Készült: 2024.04.26.10:49:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

61. ülésnap (2019.03.19.), 38. felszólalás
Felszólaló Nacsa Lőrinc (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:17


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha lehet így fogalmazni, a 2018-2022-es ciklus egyik legfontosabb törvényjavaslatánál vagyunk most itt és tárgyalunk, Magyarország jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésekről beszélgetünk. Azt gondolom, hogy a mostani törvényjavaslat is beleillik abba a 2010-ben bekövetkezett családbarát fordulat utáni időszakba és intézkedéssorozatba, amit a Fidesz-KDNP-kormány az eddigiekben megvalósított. Mindannyian érezzük ennek a súlyát, és mindannyian érezzük azt, hogy milyen fontos a most előttünk fekvő családvédelmi akcióterv. Ahogyan államtitkár asszony már elmondta, most a négy darab, július 1-jétől hatályba lépő intézkedésről tárgyalunk, amelynek a részletszabályai már nyilvánosak, hiszen a kormányzat ilyen módon előre dolgozott és a Magyar Közlönyből már mindenki ismerheti ennek a részleteit.

(12.20)

Azt, hogy a családok kiknek fontosak és kiknek nem, abból látjuk, hogy például a Párbeszéd-frakció jeles képviselői mindannyian itt ülnek és hozzá fognak szólni. De nem nagyon képviseltetik magukat, és a szocialista frakcióból is egy darab képviselő ül bent ennél a rendkívül fontos vitánál.

Hogyan is jutottunk el idáig, hogy most ezt a törvényjavaslatot tárgyalhatjuk? Azt látjuk, s erről már államtitkár asszony és az előttem szólók is szóltak, hogy Európa elöregedési problémákkal küzd, népesedési problémákkal küzd, és a tagállamok vezetői, politikusai és szakemberei is folyamatosan azon dolgoznak, hogy ezt a problémát hogyan lehetne valamiképpen orvosolni, megfelelő irányba állítani. Mind ez idáig kétféle megoldás született az Európai Unión belül, ezt látjuk most, hiszen rendszeres az eszmecsere az európai uniós tagállamokkal, rendszeresen látjuk az ő törekvéseiket. Azt látjuk, hogy az egyik orvoslási mód, az egyik irány a bevándorlók befogadása, betelepítése szinte korlátlan számban. Ők ezt munkaerőpiaci menedzsmentnek hívják. Mi ettől elhatárolódunk, hogy a családokról, a gyermekekről ilyen módon beszéljenek. De ez az egyik út, amit több ország teljesen nyilvánvalóan alkalmaz és használ. A másik út a családok támogatása, a gyermekek megszületésének és felnevelésének a támogatása. Én nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy Magyarország ezt az utat választotta, és Magyarország ezen az úton szeretne tovább haladni, és minél több, minél jobb eredményt elérni.

A KDNP mindig is támogatta a közösségeket, és mi a családra mint a társadalom legkisebb közösségére tekintünk, amit védeni, támogatni, segíteni kell. Azt gondoljuk, hogy a család mint közösség a jövő alapja, a jövő záloga. Mi értékteremtő, értékhordozó közösségként tekintünk a családra. Nem volt ez mindig így, hiszen 2002 és 2010 között a szocialista, gyurcsányista kormány megszorításainak elsődleges célpontjai a gyermeket nevelő családok voltak. Olyan sajnálatos események történtek, mint a családi adókedvezmény, adórendszer eltörlése. Az egy- és kétgyermekes családokkal kezdték. A gyes három évéről két évre csökkent, és következett az otthonteremtési programok befagyasztása, aztán megszüntetése, illetve a családok devizahitelekbe hajszolása. Ezért volt nagyon nagy szükség, égető szükség arra a családbarát fordulatra, ami 2010-ben bekövetkezett.

Ami még annál is szomorúbb, hogy 2010 előtt a szocialisták ezt művelték, az az, hogy azóta sem tudták a nevüket, támogató szavazataikat a családbarát intézkedések, a családpolitikai intézkedések mellé odatenni. Azt gondolom, hogy a felszólalásaik elején, a Gyurcsány-párti és a szocialista felszólalások elején biztos hallhatunk majd egy bocsánatkérést, amivel nem nekünk, hanem a magyar családoknak tartoznak azért, merthogy ebben a nyolc évben és az azt megelőző nyolc évben is cserben hagyták a magyar családokat.

Nagyon fontos a családtámogatáson kívül az a közgondolkodásbeli változás: az elmúlt nyolc-kilenc évben a családbarát közgondolkodás fejlesztésével, a családbarát közgondolkodás elősegítésével, kampányokkal, intézetekkel, kiadványokkal, programokkal sikerült egy kicsi társadalmi elmozdulást elérni. Azt gondolom, hogy ezt nevezhetjük így. Itt négy számot szeretnék csak elmondani. A házasságkötések közel 40 százalékkal emelkedtek, a válások 18 százalékkal csökkentek, a termékenységi ráta emelkedett, erről már többen beszéltek előttem, illetve a terhességmegszakítások száma is 28 százalékkal csökkent. Azt gondolom, ez mutatja azt, hogy nem pusztán az előttünk fekvő anyagi támogatásról beszélünk, hanem az erkölcsi, lelki, közgondolkodásbeli támogatás is nagyon fontos. Idetartozik az is, hogy a kormány most már 10 milliárd forintot költött el családbarát szülészetek kialakítására, és az is, hogy ezek a programok sok-sok százezer családot érintettek, amikre el tudtak jutni, amiken a gyermekek részt vettek. És ne felejtsük el az ingyenes tankönyv és ingyenes gyermekétkeztetés programjait sem.

Nagyon fontos, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egy szűk irodában, mondjuk, államtitkár asszony irodájában született meg, hogy két-három szakértőt behívott, és kitalálták közösen, hogy hogyan is nézzen ki ez a csomag, hanem a magyar emberek megkérdezésével született meg ez a csomag. A magyar embereket, mint ahogy eddig is minden nagyobb, fontos döntésnél, most is megkérdeztük a nemzeti konzultációban. Szomorúan veszem tudomásul, hogy itt is a magyar emberek a balliberális ellenzék részéről kizárólag tiszteletlenséget tapasztaltak, hiszen például Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony annak a közel másfél millió embernek az akaratát és szándékát szégyenítette meg, hogy széttépte a konzultációs ívet, akik vették a fáradságot, vették az időt, hogy kitöltsék, hogy elgondolkozzanak rajta és visszaküldjék ezt a kérdőívet. (Bangóné Borbély Ildikó: Újra megtenném, hidd el!) Ez alapozta meg azokat a döntéseket, amelyeket a kormányzatnak sikerült meghoznia, és amelyek ránk is itt várnak a parlamentben a kapcsolódó törvényjavaslat kapcsán.

Ezért kérek mindenkit arra, hogy a gyermeket nevelő családok, a szülők és a gyermekek felé mindig kizárólag a tisztelet hangján beszéljenek, mert azok a sértegetések, amikor például ellenzéki politikusok viccpártok szégyenteljes kifigurázásait megosztják a közösségi oldalaikon, vagy amikor olyan hangnemben beszélnek róluk, ahogyan az nem illendő, akkor pontosan azokat sértik meg, akikben a magyar jövő ott van, és akikre a magyar jövőt alapozzuk.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a családpolitikai eredmények és a családpolitikai intézkedések nem jöhettek volna létre, ha nem lenne erős és stabil gazdaság. Nagyon fontos, hogy lehetnének nagyívű terveink, ha a stabil költségvetés, a csődhelyzetből való kilábalás és az ország növekedési pályára helyezése mellett nem lennének meg ezek a lehetőségek, ha nem dolgoznának ennyien, hiszen tudjuk, hogy 700 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben. Azt is tudjuk, hogy a szocialisták 1 millió embert tettek munkanélkülivé. Fontos ezeknek a magyar embereknek a teljesítménye is ahhoz, hogy most ilyen döntéseket tudjunk hozni, hogy legyen lehetősége az országnak, hogy ilyen döntések szülessenek meg. Mert ha nem lenne rá elég költségvetési fedezet, ha nem lenne elég erős a gazdaság, akkor mit sem érnének a nagyívű tervek, ha erre nem lenne elegendő forrás.

Csak egy mondattal szeretnék reagálni jobbikos képviselőtársamra, akivel általában úgy kezdjük a vitát, hogy ő mindig elmondja, hogy a korrektség hangnemét várja el, és szakmai vitát szeretne. Én ezzel mindig mélyen egyetértek, csak aztán ő maga nem tartja be elsőként, amikor a képviselőtársam gágogásáról beszél, a miniszterelnök elfogadhatatlan stílusáról, és mindenféle, a témához egyáltalán nem kapcsolódó politikai támadással kapcsolatban jön nekünk. (Z. Kárpát Dániel: Miért, a miniszterelnököt nem lehet kritizálni?) Tehát kölcsönösség is szükséges ehhez, képviselőtársam, mert képviselőtársam azt várja el, hogy mi legyünk korrektek, mi folytassunk szakmai vitát, de ő nyugodtan ekézhessen minket mindenféle politikai ügyben. Szerintünk ez nem helyes.

A most tárgyalandó négy pontról már az előttem szólók is elmondták a konkrét véleményüket. Szerintem nagyon fontos kiemelni azt, hogy hogyan is illeszkedik bele abba a politikába, amit elkezdtünk, hogyan is illeszkedik bele abba a politikába, amivel szakítanunk kellett 2010-ben, és hogyan illeszkedik be az európai trendekbe, az európai környezetbe. Hiszen azt kell látnunk, hogy Magyarország az, amely GDP-arányosan a legtöbbet költ családtámogatásra az Európai Unióban. Azt gondolom, hogy ez egy igen figyelemreméltó adat, hiszen ha figyelembe vesszük azt, hogy 2010-ben 1000 milliárd forint körül volt az az összeg, amelyet a szocialista kormány a családokra költött, és azt látjuk, hogy idén ez most már, főleg a most bejelentett akciótervvel jóval meg fogja haladni a 2000 milliárdot, akkor azt látjuk, hogy ez egy több mint dupla növekedés nyolc-kilenc év alatt. Nagyon-nagyon fontos, hogy ezzel kerültünk az éllovas helyre Európában, hogy szakítottunk azzal, hogy azokat az üres ígéreteket, amiket a szocialisták tettek, és utána hitelből megpróbálták finanszírozni, azokat mi valós teljesítményből, az ország teljesítőképességéhez mérten és ténylegesen a családokhoz juttatva költsük el ezeket a forrásokat. (Sic!)

Z. Kárpát Dániel képviselőtársam többször is felemlegette a bérlakásprogramot. De, képviselőtársam, pontosan azért vagyunk mi itt, mert a magyar emberek szavára hallgatunk, és a magyar emberek egyértelműen kinyilvánították több alkalommal, több kutatásban és a nemzeti konzultáción is, hogy a magyar emberek tulajdonra vágynak. Ön is megpróbálta ezt fölemlegetni, de aztán megpróbálta elbagatellizálni ezt az adatot. Nekünk az a feladatunk, hogy ha a magyar emberek ezt szeretnék, ha a magyar emberek azt szeretnék, hogy tulajdonukba kerüljön az otthonuk, akkor nekünk ezt kell segítenünk programokkal (Z. Kárpát Dániel: Mindenki ezt szeretné, de akinek nincs rá pénze, az mit csináljon?), ezt kell segítenünk különböző intézkedésekkel, nem pedig elmenni egy teljesen más irányba.

Azt gondolom, Nyugat-Európában nagyon nagy falakkal szembesülünk, amikor tabuként kezelik a családtámogatás kérdését, amikor nagyon kevés olyan hely van, ahol nyíltan feltehetjük ezeket a kérdéseket a családtámogatásról, a gyermekvállalás ösztönzéséről. Nagyon kevés olyan hely van, ahol ezt nem minősítik azonnal politikailag inkorrektnek. Ezért is fontos, hogy ezekben a kérdésekben mi nyíltan, határozottan és nem megfélemlítve mindig elmondjuk a véleményünket, s nemcsak itthon, hanem Nyugat-Európában is.

(12.30)

Örülök akkor, amikor jobbikos képviselőtársam elmondta, hogy vannak az intézkedéssorozatban és az akcióvédelmi tervben olyan programok, amiket ő is vagy a Jobbik is tud támogatni. Arra kérem őt, a mostani közeli ismeretséget vesse be annak érdekében, hogy a balliberális pártokat is próbálja meggyőzni, hogy ez szintén egy fontos és támogatandó intézkedéssorozat. Annak ellenére, hogy mi mindig bízunk abban, hogy amikor idejön egy családpolitikai intézkedés az Országgyűlés elé, akkor a balliberális ellenzék valamilyen módon ezt végre támogatni fogja, eddig mindig csalódnunk kellett. De itt az újabb alkalom, a szocialista és gyurcsányista képviselők eldönthetik, hogy a magyar családok mellé akarnak állni vagy nem.

Köszönöm szépen. A KDNP támogatja a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai