A felszólalás szövege:

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én ott kezdeném a felszólalásomat, hogy először a gyülekezési joghoz fűznék néhány gondolatot, miután a magyar kormány benyújtotta a T/707. számú törvényjavaslatát. Azért egy rövid gondolatsort teszek csak ehhez a törvényjavaslathoz, hiszen a Fidesz vezérszónoka, Czunyiné dr. Bertalan Judit részletesen kifejtette az álláspontunkat. De egy gondolatot mégis hozzá kell fűznöm, teljes mértékben szinkronban államtitkár úr által elmondottakkal, pontosan azért, mivel a törvényjavaslat általános indokolása egy teljes iránymutatást ad képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon akkor, amikor egyrészt megkérdőjelezik azt, hogy miért került a törvényhozó asztalára jelenleg ez a törvényjavaslat.

Nem fogom hosszasan idézni, de azért ki kell emelnem azt, hogy egy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn, mondta ki az Alkotmánybíróság a 13/2016-os határozatában, majd felhívta a jogalkotót arra, hogy ezt az ellentétet, ezt a mulasztást igenis szüntesse meg, éppen ezért, mivel a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályokat.

Én csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a jogalkotó feladatát meghatározta az Alkotmánybíróság, és határidőt is szabott, és ez a határidő bizony 2016. december 31-én lejárt, és most már 2018-at írunk. Eleget téve annak, hogy az Alkotmánybíróság döntésében foglaltaknak megfeleljünk, ezért most a gyülekezési jogról szóló törvény tárgyalása is napirenden van.

Ezek után áttérnék a magánélet védelméről szóló törvényjavaslatra. Magyarország Alaptörvényének VI. cikk (1) bekezdése kimondja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.” A magyar kormány benyújtotta a T/706-os törvényjavaslatát a magánélet védelméről, amely álláspontom szerint egy nagyon régóta fennálló hiányt pótol.

Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat  a zárórendelkezésekkel együtt 4 fejezetében és 16 paragrafusában  megfogalmazott rendelkezései minden felelősen gondolkodó ember számára természetesek és magától értetődőek. Mint ahogy természetes az Alaptörvény Nemzeti hitvallás fejezetében szereplő azon kinyilatkoztatás is, hogy „az emberi lét alapja az emberi méltóság”.

Az előttünk levő törvényjavaslat az Alaptörvény iránymutatásának megfelelően szabályozza, védi, óvja és a feltétlen tiszteletben tartás parancsával bástyázza körül az emberi méltóságot. Teszi ezt annál is inkább, mivel napjainkban sajnálatos módon eluralkodott az emberekben az a vágy, hogy szeretnek kutakodni és belelátni mások magánéletébe, családi életébe, otthonába, és a kifürkészett félinformációkat, álhíreket kéretlenül tárják a nyilvánosság elé anélkül, hogy felmérnék annak súlyos következményeit.

A törvényjavaslat általános rendelkezéseinek 2. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti és kizárja a fent említett jogsértéseket, hiszen a magánélethez való jog lényege, hogy azt az egyén akarata ellenére mások ne sérthessék meg. Az Alkotmánybíróság értelmezte a magánszférához való jogot és annak viszonyát az emberi méltósághoz, és a 13/2016. (VII. 18.) AB határozatában kifejtette: „Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése  a régi Alkotmány 59. § /1/ bekezdésével ellentétben  átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. Megállapítást nyert, miszerint a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek.” Itt idézném az amerikai legfelsőbb bíróság gondolatsorát is, amely szerint az otthon nyugalma a fáradt emberek utolsó mentsvára, az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi nyüzsgés elől.

A magánszféra védelmének aspektusai a nemzetközi dokumentumokban is szerepelnek, és úgy gondolom, hogy akkor, ha ezt ismertetem, ez megkérdőjelezhetetlen, hogy miért is volt szükség a magánélet védelmének ilyen nagy léptékű szabályozására.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja: „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében, vagy jó hírnevében megsérteni.” Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerint: „Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.” A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikk szerint: „…senkit nem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak.”

(23.30)

A hétköznapi életben sokszor felvetődik, hogy a közéleti szereplők magán- és családi élete, valamint otthonával kapcsolatos hírek, információk, megfigyelések, állítások hogyan kezelendők. A törvényjavaslat részletes indokolása a 7. §-hoz az alábbiakban adja meg a választ: „A közéleti szereplőt a magánélethez való jog kiemelt területeivel összefüggésben a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben.”

A közéleti szereplő polgári törvénykönyv szerinti hozzátartozóját külön nem nevesíti a javaslat, hiszen pusztán a közéleti szereplőre figyelemmel a hozzátartozó nem minősül közéleti szereplőnek. Az Alaptörvény XVI. cikkére is tekintettel e javaslati körben külön is nevesíti a gyermekeket.

A törvényjavaslat II. fejezetének rendelkezései azért is fontosak, mert a közéleti szereplő a saját közéleti szerepvállalása miatt joggal várhatja el, hogy a hozzátartozói ne legyenek kitéve sem a média-, sem a politikai küzdelmek azon részének, amelyet egy politikai szereplőnek szánnak.

A magánélethez való jog a magánélet és az azon kívül álló világ elválasztását jelenti, jelenti annak az igényét, hogy az egyén el tudja különíteni magánszférájának és a közösségi létnek az elemeit. Az információs társadalom létrejötte hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen visszaszorult az emberek magánéletének tiszteletben tartása. A mai infokommunikációs térben szinte határok nélkül, az elemi tisztelet hiányában terjeszthető bármilyen hír, álhír és hamis állítás bárkiről. Az előttünk lévő törvényjavaslat rendet tesz ebben a kérdésben is, hiszen a mai tolakodó világban a magánélet fokozott védelme a jogalkotás, a joggyakorlat, a jogpolitika szintjén is indokolt.

Ez a törvényjavaslat értékválasztás is, ahogy Trócsányi László igazságügyi miniszter úr fogalmazta, minden jogalkalmazó számára üzent az alkotmányozó, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kifejezi a kormány és az Országgyűlés elkötelezettségét a személyek, a családok, a magánélet érdekeinek védelmében. A törvényjavaslat egy olyan értékrend megfogalmazását tartalmazza törvényi keretek között, amely összhangban van a nemzetközi egyezményekkel is. Ezért és erre tekintettel kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előttünk levő törvényjavaslatokat, mindkettőt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A közelmúltban az Európai Parlamentben egy Magyarországról szóló újabb jelentés, a Sargentini-jelentés vitája során a képviselők egy része hamis érvek és álszent magyarázatok alapján elítélte Magyarországot a jogállamiság vélt sérelmei miatt. Ezzel együtt önmagukra nézve is kiállították a nagyhatalmi önkény jogállami működésnek álcázott hamis bizonyítványát. Azok, akik az európai értékek alatt kizárólag az egyéni szabadságjogok korlátlanságát tekintik értéknek, akik nem értik a közösség megtartó, védő, nevelő és emberformáló erejét, most úgy érzik, valami fontos dolgot tesznek Magyarország megfegyelmezésének elindítása által. A XXI. században a társadalmak mindent legyőző ereje a pénz kizárólagos hatalma. Ez napjainkra a liberális ideológiában teljesedett ki. Ez a világrend nem tud mit kezdeni a pénz korlátlan uralmát tagadó illiberális, azaz közösségelvű szemlélettel, és ezért el akarja azt pusztítani. Azt hiszik, azzal, hogy ha felszámolják a közösségeket, a családi kapcsolatokat összetartó erőt, a természetes nemi szerepeket, leépítik az ember méltóságát, önbecsülését, természetes képességét a megmaradásra, és kicserélik Európa lakosságát más kultúrájú népekre, ezzel megoldják Európa és a világ számos gondját.

Magyarország a valódi európai értékek védelme miatt lett a szégyenpadra állítva. Ilyen védendő értékek a görög államszervezés elvei, a római jog tisztelete, a sok ezer éves zsidó-keresztény életfelfogás és a hozzá tartozó emberi jogokat tisztelő közösségi erkölcs.

Mi, magyarok kereszténydemokráciát építünk, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a női és férfi-egyenjogúságot, a hagyományos családmodellt, a keresztény kultúrát, nyelvünket, történelmünket, és a XXI. században is esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására.

Magyarország elítélése a közösségi létezés elítélése, a családok, a kisközösségek, a nemzeti létezés megtagadása. A jelentés az olyan emberek szédelgő feldicsérése, akiknek nincs semmiféle identitása, nincs felelőssége az európai jövőért, így végtelen fogyasztási vágya által könnyen befolyásolhatók, könnyen irányíthatók. Ezt a kiszolgáltatottságot leplezi el az emberi jogi abszolutizmus, a politikai közhelyek, mint amilyen az európai értékek, társadalmi szempontból jelentős csoportok tisztelete, a véleménynyilvánítás szabadsága és hasonló, végtelenbe érő tartalmak.

A magyar tankönyvekben a nőket elsősorban anyaként és feleségként ábrázolják, állítja vádlón a jelentés. Az ilyen szavak és gondolatok nyomán folyamatosan zajlik az európai polgárok kiskorúsítása. A szellemi kiskorúsággal, az értékekben való bizonytalansággal, a közhelyes érvelések sokaságával, a közhatalmi viselkedés látványos hiányaival az európai parlamenti képviselők számos felszólalásában szembesülhettünk. A jelentés többnyire olyan csoportok által tett nyilatkozatok, feljelentések alapján lett összeállítva, amelyek saját önző céljaik miatt nem érdekeltek az ország jó működésében, rendjének, kultúrájának megőrzésében, akik saját eszmei képükre akarják átformálni Magyarország kultúráját, szokásait és népességét.

A Magyar Országgyűlésnek ezért kell felemelnie a szavát ez ellen a méltatlan döntés ellen az európai kultúra és az európai emberek méltóságának védelmében. Mostani állásfoglalásunkkal minden polgár érezze úgy, hogy van látásmód, van gondolat, akarat egy értékeket megőrző és megtartó európai életforma fenntartására.

A nemzetek összefogását vagy önvédelmének irányait ma nem a letűnt szörnyű világháborúk emlékeiből kell felfedezni, hanem látni kell a népek egyenjogú összefogásának lehetőségét, ahogy azt a visegrádi országok mai gyakorlata is mutatja. Európa megszállása a bevándorlás által valóban veszélyezteti az általunk is tisztelt európai értékeket, az európai kultúrát, a jog szerinti élet tiszteletét, a nők egyenjogúságának eddig kivívott eredményeit. Magyarország nem akar bevándorlóország lenni, joga van eldönteni, hogy kit enged át a határain. Ez az országgyűlési határozat nemcsak Magyarországról szól, hanem üzenet az európai polgároknak, hogy van még remény.

Mivel úgy tűnik, hogy nem számíthatunk az ellenzék támogatására a magyar nép ezeréves kultúrájának védelmében, ezért a polgári Magyarország elkötelezett parlamenti erőinek kell megmutatni álláspontunkat a magyar és európai polgároknak a valódi emberi és közösségi értékek védelmében. Ezt az Európai Parlament által elfogadott határozatot visszautasítjuk, mint a féligazságok, hamis szándékok, egyoldalú ideológiai nézetek gyűjteményét. Ilyen és hasonló rosszindulatú, hazug jelentéseket szinte minden Európai országról lehet írni más-más tárgykörben, különféle vádakkal.

Európa kultúrájának, szokásainak, megharcolt tudásának védelmében, a remény megőrzése érdekében kérem a határozati javaslat támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló T/5132. számú javaslat teljessé kívánja tenni az akciótervben foglalt kedvezmények, támogatások lehetőségének a körét. Ennek megfelelő szabályozást és felhatalmazó rendelkezést tartalmaz. Sajnálatosnak tartom azonban azt, hogy az ellenzék részéről az elmúlt órákban részben vagy szinte teljesen csak kritikák fogalmazódtak meg a családvédelmi akcióterv bevezetésével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszagondolunk a 2010 előtti évekre, akkor röviden összefoglalva az alábbiakkal szembesülhetünk: a családok kevés támogatásra számíthattak az államtól; minden év áremelésekkel indult, magas inflációval és megszorításokkal. A magyar családok számára a balliberális kormányok semmilyen lehetőséget nem biztosítottak, kormányzásuk 12 éve alatt csak alamizsnát adtak, segélyen tartották az emberek nagy részét. Munkanélküliség, megszorítások, magas infláció, egekbe szökő államadósság  ez az önök mérlege, tisztelt képviselőtársaim. Úgyhogy kéretik ennek alapján megfogalmazni az akciótervvel kapcsolatos kritikáikat.

A magyar kormány a 2018. november-december hónapban lefolytatott nyolcadik nemzeti konzultáció első kérdésének és a polgárok erre adott 99,18 százalékos igenlő válaszának megfelelően „a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kívánja orvosolni”.

A nyolcadik nemzeti konzultációra 1 millió 382 ezer kérdőív érkezett vissza. Ez volt a harmadik legnagyobb részvételű nemzeti konzultáció, amely azt mutatja  és igazolja valamennyiünk számára , hogy az egész országnak fontos a családok helyzete, a gyermekvállalás és a demográfia kérdése.

A válaszadók akaratának megfelelően a kormány tehát meg kívánja védeni azokat az intézkedéseket, amelyeket a családok érdekében az elmúlt kilenc évben hozott. 2010 után végre adott annak a lehetősége, hogy a családtámogatás új rendszere több cikluson át fejtse ki jótékony hatását. Abban azonban minden józan ember egyetért, hogy a migránsok Brüsszel által erőltetett kötelező betelepítése helyett (Gréczy Zsolt: Jaj, Istenem!) a magyar családokat kell támogatni.

(14.50)

Magyarország a családpolitika terén kimagaslót alkotott. Tekintettel a családtámogatási rendszer rugalmasságára, az első eredmények alapján már látszik is az egyértelmű javulás jele. „A magyarok ismét hisznek a jövőjükben, nemzeti egységet hoztunk létre a családok ügyében.”  mondta miniszterelnök úr az ez évi hagyományos évértékelő beszédében. A családvédelmi akciótervet itt jelentette be, és kiemelte, hogy ez a magyarok válasza, és nem a bevándorlás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A családvédelmi akciótervnek egyrészről  előttem már többen is szóltak erről  azokra a részeire térnék ki, amelyek 2019. július 1-jétől lépnek hatályba, és ezek a részek a következők. Az első a fiatal házasok gyermekvállalásának támogatása. Mit is jelent ez? Tízmillió forintos kamatmentes, szabad felhasználású hitel, amely igénylésének feltétele az édesanya életkora, és a család egyik tagja rendelkezzen legalább három év biztosítotti, akár hallgatói jogviszonnyal. Nem kell elkezdniük a törlesztést azoknak a házaspároknak, akik a támogatást a várandósság 12. hete után igénylik. Ebben az esetben a visszafizetés három évre felfüggesztésre kerül. A második gyermek születése után a tőketartozás  úgy, ahogy azt államtitkár asszony is az expozéjában elmondta  30 százalékát elengedik, és újabb három évvel halasztódik a törlesztés. Végül a harmadik gyermek születése esetén a támogatás további részét teljes egészében elengedik, illetőleg elengedésre kerül. Ezzel a lehetőséggel három évig élhetnek a családok és a leendő édesanyák.

A második az otthonteremtési program bővítése. Az otthonteremtési program bővítése révén júliustól használt lakás vásárlásához és a kistelepüléseken élők otthonteremtéséhez is igénybe vehető ez a támogatási program.

A harmadik pedig a jelzáloghitelek csökkentése. Július 1-jétől a kétgyermekesek jelzáloghitel-tartozása is 1 millió forinttal csökken, a harmadik gyermeknél pedig 4 millió forintot vállal át az állam. A nagycsaládosok autóvásárlásához is segítséget kíván nyújtani a kormány, mégpedig úgy, hogy július 1-jétől 2,5 millió forint támogatást biztosít a legalább három gyermeket nevelőknek, ha minimum hétszemélyes új személygépkocsit vásárolnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar emberek több alkalommal is kifejezésre juttatták, hogy meg akarnak maradni magyarnak. Szeretik saját kultúrájukat és szokásaikat. Nem akarnak más szokások szerint élni. Őrzik nyelvüket, és gyermekeiknek ezt a megbecsült életrendet akarják hagyományozni. Ez a mai önző világban akkor lesz sikeres, ha támogatjuk a családokat, az értelmesen felnevelt gyermekeket, ha bátorítjuk a gyermekvállalást, és megvédjük az édesanyákat. Ez a polgári kormány családvédelmi terveinek és intézkedéseinek a lelke, és amikor annak részleteiről szavazunk, akkor bizony erről kell dönteni.

Meggyőződésem, hogy az élet kultúrája és a nemzeti megmaradás parancsa ölt testet ezekben az intézkedésekben. Mindenkinek a lelkiismerete dönti el, hogy erre milyen választ ad. Én arra biztatom képviselőtársaimat, hogy támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, hiszen ez valamennyiünk és a magyar nemzet érdekét szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amelynek egyes részeit nem is lenne szükséges tárgyalni, hiszen a hagyomány, a kultúra és a közpolitikai viselkedés szabályai évszázadok óta ismertek, még ha néhányan olykor el is feledkeznek ezekről. Az előttünk lévő törvényjavaslat számos pontosítást, gyakorlati útmutatást, továbbá technikai módosításokat tartalmaz az Országgyűlés működése körében. A törvényben számos bekezdés a jobb érthetőséget, a gyakorlati alkalmazást szolgálja, mint az Országgyűlés jelképének használata, az összeférhetetlenség vagy a határozatképesség fenntartása.

Az előttünk lévő törvénymódosítás nem a képviselői jogok bármiféle korlátozásáról szól, de ezt képviselőtársaim is ugyanilyen jól tudják.

(23.00)

A javaslat beterjesztése kapcsán a legnagyobb közjogi izgalmat a parlamenti működés rendje és a képviselői jogok terjedelme váltotta ki. Az ellenzéki vezérszónokok által is a legnagyobb értetlenség az országgyűlési viselkedési szabályok körül forog. Úgy tesznek, mint ha a trágárság, az útonállás, a kürtölés, az akadályoztatás, a fenyegetés a parlamenti beszédjoghoz tartozna, a parlamenti munka természetes része lenne, mint ha a közösen megfogalmazott országgyűlési viselkedés rendjét egy képviselőnek nem kellene és nem volna szükséges betartani.

Feltehetnénk a kérdést: de miért is? Azoknál az országgyűlési képviselőknél, akik jól ismerik a történelmet, akik jól ismerik a parlamenti hagyományokat, beszédükben és viselkedésükben értik a kulturált közbeszéd társadalmi jelentőségét, nincs szükség a parlamenti jelenlét fegyelmének szigorú törvényi szabályozására. A parlamenti rend, amit az érintett felek házszabályban rögzítenek, lényegében egy önfegyelmi jog. Nem is lenne szükség törvényi szabályozásra, ha mindenki értené és értő módon használná a törvényhozási jogosítványait.

A parlament rendezett működése egyet jelent az ország rendezett életével, ez közhatalmi szempontból az ország fenntartását jelenti. Képzeljék el azt az országirányítást, amely bukdácsol a döntés-képtelenségben a parlamenti anarchiák sorozata miatt!

A már fennálló törvények szerint is munkája során minden képviselő jogosan élhet a kormányzás kritikájával, tájékozódhat és kifejezheti véleményét egyénileg vagy a csoportérdeknek megfelelően, ezt az Alaptörvény, az országgyűlési törvény, a házszabály lehetővé teszi. Ennek minőségét persze alapvetően meghatározza kinek-kinek a felkészültsége, a gondolatgazdagsága és a saját politikai célok helyes ismerete. A vélemények és bírálatok fő színtere a parlamenti ülés, tartalma az Országgyűlés működése. Képviselőtársaim élnek is bőven a kritika lehetőségével mindenféle színvonalon.

Az előttünk fekvő törvénymódosítás általam felvetett részei lényegében nem tartalmaznak többet, mint keretbe foglalják az országgyűlési képviselők magatartásának korlátait, mert azok néha nagyon elhomályosulnak. A képviselői bírálat, a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság nem keverhető össze a trágár beszéddel, a működési rend megzavarásával és a megbotránkozást kiváltó magatartással. Az ilyen magatartások okkal keltenek az állampolgárokban, a bennünket figyelőkben mély megdöbbenést, félelmet, és váltanak ki felháborodást. Meggyőződésem szerint egy országgyűlési képviselőnek példát kell mutatni megjelenésében, a magyar nyelv használatában, a viselkedési kultúrájában, a törvényhozás tiszteletében. A téves képviselői magatartás rossz fényt vet a parlamentre, a képviselőkre, a képviselői munkára, és aláássa az Országgyűlés megbecsülését.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez még akkor is igaz, ha a strasbourgi emberi jogi bíróság az ellenzék „Csaltok, loptok, hazudtok!” transzparensét az ülésteremben mint szemléltetést helyénvalónak találta, bár kíváncsi lennék rá, hogy a kormánypárti sorból az ellenzéknek címzett „tolvajok, hazaárulók, hamiskártyások” típusú molinó milyen hatást váltana ki ugyanott. Gondoljanak bele, hogy mi lenne egy ilyen táblaháború vége, és mit üzenne ez a magyar polgároknak! Ha van még józan ész, akkor gondolják végig, hová vezetne egy ilyen típusú párbeszéd! A magas európai bíróság is tévedhet a maga kényelmes, pártküzdelemtől, konfliktusoktól mentes magányában.

Sajnos vannak, akik ezt nem értik és nem érzik, különösen nehéz ezt azoknak elmagyarázni, akik a bibliai példabeszédet is félremagyarázzák. Ezért ki kell jelölni azokat a határvonalakat mindenki számára, hogy a hagyomány, az Országgyűlés tekintélyének védelmében mi az, amit elfogadunk, és mi az, amit elutasítunk. A folyamatos rendzavarás máig is tárgyalásaink, hétköznapjaink része, ami szinte törvényszerűen vezetett a jelen törvénymódosítás elkészítéséhez. A folyamatos, becsületet sértő véleménynyilvánítások túlmennek azon a határon, amellyel kapcsolatban a joggyakorlat egy képviselőnek magasabb tűrési küszöböt ír elő.

Az országgyűlési törvény előttünk fekvő módosítása tételesen felsorolja azokat a magatartási formákat, ahol már a figyelmeztetés nem vezet eredményre, ahol a törvény lehetővé teszi a szigorúbb intézkedéseket. A magyar Országgyűlés évtizedek óta sok tekintetben egy jól működő, fegyelmezett közösség, persze számos nézetkülönbséggel. Érthetetlen ezért, amikor néhányan, ki tudja, milyen okból, inkább a média érdeklődésének akarnak megfelelni, mint az Országgyűlés működésének. Ezért vannak olykor botrányos látványosságok, telefóbiás rohangálás az ülésteremben, mert egyes képviselők nem a kormány szemébe akarják elmondani a kifogásaikat, hanem a nyilvánosság felé, amiben a vélemény helyett inkább van szereplési vágy, üzenet a szimpatizánsoknak, olykor a támogatóknak is a személyes helytállásról, esetleg külföldre üzennek céljaikhoz kérve segítséget.

Legutóbb a Parlament előtt vagy a köztelevízió székházánál a politikai garázdaságot akarták elismertetni a képviselői beszédjog részeként. A hangoskodó és hangulatkeltést gerjesztő ellenzéki képviselők is tudják, hogy az ilyen tartalmú felszólalások és látványos rendzavarás alkalmas arra, hogy magukra irányítsák a figyelmet. Ezzel szemben a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek az a kötelessége, hogy az ország jó működése érdekében elmondja terveit, a várható intézkedéseket és azok indokait, valamint közvetítse azt az értékrendet, amit a közakarat megalapozott. Erre való az a médiafelület, amelynek ez a küldetése.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A második rész, amihez szólni szeretnék, a képviselői jogok terjedelme. A parlamenti részvétel során a képviselői ellenőrzésnek számos lehetősége adott: kérdésfeltevés, interpelláció, iratbetekintés és a személyes tudakozódás, amelyek az országgyűlési képviselők rendelkezésére állnak. Az Országgyűlésen kívüli ellenőrzési, felügyeleti jog nem korlátlan jog és nem tetszőleges időpontban érvényesíthető. Hozzáteszem persze, hogy még a parlamentben is van sortartás a hozzászólásoknál.

A képviselők tájékozódásához, ellenőrzéséhez való jog nem magánjellegű akció, nem kormánypárti vagy ellenzéki jogosultság, mert az a képviselők esetében is az Országgyűlés egységes ellenőrzési jogosultságából vezethető le. Az országgyűlési képviselő a választóktól nem magánjellegű felhatalmazást kap a közintézmények ellenőrzésére, megválasztásával nem egy magánszemély, akinek a törvényből eredően az állampolgárokhoz képest többletjogai vannak, hanem országgyűlési képviselőként, a legfelsőbb népképviselet tagjaként érvényesülnek az ellenőrzési többletjogosítványai. A törvény ezt a „megbízatásuk ellátásában” meghatározással foglalja egybe. Az országgyűlési képviselő feladataival összefüggésben mintegy kiterjeszti az Országgyűlés felügyeleti jogosultságát a közintézményekre, de kérdéseivel, tájékozódásával nem lépheti át az államigazgatási feladatellátás határait.

Az, hogy a képviselő belépésre jogosult a közintézményekbe és a közigazgatási szervekhez, csak a működési rend megtartásával, az illetékes miniszter által szabályozott módon történhet. Az országgyűlési képviselő a közintézményekben sem áll a törvények fölött, ezt jó, ha mindenki megjegyzi magának. A közintézményben a törvényes képviselői jelenlétet az intézmény működési szabályai határolják be. Ebben a tekintetben a belépésre jogosult országgyűlési képviselő is az intézményirányítás felügyelete alá tartozó állampolgár.

A közintézményekben tett képviselői látogatás a felügyeleti jog gyakorlásának lehetséges formája. A meglátogatni kívánt intézményt irányító vezetőnek, felelős tisztségviselőnek eljuttatott írásbeli igényben vagy a személyes kapcsolatfelvétel során meg kell jelölni a látogatás célját, okát és az erre jogosult igénylők körét.

(23.10)

Az intézmény igazgatója a kérdéseknek és lehetőségeknek megfelelően jelöli ki a feladat teljesítésével megbízott személyeket, a látogatás lehetséges időpontjait és az intézmény azon részeit, ahol a képviselők kérésüknek megfelelően tájékozódhatnak. A látogatást csak a közüzem működésének megzavarása nélkül, a működési rendre vonatkozó szabályok megtartásával lehet lefolytatni.

A jogosultság nem azonos a közintézmények működésének megzavarásával. Ennek elkerülésére az intézménynek a látogatást tervezhető módon kell biztosítani. Nem lehet egy kórházat, egy vasúti üzemet, rádió működését sem megzavarni váratlan megjelenéssel, csoportos látogatással, vagy önkényes politikai reklámot terjeszteni a közintézményekben.

