Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett képviselő asszony, az LMP frakciójának tagja: „Az utolsó kapcsolja le a villanyt!” címmel. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Furcsa képet mutat ma Magyarország: amíg egyes régiókban továbbra sem lehet munkahelyet találni, addig egyre több szakmából érkeznek vészjelzések nagyon komoly munkaerőhiányról. Tudjuk, hogy a Balatonra most már szinte minden turistának vinnie kell egy-két embert, ha szolgáltatást akar igénybe venni. Aki csak elmegy egy boltba vagy egy pékségbe vagy egy étterembe, netán építkezne, felújítaná a lakását, nem talál szakembert, vagy túlhajszolt, agyondolgoztatott embereket talál. A vendéglátóhelyek már most külföldi vendégmunkásokat toboroznak. A kormány kedvenc autóipari partnereinél már nemcsak mérnök- és informatikushiány van, de betanított fizikai munkára sincsen már jelentkező.

Az okok teljesen egyértelműek: a kormány leszorította a béreket, aminek egyenes következménye, hogy a kivándorlás lassan már kezelhetetlen méreteket ölt. Egyre többen döntenek úgy, hogy nem hajlandóak azt elviselni, hogy napi nyolc-tíz órát kell dolgozni, és utána se magukat, se a családjukat nem tudják eltartani az emberek.

Mi folyik itt? Kérdezhetnénk, hisz nem erről volt szó, nem ezt ígérte a Fidesz. És pontosan erről van szó: a Fidesz becsapta az országot. Önök politikai termékké degradálták a polgár és a polgárosodás fogalmát, hiszen amit ma megélünk, és amiről én most itt a parlamentben beszélek, az nem áll jól egy olyan kormánynak, amely elvileg a polgárokért van. Csakhogy önök már régen nem vállalnak sorsközösséget ezzel az országgal, önök nem úgy élnek és nem úgy viselkednek, mint a polgárok. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önök urizálnak, önök offshore-oznak, a külföldi tőkének és a luxusnak kedveznek. Nézzék meg magukat! Nézzék meg a barátaikat! A miniszterelnök úr a Várba költözik, Ibizán mulatnak, aranyéletet élnek, miközben a dolgozók milyen állapotban vannak: a dolgozók háromnegyede ebben az országban átlagbér alatt keres, négymillió ember gyakorlatilag létminimum alatt él. Kit is képviselnek önök, tisztelt képviselőtársaim? Kit képviselnek önök? Merthogy nem a polgárokat, az egyszer biztos.

De a kkv-k sem azt kapták, amit a Fidesz ígért, ők pontosan tudják, hogy rosszak a bérek, ezért nehéz az embereket megtartani, de új embereket aztán végképp nem találnak. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.) Beruházni egyáltalán nincsen esélyük, mert az uniós forrásokat most már nem kitalicskázzák, mint pár éve, hanem platós kocsikkal hordják ki, az uniós pénzcsapok elzárása után a sikeres vállalkozások támogatására már semmi nem jut. (Az elnök csenget.) Közben pedig azt látjuk, hogy a ma­gát nemzetinek valló kormány sokkal inkább a kül­földi multinacionális cégek érdekeit képviseli, szemben a magyar kkv-kkal, ez a nagy probléma. Pereskednem kellett azért, hogy megtudjam, mennyi befektetési adókedvezményt kaptak, mennyi támogatást kaptak. Tudják, mennyi jut egy kkv-nak egy személyre munkahelyteremtésre? Örülnek egymillió fo­rintnak. Van olyan multi, aki 30 milliót kapott. (Dr. Rétvári Bence: Ki dolgozott a Philip Morrisnál?) Ez a nagy helyzet, a számok magukért beszélnek.

