A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a múlt héten értesülhetett a magyar közvélemény arról, hogy a napokban hazánkba látogat az Amerikai Egyesült Államok elnöke, George W. Bush. Persze mondanom sem kell, hogy még magyar földre sem lépett az amerikai elnök, itthon csak kárörvendő és bulvármegjegyzések jelentek meg a sajtó egy részében a fővárosi hotelek túlzsúfoltsága és a látogatás kapcsán.

Pedig lenne ennek az útnak más üzennivalója is. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke az amerikai nép nevében tisztelegni jön az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt, annak 50. évfordulóján, valamint személyes magyarországi jelenlétével is elismeri hazánk következetes szövetségi politikáját; azt a szövetségi politikáját, amelynek egyik meghatározó kerete ma is a transzatlanti keret. A transzatlanti kapcsolatrendszer az elmúlt évek során bizony megjárta a poklok poklát. A kapcsolat fenntartása mindenkinek fontos volt az óceán jobb és bal partján, ám az intenzitást illetően eltérő volt a hozzáállás. A legnagyobb válságot, krízist az iraki beavatkozás során élhettük meg, mert az eltérő nemzetbiztonsági stratégiai megközelítések csaknem végleges törést okoztak Európa és Amerika között.

Magyarország más országokkal együtt ebben a súlyos politikai válságban közvetítőként lépett fel a transzatlanti térségben, amely azt mutatta meg, hogy igenis van feladatunk és felelősségünk ebben a nemzetközi dimenzióban is. Ma már világosan látszik, hogy a transzatlanti viszonynak nincsen alternatívája. Ez a kapcsolat, amennyiben a multilateralizmus eszközrendszerét is bevonjuk az együttműködésbe, egy sokkal hatékonyabb szövetségi politika kialakítását, kialakulását teszi lehetővé.

Ráadásul alapvető értékeink a térségben egyformák, még ha érdekeinkben van különbözőség is. A transzatlanti közösségi együttműködés egyik fontos alapját adják a bővülő gazdasági kapcsolatok is. Magyarország számára ez azért is kiemelkedő, mert az elmúlt évek úgynevezett helyrehozó és hibajavító külpolitikája után újabb szintre léphetünk a magyar-amerikai kapcsolatok terén.

Az nem kérdés, hogy a transzatlanti kapcsolatrendszerben a közép-európai szövetséges Magyarország. Az a kérdés, hogy ezt a státusunkat miképpen tudjuk kamatoztatni gazdasági téren. Az Egyesült Államok hazánk legjelentősebb tengerentúli kereskedelmi partnere ma is. Az USA kereskedelmi partnerlistáján Magyarország az 57. helyet foglalja el, megelőzve például a sokak által itthon is irigyelt Szlovákiát vagy Szlovéniát. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kelet-közép-európai régió országai közül hazánkban a legnagyobb az amerikai befektetések aránya. Ők már csak tudják, hol érdemes befektetni!

A transzatlanti együttműködés azonban nem csak hivatalos delegációk kiutazásából és fogadásából, nem csak fényképezkedésből, és főleg nem folyamatos fanyalgásból és nyavalygásból áll.

Feladatot és felelősséget kell vállalni. Lehet, hogy ez a feladatvállalás sokakat nem hoz lázba, másokat meg arra sarkall, hogy 15 perc hírnévért bizony kritikával illessék ezt a viszonyrendszert. Azonban nem lehet potyautas magatartást folytatni hosszú távon. Részt kell vállalni a szövetségesi politika kivitelezésében is. Egy nemzet, amely kiváló tapasztalatokkal rendelkezik a vértelen átmenet kivitelezésében, de amely nemzet '56-os nemzetként tudja, hogy milyen nehéz a szabadság és demokrácia eszményét egyedül megvalósítani, köteles az ilyen feladatokban saját tudását átadni más nemzeteknek, éljenek azok a világ bármely pontján is.

Ilyen feladatokat eddig is ellátott a Magyar Köztársaság, most azonban újabb feladat vállalása szükséges. Afganisztáni csapataink egy részének átcsoportosításával egy tartományi újjáépítési csoport lehet a következő misszió. Ezt természetesen úgy tudjuk vállalni, hogy szövetségeseink, főleg az Amerikai Egyesült Államok támogatását, beleértve az anyagi támogatást is, megkapjuk. Hiszen úgy gondoljuk, hogy az új egyensúly megteremtésének és a külföldi expedíciós feladatoknak bizony összhangban kell lenniük.

Joggal bízom abban, hogy a patkóban ülő valamennyi parlamenti pártban lesz az ügynek szószólója, mert nem az számít, hogy melyik székházba megyünk taggyűlésre, hanem az, hogy tudjuk: a transzatlanti kapcsolatrendszerben van helye Magyarországnak. És ennek az országnak a vezető politikusai kormánypártiként és ellenzékiként egyaránt tudják, hogy nekünk van feladatunk és felelősségünk is abban, hogy ez a kapcsolatrendszer milyen lesz a jövőben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a fiatalabb jogán azt mondjam, szerintem 16 évvel a rendszerváltás után be kellene már fejezni a kommunistázást. Nincs ennek semmi értelme. (Zaj és derültség az ellenzéki padsorokban.) Ahogyan annak sincsen, képviselőtársaim, semmi értelme, hogy a múltról búsongjunk folyamatosan. Azt gondolom, inkább azzal kellene foglalkozni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban sem lehet hosszú távon potyautas magatartást folytatni. Részt kell vállalni a szövetségesi politika alakításában és természetesen annak kivitelezésében is.

Az amerikai elnök múlt heti látogatása egyfajta tisztelgés volt az '56-os forradalom és szabadságharc emléke előtt, de azért más üzenetet is hordozott. Azt gondolom, az a kérdés, hogy a külpolitikát alakító kormányzat és az azt alkotóan segítő ellenzék milyen következtetést vont le a múlt csütörtökből nemzetközi szerepvállalásunkat illetően. Lehet arról elemzéseket írni és itt a parlamentben mondani, hogy le- vagy felértékelődött Magyarország, hogy irigyelnek-e bennünket vagy sem. Persze nem lényegtelen, hogy azért az amerikai elnök nem mindennap jön át Európába, nem mindennap utazik Magyarországra.

Mégis arról kellene beszélni, hogy megannyi történelmi tapasztalatunk, Kárpát-medencei létünk és helyismeretünk alapján itt az ideje, hogy egy új külpolitikát hirdessünk. Ez persze nem lehet csak a kormány külpolitikája, hiszen mindannyian tudjuk - ahogy ez azért többször is elhangzott -, hogy a külpolitika egy össznemzeti kérdés. Elhangzott itt többektől, hogy három prioritásra épült az elmúlt 16 év külpolitikája: az euroatlanti integráció, a határon túli magyarok érdekeinek képviselete és természetesen a jószomszédi viszony. Persze, voltak hangsúlyeltolódások, ezt nagyban befolyásolták a kormányok érték- és viszonyrendszerei, ezt is ki kell mondani, és talán sokszor túlzásba is estek a kormányok egy-egy prioritás túlhangsúlyozásával.

Most új külpolitikára van szükség, nemcsak azért, mert eltelt 16 év, és bizonyos kérdésekben révbe jutottunk, így a NATO és európai uniós csatlakozás kérdésében, hanem azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert látható, hogy a partvonalról bekiabálva nem lehet és nem is tudunk gólt lőni. A kibic külpolitikák ideje lejárt. Aktív külpolitikára van szükség, ami persze nem azt jelenti, hogy teljesen hátat kell fordítani az eddigi céloknak, hanem azt jelenti, hogy ezeket a prioritásokat átalakítva, azokat kibővítve kell új utakat bejárnia Magyarországnak. Több nyitottsággal kell fordulni a feltörekvő piacok felé, erősíteni kell Oroszországgal és Ázsiával való kapcsolatunkat. Lehet persze mindezeket ideológiai vitákkal megterhelni, csak azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez aztán igazán nem segíti Magyarország nemzeti érdekeit.

(13.40)

Nem szabad elfeledkeznünk arról sem természetesen, hogy partnereinkkel aggályainkat is meg kell minden esetben osztani. Ennek megvan, képviselőtársaim, a maga helye, ideje és főleg a módja. Igazuk van, hinni a nemzetközi kapcsolatokban nagyon dicséretes dolog, de partnereink támogatását elnyerni ehhez, az a külpolitika művészete. Nem elég a jó politikai együttműködés, szükség van arra is, hogy politikai tőkénket gazdasági lehetőségekké konvertáljuk át. És lehet persze szidni a transznacionális és multinacionális szereplőket, a nemzetközi tőkét, és ezzel rövid távon népszerűséget szerezni, de azért valljuk be, és beszéljünk őszintén, képviselőtársaim, itt azért a parlamentben racionális politikusok ülnek, akik tudják, hogy a magyar gazdaságnak, mint minden más gazdaságnak szüksége van ezekre a szereplőkre. Nem elég a nemzetállami partnerekkel tárgyalni, az új külpolitikában a transznacionális és multinacionális partnerekkel is meg kell találni a megfelelő hangot. A gyűlölködés, a folyamatos utálkozás nem az a módszer, amivel előbbre jutunk ezek az ügyben.

Eddig is tudtuk, hogy a magyar külpolitika többre van ítélve, új stratégiát kell hirdetni, megőrizve sok elemet, talán javítani is kell számos elemen. Azt gondolom, hogy ezért van szükség az ellenzék alkotó hozzájárulására, hozzáértésére. De át kell gondolnunk aktivitásunk irányát, intenzitását és főleg tartalmát. Mondtam, ehhez nem elég magában a kormány, ehhez szükség van - na nem külpolitikai kiselőadásokra, hanem - több külpolitikai ismeretre is, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.)

Az aktív nemzeti érdeken alapuló politika nem azt jelenti, hogy nincsenek kompromisszumok, de nem is azt jelenti, hogy folyamatosan igába hajtjuk a fejünket, azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk mások iránt, tiszteljük mások érdekeit és értékeit, vállalunk olyan feladatokat is, amelyek talán közvetlenül nem jelentenek nemzeti érdeket, de hosszú távon mindenképpen hozzájárulnak a globális stabilitáshoz. Ugyanakkor soha nem feledkezünk el arról, hogy bár Európa az otthonunk, Amerika a szövetségesünk, mégis Magyarország a hazánk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit békésebb vizekre szeretnék evezni, a haza védelmének kérdésével szeretnék foglalkozni. Abban általában egyet szoktunk érteni ellenzéki és kormánypárti képviselők, hogy a hadsereg, a rendőrség és a polgári titkosszolgálatok fokozott figyelmet igénylő területek, és konszenzust is igényelnek.

Éppen ezért eléggé meglepő volt számomra az, amikor az ellenzéki képviselők kisebbségi véleményét olvasva arra a mondatra találtam, hogy a 2005. évi költségvetés nem volt elégséges a haza védelmére való felkészüléshez.

(16.50)

Képviselőtársaim! Ha azt mondták volna vagy azt írták volna, hogy az a pénz, amit a hadseregre vagy a rendőrségre, vagy a titkosszolgálatra költünk, az kevés, azzal még egyet is tudtam volna érteni, hiszen mi magunk is sokkal, de sokkal több pénzt szeretnénk költeni minden területre. De így ez a mondat nem fedi a valóságot, a 2005. évi költségvetés megfelelő módon képes volt kezelni a haza védelmével kapcsolatos kiadásokat.

Képviselőtársaim aztán azt is kifogásolják, hogy a Honvédelmi Minisztériumban 7 milliárd forintos többlettel zárt a tárca, és ennek hivatkozási alapja az, erre úgy hivatkoznak, hogy a Honvédelmi Minisztérium nem tudja rendesen megtervezni a költségvetését.

Képviselőtársaimat szeretném arról tájékoztatni, hogy a konfliktusokat, a nemzetközi konfliktusokat általában nem január 1-jével egy papíron nyújtják be az ENSZ-be, hogy kérem szépen, akkor május 5-ével kezdődik egy kis konfliktus valahol Afrikában, augusztusban pedig egy konfliktusra lehet valahol számítani, mondjuk, Afganisztánban, ahova kérik majd a NATO-tagországokat, kérik majd az ENSZ-tagországokat, hogy nyújtsanak némi támogatást.

Tehát szeretném képviselőtársaim figyelmét arra fölhívni, hogy a honvédelemmel és a nemzetvédelemmel kapcsolatos költségvetés természetesen változik év közben, lehetséges, hogy többletforrást kell biztosítani bizonyos missziókra, és egyébként képviselőtársaim nagy örömünkre - néhány kivételtől eltekintve - rendszeresen támogatják az Országgyűlésben ezeket a missziókat, amelyek azt szolgálják, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus értékrendjét külföldön is megvédjék.

Visszatérve a zárszámadási törvényjavaslatra, a Honvédelmi Minisztérium 2005-ös beszámolóját az Állami Számvevőszék úgy minősítette, hogy az valós képet ad a pénzügyi helyzetről, és a benne foglalt adatok megbízhatóak. Ez nagyon fontos, képviselőtársaim, hiszen itt többször elhangzik, hogy nem pontosak az adatok, esetleg nem megfelelőek az adatok. Én azt gondolom, hogy az ÁSZ véleményét el lehet fogadni kiindulási alapként, ott teljesen világosan leírták, hogy a leírt adatok megbízhatóak.

A 2005. év azért volt egy nagyon érdekes év a Magyar Honvédség számára, hiszen ez volt az első olyan év, amikor már csupán a hivatásos és a professzionális hadseregről beszélhetünk, és a sorkatonai szolgálat már nem is szerepelt az állománykategóriában. Míg 2004-ben 2905 sorkatona volt, 2005-ben már egyáltalán nem volt sorkatona, szintén köszönhetően az Országgyűlésnek, némi ráhatással azért ellenzéki képviselőtársaink is támogatták a sorkatonaság általunk javasolt eltörlését.

Azt gondolom, hogy a személyi létszámot illetően tapasztalható az az ésszerű és tudatos reform, amelyet 2002-ben elindított a kormány, és ennek az eredményei már 2005-ben láthatóak voltak. Ha az állománykategóriákat megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a hivatásos és a szerződéses tiszti létszám csökken, míg a tiszthelyettesi létszám jelentősen és feladatorientáltan növekszik. Azt gondolom, ez nagyon lényeges, a hadsereg állandóan küzd azzal a problémával, hogy van egy vízfej, s a csapatoknál igazából kevés feladatorientált katona van. A hivatásos és szerződéses tisztek létszáma 164 fővel csökkent, míg 197 tiszthelyettessel több szolgált a Magyar Honvédségben 2005-ben. Látható az is, hogy a hivatásos hadsereg megvalósulásának az éve volt ez, ahogy korábban is említettem.

Az ellenzéki bizottsági tagok a bizottsági ülésen is azt állították, hogy a szerződéses katonák létszámcsökkentése látható. Én azt gondolom, hogy azok a beosztási helyek, ha megfigyelik képviselőtársaim, amelyek a feleslegessé vált intézményekkel együtt megszűntek, ez nem azt jelentette, hogy a katonák létszáma csökkent és a képesség csökkent, hanem azt jelentette, hogy a haderőreform során a szerződéses katonák a harcképesség fokozásában vettek részt, magyarul, a csapatoknál szolgáltak. Én azt gondolom, hogy ez a helyes, és ebbe az irányba kell továbbmennünk, meg kell szüntetni azt a fajta bürokráciát, ami a honvédséget nagyon sok évig jellemezte, és igenis olyan harcképességekre van szükség, amivel a magyar hadsereg bármikor bevethető a világon.

A leépítések során az állomány közel 90 százalékban a Honvédelmi Minisztériumból és a Honvédelmi Minisztérium közvetlenül alárendelt szervezetei köréből került ki, és az állománycsoportonkénti megosztásnál is elég nagy különbség látszik mind a tiszti, mind a tiszthelyettesi állománycsoportot illetően. Ez pedig azt mutatja, hogy már akkor sem fűnyíróelvszerűen történtek a leépítések, hanem igenis nagyon célirányosan annak érdekében, hogy a tiszti karrier valóban tekintélyt kapjon, míg fokozatosan megoldjuk a tiszthelyettesi állománykategóriában fellépő hiányokat.

Szeretném elmondani, hogy elindult ebben az évben az úgynevezett teljesítményorientált fizetésemelés is, amelynek mértéke a szolgálati helytől függ. Azt gondolom, ez nagyon helyes, aki alakulatoknál van, az természetesen kapjon több pénzt. Azt gondolom, hogy ezzel fejeztük ki a csapatszolgálat értékét és fontosságát. Természetesen folytatódott a laktanya-rekonstrukciós program, a haditechnikai eszközök fejlesztése, ebben a Gripen-tender az, ami egy közös, fontos feladata az Országgyűlésnek.

Nagyon nagy dolog, hogy komoly fejlődést értük el már 2005-ben is a nemzetközi szinteken is, NATO-ban, ENSZ-ben, EU-ban misszióban teljesítettek katonáink szolgálatot. Ez 2005. december 31-én 810 főt jelentett. Ez egy magas szám volt, a tendencia folytatódik. Természetesen ennek a költségvetési fedezetét megkapta a tárca, és a jövőben is, én egészen biztos vagyok benne, így fog eljárni a kormány. Ezek a területek azok, ahol, képviselőtársaim, tudunk konszenzust teremteni, tudunk beszélgetni egymással, én ezt nagyon fontosnak tartom.

A következő terület, ami szintén ilyen konszenzusos lehetne, a rendőrség. A rendőrség tekintetében óriási eredménynek mondható az, hogy ezt az évet adósság nélkül zárta le a rendőrség, és a szolgálatot teljesítő állomány illetménye az előző évhez képest 7 százalékos növekedést mutat.

Az elmúlt időszakban többször elhangzott Schengen kapcsán, és ellenzéki képviselőtársaim bizottsági ülésen is ezt mondogatták, hogy nem sikerült abszolválni, teljesíteni a schengeni kritériumokat. (Dr. Kontrát Károly közbeszól.) Én azt szeretném mondani képviselőtársamnak, hogy ahogy akkor is, a bizottsági ülésen tévedett, most is téved, ha azt gondolja, hogy a schengeni kritériumokat nem teljesíti az ország. Ön is nagyon jól tudja, Kontrát képviselő úr, hogy a pénzügyi feltételek alapján, amelyeket a 2004. évi CXXXV. törvény szerinti előirányzat megteremtett, 2005-ben erre a feladatra több mint 3 milliárd forintot elköltöttünk.

Itt négy prioritást határoztak meg, és minden területen folyt a munka. Az első prioritás nyilván a külső határok védelmével, őrizetével kapcsolatos fejlesztések. A mélységi ellenőrzés a második prioritás, a mélységi ellenőrzés hatékonysága, annak növelése, integrált határrendészet, csak néhányat szeretnék megemlíteni. Nyilván az egyes nyilvántartások harmonizációja, a schengeni elvárásoknak megfelelő adatcsere, egyszerűbb és gyorsabb idegenrendészeti ügyintézéseket lehetővé tevő fejlesztések - ezek mind pénzt igényeltek, erre a forrás megvolt a költségvetésben.

Azt gondolom, ha ezen túlmenően megvizsgáljuk még... - és nagyon sok mindenről lehetne beszélni, képviselőtársaim, a rendőrség kapcsán is, még egy területre szeretnék rátérni, a polgári titkosszolgálatokat illetően. Itt nagyon fontos volt, hogy a terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladataira közel 950 millió forint többlettámogatásban részesültek a polgári titkosszolgálatok. Én azt hiszem, hogy ezekben a biztonságpolitikai helyzetekben, ezekben az időkben, amikor komoly kihívásokkal néz szembe minden állam, nem csak Magyarország, nagyon fontos, hogy az állam a lehető leghatékonyabban költse el a rendelkezésére álló erőforrásokat, például az állampolgárok biztonságát védő, a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló beruházásokra is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Önök tudják, hogy a magyar hadsereg küldetése a Magyar Köztársaság területi épségének, függetlenségének megvédése, a határaink megvédése, és természetesen, miután a Magyar Köztársaság tagja a NATO-nak és az EU-nak, az ebből eredő kötelezettségek teljesítése is volt. Ha végignézzük a 2005-ös költségvetést, amelynek az egyik fő prioritása a haderő professzionális jellegének megteremtése volt, akkor azt láthatjuk, hogy ez a fejlesztés megvalósult, arra a költségvetési forrás megvolt. A rendőrség esetében említettem, és nyilván Kontrát képviselő úr majd e tekintetben sokkal bővebben fog beszélni, tényleg nagyon nagy eredmény az, hogy a rendőrség a belső alapjait is megerősítette azzal, hogy megfelelő okos gazdálkodással nem halmozott föl adósságot.

Ami pedig a polgári titkosszolgálatokat illeti, az Állami Számvevőszék megállapította, hogy a beszámolók megfelelnek a törvényi előírásoknak. Azt gondolom, hogy hibák mindenhol voltak, hiszen ha megnézzük, például éppen a titkosszolgálatoknál van olyan hiányosság, ami az Információs Hivatalnál, mondjuk, egy szabályozás elmaradása, az valóban egy hiányosság, folyik a munkaterv alapján ennek a kidolgozása.

Mégis azt gondolom, hogy ha végigolvassuk mind a zárszámadási törvényt, mind az Állami Számvevőszék jelentését, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy megalapozott költségvetés volt, amely költségvetés a haza védelmét, tisztelt képviselőtársaim, kellőképpen szolgálta. Én éppen ezért azt kérem önöktől, hogy támogassák a zárszámadási törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(17.00)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek eseményei sokakat sarkalltak arra, hogy kísérletet tegyenek hazánk alkotmányos alapjainak felszedésére, demokratikus berendezkedésének kicserélésére. Voltak idők, amikor erre szükség volt, ám most nem azokat az időket éljük, még akkor sem, ha egyesek azt gondolják, hogy az utcáról vagy honlapokról üzenve vélt vagy valós politikai hátszéllel ezt megtehetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Demokrácia van Magyarországon, amelyet 16 éve alakítgatunk közösen, élünk közösen. Éppen ezért megdöbbentő, hogy egyesek úgy gondolják, hogy eljött az idő, hogy támadást indítsanak a rendőrség, a bíróságok és a titkosszolgálat ellen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy egy demokratikus országban a rendőri túlkapások nem tolerálhatók. De nem tolerálhatók az állampolgári túlkapások sem. Ugyanakkor ezek felett nem mi ítélkezünk, tisztelt képviselőtársaim, hanem azok, akiket a Magyar Köztársaság alkotmánya erre felhatalmaz. Hiszek abban, hogy a rendőrök túlnyomó többsége esküje szerint jár el, és valószínűleg vannak olyanok is, akik nem. Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, 16 évvel a rendszerváltás után, főleg akkor, amikor a rendőreink szó szerint az életüket kockáztatják nemzeti értékeink, tulajdonaink és mások életének megóvása érdekében, talán nem annak van az ideje, hogy nekimenjünk az intézkedő rendőröknek.

Félreértés ne essék, aki jogszabályokat sért, annak felelnie kell. Ám rendőri brutalitást emlegetni akkor, amikor rendőrök tucatjai fekszenek kórházban, távol vannak a családjuktól, és például bennünket is védenek itt a parlamentben, olyan személyek vallomása alapján emlegetni ezt a rendőri brutalitást, akik maguk is aktívan és bizonyíthatóan részt vettek a zavargásokban, azért barokkos túlzás.

Egyetértek azzal is, hogy aki bűncselekményt követ el, annak a független bíróság előtt kell felelnie. Ám az, hogy a téren tüntetők honlapja és egy másik szélsőjobboldali internetes honlap is közzéteszi bizonyos bírák és ügyészek nevét, címét és telefonszámát, ez nemcsak a személyiségi jogok megsértése, nemcsak támadás a bírói függetlenség mint demokratikus követelmény ellen, hanem támadás mindannyiunk ellen. Ma összeállítanak egy ilyen listát, holnap meg majd egy másikat. A végén minden ki- és beszámíthatatlan az országban - majd listával rohangálhat. Mi, demokraták itt a parlamentben nem engedhetjük meg azt, hogy... (Zaj. - Az elnök csenget.) Képviselőtársaim, azt gondolom, hogy mindannyian demokraták vagyunk itt a parlamentben, még akkor is, ha önök talán ezt megkérdőjelezik.

Tehát mi, demokraták nem engedhetjük meg azt, hogy realitásérzéküket elveszített emberek fenyegessék a Magyar Köztársaságot. Fel kell lépni azok ellen, akik az ötvenes évek szellemét akarják visszacsempészni az országba azzal, hogy kísérletet tesznek bírák és ügyészek megfélemlítésére. Ez nem pártpolitikai ügy, ez demokratikus ügy, tisztelt képviselőtársaim.

Már azt gondolhattuk volna, hogy ezzel talán véget ér egy kálvária, de nem. Tudják, képviselőtársaim, amíg olyan személyek támadják a demokratikus intézményeinket, akik elveszítették realitásérzéküket, és akiket talán csak a gyűlölet irányít akkor, amikor írnak és beszélnek, akkor sem lehetünk persze nyugodtak, de azt gondolom, hogy itt közösen az Országgyűlésben felléphetünk ellenük. Ám akkor, amikor felelős politikusok, ráadásul az adott terület két volt minisztere támadja a titkosszolgálatot, akkor tényleg baj van.

A Nemzetbiztonsági Hivatal sajtóban megjelent felhívása elég világos volt, képviselőtársaim: emberek, vigyázzatok, nehogy puszta jelenlétetekkel segítsétek az államellenes bűncselekményeket. Szó sincs arról, hogy az állampolgárok ne gyakorolhatnák szabad demokratikus alapjogaikat, a véleménynyilvánítási jogukat. Gyakorolhatják, csak legyenek tisztában azokkal a következményekkel, amelyek esetleg ilyen joggyakorlás közben előfordulnak. Jobb ezeket előre megmondani, képviselőtársaim, mert szerencsére az állampolgárok nagy többsége nem jogász, és főleg nem büntetőjogász. Egy ilyen szöveg átpolitizálása nem hiszem, hogy segít megfékezni a listázási és egyéb őrületet ebben az országban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az válhat igazán jó politikussá, hazája igazi szolgálójává, aki a nyugalmat akarja, és azt segíti elő, és aki nem kérdőjelezi meg demokratikus pártok puszta létjogosultságát. Mára, azt gondolom, talán mindenki kiengedhette a gőzt a fejéből, hagyjuk éppen ezért, képviselőtársaim, hogy a rendőr őrizhesse a rendet, a bíró bíráskodjon, a titkosszolga pedig lehetőleg titokban szolgáljon. Nem olyan nagy kérés, igaz?

Köszönöm, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban megkaptuk ezeket a fényképeket. Egyet sajnálok, Balog képviselő úr, hogy egyetlenegy rendőrnek, sebesült rendőrnek a fényképe nem volt ezeken a képeken. (Taps az MSZP soraiban.) Több mint háromszáz rendőr sebesült meg szeptember-október folyamán - szerintem a kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz ez is hozzátartozott volna. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Önök egy kétharmados törvényt szeretnének így, az ünnepek közeledtével módosítani. Ez már lassan szokásossá válik az önök számára, hogy ha közeledik egy nemzeti ünnep, akkor módosítsunk valamilyen törvényt. Mi azt gondoljuk, hogy kell módosítani törvényeket, és ebben valóban igaza van az ellenzéki képviselőknek, legyen az a rendőrségről szóló törvény vagy a gyülekezési törvény.

De nem azért kell ezeket a törvényeket módosítani, képviselő úr, mert jön egy nemzeti ünnep, hanem azért, mert megérettek a változtatásra. Hiszen például amikor a gyülekezési törvényt annak idején ebben a Házban megalkották, csak azt írták bele, hogy felfegyverkezve és fegyveresen nem lehet menni tüntetésre, azt nem írták bele, hogy például arcot letakarva sem szabad menni, képviselő úr. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Szerintem éppen ezért ideje, hogy átfogó, komplex módon módosítsuk mind a gyülekezési törvényt, mind a rendőrségi törvényt. Ehhez nem véletlenül hívtuk önöket már több hónappal ezelőtt párbeszédre, hiszen ezek olyan törvények, amelyeket csak úgy tudunk módosítani, hogyha ellenzék és kormánypárt összefog.

Ami pedig a rendőrséget illeti, az önök folyamatos piszkálódását tudomásul veszi lassan a társadalom. Én mégis arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendőrségről leszállni, a párbeszédbe, az együttműködésbe pedig beszállni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Moraj a Fidesz padsoraiból.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Április 24-én, azaz holnap van a rendőrség napja. Szent György napján külön meg kell köszönnünk a rendőreinknek mindazt, amit értünk, nyugalmunkért, mindennapjaink biztonságáért tettek és tesznek. Emlékeznünk kell azokra a rendőrökre, akik bűncselekmények megelőzése vagy felderítése során szenvedtek sérülést vagy váltak maguk is áldozattá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabadság rendjének biztosítása minden alkotmányos jogállam alapja és minden polgár alapvető érdeke, a szó legszorosabb értelmében vett közügy. Demokráciában a rendőr nem ellenfél, nem ellenség és nem bűnbak, hanem szövetséges (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.); a törvénytisztelő, békeszerető polgárok természetes szövetségese, hiszen a rend és a jog uralma nélkül sem élni, sem dolgozni, sem gyarapodni nem lehet.

(13.20)

Tisztelt Országgyűlés! A mi felelősségünk és kötelezettségünk azonban más és több is annál, mint hogy pusztán kifejezzük a köszönetünket. A rendőrség állománya joggal várja el, hogy ne csak szavakban minősítsük a biztonságot, a bűnmegelőzést és a bűnüldözést közüggyé, hanem ennek megfelelően viselkedjünk és cselekedjünk. Erre annál is inkább szükség lenne, mert az elmúlt bő másfél évtized folyamatosan új, korábban nem tapasztalt kihívások elé állította a rendőrséget, és ez a folyamat láthatóan nem ért véget. Elég talán a tavaly őszi eseményekre vagy a bűnözés nemzetközivé válására, a terrorizmus veszélyének erősödésére, a migráció növekedésére, az informatika terjedésével együtt járó új típusú bűncselekmények megjelenésére utalni.

A Magyar Szocialista Párt éppen ezért arra hív minden felelős politikai erőt, hogy közösen kíséreljük megadni a választ az új kihívásokra és meghaladni a korábban felhalmozódott problémákat. Jó alkalom adódik a közös gondolkodásra és döntésre, hogy napirenden van a rendőrség és a határőrség integrációja, amelyről hosszabb idő óta folynak szakértői egyeztetések. Nehezen vitatható, hogy az integráció a jelenleginél jobb lehetőséget teremt hazánk erősebb belső biztonságának és az Unió külső határai hatékonyabb védelmének megteremtésére. Az integráció, tisztelt képviselőtársaim, több kormány munkájának a betetőzése. Hiba lenne, ha a jelenlegi politikai viszonyok áldozatává válna ez a többéves erőfeszítés, amelyért valamennyi kormánynak köszönetet kell mondani. Ha sikerül ebben a kérdésben közös nevezőre jutni, amit egyébként én őszintén remélek, egyben jó feltételeket teremtünk a rendőrség hosszú évek óta megoldatlan finanszírozásának rendezésére is.

De akkor még mindig itt van, képviselőtársaim, a klasszikus és örök kérdés: ki vigyáz az őrzőkre? Rövid távú politikai célokat szolgáló általánosítások helyett gondolkozzunk közösen! Elegendőek-e a jelenlegi garanciális szabályok? Jól működnek-e az ezt szolgáló intézmények, s vannak-e olyan külföldi tapasztalatok, amelyeket érdemes Magyarországon is alkalmazni? Értenünk és tisztelnünk kell egymás gondolatait annak érdekében, hogy olyan törvényeket, olyan jogszabályokat alkossunk, amelyek javítják rendőrségünk hatékonyságát. Éppen ezért azt ajánljuk, hogy legyen folyamatos párbeszéd a közbiztonsággal kapcsolatos minden kérdésben a parlamenti pártok között, akár egy ilyen feladatú állandó szakértői grémium kijelölésével.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendőrség szolgálja és védi a törvénytisztelő állampolgárokat. Nekünk, választott képviselőknek nagyon nagy felelősségünk van abban, hogy milyen törvényi kereteket hozunk létre a rendőrség számára. Nem polgári engedetlenségre, hanem egyetértésre van szükség a mindennapi biztonságot érintő kérdésekben. Ahogy Abraham Lincoln mondta: "A holnap felelősségétől nem menekülhetsz úgy, ha ma kibújsz alóla."

Ezt a felelős politikát várják el tőlünk állampolgáraink és rendőrségünk egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 32. pontjához szeretnék szólni, és örömömre szolgál, hogy itt van a Házban Karcag város polgármestere is, hiszen valószínűleg ő is és más Jász-Nagykun-Szolnok megyei, Pest megyei és Hajdú-Bihar megyei képviselők is támogatni fogják eme módosító indítványunkat, amelyet több megye több szocialista képviselője nyújtott be annak érdekében, hogy Üllő-Kelettől Püspökladány-Keletig kétszer kétsávos autóút épüljön.

És bár tudjuk, hogy maga a törvény a közérdekűségről, a közhasznúságról szól, én úgy gondolom, hogy talán mi, ezen a környéken élő képviselők, akik tapasztalták, hogy az M3-as és az M5-ös között van jó néhány település, amely kikerül ebből az országos vérkeringésből, bizony úgy érezzük, hogy közérdekű és közhasznú dolog az, hogyha ezt a módosító indítványt benyújtjuk, és különösen az, ha a parlament és a parlament többsége, s külön öröm lesz számomra, ha ellenzéki képviselők is támogatják.

Talán tudják, nagyon régóta próbálkozunk azzal, hogy ez az út, ez a 4. számú főút kétszer kétsávos legyen. Valamennyi kormány tett lépéseket annak érdekében, hogy az út épüljön, mi mégis úgy érezzük, hogy ennek a régiónak, tehát Pest megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye és Hajdú-Bihar megye bizonyos részeinek akkor adatik meg az a fejlődés, amely az európai uniós támogatásokkal együtt lesz lehetséges a következő időszakban, ha lesz olyan út, amelyen a tőke, amelyen a szolgáltatás, amelyen a munkaerő áramolni lesz képes.

Éppen ezért arra fogom kérni képviselőtársaimat, nemcsak most, a későbbiek során is és mindig, hogy ezt az utat, ezt a kétszer kétsávos autóutat, amelyet az M4-es nyomvonalán szeretnénk, hogy megépüljön, és egészen Üllő-Kelettől Püspökladány-Keletig menjen végig, magyarul hálózza végig az Alföldet, mindenképpen támogassák.

(19.10)

Biztos vagyok benne, hogy a Gazdasági Minisztérium is nyitott lesz erre a módosításra. Köszönjük azoknak a bizottságoknak, amelyek már eddig is támogatták a módosító javaslatot. Azt gondolom, az, hogy ezekben az időkben több megye képviselői, ahol partikuláris érdekek jelennek meg, egy ilyen ügy kapcsán képesek voltak összefogni - biztos vagyok benne, hogy ellenzéki képviselőtársaink is, akik ezekben a megyékben élnek, támogatni fogják ezt a javaslatot -, azt mutatja, hogy van lehetőség az együttműködésre. Kell, hogy legyen lehetőség együttműködésre azoknak az embereknek az érdekében, akiket ma elkerül az autópálya, és akik számára nem is autópályát kérünk, hanem csak kétszer kétsávos autóutat.

Biztos vagyok benne, hogy ez újabb lehetőséget, sőt a valódi lehetőséget nyitja meg a szűkebb pátriámban, a Nagykunságban élő emberek számára, annak érdekében, hogy valódi fejlődés indulhasson el. Kérem a Gazdasági Minisztériumot - és egyben a kormányt -, hogy támogassa ezt a javaslatunkat. Tudom, hogy nagyon sok olyan út van, amelyet képviselőtársaim szeretnének megépíteni, bővíteni; ez három megyén keresztül menő út, nagyon sok ember számára adna felemelkedési lehetőséget. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító indítványunkat.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden tiszteletem Balog képviselő úrnak, de azzal kell kezdenem, hogy nem támogatjuk ezt a módosító indítványát. Nemcsak az emberi jogi bizottságban tárgyaltuk, nyilván tárgyalta a képviselő úr ezt a jelentést, tárgyaltuk a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén is.

(20.20)

Mi úgy gondoljuk, kielégítő válasz volt Takács Alberttől nevezetesen az, hogy folyamatosan érkeztek a szeptemberi-októberi eseményekkel kapcsolatosan vélt vagy valós jogsértések, panaszok, amelyeket nyilván az ombudsman általános helyettese megvizsgált; információim szerint maga az átfogó jelentés erről el is készült.

Azt szeretném elmondani, hogy Balog képviselő úr itt nyilván említette, hiszen ő egyoldalról adott véleményt a szeptember-októberi események kapcsán és az azokból levont következtetéseknek az ombudsmani jelentésbe való kerülése kapcsán... Azt gondolom, akkor járunk el helyesen, ha nem állítjuk azt, hogy csak állampolgárokat ért brutalitás, hanem nyilván azt is elővesszük és megvizsgáljuk, hogy a rendőröket e tekintetben milyen bűncselekmények érték az állampolgárok részéről.

Azt hiszem, az ombudsmanok minden esetben - és ez a bizottsági üléseken is nyilván kiderült - megvizsgálták az egyéni sérelmeket és az emiatt keletkezett panaszokat, ahol nagyon-nagyon sok szubjektív tényező volt, nem tagadva azt, képviselő úr, hogy természetesen - és ebből mi magunk is levontuk már a következtetéseket - voltak olyan intézkedések, amelyek javíthatók lettek volna, vannak olyan jogszabályok, amelyek javíthatók, és nyilván az ombudsman általános helyettese későbbi jelentésében erre vonatkozóan meg is fogalmaz ajánlásokat. Azt gondolom, érdemes volt megvárni az ombudsman általános helyettesének azt az összefoglalóját, amely több panaszt magában foglalt, és maga több ajánlást ennek következtében képes volt adni.

A képviselő úr említi az indokában, hogy a beérkezett egyéni sérelmek - írja az ombudsman általános helyettese - miatt keletkezett panaszok nagy része megalapozatlan volt, a beszerzett iratok és a körülmények tisztázása alapján megállapítható volt, hogy az intézkedés törvényes és indokolt volt. A képviselő úr ezt kifogásolta, és nyilván erre alapozva nyújtotta be a módosító indítványát, mondván, hogy elfogadhatatlan az ombudsman általános helyettesének a rendőrségi intézkedésekkel foglalkozó része. Azért hadd hívjam fel a figyelmet, hogy a képviselő úr által mondottak az igazságnak egy része, nyilván az ombudsman maga és az általános helyettese megvizsgálta ezeket a panaszokat, és feltételezem, hogy rendőri intézkedések gyanánt nemcsak a szeptember-októberi eseményeket, hanem általában a rendőri intézkedéseket vizsgálták.

Azt gondolom, helyesen járt el akkor az ombudsman általános helyettese, amikor egy, az ombudsmanok általános munkájáról, egész éves munkájáról adott jelentésben nem részletezte azokat a panaszokat és ajánlásokat, amelyeket ezzel kapcsolatosan megfogalmazott, hanem külön dokumentumban fogalmazta meg az Országgyűlés, a kormány, a rendőrség számára ezeket az egyébként nagyon fontos ajánlásokat.

Éppen ezért, képviselőtársaim, azt kérem, hogy ezt a módosító javaslatát a képviselő úrnak most ne fogadják el, viszont az ombudsman és az általános helyettesének jelentését igen.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a vita most jelenleg arról folyik, hogy ezt a módosító javaslatot elfogadja-e az Országgyűlés, és majd elfogadja-e a jelentést. Nem hiszem, hogy újra le kellene folytatnunk több bizottsági ülést, amit korábban megtettünk arra vonatkozóan, hogy a szeptemberi-októberi eseményeket ki hogyan, milyen módon látta. Azt gondolom, Hende képviselő úrnak - megértve az ő oldalát és nem azt mondva, hogy egyetértve vele, de megértve, hogy ő ilyen módon látta az eseményeket - felhívnám arra a figyelmét, hogy itt nem csak arról volt szó szeptember-októberben, hogy voltak a csúnya, rossz rendőrök, akik bántalmazták az egyébként közterületen sétáló állampolgárokat, akik békésen tüntetettek. Ez a hozzáállás, képviselő úr, nem hiszem, hogy előrébb visz bennünket.

Jelenleg arról vitatkozunk, hogy elfogadható-e az ellenzék számára az ombudsman és általános helyettesének jelentése. Balog képviselő úr tett egy módosító indítványt, amelyet mi nem támogatunk, hiszen az ombudsman általános helyettese - ahogy Hende képviselő úr is mondta - május 3-án közzétett egy sokkal nagyobb lélegzetvételű elemzést a szeptemberi-októberi eseményekről, megjegyzem, szerintem nem az utolsót.

(20.30)

Hiszen ezt még nagyon-nagyon sokáig elemezni fogjuk, a tanulságokat le fogjuk vonni belőle. Készült már egy jelentés, a Gönczöl-jelentés, most az ombudsman általános helyettese, Takács Albert is megfogalmazta a maga ajánlásait.

Azt gondolom, ne kezdjünk el újra a Házban arról vitatkozni, hogy ki volt a jó és ki volt a rossz szeptember-október környékén. Nem tesz ez jót sem az ombudsmani jelentés vitájának, hiszen az ombudsman és általános helyettese azért ezenkívül más dolgokat is elvégzett az elmúlt év során. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy még egyszer fontolják meg, hogy így, ebben a formájában támogassák az ombudsman és általános helyettesének jelentését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár Eörsi képviselő úrnak ígéretet tettem, hogy nem szólok, de Fazekas képviselő úr mondandója újabb rövid fölszólalásra serkentett. Egy részt szeretnék ebből a jelentésből idézni: "A törvények betartása, mások jogainak tiszteletben tartása minden rendezvényen, tömegmegmozduláson változatlanul kötelező, ez alól nem ad felmentést semmilyen jogszabály."

Azt gondolom, hogy az ombudsman és általános helyettesének feladata nem az, hogy ha valakinek van egy vélt vagy valós sérelme, akkor az ő igazát alátámassza. Azt gondolom, hogy az ombudsman akkor jár el helyesen, ha a törvények figyelembevételével mindenféle típusú panaszra - hiszen ebben a részben nemcsak a szeptember-októberi eseményekről szólt, hanem más típusú rendőri intézkedésekkel kapcsolatban érkezett panasz kivizsgálásáról szól -, tehát az ombudsman akkor jár el helyesen, ha nem valakinek a kénye-kedve szerint hozza meg az adott döntését, véleményét, hanem a jogszabályok szerint, az alkotmányt betartva, a nemzetközi és hazai normák figyelembevételével ad véleményt, ajánlást.

Azt hiszem, tévedünk akkor, amikor azt gondoljuk, hogy az alapján kell megítélni akár az ombudsman, akár az általános helyettesének munkáját, hogy az a vélemény, amit ő megfogalmazott, a mi politikai elképzeléseinkbe, a mi politikai íveinkbe beleillik. Azt gondolom, hogy akkor viszont nagyon helyesen járunk el, ha akkor is tudomásul vesszük ezt a jelentést, ha az éppen nem tetszik a mi személyes véleményünknek.

Úgyhogy én arra kérem képviselőtársaimat, hogy ne folytassuk le még egyszer azt a vitát, amit szeptember-október után több együttes bizottsági ülésen lefolytattunk, hanem koncentráljunk magára a jelentésre, és még egyszer arra kérem képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatot ne támogassák, viszont a jelentést egészében támogassák.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha elfogadjuk azt, hogy ez az ombudsmani jelentés és sok más jelentés nem arra hivatott, hogy igazságot szolgáltasson vélt vagy valós sérelmekre, akkor szerintem nagyon sokat lépünk előre az ombudsman és az általános helyettesének elmúlt évi munkáját értékelve.

Pettkó András képviselő úrnak igaza van, történelmi események. Azt nem tudom, hogy a legszebb napjai-e és a legszebb lapokon fog-e szerepelni, de nyilván pár évtized múlva elemezni fogják ezeket az eseményeket, amelyek az utcán zajlottak le. Azt kicsit történelmietlennek tartom, hogy mi volt '87-88-ban. Nyilván a most most volt, ezeket az eseményeket kell nézni, és abból a szempontból érdekesek, hogy meg lehet vizsgálni, miért alakult ez ki, milyen következményei vannak. Azt gondolom, az ombudsman általános helyettesének kiegészítő jelentése és még sok más jelentés - amiben egyetértünk -, még az elkövetkezendő jelentések is tárgyalni fogják és tárgyalták, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a magyar társadalomra, a magyar jogalkotásra, a magyar rendőrségre nézve. Ezt nagyon fontosnak tartom.

Ugyanakkor még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, és egyetértek Balog képviselő úrral abban, hogy az emberi jogok nagyon-nagyon fontosak. De emberi jogai vannak nyilván a rendőröknek, nyilván a békésen, nem fegyveresen és felfegyverkezve demonstráló állampolgároknak... (Balog Zoltán: A fegyveresen demonstrálóknak is vannak jogai!), és természetesen nekik is vannak, de nyilvánvalóan, amit szeptember-októberben tapasztaltunk, az a legkevésbé sem felelt meg azoknak a demokratikus normáknak, amelyekért nyilván a képviselő úr és sok más képviselő ebben a parlamentben küzd.

Én csak azt tudom mondani, hogy ragaszkodjunk ahhoz, hogy nem az igazságot akarja szolgáltatni egyik vagy másik álláspont számára, hanem objektíve a törvények figyelembevételével ír le általános véleményt, ajánlást a Magyar Köztársaság számára. Szerintem ez egy nagyon lényeges pontja ennek a vitának. Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hende képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a kínzással és embertelen bánásmóddal kapcsolatos nagyon határozott kijelentését illetően én nem tudok arról, de javítsanak ki, én úgy tudom, nem született semmilyen jogerős bírósági döntés erre vonatkozóan. Talán hagyjuk meg az ilyen típusú minősítéseket az arra hivatott szerveknek. A Magyar Köztársaságban a független magyar bíróság, ha vétkeztek állampolgárok, legyenek ők rendőrök vagy arcukat letakaró, kövekkel dobálózó állampolgárok, akkor meg fogja hozni azt a büntetést, amelyet kell. Azt gondolom, hogy addig bánjunk ezzel óvatosan, hiszen viszont is lehetne hasonlókat mondani.

Pettkó képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, már az előbb is mondtam, hogy azért 1987 és 2006 között van egy óriási különbség, képviselő úr. Én nem nagyon emlékszem azokra az időkre, még kicsi voltam, de arra mindenképpen emlékszem a történelmi tanulmányaimból, hogy akkor nem egy demokratikus rendszer volt Magyarországon. 2006-ban egy jogállam volt, és ma is egy jogállam van, amely az együtt, a parlament által megalkotott törvények alapján működik, jól-rosszul, látható, hogy kell rajta csiszolni. Úgyhogy szerintem ezt a típusú vitát ebben le is zárhatjuk, hiszen önök között nyilván van olyan, aki maga is megélte, végigélte azt a '87-es időszakot; én nem tudom, hogy kiket vittek el, kiket hoztak be, nyilván mindenki el tudja mondani. (Dr. Eörsi Mátyás: Mindenkit bevittek!) Mindenkit bevittek, mondja a képviselő úr, nyilván, aki másként gondolkodott, de azért az egy más típusú politikai berendezkedés volt. 2006-ban a Magyar Köztársaságban demokrácia volt.

Jól-rosszul működik, ezen sokat fogunk még vitatkozni. Azt hiszem, hogy azok az ajánlások, amelyeket megfogalmazott nekünk a Gönczöl-jelentés, az ombudsman általános helyettese, mind-mind azt segítik, hogy jobbá tegyük ezt a demokráciát.

Köszönöm szépen.

(20.50)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megértve Hende képviselő úr felindultságát, el is fogadva azt, hogy ő ezt így látja, hiszen ő, esetleg mondhatnám, a barikád másik oldalán állt. És ezt ne vegye sértésnek képviselő úr, ezt nem így gondoltam, hogy ön személyesen állt, hanem nyilván az a fajta látásmód, amit ön és pártja képviselt a szeptemberi-októberi események kapcsán, az egyfajta látásmód. Mi képviseltünk egy másik fajta látásmódot; megkockáztatom, lehet, hogy az igazság valahol a kettő között van. Szerintem erre kell nyitottnak lennünk.

Azért mondom azt, képviselő úr, hogy a kínzás és az embertelen bánásmód szavak használata az ombudsmani jelentés kapcsán, és nyilván ön csak a rendőrökre érti, hiszen nem érti azokra az állampolgárokra, akiknek azért ott nem mindegyike viselkedett demokratikus normáknak megfelelően - ebben talán egyetértünk. Ott voltak kővel dobálódzó, autókat felgyújtó, mások tulajdonát nem tisztelő, mások véleményét nem tisztelő, másokat a lakásukba beszorító állampolgárok, akiknek egy része szó szerint randalírozott Budapest utcáin. Ezt is a saját szemünkkel láttuk, képviselő úr.

Nem azt mondom, hogy a rendőrök között nem volt olyan, aki ne követett volna el szabálytalanságot. Én azt mondom, képviselő úr, hogy azok a szavak, amelyeket ön megfogalmaz az ombudsmani jelentés kapcsán, nevezetesen, hogy kínozták és embertelen módon jártak el, ez már szerintem túlmegy azon a határon, amit a saját szemünkkel látva minősítő jelzőként használhatunk. Ezt nagyon súlyos vádnak érzem, képviselő úr, amikor ön ezt mondja. Éppen ezért gondolom azt, hogy várjuk meg azt, hogy a bíróság kimondja, hogy volt-e kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód, és még akár más minősítő jelzőket is megfogalmazhat a bíróság.

Köszönöm.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom eldönteni, hogy Hende Csaba kire mondta, hogy hazug, rám mondta vagy esetleg az ombudsmanra vagy általános helyettesére. Szerintem ez az irány nem jó, ha erről beszélünk. Ez nem egy helyes út, szerintem arról kellene beszélni, ami a mai módosító indítvány tárgya.

Azt gondolom, Balog képviselő úrnak igaza van, el kell olvasni mindenféle jelentést, ami ezekkel az eseményekkel kapcsolatosan íródott, és még úgy sem biztos, hogy a teljes igazság birtokában leszünk. Talán nem véletlen, hogy az ombudsman és általános helyettesének jelentése is azokat a szeptemberi-októberi eseményeket inkább egy külön részben tárgyalta, hogy egy világosabb képet lásson, és megkockáztatom, hogy szerintem még a mostani jelentésen túl is valószínűleg újabb és újabb panaszok érkeznek, újabb és újabb adalékokat tudna az ombudsman és általános helyettese hozzátenni a május 3-án kelt jelentéséhez.

Balog képviselő úrnak még annyit szeretnék mondani, ha emlékeim nem csalnak, valóban több együttes bizottsági ülés volt. Az elsőt önök egyszerűen önkényesen, mindenféle egyeztetés nélkül hívták össze. Talán ezért nem járt sikerrel szerintem a párbeszéd. (Balog Zoltán közbeszólása.) De, szerintem..., valóban jogszerű, csak szerintem helyesen járunk el, ha párbeszéd van ezekben az ügyekben közöttünk.

A második bizottsági ülés kapcsán - én erre nagyon jól emlékszem, mert 10 órakor elmentem egy televíziós műsorba, és abban reménykedtem, hogy már nem kell visszajönnöm, és valóban vissza kellett jönnöm -, jól emlékszem, ott elnök úr egyszerűen magához ragadta az irányítást, és a demokratikus normákat figyelmen kívül hagyva, egyszerűen kézi vezérléssel próbálta irányítani a három bizottságot. Szerintem ez az eljárás nem helyes. Szerintem foglalkozzunk azzal és koncentráljunk arra, hogy az ombudsman és általános helyettese a legjobb szándékkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) most megpróbálja azokat a hibákat korrigálni, amelyeket mi talán elkövettünk.

Köszönöm.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell fogadnunk Balog Zoltán képviselő úr javaslatát, miszerint az ajánlásokat minden esetben figyelembe kell venni. Igaz ez a Gönczöl-jelentésre, és igaz az ombudsman általános helyettesének kiegészítő jelentésére is. Szerintem nagyon fontos pontra világított rá Balog képviselő úr, hogy folytathatunk nagyon-nagyon sok vitát, ha ezekből a következtetéseket a magunk számára mint jogalkotók nem vonjuk le, illetve a kormány a maga számára szintén nem vonja le. Maximálisan egyetértek képviselő úrral abban, hogy az ajánlásokat vegyük figyelembe. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium készül is olyan jellegű módosításra a következő időszakban, amely éppen a szeptember-október kapcsán lezajlott eseményekből levont következtetéseket fogja beépíteni a magyar jogrendszerbe. Szerintem ebben egyetértünk.

A másik dolog, amire szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy egy új típusú jogállam alapjait próbálja Hende Csaba képviselő úr lerakni. Nekem két fogalom jutott eszembe. Az egyik a tévéfelvételeken és képeken alapuló bírói ítélet - ezt tapasztaltuk -, a másik pedig Hende képviselő úr utóbbi felszólalása kapcsán a politikai alapú rendőrszakmai tudás. Képviselőtársaim, ez az irány sehova se vezet. Szerintem azzal kell foglalkoznunk - és erre Balog képviselő úr is utalt -, ami a napirend. Képviselő úr - a mai napi vitából látható - nem fogja elfogadni az ombudsman és általános helyettese jelentését. Ezt a véleményét tudomásul vesszük, tiszteletben tartjuk. De a kormánypárti képviselőkön kívül is biztosan lesz olyan képviselő, aki meg fogja szavazni a jelentést, és a maga részére azokat az ajánlásokat, amiket az ombudsman megfogalmazott, megfogadja, és a lehető legjobb tudása szerint itt a parlamentben a jogalkotás folyamán figyelembe fogja venni.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Balog képviselő úrnak szeretném mondani, hogy van olyan ügy, amiben van közöttünk egyeztetés, rá is kényszerítenek bennünket a meglévő hatályos jogszabályaink, hiszen mind az alapjogokat, mind a rendőrséget érintő törvények kétharmados törvények, és én azt gondolom, hogy talán ez jól is van így, hiszen itt vitatkozunk, de a végén értelmesen bizonyos kérdésekben megoldásra tudunk jutni.

Üdvözlöm, hogy a Magyar Demokrata Fórum megszavazza az ombudsmani jelentést, hozzátéve Pettkó képviselő úrnak az, hogy egy demonstráció békés voltáért nem kizárólag a köztársaság rendőrsége felelős, sőt azt gondolom, hogy azok a demonstrálók, akik oda mennek, nyilván ha békés céllal mennek oda, akkor a rendőrségnek nincs is dolga. De jelen esetben nem erről volt szó.

Fazekas Sándor képviselő úr itt ironikusan megjegyzéseket tett Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak itt a toltak, húztak, vontak és hasonló rendőrszakmai kérdésekben. Én úgy gondolom, hogy természetesen iróniának mindig helye van, természetesen humornak helye van, de ezekben a kérdésekben azonban nagyon helyesen járnánk el, hogyha nem politikai alapon döntenénk el rendőrszakmai kérdéseket, bízzuk azt a szakemberekre. Van mit javítani, én azt gondolom, hogy a márciusi események már mutatták, hogy van javulás.

Én azt javaslom, képviselőtársaim, tudomásul véve, hogy a Fidesz képviselőcsoportja nem fogja megszavazni az ombudsman és általános helyettese jelentését, hogy ettől mi azt a típusú párbeszédet, amit elkezdtünk, azért folytassuk, megvannak azok a fórumok, ahol tudunk olyan kérdésekről beszélni, amit éppen Balog képviselő úr vetett fel, mondjuk, a gumilövedék használata kapcsán. Szerintem kell folytatni ezt a beszélgetést, valószínűleg lesznek benne politikai állásfoglalások, de mindenképp próbáljunk most elszakadni ettől. És nem várva azt, hogy az ellenzék támogatja az ombudsmani jelentést, de örülve annak, hogy lesz olyan ellenzéki párt, amelyik ezt meg fogja szavazni, én szeretném megköszönni az ombudsmannak és általános helyettesének a munkáját.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1992 óta őrizzük méltó emlékét annak a napnak, amikor 1849. május 21-én, a szabadságharc idején honvédeink visszafoglalták Buda várát. Ez a nap a honvédelem napja. Egy alegységnél talán így szólna a vezényszó: Für, Keleti, Szabó, Juhász, Szekeres. Önök miniszterként a maguk módján, ki több, ki kevesebb sikerrel járultak és járulnak hozzá a honvédelem elismertségéhez.

