Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Simicskó István sportszerűségről beszélt, és meg kell hogy mondjam, hogy olyan módon mondja a mondanivalóját, hogy az nyilván megindító ilyen szempontból, tehát bár így működne egyébként a magyar Országgyűlésben sok minden. Én is itt töltöttem az elmúlt időszakot, illetve az elmúlt években is nagyon sok költségvetési vitát végighallgattam. Tegnap jegyzősködtem, amikor a vezérszónoklatok hangzottak el. Nekem a kormánypárti képviselők megnyilatkozásai kapcsán nem ez a jelző jutott elsőre eszembe.Néhány dolgot nyilván amik elhangzottak itt korábban, picit rendbe tennék. Államtitkár úr kapcsán nyilván majd fogok pár dolgot megfogalmazni, ami tulajdonképpen a makroszámokból fakadó ellenvéleményemet jelenti, de néhány fideszes megszólalóra is reagálnék.

(11.50)

Egyrészt Simicskó Istvánnak azt mondanám, hogy értem én, hogy ez a biztonság költségvetése az ön szemszögéből, és hogy nő a honvédelemre szánt források mennyisége, illetve a rendvédelem tekintetében is ezt látja  én azt tartom akkor döbbenetesnek, hogy hogy nem fér bele ebbe az illetményemelés. Tehát nagyon szóvirágosan fogalmazott, hogy ezt mennyire kívánatosnak tartja, hogy egy ilyen dolog legyen, folytatódjon; de nem érhető ez tetten a költségvetésben. Ez egy probléma, tehát szerintem ebben például lehetne szövetséget kötni, akár pártpolitikán túlnyúlót is. Rengetegen hagyják el a pályát. Én miskolciként azt tudom önnek mondani, hogy azt látom, hogy egyre kevesebben jelentkeznek például rendőrnek, tehát a rendőr-szakközépiskolának egyre kevesebb hallgatója van, egyre kevesebben vigyáznak tehát a rendre szerte az országban, és nagyon sokan hagyják el a pályát. Ezzel valamit kéne tenni. És valószínűleg az egy szükséges és a rendvédelemben dolgozók egzisztenciája szempontjából is nagyon fontos lépés volna, hogy az illetmény érzékelhető módon növekedjen. Az ilyen irányú módosításokat mi támogatni fogjuk, van még itt néhány hetünk ebben a kérdésben, akkor változtassanak ezen a költségvetésen, ezt javaslom.

Gyopáros Alpárnak reagálva, itt egy korábbi hozzászólásában a magyar falvak kapcsán tett kormányzati intézkedéseket méltatta; ellene szólt néhány korábbi ellenzéki megállapításnak. Én Borsod megyeiként azt tudom mondani, hogy én kiürülni látom a vidék egy jelentős részét. Ezek az intézkedések, amelyeket önök hoznak, részben megkésettek, részben nem elégségesek. Borsod megye, különösen Észak-Borsod vagy akár Abaúj egy jelentős részén, de sajnos a Zemplén, Bodrogköz egy jelentős részében is néptelenednek el a magyar falvak, a vidék megtartó képessége jottányit sem változott, sőt a leginkább romlott az elmúlt években, annak ellenére, hogy az ország lehetőségeiből többet lehetne erre fordítani.

A „Modern városok” programot is említette Gyopáros képviselő úr. Itt pedig azt tudom mondani, hogy már ’18-ra, ’19-re komplett elkészült beruházásokat ígértek például a térségben, az M30-as autópálya befejezését ígérték már ebben az időszakban, ez nem történt meg, tehát nagyon komoly csúszásokat és keretösszeg-növekedéseket látok úgy, hogy egy csomó valós problémára pedig nem reagáltak. Ennyit az előttem szólókról.

Most pedig rátérnék néhány olyan pontra a költségvetésben, amely az én nézőpontomban fontos kérdés, vagy amit egy picit másképp látok. Nagyon sok minden elhangzott már, nem ismételnék mindent.

Először is, a GDP növekedése kapcsán itt egy 4 százalékos tervet láthatunk. A korábbi időszakban is hasonlóan optimistán közelítettek a GDP-növekedési adathoz, és el kell ismerni, hogy itt nyilván az aktuális számok a korábbi évekhez képest magasabb növekedési ütemet mutatnak. Azon kellene talán mélyebben gondolkodni, hogy mi van e mögött, mert két problémát itt azért lehet látni.