A magyar gazdaság ráadásul továbbra is teljesen tetszhalott állapotban van, évek óta csak mesterséges jelekkel lehet itt bármifajta változást produkálni. De pont a legutóbbi GDP mutatta meg a szomorú valóságot: ha egy picit is leállnak az uniós támogatások, a források elapadnak, a magyar növekedés már a legrosszabbak között van az egész Európai Unióban. Bárhonnan nézem ezt a helyzetet, bárhonnan vizsgálom, azt látom, hogy az önök gazdaságpolitikája teljes zsákutca: levitték a béreket, szétverték a munkavállalói jogokat, összeszerelő üzemmé tették hazánkat, növekedés nincs. De hát hogyan lenne? A multikat támogatják önök, akik a profit 80 százalékát gyakorlatilag kiviszik az országból. Ez volt eddig.

Most még rosszabb a helyzet, ugyanis eljutottunk odáig, hogy ezekben az összeszerelő üzemekben már nincsen, aki dolgozzon. És ha egy picit is szakemberek ülnének a magyar kormányban, pontosan tudnák, hogy a helyzet ennél is rosszabb. Az a helyzet, tudják, kedves képviselőtársaim, hogy „a minőségéhez képest olcsó munkaerőre” ‑ most idéztem a miniszterelnök urat, ezzel ő dicsekszik, a miniszterelnök úr ‑ nem lehet gazdaságpolitikát építeni az Európai Unióban, mert olyan helyzetben vagyunk, hogy ott a határ, és a határ másik oldalán három-négyszer annyit keresnek azok az emberek, akik itthon se magukat, se a családjukat nem képesek eltartani. Ez a határ gyakorlatilag nem létezik ilyen szempontból. A magyar munkavállalók azt mondják, ha nem kapnak tisztes bért, akkor elmennek innen. De mi lesz Magyarországgal így? Mi lesz velünk, magyar állampolgárokkal? Lassan csak az marad a kérdés, hogy ki fogja lekapcsolni a villanyt, mert ilyen bérek mellett nincsen senki, aki ebben az országban dolgozna.

Tisztelettel kérdezem a kormányt, mégis mit akar tenni azért, hogy ne legyen százezer olyan munkahely (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ebben az országban, amit nem tudunk betölteni. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Cseresnyés Péter államtitkár úrnak adom meg a szót.

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő asszony, nagyon szomorúan hallgattam önt, mert nem tudtam eldönteni, hogy most tájékozatlanságból mondja azokat a mondatokat, és közli velünk azokat a gondolatokat, amelyeket mond, vagy pedig szándékosan; szerintem mind a kettő probléma. Ha szándékosan, akkor azért, mert amivel ön megvádolt az előbb bennünket, pontosan azt teszi: félrevezeti az önt hallgatókat, becsapja azokat az embereket, akik az ön szavára esetleg figyelnek, mert pont az ellenkezője történt az elmúlt években, mint amit ön mondott.

Szeretnénk néhány tényadatot mondani ezzel kapcsolatban, bár szerintem körülbelül harmadszor-negyedszer ismétlem el ezeket a mondatokat, amelyeket most mondani fogok, de úgy látszik, nincs hatással az ön kérdésfeltevésére, az ön fogalmazására, az ön gondolatmenetére.

Az a kérdés ön szerint, hogy az utolsó kapcsolja‑e le a villanyt vagy sem. Szeretném önnek elmondani, hogy 2010 után közel 600 ezerrel többen dolgoznak a mai nap, mint 2010-ben, tehát folyamatosan, évről évre növekedett azoknak a száma, akik a munkaerőpiacon megtalálták a számításukat.

Ikotity képviselőtársam cinikusan mosolyog, akkor szeretném őneki elmondani, nem tudom, hányadszor, hogy egyébként a versenyszféra szívta fel ezeket az embereket (Ikotity István közbeszólása.), ezt a szakembergárdát, pontosabban ennek a nagy részét, mert közel 370 ezer ember ebből a durván 600 ezres tömegből a versenyszférában ‑ nem is az elsődleges munkaerőpiacon mindössze, hanem a versenyszférában (Dr. Szél Bernadett közbeszólása.) ‑ tudott elhelyezkedni. Itt az egyik cáfolat az önök gondolatmenetével vagy éppen a cinikus mosolyával kapcsolatban.