Tisztelt Ház! A katonáink ma ugyanolyan bátrak, kitartók, mint nemzetünk nehéz napjaiban voltak. Gondoljunk csak az elmúlt évben pusztító árvízre, amikor számos emberéletet és felbecsülhetetlen értékű köz- és magánvagyont mentettek meg katonáink. 2006-ban több mint 4500 katona vett részt az árvízvédelemben, helikopterek és egyéb műszaki járművek bevonásával.

De katonáink helytállásukat nem csak ezen a téren bizonyították. Sikeresnek mondhatjuk hadseregünket akkor is, amikor a külföldön szolgálatot teljesítők eredményeiről beszélünk. Napjainkban szerte a világ veszélyes pontjain közel ezer magyar katona teljesít szolgálatot. Említhetném Bosznia-Hercegovinát, Ciprust, a Sínai-félsziget sajátos megpróbáltatásait, Irakot vagy a Nyugat-Szahara térségét. Mind közül azonban kiemelném Koszovót, ahol ma 568 fő és Afganisztánt, ahol 225 fő teljesít szolgálatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Katonáink csak akkor tudnak teljesíteni, ha biztosítjuk számukra a szükséges feltételeket szolgálatuk ellátásához. Nekünk, képviselőknek kötelességünk megtenni mindent annak érdekében, hogy ha kell, honvédeink rendelkezésére álljanak a legmodernebb eszközök és a legmegfelelőbb ellátás. Ezért kell jó döntéseket hoznunk nap mint nap. Honvédségünk számos új eszközzel és felszereléssel gazdagodik ebben az évben is. Megemlíteném itt a Gripen-programra szánt ez évi közel 27 milliárd forintot, amely magában foglalja repterek, rádiólokátorok és egyéb navigációs berendezések fejlesztését is. Ezenkívül tegnap átadásra került egy, a maga nemében egyedülálló egészségügyi központ, a Központi Honvéd Kórház, ahol nemcsak gyógyulni lesz könnyebb, hanem dolgozni is. (Folyamatos zaj.) A modernizációval a munkakörülmények is megváltoztak...

ELNÖK: Elnézést kérek, frakcióvezető-helyettes asszony, egy pillanatra türelmét kérem. (Dr. Vadai Ágnes: Engem nem zavar.) De engem zavar, frakcióvezető-helyettes asszony. Pontosan az a címe az ön felszólalásának, hogy "Tisztelgés a katonáknak a honvédelem napján", ezért kérem a tisztelt Házat, hogy ennek megfelelően hallgassa a napirend előtti felszólalást. (Taps az MSZP soraiban.) Folytassa, frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Ez talán mutatja, hogy kinek fontos a hadsereg ügye, és kinek nem. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Szóval, a modernizációval a munkakörülmények is megváltoztak, jobb, kulturáltabb munkahely, barátságosabb környezet került kialakításra. Nem elegendő azonban a technikai fejlesztésekre koncentrálni, a hatékony erőforrás-felhasználás céljából ésszerűsíteni kellett a parancsnoki szinteket is. A nemrégiben megalakult összhaderőnemi parancsnokság egy létszámában kisebb, de ésszerűbb vezetést alakított ki a haderő hierarchikus rendszerében. A parancsnoki és beosztott állomány aránya mellett ügyelni kell a tiszt- és tiszthelyettesarány javítására is, ahol szintén pozitív változás történik.

A honvédelem napján, a tiszteletadás és köszönet napján sokat beszélünk missziós katonáinkról, parancsnokaikról, alegységeik eredményeiről, néha megfeledkezve a láthatatlan támogató erőkről. Számos olyan katona teljesít szolgálatot a magyar honvédségben, akik teljesítményének a hiányát csak akkor vennénk észre, ha nem lennének.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy ismételten emlékeztessem önöket a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folyó munkára. A honvédelem szellemi műhelyének is tekinthető intézmény magas színvonalú oktatására büszkék lehetünk. Régiónkban számos olyan képzést végez, amelyeken más államok hadseregéből érkezett tisztek és tiszthelyettesek tanulnak.

Szintén fontos háttérmunkát végző szervezet a katonai titkosszolgálatok, amelyek elősegítik a Magyar Honvédség sikerét. A háttérmunka, a folyamatos előkészítés, a karbantartás mind-mind olyan tevékenység, melyek haszna leginkább egy bevetés során mérhető. Ha ezen munkánkról elfeledkezünk, akkor a bevetett egységek sem tudnak sikeresek lenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy csak az a bátorság számít, amely átsegít a nehéz pillanatokon. Mit jelent ez nekünk és katonáinknak a hétköznapokban? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a haza szolgálata közös cél politikusoknak és honvédeinknek egyaránt. Gondoljunk arra és tegyük azt, amit katonáink mondanak elismerésükkor: a hazámat szolgálom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a levezető elnök korrektségét, valóban egy televíziós elfoglaltság miatt nem értem ide a kezdésre. Köszönöm szépen a lehetőséget, és Mécs Imre képviselőtársamnak is a korrektségét.

A Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozat fekszik előttünk, ennek is az általános vitája. Mindig az a kérdés ilyenkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit is kellett volna még beleírni, hiszen van igény. Sok minden mást bele lehetett volna írni ebbe az országgyűlési határozati javaslatba, több képviselőtársam is korábban említette, hogy részletesebben lehetett volna beszélni akár a háttérintézmények szerepéről, én mégis azt gondolom, hogy ahogy a címe is megmutatja ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, konkrét irányokat, stratégiát kell meghatározni, és majd közösen - nyilvánvalóan a minisztérium aktív részvételével - kell kibontani ezt a stratégiát különböző taktikában a következő időszakra.

(22.30)

Láthatóan 10-15 év gondolkodása van ebben az országgyűlési határozatban. Azt is el lehet mondani, hogy az elmúlt időszakban szinte évről évre 10-15 évben próbáltunk valamilyen országgyűlési határozati javaslatot letenni ide, az Országgyűlés elé, különösen a Magyar Honvédség fejlesztését illetően. Mégis azt gondolom, hogy most ez egy újfajta gondolkodásmódot jelent. Nemcsak azért, merthogy a 3. pontban meghatározza az országgyűlési javaslat, hogy milyen szintet kell a Magyar Honvédségnek a következő 10-15 évben, tehát hosszabb távon fejleszteni - vagylagos megállapítással dandárszint 6 hónapra harci körülmények között, és zászlóalj tartós, 6 hónapon túli nem harci körülmények között, vagy zászlóaljszinten ugyanezek. Nemcsak azért fontos, mert végre realitásokat próbálunk itt közösen meghatározni, és azt hiszem, hogy az elmúlt sok-sok év nagy adóssága az, hogy mi magunk sem mindig voltunk tisztában azzal, hogy mit is akarunk, mi is az a realitás, amire egyrészt a szövetségeseinknek szüksége van, másrészt a Magyar Köztársaság teherbíró-képessége elvisel, harmadrészt a Magyar Honvédség fölkészült rá, mert ez a három együttesen szükségeltetik; hanem azért is kiemelkedő a 3. pont, mert már nemcsak harci körülményeket emleget, hanem azt, amit egy katonának a következő időszakban egyre gyakrabban el kell majd végezni, a nem harci körülmények közötti megfelelést.

Erről szeretnék egy kicsit beszélni, hiszen vannak rá nagyon jó példáink, a Magyar Honvédség is részt vesz ilyen nem harci körülmények közötti teljesítésben. Azt hiszem, hogy ez egy újfajta filozófiát kell hogy jelentsen számunkra is, képviselőtársaim. A hadsereget nemcsak egy harcoló alakulatnak, nemcsak katonák sokaságának kell látnunk, akik fegyvert viselnek, hanem új típusú kihívásokra, új típusú biztonsági kihívásokra adandó válasz esetén új típusú feladatmegoldó személyzetre is szükség van. Azt hiszem, hogy ennek kapcsán méltán ki kell azt emelni, hogy bizony az az oktatási rendszer, amely a hadsereg környékén jelenleg is van, és remélem, továbbfejlesztésre kerül, elengedhetetlen a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányait illetően.

Ahogy említettem, kiemelkedő fontosságú, hogy reálisan lássuk saját magunk is, hogy mit akarunk, figyelembe kell venni az anyagi lehetőségeket, különös tekintettel a technikai fejlesztési lehetőségekre. A reális egységméret megválasztása mindenki számára fontos. Ahogy említettem, egyrészt szövetségeseink ennek ismeretében tartósan hosszú távra tudnak számolni velünk, másrészt Magyarországon sincs az a belső nyomás, ami az elmúlt időszakban mindig megjelent a politika részéről, ahol ellenzék, kormánypárt egymást vádolta, ha nem költött éppen az aktuális kormány elegendő összeget egy megfelelő szint elérésére. Másrészt nyilván a katonákon is megvolt ez a nyomás, mondván, hogy nekik teljesíteniük kell a kötelezettséget. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos elem, amelyet mindannyiunknak ettől az országgyűlési határozattól eltekintve is figyelembe kell vennünk. Reálisan meg kell ítélnünk, hogy a Magyar Köztársaság Honvédsége mire képes.

Az országgyűlési határozat 4. pontja a fejlesztés területén határozza meg a rangsorokat. Teljesen természetes, hogy a műveleti területekre, illetve a műveleti részvételre tervezett alegységeknél van egy fejlesztés elsődleges prioritással. Másodlagos prioritással a NATO Reagáló Erők és az EU-harccsoport rotációkhoz felajánlott egységeinél van ez a fejlesztés, és végül azoknál az irányítási, vezetési rendszereknél, hogy azok illeszthetőek legyenek a most kialakuló új típusú, hálózatalapú hadviselés képességeihez.

Akkor itt, képviselőtársaim, van egy állandó filozófiai vita, amely szerintem évek óta dúl, talán nem is feltétlenül joggal ellenzék és kormánypárt, pontosabban a Fidesz politikusai és talán a Szocialista Párt politikusai között, ez az expedíciós jelleg kontra országvédelem. Azt hiszem, hogy talán sokszor túlhangsúlyozta az egyik fél az egyik elemet, a másik fél a másik elemet. Sem az egyik, sem a másik kizárólagos fontosságát nem lehet említeni. Az expedíciós jelleg meglátásom szerint nem zárja ki a területvédelmet, sőt NATO-tagállamként, számolva azzal, hogy más országok is folyamatosan fejlesztenek, még inkább erősödik ez az ország-, ez a területvédelmi jelleg. Az expedíciós jellegű haditechnikai fejlesztések pedig kifejezetten pozitív hatással vannak az ország területvédelmére. Azt hiszem, hogy talán ezen a vitán, ami sokszor jellemezte a mi beszélgetéseinket, túl tudunk lépni.

Az 5. pont ebben az országgyűlési határozatban a fejlesztés főbb követelményeit határozza meg. A szervezeti és vezetési renden túlmenően, amelynek alkalmasnak kell lennie az országvédelemre, az expedícióra, és ami nagyon fontos, a többnemzetiségű logisztikai feladatok megoldására, merthogy egyébként az egész NATO azzal a problémával küzd, hogy igazából mindenki fejleszt valahová, de nem együtt, összességben egy egységben fejlesztünk, és ennek következtében bizony-bizony a NATO-ban is vannak hiányosságok.

Szintén nagyon fontos követelménye a fejlesztésnek a pályakép, az életpályamodell és a korszerű állományszerkezet kialakítása. Azt hiszem, hogy azok a törekvések, amelyeket a Honvédelmi Minisztérium fogalmaz meg, nagymértékben elősegítik, hogy valóban egy modellt láthassanak a katonák. Ilyen a megfelelő állomány, amelyre én a minőségileg megfelelő jelzőt szeretném használni, hiszen a számszerűség egy dolog. Azon persze lehet vitatkozni, újságok leírnak sok mindent, azt nem kell elhinni, abban kételkedni kell. A számszerűséget, a mennyiséget talán közösen is tudjuk produkálni, hiszen össze tudunk rakni annyi katonát, akikből egy dandárt, egy zászlóaljat ki lehet állítani. Ennél sokkal fontosabb kérdés a minőség. Azt gondolom, hogy az életpályamodellel ez nagyon szoros összefüggésben van.

Természetesen nem lehet eltekinteni a megfelelő támogató és kiszolgáló katonai szervezetektől, az ő fejlesztésüktől, az ő munkájuktól. Talán emlékeznek képviselőtársaim, a honvédelem napja alkalmából itt elmondott napirend előttiben két olyan szervezetet emeltem ki, amelyek munkája sokszor láthatatlan, de elengedhetetlen a Magyar Honvédség számára, ez a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folyó oktató és tudományos munka, amelyen természetesen mindig lehet javítani. Szeretném mondani, hogy mindig lehet javítani egy életen át tartó tanulással, az ott lévő oktatóknak is lehet fejlődni, de egy nagyon fontos háttere a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a Magyar Honvédségnek. A másik pedig a katonai titkosszolgálatok.

Képviselőtársaim, katonai titkosszolgálat nélkül a világ egyetlen hadserege sem létezhet. Azt gondolom, hogy ilyen típusú kiszolgáló, ilyen típusú támogató erőkre van szükség a magyar hadseregben.

Természetesen nem tekinthetünk el az életkörülmények javításától sem. Ez egy nagyon fontos fejlesztési irány, hiszen a katona számára, ha csatába megy, fontos a megfelelő háttér, fontos, hogy a családját olyan körülmények között tudja, amelyek alapján biztosan nyugodtan tud elmenni megvédeni a Magyar Köztársaság érdekeit.

Ami a haditechnikai fejlesztéseket illeti, sokszor elmondtuk, többen elmondták: a katonai igényeknek kell hogy megfeleljen, a gazdasági lehetőségeknek, és költséghatékony legyen. Egyetértek azzal, hogy a GDP 2 százalékára kell növelni a honvédelmi kiadásokat, sőt ha lehetne, még többre is. Képviselőtársaim, most ennyi van. Sajnálom én magam is, a miniszter is, mindenki elmondta: sajnáljuk, hogy nem kerülhet be, de a tendenciát, ha látjuk, akkor azt hiszem, hogy ez megnyugtató lesz mindenki számára.

Realitás, gazdasági teherbíró-képesség, expedíciós jelleg és országvédelem, technikai fejlesztés és a humán erőforrás megfelelő kezelése. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy ez az országgyűlési határozat ne csak papíron létezzen, hanem a valóságban is megvalósuljon. A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja nemcsak az országgyűlési határozati javaslatot támogatja, hanem a benne foglalt valamennyi pont valós megvalósítását is.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom elején említettem, hogy nagyon sok dolog bizonyos szájízek szerint kimaradhatott ebből az országgyűlési határozatból. Örülök, hogy Csampa képviselő úr külön említette a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet. Nem hiszem, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet nevesíteni kellene ebben az országgyűlési határozatban. Egyébként nevesítve van olyan szempontból, hogy a tiszti, tiszthelyettesi képzés és a kiképzési rendszer korszerűsítésével minőségi személyi állományt kell létrehozni, hogy a Magyar Honvédség váljon korszerűen kiképzett és felszerelt, műveleti területre telepíthető haderővé.

Tisztelt képviselő úr, ma a Magyar Köztársaságban csak egy olyan intézmény van, amely ezeket a feladatokat, ezeket a képzéseket és kiképzéseket megadhatja a Magyar Honvédség tagjainak, és ez a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Azt hiszem, ez olyan közös pont, amely sok képviselőt összeköt, bennünket legalábbis biztosan összeköt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem iránti tisztelet. De ha beírjuk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, akkor joggal várják el más háttérintézmények is, hogy írjuk be az ő nevüket is ebbe az országgyűlési határozatba, írjuk be a Katonai Felderítő Hivatalt, mert az ő munkája is elengedhetetlen, írjuk be a Katonai Biztonsági Hivatalt és azokat a logisztikai és egyéb támogató szervezeteket, amelyek ma ilyen néven, két év múlva meg esetleg más néven, de működni fognak a Magyar Honvédségben.

Azt hiszem, hogy nem az intézmények konkrét neveinek a beírása segíti a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztését, hanem az, képviselő úr, ha ön is, én is és az itt ülő valamennyi képviselő segíti majd a Honvédelmi Minisztériumot abban, hogy az ebben az országgyűlési határozatban foglaltakat végre lehessen hajtani. Nagyon örülök annak, hogy képviselő úr támogatja a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, én magam is ezen az állásponton vagyok, de azt javaslom, hogy ne konkretizáljunk intézményeket ebben az országgyűlési határozatban, hanem közösen dolgozzunk azon, hogy az a kiképzés, amit képviselő úr is igényel, megvalósulhasson a jövőben.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csampa képviselő úr garanciáról beszél. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem létének, tevékenységének a garanciája például ön, képviselő úr, mint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem diákja, vagy én, mint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem címzetes egyetemi tanára, vagy maga a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem által a hadseregnek nyújtott minőség. Nem kell nekünk azt papírokban rögzítenünk, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megmarad és örökké élni fog. Ha olyan képviselők, olyan emberek ülnek majd a Magyar Országgyűlésben, akik úgy gondolják, hogy egy hadsereg - legyen az akár a magyar hadsereg - nem maradhat katonai felsőoktatás nélkül, márpedig a jövőben még sok ilyen képviselő fog ülni itt a parlamentben, akkor nem gondolom, hogy ezt nevesíteni kell.

(23.00)

Valóban van egy 2118-as kormányhatározat, amely meghatározza, hogy amennyiben lehetőség van rá, akkor e két intézményben valamiféle együttműködést kell kialakítani. Azt gondolom, az, hogy ez most lekerült a napirendről, ennek nyilván van oka, ezeket a javaslatokat át kell gondolni, képviselő úr. Azt hiszem, annak nincs akadálya, hogy akár az üléstermen kívül ötpárti megbeszéléseken foglalkozzunk azzal, hogy mi a rendvédelmi felsőoktatás lehetősége és fejlesztésének iránya, és mi a honvédelmi felsőoktatásé.

Változatlanul azt tudom mondani, képviselő úr, ha ebben az országgyűlési határozatban nevesítjük a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, akkor nagyon-nagyon sok más intézménynél, háttérintézménynél is meg kell tenni.

Képviselő Úr! A garancia a minőség; ön, én és még sokan mások. Szerintem ez pontosan elég. Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A holnapi napon, pár óra múlva tárgyaljuk a nemzetbiztonsági bizottság ülésén azt a jelentést, amelyről Demeter Ervin képviselő úr is említést tett. Én magam is olvastam, és azt gondolom, hogy érdemes arra az a jelentés, hogy bizottsági ülésen foglalkozzunk vele.

Szeretném leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ által alkotott kormánykoalíció, amióta kormányon van, valamennyi, az ellenzéki képviselők által kezdeményezett, ésszerű, jogszerű, okszerű vizsgálóbizottságot támogatott, és azt gondolom, hogy a következőkben sem lesz ez másként.

Ugyanakkor nagyon lényeges arról beszélni, hogy van a Magyar Országgyűlésnek egy állandó bizottsága - ez a nemzetbiztonsági bizottság -, amelynek feladata éppen az, hogy az ilyen típusú kérdésekre keresse a választ. Ez természetesen, képviselő úr, nem jelenti azt, hogy a kormánykoalíció majd amikor döntés következik, nem úgy szavaz, hogy támogatja az önök javaslatát. Csak szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ön mint a nemzetbiztonsági bizottság tagja, nyilvánvalóan hatáskört von el a nemzetbiztonsági bizottságtól azáltal, hogy olyan kérdésekre keresi a választ, amely egyébként a nemzetbiztonsági bizottság hatáskörébe tartozik.

Valóban, ahogy Demeter képviselő úr is említette, ennek a jelentésnek - amely a holnapi napon reggel kerül napirendre a bizottságban - a tartalma államtitkot képez. Általában ellenzéki képviselők nem szoktak ilyen finnyásak lenni államtitok tekintetében, hiszen számtalan alkalommal szivárgott ki a nemzetbiztonsági bizottság üléséről államtitok. Szeretném remélni, hogy azért ennek ez alkalommal véget vetünk, és valóban ami a bizottság hatáskörébe tartozik, és tulajdonképpen ha a megfogalmazódott kérdések megválaszolásra kerülnek akár a bizottság ülésén, akár ha esetleg lesz vizsgálóbizottság, akkor magában a vizsgálóbizottságban, azok államtitkot fognak képezni.

Szeretném azt elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek között a kérdések között vannak olyanok, amelyeket egy egyszerű számítógép használatával meg tudunk válaszolni. Nyilvánvalóan ezek lesznek a könnyebb kérdések. Vannak benne olyanok, amelyek feltevése arról tanúskodik, hogy nem ismeri az előterjesztő az idevonatkozó jogszabályokat. Az pedig, ami az indoklásban szerepel, nevezetesen, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkörhöz - ezt előszeretettel használják ellenzéki képviselőtársaim - tartozik vagy tartozott például néhai Nagy Lajos, azt gondolom, hogy ez egyfajta megállapítás. Az természetesen például kimaradt az előterjesztésből, hogy az itt említett Jakubinyi György, aki részese volt ennek az alapítványi tevékenységnek, kegyelmet kapott, de ezt a kegyelmet a Fidesz-kormány idején a Fidesz igazságügy-minisztere terjesztette elő.

Azt gondolom, hogy kell azért módosítani ezen a vizsgálóbizottsági indítványon. Én magam két módosító indítványt nyújtottam be. Az egyik éppen arra vonatozik, hogy pontosítsunk, és bizonyos tényeket határozzunk meg ezekben a kérdésekben, a másik pedig az, hogy képviselőtársaim, ez egy olyan típusú vizsgálat, ahogy Demeter Ervin képviselő úr is említette, nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozik, éppen ezért kiemelkedő fontosságú, hogy a bizottság tagjai, ha lesz ilyen vizsgálóbizottság, csakis olyan képviselők lehessenek, akik C típusú nemzetbiztonsági vizsgálattal rendelkeznek. Sajnos azt kell mondjam, hogy empirikus tapasztalatom azt mutatja, még ez sem akadálya annak, hogy egyébként a Magyar Köztársaság érdekeit védő államtitkok, szolgálati titkok ne szivárogjanak ki egyes bizottsági ülésekről.

Azt gondolom, hogy lesznek még más módosító javaslatok is. A cím maga is eléggé prejudikáló, de biztos vagyok benne, hogy találunk egy olyan kompromisszumos megoldást, amely alapján mindenki számára nyilvánvalóan kiderül, hogy milyen feladatot végzett ez az alapítvány, és abban is biztos vagyok, hogy akár lesz vizsgálóbizottság, akár nem, mindenképp ennek az eljárásnak, ennek az egész történetnek a végén az ellenzéki képviselőkben, hogy is mondjam, lesz annyi bátorság, hogy fölálljanak, és elnézést kérjenek Szilvásy György kancelláriaminisztertől azért, amiért az elmúlt napokban, hetekben a családját, őt magát meghurcolva próbáltak egy egyébként emberi tragédiát politikai szintre emelni.

Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági érdek nagyon-nagyon fontos érdek. Nekünk mindannyiunknak, akik ezzel a témával foglalkozunk, védeni kell, de még ez sem lehet indok arra, hogy embereket lejárassunk, akár vizsgálóbizottságban, akár más, az Országgyűlés állandó bizottságában.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Míg az előző képviselői indítványnál némi szakmaiságot tapasztaltunk, a jelenlegi, most tárgyalandó vizsgálóbizottsággal kapcsolatos önálló indítvány merő rosszindulatról tanúskodik, tisztelt képviselő úr. Nagyon tisztelve önt, tisztelve az ön tevékenységét, ön a honvédelmi és rendészeti bizottság tagja, de mérhetetlenül elkeserítő az a hozzáállás, amivel önök próbálják a rendőrség hitelét tovább erodálni, amivel próbálják önök azt a látszatot kelteni a Magyar Köztársaság állampolgárai számára, hogy a rendőrség általában rosszul végzi a munkáját, hogy a rendőrök általában korruptak.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban vannak a rendőrök között olyanok, akik hibáznak. Valóban vannak olyanok, akik korruptak. Valóban vannak olyanok, akiket bűncselekmények elkövetésével vádoltak, majd aztán jogerős bírói ítélettel el is ítéltek. De ha csak megnézzük az indoklást, illetve megnézzük azokat a kérdéseket, amelyeket Kontrát Károly képviselő úr - nyilván ő írta ezt az előterjesztést - föltesz, azt kell mondjam, hogy ha vizsgálat lesz ezekben a kérdésekben - amelynek szerintem helye egyébként a honvédelmi és rendészeti bizottság lenne, amelyet ellenzéki képviselő vezet, tehát feltételezem, hogy napirendre lehetett volna tűzni -, szóval ha vizsgálat lesz, akkor semmiképpen sem ilyen, a képviselő úr által előterjesztett egyoldalú és a rendőrséget, a rendőröket enyhén szólva is negatív színben feltüntető kérdések kapcsán.

Arról nem beszélek, képviselő úr, hogy amikor ön felteszi ezeket a kérdéseket, akkor természetesen csak a kormányról beszél. Hát miről is beszéljen egy ellenzéki képviselő? Nyilván mélyen el kell hallgatni azt, hogy milyen mélyen rengette meg a Magyar Köztársaság jogi alapját, magát a jogállamiságot az, hogy ellenzéki képviselők kordont bontottak; hogy milyen mélyen elbizonytalanította a rendőri állományt az, hogy ellenzéki képviselők hogyan nyilatkoztak.

Képviselőtársaim! Az nem megy, és azt nem tűrhetjük mi magunk sem, hogy az állampolgárok az alapján ítéljék meg a rendőrök és általában a rendőrség munkáját, hogy tavaly áprilisban ki melyik pártra szavazott. Márpedig, tisztelt képviselő úr, ez az önálló képviselői indítvány, amely ezt a vizsgálatot kezdeményezi, a morális válság... - amit én azért túlzásnak érzek; van probléma, ez tény és való (Babák Mihály: Elég sok!), ezt ön is tapasztalhatta -, de azért morális válságról beszélni, főleg az oda vezető kormányzati döntésekről, intézkedésekről beszélni, és közben mélyen hallgatni arról, képviselő úr, hogy önök személyükben megválasztott képviselőként milyen módon rombolták egyébként a Magyar Köztársaság morálját, enyhén szólva is egy felelőtlen hozzáállás.

Természetesen tudomásul vesszük, hogy az ellenzéki képviselőknek jogosítványa a vizsgálóbizottság létrehozása. Szeretném ismét emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége által alkotott kormánykoalíció az elmúlt időszakban valamennyi, az ellenzéki képviselők által javasolt okszerű, jogszerű és ésszerű vizsgálóbizottság felállítását támogatta. Ez természetesen nem mondható el arról az időszakról, amikor önök voltak kormányon. Az önök számára az nem volt egy normális, parlamenti képviselő által gyakorolható jog, hogy vizsgálóbizottságot hozzon létre.

Azt szeretném kérni, ha ez a vizsgálóbizottság feláll - hiszen nyilván a frakciók e tekintetben ki fogják alakítani az álláspontjukat, én beadtam egypár darab módosító indítványt, és nyilván lehetőség lesz még módosító indítványok beadására -, azt szeretném kérni, képviselőtársaim, hogy olyan vizsgálóbizottságot hozzunk létre, amely nem mond előre ítéletet sem a rendőrségről, sem a kormányról, és különösen, képviselő úr, nem viselkedik úgy, ahogy ön és a képviselőtársa viselkedik ebben az előterjesztésben, mintegy kívülállóként figyelve az eseményeket (Babák Mihály: Nem sok köze van hozzá!), nem mint aki részese volt egyébként az elmúlt időszakban annak a politikának, ahogyan ez alakult. Hiszen a képviselő úr mint a honvédelmi és rendészeti bizottság tagja, maga is ott ül a bizottságban, részese, alakítója lehet, sőt több alkalommal az ő módosító javaslatait is elfogadtuk bizonyos kérdésekben, és így lesz ez a jövőben is, hiszen ez egy olyan terület, ahol konszenzusra van szükség.

Szóval azt javaslom, hogy úgy írjuk át ezt a vizsgálóbizottságra vonatkozó képviselői önálló indítványt, hogy az nem mond előzetesen ítéletet sem kormányról, sem kormánypárti képviselőkről, sem rendőrségről en bloc, sem rendőrökről en bloc, és talán egy kicsit feszegeti az ellenzéki képviselők felelősségét is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én inkább nem firtatnám a 1998 és 2002 közötti időszakot. Végül is, ha jól emlékszem, 2002-ben a Magyar Szocialista Párt nyerte meg a választásokat.

Ami a rendőrségi törvényt illeti: képviselő úr említi, nem bánná, ha a vizsgálóbizottságot hamarabb kezdtük volna el tárgyalni, mint a rendőrségi törvényt. Képviselő úr, miért? Azért, hogy újabb eszköz legyen abban a zsarolási folyamatban, amit a határőrség és a rendőrség integrációja kapcsán önök gyakoroltak? Nem hiszem, hogy a kettőnek össze kellene függnie. Ellenzéki képviselőtársaim egy részével az ötpárti tárgyaláson sikerült egy-két dologban megállapodni. Nem gondolom, hogy ezt újra elő kellene venni és ki kellene nyitni. Kontrát Károly képviselő úr az ötpárti egyeztetésen nagyon korrekten járt el ezekben a kérdésekben. Nagyon hibás hozzáállásnak tartanám, képviselő úr, hogy ezt újabb eszköznek használnák fel a határőrség és a rendőrség integrációjával kapcsolatos törvényjavaslatnál.

Ami pedig a bizottságot illeti: képviselő úr, én az elmúlt egy évben nem nagyon emlékszem olyan napirendi pontra, amit ellenzéki képviselők vetettek fel, és aztán kormánypárti képviselők levettek a napirendről. Inkább arra emlékszem, hogy mivel a bizottság elnöke ellenzéki képviselő, ezért a bizottsági ülés mindig akkor volt, amikor neki éppen ráérő ideje volt, és olyan napirendekkel, amelyeket konszenzusosan, sőt sokszor a kormánypárti képviselők megkérdezése nélkül terjesztett napirendre. Én nem emlékszem arra, képviselő úr - javítson ki, ha nem így van, vagy frissítse fel a memóriám -, amikor kormánypárti képviselők leszavazták volna ellenzéki képviselők javaslatát. Sőt, ha jól emlékszem, a legutóbbi bizottsági ülésen éppen egy ellenzéki képviselő javaslatát, a honi gárda ügyét vettük tárgysorozatba. Én nem emlékszem arra, képviselő úr, hogy ebben a bizottságban eljátszotta volna bármelyik kormánypárti képviselő, hogy nekünk többségünk van, sőt sokkal inkább mindig konszenzusra törekedtünk.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Pettkó András képviselő úr felvetette ezt a problémát, nevezetesen, hogy többen nem tudtunk itt lenni az expozé ideje alatt. Ez azért van, képviselő úr, mert vannak olyan ellenzéki bizottsági elnökök, akiket nem érdekel, hogy éppen milyen törvényjavaslat vitája folyik a parlamentben... (Csampa Zsolt: Ezt azért visszautasítom! - Közbeszólások.) És kérésünk ellenére inkább később kezdték el a bizottságot, mintsem hogy ideérjünk. Ráadásul, amikor ezt jeleztem - éppen a nemzetbiztonsági bizottság ülésén -, még személyes megjegyzést is tett az elnök úr.

(11.10)

Ezzel szemben például Lázár János, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke figyelembe vette azt a tényt, hogy ma délelőtt nagyon fontos törvényjavaslatok vitája van, és képes volt délután két órára tenni a bizottsági ülést.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy abban önnek igaza van, képviselő úr, hogy valóban nagyon sok törvényjavaslat vitája folyik jelenleg a parlamentben, kiegészítve különböző vizsgálóbizottsági előterjesztésekkel, én magam is itt ültem tegnap éjfélig, de azt hiszem, egy kicsit jobb szervezéssel - és ebben kompromisszumot szeretnék - a bizottsági üléseknek talán korábbi kezdésével vagy későbbi kezdésével el tudnánk azt érni, hogy azok a képviselők, akik érintettek például a Hszt., Hjt. ügyében, és szerették volna meghallgatni az expozét, azok itt tudtak volna lenni.

Köszönöm szépen. (Zaj és közbeszólások a Fidesz soraiból.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a felvezetőben elhangzott, a T/3090. számú, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fekszik itt előttünk. Többször elhangzott már, hogy a benyújtásnak milyen célja volt. Két pontban fogalmazható meg, egyfelől nyilván a közszolgálati reformmal összefüggő foglalkoztatási jogviszonyok felülvizsgálata során a szigorúbb kiválasztási rendszer, másfelől a rugalmasabb munkaerő-gazdálkodás megteremtése a cél.

Ha pontokba szedve gyorsan összefoglaljuk, hogy a Hszt.-módosításnak mi is a Hszt.-n belüli valós célja, egyfelől a hivatásos szolgálati beosztások megváltoztatására, a pályázati kötelezettségre, a kötelező próbaidő előírására, a felmentési időre, valamint a szakmai alkalmatlanság miatti felmentésre vonatkozó szabályok korrekciójáról van szó.

Több olyan rész van, amelyet érdemes kiemelni a Hszt.-ből, azt hiszem, az első és legfontosabb az úgynevezett civilesítés követelménye. Sokszor elhangzott már e Ház falai között, illetve a Ház falain kívül a sajtóban is, hogy bizony nagy szükség lenne arra, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak esetében is azokat a munkaköröket, amelyeket civilek be tudnak tölteni, ne töltsék be hivatásos állományúval, ezzel is elősegítve azt a civilesítést, amely, azt gondolom, össztársadalmi érdek. Jelen esetben a törvény módosításával az eltérő státuson való foglalkoztatás lehetősége pontosan ezzel a civilesítéssel megszűnik, így a jövőben nem lesz lehetőség arra, hogy civil munkakört hivatásos állományúval töltsenek be.

Azt el kell mondani, hogy a hivatásos állomány tagjai egy átlagos munkavállalóhoz képest sokkal szigorúbb alá- és fölérendeltségben, fegyelmezettségben dolgoznak, másfajta kihívások érik őket fizikai, pszichés megterhelés tekintetében, és bizony komoly áldozatvállalással jár, ráadásul életvitelük során azáltal, hogy éppen a hivatásos állományt választják, sok tekintetben alkotmányos jogaik gyakorlásáról lemondanak, és a nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelés is bizonyos korlátokat jelent.

Éppen ezért, aki a hivatásos állományt választja, annak néhány törvényben meghatározott jogi korlátot is el kell tűrnie. Ugyanakkor e korlátozások kizárólag csak a hivatásos szolgálat érdekében történhetnek, és gyakran előfordult bizony az, hogy civil feladatokat hivatásos állományúakra bíztak, és fordítva, az is előfordulhatott, hogy a fegyveres szervek állományában civil feladatokat ellátó közalkalmazottak és köztisztviselők is dolgoztak, például a gazdálkodás, a személy-, a munkaügy vagy az egészségügy területén.

Azonban az nagyon lényeges, hogy a különböző tevékenységek más-más szakmai ismereteket és eltérő felelősségeket jelentenek. A javaslat most egyértelművé teszi, hogy a foglalkoztatási jogviszony meghatározásakor a szolgálat ellátásának körülményeit figyelembe kell venni, mert ez szolgál alapjául annak, hogy a konkrét feladatot hivatásos szolgálat keretében vagy köztisztviselői, közalkalmazotti munkakörben kell elvégezni.

Én csak üdvözölni tudom azt, hogy 2008. január 1-jétől ez a civilesítési folyamat nem zárul le, hanem egy sokkal intenzívebb szakaszba érkezik, és azok a kifogások, amelyek sokszor érkeztek ellenzéki és kormánypárti képviselők részéről, a törvény módosításával egy újabb lehetőséget adnak arra, hogy ezek a kifogások elmaradhassanak.

A szolgálati viszony létesítésekor a próbaidő meghatározásánál nagyon helyesen jár el a törvény, amikor azt mondja, hogy a katonai és rendvédelmi oktatásban végzettek mentesülnek a próbaidő alól. Ha viszont a jelentkező nem rendelkezik a beosztáshoz szükséges szakirányú végzettséggel, akkor 12 hónap próbaidő letöltése kötelező a tevékenység hatékonysága és a kiválasztás megalapozottsága érdekében. Úgy gondolom, sokszor e Ház falai között éjszaka is elhangzott több alkalommal, hogy azok a felsőoktatási intézmények, amelyek foglalkoznak a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak képzésével, kellően felkészült diákokat tudnak kibocsátani, úgyhogy nagyon helyesnek tartom az ilyen típusú pozitív megkülönböztetést, és természetesen a törvényjavaslat nem zárja ki azt, hogy aki alkalmas a feladat ellátására, de nincs ilyen szakirányú végzettsége, 12 hónap próbaidő eltelte után alkalmazásban maradjon.

A törvényjavaslat foglalkozik a szolgálati jogviszonyban állók érdekegyeztető fórumával is. 2006. október 8-án alakult meg ez a fórum, amely a bér- és jövedelempolitikai kérdéseket rendezi a hivatásos állomány tekintetében. Azt hiszem, nagyon helyes, hogy a törvényjavaslat szabályozza ennek az érdekegyeztető fórumnak a jogállását.

Változtatás a törvényben, és azt hiszem, egy új típusú gondolkodást jelent az, hogy a vezető beosztások betöltésére bevezetésre kerül egy pályázati rendszer, így a regionális, területi, valamint a helyi szervek vezetőinek kinevezéséhez pályázatot kell kiírni. A törvényjavaslat meghatározza azt, hogy ki pályázhat, milyen módon, ki vehet részt a pályázatban, ki írja ki ezeket a pályázatokat. Mi úgy gondoltuk dr. Gál Zoltán képviselőtársammal, hogy helyes az, ha nemcsak a pályázati rendszer elindulását szabályozza a törvény, hanem tulajdonképpeni lezárását is. Így mi azt javasoltuk, hogy a pályázatot kiíró elöljáró vagy szerv vezetője egy háromtagú bíráló bizottság véleménye után dönthessen a kinevezésről, hiszen ez így valóban a felé a pályázati rendszer felé viszi a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait is, amely a valós életben egyébként működik.

A felmentési idő a jövőben alkalmazkodni fog a szolgálati viszonyban eltöltött időhöz, és ez lépcsőzetes felmentési idő alkalmazására ad lehetőséget. Nagyon lényeges, hogy amennyiben a felmentés oka a hivatásos szolgálatra való alkalmatlanság, akkor a felmentési idő 30 nap, amennyiben pedig valaki nemzetbiztonsági okokból lesz méltatlan a szolgálatra, akkor felmentési idő nélkül elbocsátható lesz az illető személy. Azt hiszem, képviselőtársaim, egy ilyen szervezetnél, amely hierarchikusan épül fel, ahol nagyon fontos az, hogy a nemzetbiztonsági kritériumoknak az ott dolgozók egy része megfeleljen, az ilyen típusú felmentés kiemelkedő fontosságú.

Azt hiszem, az is a javaslat lényeges momentuma, és szerintem sokan támogatják azt, hogy a vezetői megbízatás visszavonását követően a rendelkezési állományban tölthető időtartam csökken, és ezáltal az ez idő alatt folyósított díjazás is. Én mindenképpen a hatékony állam megteremtése érdekében megalkotott jogszabálynak vagy megalkotott paragrafusnak tekinteném ezt a javaslatot. Megszűnt a központi tiszti cím, ez alkalommal azoknak a státusát is rendezni kell; korábban az előző kormány, mármint a jelenleg ellenzéki képviselők által, akkor kormánypárti képviselők, fideszes, MDF-es képviselők által vezetett kormány idején létrehozott intézményről van szó. Azt hiszem, nagyon helyes, hogy a kormány az ő státusukat rendezi; arról, hogy erre szükség van, nincs szükség, a Házban elég hosszú vita folyt.

Összességében elmondható, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak kedvező változásokat hoz a javaslat, és egyben átláthatóbbá teszi a viszonyokat, egyben lehetőséget biztosít arra, hogy az a fajta civilesítés, amelyre igény van a társadalom részéről, amelyre igény van egyébként az Országgyűlésben ülő képviselők részéről, megvalósulhasson.

Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy kiemelkedő fontosságúnak tartom, hogy a hivatásos szolgálati viszony létesítésekor előnyt élveznek azok a jelentkezők, akik katonai vagy rendészeti oktatási intézményekben végeztek, hiszen ahogy említettem, számukra a próbaidő letöltése nem kötelező.

Képviselőtársaim! A T/3090. számú törvényjavaslat része annak a négy törvényjavaslatból álló csomagnak, amely általában rugalmasabb munkaerő-gazdálkodást, egy megfelelő kritériumrendszer alapján történő kiválasztást szabályoz, beleértve a próbaidőt, a felmentési időt. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a plenáris ülésen támogassák ezt a törvényjavaslatot, mert ezáltal is világosabb viszonyokat tudunk teremteni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai részére.

Nagyon szépen köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel már két felszólalásban is előkerült a civilesítés ügye, itt azért egy-két dolgot világosan kell látni. Azok között a segédelőadók között, akiket például Karsai képviselő úr emlegetett, nagyon sokan vannak, akik soha semmilyen kapcsolatba nem lépnek a büntetés-végrehajtási intézetben a büntetésüket letöltő elítéltekkel. Ugyanakkor, ha megnézzük a törvényjavaslatot, abban elég világosan benne van, hogy a miniszter kap felhatalmazást arra, hogy ezeket a szolgálati beosztásokat rendeletben, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgáltatok esetében utasításban állapítsa meg.

Ráadásul van egy másik bekezdés is, ami világosan kimondja, hogy azokat a munkaköröket is hivatásos beosztásként határozhatja meg a miniszter, amelyek a fegyveres szerv biztonságos működésének biztosítása, illetőleg a rendvédelmi ismeretek szükségessége miatt elengedhetetlenül szükségesek. Tehát értve azt az aggodalmat, hogy valóban vannak olyanok, akik esetleg kapcsolatba kerülnek ezekkel az elítéltekkel, a törvényjavaslat világosan szabályozza, és lehetőséget ad a kormány számára, hogy azokat a beosztásokat is hivatásossá minősítse, ahol ez a feltétel, képviselő úr, amit ön említett és Kis képviselő úr említett, fennáll.

De azért az mégiscsak nonszensz, ismerve azt, hogy a büntetés-végrehajtás valóban nehéz helyzetben van, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán szolgáló segédelőadó vagy ott szolgáló zöldségpucoló is a hivatásos állományba tartozzon. Azt gondolom, világos szabályok vannak arra, és igény van arra, hogy miért kell a civilesítés. Azzal együtt természetesen figyelemmel kell majd kísérnünk, saját szakmai tapasztalatunkat is át kell adni a kormány számára akkor, amikor ezt a rendeletet, illetve a polgári titkosszolgálatok tekintetében az utasítást megalkotja, hogy mely munkakörök lesznek hivatásosok.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csampa képviselő úr felszólalásának egy részére szeretnék reagálni. A képviselő úr kifogásolja azt, hogy tanácsosi vagy főtanácsosi cím adományozható a hivatásos állomány tagjai részére. Képviselő úr biztosan alaposan áttanulmányozta a javaslatot, hiszen azért nagyon világos és nehéz kritériumok alapján kaphat valaki ilyen címet. Tíz év szolgálati jogviszonyban töltött idő, magas szintű szakmai ismeret és példamutató magatartás szükségeltetik ehhez. Ráadásul a javaslat (5) bekezdése kimondja, hogy a tanácsosi és a főtanácsosi címet meg kell vonni, ha a hivatásos állomány tagja jogerősen fegyelmi büntetésben részesült. Azt hiszem, hogy egy nagyon szigorú kiválasztás alapján kapja meg a hivatásos állomány tagja ezt a kitüntető címet, amelyet egyetlenegy fegyelmi hiba, fegyelmi büntetés alapján el is veszíthet.

Úgyhogy, képviselő úr, azt hiszem, hogy talán a javaslatnak ez a pontja biztosan támogatható lesz önök által.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindkét felszólaló képviselőnél, Kis Zoltán képviselő úrnál és Karsai Péter képviselő úrnál is előkerült az a módosító javaslat, amelyet Keleti képviselő úrral közösen nyújtottunk be, amely a kizárólagos magyar állampolgárság feltétele alól adna felmentést. Ha jól értettem, Karsai képviselő úr kicsit megszorítva, Kis képviselő úr pedig teljes egészében támogatja ezt a javaslatot.

Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy amikor törvényt alkotunk, akkor az általánosra próbálunk megoldást találni, és azok az esetek - ahogyan képviselő úr is említette, leginkább Erdélyből és a Vajdaságból érkező, és egyébként általuk elfelejtett állampolgárság esetén került elő ez a kérdés - nem indokolják azt, hogy a törvényjavaslatban külön paragrafussal egészítsük ki az eredeti Hjt.-t. Azt gondolom, a Magyar Köztársaságnak eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy magyar állampolgárok és kizárólagos magyar állampolgárok szolgáljanak hivatásosként és szerződésesként missziós tevékenységben. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból talán ellenzéki képviselőtársaim - így Karsai képviselő úr - is el tudják majd fogadni ezt a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több tekintetben meg tudjuk érteni Boross Péter miniszterelnök úr aggodalmát, problémáját a panasztestületet illetően, de képviselő úrnak, miniszterelnök úrnak tudnia kell, hogy tíz hónapos munka előzte meg azt, hogy eljutottunk idáig, különösen az utolsó hetekben, napokban gyorsultak fel az események. Az a javaslat, amely végül a mai bizottsági ülésen elfogadásra került a bizottság jelen lévő tagjainak egyhangú szavazásával, egy kompromisszum eredménye, azt gondolom, annak érdekében, hogy a jövőben azok a panaszok, amelyek esetleg a rendőri fellépéssel szemben előkerülnek...

Nagyon helyesen végül is ez a testület az Országgyűlés munkaszervezetében foglalja el a helyét. Én biztos vagyok benne, hogy amikor jelölünk majd ebbe a panaszbizottságba, nagyon körültekintően kell majd eljárnia az Országgyűlés valamennyi frakciójának. Nagyon komoly kritériumokat, szabályokat szabtunk arra, hogy milyen módon fogadható el a panasztestület tagsága: egyidejű listás szavazással, két bizottság ajánlása alapján, a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadával. Én biztos vagyok benne, hogy ez a bizottság a végén egy olyan testület lesz olyan tagsággal, amely legkevésbé pártpolitikai alapon fog dönteni, sokkal inkább a legjobb szakmaiság alapján. Még ha képviselő úr, miniszterelnök úr esetleg úgy érzi is, hogy ez valamiféle MSZP-Fidesz megállapodás, a mai bizottsági ülés egyhangúan támogatta ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hankó Faragó képviselőtársunk javasolta a panasztestület felállításakor, hogy miniszteri ellenjegyzéssel a mindenkori köztársasági elnök nevezze ki ennek a panasztestületnek a tagjait. Én azt gondolom, hogy ez is egy elfogadható megoldás lett volna.

A mai napon azonban a bizottság egy kompromisszumos megoldást keresett. Szeretném hangsúlyozni, hogy a bizottsági ülésen jelen lévő valamennyi képviselő támogatta azt a javaslatot, amelyen természetesen csiszoltunk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium segítségével.

Ami az ajánlás 10. pontját illeti az igazoltatások kapcsán: szeretném fölhívni a képviselő úr figyelmét, hogy valóban ősszel vissza kell térnünk a rendőrségi törvénynek egy koherens módosítására, és akkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy az integráció bekövetkezte után a mélységi ellenőrzés éppen arról fog szólni, hogy számos mennyiségű igazoltatás lesz az utakon. Tehát én biztos vagyok benne, hogy ebben a kérdésben tudunk majd egy olyan kompromisszumos megoldást találni, amely a képviselő úr és képviselőcsoportjának aggodalmát eloszlatja, de amely lehetővé teszi a schengeni követelmények teljesítését.

(22.00)

Végül pedig: képviselőtársaim közül többen is tapsoltak a jogi végzettséggel szembeni kifogás kapcsán. Ha valaki megnézi, hogy ennek a bizottságnak mi a feladata: az alapvető jogok tiszteletben tartása és hatékonyabb védelme érdekében javaslatot tehet az országos rendőrfőkapitánynak utasítás kiadására, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére. Úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy az ilyenfajta javaslattétel, amelynek elutasítását aztán az országos rendőrfőkapitánynak indokolnia kell - tehát ez egy elég erős felhatalmazás a testület számára -, mindenképpen megköveteli azt, hogy a testületben ülő személyek, a testületben ülő tagok nagyon alapos jogi, emberi jogi, büntetőjogi és egyéb jogi ismeretekkel rendelkezzenek.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 8. pontjához szeretnék szólni nagyon röviden. A ma délelőtti bizottsági ülésen látható volt valamiféle elmozdulás ezeken a területeken, hiszen ellenzéki képviselőtársaim azt mondták, hogy nem azt nézik, ki adta be, hanem mi a módosító javaslat tartalma. Éppen ezért ellenzéki képviselők is megszavazták a módosító javaslatot. Szeretném ezt ajánlani a Ház figyelmébe is.

Ez a módosító javaslat, amely az eredeti törvényjavaslat 45. §-át érinti, a módosításban pedig a 7. §, a pályázati rendszerről szól. Nevezetesen, a regionális területi, helyi szervek vezetőinek kinevezéséhez pályázatot kell kiírni. A javaslat elég világosan szabályozta, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni, milyen határideje van a pályázatnak, mi történik a pályázattal akkor, ha annak az eredménye megszületik. Egy dologról nem döntött: ennek az eleje és a vége közötti időszakban ki az, aki elbírálja ezt a pályázatot.

Éppen ezért dr. Gál Zoltán képviselőtársammal egy olyan pont beiktatását tartottuk szükségesnek, amely lehetővé teszi, sőt kötelezi egy legalább háromtagú bizottság létrehozására a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárót a pályázat elbírálása tekintetében. Hiszen úgy gondoljuk, hogy az egész pályázatnak akkor van értelme, ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró kiírja ezt a pályázatot, és annak érdekében, hogy valóban verseny legyen, és valóban megfelelő módon legyen kiválasztva az adott jelölt a területi, helyi vagy regionális szerv vezetésére, ehhez mindenképpen bizottságot kelljen létrehozni, amely bizottság aztán figyelembe véve a különböző pályázatokat, annak tartalmát, kiválasztja az arra legalkalmasabb személyt.

Úgyhogy arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatunkat. Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Margaret Mead egyszer azt mondta: "Én abban a meggyőződésben nőttem föl, hogy az egyetlen dolog, amit valóban érdemes csinálni, az a világra vonatkozó pontos ismeretek gyarapítása." A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem polgáraiként mindketten tudjuk, hogy az információgyűjtés, a megfelelő tájékozottság mennyire fontos. Ezért úgy gondolom, hogy képviselő urat természetesen nem kioktatva, de hozzájárulnék ismereteinek gyarapításához néhány pontosítással.

A honvédelmi tárca költségvetésének a GDP 1 százalékával való csökkentésének híre kacsa, jobboldali sajtókacsa. Képviselő úr, aki komoly szakértője a honvédelmi ügyeknek és természetesen a költségvetésnek is, tudja, hogy a jövő évi költségvetés tervezése jelenleg is folyik, egyeztetések zajlanak, így végleges adattal még senki sem rendelkezhet erre vonatkozóan. Az azonban már most is látható, hogy a tárca 2008. évi központi költségvetési részesedése a konvergenciaprogramban előirányzott szint alá nem csökken, sőt azt a központi költségvetés lehetőségei szerint a kormányzati tervezés és egyeztetés eredményeként meg is haladhatja.

A következő kérdését illetően, a haditechnikai fejlesztésekkel és beruházásokkal kapcsolatosan arról tájékoztatom a tisztelt képviselő urat, hogy az ilyen típusú beszerzések, fejlesztések tervezése és végrehajtása során a legnagyobb körültekintéssel és a biztonsági kockázatok prioritásként való kezelésével járunk el. Természetesen szükség van további lépésekre is a haditechnika fejlesztése terén. A technikai korszerűsítés erőforrásokkal alátámasztott ütemezését a Magyar Honvédség tízéves fejlesztési terve tartalmazza. A terv a feszített költségvetési keretek között is biztosítja a Magyar Honvédség további fejlesztési irányairól szóló 51/2007. országgyűlési határozatban meghatározottakat, vagyis az ötpárti konszenzus alapján meghatározott képességek és ambíciószint elérését, aminek egyik legfontosabb eleme természetesen a szükséges korszerű eszközök, felszerelések biztosítása. 2008-ban várhatóan a tervezett kiadások 22 százalékát fordítjuk fejlesztésekre.

Szeretném itt hangsúlyozni, hogy a katonai, politikai szövetségekben való részvétel értékét nem elsősorban az határozza meg, hogy az adott tagállam mennyi pénzt költ el erre a tevékenységre, hanem az, hogy a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek függvényében milyen feladatok végrehajtására képes. Magyarország missziós vállalásai - és nem túlvállalásai - azt jelzik, hogy a ráfordított összeget egyre hatékonyabban használjuk fel, a jól képzett magyar katonák szaktudására és személyes bátorságára támaszkodva. Az ország védelméhez feltétlenül szükséges lépések megtételét nem gátolja, nem gátolhatja semmiféle pénzügyi korlát, ugyanakkor az ország jelenlegi gazdasági helyzete indokolttá teszi a felesleges kiadások elkerülését.

Ennek érdekében a honvédelmi tárca az elmúlt évben is alaposan végiggondolt fejlesztést valósított meg, és a gondolkodásunkat segítette az, hogy a tavalyi rigai NATO-csúcson már nem a formális GDP-arányos 2 százalékos kiadás volt az elvárás, hanem abban egyeztek meg a tagállamok, hogy lehetőség szerint nem csökkentik elért védelmi költségvetésüket, sőt, amikor módjuk van rá, növelik is azt.

Képviselő úr a sajtóból értesülhetett, hogy egy brit ellenzéki képviselő is járt Magyarországon, aki személyes tapasztalatai alapján nagyon pozitívan nyilatkozott a Magyar Honvédségről. Rendkívül fontos, hogy a sajtó és a képviselők, külföldi képviselők is figyelemmel kísérik a Magyar Honvédség fejlesztését, mégis sokkal fontosabbnak érzem azt, ha itt, a parlamentben pontos információk alapján jutunk közös nevezőre a Magyar Honvédségről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány alkotmányos jogkörében eljárva 2004-ben hozzájárult ahhoz, hogy az Irak demokratikus újjáépítése érdekében feladatot ellátó külföldi fegyveres erők Magyarország területén átvonulhassanak, repülőgépeik az ország légterét és kijelölt repülőtereit, járműveik az ország kijelölt közúti és vasúti hálózatát 2006. december 31-ig igénybe vegyék.

A kormány e döntésével egyidejűleg kötelezte a honvédelmi minisztert, hogy az átengedett külföldi fegyveres erőkről, valamint áthaladásuk részleteiről a kormány nevében évente összefoglaló jelentést terjesszen az Országgyűlés elé. Az Országgyűlésnek benyújtott jelentés számszerűsítve tartalmazza a tárgyévi, iraki vonatkozású külföldi csapat- és árumozgásokat. Amint a jelentésünkben is olvasható, 2006-ban az amerikai fél érdekében az Magyar Köztársaság területén 699 áthaladás történt 1764 gépjárművel, 1764 fő részvételével.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem az Országgyűléstől a jelentés elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mélységesen sajnálom, hogy: 1. ön a Magyar Nemzetből szerzi az információit; 2. a honvédelmi és rendészeti bizottságban ülő képviselőtársai nem voltak hajlandók és képesek arra, hogy a képviselő asszonyt felvilágosítsák ebben az ügyben. Hiszen ha ezt megtették volna, akkor a képviselő asszony is tudná, hogy a Magyar Honvédség üdülőit és kulturális intézményeit a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Kulturális Szolgáltató Kht.-ja üzemelteti. Ez a kht. nem vállalkozási formában üzemelteti ezeket az üdülőket és a büféket, éppen ezért a kht. az itt, a mások által, az üdülőben üdülni vágyók által megvásárolt különböző termékeket pályázati úton, közbeszerzéssel szerzi be.

Tehát szó sincs arról, képviselő asszony, hogy a Honvédelmi Minisztériumban vagy a Magyar Honvédségben dőzsölnének az emberek. Ezeket a szolgáltatásokat, az ön által említett termékeket az üdülőben pihenni vágyók, a Magyar Honvédség kötelékében szolgálók vagy a Honvédelmi Minisztériumban dolgozók fogják megvásárolni. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Közpénzből?)

Ha ismerné a képviselő asszony az idevonatkozó szabályokat, illetve ha konzultált volna a honvédelmi és rendészeti bizottság kereszténydemokrata és fideszes képviselőivel (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ugyan már!), akkor pontosan tudná, képviselő asszony, hogy az a demagógia, amelyet most előadott, minden alapot nélkülöz, nemcsak jogi, hanem szociális alapot is. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Nekem is megszakad a szívem, hogy nem értette meg a képviselő asszony, hogy valóban az adófizetők fogják megvásárolni ezeket a termékeket a saját fizetésükből. A kht. a hatályos szabályok szerint járt el, amikor közbeszerzési eljárásban megvásárolta ezeket a termékeket, berakja a büfébe, majd jön az állampolgár, aki pihen az adott üdülőben, és megvásárolja ezeket a termékeket. Tehát itt senkit semmilyen kár nem ért.

Én arra kérem a képviselő asszonyt, hogy ha esetleg ezeknek a szabályoknak az ismerete gondot okoz, és nem megy a konzultáció a saját képviselőtársaival, akkor jöjjön el hozzám a Honvédelmi Minisztériumba, és meg fogom önnek mutatni ezeket a szabályokat.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

(16.50)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Karsai képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a SZÉF-nek tagja a Honvéd Szakszervezet is, a Honvéd Szakszervezettel és a honvédségi szakszervezetekkel volt egyeztetés ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hiába mondom önnek, hogy a tárca nem politikai szimpátia alapján választja ki az igazgatótanácsi elnök és más kulcspozíciókba az embereket, ön úgysem fogja elhinni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nehéz is elhinni!)

Úgyhogy engedje meg, képviselő úr, hogy hadd mondjak néhány példát arra, hogyan is történik a kiválasztás. Jelenleg megbízatása van egy olyan személynek az egyik igazgatótanácsban, aki egy Budapest környéki kisgazda többségű város vezetőjeként tevékenykedett, és van olyan személy is ezekben a vezető testületekben, akinek közvetlen hozzátartozója jelenleg is a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség regionális politikusaként dolgozik.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy ha pártpolitikai alapon választaná a vezetőit az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba a Honvédelmi Minisztérium, akkor ezeket a személyeket nyilvánvalóan - tartva attól, hogy mindenféle információkat furcsa módon kiszivárogtatnának - nem választotta volna, és nem engedte volna, hogy ezek a személyek ott üljenek. De mivel a honvédelmi tárca nem ez alapján jelöli az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba az ott ülőket, hanem rátermettség alapján, ezért úgy gondolom, a pártpolitikai kötődés ebben az esetben nem volt hátrány.

Ami Nagy Imre HM EI Rt.-ben betöltött igazgatótanácsi elnöki posztját illeti, azt gondolom, hogy az ő feladata - az üzleti tapasztalatai és kapcsolatai alapján - ennek a cégnek minél inkább több nyereség termelése. Egyébként információim szerint, és ezt biztosan az ön informátorai is megerősítik, Nagy Imre 1990 óta nem foglalkozik aktívan politikával, ráadásul a jelenlegi megbízatása sem operatív jellegű. A cég operatív irányítását jelenleg is Koltai Gábor vezérigazgató látja el, aki immár több kormányzati ciklus óta a HM EI Zrt. irányításának élén áll.

Kérem, képviselő úr, ha legközelebb ilyen kérdése van, akkor akár meg is teheti, hogy bejön hozzám a Honvédelmi Minisztériumba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és elkerülhetjük az újabb és újabb kínos helyzeteket.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kínos?)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon örülök az aggódásának, és természetesen a meghívásom áll, ugyanakkor engedje meg, hogy én pedig viszontaggódjak azokért az igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági tagokért, akiknek történetesen esetleg éppen Orbán Viktor pártelnökig ér a barátsága, a haversága. Az az igazság, hogy én nem is tudom, kik ezek az emberek, de nyilvánvalóan a rokonság rendkívül fontos. Nem gondolom, hogy a tárca a barátság, az ismeretség alapján választja ki ezekbe a szervezetekbe küldött tagjait, hanem kizárólag csakis a rátermettség, az alkalmasság alapján. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Kérem a képviselő urat, higgye el nekem, hogy ezek az emberek, akik az igazgatótanácsokban és a felügyelőbizottságokban ülnek, maximálisan alkalmasak arra a feladatra. Azt is megígérem, ha a képviselő úr eljön hozzám az államtitkárságra és a Honvédelmi Minisztériumba, akkor ki fogjuk őt engedni, ha végzett a látogatásával.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megmondom őszintén, most már nagyon várom a "Furcsaságok a Honvédelmi Minisztériumban 3-15" tartó sorozatot. Azt gondolom, hogy nem sikerül a Honvédelmi Minisztérium kapcsán csak a jobboldali sajtóban megjelent, meglehetősen furcsán leírt információkat visszaadni a parlamentben, de nem először fordul ez elő, képviselő úr.

Való igaz, ahogy ön mondta, hogy 2007. június 1-jétől Dóra Ottó a HM Arzenál Rt. igazgatótanácsának elnöke, azonban szeretném képviselő úrnak jelezni, hogy az igazgatótanácsokba és a felügyelőbizottságokba az elnöki és a tagsági pozíciókra - ahogy az előbb elmondtam Csampa képviselő úrnak - olyan embereket delegál a Honvédelmi Minisztérium vezetése, aki arra alkalmas. Így találtatott alkalmasnak egy korábban kisgazda kötődésű szakember, hogy egy ilyen szervben üljön, ahogy egy olyan személy is, akinek közvetlen rokoni kapcsolatai vannak a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséggel.

Nem gondolom, hogy ez alapján, hogy valaki volt közgyűlési elnök, volt önkormányzati képviselő, volt parlamenti képviselő, kellene a munkáját megítélni. Az ő feladata az lesz, hogy új üzleti partnereket keressen a HM Arzenál részére, és tegye még inkább nyereségessé ezt az amúgy jól működő céget.

Szeretném képviselő úrnak elmondani, hogy a cég operatív irányítását nem Dóra Ottó, hanem Bese Ferenc vezérigazgató úr végzi. Az a Bese Ferenc, képviselő úr, aki az önök kormánya idején a HM BBBH-t irányította, többek között például az oly sokszor emlegetett Gripen-ügyben is ő volt az eljáró személy.

Nem gondolom, hogy csak azért, mert az önök idején volt ennek a szervnek a vezetője, azért őt ki kellett volna tenni a Honvédelmi Minisztériumból. Azok az idők lejártak, képviselő úr, amikor '98-2002 között az önökre jellemző módon, akinek valamilyen kötődése vagy vélt kötődése volt, önök eltávolították az adott helyről. Mi úgy gondoljuk, hogy alkalmasság alapján kell az embereket pozíciókban tartani és pozíciókba kinevezni.

Köszönöm szépen. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Bese úr képességéről beszéltem, nem pedig az önök által vásárolt Gripenről. A kettő egyébként nagyon távol áll egymástól. Míg Bese úr valóban kiválóan végezte a munkáját, az eredeti Gripenről ez nem mondható el.

Amit képviselő úr mond, hogy ne pártpolitikai alapon kerüljenek jelölésre az emberek a különböző igazgatóságokba és felügyelőbizottságokba, azt gondolom, hogy csak azért, mert van olyan tagja, akinek a Fidesz-Magyar Polgári Párthoz van politikai és személyi kötődése, nem gondolom, hogy azért azokat a személyeket ezekből a szervezetekből vissza kellene hívni. Ugyanez igaz arra a volt kisgazdára, aki szintén az egyik ilyen HM-cégben tölt be vezető szerepet. Nem gondolom, képviselő úr, hogy ez eddig jellemző volt a mi kormányunkra, nem is lesz jellemző, és kérem, hogy ön is inkább az alapján ítélje meg ezeknek a személyeknek a munkáját, amit valóban végeznek, és ne az alapján, hogy mik voltak egy, két, öt és tíz évvel ezelőtt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: És egyben zárszót is mondanék. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita bevezetőjében a miniszter úr részletesen elmondta, hogy miért van szükség a Magyar Honvédség részletes bontású létszámának megállapítására. Világos, hogy ezt nem tekintjük pusztán formális döntéshozatalnak, hanem az elmúlt években lezajló haderő-átalakítás befejezését követően indokolt és szükséges létszám meghatározásáról van szó.

Szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak, valamint a honvédelmi és rendészeti bizottságnak azt az aktivitást, amellyel elősegítették ennek az országgyűlési határozatnak a javítását, különös tekintettel a jobbító szándékú módosító javaslatra. Ezzel lezárul az a folyamat is, amely a tavaszi ülésszakon a Magyar Honvédség további fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat meghozatalával kezdődött, amelyet mind az öt párt támogatott. Biztos vagyok abban, hogy az általános vita és a ma elhangzottak után a határozathozatalt követően is lehetőségünk lesz arra, hogy a tavaszi határozatban foglalt célkitűzéseinknek megfelelően egy stabil, hatékony és erős Magyar Honvédség működtetése megvalósuljon. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés által meghatározott létszámkerettel gazdálkodva hosszú távon képesek leszünk biztosítani a Magyar Honvédség ütőképességét és a változó kihívások kezeléséhez szükséges alkalmazkodóképességet garantáló szervezeti és személyzeti rugalmasságot.

Még egyszer szeretném megköszönni mindazt a segítséget, amelyet kaptunk önöktől, kérem a tisztelt képviselőtársaim támogatását, és köszönöm a figyelmüket. (Dr. Gyenesei István tapsol.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról, valamint egyes törvényeknek az egészségkárosodás mértékére vonatkozó új minősítési rendszer és a rehabilitációs járadék bevezetésével összefüggő módosításáról szóló T/4321. számú törvényjavaslat tárgyalásának megkezdésével összefüggésben bizonyára felmerült önökben az a két kérdés, hogy miért és miért most szükséges a módosításokat végrehajtani. Az expozénak e két kérdésre mindenképpen választ kell adnia.

Az a törvényjavaslat szerkezetéből is kitűnik, hogy a címben szereplő katonai jogállási törvény módosítása mellett a kormány szándéka további négy törvény - a rendvédelmi jogállási, a hadigondozási, a honvédelmi, illetve a katonai és rendvédelmi felsőoktatási törvény - módosítására irányul. A szolgálati jogviszonyok, illetve a honvédelmi szabályozások körébe tartozó öt törvény módosításának meghatározó közös elemét tartalmazza a T/4321. számú törvényjavaslat címe.

A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény ugyanis megszünteti az eddigi munkaképesség-csökkenésre alapított minősítési rendszert, és a technikai átszámítási szabályok alapján az egészségkárosodás mértékének meghatározását irányozza elő. E nyári törvényhozási döntés következménye például a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény esetében, hogy a különböző, békétől eltérő időszaki szolgálati kötelezettség címzettjeit tartalmazó adatbázisokba a 2001. január 1-jét követően bekövetkező egészségkárosodási adatokat is fel kell venni. Mivel a nyilvántartási kérdések a honvédelmi törvény részét képezik, e módosítások egy része kétharmados támogatást igényel. A sürgősségi kérelem ugyan elutasításra került, ám a bizottsági megszólalások arra utaltak, hogy van lehetőség az egyetértésre. Végleges döntésük meghozatala során azonban javaslom annak mérlegelését is, hogy az együttműködés hiányában nem válnak kezelhetővé az egyes szolgálati kötelezettségekre való alkalmatlanságot bizonyító adatok, illetve ellehetetlenül a háborús időszakokra szóló hadkiegészítési rendszer szabályozása. Mindannyiunk közös reménye lehetne, hogy e szabályozások hiányában tartós békeidőszakban végül is tovább működik a honvédelmi intézményrendszer, ha azonban a békétől eltérő lehetőségeket is figyelembe vesszük, a jogbiztonság követelményét csak az idejében létrehozott szabályozás és naprakészen tartott nyilvántartás elégítené ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvénnyel kapcsolatos módosítások túlnyomó része technikai jellegű. E javaslatok az egészségkárosodási terminológia és mértékek beillesztésére, illetve az alkalmazási fordulónap meghatározására irányulnak.

(9.10)

Az eddigi munkaképesség-csökkenés intézménye és az újonnan bevezetésre kerülő egészségkárosodás mértéke között az átszámítás a 0,8-as szorzóval valósul meg oly módon, hogy a kerekítés minden esetben az érintett javára történik. A törvényjavaslat az ennek megfelelő mértékeket emeli be. Mindamellett a javaslat a hivatásos és szerződéses katonákra vonatkozó rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatos külön szabályokat módosítja oly módon, hogy a rehabilitációs járadék mint új nyugellátási forma katonákra való alkalmazhatóságát a katonai szolgálati viszony vonatkozásában, annak tartalmára tekintettel kizárják.

A módosítás szerint ha a katonát legalább 50 százalékos mértékű egészségkárosodás éri, úgy egyéb törvényi feltételek fennállása mellett a rehabilitálhatóság törvényi hiányában rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásra szerez jogosultságot.

A kormány döntésének megfelelően a javaslat a katonai jogállási törvénnyel azonos szabályozást tartalmaz a rendvédelmi szervek állománya tekintetében is. Ezzel szemben a javaslatnak a katonai és rendvédelmi felsőoktatási törvényt módosító rendelkezései a rokkantsági nyugdíj, illetve a baleseti rokkantsági nyugdíj vonatkozásában fenntartják az általános szabályoknak megfelelően a 79 százalékot meghaladó egészségkárosodási törvényi feltételeket. A tárca álláspontja szerint ugyanis a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények hallgatói tekintetében nem indokolt az általános szabályoktól történő eltérés. A hadigondozási törvény tekintetében a módosítás a már gondozásba vett hadigondozottakat hátrányosan nem érinti.

Áttérve az időbeliség kérdésére, a rehabilitációs járadékról szóló törvény 2008. január 1-jén lép hatályba. E fordulónaptól a munkaképesség-csökkenés számítása helyett a bejelentett esetekben az egészségkárosodás mértéke kerülhet csak megállapításra és rögzítésre. A kormány döntésének megfelelően tehát a rehabilitációs járadék tartalmi szempontból a rendvédelmi és a katonai jogállási törvény hatálya alá tartozó állományra 2008. január 1-jével nem kerül bevezetésre, hanem a bevezethetőséget 2008 első negyedévében kell tárcaközi keretek között megvizsgálni. A T/4321. számú törvényjavaslatnak ennek megfelelően a rehabilitációs járadékról szóló törvény hatálybalépésének napjához igazodóan kell hatályba lépnie. A fordulónap tehát rögzített. Az azonban, hogy végül is négy vagy öt törvénymódosításra kerül sor, a parlament döntésétől függ.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rehabilitációs járadékkal kapcsolatos törvénymódosítások mellett a törvényjavaslat módosítja, illetve kiegészíti a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak jogállásáról szóló törvény egyes rendelkezéseit is. A törvény hatálybalépése óta tárcánk rendszeresen végzi a jogállási törvény hatályosulási vizsgálatát. A legutóbbi átfogó törvénymódosítás óta eltelt időszakban összegyűjtött szakmai-jogalkalmazói tapasztalatok és problémafelvetések szükségessé tették egy kisebb terjedelmű, ám a Hjt. különböző szabályozási területeit érintő módosítás kidolgozását. Örömömre szolgált az is, hogy a javaslat összeállításához meghatározó módon járult hozzá javaslataival a Honvéd Szakszervezet is.

A törvényjavaslat pontosító elemei közül szeretnék néhányat kiemelni. A javaslat a miniszter és a vezérkar főnöke vonatkozásában pontosítja a munkáltatói jogkörök gyakorlásának rendjét, és a jelenleg bonyolultan, táblázatos formában szereplő felsorolást egyértelműbbé, áttekinthetőbbé teszi. A javaslat szerinti módosítást követően a Hjt. 3. számú mellékletében csak a miniszter kiemelt jogkörei szerepelnek, amely mellett a törvény garanciális jelleggel rögzíti a honvéd vezérkari főnök kiemelt, kizárólagos munkáltatói jogköreit. Az egyéb munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult parancsnokok, vezetők jogkörének egységes megjelenítésére miniszteri rendeletben kerül sor, amelynek kidolgozása és egyeztetése már folyamatban van.

A javaslat a hivatásos állományba vétel rendfokozatra vonatkozó korlátozásának enyhítését valósítja meg azzal, hogy az eddigi zászlósi rendfokozat helyett már főtörzsőrmesteri rendfokozattól lehetővé teszi a hivatásos állományba vételt. A jogállási törvény pénzügyi elemeinek kiegészítése a szolgálatiidő-pótlék lehetőségének megteremtése, a NATO-nyelvvizsgához kapcsolódó nyelvvizsgapótlék, illetve a leszerelési segély és a toborzópénz szabályainak pontosítására irányul.

A törvényjavaslat szerinti szolgálatiidő-pótlék bevezetésének felső mértékét a rendvédelmi szerveknél a 2006. január 1-je óta működő azonos elnevezésű pótlék adta. A javaslat eltérése a Hszt.-től, hogy nem határozza meg alanyi jogként a szolgálatiidő-pótlékra való jogosultságot, illetve a konkrét szolgálati évekhez kapcsolódó pótlék mértékét, ezzel a tárgykörben végrehajtási rendelet kiadása nélkülözhetetlenné válik.

A javaslat a hatályos NATO-szabványnak megfelelően pontosítja a nyelvvizsgák egyenértékűségének szabályozását, az alapfokú nyelvvizsgával ekvivalens szint meghatározásával. A többi jogállási törvény a STANAG-nyelvvizsgát nem ismeri el, a katonák felkészítése azonban a missziós követelményeknek megfelelően e rendszerhez kapcsolódik.

A katonai és rendvédelmi oktatásban végzett szerződéses katonák esetében pontosításra kerül a toborzópénz kifizetésének időpontja, továbbá a javaslat a hivatásos katonák végkielégítésével azonos elbírálás alá vonja a szerződéses katonák leszerelési segélyét.

(9.20)

Ez utóbbi rendelkezés célja, hogy oldja a szerződéses katonák helyőrséghez kötöttségét. A javaslat az adatvédelmi törvényben foglaltaknak megfelelően tartalmazza a fegyelmi és kártérítési nyilvántartásra vonatkozó adatkörök pontosítását, illetve biztosítja az egyszerűsített eljárás és az áttétel lehetőségét, továbbá azt, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett kárigényt a szervezeti egység székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróságon fizetési meghagyással, illetve keresetlevéllel érvényesíthesse abban az esetben, ha a károkozó már nincsen a Magyar Honvédség állományában.

A törvényjavaslat kiegészíti a szolgálati jogviszony létesítésének akadályait a próbára bocsátás időtartamával és a vádemelés elhalasztásával. A törvényjavaslat pontosítja a gyakorlatokat követő pihentetési szabályokat a naptári napi számításról a munkanapban történő meghatározásra való áttéréssel, illetve rendezi azoknak a gyermekgondozási segélyre jogosultaknak a helyzetét, akik nem vesznek igénybe illetmény nélküli szabadságot, azonban a felmentési tilalmuk időszakában átszervezés érinti a beosztásukat.

Ez utóbbi tekintetében szükségessé vált a rendelkezési állományba helyezés esetköreinek kiterjesztése, figyelemmel arra, hogy a Magyar Honvédség a felmentési védelemre és a foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettségét üres beosztások hiányában csak úgy tudja teljesíteni, ha az érintett és szolgálatteljesítésre jelentkezett állomány rendelkezési állományba helyezése megtörténik.

A törvényjavaslat előkészítése során a jogbiztonság érdekében különös gondot fordítottunk a honvédelmi és a katonai jogállási törvény felhatalmazó rendelkezéseinek pontosítására, illetve kiegészítésére. A honvédelmi törvényt érintően kiemelném, hogy a meghagyás általános szabályainak megalkotása céljából a javaslat tartalmazza a kormánynak adott felhatalmazó rendelkezések kiegészítését, valamint ezzel összefüggésben a miniszternek adott felhatalmazás pontosítását is. A meghagyással kapcsolatos kormányrendeleti szintű általános szabályok hiányában ugyanis a meghagyást szabályozó miniszteri rendeletek nem adhatók ki. Mindamellett a javaslat rendeletalkotási felhatalmazásokat biztosít a hadkötelezettség teljesítésével a sorozáson megállapítható katonai alkalmassági fokozatok elbírálásának rendjére, továbbá a Magyar Honvédség jogi képviseletének rendjére is. A katonai jogállási törvény többek között pontosítja a felhatalmazást a miniszter munkáltatói jogkörébe nem tartozó kiemelt munkáltatói jogkörök rendeleti szabályozására.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a honvédelmi és rendészeti bizottság, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság és a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta, és általános vitára alkalmasnak találta. Kérem önöket, hogy járuljanak hozzá a jelentős mértékben technikai jellegű módosításokat tartalmazó törvényjavaslat elfogadásához, esetleges módosító javaslatokkal való jobbításához. Kérem, higgyék el, hogy a tényleges katonai szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses állományú katonák és érdekvédelmi szervezeteik figyelmét nem kerülik el olyan, másodlagosnak tűnő elemek sem, mint egyes pótlékok szabályainak pontosításai, a szerződéses szolgálati viszony létesítéséhez és megszűnéséhez kapcsolódó korrekciók vagy a fegyelmi és kártérítési szabályok eljárási szempontú finomításai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit tehát kérek, az a felelősségteljes döntés a működőképesség elősegítése érdekében, amelyet előre is köszönök.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni képviselőtársaim részvételét a vitában.

Az első dolog, amit ebből a vitából világosan meg lehet állapítani, hogy a törvényjavaslat tartalmával kapcsolatos kritikát nem fogalmazott meg senki a mai általános vitán, sokkal inkább, mondjuk, a módot kritizálták ellenzéki képviselőtársaim. Természetesen azt gondolom, hogy az időbeliség kérdésében sok tekintetben van igazuk ellenzéki képviselőtársaimnak, csak szeretném önöket tájékoztatni, hogy a szolgálatiidő-pótlék ügyében az utolsó pillanatig tárgyaltunk annak érdekében, hogy ez megfelelő módon kerüljön be a törvényjavaslatba. Természetesen a jövőben jobban fogunk arra figyelni, hogy az a fajta idő minden képviselőtársam rendelkezésére álljon, ami ahhoz szükséges, hogy korrekt döntést tudjanak hozni, akár a sürgősségi tárgyalás esetében.

Az ötpárti egyeztetés hiányát emelte ki több ellenzéki képviselőtársam. Ha megnézzük a T/4321. számú törvényjavaslatot, akkor azt látjuk, hogy a honvédelemről szóló törvény valóban módosításra kerül ebben a törvényjavaslatban, amely kétharmados támogatást igényel, azonban már a korábbi, a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat kapcsán világossá vált, hogy kell majd módosítani a honvédelemről szóló törvényt, hiszen azok az elemek kerülnek beemelésre, tehát ahogy Kiss képviselő úr elmondta, a korábbi törvényalkotás és törvénymódosítás tette szükségessé, hogy most módosítsuk a honvédelemről szóló törvényt.

Karsai képviselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy nem jó az, ha évente több alkalommal is módosítunk nagy alaptörvényeket. Ugyanakkor szeretném azt elmondani a tisztelt képviselő úrnak, hogy sajnos, az élet már csak ilyen, hogy az egyik nap tudása másnapra már lehet, hogy elavulttá válik, és az egyik nap törvénye másnapra pontosításra szorul.

Azt gondolom, hogy az alapvető elemeit ennek a törvénynek - mármint a Hjt.-nek - nem módosítjuk, az viszont a jövőben is várható lesz, hogy pontosításra szorulnak majd egyes rendelkezései. Mindazonáltal nem zárom ki annak a lehetőségét, sőt én magam is partner tudnék abban lenni, hogy a jövő év elején - ahogy Csampa képviselő úr javasolta, és ahogy Keleti képviselő úr is kiemelte - üljünk össze, és nézzük meg, a Hjt.-t, a Hszt.-t hogyan lehet összhangba hozni, melyek azok a változtatások, amelyek eddig történtek, és finomításra, pontosításra szorulnak a törvényjavaslatban.

Tehát a gyakori módosítás oka nem az, tisztelt képviselőtársaim, hogy elfelejtkezünk bizonyos kérdésekről, hanem az, hogy az élet úgy hozza, hogy bizony időről időre pontosítani kell a Hjt. egyes rendelkezéseit. Azt tudom mondani, hogy ha januárban összeülünk, és újra megalkotunk egy ilyen Hjt.-t, amelyben, ahogy Karsai képviselő úr is kiemelte, az életpályamodell - én ezzel maximálisan egyetértek - alapvető elemeit rögzítjük, ez sajnos, a jövőben sem fogja kizárni azt, hogy időről időre a Hjt.-t módosítsuk, hiszen önök is tudják, hogy 2004. november 3-a óta van önkéntes haderő. Három év telt el azóta, és számos olyan kérdés van, képviselőtársaim, amivel akkor, amikor ezt a döntést meghoztuk, nem is foglalkoztunk, nem is gondoltunk rá. A mindennapi élet hozza ki azokat a változtatásokat, amelyeket aztán a Hjt.-ben is módosítunk.

(10.00)

Azt gondolom, a tárcának semmi kivetnivalója nincs az ellen, hogy januárban üljünk össze, beszéljük végig alaposan a Hjt.-t, és természetesen a honvédelmi és rendészeti bizottságban - ha az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyitott lesz erre - a Hszt.-t, találjuk ki, hogy hogyan lehet az alaptéziseket megváltoztatni.

Básthy képviselő úr is kiemelte, én is nagyon fontosnak tartom az élet- és munkakörülmények javítását. Tisztelt képviselőtársaim, a haderőreformnak egy nagy szakasza lezárult, tulajdonképpen azok a diszlokációk, amelyek az elmúlt tizenhét évben folyamatosan zajlottak, azt gondolom, lezárultak, és most 2008-tól kezdve a stabilitásra tudunk igazán hangsúlyt fektetni. Én személyesen rendkívül fontosnak tartom az élet- és munkakörülmények javítását, és ezzel a törvényjavaslattal ebbe az irányba haladunk. Ennek természetesen feltétele az, hogy az a költségvetési összeg, amelyről Keleti képviselő úr is beszélt, rendelkezésére álljon a honvédelmi tárcának, hiszen azért a meghatározott anyagi keretek azok, amelyek lehetővé teszik az élet- és munkakörülmények javítását.

Szívemnek pedig különösen fontos és kedves a katonanők ügyének ilyen típusú rendezése, ezzel Básthy képviselő úr is egyetértett. Azt hiszem, hogy az önkéntes haderő egyik nagyon fontos lépése az, hogy immáron mindenki számára teljesen nyitott a Magyar Honvédség, legyen hölgy vagy férfi, legyen fiatal vagy idősebb, ezt rendkívül fontosnak tartom egy igazságos, szolidáris Magyarországon.

Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni azokat a mondatokat, amelyeket ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan önök is elmondtak, és természetesen várjuk - ahogy említettem az expozémban is - a jobbító szándékú módosító javaslatokat, a tárca ezeket minden esetben meg fogja vizsgálni, és minden esetben konzultálni fog önökkel is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, képviselő úr, frakcióvezető úr, hogy 10 millió állampolgár tisztességét nem kell összekeverni azoknak a döntéshozóknak a tisztességével, akiknek esetleg az akkori döntése megkérdőjelezhető. Szeretném elmondani képviselő úrnak azt is, hogy ha idézünk korrupciós gyanút a Házban, akkor pontosan idézzük a New York Times cikkét, amely egészen világosan arra utalt, hogy esetleg voltak olyan pártok a magyar közéletben, amelyek a szerződés elnyerése érdekében kaphattak pénzt. Szeretem, ha ezekben az ügyekben világosan és pontosan idézünk.

Szeretném tájékoztatni frakcióvezető urat arról is, hogy a kormány által felállított, a Gripen vadászrepülőgépek beszerzését vizsgáló bizottság feladata a törvényesség és a célszerűség megvizsgálása volt. E tekintetben ez a bizottság elvégezte a munkáját, a jelentés nyílt részét az internetre is föltette a kormány. Csak tájékoztatni szeretném a frakcióvezető urat arról is, hogy senki ez idáig egyetlen pontját ennek a jelentésnek meg nem cáfolta.

Természetesen nagyon örülünk, hogyha van olyan elnök asszony a magyar közéletben, aki úgy gondolja, hogy kérnie kell; szerintem kérnie kellett volna elnök asszonynak 2001-ben is, amikor ez a szerződéskötés történt. Kérnie kellett volna elnök asszonynak azt, hogy ne a nemzetbiztonsági kabinetben döntsenek, hanem a kormányülésen, ahol ezt a döntést meg kellett hozni. Kérnie kellett volna, hogy szabályos eljárás keretében döntsenek a vadászrepülőgépek beszerzéséről, ami nem történt meg. Kérnie kellett volna azt is abban az időben - sokaknak nyilván, nem csak elnök asszonynak -, hogy ha már szabálytalan az eljárás, akkor legalább közben ne változtassuk meg a törvényeket és jogszabályokat, mert ez nem tekinthető annyira jogállami módszernek.

Kérnie kellett volna azt is, hogy kicsit hosszabb idő álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy a szerződést megkössék. Talán ön is emlékszik, 2001. szeptember 10-én egy arra nem illetékes szerv kimondja a döntést, hogy Magyarország új típusú vadászrepülőgépeket bérel, októberben elkezdődnek a tárgyalások, december 20-án aláírják a szerződést, december végén meg már el is utalják az első részletet. Magyarországon egy lakásszerződés megkötése hosszabb időbe telik, mint egy 110 milliárdos vadászrepülőgép-beszerzés.

Kérnie kellett volna azt is, hogy hiányzik a szerződésben bizonyos kérdések rendezése. Hiányzott bizonyos kérdés rendezése, például az áfafizetési kötelezettség, amely azóta sajnálatos módon a Honvédelmi Minisztériumot terheli. Én úgy gondolom, hogy ezeknél a kérdéseknél nem kell a vadászrepülőgépekhez érteni, a joghoz kell érteni, és jogszerűen kell eljárni.

Tájékoztatom továbbá természetesen arról frakcióvezető urat, hogy az ügyben a kormány teszi a dolgát, csak nem tart minden esetben sajtótájékoztatót. Az Igazságügyi Minisztériumban jelenleg készül annak a dokumentációnak az összeállítása, amely a legfőbb ügyészhez eljuttatva az ön által is kifogásolt részeket, különösen a korrupciógyanút vizsgálni fogja. Kérem frakcióvezető urat, hogy tájékoztatásom e tekintetben fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértek önnel abban, hogy tisztázni kell a szerepeket, úgyhogy szeretném előrebocsátani, hogy én államtitkár vagyok és nem államügyész, tehát államtitkárként is olyan eszközökkel rendelkezem, amelyek behatárolták és bekorlátolták az ilyen típusú vizsgálatot.

A kormány által felállított vizsgálóbizottság törvényességi és célszerűségi szempontból vizsgálta a beszerzést, és kicsit e tekintetben túl is terjeszkedtünk, hiszen 1990-től vizsgáltuk végig a vadászrepülőgépek beszerzését. Nyilván a képviselő úr elolvasta a megállapításainkat. Ezek a megállapítások a bizottság egésze által vállalható szakmai megállapítások, amelyek katonai, jogi és pénzügyi szempontból vizsgálták ezt a beszerzést.

Azt gondolom, az, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság nem áll fel, ezt nyilván a parlamenti képviselőkkel és a házbizottságon kell megvitatni, de biztos vagyok benne, hogy a következő hetekben újra visszatér az eredeti vizsgálóbizottsági javaslat a parlament plenáris ülése elé, és ott lesz majd lehetősége olyan kérdések feltételére is, amelyek kevéssé katonai-műszaki paraméterekkel foglalkoznak, sokkal inkább politikai kérdések. Azt hiszem, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság elé meg lehet hívni olyan politikusokat is, akik akkor részt vettek a döntéshozatalban, és bizonyos kérdéseket nekik kell feltenni.

Ami a korrupciót illeti, és amit ön elmondott azzal kapcsolatosan, hogy ki és milyen módon próbál utólag döntést legitimálni, úgy gondolom, hogy figyelembe kell venni azt, hogy a 2001-es szerződés egy kormányközi szerződés, ezt kormány kötötte, a teljes döntéshozatali folyamat a kormány különböző fórumain történt meg.

(13.40)

Nyilván elő kell keresni azokat a jegyzőkönyveket, amelyek alapján döntés született akár a parlamentben is, azokból is világosan látszik, hogy az akkori ellenzéki képviselők nem támogatták ezt a fajta beszerzést.

Biztos vagyok benne, hogy a korábban általam említett legfőbb ügyészi vizsgálat is elindul, ahogy a parlamenti vizsgálóbizottság is, és a kormány vizsgálóbizottsága által készített jelentés jó szakmai kiindulási alap lehet a további vizsgálatokra. Bízom benne, hogy a parlament plenáris ülése támogatni fogja a szerződéskötésre és -módosításra vonatkozó parlamenti vizsgálóbizottságok felállítását, és akkor a képviselő úr is megnyugodhat, hogy mindenki elvégezte e tekintetben a dolgát.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Csodálkozva figyelem az elmúlt hetek vadászrepülőgépekkel kapcsolatos parlamenti és médiahakniját. Azt gondolom, elnök asszony, rögzíteni kellene azt a tényt, hogy a szerződés megkötésekor ön a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere volt. Előkelő idegenként és kívülállóként próbálja a teljes magyar politikai elitet lejáratni, miközben ön éppen úgy részese volt a 2001-es döntéshozatali folyamatnak, mint bárki más, aki akkor a kormányzatban ült. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Elnök Asszony! Hol volt ez a sürgető, számon kérő hang, amikor arra kellett volna figyelmeztetnie a kormányban ülő minisztereket és államtitkárokat, hogy ne a nemzetbiztonsági kabinet ülésén döntsék el a beszerzést? Rögzítsük, elnök asszony, hogy önnek igaza van: a haditechnikai beszerzések, így a vadászrepülőgépek beszerzése is szakmai kérdés. Szeretnénk megtudni - s egészen biztosan lesz majd erre valamikor válasz -, hogy miért a szakma ellenében választották ki azt a vadászrepülőgépet. Elnök asszony pontosan tudja, hogy a Honvédelmi Minisztérium, amely e tekintetben leginkább a szakmának számít, az F16-os vadászrepülőgépek beszerzését támogatta.

Hiányoltam a sürgető hangnemet akkor is, elnök asszony, amikor arról kellett volna a kormányban ülő képviselőkkel beszélni, hogy szabályos eljárás keretében legyen a beszerzés. De ha már nem volt szabályos a beszerzési eljárás, akkor legalább menet közben nem kellett volna szabályokat módosítani, mert az a legkevésbé tekinthető jogállami módszernek.

Elnök asszonynak akkor is szólnia kellett volna igazságügy-miniszterként, amikor meglehetős gyorsasággal kötötték meg ezt a szerződést. Elnök asszony, Magyarországon egy lakásvásárlási szerződést nem kötnek meg olyan rövid idő alatt, ahogy szeptembertől decemberig sikerült eljutni egy több milliárd forintos haditechnikai eszköz beszerzése esetében.

S végül hiányoltam elnök asszonynak ezt a sürgető hangnemét akkor is, amikor a szerződést pontosan kellett volna megkötni. Hiányoztak, elnök asszony, a szerződéskötéssel kapcsolatos olyan apró, ámde a Honvédelmi Minisztérium büdzséjét meglehetősen terhelő tételek, mint az áfafizetési kötelezettség.

Én pontosan értem, elnök asszony, hogy kell téma, amivel a magyar politikai elit nagyobb és kisebb pártjait le lehet járatni. D szerintem azt kellett volna tennie, elnök asszony, hogy amikor igazságügy-miniszter volt, és leveleket írogatott - mert írt, de legalábbis az ön nevében írtak levelet - az eredeti Gripen bérleti szerződéssel kapcsolatban, akkor áll ki és beszél ilyen hangnemben, és kéri számon a kormánytól, hogy miért úgy jártak el, ahogy eljártak.

Ami pedig napirend előtti előadásának a címét illeti, annyit szeretnék elmondani, elnök asszony, hogy három koalíciós párt volt 1998-2002 között, amely megkötötte ezt a szerződést. Ön is pontosan tudja, hogy ez egy kormányközi, kormányok között megkötött szerződés volt. A parlamentben a szavazáson az akkori ellenzéki pártok nem támogatták, és más fórumon sem támogatták ezt a haditechnikai beszerzést, éppen azért, elnök asszony, mert az Országgyűlésnek volt egy döntése, amely az ilyen típusú haditechnikai beszerzéseket 2003 utánra tette.

Száll, száll a Gripen - egyébként jól száll, elnök asszony -, de engedje meg, hogy válaszként elmondjam önnek, "Hóha! hóha! hol van a vad!... / Egy kiáltja: ihon szalad! / Más kiáltja: itt van, itten! / A harmadik: sehol sincsen!" (Taps a kormánypárti oldalon.)

(13.40)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni, hogy napirend előtti felszólalásában egy nagyon fontos kérdésre, a koszovói rendezés kérdésére hívta fel a figyelmet. Bizonyára önök előtt is ismert, hogy a mai nap a dátum a megállapodásra a rendezés ügyében. Ugyanakkor tolmácsolnom kell, hogy sajnálattal vesszük tudomásul azt is, hogy a trojka közvetítésével folyó tárgyalások nem igazán sikeresek, mindazonáltal azt eredményként könyveljük el, hogy a felek megerősítették a békés eszközök használatát. És valóban, ahogy a képviselő úr mondta, ez nem csupán nemzetközi ügy, nemzetközi, európai uniós vagy NATO-s ügy, ez magyar ügynek is tekinthető, hiszen a rendezésben Magyarország mint szomszédos ország és mint olyan ország, amelynek kisebbsége él ebben a térségben, rendkívüli fontos, hogy olyan megoldást találjon, amely egyrészt biztosítja az ott lakók emberi és kisebbségi jogait, másrészt ugyanakkor a probléma megoldásába valamennyi ott lévő államot bevonja.

Mi úgy gondoljuk, hogy Szerbia bevonása a teljes döntéshozatali folyamatba rendkívüli fontos, és az Európai Uniónak egységesnek kell maradnia abban, hogy európai perspektívát nyújt Szerbia számára is. Ma még nem tudjuk, hogy mi lesz a tárgyalások vége, sikertelen tárgyalások esetén többféle forgatókönyv létezik, amelyek mindegyikére fel kell készülnie az Európai Uniónak, és itt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió próbája lesz a koszovói rendezésre való reakció.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy bármilyen egyoldalú lépés mellett mindenképpen rögzítsék a felek a jogállami elvek érvényesítését, a működő piacgazdaság kiépítésére vonatkozó álláspontjukat, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, a kisebbségi közösségek jogainak tiszteletben tartását, a decentralizáció végrehajtását és a valódi önkormányzatiság érvényesülését.

Ami a Vajdaságot illeti, a magyar kormány minden lehetséges csatornán tolmácsolta aggodalmát a szerb vezetés felé a vajdasági magyarok helyzetét befolyásoló tényezők kapcsán. Legutóbb Göncz Kinga külügyminiszter tárgyalt partnerével október 30-án, illetve Gyurcsány Ferenc miniszterelnök folytatott tárgyalásokat Vojislav Koštunica miniszterelnökkel november 13-án. Törvényi garanciának és rendkívül kiemelkedő szabálynak tartjuk a 2006 decemberében elfogadott új szerb alkotmány 78. cikkelyét, amely garanciákat biztosít arra, hogy nemzeti kisebbségek által lakott területeken ne változtassák meg a lakosság etnikai összetételét. A két ország kormánya 2003 októberében Budapesten egyezményt kötött az egymás országaiban élő kisebbségek jogainak védelméről, és 2005-ben ratifikálta a magyar fél ezt a megállapodást.

Amit a képviselő úr a katonai behívókkal kapcsolatosan említett, természetesen a magyar kormány tájékozódott. A szerb fél az ország egész területére vonatkozóan alkalmazza ezt a katonai adminisztratív eljárást, és e tekintetben én feltétlenül ragaszkodnék ahhoz, amit a vajdasági magyar közösség képviselői mondanak, nevezetesen, hogy a magyar kisebbségek tegyenek eleget a behívónak, és Magyarországon, azt gondolom, nem kell pánikot kelteni e tekintetben. A legjobb, hogyha ebben a kérdésben, ennek a kérdésnek a rendezésében követjük a helyi közösségek vezetőit és szószólóit, és természetesen - egyetértve a képviselő úrral - minden fórumon hangoztatjuk azt, hogy modern európaiság nincsen a kisebbségi jogok garantálása nélkül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Első kérdésére a válaszom: nem, nem zajlott le a szakértői vizsgálat a balesettel kapcsolatban. Ebből következően a második kérdésére, hogy ismertessem annak részleteit, szintén nem áll módomban válaszolni.

Ugyanakkor engedje meg, képviselő úr, hogy tájékoztassam önt arról, hogy a közigazgatási hatósági vizsgálatok lefolytatása a Közlekedési Biztonsági Szervezet, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a rendőrség, valamint az ügyészség feladata. Ez a vizsgálat jelenleg is tart.

Ezzel egyidejűleg a vezérkari főnök úr 51/2008. számú parancsa alapján a Magyar Honvédségen belül egy külön szakmai bizottság is foglalkozik az üggyel. Ez a vizsgálat nem érinti a hatóságok feladat- és hatáskörét. Nem a vétkesség vagy felelősség, illetve jog vagy kötelezettség, hanem az esemény okának megállapítására irányul, a jövőbeni közlekedési balesetek vagy egyéb közlekedési események megelőzése érdekében.

Mivel sajnálatos módon az adathordozó oly mértékben megsérült, hogy adattartalma értékelhetetlen, a vizsgálat elhúzódhat. Kérem szíves türelmét a vizsgálatok befejezéséig, amelyről természetesen tájékoztatni fogják az illetékesek a társadalmi nyilvánosságot.

Befejezésül szólnom kell az áldozatról és a sérültekről. Lükő Zsolt posztumusz hadnagyot a Magyar Honvédség hősi halottjaként helyezték végső nyugalomra Ácsteszéren. E helyről is még egyszer részvétemet szeretném kifejezni az áldozat családjának.

Mielőbbi gyógyulást kívánok a sérültek közül az Állami Egészségügyi Központban ápolt két katonának, illetve az otthonában egészségügyi szabadságon lévő társuknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban szóljunk néhány szót a C17-es programról, mert talán vannak olyanok, akik ezt nem teljesen ismerik.

A Magyar Köztársaság és különösen a Magyar Honvédség NATO általi elismeréseként és sikereként értékelhető az, hogy 2007. november 15-én úgy döntött a szövetség, hogy Magyarország, közelebbről pedig Pápa repülőtere lesz a bázisa a "stratégiai légi szállítási képesség" program C17-es flottájának. A képviselő úr mint Pápa polgármestere jól ismeri a projektet, ahogy persze vannak még az Országgyűlésben olyan képviselők - Gőgös államtitkár úr mint a térség szocialista képviselője -, akik szintén aktívan részt vettek abban, hogy ez a projekt Magyarországra jöjjön, és konkrétan Pápára. Azt gondolom, hogy a C17-es flotta ügye az a nemzeti ügy, amely összekötött ellenzéket és kormánypártot, és engedjék meg, hogy megköszönjem azt a munkát, amit Pápa városa és személyesen ön is végzett ebben, ahogyan természetesen a térség országgyűlési képviselője.

Ami a kérdéseit illeti, valóban harmincéves programról van szó a SAC C17-es program keretében, hiszen a SAC-program keretében tizenöt NATO- és európai uniós ország állt össze annak érdekében, hogy három darab C17-es típusú katonai szállító-repülőgépet vásároljanak többnemzeti alapon. Természetesen a használat intenzitásától függ az, hogy mennyi lesz ezeknek a szállító-repülőgépeknek az üzemideje, ez 26-30 év is lehet. Nyilván mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy minél több ország csatlakozzon a programhoz, hosszabb legyen az üzemidő, és tovább működjön Pápán ez a bázisrepülőtér.

A többi kérdését illetően én személyesen célszerűnek tartom azoknak az utaknak a felújítását, amelyeket polgármester úr, képviselő úr itt említett, ám ez a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hatásköre. Annyit mindenesetre el tudok mondani, hogy ezek a szállító-repülőgépek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) olyan nagy méretű technikai eszközöket fognak szállítani, amelyek igénylik majd az ilyen típusú útfelújításokat, amelyeket a polgármester úr is említett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A Kánya-hegyi katonai objektum ügye az utóbbi időben ismét az érdeklődés központjába került, köszönhető ez a sajtóban is teret kapott azon véleménynek, miszerint a Honvédelmi Minisztérium az egyébként is engedély nélkül épített létesítmény jogi helyzetét utólag oly módon kívánja rendezni, hogy az annak helyet adó területet az országos területrendezési terv módosításában bevezetni kívánt kiemelt honvédségi terület fogalom alá, meghatározott típusba sorolná, és ezáltal tulajdonképpen ott azt csinálna, amit akarna.

Természetesen ez a sok helyen hangoztatott vélemény valótlan. Az objektum a tulajdonosokat tömörítő erdőbirtokos társulás beleegyezésével és annak hozzájárulásával, érvényes építési engedély birtokában, szabályosan és jogszerűen valósult meg. Mivel az építkezés 2001-ben kezdődött, az építményre az akkor, azaz 2001-ben hatályos jogszabályok szerint hatáskörrel rendelkező civil hatóságok állították ki az érvényes építési engedélyeket. Az elvi építési engedélyt 2001. szeptember 20-án adta ki Encs város önkormányzatának jegyzője, míg a tényleges építési engedélyt Gönc város önkormányzatának jegyzője adta meg 2002. március 28-án. Az a tény, képviselő úr, hogy egy magánszemély a jogszerű építési engedélyt megtámadta, még nem jelenti azt, hogy az objektum jogi helyzete rendezetlen lenne.

Ráadásul az Encs város önkormányzata által kiadott engedélyt a fellebbezési időszakban senki sem támadta meg, így az jogerőre emelkedett. A Honvédelmi Minisztérium mint építtető sem vonta, mert nem is vonhatta kétségbe az engedély jogszerűségét. Az, hogy a terület művelési ágba átsorolása nem történt meg, szintén nem kérdőjelezi meg az építési engedély jogszerűségét, mert nem áll azzal összefüggésben. Egyébként az ügy jelenleg ott tart, hogy az erdőbirtokossági társulástól bérelt területek kisajátítása hamarosan megkezdődik, s ezt követően történhet meg a terület átsorolása. Az amúgy jelenleg is erdő besorolású terület már az építkezés megkezdésekor tarra volt vágva.

Szeretném remélni, képviselő úr, hogy nem hiszi el a rosszindulatú hozzáállást a Honvédelmi Minisztériumtól, és nem ugrik be azoknak a valótlan híreszteléseknek, amelyek az utóbbi időben megjelentek a sajtóban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez az objektum elvi és valós, jogszerű építési engedéllyel rendelkezik, amelyet a 2001-ben érvényes szabályok szerint adtak ki. Természetesen a Honvédelmi Minisztérium minden ilyen ügyben úgy járt el, nemcsak ahogy a jogszabályok meghatározzák, hanem nyilvánvalóan figyelembe vett a honvédelmi érdeken kívül más érdekeket is. Ez egyébként mindig jellemző volt a Honvédelmi Minisztériumra; azt gondolom, az utóbbi évek eseményei is mutatják ezt.

Arra kérem képviselő urat, hogy ön meg abban legyen segítségünkre, hogy a Magyar Köztársaság biztonsága szempontjából rendkívül fontos katonai objektum zavartalanul működhessen a Magyar Köztársaság állampolgárainak biztonsága érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Mondhatnám azt, hogy a honvédelem nagy napja ez a mai, hiszen a délutáni szavazás után, ahol ötpárti egyetértés volt a pápai reptérrel, egészen pontosan a stratégiai légiszállítási képességgel kapcsolatos törvényjavaslat és országgyűlési határozat után, most újra itt vagyunk egy olyan témánál, ami mögött ötpárti egyetértés van.

Valljuk be őszintén, az ügy nem indult jól, hiszen többféle néven, formában előkerült már az önkéntes tartalékos rendszer, s a képviselő úr által benyújtott eredeti javaslat is tartalmazott egy olyan szót, amely elfogadhatatlanná tette volna a határozati javaslatot, ez pedig a "területvédelem", hiszen képviselő úr is pontosan tudja, hogy a Magyar Honvédség kizárólagos feladata a területvédelmi feladat Magyarországon. Ugyanakkor azt gondolom, a kompromisszumkészséget és a belátást mutatja, hogy képviselő úr támogatta azt a módosító indítványt, melyet Nyitray képviselő úr és Básthy képviselő úr adott be annak érdekében, hogy valóban azt vizsgálja meg a honvédelmi tárca, az önkéntes tartalékos rendszer, amely - ahogy képviselő úr is említette - a békeidőben történő sorkatonaság megszűnésével párhuzamosan alakult ki, milyen módon tudná betölteni azt a rendeltetését, amelyet a CV. törvény kötelezettségként előír.

Képviselő úrnak abban igaza van, maga az, hogy megálmodjuk, legyen egy ilyen rendszer, látható módon nem elég a Magyar Köztársaságban, szükség van arra, hogy olyan jogszabályi és pénzügyi ösztönzőket tegyünk mellé, amely a munkavállalók számára nyilvánvalóvá teszi, hogy egy ilyen feladat elvállalása, a patrióta viselkedés és az ehhez kapcsolódó kiképzés és hadgyakorlaton való részvétel jár bizonyos előnyökkel, a munkaadó számára pedig nyilvánvalóvá kell tenni, hogy milyen pluszjuttatást kaphat esetleg az államtól annak érdekében, hogy elengedje ezeket az embereket az ilyen kiképzésre.

Ez az országgyűlési határozat nagyon helyesen megcélozza, hogy az év második felére készüljön el egy olyan jelentés a honvédelmi tárcán belül, amely megvizsgálja más tárcák bevonásával együtt, jelenleg milyen lehetőség áll rendelkezésünkre annak érdekében, hogy ezeket az ösztönzőket megtaláljuk. Képviselő úr is említette a honvédelmi bizottság ülésén - s ez majdnem egyhangú volt, talán a cím volt az, ami sokakat megzavart e tekintetben, de a tartalommal egyetértett a kormány is, és természetesen támogatjuk ezt az immár módosított címet viselő országgyűlési határozati javaslatot -, a képviselők is igénylik, hogy legyen egyfajta folyamatos tájékoztatás arról, hogy halad ez a munka, hiszen nemcsak egyszerre szeretnék megkapni ezt az anyagot, hanem aktívan részesei szeretnének lenni ennek a folyamatnak.

Tájékoztatom képviselő urat, hogy éppen a parlamenti csúszások vagy esetleg a hosszabb tárgyalás miatt is a módosító javaslatnál a tárca - hiszen ebben egyetértés volt közöttünk - előzetesen már elkezdett dolgozni annak érdekében, hogy időben el tudjuk majd készíteni az Országgyűlés számára azt a jelentést, amelyet képviselő úr az országgyűlési határozati javaslatban meghatároz.

Engedje meg, képviselő úr, hogy néhány felvetésre reagáljak, s ez természetesen független ettől az országgyűlési határozati javaslattól.

(21.30)

Az egyik: a képviselő úr említette, hogy valamennyi veszélyre nem tud reagálni a hadsereg, és ebben egyetértünk. Nem tud reagálni a hadsereg, hiszen nem tudhatja, nem ismerheti az összes létező veszélyt, amellyel szembe kell nézni akár itthon, akár külföldön.

Ami a létszámcsökkentést illeti, azt gondolom, erről sok-sok vitát lefolytattunk az Országgyűlésben. Azt gondolom, abban a képviselő úrnak igaza van, hogy nemcsak maximumot, hanem akár a minimumot is érdemes meghatározni a létszám tekintetében. Úgy látszik ma, hogy körülbelül ez az a létszám, amely most stabilizálódott, amellyel el tudjuk látni a hazai és nemzetközi feladatainkat a szövetséges kereteken belül.

Végül nyilván nagyon fontosak a nemzetközi dokumentumok, amelyek akár alátámaszthatják - itt a NATO katonai bizottságának határozatát említette a képviselő úr - ennek a tartalékos rendszernek a létét. De én azt hiszem, hogy a tartalékos rendszernek nem azért kell léteznie, mert létezik a NATO-ban egy ilyen dokumentum, hanem azért, mert a honvédelmi törvényben közösen megalkottuk, és az önkéntes tartalékos rendszerben szolgáló katonák részét képezik egyébként a Magyar Honvédségnek, még akkor is, ha nem feltétlenül értek egyet abban a képviselő úrral, hogy eltolódik, és egyre inkább a területvédelmi feladatokat majd ilyen tartalékosoknak kell ellátniuk. Azt gondolom, hogy az első lépésként, nyilván megvizsgálva közösen a különböző tárcákkal azt, hogy milyen lehetőség van arra, hogy ezeket az ösztönzőket megtaláljuk, utána el kell kezdeni a gyakorlatban is megnézni, hogy hogyan működik a dolog. Azt hiszem, kell egy kis idő arra mindannyiunknak, és nyilván a magyar állampolgároknak is, hogy ez a rendszer valóban olyanná tudjon válni, amelyet esetleg a képviselő úr vagy sokan mások a parlamentben elképzelnek.

Mindenesetre én személy szerint is nagyon örülök, hogy ez a kérdés előkerült, és hogy végül is annyi év után, hiszen a képviselő úrnak nem ez volt az első próbálkozása. Azt gondolom, a mindenkori napi belpolitikai események alapvetően befolyásolták ezt az ügyet, hiszen a képviselő úr sohasem tért el arról az útról, amely a honvédelmi rendszeren belül meglévő tartalékos katonákra vonatkozott, akik részét képezik a Magyar Honvédségnek, és akiknek nyilván meglesznek a rendszeren belül a saját feladataik, ki mire fogja magát kiképezni, ki milyen affinitást érez a feladatok iránt.

Képviselő úr, a kormány nevében természetesen támogatjuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot, a tárca pedig felkészült arra, hogy ezt a munkát elvégezze, ahogy igény jelent meg a honvédelmi bizottságon belül, amikor erről tárgyaltunk, természetesen tájékoztatva erről a honvédelmi és rendészeti bizottság tagjait. Remélem, hogy a parlamenti tárgyalás esetleges csúszása vagy nem csúszása nem fogja befolyásolni - ígérhetem, hogy nem fogja befolyásolni - a tárcát a tekintetben, hogy időben elkészítse a képviselő úr által az országgyűlési határozatban meghatározott dátumra a jelentését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az Országgyűlés valamennyi parlamenti pártja támogassa ezt az országgyűlési határozati javaslatot annak módosított formájában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni Nyitray képviselő úr és Csampa képviselő úr szavait, és Csampa képviselő úrnak szeretném nagyon röviden mondani, tulajdonképpen az, hogy eljutottunk az önkéntes, tartalékos rendszerrel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat mai vitájához, az egy hosszú folyamat volt. Hiszen volt honi gárda, volt nemzetőrség, volt területvédelmi erő. Azt gondolom, folyamatosan formálódott ez, és ennek az indítása egyébként az előző ciklusban kezdődött, úgyhogy azt gondolom, az előző ciklusban is voltak olyan ügyek, ahol nyilván kerestük a megoldási lehetőséget, a tárca akkori vezetői és az akkori honvédelmi bizottság.

