Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr válaszát. Kérdezem ezért, elfogadják‑e önök. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 108 igen szavazattal, 35 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP képviselője, az Országgyűlés jegyzője interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: „Álságos és hamis a kormányzati béremelés!” címmel. Gúr Nándor képviselő úré a szó. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Fidesz-kormány évek óta ‑ nemcsak most, évek óta ‑ azt csinálja, hogy adókat emel, vagy új adót vezet be, új adónemet foganatosít. Számosságában is fogható ezeknek a mértéke. Közben, ha mást nem, csak mondjuk, a legkisebb bért, a minimálbért vesszük alapul, akkor látható, hogy mindegy, hogy járulék- vagy adóterhek tekintetében hogyan és miképpen járnak el. Hát nem másképp, hanem úgy, hogy ezt folyamatában növelik. Az emberek nem kapnak többet érő pénzt a kezükbe, de ők maguk is, saját maguk és a munkáltatók is több adóterhet, járulékterhet fizetnek meg egy minimálbéres kereset után. 2010-ben ez egyébként 32 ezer forint volt összességében, most meg 69 ezer forint, több mint a duplája.

Ha ezeket a pénzeket, ezeket a járulék-, adótöbbleteket forintosították volna, vagy hagyták volna forintosulni, fizetéssé válni, akkor nettó forintokban ma 100 ezer forint környéki minimálbérek lennének az országban úgy, hogy ez senkinek, a munkáltatónak sem jelentene egy forinttal sem több terhet. Mindezek mellett önök nem ezt az utat járják, hanem adott esetben azt, hogy a cafetériának az egy részét hagyják forintosulni úgymond bérekben, hogy a statisztikák jól mutassanak. De valójában ezzel azt a helyzetet állítják elő, hogy egyébként a cafetéria keretei között kevesebb forráshoz jutnak majd hozzá az emberek, és csak a fizetési cekkekben ‑ nem csekkekben, cekkekben ‑ látszik majd úgy, mintha többet keresnének. (Sic!)

Nem, ez a folyamat valójában megeszi a fizetéseket. És tudják, ez leginkább, a leghátrányosabban azokat a térségeket és azokban a térségekben élő embereket érinti, akik úgymond a hátrányos helyzetű mezőben élik az életüket. Nagyon egyszerű a történet. Ők sajnos az adott hónap 15-én vagy 22-én kell hogy elgondolkodjanak azon, hogy véget ért a hónap, mert ebből a jövedelemből, amit önök biztosítanak, nem lehet megélni. Valójában tehát a tennivaló nem az lenne, hogy egy szemfényvesztéses járulékcsökkentésen keresztül próbálnak meg majd a cafetérián túl fizetést emelni, hanem az, hogy a kézzelfogható, nettó kézbe jutó forintokat hagynák emelkedni.

Miért? Miért verik át valójában a munkavállalókat? Miért hamis fizetésemelési ígéretekkel próbálják meg őket hülyíteni? Miért csak a járulékcsökkentésből vagy annak eredményeképpen akarnak forintot az ő kezükbe rakni, miért nem direkt módon, a megdolgozott munka ellenértékeként? Miért nem tárgyalnak érdemben valójában azokkal a szakszervezeti törekvésekkel és testületekkel, akár a Magyar Szakszervezeti Szövetséggel, akik 10 százalék feletti minimálbér-növekedést kérnek és irányoznak elő? Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ Cseresnyés Péter államtitkár úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon, államtitkár úr!

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által elmondottak alapján úgy látszik, hogy nem figyelte az elmúlt hetek történéseit, sőt, azt lehet mondani, hogy az elmúlt hónapok, elmúlt évek történéseit sem figyelte, az elhangzott nyilatkozatokat nem hallgatta meg. Azokra a nyilatkozatokra gondolok, amelyek a magyarországi béremelésre, adócsökkentésre vagy éppen foglalkoztatásnövekedésre vonatkoztak. Ha nem mondta volna el a felszólalását, akkor egyszerűen válaszolnom kéne a kérdésre, de ilyen alapon talán megfogalmazhatnék én is egy kérdést, amit tudom, hogy nincs jogom. De megfogalmazhatnám, amit nem szívesen tennék, mégis megteszek, hogy miért próbálják átverni a magyar embereket önök akkor, amikor ilyen felvezetéssel teszik föl a kérdést.

Ugyanis a tények azok, hogy adócsökkentés történt az elmúlt időszakban, foglalkoztatásbővülés történt az elmúlt időszakban és nagyon jelentős bérnövekedés, nemcsak nominálisan, nemcsak bruttó értékben nézve ezt a bérnövekedést, hanem reálértékben is jelentős bérnövekedés történt az elmúlt időszakban. Az, hogy nem folynak tárgyalások, hogy a kormányzat nem egyeztet a munkaadói, munkavállaló érdekképviseleti szervezetekkel, ez sem állja ki a próbát, ez az állítása sem állja ki az igazság próbáját, hiszen folyamatosan ez történik.

Ha mást nem figyelt volna, csak az elmúlt napokban Varga Mihály gazdasági miniszter úr sajtótájékoztatóján elhangzottakat, ahol bejelentette, hogy a kormányzat egy több évre szóló program kidolgozását és elfogadását tervezi, ami a gazdasági versenyképesség erőteljes javításával összekapcsolva kívánja folytatni a már megkezdett bérfelzárkóztatást. A programról olyan tárgyalássorozatot javasol a gazdasági tárca a kormánynak, amelybe a lehető legszélesebb körben bevonjuk a munkavállalói és a munkaadói szervezeteket is. A szakszervezetek már többször tettek hasonló kezdeményezést, amit meghallgattunk. Most tehát lesz lehetőség a javaslataik újbóli meghallgatására és megvitatására, ami egyébként a minimálbér-tárgyalások során, folytán minden évben megtörténik.

Szemben a képviselő úr sugallatával, a kormány fizetésemelést a gazdasági versenyszektorban nem ígérhet, mivel az alapvetően a munkaadók és a munkavállalók alkujának az ügye. Béremelést ígérni a kormány csak ott tud, ahol ő állapítja meg a béreket, ez gyakorlatilag a közszféra, és ma már, ha jól emlékszem, kétszer-háromszor elhangzott, hogy a közszféra területén milyen jelentős béremelések történtek az elmúlt években, és az elmúlt hónapokban is milyen béremelési folyamatok zajlanak. Így tehát ezen a területen jelentős lépéseket tettünk.

(15.10)

Most azonban a gazdaság reálszférájának szereplőivel való egyeztetésről beszélünk, ahol összefüggésben kívánunk tárgyalni a bérek és a magyar gazdaság versenyképességéről, valamint a gazdaság és a foglalkoztatás szerkezetének javításáról. Így tehát egy komplex programról történő tárgyalássorozatról beszélhetünk, aminek az egyik eleme valóban az, hogy folytatódjon a magyar bérek dinamikus növekedése, a bérek erőteljes felzárkóztatása, amihez a kormányzat a szociális partnerekkel együttműködve keresi a vállalkozások számára ösztönzőbb, kedvezőbb gazdasági környezet megteremtésének lehetőségét. Ezek a tárgyalások a napokban folynak. Az ön informátorai nem megfelelően tájékoztatták önt. A VKF keretében nap mint nap erről tárgyalunk, és körülbelül két-három hetente ülnek össze a felek annak érdekében, hogy megállapodás szülessen. Szeretném megemlíteni azt, hogy a béremelkedés az ön által sugalltakkal ellentétben jelentős volt az elmúlt időszakban. Ahogy ma már elhangzott, több mint 20 százalékos reálbér-emelkedés volt 2010-től napjainkig.

Így látszik, hogy a tárgyalások folynak, a kormány egyáltalán nem kíván a tárgyalások elől elzárkózni, sőt, mint utaltam a tervezett programra, arról szélesebb összefüggésekben és várhatóan hosszabb időtávra tekintve kíván egyeztetni, beleértve a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének kérdését is, bízva abban, hogy a szociális partnerekkel megállapodásra tudunk jutni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdezem képviselő, jegyző urat, hogy elfogadja‑e az államtitkári választ. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök úr, kevesebbet kellene csúsztatni, és akkor lehet, hogy el lehetne odáig is jutni. Hiszen nem kellett volna kétszeres mértékű járuléktöbbletet kivetni a minimálbérekre, majd azt beszedni a kormánynak, és szétszórni a haverok között. Tehát nem hazudozni kell, nem meglopni kell az embereket, főleg nem a legrászorultabbakat, hanem olyan helyzetet teremteni, ahol tisztességes jövedelemhez tudnak jutni.

Tudja, az ötmillió forintos havi bérekről és az azt kiegészítő nagymértékű cafetériákról keveset hallom beszélni az államtitkár urat. Nem dumálni kell a reálbér növekedéséről, miközben egyre többen nyomorognak ebben az országban! Meg kell nézni a NAV kimutatásait: másfél millió ember maximum minimálbért keres. Több mint fele a dolgozóknak, 2,2 millió ember a létminimum egy főre eső összegét sem keresi meg.

Tisztességes béreket kell adni az emberek kezébe! Nem a helikopteres bulibáró haveroknak kell jó világot teremteni, nem! (Moraj a kormánypárti padsorokból.) Hanem a dolgozó emberek számára! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem önöket, hogy elfogadják‑e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 109 igen szavazattal, 35 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „A 20. században ragadt magyar egészségügy. Hogyan kerülnek a kórházba tartozó betegek a szociális otthonokba?” címmel. Vágó Sebestyén képviselő úré a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   67-73   73-79   79-85      Ülésnap adatai