Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Nem rabolva képviselőtársaim idejét, de egy-két dolgot én is szeretnék még elmondani ehhez a törvényjavaslathoz.

Azon túl, hogy Zsolti elmondta a frakció véleményét, tehát a tartózkodás lesz ebben az ügyben az álláspontunk, én is azzal értek egyet, hogy egy olyan helyzetben, amikor éppen azt látjuk, hogy egy teljes átszervezés van, mondjuk, a kifizető ügynökség kapcsán, akkor valószínű, hogy egy komplex jogszabály-áttekintéssel kellene ennek a működését megalapozni.

Én továbbra is fenntartom, hogy életveszélyes játékot játszik a kormány az MVH ilyen típusú megszüntetésével. Függetlenül attól, hogy nagyon-nagyon sok probléma követte ennek a működését, többek között százvádlottas büntetőügy is van, amit részben én indítottam el, hiszen olyan embereket neveztek ki ennek a hivatalnak a tetejére, akik rögtön kihasználták azokat a kiskapukat, amiket például most ez a javaslat is próbálna becsukni, és minden területre ráigényeltek, amikre mások nem. És miután hozzáfértek az informatikai rendszerhez, ebből az lett ‑ nyilván ellenőrzést se kaptak ‑, hogy nagyjából 100 milliós kárt már okoztak, de körülbelül 2 milliárdot akartak. Szerencsére ezt sikerült megakadályozni. Majd meglátjuk, mi lesz a vége.

Ez azt bizonyítja, hogy magában a rendszerben van hiba, de én nem gondolom, hogy ennek a rendszernek a totális megszüntetése és kormányhivatallá minősítése lenne a megoldás. Igazából számomra az is érthetetlen, nem védve ennek a rendszernek a ve­ze­tőit, hogy két hónappal a megszüntetés előtt ilyen statáriális eljárással miért kellett, mondjuk, a két első számú embert eltávolítani, és most meg úgy hallom, hogy hat megyei vezetőt is, akiknek a rendszer működéséhez túl sok közük nyilván nem volt, hi­szen végrehajtó funkcióban voltak. Tehát nem gon­dolom, hogy ők bármit is szabotálni tudtak volna.

Ezt csak azért mondom, mert voltak már itt, ezen a téren traktorok egy olyan kifizetés miatt, ahol nagyjából egy hónapos csúszás volt, vagy maximum két hónapos. Tavaly meg megéltük azt, hogy tavaly ‑ sőt lehet, hogy most már át is csúszik még egy évvel is ‑ nemhogy június 30-ig nem sikerült kifizetni egy csomó támogatást, hanem egy jó részét még a mai napig sem. Én most nem az idei előlegről beszélek, hanem a korábbi támogatásokról. Tehát magyarul, ez a rendszer nyilván alapos felülvizsgálatra szorulna, és szerintem az új szervezethez kellene új törvényi szabályozás. Én nem nyugodtam meg attól, amikor Lázár miniszter úr meghallgatása volt, és az államtitkár asszony mondta, hogy év végéig lesz egy ideiglenes akkreditáció, amit biztonsággal elfogad az Európai Unió hivatala, ami végül is nem olyan nagy gond. Egy gond van vele, hogy addig nem fizethetünk, amíg nem fizet. Nem fogadja el, és csak közvetlen támogatási oldalon több mint 400 milliárd forintot kockáztatunk.

Tehát ez a szabályozás ugyan belenyúl két-három elembe, amivel valóban van probléma, de egyúttal igaza van Sallai képviselőtársamnak, ezzel be is bizonyította a kormány, hogy azt a mézesmadzagot, amivel vidéken sokan szavaztak rá, hogy majd mindenkinek kiméri az osztatlan közöst, és be is kellett jelenteni, már nem tudom, hányszor a Fidesz-kormány alatt az igényt. Most már többet ne csináljunk ilyet, mert tényleg hülyének néznek mindenkit, és ez messze nem igaz. Ráadásul még az sem igaz, hogy ami 2 milliárd forintnyi pénzt szántak volna erre, abból tavalyra maradt 1,5 milliárd maradvány, az idénre még több. Magyarul, a rendszer ebben a formájában, szerintem elsősorban kapacitásproblémák miatt, nem is tud elkölteni nagyjából félmilliárd forintnál többet erre a tevékenységre. És ha már egyszer ez így van, és nincs több földmérő, és nincs több kapacitás, akkor kár volt azt a módszert megszüntetni, ami az általunk irányított rendszerben volt, hogy aki igazolta, hogy ő maga akarja művelni az osztatlan közöst valamilyen jogszerű háttérrel, annak kell kimérni a földjét, nem annak, aki azt kéri, hogy kimérjék, mert az is bejelenti, akinek 20 négyzetmétere van meg 50 négyzetmétere van.

És azt gondolom, aki kicsit is jártas ebben a szakmában, pontosan tudja, hány helyen van úgy, hogy a sorsolás alapján most odakerült a kimérés, majd másnap kiszedték a karókat, mert például az egész táblát egy ember műveli. És azokon a táblákon, ahol ilyen típusú használat van, csak azért kiméretni valamit, mert attól majd pontosan tudom én, hogy hol lesz a földem, ez az értékében nyilván számít valamit, 2-3 százalékot, de szakmailag meg egyébként teljesen elképesztő. Gondolják végig, én azt gondolom, hogy ennek a kimérésnek az alsó határa, amikor valaki ilyet kér, az európai uniós támogatás szintjének az elérése legyen, mert egyébként meg inkább arra kellene törekedni, hogy ez ne osztódjon tovább. Ebben sem történt semmilyen lépés, hogy például az öröklésnél meghatározni, hogy akkor ki is viheti tovább ezt a történetet, hogy a 20 négyzetméterből most már ne 10 négyzetméter legyen.

A másik: arra viszont tényleg kellene áldozni és egy alapos felmérést végezni, hogy ne lehessen olyan helyzet, hogy aki valóban önmaga műveli és az osztatlan közösben van, utána pedig ilyen belső vita miatt, amit próbál most ez a javaslat rendezni, nem tud rá támogatást igényelni, ugyanis ez a helyzet. Hozzáteszem, hogy én azért az 50 százalékos döntési kompetenciát ebben kicsit alacsonynak érzem. Jó, van benne egy korrekció, hogyha van 10 százaléknyi igény, akkor ez legyen kétharmad. A 100 százalék végrehajthatatlan, az 50 alul van, tehát szerintem, ha már ilyen jogszabályt írunk, itt kétharmadnak kellene megjelennie.

(9.50)

Az szerintem nagyjából végrehajtható lenne ebben a történetben, de még egyszer mondom, az egész problémát ez a javaslat nem kezeli. Nagyon-nagyon sok egyéb van. Én megkockáztatom azt is, hogy az államnak nem eladni kellett volna a földeket, hanem belépni például vásárlóként vagy akár életjáradékkal újra az osztatlan közösbe, olyan értelemben, hogy akinek kicsi területei vannak, és nincs értelme, hogy bármilyen módon ott maradjon, azt vagy vegye meg, vagy sajátítsa ki, utána tömbösítse, és utána adja bérbe annak, aki egyébként ott használja. Tehát erre kellene több pénzt szánni, és nem a vidék pénzét most elkölteni, mondjuk, az államadósság-csök­ken­tés­re. Most lenne rá pénz is, szeretném jelezni, nem is kevés pénz, 270 milliárd forint. Egyébként el is készült a beadvány, amit az LMP-s társaink megírtak, és támogattuk mi is, hogy akkor legyen ennek alkotmányossági felülvizsgálata, mert attól még valami kétharmados marad, ha egy feles paragrafusba teszik bele. Ezt az NFA-törvénymódosítás kapcsán mondanám.

Tehát én is úgy gondolom, hogy itt nem toldozni-foldozni kellene a rendszert, hanem végre venni egy nagy levegőt, főleg, ha már eldöntötték ezt a szerintem szerencsétlen helyzetet, hogy a kifizető ügynökségből, nem is tudom, mit csinálnak, mert igazából teljesen más, a Kincstár ugye egy más szervezet, bármit is mondanak. Ott lesz majd a vége, és akkor az ellenőrzés, az előkészítés meg egyéb meg majd ki tudja, hol, teljes bizonytalanságban tartva nagyjából kétezer embert, hiszen ez a hivatal körülbelül kétezer fős. Ennek nem lesz jó vége, ezt nyugodtan mondhatom, pontosabban nem nyugodtan, mert az nagyon idegesítő helyzet, ha esetleg úgy járunk, hogy jövő évben, mondjuk, a szakma nem kap európai uniós támogatást. Ezt nagyon nem kellene megérni.