Azt gondolom, mára megérett az a politikai helyzet, és talán mi politikusok is érettebbek lettünk egy kicsit, hogy belássuk azt, ahogy a képviselő úr is mondta, hogy nem feltétlenül mindig kell vitatkozni, tudunk találni olyan ügyeket, amelyek összekötnek bennünket, és azért jó azt látni, hogy a honvédelem ügye ilyen ügy tud lenni a Magyar Országgyűlésben. Szeretném remélni, ha több más kérdésben is ilyen ötpárti konszenzus lenne, és természetesen a jövőben is mindig állunk az ellenzéki képviselők rendelkezésére.

Egy dolgot azért még egyszer szeretnék elmondani. Ez a konkrét ügy az előző ciklusból indult el, sőt, talán az azt megelőző ciklus legvégén, ez így korrekt, ha jól emlékszem, képviselő úr, tehát a 2002-es évben indult el, vagy 2001-ben, 2002-ben indult el, és lám, lám, el kellett telnie meglehetősen hosszú időnek, hogy végül is aztán kialakuljon mind a parlamenti pártok és mind a parlamenti pártokban ülők, a honvédelemmel foglalkozó képviselők közötti egyetértés. Azt hiszem, a nélkül a munka nélkül, amit 2001-ben elkezdtünk és aztán folytattuk további ciklusokban, a nélkül a munka nélkül nehéz lett volna ide eljutni.

Úgyhogy köszönjük szépen azoknak, akik akkor végezték ezt a fajta munkát, és természetesen a képviselő úrnak, hogy rendületlenül és töretlenül kiállt az ügy mellett, és természetesen belátta azt, hogy a területvédelem kérdésében a Magyar Honvédség az a szerv, amely kizárólagos jogkörrel bír Magyarországon. Úgyhogy ezt külön szeretném megköszönni a képviselő úrnak.

Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, van itt egy kis félreértés a területvédelem kapcsán. Az országgyűlési határozat eredeti címe az volt, hogy önkéntes, tartalékos területvédelmi erő létrehozásáról szóló országgyűlési határozat. Pontosan tudjuk, hogy a 2004. évi CV. törvény alapján a tartalékos rendszer, a tartalékos katonák egy új állománykategória a Magyar Honvédségben, tehát természetesen nem kell ezt az új tartalékos rendszert létrehozni, hiszen ez egy létező rendszer.

(21.50)

A probléma, amit mindannyian látunk, az, hogy ezt a létező rendszert - amelyet, mondom, a honvédelmi törvény módosításával megalkottunk, amikor áttértünk az önkéntes haderőre - hogyan tudjuk valóban föltölteni, és milyen feltételeket, egyébként a honvédség érdekeltségi körén kívül eső feltételeket kell ehhez megteremteni. Hiszen mondjuk, ahhoz, hogy a munkavállaló elmenjen, vagy éppen a munkaadó elengedje az ő munkavállalóját ebbe a rendszerbe, természetesen a honvédségen és a Honvédelmi Minisztériumon kívül álló jogszabályokat kell megalkotni, akár ahogy a képviselő úrral beszéltük, éppen a Start-kártya lehetőségével.

Azt gondolom, abban nem volt közöttünk vita, hogy ez az erő létezik, ez az állománykategória létezik a CV. törvényben. Abban kell a következőkben lépnünk, és a honvédelmi tárca ezt a feladatot vállalta magára, hogy egyébként egy létező állománykategória feltöltését hogyan tudja megoldani. Úgyhogy Karsai képviselő urat szeretném megnyugtatni e tekintetben, hogy itt nincsen vita közöttünk. Az eredeti címmel azért nem értettünk egyet, mert ez egy létező állománykategória a 2004-es törvénymódosítás óta.

Köszönöm a figyelmüket.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni képviselő úr felszólalását, mert ez lehetőséget ad számomra arra, hogy egy kicsit kitekintsünk itt a munkanélküliségre, amelyről képviselő úr tulajdonképpen beszélt. Bizonyára ön is tudja, hogy 2007-ben Magyarországon a munkanélküliségi ráta csökkent 7,5 százalékról 7,4 százalékra, hosszabb távon vizsgálva a folyamatokat pedig azt látjuk, hogy a népesség gazdasági aktivitása javult, és emelkedett a foglalkoztatási szint is. Most még országos szintről beszélek: 2002 és 2007 között mintegy 95 ezres munkahelybővülés történt a versenyszektorban, és a foglalkoztatási ráta is nőtt. A kormány álláspontja szerint a makrogazdasági kiigazítás megteremti a gazdasági növekedés feltételeit, amelynek következtében a versenyszférában tovább bővülhet a foglalkoztatás, a közszférában pedig nem kell újabb létszámcsökkenéssel számolni.

Ezt azért szerettem volna elmondani előzetesen, képviselő úr, mert a hajdúböszörményi kistérség a munkaerő-piaci mutatók alapján nem tartozik Magyarország leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé. A legfrissebb rendelkezésre álló éves statisztikai adatok szerint 2007-ben a munkavállalási korú, tehát 15 és 64 év közötti népesség foglalkoztatási rátája 51,7 százalék volt, ez egyébként 2,3 százalékponttal magasabb volt, mint az egy évvel korábbi szint. A munkanélküliségi ráta az országos trendnek megfelelően csökkent 2007-ben, ezzel szemben az álláskeresők száma is növekedett. Ez a növekedés azonban nem a foglalkoztatás csökkenésével magyarázható, hanem az általános aktivitásnövekedéssel, amely országosan is megfigyelhető. Hajdúböszörmény kistérségben az aktivitás aránya az elmúlt egy év alatt közel 1,8 százalékponttal javult.

Nyilván képviselő urat ezek a statisztikai adatok kevéssé érdeklik akkor, amikor saját településének ügyéről van szó. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagyon fontos ügyben napirend utáni kérdést természetesen nagyon jó feltenni, de azt javasolnám képviselő úrnak, hogy ebben az ügyben az illetékes tárcákkal, ne csak eggyel, vegye fel a kapcsolatot, és ezek a tárcák meg fogják vizsgálni, milyen lehetőség van arra, hogy egyébként átmenetileg a világpiacon egy kicsit most esetleg lejjebb menő cég támogatását hogyan lehet megoldani. Mert tudja, képviselő úr, amelyik most lejjebb megy, az lehet, hogy pár hét múlva, pár hónap múlva esetleg elkezd felfelé növekedni. Ma azt gondolom, hogy e tekintetben érdemes lenne az SZMM-en túl tárgyalni azokkal a minisztériumokkal is, amelyek gazdaságfejlesztéssel, gazdasági kérdésekkel foglalkoznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmét.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A salgótarjáni intézet a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügyi és számviteli főiskolai tagozatának nem önálló jogi személyiségű szervezeti egysége, és mint ilyen, több mint három évtizedes gazdasági képzési profillal eredményesen és színvonalasan működött.

(22.20)

A felsőoktatási törvény az intézményi autonómia jogosultsági körébe utalja az ilyen szervezeti egységek alapításának, működtetésének és átalakításának jogosultságait, így az oktatási tárca jogi lehetőségei korlátozottak. Ugyanakkor - mint arra képviselő úr is utalt - a tárca ágazati felelősségéből fakadóan a térségi gondok megoldásának elősegítése érdekében képviseltette magát államtitkári szinten az egyeztető tárgyalásokon és az azt előkészítő főiskolai és egyetemei konzultációkon. Ha más összefüggésekben is, mint az érintett önkormányzatok, az oktatási tárca eddig is partner volt a salgótarjáni képzési hely jövőjének stabilizálásában, s a jövőben is ezt a feladatot vállalja.

A térségben az ezredfordulót követően a felsőoktatási hálózat átalakulása, a képzési szerkezet változása és a kedvezőtlen demográfiai folyamatok együttes hatásaként az elmúlt két évben már érezhető volt, hogy országosan gondot okoz a szűk, egy képzési profillal működő, kis intézmények működése, gazdaságos működtetése olyan földrajzi régióban, ahol két nagy egyetem - Gödöllő és Miskolc - és több főiskola - Eger, Gyöngyös - hasonló képzési kínálatot nyújt a továbbtanulni szándékozóknak.

Mindezt azért szerettem volna felidézni, mert a salgótarjáni intézetbe jelentkezők számának csökkenését követően kezdeményezte az anyaintézet, a Budapesti Gazdasági Főiskola a megoldáskeresést, a képviselő úr által is említett tanácskozást. A Miskolci Egyetem júniusi szenátusi ülésének napirendjén szerepel a Salgótarján-Miskolc képzési kapcsolat kiépítése, az intézet esetleges átvétele. Érthető, hogy az egyetem az azonnali megoldásra nem tud vállalkozni, átmeneti időszakot kér, de az is érthető, hogy a főiskola, ahol a beiskolázási gondok miatti hiányt el kell viselni, gyorsabb megoldást akar.

Az Oktatási Minisztérium és a miniszter úr maga is szorgalmazta, hogy a megoldás irányáról szülessen döntés az elkövetkezendő hetekben, s a természetes átmenet egy-két évében az érintett felsőoktatási intézmények, az önkormányzatok és a tárca, ki-ki a maga feladatkörében az ésszerűség határain belül vállalja a segítséget a salgótarjáni intézet jövőjének érdekében.

Az oktatási tárca már eddig is világosan elmondta, és miniszter úr nevében tehetem azt az ígéretet, hogy az idei felvételi időszakban a felsőfokú szakképzésben államilag támogatott keretszámot biztosítják a nyári pótfelvételi eljárás keretében a salgótarjáni képzési helyre, és amennyiben a kormány támogatását megkapja az oktatási tárca, a szabad felsőfokú szakképzési keretszám terhére a vidéki felsőoktatási intézmények, közöttük a salgótarjáni intézet is lehetőséget kap a beiskolázás bővítésére.

A képviselő úr azon megjegyzése tehát, miszerint e kérdéskörben a tárca tehetetlen, azt gondolom, talán abból fakad, hogy az utóbbi időben nem volt ideje nyomon követni azt, hogy mit is tett az oktatási tárca. Azt szeretném kérni képviselő úrtól, hogy kérdezze meg az érintett két intézmény vezetőjét, hogy csupán az elmúlt fél évben hány alkalommal és milyen témakörben tárgyaltak a tárca vezetésével a salgótarjáni intézet beiskolázási gondjainak enyhítéséről, a képzési hely jövőjéről. A képviselő úr előtt is ismert, hogy ettől az évtől a felsőoktatási intézmények finanszírozása hároméves megállapodás szerint történik. Ez az intézmények számára biztonságot, a tárca részére pedig a támogatási források fel- és leosztási kötelezettségét jelenti. Ez az elosztás tavaly decemberben megtörtént, így a Budapesti Gazdasági Főiskolán a salgótarjáni beiskolázási gondokból eredő hiány kompenzálására, többlettámogatására sajnos a tárca nem rendelkezik forrásokkal.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Talán föltehetné a kérdést, hogy mégis mit tudhat a HM vagy a HM államtitkára a székesfehérvári színházról. Több mindent is tudok én személyesen. Egyrészt nekem is volt szerencsém ott járni, és megtekinteni az Aida című előadást, amely szerintem fantasztikus volt, és nem tudom, tudja-e képviselő úr, hogy történetesen egy katonánk vezényli a zenekart ebben a színházban. Tehát némi rálátásunk van erre az ügyre azzal együtt, hogy én azt gondolom, elég szomorú, hogy az utóbbi időben számos olyan ügy került a parlament elé akár napirend előtt, akár napirend után, amivel szerintem nem a parlamentnek kellene foglalkozni.

A művészeti értéket nem lehet politikai alapon megítélni. Az, hogy ki csinál jó színházat, ki csinál jó filmet, vagy ki csinál jó zenét, azt gondolom, minden egyes embernek a saját maga ízlésétől függ. Éppen ezért ebben a konkrét ügyben sem kívánnék én választ adni képviselő úrnak, különös tekintettel arra nem, hogy milyen alapon történt a színházigazgató kiválasztása.

(22.30)

De azt gondolom, hogy a normális országokban nem politikai testületek hoznak döntést arról, hogy ki lesz a színházigazgató, hanem megvan ennek a maga, egyébként objektíven leírt szabályozása. Nagyon szeretném remélni, hogy egyébként a készülő, formálódó előadó-művészeti törvény minél előbb elfogadásra kerül, ahol végre törvényi szabályozás alá kerül az igazgatóválasztás, sőt, a színházak számára megállapított központi költségvetési támogatások elnyerése is ez alá kerülne be, mert innentől kezdve szerintem el tudnánk kerülni azt az igen méltatlan vitát, ami nemcsak képviselőkhöz, hanem szerintem művészetet kedvelőkhöz is méltatlan, hogy mégis kinek a művészete jobb.

Szerintem mindenkinek saját magának a színházban, múzeumban, moziban vagy a koncertteremben kell eldönteni, hogy ki mit szeret. Az a jó, hogy különbözőek vagyunk, és mindenki más-más stílust, más-más művészt szeret. Úgyhogy nagyon remélem, hogy ez a törvény hamarosan elkészül, és akkor ilyen típusú vitákra a parlamentben nem kerül sor.

Köszönöm szépen, képviselő úr, és jó éjszakát kívánok önnek is és az alelnök úrnak is.

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a képviselő úr kérdését, amely nem új keletű, hiszen több alkalommal beszéltünk erről az ügyről. A Keszthely, Kossuth Lajos utca 69. szám alatti 999. helyrajzi számú ingatlanban, azaz a Keszthelyi Helyőrségi Klubban 1997. szeptember 1-jétől a megszűnéséig, 2008. április 30-ig működött a Bethlen Gábor Honvéd Kulturális Egyesület. Ugyanitt működik továbbra is a honvédség Bethlen Gábor Nyugdíjas Klubja. A helyőrségi klub további működésére vonatkozóan több elképzelés körvonalazódott. Mérlegelve a lehetőségeket, figyelembe véve a keszthelyi nyugdíjas katonák érdekeit és természetesen Keszthely város kérését is, kezdeményeztük a helyőrségi klub ingyenes átadását a város önkormányzatának.

(16.40)

Tájékoztatom képviselőtársamat, hogy az átadás az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényben foglaltaknak megfelelően zajlik. A vagyontörvény 36. § (3) bekezdése szerint az ingyenes átruházásról a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács dönt, a honvédelmi tárcának csak véleményezési, javaslattételi joga van, amely ez esetben pozitív volt. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács pozitív döntése esetén az ingyenes tulajdonba adásról az érintett önkormányzat, az MNV Zrt. és a HM között háromoldalú megállapodás jön létre. E megállapodás rögzíti, hogy az átadott ingatlant korábban használó honvédelmi kötődésű társadalmi szervezetek számára az önkormányzat továbbra is ingyenes elhelyezést köteles biztosítani. Remélem, hogy az önkormányzat számára vállalható lesz ez a feltétel.

Jelzem, hogy az elmúlt években több keszthelyi ingatlan vagyonkezelői jogát adtuk át az időközben megszűnt Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak, amelynek jogai és kötelezettségei az említett vagyontörvény hatálybalépésével a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re szálltak át. A döntés joga ezen ingatlanok esetében azonban már náluk van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök és egyetértek önnel abban, hogy stabilnak, erősnek és professzionálisnak látja a Magyar Honvédséget, amely egyre komolyabb nemzetközi tekintélyt szerez nemcsak saját magának, hanem a Magyar Köztársaságnak is. Ahogyan a képviselő úr mondta, a haderő-átalakítás során a hatékonyság abszolút prioritást élvezett, éppen ezért ennek lényeges eleme volt, hogy jelentősen csökkentettük a hadsereg által használt ingatlanok számát.

Minderre többek között azért volt szükség, mert az így megtakarított pénzből infrastrukturális fejlesztésekre, a katonák élet- és munkakörülményeinek javítására, a kiképzés színvonalának emelésére és új képességek kialakítására költöttünk. Ahogy a képviselő úr is említette, a honvédség a katonai célokra feleslegessé váló ingatlanainak egy részét értékesítette, egész pontosan: átadta a vagyongazdálkodással foglalkozó Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek. Ugyanakkor évek óta gyakorlat volt, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén térítésmentesen átadjuk ezeket az ingatlanokat az önkormányzatoknak, egészségügyi intézményeknek, sportegyesületeknek vagy más egyéb szervezeteknek.

Minderre kizárólag akkor kerül sor, ha a vagyonkezelő szervezettel együtt úgy ítéljük meg, hogy erre lehetőség kínálkozik, és valóban olyan célok érdekében igénylik, amelyek támogatást igényelnek. Állami vagyonról van szó, tehát rendkívül komoly körültekintést, a jogszabályok szigorú betartását igényli egy-egy konkrét ügy végigvitele és a szükséges döntés meghozatala. A békéscsabai objektum esetében ez a körültekintő munka a végéhez közeledik. A Honvédelmi Minisztérium lefolytatta a szükséges egyeztetéseket, eljárásokat, és ennek alapján támogatja a megyei közgyűlés kérését. Örömmel mondhatom tehát, hogy ebben a konkrét esetben pozitív döntést hoztunk, és térítésmentesen átadjuk Békéscsaba önkormányzatának a valamikori hadkiegészítő parancsnokság nőtlen szálló épületét.

Meggyőződésünk, hogy ez a lépés hozzájárul a békéscsabaiak és a honvédség kapcsolatának elmélyítéséhez, ahogyan a képviselő úr is említette, ez a kapcsolat eddig is igen széles körű volt a város lakossága és az alakulat között. Az a felelős hozzáállás, az ország biztonsága és a légtérvédelmi feladatok iránti elkötelezettség, amely a békéscsabaiakat jellemezte a radarberuházás teljes időszakában, példaértékű, és azt gondolom, mások számára is követendő.

A békéscsabai utat említette a képviselő úr, a fürjesi utat, amit korábban is ígértünk a városnak, azt változatlanul (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) fenntartjuk, nevezetesen, a tervezésben adjuk a támogatásunkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném önnek megköszönni, hogy egy méltán nemes, a mai katonákat is büszkeséggel eltöltő eseményre emlékezett és emlékeztetett bennünket. A Juta-dombi történettel teljes 1956 krónikája, hiszen a szabadságharc egyetlen olyan szervezett katonai ellenállása volt, amelyben katonák, nemzetőrök és civilek sikeresen vették fel a harcot a főváros felé nyomuló ellenséggel. A Juta-domb hősei önkéntesek, nemzetőrök és katonák voltak, katonák, akik nemcsak emlékeztek esküjükre, de annak szellemében szálltak szembe az idegen hatalommal. Példaképei lehetnek minden esküt tett, a honvédelmet hivatásul választó embernek.

A Juta-dombi harcok 1956. november 4-től 10-ig tartottak, és ahogy képviselő úr is említette, november 14-én már meg is születtek a halálos ítéletek.

(8.10)

Ekkor elkezdték dózerolni a Juta-dombot. De el lehet dózerolni egy dombot, egy hegyet, egy országot, az emlékeket azonban soha nem lehet. A túlélők, a kivégzettek hozzátartozói életben tartották a harcok emlékét, a helyszínt jelölés nélkül is ismerték a titokban emlékezők. Pesterzsébet és Soroksár határában ma már méltó emlékmű áll, emlékeztetve az 52 éve történtekre, a hősök dicsőségére.

A rendszerváltás óta a Magyar Köztársaság és a Magyar Honvédség egyik fő emlékhelye a Juta-domb. Az emlékezés azonban nem merül ki koszorúzásban és emlékbeszédekben. A Magyar Honvédség azzal is emléket állít hőseinek, hogy laktanyái, intézményei névadójául választja az 1956-os hősöket. 2008. június 16. óta a Magyar Honvédség támogatódandár Zách utcai objektuma Maléter Pál vezérezredes, honvédelmi miniszter nevét viseli, azét a Maléter Pálét, aki maga adott parancsot a Juta-domb mint stratégiai pont megszállására, és akit aztán orvul tőrbe csaltak Tökölnél, és mártírhalált halt. Ugyancsak Maléter Pál nevét vette föl a Magyar Honvédség rendészeti zászlóalja, és immár két éve, hogy a Juta-dombi parancsnok, Mecséri János posztumusz altábornagy, az egykori VII. esztergomi gépesített hadosztály parancsnoka nevét viseli a Magyar Honvédség szentendrei központi kiképzőbázis kiképzőosztálya.

A Juta-dombi ellenállók önként vállalták a küzdelmet, míg a Magyar Honvédség, az akkori hadsereg jórészt alkalmatlan volt bevetésre. Ők a megfutamodás helyett a helytállást, a harcot választották, és tudtukon, akaratukon kívül hőssé váltak. Mert a hősök így születnek, maradéktalanul teljesítik vállalásaikat, esküjüket, amelyben benne van az a mondat, amelynek kimondásával egy új viszony jön létre katona és hazája között: életem feláldozásával is megvédem. Sajnos, vannak helyzetek, amikor az esküt be kell váltani.

A Magyar Honvédség ma már szinte alig hasonlítható és nem is hasonlítható a valamikori Néphadseregre, amelyben a Juta-dombiak is szolgáltak. A nemzetvédelem pillére immár négy éve az önkéntes haderő, amely létszámában kisebb, felszereltségében, képzettségében azonban magasabb színvonalat képvisel. Mégis van párhuzam a Juta-domb hősei és a ma katonái között. Akkor, 52 évvel ezelőtt az esztergomi és kiskunmajsai alakulat tisztjei és katonái kitörtek a sehova vezető ideológiai béklyóból, és valódi, hivatásos honvédő katonákká lettek, visszaadták a honvédség becsületét. A Juta-dombiak és a ma szolgáló katonák közös jellemzője az elhivatottság hazájuk, népük, Magyarország és a szabadság ügye iránt. Ma és remélhetőleg később sem kell a Juta-dombról Budapestet védők spártaiakhoz hasonló küzdelmét megismételni, de emlékeznünk kell. A Juta-dombiak tettét meg kell ismernie mindenkinek, mert az a hősiesség, a hazáért, a szabadságért való kiállás meg nem ismételhető példája.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azt szeretném kiemelni, hogy a 2009. évi honvédelmi költségvetéssel megteremthetők a haderő jövő évi működésének és fejlesztésének feltételei, mindezt átcsoportosításokkal és takarékossággal érjük el. A honvédelmi tárca költségvetéséhez ugyanakkor az ellenzéki képviselők nagy számban adtak be módosító javaslatokat, és ezzel kapcsolatosan szeretnék szólni a tisztelt Ház előtt.

A T/6571/22., 25., 68., 73., 85., 114., 135. és 133. számú ellenzéki módosító indítványok csökkentenék a Honvédelmi Minisztérium előirányzatait, köztük a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökség, csapatok központi infrastrukturális ellátása költségvetési alcímet, összességében 11,6 milliárd forinttal, valamint a Honvédelmi Minisztérium közhasznú társaságai által ellátott állami feladatok fejezeti kezelésű előirányzatot 8,5 milliárd forinttal. Ezeket az előirányzat-csökkenéseket több szempontból sem tartom megvalósíthatónak, különös tekintettel az Infrastrukturális Ügynökség tekintetében, hiszen egyrészt a Magyar Honvédség ingatlanjainak üzemeltetése mögül vonná ki azokat a forrásokat, amelyek a jelenlegi gazdasági helyzetben is csak szűkösen biztosítják a laktanyák közműdíjainak, a legszükségesebb karbantartási munkáknak és egyéb, az alapvető működést biztosító feladatok ellátásának fedezetét. Másrészt ellehetetlenülne az elhelyezési körülmények javításának folytatása, amely az egyik igen fontos erőfeszítésünk, egyébként szeretném megjegyezni, hogy közös ellenzéki, kormánypárti erőfeszítésünk, a szerződéses állomány megtartása érdekében szükséges.

A kht.-k állami feladatai mögül történő forráselvonás hatására megszűnne a rekreációs tevékenység, amely, mindannyian tudjuk, egyébként a missziókban szolgáló katonák számára mennyire fontos, és nem folytatódhatnának a topográfiai programok, amelyek a légierő és a szárazföldi csapatok mindennapi alkalmazásához szükségesek.

Éppen ezért kérem a tisztelt Házat, hogy ezeket a módosító indítványokat ne támogassa, és kérem az ellenzéki képviselőket is - akik egyébként minden felszólalásukban szorgalmazzák azt, hogy költsünk többet a honvédelmi tárcára, és ezzel maximálisan egyet tudunk érteni -, ne támogassák ezeket a módosító indítványokat.

Ugyanakkor egy pozitív tartalmú módosító indítványról is szeretnék szólni zárásképpen. A T/6571/10. számon Szabó Lajos képviselő úr által benyújtott módosító javaslat a törvény 49. § (7) bekezdésének normaszövegét bővítené, mely szerint a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével a védelmi tevékenység, a NATO felé vállalt haderő-fejlesztési célkitűzések, valamint az előre nem tervezett nemzetközi feladatok végrehajtása céljából indokolt esetben átcsoportosítást hajthat végre. A normaszöveg ilyen jellegű módosítása a fejezet költségvetési gazdálkodását gyorsabbá, operatívabbá teszi, megfelelve a mai korra jellemző biztonságpolitikai kihívásoknak, ezért e tekintetben, ennek a módosító indítványnak a tekintetében pedig arra kérem az Országgyűlést, hogy ezt a módosító indítványt támogassa.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő határozati javaslattal egy hosszú egyeztetési időszak zárult le, és egy talán még hosszabb munkafolyamat kezdődik a honvédség önkéntes tartalékos állományának fejlesztésével kapcsolatban. E téma a tisztelt Ház falai között többször, több formában is előkerült, és örömmel mondhatom, hogy a mostani előterjesztés tartalmában és célkitűzéseiben a korábban eltérő véleményeket megfogalmazók konszenzusos álláspontját tükrözi.

Mindannyian tudjuk: az idáig vezető út nem volt egyszerű, de az ügy érdekében meghozandó későbbi jogszabály-módosítások sem nélkülözhetik a pártok, képviselőcsoportok közötti együttműködést. Az eddig tapasztalt konstruktív hozzáállás fennmaradásával bízhatunk abban, hogy belátható időn belül érezhetően bővül a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos állománya. Mint képviselőtársaim előtt közismert, négy éve kizárólag önkéntes hivatásosokból és szerződésesekből áll a magyar haderő. Ez idáig kevés szó esett a magyar haderő részét képező önkéntes tartalékosokról, holott a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény 80. §-a őket is a tényleges katonai állomány tagjai közé sorolja.

A katonai vezetés a haderő-átalakítás során fontos állománynak tekintette és tekinti ma is az önkéntes tartalékosokat. Az imént idézett 2004. évi CV. törvény 83. §-ában megfogalmazott önkéntes tartalékos katona ismérvei merőben különböznek a lassan feledésbe merülő, 2004-et megelőző tartalékos fogalmától.

Az önkéntes tartalékos katonai állomány tagjai meghatározott ideig, szerződés alapján vállalják a katonai szolgálatra rendelkezésre állást és a tényleges katonai szolgálatot. Ez az állomány békében a Magyar Honvédség egyetlen tartalékkomponense.

Hat-hét év elteltével megállapíthatjuk, hogy a Magyar Honvédség minimális számú önkéntes tartalékossal számolhat, a rendszer iránt az érdeklődés rendkívül alacsony, és korábban sem biztosította ez a kialakított rendszer, és jelenleg sem biztosítja a szükséges tartalékképességet.

(19.20)

Ezért indokolt az önkéntes tartalékos állomány fejlesztése, és ebben egyetértés is született a parlamenti pártok között. Az erről szóló javaslatot terjesztem most a tisztelt Ház elé.