Egyrészt egy döbbenetes szám jött ki most a magyar építőiparról, ez a 48 százalékos növekedés, amely  ha valami, hát akkor ez  túlfűtöttséget jelez. Nyilván ennek az is lehet az oka, hogy az 5 százalékos kedvezményes, új lakások építésére vonatkozó áfakulcsot kivezetik, ezért egy csomó olyan vállalást tettek erre az évre az építőiparban rohamléptekben, ami nyilván erre az évre a gazdaság tekintetében egy felfelé mutató számot, de egy túlfűtött számot mutat, amely jövőre drasztikusan változhat. Nem beszélek itt a minőségi és minden egyéb kockázatokról, amiket ez magában hordoz.

Ezt már javasoltam korábban, tehát az új lakásokra vonatkozó áfakulcs kapcsán szerintem van teendője a kormánynak. Ez a kivezetés ebben a formában tovább fújja ezt a lufit, amelynek a kidurranása, azt gondolom, nagyon komoly gazdasági problémákat okozhat az országban.

A másik ilyen kockázati tényező az európai uniós források kérdése. Azt tudom mondani, hogy jól látható az a folyamat, hogy 2020-tól itt jóval kevesebb forrás fog az ország rendelkezésére állni. Nyilván a növekedésnek egy jelentős részét az építőipar és egy jelentős, túlnyomó részét az európai uniós források biztosítják. Ha itt jelentős csökkenés fog beállni, akkor természetesen ez az ország gazdaságára, a gazdasági növekedésre is negatív hatással lesz. Mondjuk úgy, hogy talán erre vonatkozik ez az óvatos hiánycél, vagy az erre az időszakra való felkészülésre. Mindenképpen van ezzel tennivaló, nem elégséges az az intézkedés, amit megtettek.

Az inflációs szám: azt látjuk ebből a tervezetből, hogy az inflációt 2,8-ra tervezik, míg egyébként a valós helyzet most, ebben a pillanatban az, hogy 4 százalékos infláció van Magyarországon, 4,4 Romániában; ez az egyetlen ország, ahol magasabb infláció van ma az Európai Unió egész területén, tehát a második legmagasabb inflációs szám van Magyarországon. Nem lehet ezt önmagában vizsgálni természetesen, de ha azt mondjuk, hogy az euróövezeti átlag 1,2, az EU-átlag meg 1,6, akkor látszik, hogy több mint kétszerese az inflációs szám Magyarországon, ami most van, tehát az elszabaduló inflációval is tenni kellene valamit, mert ez különösen a kisebb keresetűeket, nyugdíjasokat, a nehezebb helyzetben élőket érinti, nagyon sok alapélelmiszer ára is jelentősen emelkedett, ezzel kellene valamit kezdeni.

Itt akkor áttérnék az áfabevételekre, aminek a jelentős növekedésével számolnak a jövő évi költségvetés tekintetében. Nagyon sok kiadást ezzel kívánnak fedezni, miközben egyébként 2018 októberében az Európai Parlament elfogadott  az önök tiltakozása ellenére  egy javaslatot, amely arról szólt, hogy az Európai Unió tagállamaiban a legmagasabb áfakulcsot 25 százalékban tervezi az Európai Parlament maximálni. Nálunk 27 százalék, ez Európa-csúcs, ebben tényleg egy komoly csúcsot ért el a kormány. Ez vállalhatatlan, ez a szegény emberek adója, nagyon sok adókulcsra, termékre, szolgáltatásra terjed ki, a legtöbbre, és itt bizony iszonyatos sarcot kell fizetniük a magyaroknak. Itt legalább az Európai Unió által konszenzusosnak látott 25 százalék környékére vissza kéne csökkenteni a legmagasabb áfakulcsot, amit önök emeltek meg 27 százalékra. Megjegyzem, ez is elhangzott itt a vitában, hogy korábban, 2010 előtt hogy emelkedtek áfakulcsok; tehát ha a 25-tel baj volt, akkor nem tudom, miért jó önöknek a 27, és évek óta ezt a 27-et szedik be a magyaroktól. Természetesen ennek az áfakulcsnak a csökkenése mérsékelhetné az inflációt is, csakúgy, mint egyébként az, ha az alapélelmiszerek teljes körére, tűzifára, gyermekneveléshez szükséges termékekre is kiterjesztenék a kedvezményes 5 százalékos áfakulcsot, amiről korábban nagyon sok szó esett. Ennyit tehát erről.

És rátérnék arra is, hogy természetesen mi erős újraelosztásban hiszünk szociáldemokratákként, és azt tudom mondani, hogy ezekből az újraelosztott forrásokból jóléti kiadásokat is jó, ha az állam finanszíroz megfelelő mértékben úgy, hogy kiegyenlítse a társadalmi igazságtalanságokat, esélyt teremtsen. És azt látjuk, hogy az elmúlt kilenc évben a jóléti funkciók aránya jelentősen csökkent százalékos arányban a költségvetésben  ezt mindenképpen rossz üzenetnek tartjuk.

Néhány dolog a 2010-től tartó gazdaságpolitikájuk kapcsán, itt is gyorsan reagálnék az előttem szólók által mondottakra, miszerint 2010-ben micsoda állapotokat vettek át, milyen szörnyű volt a helyzet, és hova jutottak el bezzeg most. Ez egy kommunikációs panel már hosszú ideje, és nyilván az van, hogy talán elfelejtjük, hogy mik hangzottak el 2010-ben tényleg. Volt 2010 júniusában Kósa Lajosnak egy államcsőd-vizionálása Görögország kapcsán, ami szörnyű hatással volt a forint árfolyamára, de 2010. szeptember 14-én egy hosszú munka után az Országgyűlés Gazdasági bizottsága megtárgyalt egy előterjesztést tulajdonképpen, amit, ha jól emlékszem a nevére, a Gazdasági tényfeltáró bizottság segítségével  akkor Matolcsy György volt a miniszter, Varga Mihály az államtitkár  tártak a bizottság és az Országgyűlés elé. Ez a dokumentum egyébként elérhető, teljesen jó volt, ahogy készültem fel, megtaláltam, azt hiszem, 166 oldal, azt vizsgálja, hogy a 2009-es költségvetés hogy teljesült, tehát a zárszámadást készítette elő, illetve egyfajta reális gazdasági kép arról, hogy milyen állapotban vette át 2010-ben az országot az Orbán-kormány.

(12.00)

Ebben az anyagban maga Matolcsy György is az általa jegyzett anyagban méltatta a 2009-es költségvetést és a Bajnai-kormány politikáját, amelyet nagyon kiemelkedőnek tartott, és a válságkezelés szempontjából fontosnak. Nyilván azt látom, hogy már más a kommunikációs érdekük. Most már az az érdekük, hogy a ma problémái kapcsán is visszamutogassanak 2010-re. Akkor volt egy pillanat, amikor egy tényleg objektívnek szánt anyagot előkészítettek, ma erről már kevés szó esik.

Azt tudom mondani, hogy az, hogy 2009-10-ben, egy nagyon komoly válságkezelés időszakában, amikor világszerte válság volt, akkor milyen állapot volt Magyarországon, és ma, amikor nemzetközileg is konjunktúra van, két ilyen helyzetet összehasonlítani, tényleg az almát a körtével való összehasonlítás kategóriája.

Ami jó lenne, az nyilván az, ha azt néznénk, hogy a régiós országokhoz képest hol tartunk, és azt látjuk  Csaba László is így fogalmazott, aki Orbán Viktor tanácsadója volt korábban , hogy Magyarország lemarad a vele egy ligában focizókhoz képest. Ő fogalmazott így, talán a focihasonlattal könnyebben érthető. Észtország, Szlovákia, Lengyelország, Románia öles léptekkel hagy el bennünket, Románia pedig hihetetlen módon közelít. Elképesztő jó növekedési adatokat is produkált az utóbbi években a román gazdaság.

Az államadósság összegéről is sok szó esett. A 2010-es 20 000 milliárd forintról 2020-ra már 32 500 milliárd forint fölé nő ez nominálisan. Nyilván ez is egyfajta összehasonlítás, különös tekintettel arra, hogyha a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elvételére, államosítására gondolunk, amit nem lehet megfelelő arányban tetten érni az államadósság csökkenésében, pedig az a pénz megvolt, és a jövő nyugdíjasainak volt félretéve, és jól látszik, hogy csak ezzel a lépéssel tudták 3 százalék alá szorítani a hiányt.

A meggyengült forintról már beszéltem, de nagyon gyorsan mondanék még pár gondolatot. Itt a régiós valutákhoz képest a legtöbbet a forint romlott az elmúlt kilenc évben: 21,03 százalékot az euróhoz képest. A cseh korona nagyjából tartotta a szintjét, a román lej lényegesen kevesebbet romlott, és a lengyel zlotyi is. Itt egy régi Orbán-idézet, amit mindig elmondok; 2004-ben mondta: a gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.  Ezt mondta akkor Orbán Viktor.

A korrupcióról néhány mondat: évről évre egyre korruptabbnak tartják a magyarok Magyarországot. Nemcsak a Transparency International mutatja ezt ki, hanem az Eurostat is, tehát legalább az Eurostat adataira figyeljenek fel. Ebben az összefüggésben Romániát sikerült megelőznünk, amit a saját lakói nagyon hagyományosan korrupt országnak tartanak. A politikai szabadságjogok érvényesülése terén kapott pontszámunk pedig utoljára ’89 előtt volt ennyire siralmas. Ez is elgondolkodtató.

Az oktatásra kevesebb jut, és összességében, arányaiban, ezt elmondtam, különösen az állami fenntartású intézményekre hadd mondjam el, hogy itt például Miskolcon az avasi gimnázium tornatermének tetőszerkezete életveszélyes hónapok óta. Azt sem látják, hogy a forrást honnan tudnák megszerezni arra, hogy ezt felújítsák, és máshova kénytelenek a gimnáziumba járó diákok tornaórákra járni. Erre kellene megfelelő forrásokat, az ilyen problémák megoldására fordítani.

Az egészségügyben rendszerszintű problémák vannak. A közalkalmazottaknak tíz éve ígérgetik a béremelést, de nemcsak ígérnek, hanem is be is tartanak nekik. A rendvédelmi és honvédelmi dolgozók elmaradt béremeléséről beszéltem. Mindeközben persze Paks II.-re, Budapest-Belgrád vasútvonalra vagy a közszolgálati pártmédiára jut pénz: Paks II.-re 77 milliárd, a Budapest-Belgrád-vasútvonalra 64, a közszolgálati médiára 75. Elképesztő számok! Nem térülnek meg, mi ezt látjuk, bár a Budapest-Belgrád-vasútvonal, úgy látjuk, Mészáros Lőrincnek azért jó lesz, ha a magyar szakértők nincsenek is meggyőződve róla, hogy ennek a vonalnak a megépítésének tényleg komoly hatása lenne.

Amilyen módosítókat benyújtottunk, azok nyilván ennek megfelelőek. Az MSZP-frakció az oktatás területén, az egészségügy területén és a szociális ellátórendszer területén nyújtott be módosító indítványokat. Ezek elhangzottak Tóth Bertalan vezérszónoklatában is. Mondhatnám, hogy kérem, hogy támogassák a kormányoldalról. Ha Simicskó István szavait komolyan veszem, akkor erre esélyt is láthatnék. Soha nem támogattak ilyen javaslatokat az elmúlt években. Tehát én döbbennék meg a legjobban  de okozzanak akkor meglepetést nekem!

A felszólalásom végére három módosítómról szeretnék még beszélni, amit önállóan nyújtottam be, szűkebb pátriámat, Miskolcot érinti mind a három, de egyébként természetesen országos problémákra is utalnak ezáltal.

Először is a miskolci útburkolat-felújításokra kérnék többlettámogatást a kormánytól. Azt látjuk, hogy az elmúlt 9-10 év politikája, ami arról szólt, hogy a közvetlenül nem látható vagy mondjuk, közvetlen problémát rövid távon nem jelentő felújításokból kivonták az összegeket. Lehet, hogy egy-két évet el tud maradni kátyúzás vagy útfelújítás, de mára például Miskolcon ez a probléma olyan mértékűvé terebélyesedett, hogy szinte balesetveszélyes számtalan út, elképesztő állapotban vannak utak Miskolcon, tehát szükséges többletforrás erre, de egyébként azt gondolom, hogy ez az ország más területén is így lehet, talán pártállástól függetlenül is említhetnénk ilyeneket.

Gyakorlatilag kilenc éve leállították a nagyarányú panelfelújítási programokat. Időről időre kisebb összegek kimennek erre a történetre, de azt tudom mondani, hogy 2010 előtt a miskolci, iparosított technológiával épült lakóépületekben található lakások egyharmadát felújította a baloldali, szocialista kormányok idején a városvezetés. Azóta gyakorlatilag ez megállt. Gyakorlatilag megállt! Szükséges volna ennek a felújításnak a folytatása. Ez egyébként érdemi rezsicsökkentés, ugye. Ha tehát energetikailag korszerűbb egy ház, akkor az nyilván előrelépés.

Utolsóként pedig azt említeném, hogy a szmog elleni küzdelem, ha valahol tetten érhető és fontos volna, az a Sajó völgye. Egyébként rosszabb adatokat produkál a szmogos időszakban állandóan ez a térség, mint Budapest. Tehát az ország legszennyezettebb térsége, és nyilván a megyeszékhelyet, Miskolcot is siralmasan érinti ez a szituáció. Azt látjuk, hogy a helyzet romlik, és önök semmit nem tesznek ennek megoldása érdekében. Kötelezettségszegési eljárás is folyik a levegőminőség miatt Magyarország ellen.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Jó lenne végre határozott lépéseket tenni azért, hogy ez az egészségügyi kockázat megszűnjön vagy jelentősen mérséklődjön Magyarországon, különösen a Sajó völgyében. Tehát ilyen innovatív lépések, fejlesztések érdekében is többletforrásokra tettem javaslatot Miskolc és térsége számára a költségvetés kapcsán.

Azt kérném önöktől, hogy okozzanak nekem meglepetést ebben az egy dologban, és legalább némelyik módosítónkat fogadják el. Azt gondolom, mindegyik módosítónk az ország lakóinak érdekét szolgálja. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)