Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik-képviselőcsoportból Gyöngyösi Márton képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra: „Bérunió: bérrabszolgaság helyett kiszámíthatóságon, tudáson, szolidaritáson alapuló gazdaságot!” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik történelmi sikert ért el azáltal, hogy Brüsszel befogadta, bejegyezte azt a polgári kezdeményezést, amely a Jobbik által gründolt nemzetközi szövetséggel, nyolc közép-kelet-európai ország összefogásával jött létre a bérek felzárkóztatása érdekében. Ezzel egy történelmi küzdelem, egy új időszámítás, egy valódi szabadságharc indult el a magasabb bérekért, a versenyképesebb magyar vállalkozásokért, hogy mindenki a saját szülőföldjén tudjon boldogulni. A Jobbik ezzel már most többet ért el, mint az elmúlt 27 év kormányai együttvéve, hiszen elindulhat egy aláírásgyűjtés, egy összeurópai népszavazás ebben a kérdésben.

A Fidesz- és az MSZP-kormányokat közös felelősség terheli azért az állapotért, ami előállt, hogy 27 évvel a rendszerváltást követően, 13 évvel az európai uniós csatlakozásunkat követően egy diplomás vagy egy szakmunkás magyar fiatal előtt alapvetően két lehetőség áll: vagy az elvándorlás Nyugatra egy jobb élet reményében, vagy pedig az itthon maradás, ami az elszegényedés és az eladósodás szinonimája.

A rendszerváltás és az európai uniós csatlakozásunk úgy indult, hogy a politikai elitünk egy jobb életet, magasabb életszínvonalat vázolt föl, ígért a magyar társadalomnak, a Nyugathoz való fölzárkózás ígéretével fogtunk neki ennek a vállalkozásnak, ma azonban leszakadás jellemzi a magyar közállapotokat, s már nemcsak a Nyugathoz képest, hanem a közép-kelet-európai régióhoz képest is. Ezért pedig az elhibázott gazdaságpolitika a felelős, amely privatizációval indult, a nemzeti vagyonunk elherdálásával, és azzal, hogy a külföldi tőkének gátlástalanul kiszolgáltatta a politikai elit a hazai vállalkozásokat, és a hazai vállalkozások rovására valósította meg a gazdaságpolitikáját, ami alapvetően adókedvezményekkel csábította ide a külföldi tőkét. Ez zajlik most is, az egyszámjegyű társasági adó is erről tanúskodik. Állami támogatásokat adtak a multinacionális nagyvállalatoknak, ma is 12,6 millió forintot fizet a kormány egy fő foglalkoztatásáért egy multinak, és az alacsony munkabérekre épül a gazdaságpolitika, illetve nap mint nap tesznek arra kísérleteket, hogy a magyar munka törvénykönyvét kilúgozzák, és ezáltal egy ragszolga-társadalmat hozzanak létre ebben az országban. Az Orbán-kormánynak mind a mai napig ez a törekvése, és összeszerelő üzemmé silányította ezt az országot.

A rossz gazdaságpolitika mellé társult még egy elhibázott kohéziós politika is, ami az Európai Uniónak és a magyar politikai elitnek a közös felelőssége, hiszen bár a cél a felzárkóztatás volt, ez nem valósult meg, kimerült látványberuházásokban, ami alapvetően politikai célokat szolgál, és a korrupcióban, ami meg a gazdaságiklientúra-építést szolgálta.

(9.30)

A Jobbik béruniós kezdeményezése egyszerre indít el egy társadalmi párbeszédet itthon, Közép-Kelet-Európában és egész Európában egy nemzeti sorskérdésünk ügyében, illetve ezzel a Jobbik Magyarországért Mozgalom és szövetségesei beneveztek az Európai Unió jövőjéről szóló vitára is. Miközben Orbán Viktor mindent megtesz azért, hogy Magyarországot kivezesse az Európai Unióból, a Jobbik fölvázolja az Európai Unió jövőjéről, reformjáról alkotott elképzeléseit. Jól látható, hogy a Jobbik (Sic!) se lenyelni, se kiköpni nem tudja ezt a kezdeményezést (Közbeszólások a Fidesz soraiból. ‑ Dr. Répássy Róbert tapsol.), összevissza beszél, amióta ezt a sikert összehozta a Jobbik.

Halász János már migránsokat vizionál a magasabb bérek vonatkozásában, Kövér László arról beszél, hogy a magasabb bérekkel Brüsszel el akarja venni az egyetlen magyar versenyelőnyt, ami a magyar alacsony bérekre épül, Orbán Viktor pedig továbbra is arról beszél, hogy Brüsszelnek az adó- és bérpolitikát át akarjuk nyújtani. A Fidesz a fizetett médiáján és a szakértőin keresztül megpróbálja elbagatellizálni ezt a kérdést, és mindenféle olyan dolgot próbál belelátni ebbe a kezdeményezésbe, ami nincs benne.

Nem egyik napról a másikra valósulna meg a béremelés (Dr. Rétvári Bence: Miért nem?), ez természetesen egy hosszú távú célkitűzés, ami 27 év mulasztásait próbálja meg helyrebillenteni. A korrupció fölszámolásával, a bürokrácia fölszámolásával, a hivatali vegzatúra fölszámolásával, egy kiszámítható jogállamnak a létrehozásával a kis- és középvállalkozásokat kívánjuk támogatni (Dr. Rétvári Bence: Simicska Lajos kivállalkozó lenne? Ez újdonság.), az állami támogatás átalakításával, az adó- és járulékpolitika átalakításával és az EU-források átalakításával kívánjuk először nemzeti eszközökkel és európai uniós politikai eszközökkel is a magyar gazdaságot szolgálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Gyöngyösi képviselő úr. A kormány nevében az elhangzottakra Cseresnyés Péter államtitkár úr fog válaszolni.

