Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön fogunk határozni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/12642. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/12642/48. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vitát négy szakaszban folytassa le az Országgyûlés. Felkérem a jegyzőt, ismertesse a vitaegységeket.

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban az egyes szociális ellátások körét érintő módosító javaslatok megvitatása következzen az ajánlás 2-25. pontjai, valamint a 31-37. pontjai alapján.

A vita második szakaszában szerepeljenek az ezek finanszírozásával kapcsolatos módosító javaslatok az ajánlás 1., továbbá a 26-29. pontjai szerint.

A harmadik vitaszakaszban a záró rendelkezéseket érintő módosító javaslatok megvitatása következik a 38-49. pontok alapján.

A vita utolsó szakaszában pedig a nyelvhelyességi módosításokat kezdeményező indítványok szerepelnek a 30. és 50. pontok alapján.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyûlést, egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyûlés az indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, jelezzék, melyik ajánlásponthoz kívánnak hozzászólni.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 2-25., valamint a 31-37. pontjaira. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ, ötperces időkeretben.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én az általános vitában ezzel a benyújtott törvényjavaslattal meglehetősen elégedetlen voltam, ezért módosító indítványokat is készítettem, amelyek lényegében két kérdéskört érintenek, mind a kettő pénzbeli ellátási jellegű dolog. Az egyik a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelyhez benyújtottam azt a módosító indítványt, amelynek a tartalmát már megjelenítettem módosító indítványokban a költségvetésben is, egészen pontosan azt az indítványt, amiben a tárca is gondolkodik, hogy megemelje, de csak 2006-tól, illetve differenciáltan emelje a rendszeres gyermekvédelmi támogatást.

Az ajánlás 37. és a hatályba léptetést tekintve a 39. pontjaiban található ez a módosító indítvány. Arról van tehát szó, hogy azok számára, akik a gyermeküket egyedül nevelik, és jogosultak a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, mert annyira alacsony az egy főre eső jövedelem, hogy ezt kaphatják, ott az ellátás összege ne az öregségi nyugdíjminimum legyen, hanem annak a 30 százaléka, merthogy az öregségi nyugdíjminimum 22 százaléka jár azoknak, akik családban nevelnek gyermeket, és 30 százalékot akartunk megállapítani közösen azoknak, akik egyedül nevelik a gyermeket.

Őszintén szólva, én rettentően elégedetlen vagyok ezzel a 22 százalékos mértékkel is, amelyről mindannyian tudjuk, hogy idén 5100 forintot jelent, és jövőre is csak 6,3 százalékkal emelkedik ez az ellátás, ezért megfogalmaztam egy olyan javaslatot is, hogy a főszabály legyen legalább 25 százalék, a hatályba léptetést pedig elterveztem csúsztatottan. Én elégedett lennék, ha a gyermeket egyedül nevelők számára a hatálybalépés meg tudna történni jövő év áprilisában, és akkor belenyugodnék, hogy a 25 százalékos ellátásra tehát a családban élő gyerekek számára csak 2006 januárjában kerülne sor. Igazából azért vagyok nagyon-nagyon csalódott, mert a 2006-ra vonatkozó elképzelést sem támogatta a tárca, tehát nem akarja elkötelezni magát most ennek a törvénymódosításnak a keretében 2006-ra sem egy ilyen mértékű emeléshez.

Az a baj, hogy a múlt héten már szavaztunk a költségvetésről, és minthogy ott a rendszeres gyermekvédelmi támogatás ilyen előrehozott emelésének az anyagi fedezetét nem teremtettük meg, nem látok rá sok reményt, hogy a törvény módosításán keresztül még változtatni lehessen rajta.

Nem így a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatos javaslataimmal, mert ezekhez változatlanul reményt fűzök, jóllehet a három javaslat közül egyet támogatott a tárca. Ez a három javaslat a következő. Az ajánlás 3. pontjában szereplő módosító indítványban azt fogalmaztam meg, hogy tényleg próbáljuk meg érzékelhetőbben bestoppolni azt a lyukat, amely jelenleg a segélyezési rendszerben benne van, olyan formában, hogy a jogi szabály egyéves intervallumot ír elő mint együttműködési kötelezettséget, és ez alatt az egy év alatt ne jár a rendszeres szociális segély.

(20.50)

A miniszter asszony is elmondta expozéjában is meg különböző nyilatkozataiban, hogy ez nem jól van így - általában ez a felvezetése annak módosításnak, ami most itt egy d) pontban bekerült a hatályos szövegbe -, ha valaki éppen gyesről tér vissza vagy gyermeknevelési támogatásról, vagy ápolási díjról, akkor rájuk nem vonatkozik ez az egy év, hanem csak három hónap. Zárójelben jegyzem meg, hogy itt is keletkezik egy három hónapos ellátatlan intervallum, de belenyugodva ebbe, én változatlanul igazságtalannak tartom, hogy más csoportokra, amelyeket nem sorolunk fel a d) pontban nevesítve, továbbra is él ez az egyéves intervallum. Következésképp változatlanul úgy érezzük, hogy lyukas a szociális háló, hogy változatlanul vannak olyan csoportok, rétegek, amelyek teljesen ellátás nélkül maradnak.

Csak példaképpen hadd utaljak… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, most kaphatok ismételt hozzászólásra lehetőséget?

ELNÖK: Mivel mások is jelentkeztek, ezért megkérem majd képviselő asszonyt, hogy újra jelentkezzen hozzászólásra.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Akkor csak befejezem a mondatot…

ELNÖK: Természetesen.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): …és akkor majd valahol folytatom. Elnézést, nem figyeltem az időre.

Tehát példaképp hadd hivatkozzak a kényszervállalkozókra, akik elkezdtek valamilyen vállalkozást, meghaladta az anyagi erejüket, nem volt megelőző munkahelyük, nem volt kapcsolatuk a munkaügyi kirendeltséggel, rájuk bizony az a jogszabály érvényes, hogy egy évig ellátás nélkül maradnak. Nos, én nagyon szeretném, ha még itt a részletes vita szakaszában meg lehetne állapodni abban, hogy bestoppoljuk ezt a fogyatékosságot.

A többit majd később indoklom.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal kezdeném, hogy ma ülésezett a szociális és családügyi bizottság, és nagy várakozással mentünk a bizottsági ülésre, ugyanis a beterjesztett szociális törvényhez számtalan módosító indítványt nyújtottunk be, mégpedig a jobbítás szándékával.

A módosító indítványaink benyújtásakor figyelembe vettük az új kormányprogramot, amelynek az a címe, hogy “Lendületben az ország!ö, és van egy fejezete, amelynek címével egyet is tudnánk érteni, hiszen az idősek megbecsülését emeli ki, amit mi is egy nagyon fontos és támogatandó célnak tartunk.

Nos, ennek a fényében, miután az ember elolvasta a szociális törvényt, és már az általános vitában az ezzel kapcsolatos véleményünket kifejtettük, az ajánlásban megfogalmazott módosító indítványunkban is - csatlakozva természetesen a kormányprogramhoz - szerettük volna beemelni azt a nagyívű gondolatot, amit ez a program tartalmaz az idősek irányában. Nevezetesen, itt arról van szó, hogy “A legnehezebb körülmények között élő és önerőből jövedelmüket kiegészíteni képtelen idős emberek iránti felelősségből még ebben a kormányzati ciklusban emeljük a 75 éven felüli - és ennek a vesszőnek jelentősége van -, egyedülálló idősek támogatását.ö - ígérte Gyurcsány Ferenc, amikor ezt a programot itt elmondta a parlamentben.

Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mivel ez a kormányprogram nem azt tartalmazza, mint ami a szociális törvényben írva vagyon, ugyanis nem egyedülálló 75 éven felüliekről szól, hanem “emeljük a 75 éven felüli, egyedülálló idősek támogatását.ö Ez azért lényeges, tisztelt hölgyeim és uraim, mert ennek a jelentősége kiemelkedő, hiszen vannak egyedül élő 75 éven felüliek, és vannak 75 éven felüliek - hála istennek, nem is kis számban -, akik várják azt, hogy a kormányprogramban foglalt írott szöveg szerint valamilyen támogatásban részesülni fognak.

Az előttünk lévő szociális törvény azonban ezt figyelmen kívül hagyja, és ezért gondoltuk Harrach Péter képviselő úrral, illetőleg képviselőtársaimmal, hogy a módosító indítványt erre figyelemmel benyújtjuk, és reméltük, hogy a kormány ezt támogatni fogja. De sajnálatos módon fura-kurta formában a kormány egy olyan mondatot mondott, hogy egyrészt azért nem támogatja, mivel nincs rá költségvetési fedezet. És ez a későbbiekben megismételődött az összes módosító indítványunknál.

Tehát a javaslatunk az ajánlás 2. pontjára vonatkozik, amely a szociális törvény 32/B. §-ának (1) bekezdését kívánta módosítani. Itt kiemelném először is azt, hogy a módosításnál az “egyedülállóö szót szerettük volna kiemelni, azon indoknál fogva, amit az előbb elmondtam, ami a kormányprogramban megfogalmazódott, hiszen nagyon sok 75 éven felüli személy van, aki olyan körülmények között él ma Magyarországon, hogy vagy minimálnyugdíja van, vagy egyáltalán nem rendelkezik nyugdíjjal, hiszen ledolgozott élete során sok-sok évtizedet, de a munkáltató, akinél dolgozott vagy akinél munkát végzett, az nem jelentette be, tehát járulékot nem fizetett, így tehát egy olyan ellátási formára jogosult, amit az időskorúak járadéka testesít meg. Az “egyedülállóö szó kivétele ezért lett volna indokolt, de sajnálom, hogy a kormány ezt nem támogatja.

Ugyanakkor már az általános vitában is elmondtam, hogy számtalan olyan ember van, aki viszont így kapja meg a minimális nyugdíjnak megfelelő összeget, illetőleg a javaslat szerint annak 130 százalékát, szemben azokkal az emberekkel, akik esetleg ledolgoztak néhány évtizedet, és ők is, mivel időskorúak, de a bérük annak idején, amikor munkaviszonyban álltak, rendkívül alacsony volt… - jóllehet rosszabb helyzetbe kerülnek, mint azok, akik e szociális törvény alapján esetleg a 130 százalékos lehetőségben fognak részesülni.

De nem is ez lenne a legnagyobb probléma, hanem az, hogy mi van azokkal a 75 éven felüliekkel, akikre a kormány gondolt annak idején, amikor ezt a programot behozta. Itt behoztunk egy olyan módosító indítványt, amely a minden 75. életévet betöltött személy esetében korpótlék címén - lehet, hogy a kifejezés nem a legjobb, lehet, hogy ehelyett lehetett volna találni egy jobb, a szociális törvénybe megfelelő módon illeszkedő, nyelvtanilag is helyesebb kifejezést, én ezt nem vitatom -, az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 30 százalékát valamennyi 75 éven felüli ember számára biztosítani kellene, pontosan azért, mert így tudjuk számukra megadni azt a lehetőséget, hogy nem lesz különbség a munkaviszonyban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) eltöltött éveket letöltött személy, illetőleg a szociális törvény alapján a 130 százalékot megkapó személy között.

Még egy mondatot, és befejezem, mert lejárt az időm: erre az volt a válasz, hogy ez 50 milliárd forintba kerül. Én úgy gondolom, hogy ez nem lehet pénzkérdés, egy ekkora költségvetésben ezt az 50 milliárd forintot meg kellett volna találni, ha már annyiszor hivatkozunk az idősekre, és valóban segíteni szeretnénk őket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Reagálni szeretnék arra, mit Mátrai Márta szóba hozott, mert szerintem is van egy ilyen természetű gond az időskori járadék megemelésével.

Amikor '97-ben a nyugdíjreformot csináltuk, és az új nyugdíjrendszert kívülről a szociális törvényben megtámasztottuk ezzel a nulladik pillérrel, akkor nagyon fontos elvi kérdés volt számunkra, hogy szociális ellátásként, ha kicsivel is, de alacsonyabb összegű ellátást biztosítsunk azoknak, akik egyáltalán nem dolgoztak, vagy nem dolgoztak annyit, hogy nyugdíjjogosultságot szerezhettek volna. Következésképp került be a szociális törvénybe, hogy az időskori járadék az öregségi nyugdíjminimum 80 százaléka, de ha egyedül él - akkor nehezebbek az életkörülmények -, akkor 95 százaléka.

Tudjuk, hogy nagyon nehéz helyzetben élnek az idős emberek, különösen a 75 év feletti egyedülállók, következésképp valóban humánus és jó gondolat a tárca részéről, hogy számukra egy ilyen emelést eltervez. De azt gondolom, akkor nem szül majd ez az emelés újabb és újabb igazságtalanságokat a rendszerbe, ha ezzel párhuzamosan a tárca gondol azokra is, akik a nyugdíjrendszerben vannak, a nyugdíjrendszerben kapnak az öregségi nyugdíjminimum környékén lévő összeget, és megpróbál külön forrásokból ott is legalább a 75 év felettiek számára egy kiegészítésről gondoskodni, mert csak ezen az úton tudná a keletkező igazságtalanságokat valahogy kezelni.

(21.00)

Tekintettel arra, hogy csak 2006-ra tervezi a tárca bevezetni ezt az emelést, van idő rá, hogy a nyugdíjrendszerben érintettekkel kapcsolatban is készüljenek számítások, készüljön költségbecslés, és a két dolgot párhuzamosan csináljuk meg.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A részletes vita ezen szakaszában a T/12642. számú törvényjavaslathoz - amely az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szól - benyújtott 32., 33., 35. és 36. számú módosító javaslatokról szeretnék beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a négy módosító indítványt benyújtottam, egyértelműen a megtapasztalás vezérelt. Már többször elhangzott itt a Házban, hogy polgármesterként is végzem a munkám. Amikor a polgármester a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításáról dönt munkatársai segítségével azon családok számára, amelyek egyértelműen a mélyszegénység szintjén élnek ma Magyarországon, bizony sokszor rendkívül nehéz feladat előtt áll. Tudjuk, hogy rendszeres gyermekvédelmi támogatást csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát, amely jelen pillanatban 23 200 forint. Gondolják el azt a helyzetet, amikor azzal találkozik a polgármester, hogy 23 201 forint a családban az egy főre jutó jövedelem. Rendkívül felelősségteljes, ugyanakkor szívszorító tevékenység, amikor a miatt az egyetlen forint miatt el kell utasítani egy család kérelmét. Pedig higgyék el, hogy ez a család abszolút nincs jobb helyzetben, mint az, amelyiknek 23 199 forint az egy főre jutó jövedelme.

Ezért mindenképpen megfontolásra ajánlom miniszter asszony - hiszen a kormány véleményét ő fogalmazza meg - és a parlament számára is, hogy fogadják el a 33. számú módosító indítványunkat, amely arról szól, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításánál az összeghatárt az önök által javasolt mértékben, az öregségi nyugdíjminimum 110 százalékára emeljük fel. Ez nem jelent óriási növekményt, hiszen így is csak 25 520 forintra növekedne a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő családoknál az elismert egy főre jutó jövedelemhatár, és 2006. január 1-je még messze van.

Ennél sokkal kisebb mérvű módosítást javasoltunk akkor, amikor azt indítványoztuk, hogy ha már nem is terjesztjük ki a 110 százalékos jövedelemhatárt a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők teljes körére, de egy társadalmi csoportra személy szerint feltétlenül szükségesnek tartom kiterjeszteni. A fogyatékossággal élők éve ugyan már elmúlt, de úgy gondolom, rájuk mindig különös figyelemmel és különös tekintettel kell lennünk.

A 32. számú módosító indítványunk - amelyet, örömmel hallottam, a szociális bizottság egyhangúlag támogatott - azt javasolja, hogy a gyermekét egyedül nevelő szülő vagy törvényes képviselő gondozásában lévő kiskorún túl ott is terjedjen ki az öregségi nyugdíjminimum 110 százalékáig terjedő egy főre jutó jövedelemhatár megállapítása, ahol a szülő vagy törvényes képviselő fogyatékossággal élő gyermeket nevel a saját háztartásában. Azt gondolom, ez a kezdeményezés egyértelműen találkozhat a parlamenti pártok akaratával. Nem hiszem, hogy a magyar parlamentben van ma olyan képviselő, aki azt mondaná, egy ilyen módosító indítvány nem érdemel megfontolást. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy egyértelműen támogassák ezt a módosító indítványunkat.

Ehhez kapcsolódik még a 35. és a 36. számú módosító indítvány. A gyermeküket egyedül nevelő szülők, illetve törvényes képviselők esetében a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegét nem az öregségi nyugdíjminimum 22 százalékában húzná meg a módosító javaslat, hanem a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 30 százalékában. Azt javaslom, fontolja meg a tisztelt Ház, hogy 2006. január 1-jével vagy minden rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermek számára alkalmazzuk a 30 százalékos összeghatárt, vagy legalább azon gyermekek után járjon ez a 30 százalékos nagyságrendű összeg, ahol a szülő vagy törvényes képviselő fogyatékos gyermeket nevel a saját háztartásában. Azt egyébként nem nagyon tudom értelmezni, hogy a szociális bizottság támogatja az egy főre jutó jövedelemhatárnál a fogyatékossággal élő gyermekek esetében ezt a kiterjesztést, az összeg vonatkozásában viszont nem.

Lejárt az időm, de még folytatnám. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta képviselő asszony, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Még néhány gondolatot fűznék az ajánlás 2. pontjához, mégpedig a 75 éven felüliek esetében a korpótléknak nevezett öregségi nyugdíj legkisebb összegének a 30 százalékát szeretném indokolni, annál is inkább, mivel a Magyar Köztársaság alkotmánya deklarálja a szociális biztonsághoz való jogot. A szociális biztonsághoz való jog azonban megilleti a 75 éven felülieket is, ami az alkotmány értelmében az öregség, a betegség, a rokkantság, az özvegység, az árvaság, az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetében a megélhetésükhöz szükséges ellátásra való jogosultságot jelenti.

Elmondhatjuk, hogy Magyarországon ma mintegy 1,2 millió nyugdíjas él a KSH által megállapított nyugdíjas-létminimum alatt, és a létminimum alatt él az összlakosság 20-25 százaléka, mintegy 2-2,5 millió ember. S azt is meg kell tudnunk, hogy mennyi a létminimum a nyugdíjasok esetében. Ha egyszemélyes háztartásról van szó, akkor ez az összeg 45 ezer forint - hol vannak ma ezek a nyugdíjasok ettől, főleg azok, akik minimálnyugdíjon vannak, hiszen tudjuk, hogy a minimálnyugdíj ma 23 200 forint, tehát mérhetetlenül alacsony -, két személy esetében már 38 700, három személy esetében pedig 36 600 forint az egy főre jutó létminimum.

Ugyanakkor még egy döbbenetes adat, amit szintén a KSH-tól kaptunk. Ez arról szól, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban, illetve kitekintésben rendkívül rossz, ugyanis a születéskor várható átlagéletkor a férfiaknál 68, a nőknél 76 év. Ennek fényében is szeretném kérni a módosító indítvány befogadását, pontosan arra figyelemmel, hogy a 75 éven felüliek élete egy kicsit szebb legyen. Ismételten azt gondolom, hogy ez nem pénz kérdése. Ezt szeretném kihangsúlyozni, ezért messze elutasítom a kormánynak azt az érvelését, amit ma a bizottsági ülésen mondott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában részt vevő képviselőtársaimmal - üljenek a patkó bármelyik oldalán - egyetértünk abban, ha rajtunk múlna, akkor a Magyar Köztársaság költségvetésének sokkal jelentősebb részét, szinte az egészet a szociális ágazatban is el tudnánk költeni, hiszen elkötelezett hívei vagyunk annak, hogy ezen a területen jelentős mértékben segítsük a rászorultakat, azokat, akiknek igazán szükségük van a segítségre, legyenek azok idősek, fogyatékkal élők, gyermeküket egyedül nevelők vagy bármely, a társadalom azon szegmensébe tartozók, akik rászorultak.

Azonban nekünk, kormánypárti képviselőknek felelősen kell gondolkoznunk az egész társadalom irányába, az egész költségvetést kell figyelembe vennünk, a köztársaság komplex költségvetését, és ennek megfelelően kell viselkednünk. Megállapítható, hogy az idősekkel, a gyermekesekkel vagy a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban valamennyi előttünk fekvő javaslat - bár lehet, hogy vannak vitapontok bizonyos apró részletekkel kapcsolatban - szakmailag jól kidolgozott. Bizonyára mi magunk is sok mindennel egyetértenénk, azonban azt kell néznünk, hogy hogyan tudunk a teljes magyar társadalom számára megfelelő módon biztonságot nyújtani nemcsak rövid távon, hanem hosszabb távon is.

(21.10)

Ily módon tehát nem áll módunkban egyelőre támogatni ezeknek az indítványoknak egy jelentős részét, hiszen ezt a felelősséget nem tudjuk áthárítani magunkról. Éppen ezért nehéz szívvel tesz egy kormánypárti képviselő olyat, amikor bár a szíve azt diktálná, hogy támogasson minden olyan javaslatot, amely a rászorultaknak még nagyobb segítséget jelent, mégsem tudjuk ezt nyugodt szívvel megtenni, hiszen komplex módon az egész társadalom felé tartozunk felelősséggel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én szeretnék akkor most visszatérni a rendszeres szociális segély szabályozásának a kérdéseire.

Az előbb említettem azt az egyéves intervallumot, amit együttműködési kötelezettségként a hatályos szöveg előír. Ehhez kapcsolódik az a második módosító indítványom, amit egyébként, úgy tudom, hogy a tárca támogat is, hogy hogyan is kell számítani az együttműködést, együttműködésnek számít-e az az intervallum, amikor a munkaügyi központ vagy az együttműködésre kijelölt szerv által felajánlott munkát, foglalkoztatást az illető személy elvállalja. Utólag is nehezen érthető, hogy a hatályos szövegben az volt, hogy ezt az időszakot figyelmen kívül kell hagyni. Azt gondolom, hogy ez természetesen az együttműködés része, beleszámít az időbe, úgyhogy jó, hogyha ilyen értelemben módosítjuk a törvényt.

És a harmadik módosító indítványom, ami véleményem szerint nem kevésbé fontos, egy jelentős lépés lenne abba az irányba, hogy itt a munkára ösztönzés valóban hathatósan megjelenjen, tudniillik hogy hogyan is kell kiszámítani a rendszeres szociális segély összegét, ha valamilyen alkalmi munka vagy részmunka formájában ténylegesen történik foglalkoztatás az együttműködési időszak alatt. A hatályos szöveg szerint szüneteltetésnek számít, hogyha éppen dolgozik, és a szüneteltetés időtartamára számítható szociális segély összegét le kell vonni.

Na most, hogyha tudjuk, hogy ez a szociális segély mennyire kevés, mert egy ép, nem beteg ember számára az öregségi nyugdíjminimum 70 százaléka, tehát ez idő tájt 17 ezer forint havonta, és vesszük azt a példát, hogy az illetőnek van olyan szerencséje, hogy kap egy hónapban tíz napra valamilyen alkalmi munkát, akkor a hatályos szabályozás szerint a tíz napra eső segély összegét, tehát a havi segély egyharmadát, ennek a 17 ezer forintnak az egyharmadát levonják, és a csökkentett összeget adják oda neki.

Azt gondolom, hogy munkára igazából az ösztönözne, hogyha nem automatikusan veszítené el a segélyre való jogosultságát, hiszen vélhetőleg a munkával is nagyon alacsony jövedelmet szerez, hanem ez a két dolog - legalábbis egy szintig - egymásra épülne, kiegészítené egymást. Ezért nyújtottam be első változatban egy olyan javaslatot, hogy a munkavállalási napokra számítható segély összegével csökkenteni lehet, amennyiben a folyamatos foglalkoztatás a tizenöt napot meghaladja. Ez volt az első megközelítés, ötlet arra, hogy a munkavállalásra is valóban valahogyan ösztönözzük, de anyagilag ne lehetetlenítsük el, hogy még azt a kevés segélyt is megvonjuk tőle, amit kapna.

Én abszolút akceptálom a tárcának azt a kifogását, hogy most, amikor éppen a rendszeres szociális segély megállapítása a jegyzőhöz kerül, és - hogy úgy mondjam - a jogosultsági feltételek megfelelése esetén automatikussá válik a megítélése, nem lehet egy ilyen lehetőséget beletenni a szövegbe, hogy csökkenteni lehet ezt az összeget. Éppen ezért kapcsolódó módosító indítvány formájában megcsináltam egy másik változatot, ami fő szabályként azt vezetné be, hogy a foglalkoztatás időtartamára a rendszeres szociális segélynek az 50 százalékát, tehát a felét kell odaadni. Ezt is megcsináltam két változatban, egy olyanban, ami általában vonatkozik a foglalkoztatási intervallumra, és egy olyanban is, amelyik kiköti, hogy ha a havi tizenöt napnál, tehát a fél hónapnál nem hosszabb ez a foglalkoztatás, akkor kell ezt a szabályt érvényesíteni.

Én tudom, hogy a tárca vezetőivel elvileg egyetértünk ezekben a szempontokban. Tudom, hogy az a koncepció, amiben reformként a tárca gondolkodik, az valami hasonló logikát követ, de nem tudom, hogy miért kéne megvárnunk azt a 2006-ra tervezett szociálistörvény-reformkoncepciót, aminek a bevezetése a beláthatatlan messzeségben, távolban van attól, hogy ilyen lépéseket tegyünk. Ha már itt van a kezünkben ez a törvénymódosítás, akkor legalább a rendszeres szociális segély vonatkozásában ezt a kis lépést tegyük meg.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszonynak, Fidesz.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt egyetértek Béki Gabriella képviselőtársammal, azt hiszem, ezt a kapcsolódó módosító javaslatot támogatni tudnánk, hiszen nagyon fontos lenne, hogy a munkára rászoktassuk ezeket az embereket, nem pedig kivonjuk a munkából azért, mert pár napot dolgoztak.

De én egy másik módosító javaslat mellett szeretnék érvelni: a T/12642-eshez módosító javaslatot adtunk be, amelyben az ápolási díj havi összegét a mindenkori legkisebb munkabér összegének a száz százalékára szeretnénk emelni. Tudjuk, hogy ez nagy kiadást jelentene, de ugyanakkor nagyon fontos lenne az, hogy százszázalékos munkabért tudjunk adni, hiszen ezek az emberek, akik ápolást tudnak vállalni, egész napos, sokszor 24 órás munkát vállalnak, és ez a munka nagyon nehéz fizikai és szellemi igénybevételt jelent. Ezért fontos lenne, hogy egész munkaidőnek számítana, és megfelelő díjazást is kapnának.

A lelkiismeretes munka gyakorlatilag kórházi intézményi feladatot old meg, emellett ezeknek az embereknek a betegségükben méltóságteljes életet tud biztosítani. Ezért kérjük képviselőtársainkat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, hogy legalább a mindenkori legkisebb munkabér összegének a száz százaléka megadható legyen.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor független képviselőnek.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Jól tudom, hogy erősen vitatható, sőt félreérthető két módosító indítványom okozhat vitát: az ajánlás 31. és 34. sorszáma alatt javaslom egy azonos szövegrésznek az elhagyását, amely szövegrész a gyermekét egyedül nevelő szülőre, illetve a törvényes képviselőre vonatkozik.

Az általam kihúzásra javasolt szövegrészt diszkriminatívnak tartom, ugyanis a tényleges jövedelemtől függetlenül a csonka családban nevelkedő gyermekek számára több, érzékelhetően több juttatást biztosít, mint a teljes családban élő gyermekek számára. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor a jövedelmi ranglétra alján a négy-öt gyermekes családok állnak, és ők mégis kevesebb rendszeres támogatásra számíthatnak, mint a magasabb jövedelmű, egyszülős családban élő, zömében egygyermekes családok.

Az indítvány szerint ne a tényleges jövedelmi helyzettől függjön a rendszeres támogatás nagysága, hanem a családi állapottól. Mind szociális értelemben, mind családpolitikai szempontból elfogadhatatlannak tartom a teljes családban élők hátrányos megkülönböztetését, ugyanis a családi állapot szerint megkülönböztetett szociális ellátások a szociális gondokat még inkább fokozzák. Alacsony jövedelem esetén az egyedülálló szülők kiemelt támogatása szinte késztette különélésre a korábban ép családokat, és a kezdetben formális különélés általában tartóssá vált, az állami segítség pedig sehol nem tudta pótolni az általa szétzilált családok szociális feladatait.

(21.20)

Csökken a házasságkötések száma, és jól tudom, hogy elsősorban nem ez az oka, de ez is az okok között van. Mindenképpen úgy vélem, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kell egy vizsgálatot lefolytatni annak érdekében, hogy a családban élő gyermekek hátrányos megkülönböztetését hogyan véli és hogyan éli meg, illetve ezt hogyan elemzi. Ismétlem, hogy a jövedelmi ranglétra legalján élő családok hátrányos megkülönböztetése ellen kértem az elmúlt napokban vizsgálatot. Mert pedagógiai tapasztalatom az, hogy szinte készteti a családokat, főleg az alacsony jövedelmű családokat arra, hogy pluszforráshoz jussanak, és ezért nem kötnek házasságot, vagy éppen elválnak, és ez társadalmi méretű problémává kezd véleményem szerint, ismereteim szerint, statisztikai adatok szerint erősödni. Jól tudom, hogy most itt, ebben a törvénytervezetben szinte megoldhatatlannak tűnik a javaslatom, de mégis nagyon szeretném a figyelmüket jobban fölhívni, mint ahogy a figyelmük előterében áll ez a gond, ez a probléma.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Azért kértem szót, mert valóban meglepett Lezsák képviselő úr a javaslatával. Egyszerűen számokkal nem lehet érdemben alátámasztani, amit mond. Abba könnyen bele tudunk gondolni, hogy egy háztartás, ahová egy jövedelem kerül, mennyivel nehezebb helyzetben van, mint egy olyan háztartás, ahol két jövedelem összeadódik. Ez az alapja annak, hogy általában törekedni kellene véleményünk, felfogásunk szerint a gyermeket egyedül nevelők előnyben részesítésére. Eddig ez a rendszeres gyermekvédelmi támogatást illetően nem volt, ezt a típusú szabályozást most szeretnénk bevezetni.

A családi pótlékra régóta igaz, hogy van differencia az összegszerűségben a családban élő vagy a gyermeket egyedül nevelő támogatása között. De tessék megnézni a számokat! Az a differencia, ami megvan az ellátásban, olyan csekély, hogy hihetetlen, hogy azért az 500 vagy 800 forintért, ami a különbség, családok képesek legyenek elválni vagy nem összeházasodni, s a többi. Tehát ez az egész logika nem működik, nem így működik, ahogy Lezsák képviselő úr mondta.

Azért is meglepett az állításával, mert általában a felszólalásaiban ő empátiával viseltetik hátrányosabb helyzetű rétegek irányában. Nos, ha valaki egyedül nevel gyermeket, az egészen bizonyosan hátrányosabb helyzetben van a többiekhez képest, nagyobb terhet vállal és cipel, következésképpen azt gondolom, hogy a szociális ellátó rendszerben ezt a szempontot kell egy kicsit az ő javukra érvényesíteni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszonynak, MSZP.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Akár jól is érezhettem volna magam a ma esti vitában, hiszen csupa olyan képviselőtárssal ülök itt, akikkel többé-kevésbé együtt dolgozunk ezekért az emberekért és ezekben az ügyekben. S hogy mégsem éreztem magam felhőtlenül jól, azt Török képviselőtársam már elmondta, úgyhogy erre nem térnék ki, hanem néhány részletre szeretnék röviden reflektálni.

Köszönöm Mátrai Márta képviselő asszonynak ezeket a precíz adatokat az egyszemélyes háztartás és a legalább házasságban élő, párban élő idősek tekintetében. Azért választottuk ki az egyedül élő, 75 év feletti nyugdíjasokat, hiszen számokkal is alátámasztható, hogy bizony az ő megélhetésük lényegesen nehezebb, és amikor választanunk kell, hogy ezt a meglévő kevés pénzt hová csoportosítjuk, akkor kénytelenek vagyunk célcsoportokat megjelölni.

Sisák képviselőtársam kérdezte, hogyan lehet az, hogy ha támogattuk az egy főre jutó jövedelem tekintetében a fogyatékos gyermekeket, miért nem támogattuk a számukra megítélt összeget. Úgy ítéltük meg, képviselő úr, hogy a viszonylag szép összegű emelt családi pótlékban talán valamelyest kompenzáltuk ezt a lehetőséget, tehát ezért megpróbáljuk mi is még számokkal alátámasztani, hátha sikerül támogatnunk ezt a felvetését.

Lezsák képviselő úrnak megválaszolt Béki Gabriella kolléganőm, én csak annyival szeretném befejezni, hogy amikor az általános vitát elkezdtük, én mondottam, hogy kérem képviselőtársaimat, segítsenek módosító indítványokkal jobbá tenni az elképzeléseinket. És ezt szeretném megköszönni, mert valóban szinte valamennyi módosító javaslat, amiket benyújtottak, bizony ezt a célt szolgálta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen Béki Gabriella képviselőtársamnak, hogy nem vitatja el tőlem azt, hogy a hátrányos helyzetben lévő családok, emberek iránt van empátiakészségem. Tudtam, hogy ez a felvetés félreértést fog okozni. Nem az egyszülős családok ellen készül ez, hanem statisztikai adatok bizonyítják azt, hogy a jövedelmi ranglétra alján a 4-5 gyermekes családok állnak, és ők mégis kevesebb kiegészítő ellátásra számíthatnak, mint a magasabb jövedelmű, egyszülős családban élő, zömükben egygyermekes családok.

És nem néhány száz forint különbség van abban a helyzetben, hogy egyedül neveli, vagy netán közös háztartásban él valakivel, de nem házasságban. S éppen a házasság intézménye ellen fogalmazom meg igen szerényen a felvetésemet, és kérem elgondolkodásra képviselőtársaimat. Jól tudom, még egyszer, nem ebben a törvényjavaslat fogjuk ezt megoldani, de hogy terjed az országban, éppen anyagi megfontolásból a házasság szétesése, szétzilálódása, vagy hogy éppen nem lesz házasság, annak talán éppen ez is az oka, ez a nem néhány száz, de néhány ezer forint is havonta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Sisák Imre képviselő úr, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt a normál hozzászólásomra rátérnék, azért kértem kétperces hozzászólásra lehetőséget, mert Béki Gabriella képviselő asszony és Lezsák Sándor képviselő úr vitája, úgy gondolom, borzasztó egyszerűen feloldható. Nem kellene mást tenni, és nem teszek mást, mint jó szívvel ajánlom az én 33. és 36. számú módosító indítványomat. Ez azt jelentené, hogy minden rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő esetében az egy főre jutó jövedelemhatár a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 110 százalékára emelkedne, és minden rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő család gyermeke a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 30 százalékos összegét kaphatná.

Mielőtt tisztelt képviselőtársaim azzal “vádolnánakö esetleg, talán kicsit viccesen, hogy talán túlságosan sokat szeretnék ezen családok számára, úgy gondolom, hogy ebben az ülésteremben sokszor elhangzott, hogy ezek a családok azok, amelyek tényleg a mélyszegénység szintjén élnek. Ezek a családok azok, amelyekre a megélhetés rendkívüli nehézségeket ró. És ha megnézzük egyébként, hogy egy ilyen négyfős családnál ténylegesen milyen nagyságrendű a család összbevétele, borzasztó egyszerű számítással tudjuk ellenőrizni. Egy kétgyermekes család, amely rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult, összességében 92 800 forint havi bruttó jövedelemmel rendelkezik.

Nos, úgy gondolom, hogy ez a kétgyermekes család, amely ebből a bruttó jövedelemből havonta meg tud élni, azt hiszem, igazi művészetet visz véghez. Gondoljunk csak bele, ha ez a család csak egy sima panellakásban lakik, és mondjuk, a közelmúltban vásárolt lakást, az ehhez szükséges hitel összege 45 és 60 ezer forint között szór. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Most be kell fejeznem. Köszönöm.

