Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a migrációs problémahalmaz, amivel napjainkban is küzdünk, 2015-ben indult útjára. Jól emlékszünk, amikor miniszterelnök úr 2015 februárjában a parlamentben bejelentette: az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívása a bevándorlás kérdése lesz. Arra is nagyon jól emlékszünk, hogy milyen ellenzéki reakciókat szült ez a bejelentés: gyakorlatilag mindenki kinevette, kétségbe vonta, nevetségessé akarta tenni ezt az állítást. Egyedül Schiffer frakcióvezető úrban volt az LMP részéről annyi tisztesség utólag, hogy belátta, az akkori felszólalása nem volt megalapozott, mert a 2015 nyári események beigazolták, hogy százezer számra özönlöttek át rajtunk a bevándorlók, és az akkori dublini, schengeni rendszer nem akadályozta meg ezt az áradatot.

Megjegyezném azt is, hogy a schengeni rendszer előírásait az Unió régi tagállamai, magállamai sem tartották be, és ebből eredt az, hogy milliószám zúdultak rá Nyugat-Európára, az Unióra a bevándorlók tömegei. Ahogy akkor fogalmaztuk: az embercsempészek és a jogvédőknek nevezett politikai NGO-k bizarr koalíciója alakult meg ennek a folyamatnak a levezénylésére. (Folyamatos zaj.)

És ha valaki azt hiszi, hogy ez a véletlen műve volt, hogy a túlnépesedés és a háborúk okozták ezt a migrációt, annak a figyelmét szeretném arra felhívni, hogy már korábban, a 2013-as dublini rendszer megváltoztatásakor, amikor az őrzött szállásokat meg kellett szüntetni, megágyaztak ennek a folyamatnak, és a későbbi uniós jogalkotás pedig egyértelműen jelezte, hogy egy nagyon tudatos és menedzselt folyamatról van szó. Gondoljunk csak a kvótakérdésre, amely 2015 nyarán az államfők és a miniszterelnökök tanácsában önkéntes alapon merült csak fel, és ez a politikai iránymutatás született. Ennek ellenére 2015 szeptemberében az a döntés született a belügyminiszterek tanácsában, hogy többségi javaslat, többségi szavazat alapján minden tagállam köteles befogadni a bevándorlókat egy bizonyos kvóta szerint, amit  milyen véletlen  Juncker-képletnek nevezett elv alapján osztottak fel. Tehát a Bizottság elnöke, hogy úgy mondjam, nevét is adta ehhez a folyamathoz, és a Bizottság támogatásával született meg.

Nagyon jól emlékszünk a kvótaperre, ahol Szlovákia és Magyarország megtámadta ezt a határozatot, és ahol kimondták  gyakorlatilag egy ideiglenes intézkedésről volt szó, ami 2017 őszén lejárt, és ezért nem fogadták el a keresetünket , hogy nem volt jogalkotási aktus. Ennek ellenére a Bizottsággal, illetve a Tanáccsal ma is perben állunk ebben az ügyben, mivel megtámadtak bennünket ennek a határozatnak a nem teljesítése miatt.

Magyarország számtalan konstruktív javaslatot tett az ügyben, hogy helyben segítsünk, támogatjuk a különböző akciókat, ennek ellenére mindvégig érződött és egészen addig talán, amíg Olaszország is be nem állt a sorba és a tengeri áradatot meg nem állította, vitatták, hogy egyáltalán a bevándorlás határzárral, kerítéssel, jogi határzárral, élőerővel megfékezhető lenne.

Az elmúlt időszak igazolta, hogy Európa képes megvédeni magát a tagállamok segítségével, ennek ellenére folyamatosan el akarják venni tőlünk azt a jogkört, hogy a határőrizet nemzeti hatáskörben legyen. Ez is része annak a folyamatnak, amint ezt az ENSZ migrációs csomagja is jelzi: ha az egyik úton nem megy ennek a kérdésnek a keresztül-erőszakolása, akkor akár globális szinten próbálnak meg támogatást szerezni hozzá. És a lopakodó jogalkotásnak a tipikus példája ez az eset is, amikor van egy ajánlás, amire azt mondják, hogy nem kötelező, majd nagyon jól tudjuk, hogy utána aztán a különböző bírósági fórumok már beépítik a gyakorlatukba. És mint láthatjuk, ebben a dokumentumban megjelent az is, hogy az uniós jogalkotás részévé akarják tenni, és ezt a kérdéskört is ki akarják venni az egyhangú szavazás alól, és többségi döntéssel akarnak ebben az ügyben előre menni.

Az is látszik már az újonnan megalkotott költségvetési kereteknél, hogy a politikai NGO-k támogatását éppen a kohéziós alapok terhére emelni kívánják, hogy meglegyen az a kommunikációs erőtér, az a nyomás a tagállamokon, hogy ezekben az ügyekben engedjenek.

És az a szomorú, hogy nemcsak Brüsszelből van ez a nyomás rajtunk, hanem a magyar parlamenten belül is összefogott egy koalíció, amit szintén nevezhetünk egy bizarr koalíciónak, mert a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenki a részese, akik gyakorlatilag dalolva támogatják ezt a folyamatot. Reméljük, hogy ugyanúgy kudarcot fognak vallani, mind az elmúlt években. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)