Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására ma 16 óráig van lehetőség.

Soron következik az egyes állami vagyont érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/4853. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Fónagy János úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány célja, hogy a közösség érdekében vállalt feladatokat a lehető legmagasabb színvonalon és kiemelkedő hatékonysággal végezzük. Ennek megfelelően kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a feladatellátás során a legcélszerűbb megoldásokat és modern technológiákat alkalmazzunk. Ezeknek a követelményeknek az állami vagyongazdálkodásban is maradéktalanul érvényesülniük kell.

Ezért az információs társadalom aktuális igényeihez igazodva a kormány javaslatot tesz arra, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elektronikus árverési rendszert építsen ki és működtessen. Ennek érdekében rugalmasan és folyamatosan értékesítheti az eladásra szánt állami vagyont, különös tekintettel a jelenlegi eljárások során nehezen hasznosítható ingó vagyonelemekre.

Az MNV Zrt. mint az állami vagyongazdálkodás központi szereplője az állam örökösi minőségében nagy mennyiségű hagyatéki ingósághoz jut. Többek között ezek, valamint a beszerzett és elavult készletek értékesítése is megvalósulhat majd az új elektronikus rendszer segítségével.

Az MNV Zrt. által működtetni kívánt elektronikus árverési rendszerben az említetteken kívül valamennyi értékesítésre szánt állami vagyonelem bekapcsolható majd a megfelelő jogszabályi garanciák mellett a további tulajdonosijog-gyakorlókkal kötött különmegállapodások keretében.

A bevezetésre javasolt elektronikus árverési rendszer számos előnnyel rendelkezik az eddigi értékesítési gyakorlattal szemben. Ezek közül kiemelem a működtetés minimális költségét, a csekély emberierőforrás-igényt, valamint a hagyományos úton meghirdetett és lebonyolított árveréseknél jóval nagyobb nyilvánosságot.

Az elektronikus árverések rendszere várhatóan hatékony eszköz lesz a jelenleg statikus állami ingó vagyon nagy tömegű értékesítésében, hozzájárulva ezzel a költségvetési bevételek, valamint ‑ a használaton kívüli állami vagyon társadalmi felhasználásával áttételesen is ‑ a GDP növekedéséhez.

Az elektronikus árverési rendszer bevezetése mellett szól továbbá az a tény, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hasonló rendszerei évek óta jó eredménnyel működnek.

A törvényjavaslat további módosításokat is tartalmaz az állami vagyongazdálkodás racionalizálására, hatékonyságának növelésére. Fontos például, hogy az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervek között az állami vagyon átcsoportosítása a lehető legrugalmasabban történhessen meg, ezáltal a vagyongazdálkodási feladatok végrehajtása egyszerűsödjön. Ennek szellemében a törvényjavaslat szélesítené az állami feladatellátást elősegítő vagyonátadás lehetőségeit. A módosítás célja az egyébként is jelentős portfólióval rendelkező tulajdonosijog-gyakorlókra bízott vagyonelemek hatékonyabb hasznosítása.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat elfogadásával lehetőség nyílik az állami vagyongazdálkodás működésének hatékonyabbá, racionálisabbá tételére, az állami szervek feladatellátásához szükségtelenné vált vagyontömegek gyors és teljes mértékben átlátható, a mai kor követelményeinek megfelelő értékesítésére. Ezért ismételten kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/4853. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

A figyelmüket köszönöm. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Cseresnyés Péternek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

CSERESNYÉS PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat egyes olyan vagyongazdálkodási mechanizmusok gyorsítását végzi el, amely az állami vagyongazdálkodás hatékonyabbá tétele érdekében szükséges.

Ennek megfelelően időszerűvé vált a modern elektronikus technológiák alkalmazása, első lépésben az állami vagyon értékesítésének a lehetővé tétele az információs társadalom igényeihez történő igazításával.

Az MNV Zrt. az állam örökösi minőségében nagy mennyiségű hagyatéki ingósághoz jut. Ezen ingóságok értékesítése, valamint a beszerzett és elavult készletek értékesítése valósulhat meg az új elektronikus rendszer segítségével. Továbbá jelentősen javulhat a vagyontörvény hatálya alá tartozó hasznosítatlan vagyonelemek teljes vagyoni köre értékesítésének eredményessége is.

Az MNV Zrt. nyilvántartásában ‑ mint az anyagból, a javaslatból olvasható ‑ jelenleg csaknem 100 ezer tétel ingó vagyonelem szerepel, amely nem tartalmazza a vagyonkezelésben lévő ingó vagyonelemeket. Ebből 42 ezer darab ingó vagyonelem öröklés útján került az állam tulajdonába, amelynek nettó könyv szerinti értéke 337 millió forint. A további 57 ezer tétel nettó nyilvántartási értéke 742 millió forint.

Az elmúlt négy év során összesen egy alkalommal került sor ingó vagyonelemek árverés útján történő meghirdetésére. Az MNV tájékoztatása szerint az ingóságok hasznosítási bevétele az elmúlt három évben nem érte el a 6 millió forintot, ezért is van szükség az újításra, a tervezet bevezetésére. A tervezet ezért kezdeményezi, hogy a tulajdonosijog-gyakorlók közül az MNV Zrt. elektronikus árverési rendszert működtessen, amelynek keretében rugalmasan és folyamatosan értékesítheti az állami vagyont. Az elképzelés szerint a rendszert az MNV Zrt. működtetné, de valamennyi állami vagyon bekapcsolható lehetne a rendszerbe a tulajdonosijog-gyakorlók és az állami vagyon vagyonkezelői közötti megállapodás keretében.

A javaslat a fentieken kívül kimondja, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., a Magyar Posta Zrt., továbbá az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zártkörűen Működő Részvénytársaság fölött a tulajdonosi jogokat a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter gyakorolja. Ebben csak a közműszolgáltató és a központi adatfeldolgozó felügyeletének változása az újdonság.

A javaslat értelmében a tulajdonosi jogok változásának feltétele, hogy arról a miniszteri rendelet másképp ne rendelkezzen.

Végül az indítvány szerint a kormány által az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetek éves beszámolási kötelezettségének határideje szeptember 30-áról december 30-ára tolódna ki, az állami vagyon értékesítésének módja pedig kibővülne az elektronikus árverés lehetőségével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel egy vagyongazdálkodási törvény fekszik előttünk, érdemes röviden emlékeztetni, hogy milyen szempontokat érvényesítettünk a nemzeti vagyonnal kapcsolatban az elmúlt években, és milyen eredményeket értünk el ezen a területen.

Először is sikerült rendszerszinten egységesítenünk a vagyongazdálkodást a nemzeti vagyon körében.

Másodszor: egy jelentős, 180 fokos fordulatot jelentő szemléletváltást hajtottunk végre a vagyonpolitika terén, megteremtettük a nemzeti vagyon védelmét, és biztosítottuk, hogy ez az állapot hosszú távon is fenntartható maradjon.

Egységes irányelveket határoztunk meg, progresszív jogalkotással új normatív irányokat fektettünk le a vagyonpolitikában. Mértékadó, új irányokat szabó, többszintű jogalkotás, átlátható és ellenőrizhető felelősségi viszonyok voltak jellemzőek az elmúlt öt évre ezen a területen. Ezenkívül értékalapúvá tettük a nyilvántartási rendszert, amely összehasonlításra és összesítésre alkalmas adatokat tartalmaz.

