Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen a lényeget, azt gondolom, a Miniszterelnökség államtitkára összefoglalta, nem egy hosszú, nem egy bonyolult törvényjavaslatról van szó, de mégiscsak két dologról érdemes beszélni. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon a régészeti feltárásokat, azokat a régészeti feltárásokat, amelyek megelőző régészeti feltárások, tehát valamilyen beruházáshoz kapcsolódnak, ezek szabályozását számtalanszor átalakítottuk. Mindannyiszor az a szempont vezérelt bennünket, illetve az elődeinket is, a szocialista kormányt is, hogy próbáljunk gyorsítani bizonyos folyamatokon. Annak idején a szocialisták központosítottak, létrehozták a KÖSZ-t, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot. Utána 2010-ben mi ezt sok szakmai és politikai megfontolás alapján lebontottuk, aztán elindultunk egyfajta központi koordinálás irányába, és ma gyakorlatilag az önök előtt, illetve az előttünk fekvő törvényjavaslat azon gondolat mentén alakítja át újra a rendszert, hogy bizony a gyorsításhoz szükséges egy erőteljesebb központi koordináció.

Az erőteljesebb központi koordináció szerve, mint hallottuk előbb államtitkár úrtól, a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. jogutódja, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. Azt kell elmondjam képviselőtársaimnak, hogy itt valóban, ahogy azt államtitkár úr is mondta, megvan az a szakmai és szellemi kapacitás, amely ennek a feladatnak az ellátásához szükséges, hiszen a korábbi központi örökségvédelmi szerv kiváló munkatársai, akik korábban a Forsternél, illetve a Műemlékek Nemzeti Gondnokságában, valamit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban dolgoztak, javarészt most ebben az állami tulajdonú vállalatban, nonprofit vállalatban végzik a szakmai tevékenységüket. Tehát jó helyet talál a Miniszterelnökség ennek a feladatnak, a régészeti feladatnak a koordinálására.

Nagyon fontos azt tisztáznunk, amit államtitkár úr is elmondott, hogy ez a módosítás nem érinti az úgynevezett tervásatásokat, azokat az ásatásokat tehát, amikor egy múzeum valamilyen szakmai feladat, illetve szakmai koncepciója mentén eldönti, hogy mely területet  ott, ahol éppen nem lesz nagyberuházás , mely területet próbálja az elkövetkezendő időszakban vagy a következő szakmai évben föltárni. Hozzáteszem, és halkan jegyzem meg, hogy itt van még teendőnk, államtitkár úr. Jó lenne  talán nem is önnek kéne mondanom itt, hanem a múzeumi támogatásokért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának , jó lenne, ha a tervásatások terén is lépnénk előre, azaz több tervásatás lenne Magyarországon olyan helyeken, ahol érdemes régészeti munkát folytatni, annak ellenére, hogy ott nagyberuházás sem most, sem az elkövetkezendő években vagy évtizedekben nem várható.

Mondok egy kiemelt példát: ilyen a Seuso-kincsek sorsa. Magyarország és a magyar kormány, az Orbán-kormány nagyon hatékony, részben diplomáciai munkának köszönhetően hazahozta, visszaszerezte Magyarország számára a valamikor itt föltárt és az országból minden bizonnyal illegálisan elvitt Seuso-kincseket. Ezeknek a kincseknek a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régészei jól tudják a vélhető megtalálási helyét, hiszen a Seuso-palota épületének körvonalai dokumentáltak, tehát egy tervásatás keretében bármikor, amennyiben erre pluszforrást tudunk adni, egy ilyen régészeti feltárás elvégezhető.

Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat nem erről szól, tehát nem érinti a tervásatásokat, ahogy azt államtitkár úr is elmondta, a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű nagyberuházások kivitelezési idejét szándékozik rövidíteni. Ezeket, hogy melyek a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások, mindannyian jól tudjuk, de azért foglaljuk össze magunk számára. Egyrészt azok a kiemelt jelentőségű beruházások, amelyeket a kormány külön rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánított, illetve olyan közérdekű beruházások, amelyeket a kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból szintén kiemelt jelentőségűvé, a közlekedési infrastruktúra szempontjából kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánított, olyan beruházás, amelyet a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. kezel, illetve olyanok, amelyek az energiahordozók szállításával, az energiaellátás biztosításához szükségesek vagy bányászati tevékenység elvégzésével járnak. Tehát ezekről a beruházásokról beszélünk.

Az elmúlt két évtized magyar gazdaságélénkítési programjai bebizonyították, hogy szükség van a gyorsításra, szükség van arra, hogy minél hatékonyabban tárjuk föl a régészeti lelőhelyeket.