Erre szolgál az előttünk fekvő törvényjavaslatban az előzetes bejelentés. A közintézmények nem a képviselők munkahelyei, mint ahogy néhányan képviselőtársaim tévesen hivatkoznak erre. Az országgyűlési képviselő munkahelye az Országház és a kapcsolódó létesítmények. Ugyanakkor felkereshetnek közintézményeket, oda be is engedik őket, de a belépési és ellenőrzési lehetőséget az adott munkahely működésének természete adja meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azt tudom kérni mindenkitől, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő, hogy tekintsenek rá a magyar történelemre, a magyar nép múltjára, arra a küzdelemre, amely a magyar nép megmaradását szolgálta. A választási lehetőség mindenkinek a megmaradás és a sorsunk iránti közömbösség között van. Az országot irányító parlamenti rend lényege a megmaradás. Aki ezt megérti, annak ezek a szabályok annyira természetesek, hogy ellenükre szólni sem érdemes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkitől azt kérem, hogy a módosításokat fogadja el, hiszen ez, azt gondolom, valamennyiünk érdekét és a parlament méltóságának megőrzését szolgálja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Egy hang az ellenzék soraiból: Húúú!)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én egyszerűen döbbenettel hallom ezt a mai beszélgetést, illetőleg ezt a tárgyalássorozatot, ugyanis én ezt is rendkívül méltatlannak tartom, azt a stílust, ahogy önök itt reagálnak az országgyűlési törvény és a házszabály módosítására. Nagyon sajnálom, hogy akkora zajjal fogadták a felszólalásomat, hogy senki nem figyelt oda. (Kunhalmi Ágnes: Dehogynem!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Nem. Mert ha odafigyeltek volna, akkor nagyon sok mindent megértettek volna abból, amit el kívántam mondani. Engedjék meg azonban, ez a törvény nem tesz különbséget ellenzéki és kormánypárti képviselők között, tehát bárki elköveti a törvényben, illetőleg a törvénymódosításban foglaltak megsértését a jövőt illetően, mindenkire ugyanaz a szabály vonatkozik, és a törvény szövegét mindenki betartani köteles; lehet ugyan kritizálni, de ez azon nem változtat, hogy betartani köteles. Egyetlen dolgot engedjenek meg nekem. Ma is volt egy olyan performansz, amelyet  érdekes módon  az ellenzéki oldalon ülők nem kifogásolnak, ez többek között Jakab Péternek a viselkedése. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ami ma itt történt, és ahogy ezt az egészet előadta, azt egyszerűen felháborítónak tartom. Mélységesen sérti az Országgyűlésnek a méltóságát az a viselkedési mód, amit ő megenged magának, és az a szóhasználat, az a véleménynyilvánítás, amit szintén megenged magának.

Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak pedig szeretném mondani  mert ő megkérdőjelezte az országgyűlési törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot , hogy a tárgyalási rend fenntartása és a fegyelmi jogkör kapcsán a 45. § (1) bekezdését ajánlom a figyelmébe, képviselő asszony, amelyben azt írjuk itt, azt írja itt az előterjesztő, hogy: „az ülés zavartalan lefolytatásának biztosítása és az Országgyűlés tekintélyének megőrzése az ülést vezető elnök feladata”, és valóban fel kell kérnie a jegyzőt, az alelnököt vagy pedig a háznagyot. (Az elnök csenget.) Ennyi. Minden jót! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Nem fogom az időt nyilván kihasználni, de néhány olyan gondolat elhangzott, amelyre mindenképpen szeretnék reagálni. Mindenekelőtt megemlíteném azt, hogy lassan már 9 órája tárgyaljuk ezt a törvénytervezetet, illetőleg a módosításokat, és bizony el kell hogy mondjam, hogy ez alatt az idő alatt már régen végezhettünk volna, de rendkívül sok felesleges beszéd is elhangzott, ami csak időhúzásnak vagy az idő kitöltésére volt való.

A hozzászólásom elején mindenképpen szeretném leszögezni azt, hogy a Fidesz-frakció, illetőleg a Fidesz-KDNP-frakciószövetség a beterjesztett módosításokat támogatja. A törvénymódosítás ugyanis, képviselőtársaim, nem elhallgattat, hanem kulturált mederbe kívánja terelni az ellenzéki magatartást.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Elhangzott itt Vadai Ágnes képviselőtársamtól és több ellenzéki képviselőtől is a törvényszakasznak „A tárgyalási rend fenntartása és a fegyelmi jogkör az Országgyűlés ülésén” című fejezete, amelyben a 45. §-t próbálták górcső alá venni. Én azt gondolom, hogy a törvénymódosítás és az ellenzéki felszólalások sokasága kapcsán elmondhatjuk azt, hogy egyetlenegyszer sem hangzott el az ellenzék részéről, hogy tisztelt Országgyűlés, igen, figyelni fogunk arra, hogy a Ház rendjét fenntartsuk, házszabályt sértő viselkedést ne kövessünk el, és ne hangozzon el olyan beszéd, amely alkalmas arra, hogy a Ház működési rendjét megzavarja. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogyha valaki így gondolkodik, és így kezdi a munkáját, akkor nem fognak bekövetkezni azok a szankciók, amelyek azért vannak most leírva, mert önök kényszerítették ki.

De visszatekintenék arra, amit Vadai Ágnes mondott. Olyan helyzetet vizionál, amely meggyőződésem, hogy nem fog bekövetkezni, ugyanis a (2) bekezdésre hivatkozik a 45. §-nál, de az (1) bekezdést nem veszi figyelembe, nem tudom, miért, úgyhogy én ezzel kezdeném, amely iránymutatást tartalmaz. Ugyanis azt mondja a 45. § (1), hogy az Országgyűlés ülésén az ülés zavartalan lefolytatásának biztosítása és az Országgyűlés tekintélyének megőrzése az ülést levezető elnök feladata, amelyben őt az ülés vezetésében közreműködő jegyző, valamint az általa a tárgyalási rend fenntartására felkért bármely, ülésteremben tartózkodó jegyző, alelnök és háznagy segíti.

(Móring József Attilát a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Ha itt megállunk, akkor még semmi gond nincs, mert nyilvánvaló, hogy az elnök úr, akár Kövér László elnök úr vagy Hiller elnök úr, akárki ül a pulpituson, ha lát valami olyat, ami az Országgyűlés rendjét zavarja, működési rendjét akadályozza, akkor először ő próbálja a rendet megteremteni, és hogyha ez valami miatt nem sikerül, akkor természetesen segítséget fog kérni. Azonban azt mindannyian tudjuk, hogy teljesen kizárt, hogy erőszakot fognak alkalmazni azok a személyek, akiket az elnök úr megkér, felkér, hogy segítsenek neki abban, hogy a rend helyreálljon az Országgyűlés üléstermében.

Rákanyarodnék itt a 2. §-ra, de a 2. §-nál is egybe kell olvasni, hiszen ott van egy olyan kitétel, amikor mindenkit felkér, ez a 46/C-46/G. §-okban foglalt jogellenes magatartás megszüntetésében való közreműködés. Taxatíve felsorolja a törvény, én most nem fogom felolvasni, hiszen nem kívánom vele az időt húzni, mert mindenki előtt ott van a törvény, arra kérem képviselőtársaimat, olvassák el, hogy mi után mi következik, és melyik szakasz milyen rendelkezést tartalmaz, hogy azok megsértése esetén kerülhet sor arra, hogy az Országgyűlés elnöke segítséget kér abban az esetben, hogyha ő nem tud lejönni a pulpitusról, hogy segítsünk neki abban, természetesen abszolút kulturált körülmények között, és nem úgy, ahogy itt vizionálták a képviselőtársaim, hogy milyen, esetleg tettlegességig fajuló rendbetételre kerül sor itt, a Ház falai között, amit én el sem tudok képzelni.

Tehát én azt gondolom, hogy ez teljesen rossz irányba viszi a tárgyalási folyamatot, és van itt egy törvény, amelynek a betartása  ahogy azt a felszólalásomban is mondtam  ellenzéki és kormánypárti képviselőkre, mindenkire kötelező, amennyiben a parlament elfogadja, az Országgyűlés elfogadja. Lehet ezt kritizálni, ugyanakkor én azt gondolom, hogy a betartására mindenkinek figyelni kell.

(8.50)

Az ország tekintélyét tehát, mint említettem, csak az tudja helyreállítani, ha sem a jobb-, sem a baloldalon nincs trágár beszéd, nincs rendbontás, nincsenek durvaságok, tehát egy kulturált, országgyűlési képviselőhöz illő magatartás tanúsítása valósul meg. Itt azonban meg kell állnom egy pillanatra, mert a mai napon, vagyis a mai éjszaka folyamán, a hajnal folyamán nagyon sokszor elhangzott olyan beszéd, amely magát a házelnököt, illetőleg magát a miniszterelnök urat tüntette fel olyan színben, amely énszerintem rendkívül méltatlan volt a hozzászólóktól, és én azt hiszem, nyugodtan állíthatom azt, hogy még a személyiségi jogaikat is sértette.

Itt azonban szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy óvakodjon ettől, annál is inkább  és ezt ne vegyék tőlem egy olyan felszólításnak, amely esetleg bántóként jelenik meg , hiszen Magyarország Alaptörvényének VI. cikke a következőt tartalmazza: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.” A személyes adatok védelmét taglalja aztán tovább ez a szakasz, ugyanakkor ki kell mondjam, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, valamint az emberi jogok európai egyezménye is ugyanezeket a szabályokat tartalmazza, és ezek szinte egymásra épülnek. Tehát én rendkívül méltánytalannak tartom azokat a megszólalásokat, amelyek itt a mai ülésnapon elhangzottak, csak azért, hogy valamit mondjanak, nem tudtak mást tenni, mint megpróbálták a miniszterelnök urat és házelnök urat kedvezőtlen színben feltüntetni. Én arra kérem a képviselőtársaimat, hogy a jövőben ettől tartózkodjanak.

Még ehhez tartozóan elmondanám azt, hogy sokan sérelmezték a házelnök úrnak a fegyelmi jogkörét. Előttem is itt van, amit ellenzéki képviselőtársam is bemutatott vagy felolvasott, az a felsorolás, amely Albániától egészen Ukrajnáig, mivel egy ilyen sorrendben van felsorolva sok-sok oldalon keresztül, minden országot bemutat, bemutatja, hogy mit tekint fegyelmi vétségnek. Fegyelmi vétség például a Ház rendjének súlyos megsértése, házelnök vagy Ház döntései végrehajtásának megtagadása, obszcén kifejezések, a ház rendjét, a házszabályt sértő viselkedés. Végigmehetünk rajta Albániától Hollandián, Horvátországon, az Egyesült Királyságon  erről már beszéltünk , Németországon keresztül, ezt mindenhol részletesen taglalja ez a kimutatás, és a fegyelmi hatáskör minden esetben a Ház elnökének a hatáskörébe van utalva, ő fogja meghatározni azt, hogy milyen mértékű az a jogsértés, amelyet a képviselő magáról megfeledkezve elkövetett, és nem méltó a Ház működési rendjéhez, illetőleg ahhoz a magatartáshoz, amelyet tanúsítania kellene.

Úgyhogy én nem látom azt a rendkívüli problémát, amit itt a képviselőtársaim felvázoltak. Egyetlenegy dolog biztos: mindenkinek át kell gondolni, hogy mikor mit csinál, és ha csak azért hangoznak el ezek a különböző, sokszor nagyon éles és nagyon méltatlan kifogások a törvénytervezettel vagy -módosítással kapcsolatban, mert önök mintha ezt a trágár beszédet akarnák a napi egymás közötti beszélgetési stílus részévé tenni. Én viszont azt gondolom, hogy ezt mindenáron meg kell akadályozni, hiszen egy kulturált viselkedési formába és egymás közötti beszédbe, illetőleg a törvényekről szóló társalgás folyamatába ez nem illik bele, nem illik az Országgyűléshez, és tetszik vagy nem, az Országgyűlés méltóságát sérti.

(Szilágyi Györgyöt a jegyzői székben Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Még néhány gondolatot szeretnék elmondani. Azt hiszem, Boldog István képviselőtársam már nincs itt. (Közbeszólás: De, itt van.) Elhangzott a 2006-os gyurcsányi brutalitás, ami megtörtént Budapesten. Én mindenkinek csak azt javasolom, hogy a Balsai-jelentést vegye elő. A Balsai-jelentést tárgyalta az Országgyűlés, elfogadta, bárhol elolvasható, és abból mindenki, aki esetleg kételkedik a 2006-os eseményekkel kapcsolatban és annak a brutalitásával kapcsolatban, mindent elolvashat és megtudhat.

Kunhalmi Ágnes képviselő asszony annyit mondott nekem, hogy szeretne olyan jogokkal élni, mint ami engem korábban megilletett. Én egy törvénytisztelő állampolgár voltam még mielőtt ’98 előtt bekerültem a parlamentbe, azt követően pedig különösen. Engem semmi különösebb jogok nem illettek meg, mint a törvények betartása, mert én így tanultam és így nőttem fel, jogászként meg különben is rendkívüli módon kényes vagyok erre. A házszabály azonban  képviselő asszonynak mondtam volna  tételesen meghatározza azokat a jogokat, amelyek a képviselőt megilletik; ez megillette korábban is, megilleti ma is, itt az interpelláció, a kérdésfeltevés, ugyanakkor lehetősége van a képviselőnek természetesen, hogy az állami szervek esetében érdeklődjön, kérdést tegyen fel. De azért az mégsem járja, hogy valaki beront valahová, teljesen mindegy, legyen az egy vállalat, vagy legyen egy média, akár a rádió vagy a Magyar Televízió. Az ember úgy szokott elmenni bárhova, hogy felhívja, bejelentkezik, elmondja, hogy miért szeretne jönni, ugyanakkor a cég, illetőleg a média vezetőjének kötelessége a képviselőt fogadni, rendelkezésére állni, és természetesen az üzem zavarását maximálisan ki kell iktatni ebben a látogatási körben.

Végezetül pedig Tordai Bence képviselő úr is megszólított. Én szeretném mondani neki, hogy nem kell aggódnia képviselő úrnak. Nem kell aggódnia képviselő úrnak a Fideszért, és nem kell aggódnia a Fidesz-KDNP-szövetségért, annál is inkább, mert tudomásul vettük azt, hogy a választópolgárok néhány városban, a fővárosban, néhány településen másképp gondolkodtak. Mi mindenképpen ugyanúgy meg fogjuk találni a kapcsolatot a településen élő képviselőkkel, polgármesterekkel, és amennyiben lehetőségünk van, természetesen támogatjuk a térség fejlődését. Ugyanakkor az nem igaz, hogy elvesztettük a választást, mert országosan a Fidesz-KDNP igenis megnyerte a mostani önkormányzati választást, és ebből fakadóan mi rendkívül bizakodóan tekintünk a jövő felé. Természetesen meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen hibákat követtünk el, ezeket korrigálni fogjuk, de továbbra is ugyanazt a gazdaságpolitikát, családpolitikát és az időskorúak támogatásával kapcsolatos elképzeléseinket és munkaterveinket fogjuk megvalósítani, mint ami a programunkban és az elképzelésünkben volt a választások idején.

Ugyanakkor még azt is mondanám Tordai Bencének  hiszen valószínű, hogy elfelejtette , hogy 2010-től Magyarország egy felívelő pályán van. 2010-ben egy olyan, csőd szélén álló országot vett át a polgári kormány, amikor a 2010 előtti választásoknál a magyar emberek, a magyar választópolgárok mondták azt, hogy igenis elég volt, elég volt abból, ami az azt megelőző 8 évben történt. Ekkor került az ország egy olyan helyzetbe, amikor lépésről lépésre, választásról választásra mindig kétharmados többséggel  amit mindig nagy alázattal és tisztelettel megköszöntünk  próbáltuk az országot olyan helyzetbe hozni, hogy eljutottunk erre a pontra, ahol éppen most vagyunk, ahol is egy felívelő gazdasági növekedésről beszélhetünk, és ez a gazdasági növekedés teszi lehetővé azt a támogatási rendszert, életpályamodellek kidolgozását, amelyekkel szeretnénk a magyar polgárok életét, a magyar emberek, a magyar családok életét megkönnyíteni és boldogabbá tenni.

Én azt gondolom, hogy ezt a munkát fogjuk tovább folytatni mindenáron, nem fogunk megtorpanni, bármilyen kritikával illetnek minket, és nagyon igaztalanul, mert ami itt elhangzott, az rendkívül bántó és sértő volt. Tehát töretlen az az elképzelésünk, hogy azt, amit megígértünk a választási kampányok során, végre is fogjuk hajtani. Én ennyit szerettem volna elmondani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.00)