Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is hadd számoljak be arról, milyen érdekes ülése volt a Költségvetési bizottságnak, amikor ezt tárgyaltuk, hiszen előterjesztőként ott ültem, előterjesztőként elmondhattam, úgy a háziorvosok, mind pedig a rákbetegek kezelésére vonatkozó gyógy­szerek hozzáférhetősége tekintetében, hogy milyen indokok alapján, miben kérjük, hogy mit döntsön a bizottság. Egyetlenegy ellenérvet nem hallottunk. Egyetlenegy olyan érvet nem mondtak el a fideszes képviselők, akik ott többségben ültek a bizottság ülésén, amire lehetett volna támaszkodni. Semmit nem mondtak. A szavazáskor a nemnél a többség felemelte a kezét, azt hiszem, hogy egy kivételével, aki tartózkodott. Nem voltak önöknek érveik, és úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb.

Miről van szó? Előterjesztőként a törvényjavaslatról: két olyan területet érint ez a költségvetési módosítási javaslat, amit már régen megoldhattak volna. Az egyiket próbálták is, csak nem volt hozzá sikerük; a másikat pedig önök állították elő. Az egyik probléma a háziorvosok kérdése. Ma Magyarországon minden hónapban olvassuk a statisztikát, nagyjában-egészében 280-360 között van azoknak a háziorvosi praxisoknak a száma, amelyek fél évnél hosszabb ideje betöltetlenek. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok, közel egymillió ember nem jut el orvoshoz, ha beteg. Praktikusan erről van szó: ha beteg, nincs az az orvos, akit meg tudjon keresni, nincsen betöltve ez a háziorvosi praxis.

Mi úgy gondoltuk, látván az önök bukdácsolását ebben, hogy próbálunk ezen segíteni. Önök tényleg pénzzel próbálták vonzóvá tenni ezt a szakmát, alapvetően még azt is lehet mondani, hogy nem biztos, hogy rossz helyen kapiskáltak, viszont a végrehajtásba durva hibák csúsztak be. Ilyen volt például a praxispénzek megemelése. Csak a másképpen számított járulékok miatt ez például a fekvőbeteg- vagy aktív ellátásnál jelentett egy bizonyos megígért százalékú bérnövekményt, úgy ez a háziorvosi praxisoknál sokkal kevesebbet, 8-10 százalékkal kevesebbet jelentett, magyarán mondva, önök hiába öntötték a pénzt a háziorvosi praxisokba, a háziorvosi praxisok finanszírozásába, gyakorlatilag nem sikerült vonzóvá tenni ezt a területet. És akárhonnan nézzük, az a szám, hogy hány betöltetlen háziorvosi praxis van, nem csökken hónapról hónapra, hanem nő hónapról hónapra.

A másik, amit pedig önök teremtettek: az elmúlt időszakban több olyan javaslatuk és nem utolsósorban döntésük látott napvilágot, amely a rákbetegséggel küzdők kezelésére vonatkozott. Ezek mindegyike nagyon-nagyon komoly szakmai, társadalmi és ‑ ki kell mondani ‑ erkölcsi és morális falakba ütközik. Ha kimondjuk őket, volt például az első, hogy 74 év fölött már nem kell beadni ezeket a terápiás gyógyszereket senkinek sem, hiszen 74 év fölött a túlélés esélye már nagyon kevés, ugyanúgy, mint az utolsó három hónap kezelése, amely a legkisebb sikerrel kecsegtet. Mégis azt kell mondjuk, hogy a legdrágább, de talán ezek emberiességi szempontok, és nem költségvetési szempontok.

Aztán jött az önök következő döntése, ami körbejárta a szakmát, és mindenki tiltakozásával találkozott, hogy nem a személyre szabott terápiát kell alkalmazni a jövőben a rákos megbetegedéseknél, hanem azt, amelyik a legköltséghatékonyabb. Nem a legjobban gyógyító, nem a beteg érdekeinek, a beteg szervezetének legjobb szereket kell neki beadni, nem azokat, amelyek a legnagyobb valószínűséggel meghosszabbítják az életét, vagy éppen az életminőségét javítják, vagy a gyógyulás felé mutatnak, hanem azt, amelyik a legjobban kíméli a költségvetést.

Mi arra gondoltunk, hogy akkor segítünk önöknek találni erre pénzt, 77 milliárd forintot szeretnénk erre előirányozni. Bízom benne, hogy megmásítja majd a parlament a bizottság érvek nélküli döntését, és elveszi a pénzt a propagandaminisztériumtól, és elveszi a pénzt a királyi televíziótól, magyarán mondva, a köztelevíziótól, az egyiktől 50, a másiktól pedig 20,5 milliárd forintot. Úgy gondoljuk, kevesebb propagandával azért még ellesznek a magyarok. Kevesebb gyógyszerrel, no pláne arra a gyógyszerrel, ami nem biztos, hogy hat, de a költségvetést kíméli, az állam zsebét kíméli ‑ én úgy gondolom, erre nincsen szükség. Ez egy olyan döntés, amit önöknek meg kell változtatniuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. ‑ Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)