Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti padsorokból ismét buzgón eljátszották Voltaire Candide-jából Pangloss mester szerepét, tehát önök szerint ez itt a lehetséges világok legjobbika. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)(18.00)

Úgy van? Hát, kedves képviselőtársam, mi meg úgy látjuk, és a számok, a tények tükrében látjuk úgy és azok mondatják velünk azt, hogy ez nincs így. Ha vannak is jó kezdeményezések, akkor azt kell mondjam  és majd itt tételesen megvizsgálunk néhány dolgot -, hogy ezek tulajdonképpen csak egyfajta szépségtapaszt jelentenek azon a hatalmas nagy problémahalmazon, amit nekünk itt közösen egyébként meg kellene oldanunk.

Amiről én legfőként beszélni kívánok, az az oktatásügy és az ezzel ezer szállal összefonódó cigányintegráció ügye, és már előre rettegek attól, nehogy a kormánypárti csicskasajtó majd úgy hozza le a dolgot, hogy a jobbikos képviselő megint cigányozott a parlamentben.

Képviselőtársaim! Erről szó nincsen, viszont látnunk kell azt, hogy ez a XXI. század legfontosabb nemzeti sorskérdéseinek egyike. Ezt a kérdéskört nekünk felelősségteljesen kezelnünk kell. Újfent elmondom, nagyon szenzitív témáról van szó, de akkor is őszintén kell ezekről a kérdésekről beszélnünk, mert a cigány-magyar együttélés ügye, ez a kérdéskör bizony egy nemzetstratégiai ügy, amit, ha nem oldunk meg  márpedig sok a probléma -, akkor az egész ország egy szakadékba fog hullani, ugyanis a demográfiai és társadalmi trendek sok esetben nagyon-nagyon egyértelműek.

Mi azt mondjuk, hogy a felemelkedésnek három alappillére van. Ez a három alappillér: nyilvánvaló módon a legelső a szocializációs folyamatok, a második ilyen alappillér az oktatás, a harmadik pedig a munka. Csakis ezen a három dolgon keresztül lehet fölemelkedni társadalmi, össztársadalmi mértékben. Nyilván van egy-két Való Világ-sztár, de azt hiszem, hogy ez egy egész népcsoport vagy ország számára gyógyírt nem hozhat.

Nos, ha nincsenek meg azok a nevelési alapok, amelyek kellenek ahhoz, hogy egy gyermek, egy fiatal sikeres legyen az iskolában, és ott jó eredményeket elérve szakmát szerezzen, aztán továbbtanuljon, és olyan munkát töltsön be, amivel hasznos tagja lehet a társadalomnak, akkor megette a fene az egészet. Éppen ezért kezeljük a költségvetés oktatással és nevelésüggyel összefüggő tételeit egyfajta komplex rendszerként, és próbáljuk megvilágítani azt, hogy hol kellene újabb és újabb forrásokat bevonni ahhoz, hogy ezeket a problémákat, bajokat, gondokat kezelni tudjuk.

Először is ahhoz, hogy meglássuk, jó-e ez a költségvetés, nekünk diagnosztizálni kell a valóságot, azt a valóságot, amit, azt hiszem, ha kinyitjuk a szemünket, akkor mindannyian látunk, nem pedig itt a propagandaplakátokról meg nem tudom, honnét ömlő, hipotetikus és tényleg ilyen panglossi világokat fölfestő valamiket, amelyekben önök szoktak sajnos sok esetben élni. Tabumentesen kell ezekről a dolgokról beszélni, egyébként úgy, ahogy megpróbáltam keddi, napirend előtti felszólalásomban is.

Nagyon sajnálom, hogy nincs itt Rétvári állam-titkár úr, ugyanis hatalmas nagy hisztit csapott, bocsánat, hogy ezt kell mondjam, de óriási hisztit csapott az ott elhangzottak miatt. Akkora volt ez a hiszti, hogy bizony a liberálisoknak is dicséretükre vált volna. Azt eddig is tudtuk, hogy a KDNP a Fidesznek egyfajta tagozata, de az, hogy a KDNP ilyen formában, mondjuk, egyfajta SZDSZ-es platform legyen, nagyon-nagyon megdöbbentett engem a keddi nap során.

Álságos volt az műfelháborodás és egy farizeusképzőbe való volt az a műsor, amit ott államtitkár úrtól láthattunk, márpedig az ő főnöke, Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta azt, hogy a politikailag korrekt beszédmód a szellemi elnyomás legnyilvánvalóbb eszköze. Illett volna akkor legalább államtitkár úrnak a saját főnöke ilyesféle szavait meghallani, és eszerint nem csapni ekkora patáliát amiatt, ami ott elhangzott. Szinte már olyan érzésem volt, hogy egyfajta ilyen liberális fatvát kiáltott, mint amit a szélsőliberálisok egyébként megtettek azzal a Gyenei Mártával szemben, aki jó néhány évvel ezelőtt a stratégiai gyermekvállalásról, a megélhetési gyermekvállalásról mert empirikus tapasztalatok alapján írni, és mintegy kitagadta őt a liberális értelmiség.

De ugyanezt eljátszották dr. Póczik Szilveszterrel, aki szintén integrációs problémákról beszélt. Aztán eljátszották ezt Németh György szociológus-közgazdásszal, és eljátszották sok esetben Forgács Istvánnal is, azzal a romaügyi szakértővel, akitől az a szentencia való, amit én idéztem, amin annyira fölháborodtak, hogy fiatalon, iskola nélkül, a nyomorba sokat szülni bizony nem kulturális jog és erény  mondta ezt egy cigány származású romaügyi szakértő, aki szerintem még önöknek is sokszor tanácsokat ad.

Tehát nagyon szépen kérem, ha ilyen dolgokról beszélünk, akkor ezt a műfelháborodást mellőzni szíveskedjenek. És akkor, mondjuk, Lakatos Attilától, a borsodi cigányvajdától, aki aztán igazán kemény dolgokat tud mondani, még nem is idéztem, pedig tényleg megtehetném. Legyen annyi elég, hogy mondjuk, akkor a tudatos gyermekvállalás gondolata nem ördögtől való, fasiszta métely, erről igenis társadalmi szinten, higgadtan beszélnünk kellene, és mi fogunk is, akkor is, ha önöknek ez nem tetszik.

Fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk, mert látni kell, hogy a cigányság körében van egy hatalmas nagy tehetetlenségi nyomaték, évszázados történelmi hátrányokat figyelhetünk meg, beszélhetünk róla, amelyek megnehezítik ennek a kérdéskörnek a kezelését. Tehát kell az államnak és kell a többségi társadalomnak is a segítsége ahhoz, hogy ezt meg tudjuk oldani. Zárójelben jegyezném meg, mondjuk, a szingapúri malájok sikeres integrációs példáját, amin jó lenne itt Magyarországon is elgondolkodni.

Aztán nagyon-nagyon károsnak tartjuk azt, ha a cigányintegráció kapcsán önök, csatlakozva a liberálisokhoz, egyfajta ideológiai csatateret csinálnak az egészből, és nem a valóságra reflektálnak. Erre lenne szükség egyébként, a valóságismeretre és az arra való reagálásra. Szóval, amikor fölvázoltam a zord valóságot kedden, akkor ne fölháborodni tessék, hanem inkább azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne a problémákat megoldani, és azt felfogni, hogy egy olyan latin-amerikai társadalomszerkezetet mutató társadalomban, mint amilyenné tulajdonképpen a magyar társadalom vált, vastörvények predesztinálják azt, hogy egy olyan helyzetben, amikor ilyen demográfiai trendek vannak, és ahol bizonyos visszahúzó szociokulturális sajátosságokat is megfigyelhetünk, az egyetlenegy megoldási lehetőség a fölzárkózásra az iskola, az oktatás. Csak az adhat valós megoldást.

Úgyhogy, amikor arról beszélünk, hogy milyen hihetetlenül rossz, mondjuk, egyes esetekben az úgynevezett családi háttérindex, és ez mennyire lerontja az iskolai eredményeket, és hogy ezek az iskolai eredmények nemzetközi felmérések által is azt mutatják, azt tárják elénk, hogy egyre rosszabbak, akkor ne engem tessék hibáztatni, hanem szembesüljenek a valósággal. Nem tudom, már azt várom egyébként, hogy esetleg majd azt is kitalálják, hogy a PISA-teszt valami Sorostól való, nem tudom, milyen dolog. Nem! Az igazságot mutatja meg. Azt, hogy 2008-ban 10 százaléka volt az általános iskoláknak olyan, ahol a hátrányos helyzetű diákok többségben voltak, ez mostanra, tehát az elmúlt kétciklusnyi idő alatt 15 százalékra nőtt, és akkor megint csak ne engem tessék hibáztatni, hanem, mondjuk, Papp Z. Attila tanulmányait tessék előkeresni, aki megvilágítja azt, hogy ez milyen folyamatokkal jár még együtt az oktatás tekintetében. Arra tessék akkor válaszolni, hogy a 15-19 éves fiataloknak 2010-ben csak a 6 százaléka nem dolgozott, nem volt iskolában és nem keresett munkát, és mostanra bizony ez az arány megduplázódott. Amikor én ezekről beszélek, akkor ne azt tessék mondani, hogy a jobbikos képviselő cigányozott, hanem ezeket a problémákat tessék megoldani. Nagyon szépen köszönöm így előre is.