2010-ben a hivatalban lévő új kormány létrehozta a felelős vagyongazdálkodás kereteit megalapozó jogszabályi környezetet.

(10.20)

A legnagyobb eredmény e tekintetben a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvény megalkotása volt, amely a nemzeti vagyon, a stratégiai cégek, a természeti és kulturális értékek fokozottabb védelmét tette lehetővé és egyúttal átláthatóbbá tette a vagyonkezelési viszonyokat. Az egységes állami vagyongazdálkodási rendszer ma már biztosítja, hogy a nemzeti vagyon valamennyi elemét azonos tulajdonosi szemlélet alapján kezeljék.

A vagyontörvény tehát biztosítékul szolgált arra, hogy a nemzeti tulajdont többé ne lehessen elherdálni. A célunk, hogy továbbra is kormányzati irányítás alatt tartsuk a kiemelt nemzeti közvagyont és a közszolgáltatást ellátó társaságokat. Ezzel az állam meghatározó és megkerülhetetlen tényezője lesz a lakosság és a gazdaság közüzemi szolgáltatásokkal történő ellátásának. Több olyan folyamat is elindult a nemzeti vagyon terén, amely ésszerűsítette a vagyongazdálkodást, és privatizáció nélkül hasznosította ez eddig parlagon heverő ingatlanokat.

Ennek egyik példája, hogy az állam sok esetben ingyen ad át állami ingatlanokat önkormányzatoknak, ha azok vállalják és garantálják a megfelelő közcélú működtetést. Eddig több mint 50 milliárd forint értékű vagyont kaptak meg az önkormányzatok, így több vasutas létesítményt, sporttelepet, továbbá megkezdődött a volt helyőrségi klubok átadása.

Másfelől ugyanakkor, amely önkormányzatnál ez szükséges volt, ott az állam vette át a működtetést. Hogy néhány számot mondjak: 475 oktatási, 132 szociális és ifjúságvédelmi, 74 közművelődési, 25 egyéb intézményt, gazdasági társaságot vagy éppen alapítványt vett át az állam. Ennek fejében összesen 187 milliárd forintnyi adósságtól szabadította meg a korábbi tulajdonosokat. Az állam erősítette a pozícióját számos stratégiai területen is. Visszavásároltunk MOL- és Rába-részvényeket. Befektettünk az E.ON-ba, és a Főgázba, az állam szerepet vállalt a Mahart Passnave Személyhajózási Kft.-ben. Megmentettük a MAL Zrt.-t, a Gyulai Húskombinátot, és számos PPP-projektet váltottunk ki annak érdekében, hogy fenntartsuk a működőképességet és a termelést, megőrizzük a munkahelyeket és biztosítsuk a közfeladatok ellátását.

Ezenfelül az állam nagyszabású rekonstrukciós projektekben működött közre aktívan az állami ingatlan vagyon bővítése, értékmegőrzése érdekében. Gondoljunk csak a Kossuth tér rekonstrukciójára, a Várbazárra vagy az olyan sport-infrastruktúra fejlesztésére, mint a Tüske Csarnok. Véleményem szerint tehát ez az irány, amerre érdemes a továbbiakban is mennünk a vagyonpolitika terén, és ez az a törvényjavaslat, amely elősegítheti ezt a folyamatot.

Kérem, ezeket a szempontokat is fontolják meg a vitában, és a szavazás során támogassák a tervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Szakács Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy amit most államtitkár úr is elmondott, illetve Cseresnyés Péter képviselőtársam is hangsúlyozott, akár az elektronikus árverés tekinte­tében, akár az ingatlanoknak az önkormányzatokhoz való kerü­lésében, ezek pozitív mellékhatásai egy olyan tör­vényjavaslat-csomagnak, ami valójában nem erről szól.

Azt gondolom, hogy most kellett volna egyébként salátatörvényt alkotni, mert tegnap is kettő, ma pedig egy olyan törvényjavaslatot tárgyal a tisztelt Ház, ahol látszik, hogy az erővonalak, az irányvektorok, a kedvezményezett, a hatalom­koncentráció egy irányba mutat mind a három esetében.

Ha most ezeket együtt tárgyaltuk volna, akkor az ember nem gondolhatná azt okkal és joggal, hogy itt valamilyen leplezett szándék is van amögött az egy-kettő, úgy gondolom, félig-meddig kidolgozott koncepció mögött, mint például az internetes értékesítés, az e-árverések, az elektronikus árverések tekintetében. Nem gondolnám azt, és bocsánat, hogy először a kritikát mondom el, államtitkár úr: 742 millió forintnyi ingó vagyont őriz nagyjában-egészében az MNV, amit el kell árverezni. Abban is biztos vagyok, hogy ennek a raktározása, őrzése ugyanúgy pénzbe kerül, tehát felelős őrzése nyilvánvalóan pénzbe kerül. Bízom benne, nem szokott ez így lenni ennek a kormánynak az esetében, de bízom benne, hogy a kialakítandó elektronikus árverési rendszer költsége nem fogja majd meghaladni legalább ezt a kezdő, induló árukészletet, amit áruba kívánnak bocsátani. Én nem vagyok olyan optimista, mint államtitkár úr, én a GDP növekedését ettől nem várom ebben az esetben.

Mielőtt rátérek a javaslatra, meg kell emlékezzek a tegnapi napról, ahol egyszer már a Magyar Fejlesztési Bank tekintetében, annak a működési körét, a portfólióját úgy egészítettük ki, hogy mostantól akár eszközöknek, péneszközöknek a befektetésével, közműszolgáltatással, ingatlanfor­galma­zással, ingatlanhasznosítással is foglalkozhat az MFB, és nem kell most már idehozni, a tisztelt Ház elé azt, ha a Magyar Fejlesztési Bank valamilyen ilyen projektbe bele kívánna ugrani, hogy így mondjam, meg kívánná valósítani, hanem egész egyszerűen a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János rendeletével rendelkezhet úgy, hogy ha udvariasan akarok fogalmazni, akkor felhívja, ha nem akarok udvariasan fogalmazni, akkor azt mondom, hogy kiadja a parancsot, hogy melyik céget kell megvenni. Ha véletlenül ehhez nem állna rendelkezésre minden jogi lehetőség és nem állna rendelkezésre minden pénzügyi lehetőség, akkor természetesen céget is alapíthat rá, és az MFB még kölcsönt is nyújthat ahhoz, hogy ezeket a cégeket fölvásárolja. Ez volt az első javaslat, amit tegnap tárgyaltunk.

Majd ezt követően jött az állami vagyontörvény módosításáról szóló törvény, amelyben akként fog majd rendelkezni a Ház, ha ezt tényleg elfogadjuk, hogy Lázár János nemcsak az MFB-nek adhatja ki ezt a parancsot, hanem minden százszázalékos tulajdonban vagy az MNV által kezelt tulajdonban álló cégnek, vagy éppen még közintézménynek is adhat olyan parancsot, felhatalmazást, élve azzal a lehetőséggel is, hogy lehet, hogy majd a cégek is úgy gondolják, a cégek is kérhetnek ilyet, jelezhetnek ilyet a Miniszterelnökségnek, hogy meg szeretnének vásárolni bizonyos társaságokat. Mert így vagy úgy önök majd eldöntik, hogy hogyan tudják ráhúzni azt a saját maguk által korlátnak állított dolgot. Ez valahogy csak a közjót kell majd hogy szolgálja.

A mai napon pedig eljutottunk odáig, hogy volt még két olyan társaság, amely nem tartozott bele ebbe a körbe, amiről Lázár János kiválóan tudott volna rendelkezni akár rendeletben, teljes titokban; évente egyszer talán be lehet számoltatni, illetve nyilvánvalóan interpellációt, kérdést lehet neki föltenni. Ez az utolsó kettő volt az Első Nemzeti Közműszolgáltató, ami vagy létrejött vagy nem, még azt nem tudjuk, illetve a központi adatgyűjtő és -feldolgozó zrt.

Az elsőnél, úgy gondolom, már egyszer elmondtam, de elmondom még egyszer, mert fontos: akkor, amikor létrejön a nemzeti közműszolgáltató cég, akkor, amikor Cseresnyés Péter képviselőtársam büszkén mondja, hogy mennyi közműszolgáltatót vásárolt meg a magyar állam, akkor újra föl kell hívni a figyelmet arra, hogy egyfelől az Európai Unió tagjai vagyunk, ettől még gondolkodhat így egyébként a kormány, ezzel nincs semmi baj, viszont az Európai Unió 13. cikkelye szerinti stabilitási és beruházási paktumot érintően beszélgetésünk volt az ezért felelős biztossal, Katainen úrral, aki annyiszor emelte ki a magántőke bevonzását, a magántőke multiplikátor hatását, a magántőkének a köz­műcégekben, a közszolgáltatásokban történő részvételét, hogy sajnos nem tudtam megállni, hogy megkérdezzem tőle, hogy tudja-e, hogy Magyarország épp az ellenkező irányba halad. Hiszen Magyar­országon nem a magántőke az, ami közszolgáltat. A magyarországi közszolgáltatások kvázi államosításra kerülnek, igaz, nem úgy, hogy egy törvénnyel bevonja, hanem legalább pénzért vonja be egyébként a magyar állam a saját tulajdonába, de nem erre haladunk, és így vajon elesünk-e attól a forrásmennyiségtől. Véleményes, nem véleményes, de 315 milliárd eurónyi összegről van szó az elkövetkező időszakban.

(10.30)

Vajon mégis milyen esélyekkel fog majd pályázni egy állami többségi tulajdonú társaság, hiszen tudjuk, hogy ennek a 315 milliárd eurónak mintegy 80 százalékát infrastrukturális fejlesztésekre, közműfejlesztésekre kívánja majd fordítani az Európai Unió, és hogyha többségi tulajdonban van ennek a működtetése, illetve fejlesztése Magyarországon, akkor milyenek a mi esélyeink ebben? Erre azt mondta Katainen biztos úr, hogy nincsenek akkor esélyei egyébként a magyar államnak. Nem hivatkozom meg, mert tegnap is államtitkár asszony rosszul hivatkozta meg, meg nem én mondtam azt, hogy PPP legyen, hanem Katainen biztos úr mondta azt, hogy maximum a PPP-ig tudnak eljutni, de most ennek a kifejtésébe nem szaladnék bele.

Tehát ez az utolsó két cég, ami még valamilyen szinten kívül volt a Miniszterelnökségen, ezt az utolsó két céget most bevonjuk, bevonják önök a Miniszterelnökség alá. Ha ezt a három előterjesztést közösen nézzük, azért még egyszer, tehát az MFB-nek adott többletportfólió, többletjogosultságok, utána a Miniszterelnökséget vezető miniszternek adott olyan rendeletalkotási jog, amivel állami vagyonnal, saját rendeletével nyakló nélkül úgy rendelkezik, ahogyan, és ha véletlenül maradt még két olyan társaság, ami egyébként a parlamentnek történő beszámolással és nem a Miniszterelnökséget vezető Lázár János miniszter úrnak a diszkrecionális, tehát kizárólagos hatásköre alatt működött volna, akkor most ezzel a javaslattal, ugye, ezt a kettőt is sikerül bevonni ebbe a körbe.

Mi ezért úgy gondoljuk, és tegnap is elmondtam, ha bürokratikus akadályokat lebontunk, hatékonyabbá tesszük a működést, és a nemkívánatos bürokratikus rendszereket egyszerűsítjük, vagy a nem kívánatos bürokratikus rendszereket egész egyszerűen eltüntetjük a rendszerből, az nyilvánvalóan hatékonyabbá tudja tenni a kormányzat működését. De itt a bürokráciának a teljes lebontása, illetve egy kézbe, egy hatalmi centrumba való összetömörítése folyik, ami, én úgy gondolom, hogy már egy olyan folyamat, ami parlamentáris demokráciában káros. Károsnak ítélhető meg egy parlamentáris demokráciában, ahol a kormánynak beszámolási kötelezettsége van a parlament felé. Igaz, már megszoktuk egyébként más kormányzati, illetve kormányzaton kívüli, de a kormány által létrehozott intézményeknél is, hogy ez egy formalizált beszámoló. Ők elmondják, amit gondolnak, mi elmondjuk, amit gondolunk, és akkor ez valamikor éjjel van, jegyzőkönyvbe belekerül, és akkor utána nem történik egyébként ezekben az ügyekben semmi, egy kivételtől eltekintve, Polt Péter utána válaszolt a levelekre. Egyébként azon kívül mindenki elolvasta az előre megírt zárszavát és vége is volt. Itt viszont százmilliárdos vagyonelemekről van szó, ami most egy hatalomkoncentrációban, ugye, odakerül a Miniszterelnökséghez.

Tegnap elmentem mellette, ma nem fogok elmenni mellette, hogy azt a fajta politikai, hatalomtechnikai eszközt, amivel egyébként él is most a Miniszterelnökség, hogy mindezt a Fejlesztési Minisztériummal, illetve Németh Lászlóné államtitkárral nyújtatja be, és védeti meg ezeket az előterjesztéseket, ami egész egyszerűen a Fejlesztési Minisztériumnak szűkíti, csökkenti a mozgásterét, egy, a saját portfóliójába, a saját hatáskörébe tartozó fejlesztéseket elősegítő olyan eszközrendszert, amiről a Fejlesztési Minisztérium csak álmodni tudott volna, azt most a Miniszterelnökségnek, pontosan önöknek kell előkészítenie, államtitkár úr. Tehát én úgy gondolom, hogy ez a politikai, hatalomtechnikai kérdés, hogy pont Seszták Miklós javaslatára kell ezt előadóként végighallgatnunk, hogy ő önként azt kéri, hogy ne az ő kezébe, hanem mindent tegyünk át Lázár János miniszter úr kezébe, én úgy gondolom, hogy ez a Fideszen belüli valami olyan hatalmi harc, ami nem tartozik egyébként a parlamentre. Ezt tegnap is elmondtam, hogy az otthoni problémákat oldják meg otthon. Ez egészen biztosan nem tartozik a parlamentre, ezért nem kell még törvényeket hozni, ezért nem kell még az állami vagyont kiszolgáltatni egy szem miniszternek, egy miniszternek, aki egyébként majd október helyett decemberben be fog majd számolni egyébként a tevékenységéről. Ez az egyik minisztérium kivéreztetéséről, a másik minisztériumnak, illetve annak a vezetőinek pedig a hatalmi koncentrációjáról szól. Ez a három előterjesztés, ha egyben nézzük, én úgy gondolom, hogy ezt nagyon nehéz eltagadni.

Ami igazából, úgy gondolom, hogy ebben még mindig probléma, hogy ezt önök a transzparencia, az egyszerűség, az átláthatóság, a gyorsaság jegyében teszik. Szerintem az egyszerűség meg a gyorsaság, államtitkár úr, szempont a főzésnél; nem akkor, amikor százmilliárdos vagyonról olyan döntéseket kell hozni, amely közép- és hosszú távon meghatározza bizonyos régiók életét. Ezt azért tudom kicsit hangosabban mondani, mert én egy elfeledett régióból jövök, ahol az elfeledett városok vannak, ahol hiába kértük mi egyébként a vasút ingatlanjait (Németh Szilárd István: kis Moszkva!), egyébként meg is kaphatják a stadionokat most már az NB I-ből kiebrudalt futballcsapatok, és az önkormányzatoknak az élete még akkor sem lesz könnyebb, ha ezentúl az ingóságokat majd elektronikus árverésen lehet majd megszerezni.

Lássák be, hogy valójában itt ez történik, az önök minisztériumát kivéreztetik, Lázár minisztériumát pedig egy olyan hatalmi centrummá, központtá teszik, amilyet egyébként szerintem Magyarország még nem látott, vagy legalábbis csak olyan időszakokban látott, amelyekre a mi történelmünkben nem vagyunk teljesen büszkék, de mégis azt mondom, hogy a hatalmi harcok miatt, a Fideszen belüli törésvonalak és hatalmi harcok miatt ne alkossunk törvényeket. Azok mindig is vissza fognak ránk ütni ‑ már hogy mindenkire, minden magyarra, mert ebből a magyaroknak egy fillér haszna nem lesz. Senki nem fog egyébként könnyebben és jobban élni ebben az országban, és még egyszer: legalább ne az átláthatóság és a transzparencia jegyében tegyék. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Móring József Attilának, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

MÓRING JÓZSEF ATTILA, a KNDP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, hogy az MNV Zrt. elektronikus árverési rendszert működtessen, mely útján rugalmasan és folyamatosan értékesítheti az állami vagyont, különösen a jelenlegi eljárások keretében hasznosíthatatlan és nehezen értékesíthető ingóvagyon-elemeket. Az így kialakítandó árverési rendszerbe a nem az MNV Zrt. tulajdonosijog-gyakorlása alatt álló állami vagyon is bekapcsolható lehet, az egyéb tulajdonosijog-gyakorlókkal kötött megállapodások alapján.

Az elektronikus árverési rendszer alkalmazásával megkezdődhet a jelenleg statikus állami ingó vagyon nagy tömegű és költséghatékony, eredményes értékesítése. Az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. és a központi adatgyűjtő és -feldolgozó zrt. felett is törvényi kijelölés alapján a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A módosítás alapján sor kerül az átruházott tulajdonosi jog gyakorlása korlátainak megállapítására is. Az állami vagyon megőrzése, védelme indokolja, hogy a miniszteri rendelettel kijelölt tulajdonosijog-gyakorlók bizonyos korlátozó rendelkezései keretein belül gyakorolhassák jogaikat.

Ezen korlátok a következők: a tulajdonosijog-gyakorlással érintett állami vagyon tulajdonjogát a tulajdonosijog-gyakorló nem ruházhatja át, arra vételi jogot, elővásárlási jogot szerződéssel nem alapíthat, biztosítékul azt nem adhatja, és más módon meg nem terhelheti, a gazdasági társaságot végelszámolással nem szüntetheti meg. A tulajdonosijog-gyakorlók közötti vagyonmozgás egyszerűsítését szolgáló módosítás megteremti az állami feladatellátást hatékonyabban elősegítő vagyonátadások lehetőségét, mely révén a vagyongazdálkodási feladatoknak az állami vagyonért felelős miniszter jóváhagyása mellett történő végrehajtása egyszerűsödhet. Például használaton kívüli kórházingatlanokat az Állami Egészségügyi Ellátó Központ átadhatja az MNV Zrt. részére egyéb hasznosításra, vagy az MNV Zrt. állami ingatlant adhat át az MFB Zrt. részére, hogy azt a tulajdonosi jog gyakorlása alá tartozó állami tulajdonú gazdasági társaságba apportálhassa. A törvénytervezet alapján azon törvényben kijelölt tulaj­donosijog-gyakorlók jogosultak a rájuk bízott állami vagyonelemek megállapodás alapján történő átadására, amelyek vonatkozásában a törvényi kijelölés a rábízott vagyonelemeket nem egyedileg beazonosítható módon, hanem az érintett vagyoni kör megjelölésével állapítja meg.

(10.40)

Ennek megfelelően például nem kerülhet sor arra, hogy az MFB Zrt. a tulajdonosijog-gyakorlás alá tartozó törvényben nevesített gazdasági társaság feletti tulajdonosijog-gyakorlást valamely más tulajdonosijog-gyakorló részére megalapozás alapján átadja. A rendelkezés nem irányul törvényi kijelölés kiüresítésére, csupán egyébként is jelentős portfólióval rendelkező tulajdonosijog-gyakorlók rábízott vagyonába tartozó állami vagyonelemek hatékonyabb hasznosítására.

Időszerű a modern technológiák alkalmazása az állami vagyongazdálkodás területén is. Ennek megfelelően a törvényjavaslat annak előírását tartalmazza, hogy az MNV Zrt. elektronikus árverési rendszert működtessen, melynek keretében rugalmasan és folyamatosan értékesítheti az állami vagyont.

Az elektronikus árverési rendszer hosszú távú hatásai ‑ minimális emberi erőforrás, kisebb költségigény, az egyéb értékesítési lehetőségekhez képest lényegesen nagyobb hatékonyság ‑ megkönnyítik az eredménytelen értékesítési eljárások megismétlését, a tényleges nyilvánosság és elérhetőség jóval nagyobb, mint a hagyományos úton meghirdetett és lebonyolított árverés által biztosított lehetőség. A költségvetési bevételek várható növekedése mellett a használaton kívüli állami vagyon társadalmi felhasználásához rendelkezése révén áttételesen GDP-növekedés is feltételezhető. Megkezdődhet a jelenleg statikus állami ingó vagyon nagy tömegű értékesítése.

A törvényjavaslat a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény kisebb módosítását is tartalmazza, mely szerint a felügyelőbizottság kötelező megalakítására vonatkozó előírások elsősorban ésszerűségi és költséghatékonysági okokra tekintettel módosulnának. Ez alapján abban az esetben, ha befolyással rendelkező öröklés útján szerezte meg a társasági részesedést, és a tulajdonosijog-gyakorló döntött a köztulajdonban álló cég jogutód nélküli megszűnéséről, továbbá a tulajdonszerzés időpontjában végelszámolási, felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt álló cégek esetében, ha a felügyelőbizottság a tulajdonszerzés időpontjában nem működött, indokolt megteremteni annak lehetőségét, hogy a felügyelőbizottság megválasztására csak a tulajdonosijog-gyakorló döntésétől függően kerüljön sor, de az ne legyen kötelező.

A fentiekre való tekintettel a KDNP a törvényjavaslatot támogatja. Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Hegedűs Lorántnénak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Legelsősorban arról az érdekességről szeretnék szólni, ami nem könnyíti meg különösképpen a Ház törvényhozási munkáját, ugyanakkor egy elég szomorú képet fest a kormányzat kodifikációs munkájáról.

Arról szól ez a történet, hogy az állami vagyonról szóló törvényt két, jelenleg futó törvényjavaslatban is módosítani kívánja a Ház, illetve a kormányzat. Az egyik a tegnap tárgyalt 5046. számú iromány, amely meglepő és elgondolkoztató módon ugyanazokat a paragrafusokat módosítja, tehát a 3. § (2a) bekezdése, illetve egy (2b) bekezdés, amelyeket a jelenlegi, most tárgyalt, 4853. számú törvényjavaslat is módosítani kíván.

Érdekes versenyfutás van az időben tehát a tekintetben, hogy melyik törvényjavaslat lesz előbb megszavazva, előbb kihirdetve, és milyen módon fognak változni ezek alapján tehát a jogszabályok, hiszen két-három egymásnak ellentmondó rendelkezés is van ezekben a pontokban. Tehát olyan módon módosítja, mondjuk, adott esetben a 3. § (2a) bekezdését az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint amely értelemben egyébként hatályon kívül helyezi teljes egészében a tegnap tárgyalt törvényjavaslat.

Nagyon szépen kérem a mélyen tisztelt államtitkár urat, hogy tegye számunkra nyilvánvalóvá, hogy pontosan mi is zajlik a kormányzati kodifikáció tekintetében, hogy most melyik minisztérium melyik törvényjavaslatot gondolja komolyan, hogyan is próbálják ezeket az ellentmondásokat aztán végül összefésülni és egy egységes képet mutatni.

A másik, ezzel összefüggő kérdéskör, ami az állami vagyon állományáról szól. Itt már az előbbiekben hallottunk róla, és Z. Kárpát képviselőtársam ezt részletesebben ki is fogja önöknek fejteni, hogy Lázár János úr, a Miniszterelnökséget vezető miniszter igen nagy felhatalmazást fog kapni a jövőben az állami vagyonnal kapcsolatban, mondhatjuk, hogy a szabad rablás az ő hatásköre lesz ezentúl, tehát zabrálást bármikor, bárhol elrendelhet, és az ingatlan vagyon kapcsán olyan visszavonhatatlan rendelkezéseket tehet, amelyek súlyosan károsíthatják összességében a közvagyont.

Meglepő és elgondolkoztató az a tény, hogy ennek kapcsán az eddigi, szeptember 30-ai időpontot az állami vagyon állományáról, illetve a gazdálkodási folyamatokról most kitolják önök december 31-ig. Vajon mire van szükség ebben a három hónapban, miért szükséges eltolni ezt a határidőt, és vajon hogyan óhajtja megtárgyalni a Ház majd a zárszámadási törvényt, hogyha mellette nem láthatunk egy valós képet a közvagyon állapotáról?

Nagyon szépen kérem az államtitkár urat, hogy tegye számunkra nyilvánvalóvá, hogy miért van szükség erre a módosításra, hiszen a részletes indokolásban vajmi kevés felvilágosítást kapunk e tekintetben, és maga az előterjesztés sem tartalmazott erről egy szót sem.

Ugyanakkor az MNV Zrt.-nek azt a jogkörét, miszerint közreműködik a nemzeti vagyongazdálkodási irányelvek és az éves nemzeti vagyongazdálkodási program előkészítésében, törölni fogják. Azért ez számomra egy kicsit furcsa. Tehát tulajdonképpen miért is nem közreműködhet az a zrt. ezeknek a dokumentumoknak a kidolgozásában, amely egyébként a rábízott vagyonról való számadást is jelentheti egyben, úgy, hogy abban az Országgyűlés felé számol be a kormányzat? Miért nem lehet ehhez semmi köze ezentúl az MNV Zrt.-nek?

Továbbmenve az elektronikus árverés intézményére, amelyet ezentúl majd most már az MNV Zrt. is alkalmazhat, és ilyen értelemben ez egy új jogintézmény, gondosan kiemelik a 6. §-ban azt a tényt, miszerint ezek az árverezők, akik az elektronikus árverési rendszerbe majd árverezőként beléptetésre kerülnek, meg kell hogy feleljenek a nemzetivagyon-törvény 3. § (1) bekezdés első pontjának, azaz átlátható szervezeteknek kell lenniük. Erről pedig nyilatkozniuk kell. Ez egy rendkívül fontos kitétel, nagyon üdvözlendő, köszönjük, hogy ezt a kormányzat beletette.

Egy nagyon kis momentumra hadd hívjam fel ugyanakkor ezzel kapcsolatban a tisztelt kormányzat figyelmét. Ilyen értelemben már más egyéb eljárások kapcsán is fontos megnyilatkoztatni, mondjuk, például szerződés esetén, hogy ha egy közvagyonnal gazdálkodó szervezet ‑ akár államra gondolunk, akár önkormányzatra ‑ szerződést akar kötni egy bizonyos gazdasági társasággal, akkor meg kell nyilatkoztatni arról, hogy átlátható szervezet-e vagy sem. Az adott szervezet nyilatkozik, úgy érzi magáról, hogy átlátható, és erről nyilatkozik is. De mi van akkor, hogyha valójában nem ilyen jellegű társaságról beszélünk? Meglepő módon semmi nincs.

Hadd mondjak egy példát, tisztelt miniszter úr! Ez egy nemzeti vagyon körébe tartozó vagyontárgy, a Bérc u. 16. szám alatt lévő ingatlan, egy hatalmas nagy gellérthegyi ingatlan, amely az I. kerületi önkormányzat tulajdonában volt, tehát nemzeti vagyon volt. E tekintetben a fővárosnak elővásárlási joga volt. Jelentkezett egy szervezet, történetesen, csak úgy mellesleg említeném meg, hogy Czira Szabolcs nagykőrösi fideszes polgármester hatáskörébe tartozó gazdasági szervezetről van szó, nem átláthatóról, Svájcban van bejegyezve egyébként, hogy meg szeretné venni ezt a bizonyos ingatlant, mert egyébként majd a későbbiek során a Mészáros Lőrinc által vezetett cég akar ott egy hatalmas nagy építményt kivitelezni. A vagyonértékesítés során beszerzésre került ez a bizonyos nyilatkozat a cégtől. Mondom, mindenki megnézheti, teljesen egyértelmű, a nyilvános cégadatokból kiderül, hogy egy nem átlátható szervezetről beszélünk, de ők nyilatkoztak magukról, hogy ők átláthatónak érzik magukat.

Amikor ezt az ügyészség felé jeleztük, amikor ezt jeleztük a kormányhivatal felé, az derült ki számunkra, hogy amennyiben kilóra megvan az a papír, amit a nyilatkozatnak tekinthetünk, akkor se ügyészségnek, se kormányhivatalnak jelenleg nincs lehetősége arra, hogy a tartalmát vizsgálja.

(10.50)

Tehát bármelyik magyar állampolgár egyébként megnézheti a nyilvános cégadatokból, kiderülhet számára, de sem az ügyészségnek, sem a kormányhivatal egyetlen dolgozójának nincsen arra jogosultsága, hogy ezt megtegye szintén és azt mondhassa, hogy aki e tekintetben nyilatkozott, az nagyot hazudott, és e tekintetben ezt a nyilatkozatot semmissé nyilvánítsa, sőt adott esetben a büntetőjogi lépéseket is megtegye. Tehát nagyon fontos, hogy ez bekerül, de mi van akkor, ha majd ezek a bizonyos árverő cégek ugyanígy nyilatkoznak arról, hogy ők átláthatónak érzik magukat, közben pedig nem is azok. De persze mondhatnám az Andy Vajna-féle offshore-cégeket, amelyek ‑ csak a tegnapi napon derült ki számunkra ‑ sok milliárd forint tekintetében visznek ki igen jelentős hasznot Magyarországról, és erre a kormányzat úgy reagál, hogy örülnek, ha vannak Magyarországon nyereséges vállalkozások. Számunkra kicsit kevésbé örvendetes, hogy ez a nyereség nem Magyarországon érvényesül, nem Magyarországon marad, hanem meg sem állnak vele talán Belizéig vagy Luxemburgig, nem tudom, hogy hova van éppen ez a cége bejegyezve Andy Vajnának.

No, a következő pontja ennek a törvényjavaslatnak az MNV Zrt.-nek az a fantasztikus ajándéka, amelyet az államtól fog kapni, tehát a rábízott vagyon ezentúl nemcsak a vagyonkezelésében lesz, hanem az immateriális javak, tárgyak, készletek s a többi, minden egyik pillanatról a másikra át fog kerülni az MNV Zrt. tulajdonába, amit ezen elektronikus eljárás kapcsán, amit az előbb említettem önöknek, majd értékesíthet. Itt az általános indoklásban és a részletes indoklásban is hosszan előadják, hogy itt öröklésből származó tárgyakról van szó. Nyilván nem is kétlem, hogy nagyrészt, jelentős részben öröklésből származó tárgyak, de maga a törvényjavaslat nem erre vonatkozik, hanem minden, ami az MNV Zrt. tulajdonában álló tárgy, tehát ingóság, pontosabban: az állam tulajdonában van, de az ő vagyonkezelésében van, átkerül most már a tulajdonába ingyenesen, és aztán értékesíteni fogja. Kérdés számomra, hogy ezzel az értékesítés folyamán befolyó összeggel vajon mi fog történni. Eddig egyértelműen ez állami bevételnek minősült, de most már mivel nem az állam tulajdonáról van szó, hanem az állam tulajdonában álló zrt. tulajdonáról, nyilván ez csak a zrt.-ig fog eljutni. Semmi kötelezettsége nem lesz ezentúl az MNV Zrt.-nek, hogy valójában a magyar költségvetésbe be is folyassa ezeket az összegeket.

A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban bennem felmerült, és nem tudom megint csak elhallgatni, az, hogy éppen két nappal ezelőtt, kedden szavazott a Ház arról, hogy ezentúl titkosítva lesznek bizonyos kérdések, ami az állami költségvetést érinti, az állami bevételeket érinti és így tovább. Amikor megkérdeztük annak idején a Költségvetési bizottságban, hogy vajon erre miért van szükség, akkor Banai államtitkár úr úgy válaszolt, hogy bizonyos ingatlanértékesítésekre fog itt sor kerülni, és az abból befolyó összegek tekintetében nem akarják előre elárulni, hogy mely ingatlanokat szeretnének értékesíteni, mert majd akkor ezáltal kvázi beárazza magának a piac ezeket az ingatlanokat előre, és akkor talán még azt az összeget sem fogják tudni elérni, amennyit egyébként remélnének. Ebben van valami logika.

Hozzáteszem, hogy nemzeti vagyont értékesíteni csak úgy lehet, hogy az aktuális értékbecslés alapján, mely ingatlan-értékbecslés nyilvános adat. Azt nem hazudhatják le, hogy van ilyen, vagy hogy mit tartalmaz ezeknek az ingatlan-értékbecsléseknek a végösszege. Ugyanakkor, amikor megnézzük a magyar költségvetést, azt látjuk, hogy ezen a soron, az ingatlanértékesítés soron 12,5 milliárd forinttal számol a kormányzat, egyéb értékesítés tekintetében csak szerény 70 millió forinttal. De kérdés, hogy ez a szám valójában mennyi lesz, és hogy ez a bizonyosfajta titkosítás igazából mi mindenre fog majd kiterjedni. Nem magára az elektronikus árverésre gondolok, annak a folyamatára, hiszen annak nyilvánosnak kell lennie, de hogy valójában mi mindent szán e tekintetben a kormányzat előzetesen majd eladásra, az ebből a törvényjavaslatból nem derül ki, és félő, hogy a következő időszakban sem fog majd kiderülni összességében, hogy önök valójában a későbbiek során mi mindenre gondolnak majd, mit gondolnak majd eladni. Nagyon szépen kérem az államtitkár urat, segítse abban a törvényhozói munkánkat, hogy e tekintetben egy listát bocsát a rendelkezésünkre. Nyilván vannak olyan tárgyak, amelyeket csak nagy tömegével lehet összességében felsorolni, hiszen ez egy százezres nagyságrendű lista lenne, de azért felteszem, hogy vannak benne olyan jelentős vagyontárgyak is, vagyonelemek is, amelyek aztán a későbbiek során értékesítésre kerülnek, komoly bevételt jelent majd az államnak, illetve nem tudhatjuk, kinek, hiszen e tekintetben kétségeink vannak.

Még egy utolsó gondolat: a köztulajdonban álló gazdasági társaságok esetén, ha köztulajdonba kerülnek, akkor felügyelőbizottság létrehozása kötelező lesz majd. Hát az emberben feltolul a gondolat, hogy ha önök ezt ennyire szigorúan veszik, és ennyire komolyan gondolják, akkor vajon a Nemzeti Bank esetén ugyan miért nem óhajtják önök ezt a bizonyos felügyelőbizottságot megalakítani. A tekintetben is kötelező egyébként, benne van az MNB-törvényben, hogy felügyelőbizottságot alakít az Országgyűlés, és azt ne mondják már nekünk, hogy azért nem tudja a kormányzat megalakítani, mert az ellenzék pártjai között e tekintetben nincsen egyetértés. De kérem tisztelettel, hála istennek, sikerült ezt az egyetértést megalakítani, van egyfajta konszenzus, amit a kormányzat is ismert, tehát elvileg nincs semmi akadálya, hogy ez a felügyelőbizottság létrejöjjön, mégsem jön létre. Az elmúlt, most már több mint egy éve ‑ 2014 májusától nem beszélhetünk MNB felügyelőbizottságáról ‑ vajon miért nem óhajtja a kormányzat ezt megalakítani? Ebbe a rendelkezésbe is rögtön beletesznek egy kivételt egyébként, hogy nem szükséges felügyelőbizottságot megalakítani abban az esetben, ha e bizonyos köztulajdonba kerülés, illetve a befolyásszerzés idején nem volt felügyelőbizottsága az adott gazdasági társaságnak.

Nem tudom, talán a kisördög munkál bennem, amikor azt gondolom, talán mielőtt állami tulajdonba kerül egy-egy ilyen cég, ha megüzenik nekik, hogy nem feltétlenül szükséges felügyelőbizottságot működtetni, talán jobb is, ha megszüntetik, és akkor nagyobb esély van arra, hogy az állam azt a bizonyos gazdasági társaságot megvegye, akkor utána majd, amikor már ténylegesen állami tulajdonba kerül, nem is fogják megalakítani ezt a felügyelőbizottságot, magyarul: mintha feltételül szabnák a leendő, megvásárolandó gazdasági társaságok számára, hogy ne is legyen és ne is alakítsanak felügyelőbizottságot, hiszen az állam igazából nem akarja ezt működtetni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére érkeztünk.

Most írásban jelentkezett képviselőtársaim szólhatnak hozzá elsőként. Megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos olyan kérdéskört próbál rendezni, amely által további kérdéseket vet fel. Talán a legegyszerűbbnek tűnne ebből a hagyatéki ingóságok köre, ahol azt láthatjuk, hogy az utóbbi időszakban, miközben leltári érték szerint vagy nyilvántartási érték szerint több mint 700 milliós tömegről van szó, az utóbbi három évet tekintve az ennek hasznosításából befolyó bevétel az előttem fekvő papír szerint a 6 millió forint körüli nagyságrendet éri el. Tehát egyértelműen elmondható, kijelenthető az, hogy nem feszült meg az erre hivatott osztály az utóbbi években a tekintetben, hogy a hasznosítás tekintetében előrelépést érjen el.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az MNV Zrt. itt a tulajdonába von egy bizonyos értéktömeget, és valóban hatalmas probléma, amit Hegedűs Enikő képviselőtársnőm kiváló módon jelzett, hogy a tulajdonába kerülés után mi lesz akkor, ha ebből bármiféle fajta bevétel keletkezik, hogy jut el ez a költségvetésbe. Láttunk egészen elképesztő példákat hasonló tárgykörben, mondjuk, a devizahitelesek forintosítása, elszámolása, ami egyébként állításom szerint hibás módon zajlott le, de mégis egy meglévő, létező gazdasági folyamat, ezt követően is százmilliárdos nagyságrendű profitra, nyereségre tett szert egy olyan szerv, amelytől a költségvetésbe ez a nyereség végül nem jutott el. Tehát létezik a magyar gazdasági szerkezetben ilyen jelenség. Jó lenne ezt más frontokon elkerülni.

De azt is látnunk kell, annyi sem merült fel az utóbbi három évben, hogy a nehéz helyzetben lévő magyar családok részére akár adományozás formájában bizonyos vagyontárgyak kiutalásra kerüljenek. Márpedig az a nagyon sok százezer, mondhatni több millió létminimum alatt élő magyar ember igenis rászoruló lenne arra, hogy egy ilyen vagyontömeg ne poros raktárakban és dohos helyiségekben kerüljön elhelyezésre, hogy aztán majd valaki egyszer úgy tudja hasznosítani, hogy a költségvetésbe ennek a bevételi részét ne kelljen becsorgatnia.

(11.00)

Azt is láthatjuk, hogy a közműszolgáltató tekintetében megint csak egy strukturális átrendeződés következik be. Én nem akarom minősíteni azt a belső hatalmi átrendeződést, aminek talán vagy eredője, vagy következménye ez az egész, nem érzem magam feljogosítva arra, hogy ítéletet mondjak ezen a területen. De az látszik, hogy ettől még a magyar fogyasztók biztonsága 100 százalékban nem garantálható. Meg is mondom, hogy miért. Az utóbbi években az úgynevezett rezsicsökkentés mentén, egy nagyjából 20 százalékos világpiaci áresés mentén Magyarország kormánya nagyjából 20 százalékos nagyságrendű engedményt hozott be a magyar rendszerbe. Tehát gyakorlatilag egyikből következett a másik.

Nem akarjuk elvitatni ennek eredményeit, nem vagyunk ellendrukkerek. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy állami közműszolgáltató ide vagy oda, ellenőrzési rendszer ide vagy oda, mi fog akkor bekövetkezni, ha egy 20 százalékos világpiaci árnövekménnyel szembesül Magyarország. Hiszen látható, hogy ebben az esetben valahonnan, adott esetben a költségvetésből akarják önök súlyos milliárdokkal kipótolni ezt a rendszert. Nagyon komoly válaszokért kiáltanak ezek a felvetések, hiszen önmagában az, hogy egy állami koncentráció lezajlik, önmagában az, hogy a felelős személyén vagy intézményén változtatunk, még nem jelenti az ellátásbiztonság hosszú távú garanciáját.

Még akkor sem, ha hozzám egyébként közel állna az, hogyha a kormányzat rendelkezne egy reprivatizációs stratégiával, és egy olyan stratégiával is, amely a hasonló állami vagyonelemek és közműcégek, egyéb cégek működtetési stratégiájáról szól. Viszont 2010 óta hiába követeljük ezt, azt látjuk, hogy a kormányzat az adott év gazdasági teljesítményétől függően mindig elkülönít, felszabadít bizonyos forrásokat, ezek általában a pár tízmilliárdos szintet szokták megütni, és amennyi „marad”, abból próbál stratégiai cégeket, elemeket vásárolni. Ezt sok esetben túlárazott módon teszi. Volt olyan vagyonelem, amiért a becslések szerint 2-3-szor annyit fizetett, mint amennyit az valójában ér.

Azt is elmondhatjuk, hogy nem tudjuk, hogy a következő években milyen hasonló akvizíciókat tervez a kormányzat, hogyan kívánja hasznosítani ezeket a vagyonelemeket. Tehát számos tisztázatlan kérdés van ebben a rendszerben. Amikor egy ilyen stratégia hiányában elkezdünk az állami vagyonról vitatkozni, alapvető kérdéseket kellene tisztázni. Ezen alapvető kérdések közé tartozna az, hogy hol van egy állami vagyonleltár, a nemzeti vagyon összesítése hol van. A kettő egyáltalán nem ugyanaz! Az állami vagyon és a nemzeti vagyon részben egymást fedő, de azért egészen különböző dimenziójú kategória. Viszont egy nemzeti vagyonleltár szükségességére öt éve hívjuk fel a figyelmet. Nyomokban sem látunk ilyet.

Egyszer volt itt talán a nemzeti vagyonról egy olyan vita, ahol egy nemzeti vagyonkörbe papíron bevontak kisvasutakat, különböző olyan kisebb intézményeket, amelyek nagyon fontosak, de adott esetben nem fedik le a nemzeti vagyon teljes körét. Hiszen ebbe beleértendő Magyarország összes stratégiai lehetősége, beleértendő nemcsak állampolgárainak és az államnak a vagyona, hanem nagyon sok olyan eszközelem és olyan stratégiai lehetőség, amiből ez az ország a jövőben táplálkozhat. Ennek hiányában nagyon nehéz víziót felrajzolni, és mondjuk, egy tízéves stratégiáról beszélni. Márpedig elvárható lenne ettől a kormányzattól, hogy ötévnyi, majdnem végig kétharmados kormányzás után rendelkezzen egy ilyennel.

Ami viszont az egészen elképesztő kategóriába tartozik az előttünk fekvő csomagban, és indoklásért is kiált, az az, hogy az önök által papírra vetett tervezet szerint a cél az, hogy rugalmasabbá és gyorsabbá váljon az állami vagyongazdálkodás. Ezzel önmagában nem lenne semmi probléma. Az viszont, hogy adott esetben lehetővé teszik azt, hogy állami cégek ingatlanokat vagy más vagyonelemeket úgy csereberélhessenek egymás között, hogy mondjuk, egy állami tulajdonú épületet áttesznek egy olyan cégbe, ahol az állami vagyonkezelő nem gyakorolja a tulajdonosi jogokat, pontosabban nem állami vagyonkezelő gyakorolja a tulajdonosi jogokat, egészen durva példák elképzelésére nyit teret, és elmondható, hogy az állami vagyonnal történő felelőtlen játszadozás kiskapuját nyithatja ki. Éppen ezért azonnali magyarázatért kiált az, hogy mégis hogyan gondolták azt, hogy mondjuk, egy állami tulajdonú épület kikerüljön egy olyan társaságba, olyan gazdálkodó egységhez, ahol nemhogy állami vagyonkezelő nem gyakorol tulajdonosi jogokat, de az ellenőrzés mértéke is egészen minimális.

Tehát abban biztosak lehetünk, hogy a Jobbik a törvényjavaslatnak ezt a részét, az állami vagyonnal való felelőtlen dobálózást, annak elherdálását semmilyen formában nem tudja támogatni. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom, és megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak előterjesztőként.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném azt tisztázni, hogy én most az előttünk lévő törvényjavaslathoz fűzött észrevételekre, kérdésekre kívánok reagálni. Tisztában vagyok azzal, hogy a parlament általában a nyílt és kötetlen politikai párbeszédek székhelye, na de hát egy 2,5 oldalas, egyébként vagyonpolitikai előterjesztés kapcsán ilyen szélességben vitát kezdeményezni, azt nem mondom, hogy értelmetlen, mert nagyon fontos dolgok ezek, csak úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő helye ennek.

Ez a bevezető mondatom ad számomra lehetőséget arra is, hogy elmondjam, olyan általános, egyébként évtizedek óta fennálló elvi vitákban nem tudok mindenre megoldást nyújtó választ adni, már csak azért sem, mert gondolom, ezek a viták az ellenzék és a kormánypártok között a jövőben is fennmaradnak, mint például az állami vagyon szerepe, az állampolgárok és a magyar gazdaság működése és mindennapi életvitele szempontjából meghatározó stratégiai iparágak állami tulajdona vagy magántulajdona vagy magántulajdon által történő biztosítása tekintetében. Ezeket a vitákat az elmúlt 20 évben számtalanszor lefolytattuk, és ezek a véleményeltérések megmaradtak.

Ami több képviselőtársam hozzászólásában is megjelent, és meg kell mondjam, eddig nem volt szokás, hogy a kormányon lévő politikai erő kormányzati struktúra kialakítására vonatkozó jogát a parlament vitassa. Az a mindenkori kormány felelőssége, hogy a kormányzati struktúráját, a minisztériumi statútumait úgy alakítsa ki, ahogy a választóktól kapott felhatalmazás alapján azt a kormányzat szempontjából legjobbnak tartja. Csak képviselő úr megjegyzésére reagálva szeretném mondani, hogy ezzel a kormányzati hatalommal annak idején a szocialista-SZDSZ-es kormány is élt. Az más kérdés, hogy ezt a felhatalmazását arra használta fel, hogy a magyar társadalom és a magyar gazdaság működése szempontjából alapfontosságú stratégiai iparágakat privatizálta. Mi meg arra használjuk fel, hogy lehetőség szerint ezeket közösségi fennhatóság alá vonjuk.

Egyébként ezzel nem állunk egyedül. Engedje meg, hogy csak példaként elmondjam, hogy azok a francia és német energiacégek, amelyek annak idején privatizatőrként jelentek meg az eszményített magántulajdon és piaci hatások érvényesítése céljából, otthon túlnyomórészt állami és egyéb közösségi tulajdonban álltak. Magyarországon meg magáncégként jelentek meg. Ezt, azt hiszem, önök sem vitatták az elmúlt 4-5-6 évben, ezek nem vezettek eredményre. Ez indokolja azt, hogy a jelenlegi, 2010-től működő kormány más álláspontot képvisel ebben. Mi úgy gondoljuk, hogy a stratégiai iparágakat, szolgáltatást és a gazdaság szempontjából meghatározó eszközöket túlnyomórészt, nem kizárólagosan, de túlnyomórészt közösségi felügyelet alá, ahol indokolt, ott tulajdonba kell vonni.

Ami a törvényjavaslatok előterjesztésének technikáját illeti, kérem képviselő urat, hogy ne vitassa el egyik tárcától és az azt vezető minisztertől sem, hogy a törvény adta jogukkal élve törvényjavaslatokat terjesszenek elő. Kérem, tételezze fel a kormányról, hogy ezeknek a tartalmi koordinációját képes elvégezni.

(11.10)

Csak azért, hogy törekedjek lehetőleg teljes körű válaszra: az előbbiek vonatkoznak a közműszolgáltatások kérdésére is. A közműszolgáltatásoknak az egységes rendszerbe való vonását kezdettől szorgalmazzuk és következetesen hajtjuk végre. Nyilvánvaló, hogy ennek megvannak a maga stációi, megvannak a maga állomásai, és az is kétségtelen, hogy ezt adott pillanatban ‑ és ez vonatkozik az elmúlt évekre is ‑ egy: az ellátás biztonságának az elsődlegessége, kettő: a rezsicsökkentéssel is biztosított megfizethetőségnek a kiemelt fontossága mellett a költségvetés teherbíró képességéhez igazodva tudjuk végrehajtani. Nyilván akkor tudjuk az elmúlt 15-18 évben privatizált elemeket visszavásárolni, amikor erre az ország teherbíró képessége, a gazdaság javuló teljesítménye lehetőséget ad.

Ha megengedik, a képviselő asszony néhány konkrét kérdésére válaszolva. Úgy gondoljuk ‑ a válaszadás jó szándékának a hangsúlyozása mellett ‑, hogy a képviselő asszony félreértette a törvényjavaslat 69/C. §-ára vonatkozó részét, ez a szakasz ugyanis kizárólag az MNV Zrt. működéséhez szükséges vagyontárgyakra vonatkozik, és nem általában az összes vagyontárgyra, amit az MNV Zrt. a tevékenysége során hatáskörébe von. Az MNV Zrt. azokat a vagyonelemeket kapja meg ‑ esetenként ingóságokat ‑, ami a saját működéséhez szükséges. Tehát szó nincs arról, hogy egyébként nagy tömegű állami vagyon az MNV Zrt. tulajdonába kerülne, ezért ennek az értékesítése, majd az értékesítése során befolyt ellenérték hova kerülése tekintetében ‑ hogy mondjam? ‑ hangoztatott aggályok is az én legjobb meggyőződésem szerint alaptalanok. Egyébként az állami vagyonból történt értékesítések ‑ legyen az ingóság vagy ingatlan ‑ természetesen az MNV Zrt. mint ennek a tevékenységnek a lebonyolítására kijelölt állami szerv útján végső soron a magyar költségvetést illeti és a magyar költségvetés céljait szolgálja.

A határidővel kapcsolatban, hogy a határidőt miért toltuk ki: a vagyongazdálkodás szereplőinek, számának növekedése miatt, mert az állami vagyont kezelők köre bővült, ezért valóban, technikailag nem tudtuk tartani és nem tartjuk lehetségesnek a szeptember 30-ai dátumot. Ezért javasoltuk ‑ éppen a parlament korrekt tájékoztatása érdekében ‑ ennek a határidőnek a módosítását. Itt is szeretném azt hangsúlyozni, hogy eddig is és a jövőben is az MNV Zrt. feladata az Országgyűlés és a kormány vagyongazdálkodást érintő döntéseinek előkészítése és végrehajtása, és ez a jövőben is így lesz, ezen jelen módosítás, ami lényegében az elektronikus értékesítés lehetőségeit kívánja megteremteni, ezt nem befolyásolja.

Ami itt a célunk a törvényjavaslat lényegét illető indítvánnyal: ezeknek az eljárásoknak a gyorsítása, az adminisztratív terhek csökkentése és egyáltalában az, hogy a vagyongazdálkodás és ezen belül az ingó vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás hatékonyságát növeljük. Ezt egyébként a véleménynyilvánító képviselőtársaim sem kifogásolták, és ezért kérem, hogy a törvényjavaslatunkat szavazataikkal is támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   15-32   33-46   47-58      Ülésnap adatai