Én biztattam a hivatal vezetőit, hogy úgy dolgozzanak, hogy december 1-jéig ‑ ameddig már nem sok idő van, még egy hónap ‑ mindent fizessenek ki előlegként, mert azt lehet 70 százalékig, hogy nehogy olyan probléma legyen, hogy jövőre, mondjuk, finanszírozás nélkül maradjon az ágazat.

Ennek ellenére én is azt gondolom, hogy persze kell időnként törvényekbe beavatkozni, a következő törvény például tipikusan ilyen, de annak volt egy megfelelő előkészítése is, nem egy ilyen kiragadva egy elemet módjára önálló indítványként való benyújtása. Az egész rendszert kellene most szerintem akár még ebben az időszakban átnézni, és hogy februári indulással el lehessen fogadni egy komplett új szabályozást erre a területre, mert biztos, hogy jönni fog elő a gyakorlatban megint olyan probléma, ami egyértelműen újra lehetetlenné teszi bizonyos területek után a támogatásigénylést, ami nyilvánvaló annak, aki ebből él, meg ezt használja, nem szerencsés.

Úgyhogy, képviselőtársaim, ez egyben egy ajánlat is arra, hogy ha egy ilyen előkészítő munka elindul, akkor abban természetesen szívesen részt veszünk, és annak legyen már a vége egyszer egy komp­lex szabályozás. Itt nagyon sok törvény hiányzik, az üzemtörvénytől kezdve sok minden. Azt is látom, hogy Magyar Zoltán képviselőtársunk most tett lépéseket, országgyűlési határozattal nyilván próbálná ő is erőltetni, hogy ne csak azok az úgymond barátok számára fontos szabályok készüljenek el, hanem a szakma számára fontos szabályok is, amivel utána rendezetté lehetne tenni ezt az egész agrárműködést, amiben azért, most valljuk be, elég nagy a baj. Nincs olyan nap, hogy ne kapnék újabb és újabb jelzéseket például a megvásárolt földekkel kapcsolatos adásvételi szerződések problémáiról, az elővásárlási jogok gyakorlásáról nem is beszélve. Tömeges perek lesznek, ezt határozottan állíthatom. Most iszonyatos illetékeket szabnak ki a vevőkre, mert nem egészen úgy értelmezi az illetékhivatal a szabályokat, mint ahogy mondjuk, a jogalkotó szándéka, hogy aki majd csak húsz év múlva lép birtokba a megvett földnél, annál nem fogadja el, hogy öt évig majd ő használja, hanem most azonnal kiveti az illetéket.

Ezeket majd rendezni kell, nyilván ezeket a dolgokat én, ahogy eddig is szoktam, el fogom juttatni a minisztériumhoz, mert valamiért, nem tudom miért, onnan soha nem kapnak ezekre a felvetésekre választ, mintha mindenkiben ellenséget látnának, márpedig ezek valós felvetések. Komolyan zavarja, nem azokat, akik milliárdokért vesznek földet, mert azok jövedelmének a kilencven százaléka illegális, tehát az most mindegy, hogy még be kell fizetni 50 millió adót, azt nem gondolom, hogy probléma, de azoknál a kis területeknél, amiknek az értékesítését mi sem kifogásoltuk soha, ott van igazából gond, ha még a nagy nehezen összeszedett pénz mellé még illetéket is kell fizetni, csak azért, mert most pár évig még más használja ezt a földet, és majd utána lépnek birtokba. Mindenképpen javaslom is államtitkár úrnak, hogy ennek nézzenek utána, tudom, hogy nem az ő területén van ez a történet, de ebből komoly probléma lesz, ez biztos. És én továbbra is állí­tom, hogy az elővásárlási jog gyakorlása sem úgy mű­ködik, ahogyan az a törvényben le van írva ‑ egyébként egy rossz törvényben, de most mindegy, hogy rossz a törvény vagy nem, de legalább akkor magunk próbáljuk azt betartani.

Úgyhogy álljunk neki szerintem egy újabb szabályozásnak. Ez nyilván elsősorban a minisztérium dolga, de tapasztalatokkal szívesen segítjük ezt, ha erre sor kerül. Ezért a törvényért, ha lehet, mi nem vállalnánk támogató garanciát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)