ELNÖK: De itt a folytatás lehetősége, mert hozzászólásra megadom a szót Sisák képviselő úrnak.

(21.30)

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Tehát ha csak azt nézzük, hogy ez a család a közelmúltban vásárolt egy lakást, akkor 45 és 60 ezer forint között szór az egy főre jutó havi törlesztő részlet. Különösebb képzelőerő nem kell ahhoz, hogy gondolkodjunk azon, milyen nagyságrendű összegek szükségesek a közüzemi díj kifizetéséhez, és ezen túl ennek a családnak még étkeznie meg ruházkodnia meg utaznia is kell.

Az a javaslat, amely egyébként arra irányul, hogy a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 110 százalékára vigyük föl minden egyes jogosult esetében az egy főre jutó jövedelemhatárt, nem egy magas összeg. Itt 25 520 forintról beszélhetünk az idei öregségi nyugdíjminimumnál, ami nyilván 2006-ig még majd emelkedni fog. Gondoljuk el, hogy ez az összeg mindösszesen 102 ezer forint, és nem akarom még egyszer megismételni egyébként, hogy mit jelent ez 92 200 forint esetében, és mit jelent ilyen nagyságrendű összeg esetében. Nem kérek, kérünk túlságosan sokat. Jelen pillanatban 5100 forint a rendszeres gyermekvédelmi támogatás gyermekenként. Ha a 30 százalékos összeghatárban meg tudnánk egyezni, ez 6900 forintot jelentene, minden család számára 1800 forintot gyermekenként.

Tudjuk, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban élő családok a legnehezebb körülmények között élő családok ma Magyarországon. Az önkormányzatok egyébként föl tudják mérni azt, hogy a pénzbeli és természetbeli szociális juttatásokra adott támogatásokat hogyan osszák el. Higgyék el, ha a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál ezt az elmozdulást lehetővé tennék, egész egyszerűen a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra fordított összegek csökkennének arányosan. Ezt én mint polgármester rendkívüli módon tudnám egyébként támogatni azért, mert tudom, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megfelelő helyre jut. Hiszen csak gondoljunk bele abba, hogy a fogyatékossággal élő gyermek esetében nincs 100 százalékos térítési díjmentesség az óvodában, a bölcsődében, főleg nem az általános iskolában, 50 százalékos térítési díjmentességet élvez. Ebben az esetben úgy gondolom, hogy ha a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege emelkedne, akkor nyilvánvalóan sokkal jobb, sokkal megfelelőbb célokra juthatna ez a támogatás.

Úgyhogy egyértelműen azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy mérjék föl annak a lehetőségét, előttünk van még egy egész év, és a 2006. évi költségvetési törvény beterjesztésénél érdemes ezzel számolni, annál is inkább, mert a szociális támogatások teljes rendszerét - még ha vita is van egyébként a kormánypártok között e tekintetben - teljes egészében felül akarják vizsgálni. Azt gondolom, ha ezen az úton indulnának el, akkor egyrészt azt is tudnák bizonyítani, hogy végre az ellenzék módosító indítványait is támogatni tudják, és ehhez még időben meg tudják teremteni a szükséges pénzügyi forrásokat.

De azt gondolom, hogy a 35. és a 32. módosító indítványom mindenképpen megfontolandó. A fogyatékkal élő gyermekek száma, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülnek, azt gondolom, nem egy jelentős szám. S miután nekem van egy, sajnos fogyatékkal élő testvérem, korábban tapasztaltam, hogy a gyógyíttatása, taníttatása, utaztatása milyen jellegű külön költségeket rótt a családra, én nyugton mondhatom önöknek, és azt hiszem, itt is a tapasztalat vezérel, hogy ezeknek a családoknak ez a 110 százalékos egy főre jutó jövedelemhatár-kiterjesztés, illetve a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak ez a 30 százalékos kiterjesztése végtelenül indokolt.

Azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, és azt kérem a tárcától mint a kormányvélemény megfogalmazójától, hogy gondolja át még egyszer, értékeljék át a korábbi véleményüket, és kérem önöket nagy tisztelettel, hogy támogassák ezeket a módosító indítványokat. Hiszen ha minden egyes szociálisan rászorult réteget nem is tudunk szívünk szerint abban a támogatásban részesíteni, amit szeretnénk részükre juttatni, azt gondolom, hogy ez a 700 ezer gyermek vagy a fogyatékossággal élő gyermekek esetében az az iksz fő - ezt sajnos nem tudom számokkal alátámasztani - rendkívüli módon rászorult arra a támogatásnövekedésre, amit ezek a módosító indítványok magukban foglalnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 15. pontjához szeretnék hozzászólni, amely az ápolási díjjal foglalkozik. Ezt azért tartom fontosnak, mivel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjával több ízben, ebben az évben is már beadtuk az ápolási díj felemelésére vonatkozó módosító indítványunkat. Most legutoljára 2004. június 22-én egy országgyűlési határozati javaslat formájában, és az elutasításba, nem jó szívvel ugyan, de tudomásul véve úgy nyugodtunk bele, hogy a szociális törvény ezt majd igyekszik rendezni, és ebben bízva nagy figyelemmel kísértük, hogy mi fog történni.

Nos, a szociális törvény módosításának azon pontjával ismételten egyet tudunk érteni, amely a 18. §-ban található, és ez a 43/A. illetve 43/B. §-sal való kiegészítésről rendelkezik, amelynek az a lényege, hogy bevezet egy új ápolási formát, ez pedig a fokozott ápolást igénylő személyek ellátása, és van még egy, amely a 18. életévét betöltött, tartósan beteg személyek ápolását, gondozását végző személyek ellátását hivatott megoldani. Úgy gondolom, hogy ez teljesen jó dolog lenne akkor, ha a megfelelő mértékű elismerést is megkapnák azok a személyek, akik az ilyen súlyosan fogyatékos beteg, illetve idős emberek otthoni ápolását, gondozását végzik. De akkor, amikor továbbolvastuk a törvény módosítását, és eljutottunk a 19. §-ig, láttuk, hogy nem változik az ápolási díjra vonatkozó tétel, hiszen továbbra is, mint az egyéb szociális ellátásnál, itt is a nyugdíjminimumhoz köti, amely tudjuk, hogy ebben az évben 23 200 forint. Ráadásul annak is százalékos formáját határozza meg, és pont azoknál a személyeknél, akik fokozott ápolást igényelnek, a 130 százalékot adja ezeknek a családoknak, amit ha a jelenlegi állapotnak megfelelően számolunk ki, havi 30 160 forint, míg a 18. életévét betöltött tartósan beteg személy esetében pedig mindössze ennek a 80 százaléka, amely 18 560 forint.

Nos, mi ezt rendkívül méltánytalannak tartottuk. Annak idején, amikor az ápolási díjra vonatkozó módosító indítványainkat benyújtottuk, egy kis kutakodást végeztünk, hogy végül is mekkora kört érint, hiszen a bizottsági vitában az az első kérdése a kormányoldalnak, illetőleg a kormány képviselőjének, hogy tudja-e a benyújtó képviselő, mekkora pénzért lobbizik, illetőleg mekkora réteget érint az a módosító javaslat, amit előterjesztett. Nos, megnéztük azt, hogy az ápolási díj mennyi; 2003-as adataim vannak, hiszen a 2004-es még nem áll rendelkezésre. Mindannyian tudjuk, hogy mind alanyi, mind pedig méltányossági jogon adható az ápolási díj. Az alanyi jogon jogosultak száma Magyarországon 2003-ban 13 468 személy volt, ami összesen 3 és fél milliárd forintot ölelt fel; hangsúlyozni kívánom, természetesen azon szabályokkal, amelyek itt is megtalálhatók, tehát a minimálnyugdíjra gondolván. A másik pedig a méltányossági jogon adható ellátásban részesülők; összesen 20 434 fő van Magyarországon, és ez mintegy 4,4 milliárd forint.

Azt gondolom tehát, egy olyan kis társadalmi réteget érint, hogy ha még az alanyi jogon járót és a méltányosságit is összevonom, egyszerűen hihetetlenül kevésnek tűnik ahhoz képest, hogyha ezek a személyek az idős, beteg ápoltjukat, illetőleg a gyermeküket, aki súlyosan fogyatékos, nem kívánják intézményi ellátásba helyezni, akkor azt kell mondjam, sokkal nagyobb a társadalom megtakarítása, hiszen az intézményi ellátás költségeit megtakarítja az a család, aki az ellátást otthon, a saját háztartásában végzi a gyermekével, illetőleg az idős, beteg, magatehetetlen hozzátartozójával.

A mi módosító javaslatunk mindkét esetben, illetőleg több esetben arra irányult, hogy igenis a mindenkori minimálbérhez kell igazítani az ápolási díjat.

(21.40)

Azt ma hallottam a kormány képviselőitől, hogy ez 15 milliárd forintos költségkihatással jár, tehát ha eddig azt mondtam, hogy alanyi jogon és méltányosságból a tavalyi évben ez mindössze jelentett közel 8 milliárd forintot, ha ezt a minimálbér százalékában határozom meg, akkor az 15 milliárd forintba kerül, tehát a differencia a kettő között szintén elenyésző. Egyszerűen nem értem, miért nem lehet megoldani, hogy azoknak az embereknek, akik ezt a feladatot otthon ellátják, munkaviszonynak minősüljön egyrészt az a munka, amit otthon végeznek, másrészt pedig a mindenkori minimálbérnek megfelelő juttatásban részesüljenek akkor, ha nem veszik igénybe az intézményi ellátást a súlyosan beteg, fogyatékos, otthon ápolt hozzátartozójuk ápolása és gondozása érdekében, hiszen megtakarítják az államnak a normatív támogatást, amit adnia kellene akkor, ha a beteg gyermeküket vagy pedig az idős hozzátartozójukat elhelyeznék az intézményben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát azért kívántam, elnök úr, ezt ilyen részletesen indokolni, mert bíztam abban, hogy a kormány átgondolja, és mivel nem egy olyan horribilis összegről van szó, viszont ezeknek az embereknek az utolsó gondoskodási lehetőségét jelenti, hogy az állam elismerje ezt a feladatot, amit otthon végeznek, ezért szóltam ismételten az ápolási díj újragondolása miatt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát… Sisák képviselő úr még ehhez? (Sisák Imre János: Nem, majd a harmadik vitaszakaszhoz.) Tehát a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 1. pontja, továbbá 26-29. pontjai alapján. Hozzászólásra megadom a szót annak, aki jelentkezik - kérdés, hogy ki jelentkezik. Úgy látom, hogy senki nem kér szót, tehát a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 38-49. pontjai alapján. Ötperces hozzászólásra megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Két módosító indítványra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának a nevében nyújtottunk, nyújtottam be, ezek pedig a 41. és a 43. számú módosító indítványok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára ismert, hogy a T/12642. számú törvényjavaslat pozitív irányú módosítást tartalmaz a rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, valamint az alanyi jogú ápolási díj vonatkozásában. Ezzel, azt gondolom, mind a négy parlamenti párt képviselői egyet tudnak érteni. Azzal viszont én úgy gondolom, hogy vannak gondjaink, hogy ezek a pozitív irányú változások csak 2006. január 1-jén lépnek életbe, amennyiben a parlament változatlan formában fogadja el a jelenlegi törvényjavaslatot, ami itt fekszik az asztalunkon.

Na már most a 41. számú módosító indítványban azt kezdeményezzük, hogy az ezen passzusokat érintő kedvező módosítások 2005. január 1-jén lépjenek hatályba, de amennyiben a törvényjavaslat 3-8. §-ára nem is tudják egyébként a költségvetési kihatása miatt elképzelni ezt a pozitív irányú változtatást, azt mindenképpen kezdeményezzük, hogy legalább a törvényjavaslat 50. §-a vonatkozásában ez a változtatás hatályba léphessen 2005. január 1-jén. Ez azt jelenti, hogy az állam az önkormányzat részére az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális segély és az alanyi jogú ápolási díj esetében a százszázalékos támogatást biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Borzasztó egyszerű egyébként a módosító indítvány ezen részének elfogadására irányuló javaslatom. Tudjuk, hogy az állami költségvetés tervezetét az Állami Számvevőszék is vizsgálja, és mi magunk is folyamatosan figyelemmel kísérjük. Az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy sajnos az önkormányzatok részére a pénzbeli, természetbeni, illetve gyermekvédelmi támogatások növelésére szánt összeg 2004-ről 2005-re csak 1,8 százalékkal növekszik. Ez a kormány által jelzett 4,5 százalékos inflációt sem éri el. Tehát amikor az önkormányzatok nevében azt kérem itt a parlament minden egyes képviselőjétől és a miniszter asszonytól is, hogy a 2005. január 1-jei módosítás legalább a jelen törvényjavaslat 50. §-ára vonatkozzon, nem kérek mást, mint hogy az önkormányzatok pénzügyi helyzete egy picikét javuljon a 2005-ös esztendőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 43. számú módosító indítványom, azt hiszem, az elmúlt két esztendőben, persze nem ilyen egy szál magában, már többször felvetődött ebben az ülésteremben. Tudjuk, hogy a szociális törvény egészen az 1993. évi III. törvény elfogadásától kezdődően meghatározott határidőt írt elő a személyes gondoskodást nyújtó intézményi hálózat kiépítésére, a szociális alapellátások kiépítésére kétezer, háromezer, tízezer, harmincezer fős lélekszámot meghaladó települések esetében. Minden egyes kormány felelős, hogy ezen a területen nem léptünk megfelelő módon előre. Mert a kormányok nem tettek mást, kérem szépen, amikor a határidők betartását kellett volna kieszközölniük, és ehhez a megfelelő forrásokat biztosítani az állami költségvetésben, fogták magukat, 1996-ban szépen módosítottak egyet, '99-ben módosítottak egyet, aztán most megint kitoltuk a határidőt, és ez így megy az idők végezetéig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én megértem, hogy a kormányok egyébként a pénznek mindig híján vannak, és a szociális terület valahogy mindig háttérbe szorul. Csak ne felejtsük el, hogy ez egy időzített bomba! Magyarországon egy elöregedő népességgel találjuk szembe magunkat. Ha az önkormányzatok és az állam nem lépnek megfelelő időben, akkor ezt a kérdést nem fogják tudni kezelni. Ez a 43. számú módosító indítvány arra irányul, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás bevezetési határideje ne 2007. december 31-e legyen, tehát ne toljuk ki végletesen a cikluson túlra ezt a határidőt, hanem legalább 2006. december 31-ével határozzuk meg.

Miért kérem ezt? Azért, mert ezzel óriási megtakarítást hajtunk végre. Ugyanis amíg egy jelzőrendszeres házi segítségnyújtás egy tízezer lélekszámú településen ötmillió forintba kerül - mármint a felállítása, természetesen a működtetése, diszpécserszolgálat és minden egyéb más, gépjármű és egyéb dolgok, ez később sokkal többe -, de gondoljuk el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha ezt egy idősek átmeneti elhelyezését biztosító otthon formájában kellene biztosítanunk, az azonnal legalább 3-400 millió forint nagyságrendű forrást jelentene. Márpedig azok az idős emberek, akik képesek ezt a készüléket kezelni - elnézést, elnök úr, gyorsan befejezem -, azok, kérem szépen, nem kell, hogy idősek átmeneti elhelyezését biztosító otthonba vonuljanak.

Tehát ez egy célszerű és ésszerű szociális ellátási forma, és még egyszer mondom, jelentős forrásmegtakarítást jelent. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! A házbizottság ajánlása alapján a napirend elfogadásakor döntünk az időkeretről. Én minden esetben indokoltnak látom az öt percnél hosszabb hozzászólásokat - elnézést ennyi értékelő megjegyzésért.

Annyit hadd indítványozzak, hogy minden csütörtökön a házbizottsági ülésen a frakciók képviselői jelezzék, hogy adott esetben egy részletesebb, alaposabb, az ötperces keretbe nehezen beleférő szakmai érvrendszer hangozhat el a részletes vitában; semmi akadálya nincs a 6-7-8 vagy 10 perces időkeret megállapításának. Azért vagyok kénytelen állandóan a viharcsengőt kongatni, mert ez a levezető elnök kötelessége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 40., 42. és 45. pontjához szeretnék hozzászólni, de egy gondolatmenetben lerendezném mind a három ajánlást, hiszen itt a hatályba léptetésről van szó.

A hatályba léptetéssel kapcsolatban, ha valaki elolvassa ezt a szociális törvénymódosítást, akkor eszébe jut az, vagyis inkább feltenné a kérdést, hogy vajon miért 2006. január 1-jétől léptetjük hatályba, különösen a segélyekre és a magasabb szociális ellátásokra vonatkozóan.

(21.50)

Én az általános vitában kifejtettem, hogy ezzel messze nem értek egyet, tehát ezt akkor tartanám komolynak, ha a hatályba léptetés 2005. január 1-jével megtörténne. Akkor miért volt sürgős az egész szociális törvény elfogadása, behozatala? Nyilvánvaló, hogy ha 2006. január 1-jét célozzuk meg az ilyen szociális ellátásoknak a rászorulókhoz való juttatására, akkor nem beszélhetünk egyébről, mint kampányfogásról, és ez mind közpénzekből történik. Nos, én ezt rendkívül tisztességtelennek tartom, és a magam részéről vissza is utasítom. Annál is inkább így van ez, mivel, ha megnézzük - mint ahogy említettem, különösen tekintettel a segélyezésre vonatkozik ez a rész, és itt Lenkovics Barnabásra is hivatkoznom kell, aki abban, amit mindenki megkapott a mai szociális bizottsági ülésen, részletesen leírja -, a tervezet öt lépcsőben határozza meg a hatályba léptetést. Ez a szerény 70 szakasz, ami itt előttünk fekszik, öt lépcsőben kerül hatályba léptetésre, és ami az állampolgárokat valóban mélyen érinti, az mind 2006. január 1-jétől.

