Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon a Ház egy több mint hétórás demográfiai tárgyú vitán van túl. Ahol viszont egy befedhetetlen törésvonal mutatkozott kormányzat és ellenzék között, az a kivándorlás kérdésköre tekintetében merült fel. Azt látjuk, hogy a kormányzat a probléma létét is jellemző módon tagadja, ha pedig beismeri, hogy van kivándorlási spirál, amely több százezer embert érint, akkor rendre a régió országainak statisztikai adataira hivatkozva azt próbálja beállítani, hogy arányaiban Magyarországról kevesebb aktív munkavállaló távozik, mint más országokból. És jellemző ez az ülésteremre is, ahol lényegében kormánypárti képviselő nem maradt, miközben a Jobbik elkezdett demográfiai kérdéskörökről beszélni. És az az elképesztő helyzet állt elő, hogy bár százezrek távoztak, mégis megpróbálják ezt egyfajta rendszertünetként beállítani, mintha egy teljesen természetes és elfogadandó helyzet lenne az, hogy Magyarországról százezrével távoznak fiatalok, kétszer-háromszor annyian, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően. Éppen ezért, amikor a magyarok.hu csinált egy felmérést infografikával együtt, és konkrétan megkérdezte a magyar fiatalokat, hogy mi a távozás oka, egyáltalán nem meglepő eredményekre, de nagyon is meglepő és nagyon is beszédes statisztikai adatokra bukkanhattunk mindezen világhálós kutatásban. Példának okáért akkor, amikor kiderült, hogy a távozás oka jellemző módon az alacsony munkabérek szintje és a lakhatási szegmensben mutatkozó problémák. De milyen adóteherrel kell szembenéznie példának okáért egy kétgyermekes párnak egy keresőképes fővel Magyarországon? Ugye százalékos arányban ez 14,5 százalék, ez még az OECD-átlagot is meghaladja. De tőlünk egy kicsit északabbra 7,8 százalékos adatot is találunk, Csehországban pedig egészen elenyésző, szinte adómentességgel felérő adatot. Ami szintén kiugrást mutat, az az egyszemélyes háztartások tekintetében  és azért a mozaikcsaládok egy részét is ideérthetjük a bejelentések alapján  százalékban mutatkozó adóterhelés, amely 33,5 százalék Magyarországon, miközben az OECD-átlag épphogy meghaladja a 25 százalékot, és jellemzően 20 és 25 százalék közötti adatokat találunk, még Angliában is.

El kell hogy mondjuk ezzel párhuzamosan, hogy Budapesten egy átlagos albérlet díja  rezsi nélkül értendő módon  150 ezer forint, ami egy fiatal átlagkeresetének 70 százalékát úgy viszi el, hogy az átlagkereset egyáltalán nem jelenti azt, hogy zömében a fiatalok ennyit keresnek, hiszen több százezren maradnak, jellemző módon 70 százalék marad egy sokaságon belül az átlag alatt, ha egy statisztikai átlagot vizsgálunk. És ebből a megmaradó pénzből, amit a lakhatási költségek levonása után ott hagynak az embereknél, magyar fiataloknál, élelmiszerre alsó hangon több tízezer forintot kell költeni, és akkor még nem vett ruhát, nem szereltette meg az esetlegesen meglévő autóját az illető, és nem tett félre legalább 50 ezer forintot egy hónapban, amelyből majd évtized múltán vagy nagyon hosszú évek múltán legalább az önerőt össze tudja hozni egy lakáscélú hitel felvételéhez.

Két szakma tekintetében került elénk nagyon érdekes vizsgálat. Az egyik az óvópedagógusi, amely diplomaszerzés után az első három évben 129 ezer forintos nettó keresetet biztosít, Budapesten és vidéken egyaránt ez az összeg igaz. A másik példa pedig egy állatorvos esete volt, aki öt és fél évet tölt egyetemi képzéssel, alapbérezése ezután nettó 158 ezer forint lesz. És ha összehasonlítjuk a németországi ugyanezen szakmákban előforduló bérezéssel, azt láthatjuk, hogy az említett óvónő majdnem 600 ezer forintot képes megkeresni, 599 ezret egészen pontosan, egy állatorvos viszont 1 millió 166 ezer forintnak megfelelő összeget. Tehát egyértelmű: brutális a szakadék.

Ami a bérezési és lakhatási nehézségekből következik, az a KSH statisztikái szerinti elképesztő torzulás Magyarország életviszonyai tekintetében, hiszen a kényszerből szülőkkel maradó, otthon maradó polgártársaink száma 1990 óta folyamatosan növekszik: míg 1990-ben 459 ezer 20 és 40 közötti fiatal felnőtt élt együtt a szüleivel, addig már 2001-re is megduplázódott a számuk, 819 ezerre, és most is 883 ezer körüli adattal számolhatunk, ami egyértelműen kitolja nemcsak az önálló család alapításának, de a gyermekvállalásnak az idejét is.

Mindezen statisztikai adatok fényében tehát nagyon sok olyan tényezőre találunk választ, és nagyon sok olyan kérdés vetődik fel, amit a kormányzat családvédelmi csomagja nem rendez. Mi az ellenzék részéről, a Jobbik részéről felhívjuk ezekre a figyelmet, és nemcsak várjuk, elvárjuk, de követeljük az érdemi kormányzati reakciót a magyar jövő érdekében, azért, hogy a demográfiai tél végre megszűnjön, és a magyarság a gyarapodás irányába fordulhasson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)