Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismét elkészült egy jogi fércmű. Úgy látszik, hogy a kormány száz lépés programja a jövőben már csak ilyen és hasonló színvonalú törvényjavaslatok előterjesztését fogja jelenteni.

A 17 paragrafusból álló javaslatból hét paragrafust tesznek ki a zárórendelkezések, négy paragrafus szól a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosításáról, öt paragrafus a munka törvénykönyve, a köztisztviselők jogállásáról és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények módosításáról, egy paragrafus a törvény hatályáról szól, és így mindössze két paragrafus marad, amelyben a kedvezmény és a kedvezmény igénybevételének szabályai találhatók.

Emellett azért, jegyezzük meg, sajnos az egész ciklusban csak toldozgatások-foldozgatások történtek a munka világát érintő jogszabályok változtatásánál, nem volt egyetlen koncepcionális, átfogó törvénymódosítás sem. Merthogy már régen meg kellett volna oldani a közszférára vonatkozó munkajogi szabályok egységesítését és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény átfogó módosítását, és akkor nem kellene ilyen fércmunkákkal a törvényhozás idejét lekötni, és a társadalmi partnerek idegeit borzolni. Így most már csak abban bízhatunk, hogy olyan kevés idő van hátra ebből a ciklusból, hogy talán nem lesz több idő újabb munkaügyi témájú módosítás előterjesztésére.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat céljával alapvetően egyet lehet érteni, mert ilyen foglalkoztatási viszonyok mellett mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a foglalkoztatás bővüljön, minél kevesebben legyenek azok, akik a passzív ellátások igénybevételére szorulnak. A kérdés ezek után már csak az, hogy alkalmas-e a javaslat a kívánt cél elérésére. Nagy a valószínűsége annak, hogy a túlzottan szűkre szabott keret és a csekély súlyú kötelező erő kevés lesz ahhoz, hogy lényeges változást hozzon a foglalkoztatásban.

A részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése már régóta szerepel a kormányok programjaiban, de eddig nagyon kevés intézkedés történt ennek érdekében. Tartunk tőle, hogy ez a jelenlegi szabályozás sem lesz alkalmas lényeges változás elérésére. A részmunkaidős foglalkoztatás a legtöbb munkaadónak egyrészt többletköltséggel jár, másrészt lényeges munkaszervezési többletfeladatokat jelent, amelyeket teljes egészében meg kell téríteni, és ezenkívül további kedvezményeket kellene biztosítani annak érdekében, hogy érdemi változás következhessen be a részmunkaidős foglalkoztatás terén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tartjuk elegendő súlyúnak a közszférára vonatkozó részmunkaidős foglalkoztatás tervezett változtatását, ha a közigazgatási szerv csak odáig fog eljutni, hogy megvizsgálja az intézményben, hogy mely munkakörökben van lehetőség részmunkaidőben történő munkavégzésre, majd ezt követően köteles tájékoztatni a köztisztviselőket azokról a munkakörökről, amelyeknél köztisztviselői kezdeményezés esetén a kinevezés módosításával részmunkaidő köthető ki. Nem tisztázza ez a rendelkezés azt, hogy ennek a tájékoztatásnak valamennyi köztisztviselő irányába kell megtörténni, vagy csak az érintett munkakörökben foglalkoztatottakra vonatkozik. Nem tudni tehát, hogy a tájékoztatás azért szükséges-e, hogy mindenki tudomást szerezzen a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségéről, vagy csak arra irányul, hogy az adott köztisztviselő részére ad lehetőséget a részmunkaidős foglalkoztatás kedvezményezésére.

Nem szól a javaslat arról sem, hogy mi történjék a betöltetlen munkakörök esetében a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségével. Helyes lenne, ha itt kógens szabály mondaná ki azt, ha a meghatározott munkakörökben a munkakör jelenleg nincs betöltve, akkor azt csak részmunkaidős foglalkoztatás keretében lehet betölteni, illetve a jelenleg betöltött munkaköröknél megüresedés esetén csak részmunkaidős köztisztviselő vagy közalkalmazott kinevezésére kerülhet sor. Ebben az esetben elvárható lenne, hogy a közszférában is kellő komolysággal kezeljék a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét, amely különösen a pályakezdők esetében jelentene lényeges foglalkoztatásbővülést.

Ugyan nem ezen törvényjavaslat témája a közigazgatás korszerűsítése, a közszféra foglalkoztatási helyzete, de ennek ellenére feltétlenül szólnunk kell azon tényről, hogy a közigazgatás különböző helyein szinte általános a nyugdíjasok foglalkoztatása. Lehet, hogy nincs kellő számú és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező fiatalabb munkavállaló, de amikor ilyen magas a pályakezdő munkanélküliek száma, nem lehet tudomásul venni ezt a helyzetet. Különböző programokat kellett volna már kidolgozni és működtetni a pályakezdők helyzetbe hozására, de ilyen programok hiányában is legalább most, amikor a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztéséről van szó, érinteni kellett volna ezt a problémát. Hiányossága tehát a javaslatnak, hogy nem rendelkezik arról, hogy valamennyi közigazgatási szervnél, intézménynél, ahol jelenleg nyugdíjas köztisztviselőt vagy közalkalmazottat foglalkoztatnak, az csak részmunkaidőben történhet, és az így felszabadult időkeretet pályakezdők foglalkoztatásával kell kitölteni.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ilyen és ehhez hasonló konkrét változtatásokat tartalmazna a javaslat, akkor nyugodtak lehetnénk az eredményességét illetően, ennek hiányában azonban csak a reménykedés marad, hogy talán, esetleg mégis lesz valami értékelhető javulás a foglalkoztatás terén.

Összegezve a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontunkat: meg kell ismételni a javaslat szakmai előkészítésével kapcsolatos kritikai megjegyzéseinket, azt a kapkodásnak tűnő jogszabály-alkotási lázat, ami egyre inkább jellemzi a kormány ez irányú munkáját, amely félő, hogy a száz lépésből még hátralévő lépéseket is jellemezni fogja.

Miután a törvényjavaslat céljával egyet tudunk érteni, ezért mi, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselői egy udvarias tartózkodással fejezzük ki az ilyen és ehhez hasonló törvénymódosításokkal kapcsolatos elutasító álláspontunkat. Köszönöm figyelmüket.