A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen a lényeget, azt gondolom, a Miniszterelnökség államtitkára összefoglalta, nem egy hosszú, nem egy bonyolult törvényjavaslatról van szó, de mégiscsak két dologról érdemes beszélni. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon a régészeti feltárásokat, azokat a régészeti feltárásokat, amelyek megelőző régészeti feltárások, tehát valamilyen beruházáshoz kapcsolódnak, ezek szabályozását számtalanszor átalakítottuk. Mindannyiszor az a szempont vezérelt bennünket, illetve az elődeinket is, a szocialista kormányt is, hogy próbáljunk gyorsítani bizonyos folyamatokon. Annak idején a szocialisták központosítottak, létrehozták a KÖSZ-t, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot. Utána 2010-ben mi ezt sok szakmai és politikai megfontolás alapján lebontottuk, aztán elindultunk egyfajta központi koordinálás irányába, és ma gyakorlatilag az önök előtt, illetve az előttünk fekvő törvényjavaslat azon gondolat mentén alakítja át újra a rendszert, hogy bizony a gyorsításhoz szükséges egy erőteljesebb központi koordináció.

Az erőteljesebb központi koordináció szerve, mint hallottuk előbb államtitkár úrtól, a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. jogutódja, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. Azt kell elmondjam képviselőtársaimnak, hogy itt valóban, ahogy azt államtitkár úr is mondta, megvan az a szakmai és szellemi kapacitás, amely ennek a feladatnak az ellátásához szükséges, hiszen a korábbi központi örökségvédelmi szerv kiváló munkatársai, akik korábban a Forsternél, illetve a Műemlékek Nemzeti Gondnokságában, valamit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban dolgoztak, javarészt most ebben az állami tulajdonú vállalatban, nonprofit vállalatban végzik a szakmai tevékenységüket. Tehát jó helyet talál a Miniszterelnökség ennek a feladatnak, a régészeti feladatnak a koordinálására.

Nagyon fontos azt tisztáznunk, amit államtitkár úr is elmondott, hogy ez a módosítás nem érinti az úgynevezett tervásatásokat, azokat az ásatásokat tehát, amikor egy múzeum valamilyen szakmai feladat, illetve szakmai koncepciója mentén eldönti, hogy mely területet  ott, ahol éppen nem lesz nagyberuházás , mely területet próbálja az elkövetkezendő időszakban vagy a következő szakmai évben föltárni. Hozzáteszem, és halkan jegyzem meg, hogy itt van még teendőnk, államtitkár úr. Jó lenne  talán nem is önnek kéne mondanom itt, hanem a múzeumi támogatásokért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának , jó lenne, ha a tervásatások terén is lépnénk előre, azaz több tervásatás lenne Magyarországon olyan helyeken, ahol érdemes régészeti munkát folytatni, annak ellenére, hogy ott nagyberuházás sem most, sem az elkövetkezendő években vagy évtizedekben nem várható.

Mondok egy kiemelt példát: ilyen a Seuso-kincsek sorsa. Magyarország és a magyar kormány, az Orbán-kormány nagyon hatékony, részben diplomáciai munkának köszönhetően hazahozta, visszaszerezte Magyarország számára a valamikor itt föltárt és az országból minden bizonnyal illegálisan elvitt Seuso-kincseket. Ezeknek a kincseknek a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régészei jól tudják a vélhető megtalálási helyét, hiszen a Seuso-palota épületének körvonalai dokumentáltak, tehát egy tervásatás keretében bármikor, amennyiben erre pluszforrást tudunk adni, egy ilyen régészeti feltárás elvégezhető.

Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat nem erről szól, tehát nem érinti a tervásatásokat, ahogy azt államtitkár úr is elmondta, a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű nagyberuházások kivitelezési idejét szándékozik rövidíteni. Ezeket, hogy melyek a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások, mindannyian jól tudjuk, de azért foglaljuk össze magunk számára. Egyrészt azok a kiemelt jelentőségű beruházások, amelyeket a kormány külön rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánított, illetve olyan közérdekű beruházások, amelyeket a kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból szintén kiemelt jelentőségűvé, a közlekedési infrastruktúra szempontjából kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánított, olyan beruházás, amelyet a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. kezel, illetve olyanok, amelyek az energiahordozók szállításával, az energiaellátás biztosításához szükségesek vagy bányászati tevékenység elvégzésével járnak. Tehát ezekről a beruházásokról beszélünk.

Az elmúlt két évtized magyar gazdaságélénkítési programjai bebizonyították, hogy szükség van a gyorsításra, szükség van arra, hogy minél hatékonyabban tárjuk föl a régészeti lelőhelyeket.

(14.30)

Ugyanakkor, ha visszaemlékeznek képviselőtársaim arra a kiállításra, amit valamikor itt a Parlamentben rendeztünk meg  amelyet Kövér László házelnök úr nyitott meg  itt a keresztfolyosón, illetve részben a Kupolacsarnokban, ahol bemutattuk azt, hogy az elmúlt évtizedben milyen fontos és értékes leletek kerültek elő a megelőző régészeti feltárások elvégzése során, tehát a nagyberuházásokkal együtt járó feltárások során, akkor azt láthattuk, hogy itt aranykincsek, fontos ókori és középkori tárgyi anyagok kerültek elő, amelyeket érdemes megőrizni, érdemes feltárni. Tehát magyarul, a régészeti munkának a feltételeit és minőségét nem szabad veszélyeztetni a gyorsítással, és az előttünk fekvő törvényjavaslat kellő garanciát is nyújt erre, hogy nem fog veszélybe kerülni a megelőző régészeti feltárás feladatellátása, hiszen  és ez a nagyon fontos érv, ami miatt mi annak idején, 2010-ben kezdeményeztük a szocialisták által létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak a megszüntetését, akkor gyakorlatilag a megyei feladatellátás teljesen megszűnt  mi fontosnak tartottuk, hogy a megyei múzeumok régészeit megfelelő munkával és egyébként a munkán túl bevételszerzési lehetőséggel is ellássuk, ezért a feladatellátást visszaadtuk a megyei múzeumoknak. Ezek a megyei múzeumok időközben a megyei önkormányzatok vagyonkonszolidációjának eredményeképpen ugyan átkerültek a megyeszékhelyekhez, a megyei jogú városokhoz, de megyei hatókörűek maradtak az 1997-es CXL. törvény módosítása után is. Tehát egy-egy megyeszékhelyen működő egykori megyei múzeum ma megyei hatókörű városi múzeumként látja el a feladatát azzal a régészeti szakemberbázissal, amely ott számukra rendelkezésre áll.

Az a feladatellátás, illetve az a logika, hogy területi alapon végezzük el a legfontosabb régészeti munkákat, az ennek a törvénymódosításnak az eredményeképpen sem sérül, tehát továbbra is a központi koordinációt ellátó Várkapitányságnak elsőként az illetékes megyei hatókörű városi múzeumot kell megkeresnie. Az nagyon helyes, hogy csökkentjük azt az időt, amin belül reagálnia kell egy megyei hatókörű múzeumnak, mert öt nap alatt bőven el tudják dönteni azt, hogy van-e megfelelő kapacitásuk, nem végeznek-e másik három vagy négy helyen éppen régészeti feltárást, és tudnak reagálni. Amennyiben úgy reagálnak öt napon belül, hogy a feladatot el tudják látni, akkor természetesen a megyei hatókörű múzeum régészei végzik el a munkát, amennyiben nem, vagy önállóan nem tudják ellátni, akkor a Nemzeti Múzeum koordinációjával a rendelkezésükre tudnak állni más múzeumok kiváló szakemberei.

Ez egy nagyon helyes, logikus, az általunk az elmúlt két ciklusban végigvitt módosítások logikáját továbbvivő módosítás, és én azt gondolom, hogy a megyei múzeumi szakemberek számára azt a garanciát és biztonságot nyújtja, hogy a területi alapú régészeti feladatellátás nem fog sérülni. Ne felejtsük el, hogy ez nemcsak arról szól, hogy ki végzi el a munkát, hanem arról is szól, hogy az esetlegesen előkerülő régészeti leletanyagok hova kerülnek majd a későbbiekben, melyik múzeumba, hol lesz az utólagos tudományos feldolgozásuk, kiállításuk, vagy mely múzeum raktárában fognak helyet kapni. Azt láttuk a korábbi évtizedekben, hogy mennyire szerencsétlen az, amikor értékes régészeti leletanyagok nem a megtalálásuk szerinti területileg illetékes múzeum raktárát és kiállítását, gyűjteményét gyarapítják, hanem mondjuk, bekerülnek egy országos múzeumba, és aztán hosszú évekig vagy évtizedekig nem lehet azokat a műtárgyakat látni. Ezt nyilvánvalóan annak tudatában mondom, hogy minden műtárgy nem kerül ki állandó kiállításra, de mégiscsak a későbbi tudományos munka és az ismeretterjesztő munka szempontjából is fontos, hogy lehetőleg ott legyenek a műtárgyak, ahol megtalálják őket. Tehát a területi illetékesség ezért fontos, és az, hogy a területi illetékesség nem fog sérülni, az nagyon helyes, nagyon üdvözöljük a kormánynak azt a szándékát, hogy ehhez a kérdéshez nem nyúl hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan azt tudom önöknek mondani, hogy az a törekvés, hogy legyen egy koordináció a régészeti munkák, kifejezetten a nagyberuházások esetében legyen egy koordináció a régészeti munkák feladatellátását tekintve, és az a törekvés, hogy legyen további gyorsítás a magyar gazdaság érdekeit figyelembe véve, de mindez úgy történjen meg, hogy a régészszakmai szempontok ne sérüljenek, az helyes, ez, azt gondolom, a kormánypárti frakciók részéről támogatható. Ezért én is arra kérem képviselőtársaimat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot szavazatukkal szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a költségvetési vitában a sok-sok fontos ágazat sorában a kultúráról sem szabad elfeledkeznünk. A kormány jelenlegi költségvetési terve ebből a szempontból fontos tanulságok levonására nyújt számunkra lehetőséget.Tisztelt Képviselőtársaim! A Kásler Miklós miniszter úr és a Fekete Péter államtitkár úr által vezetett terület, azt gondolom, Banai Péterékkel egyetemben igen tisztességes munkát végzett el, és egy nagyon jó és megalapozott költségvetési tervet nyújtottak be a Ház elé. A magyar kultúra fenntartásához szükséges források, illetve a kulturális intézmények fenntartásához szükséges források nemhogy csökkentek volna, hanem a korábbi évekhez hasonló mértékű növekedés az, ami kimutatható.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy ne beszéljek általánosságban arról, hogy mi minden fenntartására fordít pénzt a magyar állam a kultúra terén, és mely részterületeket milyen módon finanszírozunk. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az önkormányzati intézmények fenntartásához a Belügyminisztériumon keresztül normatív formában járulunk hozzá, bizonyos intézmények, önkormányzati intézmények fenntartásához közvetlenül a minisztériumon keresztül, a szakminisztériumon keresztül. Én ezeket a kérdéseket most kerülném.

Néhány fontosabb témára összpontosítanék, hiszen nagyon fontos, hogy a kormány által 2010-ben megkezdett nagyberuházások a kultúra terén a következő években is folytatódnak. Ezek nagyon jelentős forrásbevonást jelentenek a kultúra világába. Nemcsak a forrástömeg növekedése és a költségvetésitörvény-tervezetben való megjelenése az, amely figyelemre méltó, hanem az, hogy ezzel gyakorlatilag a magyar kulturális élet szereplői és a nagyközönség számára érzékelhető minőségjavulást hozó, a feltételrendszert, az alkotás feltételrendszerét, a kultúraközvetítés feltételrendszerét erősen javító, komfortérzetet növelő és egyébként az értékeinket megőrző beruházások valósulhatnak meg.

Néhány ilyen területre szeretnék rámutatni. Az első, ami különösen fontos, hiszen a kormányzat egyik presztízsberuházása, örökségvédelmi szempontból is kiemelt jelentőségű, az a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének a korszerűsítése. A Magyar Állami Operaház Andrássy úti épülete, a kapcsolódó létesítmények felújítása és korszerűsítését célzó beruházás keretében megtörténik az Operaház homlokzatának felújítása, a színpadtechnika korszerűsítése, a még a nyolcvanas évek elején beépített NDK-technika kicserélése, az akusztika és a nézők kényelmi szintjének a javítása, a zenekari árok átalakítása, a műemléki díszítések restaurálása, az akadálymentesítés, továbbá az Operaház közműhálózatának cseréje, ami már nagyon időszerű volt, a gyengeáramú rendszerének a telepítése, az épületen belül szükséges funkcióváltások lebonyolítása, valamint az Operaház Hajós utcai üzemházának felújítása is.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kormány erre a beruházásra 2015-től 30 milliárd 470 millió forintot biztosított. A beruházás megvalósítása érdekében a generálkivitelezői közbeszerzés eredményeképpen létrejött a szerződés, ugyanakkor a kivitelezői ajánlat, valamint a kormány által biztosított forrás eltérő mértéke miatt néhány fontos dolog nem került be. Az eredeti felújítási koncepció részét képező tételekről van szó.

(10.00)

Viszont ezeket meg kell valósítani ahhoz, hogy funkcionális szempontból teljes értékű legyen a beruházás. Néhány dolgot említek a képviselőtársaimnak: az épület körüli közterület rendezése, teljes körű restaurátori munka a közösségforgalmi területeken, az üzemi területek igényesebb felújítása és akusztikai korszerűsítése, illetve az értékesítési centrum jobban megközelíthető helyre való költöztetése. És vannak az épületben olyan kiemelt értéket képviselő szobrok, amelyeknek a restaurálása szintén elodázhatatlan. Ezzel együtt a kivitelezés során elvégzett szükséges építészeti felmérések és mintavételek, restaurátori feltárások és történeti kutatások alapján 2018-ra körvonalazódott az Operaház történeti fényének visszaállítása érdekében megvalósítandó bővített felújítási koncepció. Ez az úgynevezett Ybl-program. Tehát mindez még forrásokat igényel, ezért a 2020-as költségvetési törvény tervezete szerint 4,9 milliárd forintot biztosít a kormány erre a célra.

Ugyanakkor fontos, hogy a magyar kormány nemcsak a nagy állami beruházásokat támogatja, hanem a magánberuházások mellé is odaáll abban az esetben, ha azok valóban fontos értékteremtő beruházások, ezért, ha már az opera műfajánál tartunk, akkor említsük meg, hogy 2020-ban a magyar kormány egy modern operaberuházást is támogatni fog. Ezt a modern operaberuházást a Budapest Music Center hozza létre, amelyhez már eleve az alapításakor, illetve az alapítását követő időszakban is az Orbán-kormány igen jelentős forrásokkal járult hozzá. A BMC 1996-ban jött létre, a szándéka szerint a magyar zenei kultúra méltó helyének kialakítását akarta megvalósítani a nemzetközi zenei életben. A BMC-nek eltökélt célja, hogy megteremtse azt a zenei központot, ahol minden a zenéről szól, és ahol megtalálható minden, ami a kortárs zenével kapcsolatos.

Mint jól tudják, képviselőtársaim, ehhez a koncepcióhoz járultunk hozzá 2010-et követően jelentős forrásokkal, és ennek az eredményeképpen jött létre a belvárosban a Mátyás utcai központ, amely 2013-ban nyílt meg. Ennek a beruházásnak, csak hogy tisztában legyünk a hátterével, az államitámogatás-része 27 százalék volt, a tulajdonosi saját tőke 30 százalék és 43 százalék a bankhitel, tehát ez arra példa, hogy lehet sikeres magánberuházást is megvalósítani a kultúra terén abban az esetben, ha a kormány ösztönzőleg besegít a hiányzó források biztosításával.

A BMC zenei központ különlegessége a komplexitásában van: magában foglalja az ország első kamarazenei koncerttermét, a dzsesszklubot, egy információs központot és könyvtárat, továbbá egy lemezkiadót. Itt lelt otthonra az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, amely világhírű művészek bevonásával fiatal karmesterek és zeneszerzők továbbképzésével foglalkozik.

Az évente több mint 700 programot megvalósító rendezvényközpontnak a sikere, életképessége az, ami indokolja, hogy a további fejlesztési tervekhez is támogatólag viszonyuljon a magyar kormány. A BMC most egy modern operát kíván létrehozni. Ez a BMC meglévő épületével szomszédos, azzal összenyitható épületben lesz. Már ennek az épületnek, illetve a teleknek a megvásárlásához is hozzájárult a kormány, és a következő évben a kivitelezéshez is támogatást kíván nyújtani, amennyiben elfogadjuk a költségvetési törvénynek ezt a részét is, amit én mindenképpen javasolok a képviselőtársaimnak.

Ez a modern opera olyan szakmai koncepciót készített el és adott át a kulturális államtitkárságnak, amely szakmai koncepció az Állami Operaháznak a működését nem zavarja, tehát nem jelent számára konkurenciát, hanem kiegészíti az Erkel Színház, a Magyar Állami Operaház repertoárját, elsősorban kortárs operaművek bemutatására és megismertetésére helyezi a hangsúlyt.

A BMC 2 milliárd forint költségvetési támogatásból és várhatóan 3,5 milliárd forint saját forrásból és bankhitelből valósítja meg a modern operaberuházást. Az első 1 milliárd forintos részlet átutalása már megtörtént 2017-ben, ez az, ami segítette a projekt előkészítését, az ingatlanvásárlást, tervezést; 2020-ban a tervezett második 1 milliárd forintos támogatásból indul el a kivitelezés. A 700 főt befogadni képes épület a tervek szerint 2022-re készül el.

Fontos egy másik ügyről beszélnünk, ez a Makovecz Imre Alap. A magyar kormány különösen fontosnak tartja az 1935 és 2011 között élt kiváló építészünk életművének a megőrzését és gondozását. Ez a nemzetközi rangú, fantasztikus magyar építész számos olyan épületet hagyott maga után, amely hosszú távon megőrzésre méltó. Ezeknek a gondozása, karbantartása, felújítása, illetve a Makovecz által létrehozott fontos színpadi művekhez tartozó díszletek megóvása és Makovecz Imre egyéb más művészeti alkotásai, például a sárospataki ivókutak rekonstrukciója, azt gondolom, fontos közügy.

A magyar kormány 2016 és 2020 között erre a célra 12,6 milliárd forint összeget szán, ennek keretében komoly épületek felújítása zárult már le. Gondoljanak csak a makói Hagymaházra, a kolozsvári templomra, és sorolhatnám tovább, de sok olyan épület van még, köztük még magántulajdonban lévő épületek is, amelyek a Makovecz-életműnek fontos részét képezik, és éppen ezért érdemes őket állami segítséggel felújítani.

Ki kell emelnem a költségvetési törvény tervezetéből a Nemzeti Művelődési Intézet, illetve a Lakitelek Népfőiskola fejlesztésének a forrásait. A költségvetési szerv formájában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálata keretében a központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről szóló 1312/2016. kormányhatározat keretében döntött úgy a kormány, hogy az országos és területi szintű közművelődési szakmai szolgáltatással kapcsolatos feladatokat 2017. január 1-jétől a népfőiskola alapítványa által alapított Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Kft. lássa el. Tehát tulajdonképpen egy nagyon fontos szakmai feladatellátást ilyen módon a Lakitelek Népfőiskola mellé rendelt egy nagyon átgondolt és jó koncepció keretében a kormány. A sikeres működés érdekében az EMMI közszolgáltatási szerződést kötött a Nemzeti Művelődési Intézettel. A feladatellátáshoz szükséges infrastrukturális feltételek biztosítása érdekében a Népfőiskola Alapítvány Lakitelken épített új székhelyet a Nemzeti Művelődési Intézet Kft.-nek.

Mielőtt megkérdeznék a képviselőtársaim, hogy miért van erre szükség, gyorsan jegyezzük meg, hogy a korábbi Nemzeti Művelődési Intézet, amelynek a feladatait teljes egészében átvette a nonprofit kft., a budai oldalon található Budai Vigadó épületében működött, amelyet a kormány egyébként szintén teljes egészében felújított, és amelyben a Hagyományok Háza működik teljes egészében, így az Állami Népi Együttes és a Hagyományok Háza tudja használni ezt a fantasztikus épületet, ezért kell tehát egy új épület a Nemzeti Művelődési Intézetnek Lakitelken. A székházberuházás első üteméhez a központi költségvetés 2017-ben már 1 milliárd 581 millió forintot biztosított, a második ütem támogatásáról idén született döntés: a beruházás befejezéséhez szükséges 1,6 milliárd forintból 1,5 milliárd forint kifizetése idén megtörténik, és a fennmaradó 100 millió forintot biztosítja a jövő évi költségvetés.

Szeretném a képviselőtársaimnak a figyelmét felhívni arra, hogy azok a nemtelen politikai támadások, amelyek keretében állandóan csak arról beszélnek, hogy a kormány újabb és újabb stadionokat épít, elfeledkeznek arról, hogy a vidéki kulturális infrastruktúra megújítására is milyen nagy erőket fordít a kormány. Itt kifejezetten szeretném a színházak rekonstrukcióját megemlíteni. Mint tudják, képviselőtársaim, idén fog befejeződni a kaposvári színház átfogó felújítása, nemsokára kezdődik a győri színház felújítása, és a következő évi költségvetés terhére két színház felújítása fog tudni megkezdődni, az egyik a szolnoki Szigligeti Színház. Egy 1912-ben átadott épületről van szó, amelyet utoljára 1991-ben újítottak fel, és amelynek a korszerűsítésére mindenképpen szükség van már. Tehát ez az egyik fontos színházberuházás az elkövetkezendő években. 2016 nyarán készült el a felújítási terv, és akkor 3,6 milliárd forintra becsülték a beruházásnak a forrásigényét. A kormány 2017-ben már adott 250 millió forintot Szolnoknak az előkészítésre, és minthogy azóta az építőipari árak emelkedtek, ezért további 3 milliárd 980 millió forinttal fog hozzájárulni a kormány a beruházáshoz. Ebből 1 milliárd 2019-ben már megtörtént, és a fennmaradó 2 milliárd 980 millió forintot biztosítja a kormányzat a jövő évben.

(10.10)

Ugyanilyen fontos a kecskeméti Katona József Színház felújítása, amelyet utoljára 1985 és 1987 között korszerűsítettek, akkor egy állagmegóváson és karbantartáson esett át, illetve a tető rekonstrukciója megtörtént hat évvel ezelőtt. Itt nemcsak hogy felújításra van szükség, hanem például a Ruszt József Stúdió Színház bővítésére és külső-belső rekonstrukciójára is. Ez egy nagyon fontos beruházás, amelynek az előkészítéséhez a kormány 239 millió 800 ezer forintot biztosított Kecskemétnek. Ebből 119 millió 300 ezer forintot már át is utalt 2019-ben, és a fennmaradó 120 millió 500 ezer forint terheli a 2020-as költségvetést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény tervezetéből néhány előirányzatra, illetve keretösszegre szeretném még felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy lássuk, mely területeket tartja kifejezetten fontosnak a kormány finanszírozni, és hol van esetlegesen többletforrás, amely rendelkezésre áll.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark támogatására 228 millió 800 ezer forint jut. A közgyűjteményi szakmai feladatok és közgyűjtemények nemzeti értékmentő programjára 529 millió 400 ezer forint jut, ebből körülbelül 80 millió forint a múzeumi feladatokra, a többi a könyvtári és levéltári feladatokra. A közgyűjtemények digitalizálási stratégiájának megvalósítására 800 millió forint fog jutni a következő évben. Kulturális alapítványok közvetlen támogatására 12 millió forint jut. A Trianon Múzeumnál a felújítási munkálatokra és működésre 300 millió forint jut. Az Árpád-ház-program tudományos szakmai projektjeire a következő évben 69 millió forintot tudunk biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeken túl meg kell említenem a Magyarságkutató Intézetet, amelyet az idei évben alapított meg a kormány. A Magyarságkutató Intézet a László Gyula Intézetet is magába olvasztja, és így nemcsak László Gyula hagyatékának a teljes körű feltárását és gondozását, hanem fontos, a magyar őstörténet szempontjából meghatározó jelentőségű programok elindítását tervezik. Ennek a költségvetési támogatása is megjelenik a 2020. évi költségvetési törvény tervezetében.

Egy szót már ejtettem a Hagyományok Házáról, amely nemcsak az élő népművészet ápolásával, hanem a Magyar Állami Népi Együttes fenntartásával is foglalkozik, illetve a Lajtha László Folklórdokumentációs Központ működtetésével, és egy olyan népművészeti módszertani műhelynek a fenntartásával, amely, azt gondolom, az élő népi kultúra szempontjából meghatározó jelentőségű. A következő évben a Hagyományok Házának a költségvetése is stabil működést biztosít.

Szeretnék még egy szóval visszatérni a Lakitelek Népfőiskola támogatására, hiszen a Lakitelek Népfőiskola nemcsak a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Kft.-t foglalja magában, hanem önmaga is nagyon sok fontos feladatot lát el. A következő évben 625 millió forintot biztosít a kormány a Lakitelek Népfőiskola működésére, az ott folyó kutatások, ismeretterjesztő tevékenységek, kulturális, szociális tevékenységek, felnőttképzés és konferenciák lebonyolítására.

A filmszakmai terület mellett se menjünk el, hiszen a film terén a kormány rendkívül fontos költségvetési forrásokat biztosít a magyar dokumentumfilm-gyártás, portréfilmgyártás, animációs filmek elkészítéséhez, önállóan 142 millió forintos támogatást nyújt. Ez a minisztériumi támogatás, ezen túl természetesen a Nemzeti Filmalap, illetve a köztelevízió és a Médiatanács pályázatain keresztül sok milliárd forintot fordítunk filmfinanszírozásra.

Szeretném jelezni, hogy a taoforrások átcsoportosításán túl a következő évi költségvetésben is lesz direkt forrás előadó-művészeti tevékenységek támogatására, és különösen fontosnak tartja a kormány a kiemelt kulturális fesztiválok támogatását. Hogy csak néhányat említsek meg: Pécsi Országos Színházi Találkozó, Zempléni Fesztivál, Művészetek Völgye, Nemzetközi Tánctalálkozó, Kaposfest és a többi. Ezeknek a fesztiváloknak a jövő évi tervezett előirányzata 750 millió forint. Még egyszer mondom, ez a taós és a nemzeti kulturális alapos forrásokon túli forrás.

A közművelődési és szakmai feladatokra 1 milliárd 422 millió forintos forrás áll rendelkezésre a minisztériumnál. Ez természetesen nem foglalja magában azt a forrást, amit a Belügyminisztériumon keresztül a kötelező feladatok ellátásának biztosítására normatív alapon nyújt a kormány.

A közművelődési feladatok ellátásánál jegyzem meg, hogy egyetlenegy dologgal vagyunk adósok, és erre a következő években mindenképpen figyelmet kell fordítanunk: a közművelődési és a közgyűjteményi dolgozók bérfejlesztése. Hála a Jóistennek, itt a kormány nagy lépést tett, hiszen a Petőfi Irodalmi Múzeumban mint egy pilotprogram ez elindult. A Petőfi Irodalmi Múzeum bérfejlesztésére egyébként egy nagyon átgondolt, a múzeum munkatársai által írt életpálya-koncepció mentén ez a bérfejlesztés meg fog történni, illetve már idén elkezdődött.

Amennyiben ez sikeres lesz, azt gondolom, az összes többi országos közgyűjteménynél, illetve a vidéki közgyűjteményeknél, vidéki múzeumoknál, levéltáraknál, könyvtáraknál és a közművelődési dolgozóknál is ezt végig kell gondolni, nyilvánvalóan a költségvetési kereteket, a magyar költségvetés stabilitását figyelembe véve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell még jegyeznem, hogy a következő évben a kulturális államtitkárságnál a kulturális szakemberek továbbképzésére is sikerült forrást biztosítani, már amennyiben megszavazzuk a törvényt. Ez összesen 119 millió 600 ezer forint.

Már tavaly elindult a Csoóri Sándor Alap működése. Mint tudják jól, a Csoóri Sándor Alap egy olyan biztonságos, tervezhető és kiszámítható, támogató környezetet ad, amely garantálja a szellemi és anyagi örökségünk megőrzését célzó, a népi kultúra közösségeket teremtő műfajainak, tehát néptánc, népdal, népzene, népmese, népi kézművesség, a teljes népművészeti mozgalom szervezeteinek hosszú távú, értékalapú tevékenységét nemcsak az anyaországban, hanem szerte a Kárpát-medencében, és ami nagyon fontos, a szórványterületen is. Erre a kormány a jövő évben 3 milliárd forintot biztosít.