Nos, a társadalmi mobilitás Magyarországon bedugult. Az iskola, ki kell mondjuk, nem kompenzálja azokat a hátrányokat, mint egy normálisabb társadalomban egyébként feladata lenne, hanem tulajdonképpen még inkább konzerválja. Azt látjuk sok esetben, hogy a fiatalkori iskolaelhagyók aránya nő Magyarországon belül, képzetlenül kerülnek ki a munkaerőpiacra ezek a fiatalok, és a területi különbségek is óriási mértékben nőnek. És amikor én azt mondom, hogy egész térségek gettósodnak el, akkor ne műfelháborodást csinálva rettegjenek emiatt, hanem, mondjuk, nézzék meg Pénzes Jánosnak, a debreceni egyetem kutatócsoportja vezetőjének a felméréseit, vizsgálatait, amelyek pontosan ezt mondják ki, hogy a társadalmi, etnikai, kulturális marginalizáció bizony együtt jár sok esetben a földrajzi és területi leszakadással.

És nem véletlen az, hogy a World Economic Forum még azt jelezte, hogy a 2000-es évek elején a versenyképességi ranglistákon Magyarország a 29. helyet foglalta el, mostanra tulajdonképpen a 60. helyre csúsztunk.

(18.10)

Ezzel csak úgy lehetne egyébként előrejutnunk, ha a világgazdaság hierarchikus piramisában mi úgy tudnánk valahogy bekapcsolódni, hogy egyre nagyobb hozzáadott értékű termékekkel jelentkezünk a piacon. Ehhez viszont jól képzett fiatalok, jól képzett társadalom kell.

Nos, mennyit fordítanak akkor önök ezeknek a gondoknak, problémáknak a megoldására? Azt látjuk, hogy 15 milliárd forinttal kap többet az oktatásügy ’19-ben. Ez nagyjából 2 százalékos növekmény, amit az infláció, úgy, ahogy van, el fog vinni. És hogy akkor most egy kicsit úgy demagóg legyek: az önök nagy barátja, Mészáros úr, illetve az ő családi portfóliójának értéke a tavalyi esztendőben 180 milliárd forinttal nőtt. Osszuk el 12-vel, az azt jelenti, hogy havonta 15 milliárd forint volt az, amivel ők gazdagabbak lettek. Ezt a 15 milliárdot, ezt a havi növekményt adják oda most önök a magyar oktatásügynek, egy egész évre vonatkoztatva! Akkor miről beszélünk itt, amikor Vinnai képviselőtársam azt mondja, hogy a kormányzat figyel az oktatásügyre? Ennyire? Hát ne vicceljünk már! Hát kit néznek, tisztelt képviselőtársaim, ennyire vaknak, bolondnak?! Ez semmi! Ha ezeket a problémákat önök tényleg elhiszik, hogy ezek valós problémák, és nem öncélúan akar itt az ember cigányozni, meg mit tudom én, micsodát találnak ki, hanem csak azért, mert féltjük ezt az országot, akkor be kell látni, hogy ez a pluszforrás, amit önök az oktatásügyre szánnak, ez végtelenül kevés.

És ha megnézzük azt, hogy milyen módosító indítványokat fűztünk ehhez a költségvetéshez, akkor látni kell  most kapaszkodjanak meg! -, hogy a gonosz Jobbik, a rasszista meg fajgyűlölő, meg nem tudom, minek kikiáltott Jobbik bizony odafigyel a „Biztos kezdet” gyermekházakra is, mert hisszük, és valljuk, hogy a korai fejlesztés a legfontosabb dolog ebben a tekintetben. Megdupláznánk az arra szánt forrásokat. Mert, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon a gyermekszegénységnek az aránya az összeurópai összevetésben is óriási, egyharmados. És ha megnézzük azt, hogy melyik korcsoportra lett kitalálva, hogy így fogalmazzak, a „Biztos kezdet” gyerekházak programja, akkor az újszülöttektől az ötéves korig terjedő korosztályról beszélünk, ahol legalább 450 ezer gyermek van, és ha elhisszük azt, hogy Magyarországon egyharmados a gyermekszegénység, akkor 150 ezer olyan gyermekről beszélünk, akikre sokkal fokozottabban oda kellene figyelni egyébként származásra való tekintet nélkül. Tehát, ha mi azt mondjuk, hogy ezt a 2 milliárd forintos forrást meg kellene duplázni, akkor szerintem igazunk van. És az itt befektetett pénz a későbbiekben, a jövőben kamatostul fog megtérülni.

Aztán beszélnünk kell a bentlakásos iskoláknak a kérdéséről is. Ehhez kapcsolódóan is bizony benyújtottunk módosító indítványt. Igen, sokan rángógörcsöt kapnak, amikor azt hallják, hogy bentlakásos iskola. Svájcban is van ilyen. Vagy a Bishop Cotton School Indiában, méregdrága magániskoláról van szó egyébként. Tehát így is el lehet képzelni. De mondjuk, akkor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csabának az iskolahálózata is egyfajta bentlakásos iskolamodellt valósít meg. De a Gandhi Gimnázium Pécsett szintén egyfajta ilyen bentlakásos iskola. És van, amikor sokkal rosszabb a helyzet, amikor antiszociális gyerekeket kell odavinni, vagy éppen a családjukból kimenteni, hogy így fogalmazzak. Ilyen például a kaposvári speciális Zita gyermekotthon, csak az ottani dolgozók szerint nagyon későn kerülnek oda a fiatalok, olyan életkorban, amikor már nem lehet velük tulajdonképpen mit kezdeni. Tehát ezekre a kérdésekre, ilyen területre is több forrást szánna a Jobbik. Nagyon kérem, hogy ha önök nem művi felháborodást gerjesztve mondják azt, hogy milyen rettenetes dolgokról beszél itt a Jobbik, hanem elfogadják a magyar valóságot, akkor fogadják el ezeket a módosító indítványokat is.

És igen, szeretnénk megemelni a középiskolás diákok ösztöndíjainak összegét. Ugyanis becsülni kell azokat a pedagógiai értelemben reziliens diákoknak az erőfeszítéseit, akik a halmozottan hátrányos helyzet ellenére is hajlandóak tanulni, erőfeszítést tenni azért, hogy hasznos tagjai legyenek ennek a társadalomnak. Mi azt mondjuk, hogy az ilyen ösztöndíjprogramok, ha valós teljesítmény van mögöttük, akkor jó célt, jó ügyet szolgálnak. Gyakorlati életből való példát hadd hozzak ide. Ott vannak, szó volt itt róla kormánypárti oldalról, az Útravaló-ösztöndíjprogramok. Mit gondolnak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, valaki akkor most legyen bátor, kiabálja be, hogy egy ilyen mentorált diák után egy tanár havonta mennyi pénzt kap úgy, hogy legalább 12-14 óra munkát kell beleraknia abba a mentorálási folyamatba havonta! Kiabálják be akkor ennek az összegét! Hétezer forintot, tehát óránként olyan 600 forintnyi összeg. A legnyomorúságosabb napszámbér, amit önök ilyen célra szánnak, ennyire becsülik meg a pedagógusokat!

Nagyon fontos lenne a felnőttoktatásnak is a további fejlesztése, hiszen itt is európai összevetést hozok. Skandináviában a felnőttek 30 százaléka képzi magát folyamatosan. Az európai átlag 10 százalék körüli, Magyarországon ez ilyen 3 százalék, tisztelt képviselőtársaim! Nagyon-nagyon kevés.

Még néhány olyan dolog, amire nagyon oda kellene figyelni. Az egyik az iskolai szociális munka. Igen, tudjuk, hogy pályázati lehetőség lesz rá, de nem ismerjük a keretszámokat. Vannak olyan hírek, hogy 1500 diák jut majd egy-egy ilyen szakemberre. Föl tudják fogni, hogy ez milyen iszonyatos létszám? Mi azt mondjuk, hogy 8 milliárd forinttal kezdődjön el szeptembertől Magyarországon ez a program. Képviselőtársaim, néhány kilométernyi pénz, néhány túlárazott kilométernyi autópályapénzről vagy éppen néhány kilométernyi vasútpénzről van itt szó, amit az önök cimborái túlárazott formában szépen ellopnak. Tisztelettel kérjük, hogy figyeljenek ezekre a kérdésekre, és próbálják akkor megerőszakolni önmagukat, és elfogadni ezeket a módosító indítványainkat. De ott van például az Erzsébet-táborok ügye is, aminek a működtetésére 4 milliárd forintot szánnak, 4 milliárd 400 millió forintot. Még egyszer mondom: egyharmados Magyarországon a gyermekszegénység aránya. Miért nem lehet ezt az összeget megduplázni? Miért van az, hogy az az Erzsébet-program-vezető, alapítványvezető, aki a múlt évben botrányba keveredett, hogy 110 ezer forintért bérelt magának házat ott a zánkai tábor mellett, és onnét járt be 1 millió 850 ezer nettóért dolgozni Zánkára, az most ott virít Rétvári államtitkár úr mellett? Szégyen, gyalázat! Ezekre figyeljenek oda! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)