiadása, és megelőzzük a régióból Csehországot, Szlovákiát és Litvániát. Nagyobb értékben fordítunk már oktatásra, pontosan azért, hogy egyrészről megbecsüljük a tanárokat az 50 százalékos béremeléssel, másrészről pedig az iskolák épületeit újítsuk fel, tegyük korszerűbbé, vezessünk be digitális tananyagokat. (Szilágyi György: Konkrétan ez hazugság, amit most mondasz!)

Ha ön végignézné egyszer, hogy mennyi fejlesztés zajlik a magyar iskolákban, akkor 540 iskolát kellene végiglátogatnia, és ha összeszámolná bennük, hogy mennyi a fejlesztések értéke (Szilágyi György: A minőségről mondjál pár mondatot! Az oktatás minőségéről!), akkor 126 milliárd forintos összegig juthatna, tisztelt képviselő úr. (Az elnök csenget.) Ha megnézi, hogy nőttek-e vagy csökkentek, mondjuk, a bölcsődei és az óvodai férőhelyek, akkor azt láthatja, hogy az óvodai férőhelyek a hároméves kortól kötelező óvodáztatás következtében is 9 ezerrel nőttek, és ezres nagyságrendben nőtt a foglalkoztatott óvodapedagógusok száma is.

Ha ön arra kíváncsi, tisztelt képviselő úr, hogy egy nehéz helyzetben lévő gyerek esélye ma hogyan néz ki ahhoz képest, mint ami 2010-ben volt, és a többi szociális részt le is venném, csak az oktatás területén nézném, ott van az ingyenes étkeztetés kiterjesztése. (Közbekiáltások a Jobbik soraiból.) Ön is tudja, 29 milliárd forintról 79 milliárd forintra növeltük ezt az összeget, pontosan azért, hogy ne legyen olyan, hogy valaki amiért nem kap otthon rendesen reggelit vagy nem kap otthon ebédet, nem kap vacsorát, azért nem tudna az iskolában figyelni. Ezt az állam most már kompenzálja, ezt már mindenki számára elérhetővé teszi. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Nincs az, hogy valakinek anyagi gondot jelentene a tankönyvek megvásárlása, mert több mint egymillió diák, elsőtől kilencedikig mindenki ingyenesen kapja a tankönyvét, tisztelt képviselő úr.

Ott van a családi adókedvezmény és sok minden más olyan intézkedés, az ingyenes KRESZ-vizsga, az ingyenes nyelvvizsga, ami pontosan a nehéz helyzetben lévő gyerekek számára tette az oktatást elérhetőbbé. És ott van a pedagógusbér-emelés, valamint az, hogy több mint 40 ezer pedagógus már minősíttette magát (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Vége!  Köszönjük szépen!), és a jövő évi költségvetésben is milliárdos többletekkel számolunk arra, hogy a magukat pedagógus II. fokozatba minősítő pedagógusok bérét is megemeljük.

Erre milliárdokat fordítunk pontosan azért, hogy minél jobb és színvonalasabb oktatást kapjanak a diákok a magyar iskolákban, és ezáltal Magyarország minél inkább versenyképes lehessen. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Azt hiszem, ha nem mérges lenne a választókra, és nem mérges lenne a magyar tanárokra, akkor ön is láthatná ezeket az eredményeket. (Szilágyi György: Blablabla!  Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-12   13-18   19-22      Ülésnap adatai