A művészeti tevékenységek finanszírozására is van közvetlen előirányzat, ez 2 milliárd 333 millió 800 ezer forint. Mindezeken túl a Nemzeti Kulturális Alapnál további források állnak rendelkezésre.

Az európai uniós szabályoknak megfelelően, illetve az Európa tanácsi irányelveknek megfelelően vannak olyan speciális jogdíjak, amelyeket a magyar kormány közvetlenül finanszíroz, tehát amelyeknek a beszedése nem úgy történik, mint mondjuk, az Artisjus esetében, hogy a zenei szolgáltatás után a szolgáltatók fizetnek. Ilyen speciális jogdíj az európai jogrendszerben és így nálunk is a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj, amelynek fedezetére 160 millió forintot biztosít a jövő évben a kormány.

Illetve van egy nagyon fontos dolog, amiről ritkán szoktunk beszélni, pedig nagyon nagy küzdelem volt ennek a rendezése. 2011-ben az Orbán-kormány rendezett egy sokéves adósságot: akkor egy kormányrendelet oldotta meg azt, hogy még a szocializmus idejében keletkezett, most úgy nevezik, hogy nyugdíjalap, művészeti nyugdíj  amely tulajdonképpen a magyar alkotóművészek által eladott műtárgyakból levont források révén teremtett kifizetési jogosultságot , tehát ennek az úgynevezett művészeti nyugdíjnak a hivatalos neve ma nyugdíjsegély, és 2010-ben ennek a megbízható, stabil kifizetését rendezte el a második Orbán-kormány.

Akkor született meg az a kormányrendelet, amely garantálja azt, hogy a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon keresztül történik azoknak a művészeknek a nyugdíj-kiegészítése, akik, mint említettem, a szocializmusban befizettek minden eladott, elsősorban a Képcsarnok Vállalaton keresztül eladott műtárgyuk után egy bizonyos részt annak reményében, hogy később majd ebből nyugdíjuk lesz. Erre a célra 1 milliárd 438 millió 600 ezer forintot biztosít 2020-ban a magyar kormány. Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy ez a rendszer működik, és azok, akik tisztességes alkotóművészeti tevékenységet folytattak, és ebből még bevétele is keletkezett az államnak a szocializmus időszakában, ma megkapják a nyugdíj-kiegészítést.

Fontosnak tartom, hogy az elkövetkezendő években továbbra is támogatja a Magyar Írószövetséget közvetlenül a kormány 30 millió forintos működési támogatással. Megjegyzem, hogy 2004 és 2010 között ott dolgoztam az Írószövetségben, pontosan tudom, milyen volt, amikor a 10 milliónál kevesebb működési támogatást december első hetében utalta át a kormány, és azt harminc nap alatt kellett volna elkölteni és azzal elszámolni.

(10.20)

Tehát mindent megtettek azért, hogy ilyen civil szervezeteket kivéreztessenek. Hála a Jóistennek, az Írószövetség stabil működése ma ezzel a 30 millió forinttal garantált.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a civil szervezeteknél tartunk, azért jegyezzük meg, hogy a mi kormányunk viszont nem csinál ilyet. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot például mind a mai napig támogatja a minisztérium, a TIT támogatására 22 millió forintot áldoz Magyarország Kormánya.

Néhány programra szeretnék még rámutatni. Különösen fontos, hogy folytatódik a hangszercsereprogram, amely nagyon fontos, hiszen nagyon sok olyan zenei oktatást folytató intézmény működik az országban, amelynek nincsen korszerű hangszere. Ezeknek a cseréjéhez a magyar kormány jelentős forrásokkal járul hozzá.

Szeretném még kiemelni a Magyar Rádió zenei együttesének a támogatását. Mégiscsak az egyik legfontosabb magyar zenei társaságról van szó, ha csak a Rádió gyermekkórusára gondolunk, akkor a zenei nevelés szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a sok évtizedes áldozatos munkát, amit ott folytatnak. Úgyhogy örülök, hogy a költségvetési törvény tervezetében ez is megjelenik.

A taóról már említést tettem. Természetesen a jövő évi költségvetésben is a kormány biztosítja a forrásokat. Ami az előadó-művészeti területen a taotámogatások megszüntetésével költségvetési forrásként megjelenik, azt a másik oldalon a kormány visszaadja az előadó-művészeti szervezeteknek. Reméljük, hogy jövőre már rugalmasabban, gyorsabban fog tudni menni a pályáztatás, mint ahogy ebben az évben ment, de én azt gondolom, hogy Fekete államtitkár úrék nagy erőkkel és nagy szakmai kompetenciával dolgoznak ezen.

Néhány speciális kisebb támogatásra szeretnék még utalni így a végén. Az egyik a Budapesti Tavaszi Fesztivál folyamatos támogatása. Szeretném jelezni, hogy a kormány ebből a szempontból is a fővárosi kultúra és a művészeti világ mellett van. Sőt, a Budapesti Őszi Fesztivál is most már több éve, 2017 óta kormányhatározat által van biztosítva, hogy támogatást kap a költségvetésből. A 100 Tagú Cigányzenekar támogatása 1987 óta töretlen; és természetesen van néhány olyan dolog is, amely új programként jelenik meg a kultúrában, elsősorban a nemzeti identitást erősítő programokra gondolok. Ilyen a Lázár Ervin-program, amely az általános iskolás tanulók számára az ingyenes színházi, tánc- és cirkuszelőadások, komolyzenei hangversenyek, őshonos állatok bemutatói látogatását biztosítja. Azt gondolom, hogy ez is egy fontos program, reméljük, sikeres lesz. Illetve Fekete államtitkár úrék kidolgoztak egy „Sportlétesítmények a kultúra szolgálatában” programot, ami nyilvánvalóan azt mutatja, francia mintára egyébként, ahol nagyon jól, állami szinten van szervezve, hogy a sportlétesítmények, így a stadionok is alkalmasak nagy koncertek, speciális színházi rendezvények megvalósítására, tehát egy olyan többlethasznosításra, ami az eredeti funkciótól eltérő. Remélem, hogy ez a program is kellő költségvetési támogatás mellett sikert fog jelenteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a magyar kultúra pozíciói ebben a költségvetésitörvény-tervezetben nemhogy nem romlottak, hanem kifejezetten erősödtek. Ezt köszönjük Magyarország Kormányának is. Bízom benne, hogy azt a néhány apró dolgot, amelyet korrigálnunk kell, az elkövetkezendő években meg fogjuk tenni, illetve az adópolitikán keresztül is fogunk tudni még olyan, a kultúrát szolgáló kedvezményeket nyújtani, amelyek egyébként forrásokat hagynak ott az ágazatnál. Más területeken erre látunk példát. Nagyon helyes, hogy a magyar kormány javaslatára 2020-tól például a turizmus terén a szálláshely-szolgáltatás áfatartalmát csökkentjük, ezzel a turizmust generálva és az ágazat bevételeit még tovább fehérítve. Hasonló áfacsökkentés a későbbiekben majd például az előadó-művészeti területen elképzelhető lenne, de ez már az adótörvények vitájában elmondandó kérdés.

Én azt gondolom, hogy a költségvetés stabil és jó. Köszönjük, és képviselőtársaimnak javaslom az elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy államtitkár úr az előterjesztésnek a lényegét jól foglalta össze, úgyhogy csak néhány dologgal szeretném kiegészíteni vezérszónoki hozzászólásomban.Egy kicsit visszább mennék a múltidézésben, mint ő, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy 2010-et megelőzően, tehát a második Orbán-kormány munkájának megkezdése előtt a magyar filmipar milyen válságos helyzetben volt, a magyar filmipar is és a magyar filmművészet is, hiszen soha nem látott mértékű adósságot halmozott fel az a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely egyébként állami forrásokból hivatott azt a célt szolgálni, hogy értékes magyar filmalkotásoknak a létrejöttét, kereskedelmi forgalomba és a közösséghez való eljuttatását segítse, támogassa.

Ennek a Magyar Mozgókép Közalapítványnak a konszolidálása egyáltalán nem volt egyszerű a közalapítvány jogi státusza miatt, és a szakmai ellenállás is érezhető volt. A filmes szakma, mondhatni, értetlenséggel, némi távolságtartással, nem egy esetben erős kritikával illette a második Orbán-kormány kormányra kerülését követő időszakban azt a rehabilitációs munkát, amelyet megkezdtünk. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy az idő a kormány törekvéseit igazolta, és ezt egyébként a magyar filmes társadalom is visszaigazolta, és elfogadta, sőt az újonnan felállt rendszernek az értékeit el is ismerte.

Különösen nagy tisztelettel kell megemlékeznünk Andy Vajna kormánybiztos úrról, aki a filmes világ, az egész nemzetközi filmes világ egyik kimagasló teljesítményt nyújtó producereként hazatérve szülőföldjére sikeresen konszolidálta a Magyar Mozgókép Közalapítvány által felhalmozott mérhetetlen nagy veszteséget, és sikeresen állította fel azt az új filmtámogatási rendszert, amelynek eredményeképpen gazdasági értelemben is eredményes és esztétikai értelemben is eredményes alkotások születtek.

Ugyanakkor ne menjünk el a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt években, miközben elismerte a filmes társadalom is, és elismerte a szélesebb közönség és a politikai közvélemény is azt, hogy sikeres volt a Magyar Mozgókép Közalapítvány felszámolása és az új filmtámogatási rendszernek a felállítása, hogy valóban értékes művek is létrejöttek, és két Oscar-díjat is sikerült ezen időszak alatt és más nemzetközi elismeréseket is a magyar filmeseknek begyűjteniük, aközben komoly szakmai, mondhatni identitáspolémiák alakultak ki a magyar nyilvánosságban és nemegyszer itt a Házban is vagy éppenséggel a parlament Kulturális bizottságában. Hiszen nagyon sok kérdőjel, nagyon sok hiányérzet az, ami megfogalmazódott bennünk, aminek hangot adtunk. Egyébként ez nem kormánypárti vagy ellenzéki törésvonalak mentén alakult ki, hanem alapvetően azt hiányoltuk mind a kormánypárton, mind az ellenzéken, mind a szélesebb nyilvánosságon belül, hogy akár a kormánybiztos úr által irányított filmtámogatási rendszer, de részben a Mecenatúra Alap is sok-sok olyan produkció létrejöttét nem tudta segíteni  nem feltétlenül a szándék hiányzott, hanem a megfelelő struktúra és a megfelelő finanszírozási, illetve jogszabályi háttér , tehát sok-sok olyan alkotásnak a létrejöttét nem tudta szolgálni, amelyek egyébként hitünk és reményünk szerint a magyar nemzeti identitás megerősítéséhez, kiteljesítéséhez tudnak a művészet erejével hozzájárulni.

És ne becsüljük le ezt az erőt, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen jól tudjuk, hogy például a történelmi filmek esetében milyen nagy hatást tud egy jó, egy igényes, egy széles közönséget megszólítani képes film kiváltani. Egészen más egy történelmi játékfilmnek a közönsége, a bennük megfogalmazódó üzeneteknek a hatásmechanizmusa, mint mondjuk, a történészi szakmunkáké.

És úgy látszik  én rendszeresen beszélek a második világháború utáni kommunista diktatúrának a történelmi kataklizmáiról , hogy a történészek, főleg a legifjabb nemzedék azt a hiánypótló munkát, amelyet a rendszerváltozáskor megkezdtek, azt szinte már lehet mondani, hogy sikerre vitték. Hiszen akár az állambiztonságnak a működéséről, a diktatúra más szerveinek a működéséről, egyáltalán az állampártnak a működési mechanizmusairól, a diktatúra lelket, szívet romboló hatásairól számos értékes, tudományos munka jelent meg, és ezek a munkák hatást gyakoroltak a közoktatásra is és a tankönyvek szerzőire is.

De valljuk be őszintén, hogy egy történészi szakmunkát a széles közönség nem olvas el. Ugye, egy történészi szakmunka nem képes azt a hatást kiváltani, mint mondjuk, egy katarzist elérő, jelentős művészeti alkotás, amelyet sokan néznek meg a mozitermekben. Számtalanszor beszélgettünk arról a Kulturális bizottságban is, hogy azok a filmek, mint például a németeknél a Mások élete című nagy hatású film, amely a Stasi működését dolgozta fel, azok megrázó erejűek voltak, és nemcsak a német nézőközönség számára mutatták meg a kommunista rendszernek az összetettségét, ellentmondásosságát és mérhetetlen kegyetlenségét, hanem egyébként a kelet-európai blokk utódállamainak a közönsége is ebből a filmből tudhatta meg, ismerhette meg, hogy hogyan is működött az állambiztonság, és milyen hatással volt az emberi lélekre, milyen módon nyomorította meg emberek, családok mindennapjait és generációkon keresztül az életét.

(15.20)

Ha csak ebből az egy példából indulunk ki, akkor bizony joggal vetettük fel azt, hogy hasonló filmalkotásokra szükség lenne. S aztán az előbb államtitkár úr által idézett Trezor filmet és sok más filmet is lehetne mondani. Úgy néz ki, hogy az utóbbi négy-öt évben ez a televíziós játékfilmgyártásban meg is indult, és nagyon értékes, nagyon izgalmas történelmi filmek készültek, például az első világháborúról. Gondoljanak a Szürke senkik című filmre, amely az első filmalkotás az első világháborúról. Nincs más játékfilmünk, művészi erejű alkotásunk. Igaz, hogy ez csak egy ötvenvalahány perces televíziós film, de végre elkészült egy jó minőségű, jó forgatókönyvű, izgalmas és az első világháború befejezésének traumáját is fölmutatni képes film. De az első világháború utáni időszakból nincs, gondoljunk Trianonra, a trianoni traumára, vagy a két világháború közötti Magyarország történetére, az újrakezdésre, az újjáépítésre, aztán a második világháborúra, a második világháború utáni időszakra, különösen a kommunisták hatalomátvételére és az azt követően kialakult egypárti diktatúrára. Mindezek olyan témákat adnak, és olyan személyes élettörténetek, sorsok sorjáznak előttünk, amelyekből mind-mind az ifjúság, a széles közönség számára is nagy-nagy erejű alkotásokat lehet készíteni. Ezek azok a filmek, amelyeket hiányoltunk az elmúlt években.

S persze egy-egy vita során előkerültek ezen túli távlatosabb témák is a középkorból vagy a honfoglalás időszakából. Olyan fontos filmek, amelyek nagyon jó témákat tudnának feldolgozni, és amelyekhez hasonlókat Európában és a tengerentúlon az elmúlt években elkészítettek, és amelyek nagy hatással voltak az adott társadalmakra, amelyekben legyártották őket; de nemcsak a saját országukban, hanem a filmforgalmazás révén adott esetben nálunk is.

Az ember mindig joggal teszi föl azt a kérdést, hogy nekünk miért kell megnéznünk ennyi amerikai történelmi játékfilmet. Nagyon jó történelmi játékfilmekről van szó; de ha látjuk és egyre jobban ismerjük az amerikaiak történelmét, ha ismerjük az ő mitológiáikat, ismerjük azokat az egészen kisvárosi szintig menő történeteiket, amelyek általános emberi tanulságokkal is szolgálhatnak, akkor miért nem látjuk ezeket a történeteket a mi saját világunkból.

Hány amerikai sportfilmet láttunk az elmúlt évtizedekben! Ők például egy kisvárosi kosárlabdaedző történetéből hatalmas nagy sztorit tudnak produkálni. És itt van a mi magyar sporttörténetünk, amely csodás sztorikat tudna a felszínre hozni. Gondoljanak például Halassy Olivérre, arra a fantasztikus vízilabdázó olimpiai bajnokra, hosszútávúszó, gyorsúszó bajnokra, akinek kisgyerekkorában a villamos levágta az egyik lábát, és így lett magyar bajnok, Európa-bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok. S ha az egész élettörténetét végignéznénk, hogy a második világháború után hogyan ölték meg a szovjet katonák, a „dicsőséges fölszabadítók”, hogyan rángatták ki az autójából, akarták elkobozni az autóját, és lőtték le, ez micsoda történet, milyen szerteágazó, milyen nagy sztori, amiből az amerikaiak már rég játékfilmet csináltak volna. De bárkit említhetnék a magyar sporttörténetből, akik tényleg történelmet írtak. Ezek a sztorik  fogalmazzunk így , ezek a közös narratívák igenis méltók arra, hogy olyan filmek készüljenek belőlük, amiket nemcsak a magyar közönség néz meg, hanem megnéznek a közép-európai baráti országok nézői is, megnéznek Európa mozijaiban, és jó esetben megnéznek a tengerentúlon is.

Nem vitatva azt, hogy sok értékes mű is megszületett, úgy gondoljuk, hogy még sok létrehozására és támogatására is van szükség. Mi más, ha nem ez motiválta a kormányt abban, hogy végre egységesítse a filmtámogatási rendszert? Mi más, ha nem éppen egy olyan struktúra felállítása fogalmazódott meg a kormány, illetve a feladatok előkészítésével megbízott kormánybiztos, Káel Csaba fejében, hogy egy új, korszerűbb, a párhuzamosságokat fölszámoló rendszer jöhessen létre, hogy még több sikeres, minőségi alkotás készülhessen Magyarországon?

Azt gondolom, hogy ezt támogatnunk kell párthovatartozástól függetlenül. Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amelyet, azt gondolom, az ellenzék is méltán tud majd támogatni. Ne csak olyan szimbolikus erejű ügyekben tudjunk összefogni és pozitívan megnyilvánulni, mint az előző napirend esetében a kiváló író, költő, Zrínyi Miklós emlékezete, hanem ilyen konkrét törvényekben is össze tudjunk fogni, és tudjuk azt mutatni, hogy egy jó rendszer fölállítása nemcsak a kormány érdeke, hanem azt az ellenzék is tudja támogatni.

A kormánynak azt a kiemelt célját, hogy továbbfejlessze, erősítse a magyar filmipart, alapozva az elmúlt évek eredményeire, alapozva arra, amit Andy Vajna kormánybiztos elvégzett, illetve alapozva arra, amit a televíziós mecenatúra programban is megvalósítottak, a Film Mecenatúra és Televíziós Kollégium által létrehozott támogatási rendszerben is megvalósítottak, azt gondolom, hogy egy sokkal hatékonyabb, sokkal átgondoltabb, sokkal eredményesebb támogatási rendszer kereteit tudjuk ma itt meghatározni, megalapozni.

