Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (DK): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az élet úgy hozta, hogy hasonló hangvételben szeretném folytatni, mint amit Hajdu László képviselőtársam az előbbiekben megkezdett, mert van egy valóságos probléma, amelyről mindannyian tudjuk, hogy létezik, mégis ezzel a helyzettel mintha nem akarna senki szembenézni. Tudjuk, hogy van egy egyre fogyó, öregedő társadalom, ehhez képest nem találjuk meg azt a lehetőséget és azt a formát, amiben tulajdonképpen igazi megoldásokat találnánk. A mai vitához talán annyi hozzátartozik, hogy ha azt is megnézzük, hogy ki adta az első pofont, azért ehhez szeretnék néhány mondattal hozzájárulni. Nem a pofozkodáshoz, hanem ahhoz, hogy ha önök komolyan gondolják azt, hogy számítanak bármilyen véleményre az ellenzék oldaláról, akkor önök nem tehetnek ilyet. De a helyzethez még hozzátartozik az, amivel ma a napirend előttit is kezdtem, és abban is említettem, hogy az első Orbán-kormány által létrehozott és Orbán Viktor elnökletével működő népesedéspolitikai ad hoc bizottság 1999-ben megtárgyalt egy jelentést, és 2050-ig évi 40-47 ezer bevándorlót tartott szükségesnek ahhoz, hogy Magyarország lakossága a század közepén is elérje a 10 milliót. Tudomásul vesszük, hogy az önök álláspontja is változott. Tudomásul veszem azt is, és önök is vegyék tudomásul, hogy senki nem a bevándorlókkal akarja ezt elérni. Mindannyian azt szeretnénk, hogyha a magyar családok lennének olyan helyzetben, hogy a lakhatásuk, mint ahogy az előbb is hallhatták, hogy az életkörülményeik olyanok lennének, amelyben vállalhatnának.

De hogyan tegyük félre a nézetkülönbséget, amire Novák Katalin tett javaslatot, amikor önök így nyújtották be ezt a törvénytervezetet? Érdemes megnézni ezt a törvénytervezetet. Elég viccesnek tűnik, mert erről a négy paragrafusról beszélünk, ami igazából csak annyit jelent, hogy önök marketingszempontból, kommunikációs szempontból idehozták, úgy csináljanak, mintha egyébként…  és kihasználnák azt a lehetőséget, hogy önök erről itt beszélni akarnak, eközben pedig semmit nem várnak az ellenzéktől.

S mit tett az ellenzék? Felelősen mindegyik párt javaslatot tett önöknek arra, hogy mi hiányzik ebből. Mert felelősen mindenki azt mondja, hogy a családoknak segíteni kell. Éppen ezért, őszintén szólva, semmi kedvem ahhoz, s ezért is emlegettem, hiszen Selmeczi Gabriella is azt mondta, hogy „mi nem a bevándorlókkal, hanem a magyar családokkal vagyunk”. Épp az előbb idéztem, mit csináltak önök 1999-ben. De hát lelkük rajta, nincs ezzel semmi baj, csak akkor nem kell letagadni, nem kell mellébeszélni, hanem egyszerűen a valóságos problémával kell szembenézni. Mi eddig is a magyar családokkal voltunk, a gondjaikkal, bajaikkal számolva azt szerettük volna, és azt szeretnénk, ha valamilyen módon az ő helyzetükön tudnánk javítani.

De a mai vita alapján azt kell mondjam, tulajdonképpen tök szerencse, hogy nem közvetítik ezt a vitát, mert ebből az következne, hogy tényleg mennyire felelőtlen az egész parlament, úgy, ahogy van. De hát természetesen mindig az az igazi felelős érte, aki a nagyobb; ebből ez következik. Mert ha valaki egy kicsit távolabbról nézi, akkor az önálló lábon állás családi feltételeit olyan nagyon sokan az elmúlt évek alatt nem tudták megteremteni. Ha akarják, akkor név szerint is felsorolom, hogy ki az, aki erre képes volt.

Még egy dolgot hozzáteszek: ha egy percig is komolyan gondolták volna azt, hogy erről az ellenzékkel érdemes beszélni vagy akarnak beszélni, akkor például eljöttek volna a Költségvetési bizottság ülésére. Vették volna a fáradságot, hogy ott, ahol érdemes lenne ennek a költségvetési következményeit, pénzügyi hatásait megvizsgálni  később a hatástanulmányra azért még rákérdezek, vagy elmondom róla a véleményem, hogy láttake önök már ilyet , hogy egyáltalán mibe kerül ez a történet, hogy milyen felelős előterjesztést hoztak ide. Ehhez képest egy kétsoros levélben megírták, hogy köszönik szépen, önök erről nem kívánnak beszélgetni, és ezt már a hét elején elintézték. Tehát nemcsak a kormányhatározatokat döntötték el úgy, hogy még egy életbe nem lépett törvényre hivatkoznak, hanem emellett még beszélni sem akarnak róla.

Mi az, amiről kéne beszélni? Az egyik része például az, hogy az mindenképpen rossz, hogy önöknek minden a pénz körül forog. Azt gondolják, hogy csak ezzel meg lehet oldani mindent. Hölgyeim és uraim, a helyzet az, hogy nem így van. Még azt is elismerem, elfogadom vagy tudomásul veszem, amit Hoppál Péter úr mondott, hogy van egy irány, évtized óta nyomják és szeretnék, ha változna a helyzet. De eközben mi történik? Ez alatt a tíz év alatt három olyan év volt, amikor a legkevesebb gyerek született ebben az országban, az önök dicsőséges tevékenysége mellett. A tavalyi év is 90 ezer fő alatti születésszámmal van. Tehát nem tudnak olyanra büszkék lenni, bármilyen hangosan és erősen nyomják plakáton vagy itt a parlamentben, tök mindegy, a végeredmény az, hogy az önök ilyen irányú kezdeményezései nem érték el a célt, és most nagyon udvariasan fogalmaztam, nem úgy, ahogy önök az elmúlt időszakban.

Az a baj, ez a pénz körül forgó gondolkodás a szemléletben van, abból következik; mert mindenki annyit ér önök szerint, amennyit összekapart magának. Vannak családok, a családok többsége ilyen, aki ezt nem tudta megcsinálni, és ehhez képest tesznek, tettek önök javaslatot, hogy ez a családvédelmi akciótervnek hívott dokumentum igazából mit is jelent. Az a baj, hogy általánosan meg kell állapítanunk róla, hogy ez inkább egy választások előtti fogás. Nem nagyon tud több lenni ennél, merthogy kizárólag csak olyan pártpolitikai célokat szolgáló érveket vagy megoldásokat találtak, amikről én azt gondolom, hogy nem lehet ennyire egyoldalúan kezelni. Ha egy kicsit figyelnének arra, ami akár a tudomány, akár az ellenzék oldaláról érkezik, akkor ennél többel tudnának foglalkozni.

A támogatások csak viszonylag szűk kör által elérhetők. Így jártak a CSOK-kal is. Lehet, hogy önöknek az a szándékuk, hogy összesen csak pár tízezer családnak váljon ez elérhetővé, és ezt önök tulajdonképpen már eredménynek tekintik. Mi nem tekintjük eredménynek. Mi sokkal szélesebb körben gondolkodunk, sokkal több embert kellene hogy érintsen ez. A javaslat nyertesei elsősorban a legalább háromgyermekes, jómódú családok, akik eddig is az Orbán-kormány kényeztetését élvezték. Rendben van, csak vegyék észre, hogy picit színesebb a világ ennél. Vannak mások is Magyarországon, és őket is figyelembe kell venni.

Éppen ezért azok az adókedvezmények…  vagy inkább azzal folytatom, hogy ha csak a társadalom egy kis rétegében nő a gyermekvállalás hajlandósága, akkor éppen az, amiről az elején beszéltem, az a demográfiai probléma, amiről önök hangzatosan beszélnek, de keveset tudnak tenni. S most nem a szándékot vitatom, hanem ha az eredmény, a hatékonyság kevés, akkor az ebből a szempontból nem fog változást okozni. Ha az egy-két gyermekesek és a szegényebb családok nem kapnak támogatást, akkor nem lesz demográfiai fordulat. Nem igaz, hogy ezt önök nem értik meg. Mert ez valóban lehetne olyan kérdés, amit érdemes volna nemzeti konszenzusra törekedve még ilyen politikai viszonyok között is megvitatni, de nem abban a hangvételben, ahogy önök ehhez hozzáállnak. Sértegetéssel, az ellenzék bántásával ezt nem tudják elérni. Akkor pedig ne csodálkozzanak azon, hogy ha bementek a kocsmába, akkor megkapják a visszapofont is. Éppen ezért jobb lenne, ha ezt nagyobb felelősséggel kezelnék, mert a demográfiai helyzet sokkal nagyobb probléma annál, mint amilyen módon azt éppen elfedni akarják.

Van egy nagyon komoly kockázat, amire Hajdu László képviselőtársam is utalt, az, ami a családok eladósítására vonatkozik. Én még azt is megengedem magamnak, hogy az, amit önök gondolnak, hogy jó szándékkal azt gondolják, hogy mindenki törekedni fog arra, hogy a felvett hitel érdekében a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tegyen. De a probléma az, az élet azt mutatja, hogy minden második házasság válással végződik.

(17.00)

És akkor mi lesz ott velük, mi történik azokban a családokban, mi történik azzal, ami ott marad utánuk, ha önök ilyen kínálattal élnek irányukba, és elindulnak? És a legjobb szándékkal van mindenki, csak momentán a pokolba vezető út az, amit egyébként újra elővesznek, és most nem idézek ide másik hasonló szituációt, amikor ezt csinálják. A javaslat tovább növeli a válás után jelentett anyagi terheket, és akkor ezt még tovább sorolhatnám.

Éppen ezért a Demokratikus Koalíció álláspontja az, hogy nem szabad és tilos kizárólag forintosított módon beszélni, hanem a körülményeket kell olyanná tenni. Ha egy kicsit hasonlíthatom valamihez, akkor nagyon sok munkavállaló van úgy, hogy nem a munkabér az egyetlen, amit figyelembe vesznek, hanem a munkakörülményeket is, amikor munkahelyet választanak. És itt ugyanaz a helyzet: nemcsak azon múlik a dolog, hogy önök egyébként hitellel akarjáke őket támogatni, hanem azon is, hogy milyen körülmények vannak. Ha a rabszolgatörvényt életben hagyják, akkor mit akarnak, hiszen emberek nem a családjukkal töltik az idejüket, hanem a munkahelyükön töltik az idejüket.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindegy, hogy mit gondol erről a miniszterelnök, és azt gondolja vagy azt mondja itt a parlamentben, hogy hurrá, minden jó a gazdaságban. A francot! Nem így van! Foglalkozni kellene inkább a családi pótlék emelésével, az legalább mindenkit érint. Lehetőség volna, hogy az egészségügyi válsághelyzettel kezdjenek valamit, merthogy inkább elmenekülnek ebből az országból, részben a gazdasági helyzet miatt, részben pedig azért, mert már azért kell eladni lakást, nem azért, mert egyébként valakinek van pénze és magánrendelőbe akar menni, hanem azért, mert csak erre van lehetősége, és ahhoz, hogy ezt megtehesse, értékeket kell eladni. És ha ezen nem változtatnak, akkor az emberek csak egyre szegényebbek lesznek, és sajnos ma itt tartunk.

Arról most már nem is akarok külön beszélni, hogy az oktatás javításával mennyit kell foglalkozni; hogy a családok… Itt a következő: családok kilakoltatását hogyan engedhetik meg? Önök beszélnek a családokról, egész évet is szenteltek a szövegnek, ehhez képest megengedik önök azt, hogy családokat gyerekkel együtt utcára tehessenek. Hát hogyan lehetséges ez? Ez az egyetlen dolog, ha azt legalább idehozzák, akkor ezzel valóban előre lehetne lépni.

És ebbe a kategóriába beletartozik az is, hogy vannak olyan kisebb csoportok, mint például az otthonápolásban foglalkoztatottak, vagy remélhetőleg, majd egyszer talán az életben foglalkoztatottak lesznek, hogy ők valóban elnyerjék azt a lehetőséget, hogy a szeretteiket otthon ápolni tudják munkaviszony keretében.

És igen, ha akarnak adni valamit a lakhatás mellé, járjon az ingyenes közműminimum, az életminimum, hogy ha már ilyen, nem puma, hanem egyébként a Fidesz-gazdaság működik, akkor legyen mód arra, hogy a legszegényebbeknek legyen legalább egy tál levesre, ne fagyjanak meg, és tudjanak megfürödni egyébként akkor, amikor elindulnak, remélhetőleg munkába, avagy iskolába.

Azt kell hogy mondjam önöknek, és felhívni a figyelmet erre még egyszer, hogy a családtervezés nem üzletiterv-alapú, nemcsak pénzen múlik ez a történet, hanem azon is, hogy a körülményeket milyennek teremtik meg. A körülményekhez például az is hozzátartozik, ma olyan sokat emlegették a nemzeti konzultáció hihetetlen eredményeit, de vették a fáradságot, hogy egyszer az ellenzéket megkérdezzék, hogy mi milyen kérdéseket tennénk fel, és lehetőséget biztosítanának arra, hogy egyébként ezeknek a kérdéseknek a kiértékelésére sor kerüljön? (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Vették a fáradságot ebben, hogy egyszer valamit valóban nemzetinek lehessen hívni, és nem fideszista leveleknek? Nem, kedves képviselőtársaim. Így aztán ez marad.

Egy csomó kiegészítési javaslattal éltünk a törvényjavaslatunkban, amitől egyébként elfogadható lenne ez. Várjuk az önök gyakorlatát, mit fognak erre válaszolni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)