Tehát én úgy ítélem meg, hogy itt lehet beszélni szociális érzékenységről, lehet beszélni szociális ellátás megadásáról, lehet az állampolgároknak azt mondani, hogy majd segítünk a szociális problémáinak a megoldásában, de mire ez eljön, addigra már éppen a kampány időszakában vagyunk. Akkor miért nem oldjuk meg a 2005-ös költségvetésnél? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hiszen ez így lett volna tisztességes. Időben jeleztük a szociális ellátásokra vonatkozó indítványunkban, hogy a 2005-ös költségvetésben ezeket az ellátásokat tervezni kell.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön is jól tudja, sőt szerintem sokkal jobban tudja, mint jómagam, hogy most december 6-ához képest ez a törvény mikorra lesz elfogadva, és a 2005. január 1-jei hatályba léptetése elég nehéz feladatok elé állítaná nemcsak az államigazgatás központi, de az önkormányzatokra vonatkozó szerveit is. Hiszen ez sok esetben olyan lehetetlen feladatot eredményez az ott dolgozók számára is, illetve a szolgáltatásokat, a segítségnyújtást igénybe vevők számára is, ami lehetetlenné tenné a törvények tényleges alkalmazását.

Másrészt: kérem, higgyék el, a törvénytervezet benyújtása nemes szándékot tükröz. Ha nem nyújtottuk volna be, akkor bizonyára önök - illetve bizonyára valamennyien - lettek volna a leginkább azon, hogy minél hamarabb kerüljön a parlament elé az egyes szociális tárgyú törvények módosítása, és minél hamarabb, minél előbb kerüljön a parlament elé ennek a megtárgyalása, ezáltal is azoknak a rétegeknek nyújtsunk segítséget, akiket ez a törvény megpróbál valamilyen módon támogatni. Ezért higgyék el, kérem, hogy a benyújtás szándéka nemes volt, és azt szolgálta, hogy minél hamarabb kerüljön a parlament elé, és lehetőség szerint, a költségvetés lehetőségeit figyelembe véve minél több intézkedés biztosítsa az emberek számára a megfelelő szolgáltatások vagy segítség nyújtását.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e valaki még a részletes vita ezen szakaszában felszólalni. (Nincs jelzés.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 30. és 50. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Nincs jelzés.) Felszólalási szándékát senki nem jelzi, ezért a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem miniszter asszonyt… (Dr. Göncz Kinga: Most.) Most kíván szólni. Megadom a szót tehát Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter asszonynak, aki most kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy itt vannak mindazok, akik szociális területen elkötelezettek, és akikkel, azt hiszem, sok helyen sokszor beszéltünk ezekről a kérdésekről. Ma ugyan nagyrészt a módosító indítványok kapcsán a pénzbeni ellátásokról volt szó, én szeretnék legalább röviden kitérni egypár olyan kérdésre is, amely az általános vitában merült fel, és ezek nem mindegyike vonatkozott a pénzbeni ellátásokra, viszont azt gondolom, hogy ugyanilyen fontosak voltak ezek a kérdések, illetve a hozzászólások.

Az általános vitában merült fel a hatástanulmány, amit több bizottság hiányolt. Én remélem, hogy azóta mindenkihez eljutott ez. Úgy tűnt nekem, hogy már nagyrészt mindenkinek a kezében volt az általános vita idején is. Felmerült az a kérdés, hogy a szükséges források rendelkezésre állnak-e. Az általános vita után azt szerettem volna mondani, hogy igen, tehát azok a források, amelyek ebben a tervezetben megjelennek, rendelkezésre állnak, benne vannak a költségvetési törvény tervezetében. Én ma egy darabig próbáltam számolni a pluszmilliárdokat, hogy mennyit kellene még erre költeni, nagyon-nagyon sok volt. Ha a kérdés az, hogy szeretném-e én magam is, hogy erre sokkal többet tudjunk költeni, akkor jó szívvel tudom mondani, hogy azt gondolom, igen. Török Zsolt képviselő úr többször is elmondta ma este a vitában, hogy felelősségünk van arra nézve is, hogy a költségvetési hiány hogyan alakul, az embernek egyszerre van kétféle felelőssége ebben a kérdésben.

Szintén még az általános vitában felmerült az, hogy a Szolid koncepciójához hogyan viszonyul ez, minősítések is hangzottak el, hogy mekkora Szolid is ez. Azt szeretném mondani, hogy ott egy átfogó koncepció készült, tényleg egy széles együttműködésben. Azt gondoltuk, hogy nem várnánk meg ennek a kidolgozását, hanem szeretnénk ennél hamarabb intézkedéseket látni néhány olyan területen, aminek azonban az iránya egyértelműen a Szolid irányával vág egybe. Ez tehát beleillik koncepcionálisan, de természetesen kisebb és első lépéseket tartalmaz, és nagyon sok olyan lépés van benne, amit valóban, az állampolgárok közvetlenül nem éreznek, mi azt gondoljuk, hogy közvetve viszont igen. Ha szociális hivatal lesz, aminek ellenőrzési funkciója van, az biztosan érezhető. A pénzbeni ellátások mellett én legalább ilyen fontosnak látom azt, hogy a szolgáltatások az alapellátásban fejlődjenek, hogy érezhetőek legyenek a szolgáltatások is, ne csak a pénzbeni ellátások, noha tudom, hogy látványosabb talán ezekről beszélni.

A szociális szolgáltatások területén az információs szolgáltatást nagyon lényegesnek tartjuk, azt tehát, hogy ez minden településre jusson el, legyen az embereknek információjuk arról, hogy mi az, ami jár nekik, mi az, amire jogosultak. Felmerült az, hogy visszalépés lenne az önkormányzati ellátási kötelezettségben az, amit itt megfogalmaztunk; egyértelműen nem. Azt látjuk, hogy főleg a kistelepüléseken hiába szabott meg a szociális törvény magas elvárásokat, gyakorlatilag a kistelepülések nem voltak képesek ezeket teljesíteni. Tehát azt gondoltuk, hogy jobb lenne, ha visszalépnénk, viszont ezeken a területeken biztosan számíthatnánk arra, hogy ezek a szolgáltatások el fognak indulni. Ebbe az irányba mutatnak azok a finanszírozási változtatások is, amelyek feladat alapúvá tesznek bizonyos ellátásokat. Azt szeretnénk tehát, hogy a települések akkor kapják meg ezeket az összegeket, ha valóban ellátják ezt a szolgáltatást, és azt is reméljük, hogy ettől olyan helyeken is meg fog ez jelenni, ahol ma nem látjuk ezt.

A másik, amiről szól az átalakítás, hogy szeretnénk azt látni, hogy több helyen társulásban, mikro- vagy kistérségi szinten indulnak el a szolgáltatások. Ez azért is fontos, hogy a megfelelő szakértelem ott garantáltan megjelenjen, és biztosítható legyen a kistelepülések számára is. Felmerültek kérdések a családsegítő, gyerekjóléti szolgálatokkal kapcsolatban, és hogy ott kisebb lenne a fejkvóta, ami ezeknek az ellátását, finanszírozását szolgálná. Ez azért kisebb, mert a feladat alapú finanszírozás a fedezet egy részét leköti. Azt gondoljuk, hogy egy jobb elosztást fog ez lehetővé tenni.

A pénzügyi ellátásokkal kapcsolatban nagyon-nagyon sok minden felmerült ma is, meg az előző, az általános vitában is, legfőképpen a munkaösztönzés rendszere volt az, ami sok-sok kérdésben szerepelt. Hadd mondjam, hogy a munkaösztönzés, az, hogy a szegénység felszámolásához, igazi csökkentéséhez munkára, munkahelyre van szükség, sok helyen megjelenik, nem csak a szociális törvény mostani módosításában és nem csak a pénzbeni ellátásokban. Nagyon sokfajta olyan járulékkedvezmény van, ami a munkaadókra vonatkozik. Sokfajta olyan szabályozó van például, hogy a gyes mellett a gyerek egyéves korától lehet most már munkát vállalni. Sokfajta olyan szabályozó van, ami a nők számára lehetővé teszi a részállású munkát, és nem bünteti azokat a munkaadókat, akik részállású munkakörben foglalkoztatnak fiatal anyákat. Megjelenik abban, hogy a nappali intézményeket fejleszteni szeretnénk részben európai uniós forrásokból, részben hazai forrásokból a normatívák emelésével, mert azt szeretnénk, hogy gyereket, ellátásra szoruló hozzátartozót lehessen nappali intézményben elhelyezni nappalra, hogy elmehessenek dolgozni a nők, akik nagyrészt vállalják ezeket a terheket.

(22.00)

Ha tehát csak abban az összefüggésben beszélünk munkaösztönzésről, ami megjelenik ebben a törvénytervezetben, az természetesen kevés, de egészében azt gondolom, hogy nagyon egyértelmű ez a fajta elkötelezettség, mint ahogy ez a fajta elkötelezettségünk is, ami látszik ebben a törvénytervezetben, hogy szorosabb együttműködést szeretnénk a munkaügyi központok, munkaügyi szolgálatok, szociális szolgáltatások között. Ez elindult egyébként a rehabilitációs területen már most, de szeretnénk ezt továbbfejleszteni beilleszkedési, egyéni tervekkel, aktivitásösztönzéssel, és mindenféle olyannal, ami lépésről lépésre segíti az embereket a munkába való visszatérés területén.