S aztán a következő kérdés az, hogy ha elfogadtuk ezt a törvényt, akkor ténylegesen a létrejövő nemzeti filmintézet, amely a törvény szándéka szerint 2020. január 1-jével állna föl, miképpen tudja majd valóban ellátni azt a feladatot, milyen személyi, infrastrukturális és anyagi garanciák lesznek arra, hogy a jogalkotói szándékot be tudja teljesíteni. Én ebben a kérdésben is bizakodó vagyok, már csak Káel Csaba személye miatt is. Én ebben a kérdésben is optimista vagyok, már csak az egész kezdeményezés mögötti szakmai konszenzus miatt is. Úgyhogy arra biztatom képviselőtársaimat, hogy hasonló optimizmussal támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Nem titok tehát abból kiindulva, amely polémiákra az előbb utaltam, hogy a kormány számára is világos, hogy azok a hiányok, azok az igények, amelyek a nyilvánosságban is és a parlamenti vitákban is megjelentek, bizony orvosolandó problémák. Éppen ezért a kormánnyal együtt szeretnénk azt elérni, hogy a filmipar jobban szolgálja a nemzeti identitásunkat, hogy a filmipar a nemzeti identitás egyik kiemelt forrása legyen, hogy olyan filmek készüljenek a magyar adófizetők pénzéből, a sok-sok értékes vígjáték, a sok-sok értékes dokumentumfilm és a sok-sok érdekes lélektani dráma mellett olyan történelmi filmek is készüljenek, amelyek a széles közönségnek erősíthetik meg az identitását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számos hasonló intézmény működik Európában. Dániát tudnám példának hozni, Írországot tudnám példának hozni, vagy a Franciaországban nagyon régóta működő támogatási programot. Ezek a pozitív példák mind arra ösztönöznek bennünket, hogy hasonlóan szervezzük át a jelenlegi Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt.-t és a filmkollégiumokat, és hozzuk létre 2020. január 1-jétől a nemzeti filmintézetet.

Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, nagyon fontos az, hogy az egységes cégszerkezetbe olyan elemeket is fogunk tudni integrálni, amelyek működése különállva nem éppen a leghatékonyabb volt. Gondolok a Mafilmre, a filmarchívumra, a Filmlaborra. Így egy nagyon hatékony és nagyon ütőképes szervezet jöhet létre, amennyiben elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot.

S amire államtitkár úr is utalt az előterjesztői expozéban, az a közép-európai együttműködés lehetősége. Ez kétirányú együttműködés lehet, egyrészt részben a V4-es országokkal, részben pedig a többi közép-európai posztkommunista országgal. Részben lehet egyfajta koprodukciós és forgalmazási együttműködés, azaz a gyártás terén fogunk tudni együttműködni, és együtt tudunk működni a filmforgalmazás területén is.

Az az érdekünk, hogy minél több magyar filmet lássanak a szlovák, a cseh, a lengyel, a román, a szerb, a horvát, a szlovén nézők, és persze rajtuk kívül mások is, s nyilvánvalóan mi is kíváncsiak vagyunk az ő filmkultúrájuk értékeire. Ez a törvényjavaslat ezt is szolgálja, ezért a Fidesz-frakció nevében azt tudom mondani, hogy a legmesszebbmenőkig támogatjuk a kormány szándékát, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy ők is támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vagyok könnyű helyzetben, mert Arató Gergely képviselőtársam újraértelmezte az ellenzéki véleménynek, a kisebbségi véleménynek a fogalmát. Itt valójában nem arról volt szó, hogy sikerült volna összefoglalni azt, hogy egy elhangzott többségi, kormánypárti véleménnyel szemben milyen ellenzéki vélemény… (Arató Gergely: Ez hangzott el a bizottságban! Olvassa el a jegyzőkönyvet!) Képviselő úr, én olyan nagy türelemmel (Az elnök csenget.) és figyelemmel hallgattam önt végig, és megmondom őszintén, hogy az ön fontos… (Nacsa Lőrinc: Fogyó türelemmel...) fontosságtudatát egy kicsit növeljem, még jegyzeteltem is. Majdnem két oldalt jegyzeteltem abból, amit elmondott, én egyszer nem kiabáltam közbe, és nem vitatkoztam önnel. Itt megvan ennek a formája, hozzászólok, majd ön is hozzászól. Kérem, hogy tiszteljen meg ön is azzal, hogy végighallgatja a hozzászólásomat, és ne pazarolja el az időmet arra, hogy ilyen méltatlan vitákat kelljen itt rögtön kezdeményeznünk. Én szeretnék érdemben reagálni majd néhány dologra, amit ön elmondott.

Azért mondom csak azt, hogy ön egyébként rutinos országgyűlési képviselőként, volt államtitkárként újraértelmezte a kisebbségi vélemény fogalmát, mert nem pusztán arról van szó, hogy nagyon precízen, nagyon határozottan és nagyon lényegretörően összefoglaljuk azt, hogy mi az, ami egyébként a kisebbségnek a véleménye, mi az, amiben a kisebbségnek a véleménye eltér a többségétől, hanem egy olyan politikai vitát nyitottunk már rögtön meg, ami messze túlmutat ennek a törvényjavaslatnak a szövegén. És ha van tanulsága az elmúlt néhány napnak, az az, hogy tulajdonképpen olyan kérdésekről vitatkoznak a nyilvánosságban, olyan kérdéseket feszegettek például tegnap a tüntetők, vagy ahogyan helyettes államtitkár úr, Fülöp helyettes államtitkár úr a mai nap a telefonban nekem beszámolt a Nemzeti Előadóművészeti Érdekegyeztető Tanács tegnapi üléséről  csak ennyit arról, hogy volt érdekegyeztetés vagy nem… (Arató Gergely: A törvényjavaslat benyújtása után!  Ungár Péter: Tegnap!) Hadd mondjam már végig! Olyan kérdéseket feszegettek a tegnapi NEÉT-ülésen is a hozzászólók, amelyek egyébként a törvényjavaslatban nincsenek benne, és amely kérdések egyébként sem a törvényjavaslat szövegéből, sem annak részletes indoklásából nem következnek.

Az az egyetlenegy, mondjuk, hogy kérdés, amiről itt érdemben kell beszélnünk, hogy akkor mégis miért ezek az indulatok. Mik is motiválják önöket valójában, szemben azzal, ami a törvényjavaslatban le van írva? Mert arról beszélni egyébként, hogy egy korábbi törvénytervezetben, egy minisztériumi munkaanyagban a Nemzeti Kulturális Alapnak az átszervezése is szóba került, arról lehet, de egyébként itt, ebben a teremben komolytalan beszélni, hiszen az a kérdés, hogy végül is mi került a Ház elé. Van egy hosszú és bonyolult előkészítési folyamat, és a minisztérium  ha egyáltalán tényleg benne volt az eredeti javaslatban, mert én nem láttam, de hogyha benne volt az eredeti javaslatban a Nemzeti Kulturális Alapnak az átszervezése, de  végül is nem azt a változatot nyújtotta be a Ház elé, akkor nyilvánvalóan jól megfontolta, hogy miért nem azt a javaslatot nyújtja be, és miért gondolja úgy, hogy a Nemzeti Kulturális Alap mint egyébként egy nagyon fontos kultúrafinanszírozó szervezet, állami kultúrafinanszírozó szervezet, az abban a formában maradjon meg, ahogyan jelen pillanatban is működik. Bár én magam az elmúlt években, mint a Nemzeti Kulturális Alap volt elnöke, számtalanszor megfogalmaztam azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap sok szempontból reformra szorul.

Tisztelt Képviselőtársam, mármint Arató Képviselőtársam! Azt mondani a parlamenti vitában ellenzéki, kisebbségi véleményként, hogy a kormány a Nemzeti Kulturális Alap államosítására törekedett, nem tudok mást mondani, mint hogy ez egy ostobaság. A Nemzeti Kulturális Alap a magyar Országgyűlés által létrehozott állami pénzalap, amely az adófizetők pénzét osztja el egyébként szakmai alapon a pályázók, az arra érdemes pályázók között.

Mi az, hogy államosítani akarja a kormány a Nemzeti Kulturális Alapot? A Nemzeti Kulturális Alap az állami alrendszernek a része!

Adóforintokból gazdálkodik. Átláthatóan, törvényi keretek között, a végrehajtási rendeletnek megfelelően. Tehát csupa olyan politikai vád hangzott itt el, amelyek egyébként a törvényben nincsenek benne.

Nézzünk néhány dolgot! Először is önök azt állítják, hogy ennek a törvényjavaslatnak az a lényege, ön mondta itt, tisztelt képviselőtársam, hogy fogadják el a színházak a kormánynak a feltételeit. Tulajdonképpen az elmúlt napok közéleti vitái is arról szóltak, mintha a kormány ezzel a törvényjavaslattal a művészeti autonómiát akarná megsérteni. Az alkotói szabadságot akarná megsérteni. De tisztelt képviselőtársaim, abból a törvényjavaslatból, amelyben azt írja le a kormány, illetve az államtitkárság, hogy joggal várja el az állam azt a fenntartóktól, hogy egyébként ők is legalább akkora mértékben támogassák az intézményeiket, a saját intézményeiket, mint a magyar állam, ebből a javaslatból miért következik az, hogy valaki meg akarja mondani azt, hogy milyen adaptációban állítsák színpadra a Radnóti Színházban a III. Richárdot?

Csak azért ezt mondom, mert éppen Pintér Béla a minapi tüntetésen, a felszólalásában azt mondta, hogy az a színház, amelyik nem kormánykritikus, az unalmas. Hát, a III. Richárdban, most néztem meg a Radnóti Színházban, a második felvonás elején tíz percen keresztül csak a kormányt gyalázzák  nyilvánvalóan nem Shakespeare írta bele ezeket a részeket… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ez történik!) Ettől még az előadásnak súlyos problémái voltak, ezt nekem egyébként egy magánbeszélgetésben a Színházművészeti Egyetem rektorhelyettese is elismerte, sőt maga mondta, és mindenesetre azt kell hogy mondjam, hogy Pintér Béla, akit én egyébként sokra tartok, és nagyon jó színházi szakembernek tartok, alapvetően téved. Mert egy színház nem attól lesz érdekes vagy unalmas, hogy kormánykritikus vagy kormánytámogató, hogy politizál vagy nem politizál. Ez nem esztétikai kategória, nem szakmai kategória, hogy egyébként egy színház kormánykritikuse vagy nem, hogy egy előadás kormánykritikus vagy nem. Remek Shakespeare-darabokat ismerünk, mondjuk, én nem tudom, ezer olyan vígjátékot tudnék mondani, vagy maradjunk akkor a Rómeó és Júliánál, hogy egy másik klasszikus darabot mondjunk, amelyben nem igazán érzékelem, hogy hol lehet az előadás, bármilyen előadás is legyen, bármilyen adaptáció is legyen, modern feldolgozásban, mai kosztümökkel, mai díszletekkel vagy valami klasszikus rendezésben, nem igazán látom, hogy mitől lesz kormánykritikus vagy éppen kormánypárti. Mitől lesz emiatt jó vagy kevésbé jó, unalmas vagy éppen kifejezetten érdekes?