(14.30)

Ugyanakkor, ha visszaemlékeznek képviselőtársaim arra a kiállításra, amit valamikor itt a Parlamentben rendeztünk meg  amelyet Kövér László házelnök úr nyitott meg  itt a keresztfolyosón, illetve részben a Kupolacsarnokban, ahol bemutattuk azt, hogy az elmúlt évtizedben milyen fontos és értékes leletek kerültek elő a megelőző régészeti feltárások elvégzése során, tehát a nagyberuházásokkal együtt járó feltárások során, akkor azt láthattuk, hogy itt aranykincsek, fontos ókori és középkori tárgyi anyagok kerültek elő, amelyeket érdemes megőrizni, érdemes feltárni. Tehát magyarul, a régészeti munkának a feltételeit és minőségét nem szabad veszélyeztetni a gyorsítással, és az előttünk fekvő törvényjavaslat kellő garanciát is nyújt erre, hogy nem fog veszélybe kerülni a megelőző régészeti feltárás feladatellátása, hiszen  és ez a nagyon fontos érv, ami miatt mi annak idején, 2010-ben kezdeményeztük a szocialisták által létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak a megszüntetését, akkor gyakorlatilag a megyei feladatellátás teljesen megszűnt  mi fontosnak tartottuk, hogy a megyei múzeumok régészeit megfelelő munkával és egyébként a munkán túl bevételszerzési lehetőséggel is ellássuk, ezért a feladatellátást visszaadtuk a megyei múzeumoknak. Ezek a megyei múzeumok időközben a megyei önkormányzatok vagyonkonszolidációjának eredményeképpen ugyan átkerültek a megyeszékhelyekhez, a megyei jogú városokhoz, de megyei hatókörűek maradtak az 1997-es CXL. törvény módosítása után is. Tehát egy-egy megyeszékhelyen működő egykori megyei múzeum ma megyei hatókörű városi múzeumként látja el a feladatát azzal a régészeti szakemberbázissal, amely ott számukra rendelkezésre áll.

Az a feladatellátás, illetve az a logika, hogy területi alapon végezzük el a legfontosabb régészeti munkákat, az ennek a törvénymódosításnak az eredményeképpen sem sérül, tehát továbbra is a központi koordinációt ellátó Várkapitányságnak elsőként az illetékes megyei hatókörű városi múzeumot kell megkeresnie. Az nagyon helyes, hogy csökkentjük azt az időt, amin belül reagálnia kell egy megyei hatókörű múzeumnak, mert öt nap alatt bőven el tudják dönteni azt, hogy van-e megfelelő kapacitásuk, nem végeznek-e másik három vagy négy helyen éppen régészeti feltárást, és tudnak reagálni. Amennyiben úgy reagálnak öt napon belül, hogy a feladatot el tudják látni, akkor természetesen a megyei hatókörű múzeum régészei végzik el a munkát, amennyiben nem, vagy önállóan nem tudják ellátni, akkor a Nemzeti Múzeum koordinációjával a rendelkezésükre tudnak állni más múzeumok kiváló szakemberei.

Ez egy nagyon helyes, logikus, az általunk az elmúlt két ciklusban végigvitt módosítások logikáját továbbvivő módosítás, és én azt gondolom, hogy a megyei múzeumi szakemberek számára azt a garanciát és biztonságot nyújtja, hogy a területi alapú régészeti feladatellátás nem fog sérülni. Ne felejtsük el, hogy ez nemcsak arról szól, hogy ki végzi el a munkát, hanem arról is szól, hogy az esetlegesen előkerülő régészeti leletanyagok hova kerülnek majd a későbbiekben, melyik múzeumba, hol lesz az utólagos tudományos feldolgozásuk, kiállításuk, vagy mely múzeum raktárában fognak helyet kapni. Azt láttuk a korábbi évtizedekben, hogy mennyire szerencsétlen az, amikor értékes régészeti leletanyagok nem a megtalálásuk szerinti területileg illetékes múzeum raktárát és kiállítását, gyűjteményét gyarapítják, hanem mondjuk, bekerülnek egy országos múzeumba, és aztán hosszú évekig vagy évtizedekig nem lehet azokat a műtárgyakat látni. Ezt nyilvánvalóan annak tudatában mondom, hogy minden műtárgy nem kerül ki állandó kiállításra, de mégiscsak a későbbi tudományos munka és az ismeretterjesztő munka szempontjából is fontos, hogy lehetőleg ott legyenek a műtárgyak, ahol megtalálják őket. Tehát a területi illetékesség ezért fontos, és az, hogy a területi illetékesség nem fog sérülni, az nagyon helyes, nagyon üdvözöljük a kormánynak azt a szándékát, hogy ehhez a kérdéshez nem nyúl hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan azt tudom önöknek mondani, hogy az a törekvés, hogy legyen egy koordináció a régészeti munkák, kifejezetten a nagyberuházások esetében legyen egy koordináció a régészeti munkák feladatellátását tekintve, és az a törekvés, hogy legyen további gyorsítás a magyar gazdaság érdekeit figyelembe véve, de mindez úgy történjen meg, hogy a régészszakmai szempontok ne sérüljenek, az helyes, ez, azt gondolom, a kormánypárti frakciók részéről támogatható. Ezért én is arra kérem képviselőtársaimat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot szavazatukkal szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)