Felmerült az, hogy a közcélú munka az egyik ilyen lehetőség, ami segíti a munkába való visszatérést. Az elmúlt évben közel kétszázezer embernek volt lehetősége közcélú munkára, és körülbelül a negyedük vissza is tudott térni az elsődleges munkaerőpiacra, ami azt gondolom, nagyon fontos. Ez a törvénytervezet tartalmaz egy olyan részt, ami arra vonatkozik, hogy egy évig lehet foglalkoztatni valakit közcélú munkában.

A közgyógyellátással kapcsolatban fölmerült az, hogy kell-e ilyen fajta ellenőrzés, ami most megjelenik a törvénytervezetben. Erre azért van szükség egyrészt, mert tudjuk, hogy szükség van egy radikálisabb átalakításra is majd a közgyógyellátás területén. Ahol ma lépést tudunk tenni, az, hogy az OEP informatikai rendszere lehetővé teszi azt, hogy a közgyógyellátásra való jogosultságot tudjuk pontosan követni, és azt is, hogy milyen mértékben használnak gyógyszereket a közgyógyellátottak. Ahhoz, hogy később hozzá tudjunk nyúlni a rendszerhez, szükség van arra, hogy legyen az OEP-nek ilyen ellenőrzési lehetősége ahhoz, hogy később ki lehessen tágítani a közgyógygyógyszerlistát, szükség van arra, hogy először lássuk, hogy pontosan mi a helyzet. Ez tehát ezt szolgálja.

Az idősek járadékával kapcsolatban nagyon érdekes vita volt a mai is. Ez egy folyamatos küszködés a nyugdíjak esetében, mert tudjuk, hogy Magyarországon alacsonyak a nyugdíjak. Hogy mennyiben biztosítási elvű és mennyiben szociális kérdéseket vagy biztonságot tükröző kell hogy legyen a nyugdíjak változtatása; amennyire én tudom, ennek hosszú története van, és valóban van egy erős törekvés arra - ezzel én magam is egyetértek -, hogy a biztosítási elv érvényesüljön.

Azt gondoltuk, fontos az, hogy a legidősebbek esetén, a legidősebb egyedülállók esetében - akik biztosan nem tudnak már munkajövedelemmel kiegészíteni semmifajta egyéb jövedelmet - biztosítsunk egy valamennyire is biztonságot nyújtó idősek járadékát. Itt van egy félreértés - azt láttam ebben a vitában -, hogy ez nem azt jelenti, hogy lehet ennél alacsonyabb nyugdíja valakinek 75 év fölött, ha egyedülálló. Ez azt jelenti, hogy az idősek járadéka egyébként is kiegészíti azt, ha valakinek nyugdíja van, csak ennél alacsonyabb, akár özvegyi, akár egyéb. Ebben az esetben, ha ez alacsonyabb, ezt a kiegészítést mindenki meg fogja kapni, tehát nem merül fel az a veszély, ami itt többször szóba került. Az lehet, hogy lehet alacsonyabb nyugdíja valakinek, ha nem érte el a 75 évet, illetve, ha nem egyedül él. Ebben az esetben igen, 75 év fölötti egyedülállók esetében nem.

Sok szó esett a jegyzőhöz kerülő ellátásokról. A szociális és gyermekvédelmi igazgatás rendszerében egyelőre nem látunk kellő garanciát a diszkriminatív eljárások ellen, és nem volt elegendő jogorvoslati lehetőség. Azt gondoljuk, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán mindkettőnek kiemelt jelentősége van, és ehhez az kell, hogy elkezdjük átalakítani ezt a rendszert. A rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, az alanyi jogú ápolási díj, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mind olyan, ahol a jogosultság és a finanszírozás normatív irányba megy el. Ez a 90-10 százalékos arány ezt a normativitást hangsúlyozza hosszú ideje.

Azt gondoljuk, hogy a jogbiztonság szempontjából fontos ez. Az önkormányzatnak marad mozgástere arra, hogy kiegészítse ezeket az ellátásokat, de azt gondoljuk, hogy a jogbiztonság, az esélyegyenlőség szempontjából a normativitás követendő út.

Ehhez az is kell, hogy a hatósági jogkörök esetében legyen egyfajta átalakítás.

Ma fölmerült nagyon sok minden. Röviden reagálnék rá. Nagyon sok olyan javaslat volt, ami további forrásokat igényelne. Említettem az elején, hogy ennyi forrás áll rendelkezésre feltehetően a következő évben. Azért tartottuk fontosnak, hogy megjelöljük azt is, hogy 2006-ban merre szeretnénk továbblépni, mert azt gondoljuk, hogy ez olyan irányt jelez, ami a Szolidban megfogalmazódott, és ami egyértelműen fontos a továbblépés iránya szempontjából. Ennek a tempója függ a forrásoktól.

Sokszor fölmerült ma a rendszeres gyermekvédelmi támogatás módosítása. Elhangzottak érvek pró és kontra. Egy oldalról felmerült az, hogy a rendszer igazságtalan, mert hogy néhány forintnyi különbséggel valaki hozzájut vagy nem jut hozzá. Ha továbbemeljük a családtámogatásoknak ezt a részét, akkor pontosan ez az, amit súlyosbítunk. Én elmondtam a múltkor is, de azt hiszem, többször is, hogy az egész segélyezési rendszerhez rendszerében kellene hozzányúlni, ami érzékenyebben követi a különbségeket, és jobban tud differenciálni.

Mindenféle változtatásnál figyelembe kell vennünk ezeket a nehézségeket, hogy például a szegénységi csapdát ne növelje tovább, ne teremtsen olyan helyzetet, mert nagyon sok minden kötünk hozzá a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz; az ugyanebbe az irányba megy el.

Még egypár dolgot szeretnék mondani. Az is fölmerült az összeghatár kapcsán, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás küszöbe ne csak a gyermeküket egyedül nevelő szülők esetében változzon, hanem minden esetben. Azt gondolom, hogy ezek mind olyan dolgok, amiket figyelembe vehetünk, de akkor megint nem áll elő az a helyzet, hogy akik nehezebb helyzetben vannak, azoknak nyújtsunk legalább relatíve több segítséget.

Béki Gabriella képviselő asszony fölvetette, hogy további munkaösztönzőket be lehetne vezetni. Megnézzük ezek költségkihatását, hogy tudunk-e még ebben lépni. A kereteket vagy a határokat egyértelműen ez fogja jelenteni a továbbiakban, tehát hogy szüneteltetni lehessen a munkaidejére a szociális segélyt, illetve ennek egy részét megkaphassák azok, akik átmenetileg tudnak munkát vállalni.

Sisák képviselő úrnak mondanám még: nagyon sok szó esett a gyerektámogatásokról. A szegénység csökkentésében nem csak a gyerektámogatásokra tudunk építeni - most legfőképpen erről beszéltünk -, a lakásfenntartási támogatásról van szó, mindenféle egyéb olyanról, részben önkormányzati segélyekről, amik ezt kiegészíthetik. Tehát nem ez az egyetlen olyan, amivel önkormányzat is, kormányzat is eszközöket kap a kezébe ahhoz, hogy segítsen egy családnak.

Mátrai Márta képviselő asszony felvetette az ápolási díj kérdését. Sokszor beszéltünk erről különböző helyzetekben. Megint azt szeretném mondani, hogy elindultunk egy úton, a lehetőségekhez képest elkezdtük azt, hogy a legsúlyosabb állapotúakat ápolók kapjanak egyelőre kiegészítést. Amint arról beszélünk, hogy munkaviszonnyá tegyük az ápolási díjat, nagyon kemény kérdések merülnek föl; nyilván nem fog a mostani vitába beleférni ennek a megtárgyalása. Nyugdíjszempontból ma is jogszerző az ápolási díj, de nem munkaviszony abban az értelemben, hogy ki a munkáltató, hogy mi van betegállomány idején, szabadság idején, tehát nagyon sokfajta olyan kérdést vet fel a munkaviszonnyá alakítás, ami további megfontolásokat igényel.

Említettem, hogy nem is biztos, hogy ez az az irány, amerre tovább kell lépnünk: inkább a könnyítés irányába, inkább a nappali ellátást támogató szolgálatok igénybevétele irányába, ami talán többet segít.

Felmerültek hatályba léptetési kérdések. Ahogy láttam, legfőképpen itt is finanszírozási kérdések voltak, persze jobb lenne 2005. január 1-jén elkezdeni sok mindent. Említettem az elején és még egyszer szeretnék erre kitérni, hogy ahol el van tolva, részben felkészülési időkről, részben egyértelműen forráskérdésekről van szó.

Köszönöm szépen még egyszer a késői figyelmet. Azt gondolom, hogy a módosítók egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy jobb legyen ez a javaslat egyrészt, másrészt egyértelműen jelzik az elkötelezettségét mindazoknak, akik a módosítókat benyújtották, akkor is, ha most nem mindegyikre van lehetőség. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)