Tehát azt gondolom, hogy itt komoly problémák vannak, és hogy valószínűleg a megszólaló színházi szakemberek csak tájékozatlanságból, de önök nyilvánvalóan, Arató képviselő úr, módszeres, tudatos csúsztatásból, az embereknek a megtévesztésének a szándékával mondják azt, hogy a művészi szabadság megsértése, az alkotói függetlenség és autonómia megsértése a kormányzat célja.

Sőt, továbbmegyek, én azt mondtam Fekete államtitkár úrnak  gondolom, itt is elmondhatom vagy feleleveníthetem a négyszemközti beszélgetésünket , hogy nem a színházakkal kellett volna ezt a törvénymódosítást kezdeményezni, hanem a múzeumokkal. Ma Magyarországon számos olyan megyei hatókörű, nagy múzeum van, amelynek a fenntartásához az önkormányzatok nulla forinttal járulnak hozzá. És ráadásul nemcsak ellenzéki városok, hanem javarészt kormánypárti városokról lehetne beszélni, ahol vagy nulla forinttal járul hozzá a fenntartó a múzeum támogatásához, vagy jóval kevesebbel, mint amennyi az állami támogatás.

(20.20)

Ezek a múzeumok, tisztelt képviselőtársaim, csak és kizárólag a kormány támogatásából, tehát állami támogatásból, a saját bevételeikből és hazai kormányzati és uniós pályázati forrásokból gazdálkodnak. Ez elfogadhatatlan! Ez elfogadhatatlan!

És ne felejtsék el, hogy egyébként ezeknek a múzeumoknak az esetében nagyon is régóta működik és hatékonyan működik a miniszteri vétó-, illetve egyetértési jog, hogy pontosan fogalmazzunk, az intézményvezetők kinevezésénél. Megjegyzem, ha jól emlékszem, az elmúlt nyolc évben, amióta ezt bevezettük, talán egyszer volt arra példa, hogy a minisztérium élt azzal a jogával, ami az egyetértési jogból következik, hogy megvétózta egy múzeumigazgató kinevezését; egyébként kormánypárti megyeszékhely esetében, olyan megyei jogú város esetében, amelyen maximális fideszes többség és fideszes polgármester van.

Tehát még csak azt sem mondhatják önök, hogy valamiféle politikai bunkósbotként alkalmazta a minisztérium egy ellenzéki vezetésű várossal szemben. Én például nem emlékszem arra, hogy egyetlenegyszer is szóba került volna vagy fölmerült volna az a minisztériumban, hogy mondjuk, a szegedi múzeum igazgatóját, az egyébként kiváló szakember Fogas Ottót ne támogatta volna a minisztérium a kinevezésekor, amikor a Botka polgármester úr vezette többség kétszer is megválasztotta őt az elmúlt időszakban, az új törvény elfogadása óta eltelt időszakban múzeumigazgatónak.

Tehát nem egészen értem, hogy önök miről beszélnek, illetve értem, hogy miről beszélnek, csak az az igazság, hogy mindaz, amiről önök beszélnek, ebből a javaslatból, tisztelt képviselőtársaim, nem következik. Szerintem a magyar állam és a magyar adófizetők joggal várják el azt, hogy az önkormányzatok igenis tegyék hozzá a pénzt, a saját forrásaikat a színházak fönntartásához.

És amennyiben ezt a felelősséget nem vállalják…  mert ez felelősség, és ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, színházat fenntartani az Alaptörvényből és a kulturális jogszabályokból levezetve nem kötelező feladat. A könyvtári feladatellátás és a közművelődési feladatellátás kötelező feladat, színházat működtetni nem kötelező feladat, ezért ha egy önkormányzat egyébként teljes joggal színházat akar működtetni, akkor tegye is hozzá a forrását!

Képviselőtársaim! Én jó pár hónapig, sőt a két államtitkárságom alatt  NKA-vezetésemet figyelembe véve  sok éven keresztül voltam a kulturális politika egyik meghatározó szereplője és irányítója. Én nemegyszer tapasztaltam azt, hogy abban az esetben, ha egy önkormányzatnál a kormányzati támogatást növeltük, akkor a fenntartói támogatást ennek megfelelő mértékben csökkentette az önkormányzat.

Most államtitkár úr számos példát tudna arra mondani, van olyan eset, amikor én kértem meg őt személyesen, hogy ne engedje már meg azt, hogy a taotámogatás kiváltása után egy előadó-művészeti szervezetnek a többlettámogatása esetén, amit most kapott közvetlenül a minisztériumtól, ugyanakkora mértékkel csökkentse az önkormányzat a saját támogatását.

És azt is láttuk jól az elmúlt egy évben, hogy ott, ahol a taotámogatáshoz képest növekedett az azt kiváltó állami támogatás mértéke, ott ugyanakkora vagy közel akkora arányban csökkentette az önkormányzat a támogatást. Az állam nem azért ad többlettámogatást az előadó-művészeti szervezeteknek, hogy a fenntartó önkormányzatok kiadásait csökkentse, hanem azért, hogy ezek a szervezetek több pénzből tudjanak gazdálkodni.

És csak úgy megjegyzem, visszatérve a múzeumok példájára: ha a fenntartók annyi pénzt tennének hozzá a múzeumok fenntartásához, mint amennyit az állam tesz hozzá, akkor máris sokkal könnyebb lenne annak a problémának a kezelése, amit egyébként a közművelődési és a közgyűjteményi szektorban az elmaradt béremelés kérdéseként tárgyalunk most már nagyon régóta. Egy olyan múzeum esetében, ahol 150 és 250 millió forint közötti támogatást ad az állam, és ehhez nulla forintot ad hozzá az önkormányzat, ott hogyan várják el egyébként a magyar államtól kizárólag a béremelést? Ha ugyanannyit hozzátenne az önkormányzat, akkor máris 150, 200 vagy 250 millió forinttal többől gazdálkodna.

Tisztelt Arató Képviselőtársam! Ha már ön egy új műfajt vezetett be, akkor én is azt teszem, és a vezérszónoki felszólalásom már rögtön a vita részét képezi. Azt mondani, hogy a taotámogatást, kormányzati támogatást alakítottuk át, ez már megint ugyanannak a hazugságnak a továbbvitele. A taotámogatás a magyar adófizetők pénzéből nyújtott közpénz volt. Az a támogatás korábban is annak volt köszönhető, hogy egyébként a magyar Országgyűlés olyan törvényt alkotott, hogy a közpénz egy része fölötti (Arató Gergely közbeszól.) rendelkezési jogot átadta magának az adózónak. Ezt a jogosítványt sok-sok visszaélés miatt visszavette a magyar állam, és egyébként ha megnézzük csak a fővárost, tisztelt képviselőtársaim, nemhogy ez a kormányzati bunkósbot működött volna, amit önök állítanak, hanem még növekedett is a fővárosi fenntartású intézményeknek a kiegészítő támogatása ahhoz képest, mint amit az előző három év átlagában ezek az intézmények támogatásként begyűjtöttek a taóból. Tehát ha valaki reálisan nézi a helyzetet, és megnézi a számokat, akkor azt látja, hogy minden ellenkező állítás, amit önök itt megfogalmaznak, hazugság.

Nyilvánvalóan ebből a törvényjavaslatból az sem következik, hogy a kormány akarná kiválasztani a színházigazgatókat, ön ezt mondta, Arató képviselőtársam mint vádat. Ez hazugság! A kormány nem akarja kiválasztani a színházigazgatókat. A kormány azt mondja, hogy abban az esetben, hogyha a színházak fenntartói támogatása nem éri el az állami támogatást, akkor lehetőség van fenntartóváltásra. És ebben az esetben egyébként az állam valamilyen módon mégiscsak azt mondja, hogy legalább egy egyetértési joggal ki akarom fejezni azt a véleményemet, ami a színházzal kapcsolatos. Tehát semmi gond! Senki nem tiltja meg az önkormányzatoknak azt, hogy egyébként a jelenleginél nagyobb mértékben támogassák az intézményeiket, és egyébként ebből a törvényjavaslatból egyáltalán nem következik az, hogy azokat az intézményeket, amelyeket a fenntartók komolyan akarnak támogatni, azokat az intézményeket bármilyen módon érintené a fenntartóváltás lehetősége, még csak nem is a kötelezettége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak van egy nagyon fontos része, amiről az elmúlt napokban egyáltalán nem beszéltek, de én örülök, hogy Arató képviselőtársam szóba hozta: a műemlékek taorendszerének a módosítása. És nagyon fontos a „módosítás” kifejezés. Tisztelt Képviselőtársam! Szó nincsen arról, hogy új rendszert akarnánk bevezetni. Ez már egy létező rendszer.

Én magam hosszú évek óta szorgalmaztam ezt, és egyébként most is azt gondolom, hogy még ennél is tovább kellene vagy lehetne menni, mert igenis (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a társaságiadó-rendszeren keresztül… Akkor a rendes időből használok fel, elnök úr. (Az elnök jelzésére:) Nem tudok, akkor majd a következőkben. Jó, akkor erre majd visszatérek a rendes fölszólalásomnál. Köszönöm szépen a figyelmüket, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mégiscsak úgy történt, ahogy az elején megmondtam, hogy nem arról fogunk vitatkozni, ami a törvényjavaslatban van. Gréczy képviselőtársam hosszasan értekezett a könyvkiadás megregulázásának állítólagos kormányzati szándékáról. Én újra végigpörgettem a törvényjavaslatot, és még odamentem államtitkár úrhoz is. Sem ebben a törvényjavaslatban, sem abban a korábbi változatban, amely a sajtóhoz kikerült, abban sem volt szó a könyvkiadásnak ilyen típusú átszervezéséről. (Gréczy Zsolt: Ez most egy beismerő vallomás.)

Nem tudom, hogy mire gondol Gréczy képviselőtársam beismerő vallomásként. Beismerem, hogy amit elolvastam törvényjavaslatot, abban nem találkoztam a könyvkiadás átszervezésének kísérletével. Úgyhogy ezt tudom önnek mondani, képviselőtársam, hogy ebben semmi beismerés nincs.

De nézzük akkor egy kicsit ezt az egész könyvkiadási kérdést, tisztelt képviselőtársam! Magyarországon nekem jó pár könyvem jelent meg. 15 évet dolgoztam a könyvkiadásban, ráadásul nemcsak 15 évet dolgoztam a könyvkiadásban, hanem a Nemzeti Kulturális Alap vezetőjeként elég sokáig láttam rá közelről a könyvkiadás támogatási rendszerére. Voltam egy időben elnöke a MISZJE-nek, a Magyar Irodalmi Szerzők Jogvédő Egyesületének. Tagja vagyok az Artisjusnak, és tagja vagyok a MASZRE-nak is, tehát a Reprográfiai Egyesületnek is.

Mindegyik szervezetnél, az Artisjusnál is és a MASZRE-nél is minden szerző  az összes író egyébként, aki számít  tagja az Artisjusnak is és tagja a MASZRE-nak is, mindenki… (Gréczy Zsolt: Én is!  Arató Gergely: Gréczy képviselő úr is.), akkor nagyon jól tudja, képviselőtársam, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy valamennyi adatot a könyvével kapcsolatosan leadjon, sőt a kiadókat is erre veszik rá a szerzők annak érdekében, hogy egyébként a jogdíjukhoz hozzájussanak. Ráadásul a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése minden évben statisztikát készít. A statisztikákban föltüntetik minden egyes könyvnek az összes adatát, a konkrét példányszámát is, és nem mellékesen a könyvkiadók a nyomdáktól számlát kapnak, és a számlában föl kell tüntetni a példányszámot, és egyébként be kell fizetni utánuk az áfát.

Tehát önök úgy csinálnak, minthogyha valami titkos adatokról beszélnénk, és amelyeket egyébként maguk a könyvkiadók, maguk a szakmai szervezetek, és maguk a hatóságok nem látnának most is, és nem lenne mindenkinek az érdeke az átláthatóság. Szerintem ne beszéljünk olyan dolgokról, amik egyébként egyáltalán nem tartoznak ide, és amelyeknek semmi alapja nincsen, tisztelt képviselőtársam.

Ön azt mondja, hogy a múzeumok építkezésére fordított pénz, tehát a Liget-projektre fordított pénz valójában nem a kultúrára fordított pénz, mert az gyanús ingatlanügylet. (Gréczy Zsolt: Nem ezt mondtam!) Ezt mondta, ezt mondta, sőt még azt is mondta, képviselőtársam, hogy még az is kérdés, hogy megtérülneke ezek valaha. Ne haragudjon, de milyen kultúrához való viszonyról árulkodik az ön kérdése? (Nacsa Lőrinc: Üzleti!)

A kórházak megtérülnek valaha? Megtérülnek, tényleg? Az iskolaépületek megtérülnek valaha? Akkor a múzeumok is megtérülnek, tisztelt képviselőtársam, mert ha a megtérülést nem csak anyagi értelemben vesszük, akkor múzeumot építeni a nemzetnek és a jövőnek stratégiai kérdés.

Mi az, hogy megtérül egy múzeum? Ez nem egy üzleti kérdés (Nacsa Lőrinc: A DK-nak minden az!), hanem ez egy alapvető nemzetstratégiai kérdés, hogy könyvtárakat építsünk, művelődési házakat építsünk, múzeumokat építsünk, ezeket fölújítsuk, és megfelelő gyűjteményeket gyarapítsunk, megfelelő gyűjteményeket hozzunk létre, és a gyűjteményeinket gyarapítsuk, és a tudományos föltárásra és a kiállításokra kellő forrást biztosítsunk. Értelmetlen dolog itt megtérülésről beszélni. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)

De szeretnék magára arra a problémára visszatérni, amiről az elején nem tudtam beszélni a vezérszónoki felszólalásban, hogy ez a törvényjavaslat nagyon fontos területtel is foglalkozik, a kulturális örökségvédelemmel. És a kulturális örökségvédelem területén az adórendszer átalakítására törekszik. Még egyszer mondom: szerintem még ennél is tovább kéne menni, és arra kéne mindenféle ösztönzővel rávenni a műemlékek magántulajdonosait, hogy a műemlékeket fölújítsák. Ma Magyarországon kifejezetten nehéz helyzetben vannak a kiemelt műemlékek tulajdonosai.

Igazság szerint a műemléki státus értékcsökkentő, a forgalomba hozatali lehetőséget nagymértékben korlátozza, ezért azt gondolom, hogy teljesen jogos dolog az, hogy a Nemzeti Kulturális Alap műemléki pályázatain túl, a Miniszterelnökség műemléki pályázatain túl, az EMMI olyan pályázatain túl, ami műemlékek felújítását szolgálja, sőt bizonyos európai uniós programokon túl  lásd a világörökségi pályázatok  egyéb más ösztönzőkkel is arra vegyük rá a műemlékek tulajdonosait, hogy fölújítsák a műemlékeiket; hogy jó karban tartsák a műemlékeiket, hogy érdemes legyen egyébként műemléket vásárolni. Azt kell hogy mondjam, hogy ezeknek az ösztönzőknek a hiányában a nemzeti műemlékkincs tovább fog romlani, tovább fog pusztulni.

Azt mondja Gurmai Zita képviselőtársam, hogy a kultúra nem a politikusoké, hanem az embereké. Nehezen értelmezem ezt a mondatot, képviselő asszony. Én önt nagy-nagy tisztelettel hallgatom mindig, és azt gondolom, hogy ön egy kiváló ember, úgyhogy amennyiben ön egy kiváló ember, akkor szerintem ön politikusként nem rekeszti ki magát azok köréből, akiké a kultúra. Tehát a kultúra a politikusoké is. A kultúra mindannyiunké, nemcsak azoké, akik egyébként a kultúrát napi szinten létrehozzák vagy a művészeti értékeket megteremtik. A kultúra mindannyiunké. És természetesen mi, politikusok részben kultúrafogyasztók vagyunk, részben pedig a kulturális élet alakítói is lehetünk.

Azért olyan kiváló emberek ültek ebben a parlamentben csak a rendszerváltozás utáni időszakban is, mint Darvas Iván az SZDSZ soraiban, a kiváló színész, Gulyás Dénes a mi sorainkban, a kiváló operaénekes, és sorolhatnánk tovább. Vagy Pécsi Ildikó, a szintén kiváló színész vagy szintén az MSZP soraiban Kósa Ferenc, a fantasztikus filmrendező, és még sorolhatnánk tovább azokat a politikusokat, akik egyébként a művészeti életben érvényes alkotásokat hoztak létre.

Én tehát azt gondolom, hogy ne próbáljunk olyan kategóriákban gondolkodni, mintha lennének a politikusok, akik hülyék a kultúrához, és lennének az emberek, akik egyébként egyedül jogosultak arra, hogy a kultúrával kapcsolatosan véleményt fogalmazzanak meg.

És Mellár képviselőtársamnak is csak azt tudom mondani: nincs mindig konszenzus. Olyan nincsen, hogy egyébként összeülnek nagyon sokan, és sok hónapi egyeztetés után konszenzusra jutnak. Ha konszenzusra lehetne mindenben jutni, akkor tulajdonképpen nyugodtan föl lehetne számolni a parlamentarizmust is. Nem kéne ellenzék, meg nem kéne kormánypárt, hanem valami nagy össznépi közös tanács, de hála a jó istennek, ezen az időszakon már túl vagyunk, és nem is kérünk belőle.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem újfent önöket, hogy próbáljunk már a törvényjavaslatnál maradni, és a törvényjavaslatról beszélni. Még egy: Keresztes László Lóránt képviselőtársam nagyon jó volt, azt kérte rajtunk számon, hogy hányan olvastuk kormánypárti sorokból a benyújtást megelőzően a törvényjavaslatot. (Ungár Péter: Azt követően!) Azt kérte számon, hányan olvastuk, és hétfő reggel megkérdezte a képviselőket, hogy már hányan olvasták el.

(22.10)

Kérem szépen, ez egy kormányzati javaslat, a kormány dolgozza ki a törvényjavaslatot, benyújtja a parlament elé, és a parlamentben megvitatjuk. Egyébként hogy mennyien foglalkozunk ezzel a kérdéssel, azt jól jelzi, hogy hányan maradunk itt ezen a késő esti órán. Sajnos, viszonylag kevés képviselőt érdekel ez a téma, pedig szerintem is nagyon fontos. (Hohn Krisztina: Köszönjük!)

De szeretném még egyszer mondani, hogy mindaz, amiről ma este itt vitatkozunk, nagyon távol áll a törvényjavaslat szövegétől. Önök olyan vádakat fogalmaztak meg, amelyek nincsenek benne a törvényjavaslatban, és amelyek nem is következnek a törvényjavaslatból. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)