A munka első fázisában azt az alaptételt sikerült tisztáznunk, miszerint önkéntes tartalékos állomány csak a Magyar Honvédség szervezetén belül képzelhető el, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvénynek megfelelően. Ez jó kiindulási pont volt a részletek kidolgozásához. Közös elhatározásból a Honvédelmi Minisztérium vezetésével végzett széles körű szakmai forráskutatás és elemzés, külső szakértők, társadalmi szervezetek, más minisztérium szakembereinek bevonása, közvélemény-kutatás, a gazdasági szereplők attitűdje, más országok gyakorlata, valamint a NATO-tartalékosokra vonatkozó ajánlásainak megismerése - ez a leltára az elmúlt öt hónapban végzett munkának, de úgy is mondhatjuk, ezt mind hasznosítottuk a javaslatunkban. Hiteles kép, reális fejlesztési célok - ezek az alapjai annak a hosszú folyamatnak, amelynek keretét képezi és kezdetét jelenti a mostani országgyűlési határozati javaslat. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy miközben az önkéntes tartalékos állományt fejleszteni kívánjuk, az a törvényben meghatározott és rendeletekkel szabályozott módon továbbra is érvényben van, tehát nyitva áll minden érdeklődő előtt a lehetőség, hogy ily módon csatlakozzon a Magyar Honvédséghez.

Tisztelt Ház! A kormány által benyújtott határozati javaslat lehetőséget teremt, hogy átgondolt, alapos tervezőmunkával, hosszú távon működőképes szabályozással az érdekek mentén a szükséges létszámra, mintegy 4 ezer főre növeljük a honvédség önkéntes tartalékos erejét. Ki kell mondanunk, hogy a 2001-2002-ben megalkotott forma működőképessége többek között az érdekeltség hiánya miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az önkéntességet vállalni akarók nem érezték biztonságban az állásukat, a munkáltatójukat pedig semmi sem motiválta abban, hogy elnézzék dolgozóiknak, netalán támogassák az évi néhány hetes távollétet. A jelenlegi szabályozás semmilyen jellegű előnyben nem részesíti a munkáltatót, ha önkéntes tartalékos munkavállalót foglalkoztat, de számos más ponton is meghaladta az élet az akkori szabályozást. A jogszabályok változásakor tehát figyelemmel kell lenni arra, hogy a tartalékos munkavállalót munkajogi védelem illesse meg, míg alkalmazója megfelelő és ösztönző kompenzációban részesüljön. El kell ismertetni, hogy a honvédség tartalékosa a nemzet számára fontos feladatokat végez. Tenni kell azért is, hogy ez a közvélemény előtt is egyértelművé váljon, és összességében nőjön az önkéntes tartalékos szolgálat presztízse.

Egy legutóbbi reprezentatív mintán végzett közvélemény-kutatás azt támasztja alá, hogy a lakosság háromnegyede támogatja az önkéntes tartalékos állomány létét. Ugyanakkor ugyanebben a körben magának az intézménynek az ismertsége nagyon alacsony, miként a szerződéskötést megfontolók száma is. A csatlakozni szándékozók több mint fele azonban felvállalja, hogy anyagi megfontolások is közrejátszanának, ha szerződést kötne, és ebből fakadóan elengedhetetlennek tartja a munkáltató kompenzálását is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy más NATO-országokban is létezik hasonló tartalékos állomány, ismereteink szerint azonban eléggé vegyes képet mutat a létszámkeretek feltöltöttsége, mégis érdemes a külföldi tapasztalatokat tanulmányozni, majd a nálunk működőképesnek ítélt formákat még alaposabban áttekinteni, és amit célszerű, azt érdemes beépíteni a hazai szabályozásba.

A tartalékos katonákra ugyanis szükség van, hiszen megfelelő kiképzés esetén békeidőben mindazon feladatok ellátásával megbízhatók, mint a szerződéses katonák. Különösen szükség van rájuk veszélyhelyzetekben, az ár- és belvíz elleni védekezésben és kármentésben; alapvetően a Magyar Honvédség alapfeladatainak ellátásában működnek közre. Ugyanakkor a felkészítésük túl kell hogy mutasson a kizárólagos hazai feladatok ellátásán, és a NATO katonai bizottságának ajánlásait is figyelembe véve speciális esetekben a külföldi szolgálatteljesítés sem kizárt.

Az önkéntes tartalékos katona önkéntes jelentkezéssel elláthat speciális szakismeretet igénylő feladatköröket itthon és külföldön egyaránt, mint például a polgári-katonai együttműködés, fegyverzet-ellenőrzés, kommunikáció, egészségügyi biztosítás, tolmácsolás és egyéb katonai feladatok. Szintén önkéntes alapon közreműködhet a tartalékos katona a nemzetközi humanitárius és válságkezelő műveletekben, amennyiben az állandó állomány pihentetése idején is indokolt a missziós poszt fenntartása. A cél végső soron az, hogy az önkéntes tartalékos állományba tartozók biztos hátterét adják a szerződésesekből és hivatásosokból álló Magyar Honvédségnek, azt kiegészítve, azzal együttműködve közösen alkossák a magyar haderőt.

Időben hosszú folyamat és felelősségteljes munka előtt állunk. A szükséges módosítások, a jogszabályalkotás után is sok idő szükséges, míg az egyének felismerik érdekeiket, illetve a munkahelyek kultúrája megváltozik. Viszont ha jól végezzük a munkánkat, az állampolgárok szélesebb ismeretekkel rendelkeznek majd a Magyar Honvédség feladatairól, az alkotmányos rendszerben betöltött szerepéről, a társadalom tagjai öntudatosabban vállalhatnak részt a hon védelmében, a munkáltatók pedig azzal támogathatják e nemes célt, hogy beépítik a személyzeti munkaügyi rendszerükbe, nem tekintik foglalkoztatást kizáró oknak, ha a beosztottak önkéntes tartalékos szolgálatra jelentkeznek. Az önkéntes tartalékos szolgálaton keresztül nem csak az alkalmazásban állók kapcsolódhatnak be a honvédség munkájába. Minden bizonnyal lesznek, akik a honvédelem iránti elhivatottságból, megmérettetési szándékból csatlakoznak, míg mások szerződéses katonai szolgálatuk lejártával nem akarnak teljesen szakítani a megszokott és reményeink szerint megszeretett környezettel. A szabályok kimunkálásakor, a feltételek kidolgozásakor mindezekre figyelemmel kell lenni.

A fejlesztési javaslatokat több ütemben lehet megvalósítani, és nem csak a honvédelmi ágazatnak. Az önkéntes tartalékos rendszer rekrutációs bázisa optimálisan csak széles körű társadalmi támogatottsággal biztosítható. Különösen fontos a fiatalok, a katonai szolgálatra alkalmas korosztály ismereteinek bővítése. Előremutató kezdeményezés a katonai alapismeretek oktatása a középiskolákban, amely jó kiindulási alapot nyújt az intézményes honvédelmi nevelés elterjesztéséhez. A társadalom szélesebb rétegeinek bevonásával valóban közös lesz a felelősség a haza védelméhez fűződő alapvető érdek érvényesítésében.

A javaslatok megvalósítása önálló és szakmailag teljeskörűen egyeztetett előterjesztések sorozatával történhet meg a jövőben. A részfeladatokban érintett tárcák a határozati javaslat elfogadását követően önálló előterjesztéseket készítenek. Az önkéntes tartalékos rendszer fejlesztése kapcsán megfogalmazott javaslatok megvalósítása ütemezetten, több lépcsőben történik. Ennek megfelelően két határidőt tartalmaz a javaslat, elsőként 2009. december 31-ig a többletforrások bevonását nem igénylő intézkedéseket kell a kormánynak megtennie. A tervezetben szereplő intervallum megfelelő időt biztosít a rendszer szakmai részleteinek jogszabálytervezetbe foglalására, valamint biztosítja, hogy a konvergenciaprogramban korábban nem tervezett, jelentősebb költségvetési kiadásként jelentkező rendszerelemek is több ütemben, legkésőbb a konvergenciaprogram végrehajtását követően, 2011. december 31. után lépjenek hatályba.

Tisztelt Ház! A határozati javaslat az öt parlamenti párt bevonásával végrehajtott egyeztetést követően, úgy gondolom, a viták ellenére is széles körű politikai támogatottsággal került az Országgyűlés elé, kifejezve a honvédelem ügye iránt érzett közös felelősségünket, amellyel összefüggésben a kormány honvédelemért felelős tagjaként külön is köszönetemet szeretném kifejezni. A honvédelem nemzeti ügy, ezért a Magyar Köztársaság - összhangban a honvédelmi törvénnyel - továbbra sem mond le arról, hogy a haza védelmében minden felelősen gondolkodó állampolgár részt vállalhasson. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni önöknek a hozzászólást, de a legnagyobb köszönet mégsem önöket illeti, hanem azokat a kollégáinkat, akik elkészítették, és segítettek elkészíteni ezt a jelentést, és részt vettek az ötpárti egyeztetés folyamatában. Azt gondolom, minden kritika ellenére, ami itt elhangzott, nagyon alapos munkát végeztek, és a rendszerváltás óta először készült egy olyan átfogó anyag, amely egyébként több oldalról is megvizsgálta a tényleges katonai állomány egy szegmensét.

(20.10)

Ami a megjegyzésekben elhangzott, képviselőtársaim, én úgy látom, az időtényező volt, és engedjék meg éppen ezért, hogy az idővel kapcsolatos néhány felvetésükre reagáljak. Nyitray képviselő úr azt vetette föl, hogy miért éppen most került ez a dolog napirendre. Azt gondolom, azért, mert azt az előterjesztést vagy azokat az előterjesztéseket, amelyeket Simicskó képviselő úr éveken keresztül benyújtott az Országgyűléshez, nem tudta elfogadni a többség vagy az elnevezése miatt, vagy azért, mert olyan feladatokat próbált ennek az önkéntes tartalékos állománynak adni, amelyek léteztek a honvédelmi törvényben. Talán emlékszünk, az utolsó ilyen javaslatába is kifejezetten beletette, hogy területvédelemmel foglalkozó önkéntes tartalékos állomány, miközben egyébként a honvédelmi törvény világosan beszél erről a kérdésről.

Egyébként engedje meg, Nyitray képviselő úr, hogy emlékeztessem önt arra, hogy amikor ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, mármint a Simicskó képviselő úr által benyújtottnak a vitája volt, akkor az expozémban elég világosan megköszöntem képviselő úrnak, és több alkalommal is kiemeltem az ő nevét, amiért ezt a tevékenységet megtette. Azt gondolom, hogy most már azért azoknak is meg kell köszönni, akik konkrétan a feladatot megcsinálták, mert az is egy elég komoly munka volt.

Szintén időtényezőt vetett föl Karsai Péter képviselőtársam, aki azt vetette föl, hogy 2009. december 31-éig kell a kormánynak elkészíteni azokat a jogszabályokat, amelyek a többletforrást nem igénylő részét érintik az előterjesztésnek. Lehet, hogy másként olvassuk, az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy ez akár hamarabb is elkészülhet, de addig mindenképpen el kell készíteni, és 2011. december 31-éig pedig a többletforrást jelentő részeket is.

Simicskó képviselő úr is fölvetette az időtényezőt, miszerint a kormány nem tett eleget annak, hogy október 31-éig nyújtsa be az Országgyűléshez ezt a jelentést. Képviselő úr, jelentem, eleget tett a kormány ennek a kötelezettségének, október 31-éig benyújtotta az Országgyűléshez ezt a jelentést. Nyilván a parlamentben föltorlódott ügyek jellegénél fogva kerülhetett csak most ide, hiszen előtte bizottsági ülés volt, de október 31-én már itt volt a parlament előtt, és bármikor napirendre lehetett volna tűzni.

Én azt gondolom, hogy összességében mindazokat a kritikákat, amelyeket Nyitray képviselő úr megfogalmazott - például katasztrófavédelem, vagy hogy túl soknak tartja a missziós részt és túl kevésnek a katasztrófavédelmi részt -, vagy Simicskó képviselő úr, aki elég részletesen kifejtette az ő álláspontját a biztonságpolitikáról, azt gondolom, hogy ebben a Házban tudjuk akceptálni, és tudjuk tisztelni, de nem biztos, hogy el tudjuk fogadni. Képviselő úr is tudja, hogy személy szerint én másféle álláspontot képviselek, egy progresszívebb álláspontot képviselek biztonságpolitikai kérdésekben. De ez azt jelenti, hogy ennek ellenére is képesek voltunk itt az Országgyűlésben és az ötpárti megbeszéléseken megállapodni bizonyos alapkérdésekben, és azt én is nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Honvédség e szegmensét és az önkéntes tartalékos állományt valamilyen módon természetesen fejleszteni kell.

Képviselő úr, azt gondolom, hogy ha valaki mégis nagyon intenzíven szeretne részt venni a mai önkéntes tartalékos rendszerben, azt azért meg tudná tenni, hiszen vannak ma is - igaz, kis létszámban, ezt el szeretném ismerni - önkéntes tartalékos katonáink. Ugyanakkor azokra a változtatásokra, amelyeket a honvédelmi tárca munkatársai és a kutatások is összefoglaltak ebben az anyagban, feltétlenül szükség van.

Simicskó képviselő úr a külföldi missziót kifogásolja, mondván, hogy nem lesznek olyan felkészültek ezek az önkéntes tartalékos állományba tartozó katonák. Talán ha emlékszik az expozémra, abban azt mondtam, hogy önkéntes tartalékos katona nemcsak az lesz, aki anyagilag motivált, hogy eljöjjön - mert lesz ilyen is -, nemcsak az, aki kalandvágyból akar eljönni önkéntes katonának, hanem, képviselő úr, lehetséges, hogy egy volt szerződéses katonánk, aki éppen megjárta Afganisztánt, vagy megjárta Koszovót, Ciprust vagy a Sínai-félszigetet, érzi majd szükségét annak, hogy egyébként azt a fajta kapcsolatot fenntartsa a honvédséggel, amely korábban létezett. Ez esetben nyilván meg kell néznünk azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet misszióban részt venni, nem biztos, hogy hat hónap, lehet, hogy csak a pihentetés ideje alatt, amikor fönn kell tartani azt a speciális beosztást.

Ami a tájékoztatási kötelezettséget illeti: valóban, képviselő úr, ezt ön fölvetette az ötpárti megbeszélésen is, és akkor is elmondtuk, hogy arra vállalunk kötelezettséget - saját magunktól, senki nem írja elő -, hogy az évenként az Országgyűléshez benyújtott, a honvédelem helyzetéről és a Magyar Honvédség helyzetéről szóló jelentésben beszámolunk arról is, hogy hogyan áll ez az önkéntes tartalékos állomány.

A végén engedjenek meg egy mondatot, mert Simicskó képviselő úr utalt a Magyar Honvédség létszámára és költségvetésére. A Magyar Honvédség, ahogy eddig is, ezután is a magyar alkotmányból fakadó kötelezettségeit mind itthon, mind külföldön maradéktalanul el fogja látni, arra lesz ember és költségvetési forrás ebben az országban, éppen azért, képviselő úr, mert ön is meg én is, meg sokan mások úgy gondoljuk, hogy a haza védelme nemzeti ügy, amely hazavédelem nemcsak az anyaföldet jelenti, hanem a haza alapját képező demokratikus értékeket, demokratikus eszméket is. Szóval, ezeknek az értékeknek és magának a fizikai földnek a megvédésére mindig lesz pénz és ember ebben az országban.

Én még egyszer szeretném megköszönni figyelmüket és aktív részvételüket e késői órán, és kérem önöket, hogy a végszavazásnál támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! T/10874. számon tárgyalja az Országgyűlés a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak, katonáinak jogállásáról szóló törvény módosítását.

Azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm képviselőtársaimnak, akik részt vettek az általános vitában, a támogatást, illetve azoknak, akik előzetesen az ötpárti egyeztetésen részt vettek, és támogatólag álltak a törvényjavaslathoz, illetve a törvénymódosításhoz.

Itt tulajdonképpen be is lehetne fejezni az államtitkári zárszót, ha nem lett volna egy olyan vezérszónoki felszólalás, amelyre mindenképpen reagálni kell. Simicskó István képviselő úr, aki a Fidesz-KDNP vezérszónoka volt az általános vitában, a vita során több olyan állítást tett, amelyekre e Ház falai között mindenképpen reagálni kell.

Az első megjegyzésem a következő: képviselő úr kifogásolta a miniszteri expozéban elhangzott sorrendet, mondván, hogy nagyon fontosak a Hjt.-n belüli különböző módosítások, de ő mégis úgy gondolja, hogy az önkéntes tartalékos rendszer alkotja ennek a módosításnak a legnagyobb részét, ezért azzal kellett volna kezdeni az expozét. Én megértem és elfogadom, hogy mindenkinek a saját, legalábbis általunk felturbósított és kicsit javított szellemi terméke a legfontosabb, de azt gondolom, hogy a Hjt.-módosítás nemcsak az önkéntes tartalékos rendszer bevezetésének a jogi alapját tartalmazza, hanem olyan fontos kérdésekben is megoldást keres, mint például a katonák egyenruha-viselésének szabályozása, amely igenis fontos kérdés, még akkor is, ha képviselő úr ezt nem tekintette kiemelkedő ügynek.

Képviselő úr második megjegyzése már nem kifejezetten a Hjt.-re vonatkozott, hanem sokkal inkább a Magyar Honvédségre. Képviselő úr a Magyar Honvédséget méretében liliputinak, minőségét tekintve pedig élő panoptikumnak nevezte. Azt gondolom, e Ház falai között kell világossá tenni, hogy Simicskó képviselő úr - sajnálom, hogy ma nincs itt, mert szerettem volna, ha reagál, vagy legalábbis részese ennek a vitának - azokról a katonákról beszél, akik itthon és külföldön nap mint nap kockáztatják az életüket, és sajnálatos módon néha fel is kell áldozniuk az életüket azért, hogy Magyarország szuverenitása és azok a demokratikus alapelvek, amelyeket Magyarország képvisel a világban, mindig védettek legyenek. Éppen ezért e Ház falai között talán több tiszteletet érdemel a Magyar Honvédség és érdemelnek a Magyar Honvédség katonái.

Képviselő úr harmadik megjegyzése az volt, hogy a Magyar Honvédség nem rendelkezik mozgósítási hadrenddel. Nyilván képviselő úr is tudja, hogy ez egyszerűen nem így van.

Az önkéntes tartalékos rendszerre vonatkozó megjegyzései kapcsán azt gondolom, hogy tudunk nyitottságot mutatni. Az expozéban és az általános vitában is elhangzott, hogy természetesen a Hjt.-módosításhoz benyújtott további módosító javaslatokat is várjuk; egypár már meg is érkezett. Azt gondolom, hogy ezekben egy egyeztetés után tudunk közös nevezőre jutni. Jó hír az, hogy mindezen sértés és kritika után a vezérszónokok - mind a Fidesz-KDNP, mind a Szocialista Párt vezérszónoka, Keleti György képviselő úr - támogatták és támogatásukról biztosították ezt a módosítást.

Még egyszer szeretném megköszönni a vitában hozzátett építő jellegű kritikákat. No nem arra gondolok, amiket Simicskó képviselő úr mondott, hanem arra, amit Keleti képviselő úr említett az egyenruha-viselés kapcsán, amit én nagyon fontos ügynek tartok, hiszen az egyenruha önmagában testesíti meg azt, amit a Magyar Honvédség képvisel, éppen ezért annak tisztelete és viselete rendkívül fontos, s nemcsak a katonai rendezvényeken, hanem az egyéb rendezvényeken való viselésének szabályozása is kritikus pont a Hjt.-n belül. Köszönöm szépen azokat a módosító javaslatokat is, amelyek erre irányultak.

Még egyszer azt gondolom, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjai megérdemelnek annyit, hogy e Ház falai között mindig illő tisztelettel beszéljünk róluk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szívemnek kedves területről, a honvédelemről van szó, de e késői órán viszonylag rövid leszek, hiszen még sok törvényjavaslatról fog vitázni az Országgyűlés. Ráadásul a november 3-ai felszólalásomban, amikor Simicskó képviselő úrnak, aki a Fidesz-KDNP vezérszónoka volt, és Keleti György képviselő úrnak, aki az MSZP vezérszónoka volt, már megköszöntem a pozitív hozzáállását ehhez a törvényjavaslathoz, illetve akkor kifejtettem a vita során fölvetettekre a Honvédelmi Minisztérium álláspontját, én magam sem gondoltam, hogy tulajdonképpen egy előrehozott zárszót fogok elmondani. Viszont ténylegesen ez lett a helyzet, hiszen annak köszönhetően, hogy folyamatos ötpárti egyeztetés volt a Hjt. tekintetében, viszonylag kevés számú módosító javaslat érkezett a törvényjavaslathoz, és ezen módosító javaslatok nagy része egyébként beintegrálásra kerül a törvény szövegébe.

Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni, két javaslatot. Az egyik a Szabad Demokraták Szövetsége által benyújtott módosító javaslat, amely az önkéntes tartalékos rendszer pontosítására vonatkozik. Ezt egyfelől szeretném megköszönni, másrészt pedig üdvözölni a Szabad Demokraták Szövetségét e rendszerépítésben, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy valamennyi parlamenti párt támogassa azt, hogy a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos rendszere tovább tudjon épülni.

A másik, egyébként a vezérszónoklatokban, illetve a módosító javaslatokban is megmutatkozó téma az egyenruha kérdése volt. Itt több szabályozási tényállást benyújtottak a képviselők bizottsági módosító javaslatként, illetve önálló képviselői módosító javaslatként is. Nagyon nagyra értékeljük, és én személyesen is nagyra értékelem azt, hogy ezekben a módosító indítványokban a képviselőket minden esetben az egyenruha védelme vezérelte, én ezt rendkívül fontos elvnek tartom.

Az, hogy a kormány által támogatotti sorba az egyenruhával kapcsolatos honvédelmi és rendészeti bizottsági módosító javaslat bekerül-e, az nyilván azon is múlik, hogy az utánunk következő törvényjavaslat tárgyalásakor, a Hszt. tárgyalásakor milyen módosító javaslat érkezik ahhoz a törvényhez, hiszen meglátásunk szerint - és a kormánynak ebben egyébként volt döntése - a két törvényjavaslatnak e szabályozás tekintetében együtt kell mozognia. Holnap lesz honvédelmi és rendészeti bizottsági ülés, akkor fog ez a kérdés eldőlni.

(22.30)

Bízom benne, hogy a módosító javaslatok beillesztésével egy olyan szövegváltozat kerül végszavazásra, amelyet a frakciók támogatni fognak, ahogy korábban is támogatták.

Nagyon szeretném megköszönni itt e Ház falai között ismételten azt, hogy a honvédelem ügyét nemzeti ügynek tekintették, és mind az általános vitában, mind a módosító javaslatoknál ez a jobbító szándék, ez az elv volt a vezérlő elv.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

DR. VADAI ÁGNES honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát beszéljünk a Magyar Honvédségről! Simicskó képviselő úrnak lett volna több alkalma is beszélni a Magyar Honvédségről, ha részt vett volna a Hjt. részletes vitájában a múlt héten. Azt gondolom, hogy akkor igen alaposan kiveséztük az önkéntes tartalékos rendszerrel kapcsolatos jogi álláspontot.

De mielőtt rátérnénk az önkéntes tartalékos rendszerre, amelynek fontosságát, azt gondolom, mutatja, hogy Hjt.-módosítás folyik, napirend előtti felszólalás született az ügyben, muszáj vagyok reagálni azokra az elhangzottakra, amelyeket képviselő úr itt mondott. (Dr. Simicskó István: Csókkirály!)

Először is, hogy minden rendben van-e a Magyar Honvédségnél: köszönjük szépen, minden rendben van a Magyar Honvédségnél. Nem azt mondom, hogy nincs javítanivaló, hiszen minden rendszerben mindig van javítanivaló, de azt gondolom, hogy az a munka, amelyet katonáink végeznek itthon és külföldön, az az elhivatottság megkérdőjelezhetetlen még e Ház falai között is.

Egyetértek képviselő úrral, hogy a NATO, a Magyar Honvédség és a hazafiasság együttesen tudja adni a védelmet. Azt gondolom, hogy érdemes azon elgondolkodnunk, amit képviselő úr mondott, hogy miért csak 17 fő, illetve váltakozó létszámú tartalékosunk van. Talán el kellene azon gondolkodni, leülni és beszélgetni, hogy az állampolgárok miért nem akarnak a tartalékos rendszerbe bekapcsolódni. Nem biztos, hogy azért, mert nincsenek meg a lehetőségek. Lehet, hogy azért, mert a magyar állampolgárok ma még talán egy kicsit legalábbis gyanakodva figyelik ezt a rendszert. Figyelik azért, mert egypár évvel ezelőtt éppen e Ház falai között kellett önöket győzködni arról, hogy a békeidejű sorkatonai szolgálatot ugyan töröljük már el, mert az állampolgárok nagy része nem nagyon szeretne ebben részt venni.

Ma nagyon sokat kell arról beszélnünk, hogy mit jelent ez a tartalékos rendszer, és egy dolgot világosan kell hangsúlyozni, képviselő úr, amelyet ön nem tett meg, ez pedig az, hogy ez egy önkéntes rendszer. Ide az jön, aki akar, és nem kötelező jelleggel fog működni ez az önkéntes tartalékos rendszer, és ez a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos rendszere lesz, nem pedig valami különálló, területvédelmi szervezet.

(9.20)

Képviselő úr említette, hogy hogyan készülünk mi a karácsonyra.

Akkor tájékoztatom képviselő urat meg a tisztelt Házat, hogy a következőképpen készülünk: a misszióban szolgáló katonáinknak minden évben, akiknek ott kell tölteniük a karácsonyt és az újévet, ajándékot viszünk, és beszélgetünk velük, hogy mit is jelent a hazát szolgálni éppen karácsonykor, a szeretet ünnepén. És tudja, képviselő úr, minden évben, mióta államtitkár vagyok, van egy rendezvény, ami egyfelől nagyon nehéz számomra, másfelől viszont egy kicsit a szívemet is megmelengeti, ez pedig az árvák karácsonya. Mert tudja, képviselő úr, a haza védelme érdekében, meg azért, hogy önök itt nyugodtan ülhessenek, és a Magyar Honvédségről olyanokat mondjanak, amilyeneket képviselő úr is mondott, katonák haltak meg itthon és külföldön egyaránt. Az ő gyerekeiknek minden évben megrendezzük az árvák karácsonyát, és nemcsak ezen az egy napon gondoskodunk a katonáink gyerekeiről és özvegyéről, hanem az év minden napján. A Magyar Honvédség és a honvédelmi tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy egy kicsit enyhítsük azt a fájdalmat, hogy nem lehet ott az édesapjuk velük, merthogy a haza érdekében ment, és ha kellett, életét áldozta azért, hogy ma itt nyugodtan beszélgethessünk.

Nagyon örülök, hogy képviselő úr is több más képviselővel részt vett a székesfehérvári konferencián, ahol az önkéntes tartalékos rendszerről esett szó. Hosszú az a folyamat valóban, ahogy eljutottunk odáig, hogy ma már a Hjt.-t módosíthatjuk, a jövő héten lesz a zárószavazása ennek a törvénymódosításnak. Egy országgyűlési határozattal indult az egész folyamat, amelyet képviselő úr nyújtott be, és ezt szeretném is önnek megköszönni, azt hozzátéve persze, hogy az az eredeti országgyűlési határozat abszolúte nem tudta betölteni a funkcióját, hiszen az alkotmánnyal egyértelműen ellentétes volt, hiszen területvédelmi feladatokat a Magyar Köztársaság területén csak és kizárólag a Magyar Honvédség láthat el, és semmilyen más szervezet nem.

Az országgyűlési határozat elfogadása után a honvédelmi tárca nagyon komoly elemző munkát végzett, és ennek eredménye az, hogy ma már az Országgyűlés előtt van a jogi módosítása a Hjt.-nek, amely megteremti a jogi alapját a tartalékos rendszer további bővítésének; maximum négyezer főben gondolkodunk. Nagyon remélem, hogy hamarosan a pénzügyi kereteket is meg tudjuk határozni, az országgyűlési határozat egy hosszabb határidőt szab e tekintetben a kormánynak. Egyébként kollégáimmal együtt, például Korózs Lajos államtitkár úrral rendszeresen konzultálunk ebben a kérdésben, hiszen ez a honvédelmi tárcán kívül eső ügy.

Én azt szeretném remélni, hogy ez után a vita után, és természetesen ebben az ügyben, és általában a honvédelem ügyében konszenzus lesz közöttünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)