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, a felszólalása vége felé mondta el az igazságot. Ha jól idézem, és jól jegyzeteltem le, a Jobbik se lenyelni, se kiköpni nem tudja azokat a valóságtól elrugaszkodott ‑ ezek már nem az ön szavai természetesen, elrugaszkodott ‑ javaslatait, amiket hétről hétre előhoz. Ugyanis azt kell mondani, hogy itt lenne az ideje annak, hogy a Jobbik a béruniós kezdeményezése kapcsán a nagyotmondások helyett a valóságos viszonyokkal vetne számot.

Ugyanis volt már Magyarországon olyan csoportosulás, olyan párt és olyan kormány, amelyik elköltött nem létező pénzeket, ennek következményeit szenvedte az ország 2010 környékén. De azért nagyon fontos azt is elmondani, hogy amikor a vitanap kapcsán megkérdeztük, amit önök is kezdeményeztek a bérek és a foglalkoztatás tekintetében, hogy hogyan képzelik el a béruniós követeléseik megvalósítását, érdemben erre a kérdéskörre nem tudtak válaszolni.

Tehát valószínű, hogy illúziókat fogalmaznak meg, többek között azzal, hogy azt hiszik, ha létrejön egy európai népszavazás, az béreket fog emelni. Nem fog béreket emelni, ezt önök is nagyon jól tudják.

Ugyanis a bérek alapvetően az adott nemzetgazdaságban megtermelt összjövedelemtől függnek, ezért a bérek emelése is csak úgy valósítható meg, ha azok fedezete is megteremtődik. Fedezet nélkül béreket emelni nem lehet, vagy nagyon-nagyon nagy kockázatokkal jár, erről már van nekünk tapasztalatunk. Jó lenne, ha képviselő úr és pártja is belátná, hogy a bérek emelése alapvetően a munkaadók és a vállalkozások szintjén dől el, a kormány természetesen támogatja a bérek emelkedését, és ezt bizonyította is az elmúlt időszakban az intézkedéseivel. De mindig megfontoltan, a lehetőségek keretein belül teszi ezt meg.

Hogy példákat is mondjak erre, hogy a kormányzat támogatja a béremelkedést, szeretném kiemelni a 2016. novemberi bértárgyalások eredményét, ahol közvetett módon minden egyes béremelkedésbe be tudtunk avatkozni azzal, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum megemelését meghatároztuk. És jelentős mértékben közvetlenül beavatkoztunk a bérek megemelésének folyamatába.

Érthetetlen az, hogy ön bérrabszolgaságról beszél. Nézzük meg, hogy a 2010-es kormányra kerülésünk óta mi történt a reálbérek tekintetében! A reálbérek tavalyig bezárólag csaknem 24 százalékkal nőttek Magyarországon, dinamikájában sokkal nagyobb mértékben, mint például a közép-európai országokban, úgy, hogy a családbarát politikánknak köszönhetően a három és többgyermekes családokban a reálbér-növekedés meghaladta az 50 százalékot. Az idén, az év első negyedévében az előző év azonos időszakához képest 8,2 százalékkal növekedett a reálbér, ami körülbelül egyhavi többletbér kifizetését jelenti. Ez is azt mutatja, hogy a bérek emelkednek az itthoni politikai, foglalkoztatáspolitikai és bérpolitikai, valamint a gazdaságpolitikai intézkedések hatásának köszönhetően.

Képviselő úr a kiszámíthatóság hiányáról is beszélt. Kérdezem akkor, hogy hallott-e erről a bizonyos megállapodásról, amelyik két évre előre nemcsak a béremelkedésről tett említést, nemcsak a béremelésben történt megállapodásról tett említést, hanem egy jelentős, a bérre rakódó adócsökkentést is magába foglal. Ez azt jelenti, hogy 2017-ben egy 5 százalékpontos bérre rakódó adócsökkentés következett be, és a következő évben, tehát 2018-ban újabb 7 százalékponttal fog csökkenni a bérekre rakódó adóteher. (Gyöngyösi Márton közbeszól.) És bizonyos feltételek megvalósulása esetén még további négy éven keresztül ez a bérre rakódó adócsökkentés meg fog valósulni.

Közben azt mondta nekem itt, nem lehetett hallani mikrofonban, hogy nem az a kiszámíthatóság, hogy két évre előre bizonyos feltételekben megegyezünk. Azt is mondja most hangosan, hogy választások előtt történik ez. Nem figyelték azt, amit legutoljára mondtam: négy évre előre még pluszban meghatározta a kormányzat azt, hogy adócsökkentés következik be, és ez nem választási év, hanem a választási év után következő első, második, harmadik és negyedik évre vonatkozik. Már megint nem akarják figyelni azt, hogy milyen válaszokat adunk bizonyos problémák megléte esetén.

Úgyhogy arra kérem önöket, hogy mindenféle illúziókeltés mellett a valóság talaján állva fogalmazzák meg gondolataikat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-18      Ülésnap adatai