Egyébként így van, és én azt mondom, hogy bizonyos szempontból talán még egy kicsit örülni is kellene annak, hogy ez a helyzet előállt, hogy a munkaerőigény, a munkaerőhiány és a munkanélküliség egy időben van jelen Magyarországon. Ezelőtt pár évvel még az volt a gond, hogy mekkora a munkanélküliség.

(13.20)

Innen jutottunk el oda, hogy a gazdaság fejlődésének, a gazdaság növekedésének hatására és a kormányzati intézkedések segítségével most már azon kell gondolkozni, hogy a fellépő munkaerőhiányt hogyan tudjuk pótolni, milyen eszközöket kell használnunk ennek érdekében. Ugyanis globális munkaerőhiányról nem beszélhetünk, nincs erről szó. Bizonyos szakmákban, bizonyos földrajzi területeken jöhet szóba esetlegesen átmenetileg munkaerőhiány. Egyébként ahol ez felmerül, ott cégekkel vagyunk kapcsolatban, cégekkel vannak a képző intézmények kapcsolatban ‑ legyen akár egy állami képzőintézmény a centrum, vagy pedig felnőttképző intézmények ‑, hogy ezt a problémát meg tudjuk oldani.

Nézzük meg, mit tettünk annak érdekében, hogy a megfelelő szakembergárda folyamatosan rendelkezésre álljon! Néhány dolgot szeretnék felsorolni. A szakképzést a piaci igényeknek megfelelően alakítottuk át és alakítjuk át folyamatosan. Ha véletlenül nem hinnék el ezt, akkor mondom például, hogy az egyik legfőbb együttműködő partnerünk ebben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Remélem, azt nem vonják kétségbe, hogy a magyar munkaerőpiacot, a magyar gazdaság igényeit ők ismerik. Ebben a bizonyos képzési átalakításban és a képzés folyamatában felmerülő munkában például ők segítik a mindennapi tevékenységünket, a mindennapi munkánkat.

Konkrétan például hogyan tudjuk biztosítani majd a későbbiekben és folyamatában is a felmerülő munkaerőigényt? A közfoglalkoztatásból minél több embert próbálunk átterelni az elsődleges munkaerőpiacra. Azt is már mondtam többször, hogy arányaiban itt is elindult egy felfelé mutató irány. Ez azt jelenti, hogy a pár évvel ezelőtti 7 százalékos aránnyal szemben ma 13-14 százalékban a közfoglalkoztatásban foglalkoztatottak át tudnak lépni az elsődleges munkaerőpiacra, és olyan programokat hirdettünk meg és fogunk meghirdetni, amelyek ezen emberek képzésének a segítségével ugyancsak az ő elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésüket segítik. Például az egyik ilyen program a „Közfoglalkoztatásból a versenyszférába” nevű program, amelyre 3 milliárd forint áll rendelkezésre, és nemcsak képzésben, hanem anyagilag is támogatjuk azt, hogy valaki a közfoglalkoztatásból menjen el minél előbb az elsődleges munkaerőpiacra. De ugyanez igaz a rugalmas foglalkoztatás terén is. Itt is pályázatot írtunk ki annak érdekében, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel.

És a bérek, amit mondott: 2010 óta 13-14 százalékkal nőttek a reálbérek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Csak az elmúlt évben ennek az évnek az elejére több mint 7 százalékkal, 7,7 százalékkal növekedtek a reálbérek. Ne mondja azt, hogy nem történt semmi sem az elmúlt időszakban a munkaerőpiacon felmerülő munkaerőhiány pótlására és az ebből adódó problémák megoldására! Köszönöm szépen a figyelmüket. Elnézést kérek, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai